Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-01-16

ki akarják kerülni, melyek az életben felmerülnek. A közegészségtan intézkedései és rendeletei termé­szettudományi törvényeken és elveken alapulnak, azért annak lényegesebb intézkedései csalhatatlanok és Örökké igazak maradnak. Egyik ily lényeges intézkedése az, hogy sok ember együtt lakásából vagy más szóval avárosbani lakásból származó hátrányokat sokkal jobban és si­keresebben lehet leküzdeni ha az utczák egyenesek, szélesek; ha a házak a közegészségtan követelmé­nyeinek megfelelőfeg épitvék: ha minél több növény­zet, kertek, parkok, sétányok vannak a városban, ha az utczák , terek és egyes házak tisztán tartat­nak; ha az eső és házi viz lefolyása minél tökélete­sebb és gyorsabb; ha a por fejlődése lehetőleg meg­gátoltatik, ha van jó ivóvíz bő mennyiségben, fejen­ként egy-egy napra 150 liter é3 ha a beteg és sze­gényügy jól van rendezve. Nagy városok, — hol a gazdagság és művelt­ség tömegesen együtt van, — voltak az elsők, kik a régi szokásokból kibontakozva, hűen követték a közegészségtan üdvös tanácsait. Szigorú építkezési szabályokat alkottak, melyektől senkinek a kedvéért el nem tértek, bármily magas rangú, befolyásos nagy ur volt is az; meghatározták előre minden utczának szélességét és építkezési vonalát. Az egészségre nézve legfontosabb, hogy a világosság és levegő minden­hová férhessen. A szűk utczák, szűk udvarok, ki­csiny ablakok gátolják a világosság és levegő cirká­lását, azért ártalmasok. Hol a nagyvárosokban a szük utczák egész tömkelege volt, ott e városok közgyű­lései legnagyobb pénzáldozatok árán ezen utcákat lebontatták és széles utat nyitottak a levegőnek és világosságnak. A hol házak álták útját egy utcza folytatásának, e házakat a város megvette, lebontatta, és az utczát keresztül vitte. A nagy városok gon­doskodtak arról is, hogy a városban minél nagyobb nj-ilvános kertek, sétányok létesíttessenek. Minden embernek, különösen az egész nap szobában dolgozó embernek nagy szüksége van arra, hogy tüdeje ál­tal vérét tiszta levegővel felfrisitse. Ezen czólra va­lók a nyilvános sétányok és kertek. Ezen zöld he­lyek reservoiroknak tekintendők, melyekből a közeli utczák és házak kapják friss levegőjüket. Dehogy ezen célnak valóban megfeleljenek, szükséges, hogy szárazság idején csak naponta 2—3-szor öntöztessenek. A tisztaság már maga fél egészség. Valamint szükséges, hogy minden ember magára nézve tiszta legyen minden tekintetben, ugy kell tehetsége sze­rint oda hatnia, hogy lakóhelyén a köztisztaság is meglegyen. Minden városi hatóságnak ez egyik fő­feladata. A tisztaság fejezetében kell elősorolni a njolvános fürdőket is. Kell a városi hatóságnak — ott hol folyóvíz vau — gondoskodni oly nyilvános fürdőről, hol a meleg időszakban a szegény lakosság ingyen megfürödhetik. Van sok város, hol a szegény emberek ingyen, vagy néhány krajcárért meleg für­pőt kapnak. Ide tartozik még az utcza öntözés és söprés. Kellő tisztaság lehetetlen elegendő mennyiségű viz nélkül. Az egészségre nézve a levegő után leg­fontosabb a viz. A közegészségtan szerint a jó víz­nek kellékei a következők: A viz legyen színtelen, szagtalan, átlátszó, izre nézve frissítő és ne legyen melegebb 7—8 foknál, ne tartalmazzon sem savakat, sem sókat, azaz ne legyen üledéke, ha