Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-05-22

jYLegj eletxilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koionkinl rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenietlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZERK. h i c a i a l á b a ló - k o 11 ég i u m é p ii l e f) küldendők. Előfizetési d.xjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt £0 krajczár Egy számára i£ kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után £ kr, nyilttérbeu 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitta tik Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat alába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, s pápavidék i| egyesületnek hivatalosközlönye. A modern Czivilizáczió. A mult év május havában egy csinos külsejű, kellemes társalgásit, nyílt eszű, és komohy irányú jogásszal találkoztam oly lakodalmi ünnepélyen, mely testvérét vezette a földi boldogság révébe. Apjának büszkesége, testvéreinek szeretete és remém'e öszpontosult azon előzékenységben, melyéül találkozott. — Reá egy évre majdnem ugyanazon napon betűzöm az ujságlapot és rémületemre olvasom, hogy a fent emiitett ifjú szivét párbajban átlőtték, mi által egy számos tagból álló család örömét s reménj'ót eltemették, s hogy a sors satyrája annál maróbb legyen, — mint írják — a gyilkos golyó irányát orvosnövendék keze jelelte meg. A tény oly megrendítő, hogy erkölcsi kötelesség a társadalom e nyílt sebével komolyan foglalkozni, ha ragályos' mérgét ki akarja az emberszeretet égetni. A jelenkor hangzatos szavakba foglalt kór tünetei oda terelték az ifjú önérzet felhevülóseit, hogy legszentebb érzelmeit és kötelesség érzetét a haza, emberiség, szülő és testvér iránt elnémítja a divatba vett czivilizáczió egyetlen kiáltása. — S hová jutunk, ha már azok is, kiknek hivatása leend a szenvedő emberiség bajait enyhíteni és sebeit gyógyítani, fegyvert fognak, hogy a sírokat szaporítsák s a szenvedők lelkében a bizalom csiráját elfojtsák!? Kihez forduljunk ezer gyötrelmeink közepette, ha kiontott vér szárad már azok kezeihez is, kik vérünk lüktetésére alapítják tudományuk folyamatba teendő működését?! — Sok tövist elszórt útjában a multak romjain száguldó czivilizáczió; de egyik sem oly átkos, mint a kor kívánalma szerint megfejelt párbaj mánia. — Hajdan nagy érdekek hívták küzdtérre a lovagias szellemet, s volt idő, midőn egy ország reménye és becsülete feküdt az összemért kardokon, mig ma ez oly divat czikk, melyhez többn}