hosszabb ideig állt is csendesen és ne legyenek benne szerves anya­gok sem ezek maradványai. A kutak vize ritkán fe­lel meg ezen igényeknek, mert talajvizet tartalmaz­nak. Minden nagyobb helységnek és városnak talaja meg van fertőzve rothadó növényi és állati hulla­dékok vagy ezek vegyi felbomlásából származó anya­gok által és azért a nagyobb helységek és városok kutvize ritkán szolgáltat egészséges ivóvizet. A viz igen | gyakran okozója számos betegség nek, mert annak csirái a vizben vannak. A különféle betegségek csirái ugy jutnak a vizbe, hogy vagy a beteg által beszennyezett ruha mosatik a vizbe, vagy annak ürülékei directe bele öntetnek, vagy pedig az utezáról és annak csatornáiból az eső viz viszi e csi­rákat az ivóvízbe. Már számtalan esetben lett con­statálva a víznek betegséget okozó és terjesztő sze­repe. A mondottakból már megmagyarázható, hogy miért terjedt el annyira a cholera Pápán, minden járvány alkalmával. A hol a kutakban nincs egészséges viz, ott kétféle módon lehet egészséges vizet szerezni; vagy vízvezeték vagy artézi kutak által. Hogy melyik mód czélszerübb, az minden egyes helység fekvésé­től és vizei természetétől függ. A betegségeknek van még egy fő kútforrása és ez a szegénység és a mi vele jár: a rossz lakás, rosz táplálkozás, az iszákosság, czélszerütlen ruházat. Ezek okozzák, hogy a szegény nem bir oly ellenálló képességgel és azért hamarabb és többször betegszik meg, mint a jómódú. A szegény ember megbetege­dése által veszélyezteti a vele egy községben lakó gazdagot. Ezért fontos a szegény ügyet és betegügyet rendezni. A fődolog a pauperizmust leküzdeni. A legú­jabb időben az államok vállalták 'magukra e borzasztó munkát. A pauperizmus magát az álla­mot is veszélyezteti, azért szükséges volt hogy a legfőbb kormány tegye meg a lehetőt. De azért még igen tág működési tere marad még minden község­nek. De mi nem a nemzetgazdászati részét akarjuk tárgyakii a szegényügynek, hanem csak rá akartunk mutatni azon veszélyekre, melyek a közegészségre haramiának a szegényügyből. (Folyt, köv.) Levelezés. Tekintetes szerkesztőség! Bocsánat tolakodásomért! Engedjék meg a f. hó 8-án megtartott jogászbálról tudósításomat a „Pápai Lapok" számára a következőkben adjam. A nagy hirnek örvendő győri jogász-bálok tör­ténetének egy lapja a január hó 8-án megtartott bál igénytelen erkölcsi és pénzügyi sikere következtében elhomályosodott. Dacára a 18 tagn rendező bizott­ság fáradságot nem kímélő, buzgó működésének — élén ifj. Kautz Gyula elnökkel — a bál a lehető legrosszabb módon sikerült. Esti l / % 10 órakor még egy lélek sem volt a vigadó fényesen díszített nagy termében. A karzat szintén igen vontatottan telt meg — részben. Végre '/„ 10 órakor kezdtek jönni néhányan és mivel ismét hosszabb pausa után senki sem jött, ifj. Kautz Gyula rend. biz. elnök megkezdette a tán­cot br. Bötthmer Olga kisasszonnyal. A táncz megkezdése után már senki sem jött, s igy az ott levő kevesek alkották a bált; minden­kinek arcán bizonyos levertség 'kinyomja ült. En­nek negligálatával azonban a jókedv mégis lassan­kint felüté sátorát. Jelenvoltak névsora: Erikké Ilona (fehér ruhában), br. Bothmer Olga (rózsaszínű r.), Szalacsy nővérek (fehér r.), Palkovics Olga Komárom (kék r.) Jagasits Molly (kék r. ró­zsákkal), Szentgyörgyi Horváth Mariska (rózsaszínű r,), Guoth Irén (rózsaszínű r.), Soós J. Földsziget (rózsaszínű ruha); — továbbá Frick tábornoknó (Sö­vényházáról), br. Bötthmer Gusztávnó (Bőnyről), Mi­hályfy Jánosné (Bönyről), id. Szalacsay Lajosné, özv. menni, pedig a méh csipte meg. Ez még semmi sem volna, hanem utóbb azt is beszélték, hogy a jegyző nem annyira a leány, mint az asszony kedvéért jár Andorokhoz. Etilébe ment e hir az öregnek is, és lett olyan csete-paté, hogy a plébános urnák kellett közbelépni, kinek sikerült nagy ügygyel-bajjal kibé­kíteni a pörlekedő házaspárt. — A béke fehérgalambja, monda áhítatos han­gon a plébános, akkor lebeg fejetek felett, ha köl­csönös egyetértésben éltek. — Jól tudom, hogy az egész zavar csak Ju­cika, az én kis juhocskám miatt van, de hát az Is­ten szerelmére, mit akarnak kigyelmetek? — Hogy a jegyző felesége legyen, kardoäko­dók az asszony. — Nem ugy édes főtisztelendő ur, Marczi sze­reti a leányt, ez pedig a legént, a ki nem holmi ágról szakadt ficzkó, hanem szorgalmas, dolgos le­gény; különben szent atyám ugy is jól ismeri. Nem lehet arra mákszemnyit se mondani. — Hát a jegyzőre lehet ? Kérdé a menyecske. Lássa csak plébános ur, folytatá behízelgő hangon, az egy uri ember, a ki jobban illik hozzá, aztán olyan szép irása van, még azokat a marha passuso­kat is csak ugy rajzolja, aztán meg tensasszony lesz belőle, nem „ifjasszony." Jaj higyje meg a főtiszte­lendő ur, mikor nekem azt monoják, ugy szeretnék a földalá bújni szégyenemben. — Hohó! most jövök csak rá, hogy Andorne asszony miért szeretné ezt a házasságot, hogy akkor maga is olyan tensasszonyféle lehetne. "Ühüm, értem, értem. — Mit tagadjam plébános ur, bizony nem bán­nám, ha az én totyakos öregem is valami urasabb szőrű ember volna. — No de száz szónak is egy a vége. Egyez­zenek ki. Annyi bizonyos, hogy egyiknek engedni kell. —- Én nem szent atyám. — De meg én sem ám; felelte a menyecske. ^- Hi*» í$7 wtán én semmit sem tudok tenni. Hanem tudja Andor gazda — folytatá — kis szünet után a pap; engedjen maga, s ha az Isten is a jegy­zőnek szánta a leányát, akkor azt a zápor se mossa el, ha pedig nem, várjuk be annak rendelését. Ugy-e hát beleegyez ? — No hát Isten neki, a főtisztelendő ur ked­véért megteszem, hanem aztán ha bajára lesz a le­ánynak, hozzám soha se jöjjön panaszra, annyit mondok. — Igy hát maradjon a béke közöttök, mind­örökké Ámen. Tehát a menyecske elérte czélját, az az csak annyit, hogy a jegyző most már minden­napos vendég volt Andor gazda házában. Utóbb már az öreg is kezdett hozzászokni, s kedvelni a külön­ben ragyás képű nótáriust, s a menyecske is olyan vidám volt, s a fölötti örömében, hogy belőle még tensasszony lesz, urának mindent kénye-kedve sze­rint tett! Hát szegény Marczi mit tett ez alatt ? Ott fúj­dogálta a kert alján, a nagy körtefa alatt furulyáját, mely oly szomorúan, oly bánatosan tudott sírni, mint ha csak búcsúzott volna csalfa kedvesétől. Haj pe­dig hogyan szerette őt, és milyen kíítelen lett hozzá! Bucsu dalát fújta Marczi, mert midőn meghallotta, hogy a szerencse a nótáriust érte, föltette magában, hogy felcsap katonának, ott aztán majd talán ő is elfeledi Jucikát. Nem ugy a leány. Sirt mikor senki sem látta, — s ha a szellő a fuvola — siró hang­ját fülébe vitte, azt hivé, hogy a szive reped meg. 0 szerette most is, jobban, forróbban mint előbb, de segíteni nem tudott. Igaz, hogy Marczi egykor arra is kérte, hogy szökjön meg vele, de azt a világért nem tette volna meg. Azért csak tűrt, szenvedett, s hódolt szülei akaratának . . . — Andor gazda föl s alá sétál tágas udvarán, ránczbaszedett homloka, s bajuszának erős rángatása arról tanúskodnak, hogy az öreg valami fölött na­gyon mólyen gondolkodik. Éppen pipáját akará meg­tömni, midőn nagy lihegve fut a kis biró, s jelenti a biró uramnak, hogy a község kasszája üres és a jegyző megszökött, Az öreg nem tudta, hogy ébren Majer Vilmosné (Komárom), id. Jagasitä Sándorné, Szentgyörgyi Horváth Zsigmondné, Gnoth Gyuláné, Soós Lajosné (Földsziget). J A karzaton voltak: Dr. Katonai Mórné, Rozsy Mariska, özv. Bay G.-né, Milkovics E., Bay Irén, özv. Hets Jánosné, Wirthl Károlyné szül. Hets Gi­zella, Hets Anna, Lázár Irén, Lázár Mariska, Fricke M. (Sövényháza), Gyapay Dénesné orjszágyülési kép­viselő neje, Dr. Ternyei Tivadarné, özv. Balogh Irma, Dr. Kautz Gusztávné, Némethy Blanche, Georgievic Györgyné (Csécsény), Svecienyi Mariska, Schmidt Camilla, Zámoiy Margit, Szodtfried Ignáczné, özv. Kuncz Edéné. íme a január 8-iki győri jogász bál fényes, de sajnos rövid névsora. Az első négyest, ugy mint a többit 12 szóval tizenkét pár lejtette. A deficit néhány száz forintra rug. P. Gyimóth 1887. január 15. Tekintetes szerkesztő ur! A mult év június havában — villámütés foly­tán leégett n. démi kath. templom tetőzetének fölé­pithetéséhez — tekintve a hitközség tagjainak A r a­gyontalanságát — számosan siettek segélytikkel; leg­utóbb 0 es. kir. ap. Felsége kegyelmes királyunk is 100 frtot ajándékozott a fenti czélra a nevezett hit­községnek. Ez már a harmadik száz forint, mellyel mostanában, — 0 Felsége kegyelmes urunk, a n. démi kath. hitközséget segélyzé. Pár napja pedig járásunk egyik igen tisztelt nagybérlője szintén az érintett célra, alulírottnak 3 forintot adott át. Az Isten áldása száljon a segélyre szorult hit­község minden jóltevőjére. A 1. patonai lelkes ifjúság is egy igen szép és humánus eszme megvalósításán fáradozik, ugyanis a helybeli önk. tűzoltó-egylet javára e hó 29-én zárt­körű tánczmulatságot rendez. A vidéken nagy az ér­dekeltség a jótékonycélu bál iránt. Adja az ég, hogy e bál minden tekintetben •— de különösen egyletünk javára oly fényesen sikerüljön, mint a mult évi. választmányi tag. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Hovatvezelő TIBOLl) ÖZSÉB. — Január 16. — 1614 Szilassy és Nadányi, kik Báthory Gábor erdélyi fejedelem gyilkosai voltak, Medgyesen a ferenciek tornyában a népdüh áldoza­taiul esnek. Január 17. — 1757. birodalmi gyűlés Eegens­burgban, melyen LT. Frigyes porosz király, mint a béke háboritója ellen a szokottnál háromszorta na­gyobb hadiilleték kiállítása rendeltetik el. Január 18. — 1644. Kassán Abáuj, Borsod és Zemplén vármegyék rendéi H. Rákóczy György er­délyi fejedelmet Magyarország fejedelmévé kikiáltják. Január 19. — 1756. Dondival Orologio Fran­cisko Scipione, páduai püspök, jeles történet- és ré­giségbuvár, születik Páduában. Január 20. — 1649. I. Károly angol király Londonban a westminsterhallei ítélőszék elé állitatik. Január 21. — 177o. Pugacsef Jemeljaw lá­zadó, ki magát III. Péter cárnak adta ki, néhány társával együtt Moszkvában kivégeztetik. Január 22. — 1788. Byron György lord, hires angol költő ós görög-szabajdságharcos, születik Lon­donban. van-e vagy álmodik, s midőn magához jött, első szava is az volt: — Szabad vagy leányom! Ez a villámként jövő hir nagy zavart keltett az egész faluban. A menyecske azt sem tudta, hogy mit tegyen. E nagy rendetlenség közepette benyitott — mint egy reménysugár — a plébános. Ehhez for­dultak mindketten tanácsért. — Ugj'-e mondtam, hogy az Isten rendelése ellen mit sem tehetünk. Legyen áldott az ő neve, ki ezen kedves gyermeket tőle megmenté. — Legyen áldott, monda elérzékenyülten az asszony, az Isten ujja megmutatta, mire visz az elbi­zakodottság. De most mit teszünk, itt a nagy készü­lődés, tele a falu a hírrel, jaj mire is vitt engem az a tensasszony név? — Nem kell annyira fejet vesztem. Jucika ha szereti Marczitt, bizonyosan örömmel hozzám egy, azzal vége mindennek. Legjobb lesz tehát áthívni. Jucika ezen esetről mit sem tudott. Ott ült a legbelső szobában, sirt keservesen, menyasszoivyi ruhája már egészen nedves volt a sok könytől. Az a szép teremtés annyira leroskadott, oly nagyon elhervadott a bánat súlya alatt, hogy a plébános alig ismert reá. — Hát miért sirt az én kis juhocskám ? talán nem szereti vőlegényét! No ne búsulj, szeretünk már mást, a kit te is szeretsz. E pillanatban az ajtó nyilik, s Szellő Marczi állott Jidiska előtt. Az c rült gyorsasággal ugrott fel a leány, átölelte Marczip, megcsókolta, s az öröm rendkívüli határa alatt szive megrepedt; mire Marczi magához jött, menyasszonya holtan feküdt karjaiban. — Most adták őt nekem, szólt zokogva Marczi, most az én mennyasszonyom vagy, mikor a halálé is lettél egyszerre, azért szeretni foglak, szeretem a fej­fádra felfutó virágot, szóretem, csókolom sirkalmod­nak legkisebb porát is . . . Másnap óriási könyezö tömeg között vitték a temetpbe a vőlegény holjfc menyasszonyát. Ii? atalos rovat, 114. Hirdetmény. igt. 1887. A törvényhatósági bizottfiág által alkotott, s a magán tulajdont képező bányáknál alkalmazott mun­kások elvérzésének megakadályozásáról **útó me­gyei szabályrendelet f. évi január 13-től febr. hó fl-iff a városi jegyzői hivatalban kitéve van, amely időtartam alatt, a netáni felebbezésck beadhatók. Pápa, 1887. január 12. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — E« l ; Vl>eiI lapuilk XIV-ik évfo­lyamát kezdtük meg. Érezzük, hogy bátran tart­hatnánk múlt évi működésünkről is beszámoló be­szédet. A ki fáradságot venne magának, s átla­pozná mult évben megjelent példányainkat, kiállí­taná bizonyára részünkre a legkedvezőbb bizo­nyilvdnyt. Lapunk nem az anyagi czélért tarla­lik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy az minden szempontból megfelelhessen nemes hivatásának. Vármegyénket, városunkat és vidékét önzetlenül szolgáljuk. Elsők vagyunk, kik minden helyes eszme mellett kardot rántunk; elsők, kik lapunk közönségéi mindenről, mi érdekelheti, más la­pokat jóval megelőzőleg érlesitjük', elsők va­gyunk, kik közügyekért serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban múlt évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó köreink méltó dicsöiléseül. Ennek köszönhetjük, hogy lapunk a vidéki lapok legelterjedtebbjei közé tartozik; ennek köszönhetjük, hogy la­punkat megyénk tiszteletreméltó férfiai fölke­resik közleményeikkel, s hogy a fővárosi sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilat­kozott lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hívek maradunk s ezért, kérjük ol­vasóink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 6 frt. — «A veszprém megyei gazdasági egyesület" megyei hitelszövetkezeti és a jég­biztosítási szövetségi bizottságának folyó Január hó 24-én d. e. 9 órakor Veszprémben a megye­ház kis termeben tartandó együttes ülésére oly tiszteletteljes megjegyzéssel van szerencsém meg­hívni, hogy ezen bizottsági üléseket megelőzőleg egyúttal igazoló választmányi ülés is fog tartatni. Hazafiúi tisztelettel Veszprémben, 1887. január hó 12-én. Kemenes Ferenc alelnök. — A helybeli főiskolának akadémiai és fögymnasiumi ifjúsága által folyó hó 8-án tar­tott jótékonycélu táncvigalom várakozáson felül jól sikerült. A »hazias táncestély»-nek jelzett mulatság fényre nézve méltán foglalhatta el az ez évi farsangi tánczvigalmak között az első he­lyet. Különösen emelte annak fényét az is — mint előre jelezve volt — Megjelent az első csár­dás alatt Esterházy Móricz Grófné ü Méltósága is férje karján. A Grófné részt vett a tánezban is, két négyest tánczolva. A grófi pár csak köz­vetlen a szünóra előtt távozott. — A díszes hölgykoszorut még a következő úrhölgyek ké­pezték: Dubovay Béláué, Hanauer Jenöné, Hencz Antalné, Kapossy Lucziánné, Kis Ernöné, Kéz­lár Józsefné, Kleinig föhadnagyné, Oláh Gézáné, Pityinger Józseíné, Szekeres Mihályné , Szilágyi Józsefné, Woita Adolfné , Wcrös Antalné, Zim­merman Antalné, továbbá Barcza Honor, Ber­zsenyi Lolla, György Etelka, Hanauer Berta, Iglauer Mili, Kemény Jolán és Gizella, Kézlár Paula, Korn Mariska , Makara Mariska, Oláh Ilona, Szekeres Margit, Szei.tmihá!) i Katinka és Margit, Tarczy Jolán, Tima Honor, Ujváry Gi­zella, Voita Ilona és Vörös Hona. A négyeseket 30-30 pár táncolta. A virágos kedvvel folytatott vigalom csak reggeli 5 01a tájban ért véget. -- Vadászat. Gróf Esterha/.y Móricz fő­.spán ur O Méltósága a szütsi pagonyban f. hó 1 i-én vaddisznókra próba hajtást tétetett, Gróf ur maga a megjelenésben akadályozva levéti, a vadászatban vendégei: Gróf Esterházy Ferencz, Gróf Esterházy Andor cs Gróf Sünt Genois urak vettek részt. - A hajtások azonban oly rosszul sikerültek, hogy az uraknak nem is jött lövésre vaddisznó. — E balsiker arra indította Ö Méltó­ságát, hogy a jövő hétre tervezett nagyobb sza­bású vadászatot elhalasztotta, — Új találmány. Derne Márton a hely­beli honvéd tisztikar közbecsülésben álló derék főhadnagya egy nagy jövőjű találmánynyal lépett fel, mely e napokban a városunkban történt vizs­gálatot — mint halljuk — sikerrel állotta ki. A találmány egy katonaság számára rendki­vül ügyesen elkészített főzőkocsi, melynek czél­szerüsége s nagy haszna nyilvánvaló. A főző kocsi egyik foelönye, hogy a csapatok működése, me­nete alatt főzetik meg az étel, s a mint a csa­pat táborba száll, vagy megáll, mindjárt kész ételhez juthat, s nem kell még csak a megállás után azt sok nehézséggel elkészítenie és még több türelemmel bevárnia, ha ugyan este háborúban még idő is jut. Gratulálunk Derne urnák és a megérdemlett legjobb sikert kivánjtik érdekes, és fontos találmányának,.

Next

/
Thumbnails
Contents