T

ire az iskola padok adják a mintákat, a nyegleség szolgáltatja legtöbb esetben az anyagot, az újságok nyíltterei pedig a gyomor émelygést felkeltő piaczi nyilatkozatokat. S ki törődnék vele, ha a küzdelem.csak az illetők rovására osztogatná sebeit? de midőn egy boros fővel kifuttatott megjegyzés egy egész élet fáradalmát, egy egész család boldogságát kérdésessé teheti, akkor nem lehet e ferdeségek mellett behunyt szemmel botorkálni. Nehéz ugyan a baj orvoslása, de nem lehetetlen. Különösen nehéz pedig azért, mert az egész műveltnek csúfolt Európán Isten átkaként fekszik az embergyilkolás lidércze, a modern czivilizáczió szellemének e fojtó légköre, melyben a tudománynak legjövedelmezőbb forrása az, melyből az emberpusztitás eszközeit merítik. Fényes hajlékokat emelnek drága pénzen a tudományoknak, átvasalják az egész országot, hogy a közlekedést szilárd alapokra fektetve, megkönnyítsék; a gőzt, villámot elpörölték a természettől, hogy saját czóljaikra felhasználják; a tudományokat kibővítették, hogy az apák erszényét megszükitsók; philokszerának, kolerának, rozsdának és az ország minden bajának orvosságot keresnek, és a legnagyobb baj, mely milliók szivét összeszorítva lélegzetét elfojtja, — a czivilizáczió daczára — nem találhatja- meg orvosságát. Pedig ez orvosság nélkül minden erőlködésünk csak erőnk fogyasztása s fájdalmaink enyhület nélküli szaporítása. A valódi czivilizáczió az erkölcsök fejlesztése, s az emberi természet nemesítésében nyilatkozik. Oly czivilizáczió, mely kardot köt milliók oldalaira, hogy a nyers szenvedély kitöréseit fokozza, s a borús jelent a jövő sötétségével súlyosbítsa, csak talmi czivilizáczió, mely fényesre csiszolt külszine alatt a reménytelen való dermesztő mezítelenségét takargatja — színházi lámpafény, mely a kulisszák mögött felaggatott álarezok és hamis utazásokra világosságát soha nem bocsátja. Drága honatyáink ékes beszédeket tartanak sokszor — de lana caprina — semmiség miatt rnero fitogtatásból: ott pedig, hol a hon gyermekeit s igy a magokét is megmenteni kellene a családnak, s általa a közérdeknek, nem találnak szavakat; mert hiszen a közügy ityetén szolgálata sem kortes fogásra, sem tapsokra nem hálás feladat. — A húsos fazekak gőzében lefonyad az ember szeretet gyengéd virága! A magas olymp csábos légkörében ki kutatná a csizmába szorult láb töréseit ?! . . . Társadalom! te bűnbakja minden ferdeség és mulasztásnak; te mostoha gyermeke a divat rikitó rongyaiba öltöztetett közös anyának; neked kell végre is segítségére sietni ama tehetetleneknek, kik rólad csak akkor emlékeznek meg, midőn a lakoma és áldomás szétkánj't csontjait kell az útból eltisztitani. Te! ki a vörös kereszt jelvénye alatt szereteted jelvényével állsz a határon, hogy a halni küldött százezrek véres küzdelmeinek sebeit enyhítsd; ki a közös anya elejtett ós elzüllött gyermekeit — a nyelvet — kebledre ölelve hordozod, melengeted és dajkaságba helyezed idegen hajlékodban, nem keresményed filléreiből fedezve az i ápolás költségeit! Kutasd át nemes szived kalauzolása mellett a seb csatornáit is, melynek orvoslatánál a tudományok félkentjeik kuruzslókká "törpülnek. A czivilizáczió lejtőre jutott szekerét tereld vissza a természet örök igazságának egyenes útjaira; s ha már sorsunk nem engedi kardunkat ketté törni és pisztolyaink csöveit berozsdásodni, hozzon létre közreműködésed legalább annyit, hogy önmagunkat ne fogyaszszuk botorul akkor, midőn elleneink állig felfegy ^érkezve kémlelőn lesik a pillanatot,. mely őket örökünkbe legbiztosabban bevezetheti. £. c6. = Felhívás a » Veszprémmegyei gazdasági egyesület« t. tagjaihoz! Az „első magyar általános-biztositó-társaság« győri főügynöksége legközelebb kibocsájtott körlevelével felhívta, s ujolag utasította összes ügynökeit, hogy a »veszprémmegyei gazdasági egyesület« tagjai által eszközlendö tüz- és jégkárok elleni biztosításaiknál az egyesület és az »elsö magyar általános biztositó-társaság« között kötött s érvényben álló szerződés pontozata értelmében járjanak el, illetőleg a szerződésben kikötött kedvezményeket a bevallásokban elég szabatossággal és pontosággal tüntessék ki. A társulat győri főügynöksége eme hivatkozott körlevelének kibocsájtásával az egyesület és a társulat között fennálló szerződés pontozatainak minden körülmények között érvényt kivan szerezni s oda törekedni, hogy az egyesület tagjai mint biztosító felek a szerződésben kikötött kedvezményekben minden egyes esetben részeltessenek. Hogy azonban ez a lehető pontossággal és minden későbbi nehézség nélkül lehessen keresztülvihető, az egyesület tagjainak is, mint biztosító feleknek, bizonyos ellenőrző közreműködése s szabályszerű eljárása kívántatik meg, a melyekre egyesületünk t. tagjaínak figyelmét a következőkben van szerencsénk felhívni: Az eszközlendö biztositások bevallásánál az illető biztosító fél figyelmeztesse az illető ügynököt mindenkor, s minden egyes esetben arra, hogy ö a gazdasági egyesületnek tagja, mely körülményt az illető ügynök a bevalláson megjegyezni és a kedvezmények lerovását feltüntetni köteles. — Ezen egyszerű eljárás teszi lehetővé azt, hogy a föügynökségnél naponkint nagyszámban felhalmozódott bevallások rendesen és a szerződés értelmében lesznek kezelhetők, illetőleg az egyesület tagjai és az egyesület a szerződésben kikötött kedvezményékben részeltethetÖk. Épen ezen okból figyelmeztetjük egyesületünk tagjait, hogy azon esetben, midőn a kötvények és dijváltók hozzájuk aláírás vagy esetleg beváltás végett megküldetnek és azokon a gazdasági egyesület tagságának minősége jelezve, vagy az azzal járó kedvezmények lerovása elég szabatossággal feltüntetve nem volna, ily esetekben a kötvényt el ne fogadják, hanem azt szabályszerű kiállítás végett utasítsák vissza. Végül felkérjük az egyesületünk összes tagTÁRCZA. NEM MESSZE AZ ERDŐ. Nem messze az erdő. Hol csalogány lakik. Oda járok gyakran Hallgatni dalait. Ha ott rám borulnak Az árnyas levelek: Befedik bánatát Szomorú szivemnek. Elmondom a búmat Fák és virágoknak. A remény, s szerelem Mily korán megcsaltak. Mindkettőt siratom, De vissza nem nyerem. Ki váltja meg sorsát Keserű könyeken ? ^ Tudom hogy nem lehet... Mégis itt siratok. S nézem a morajjal Zuhogó patakot, Ezöstüs habjait A mélyen széttöri. Boldogságomnak is Széttörtek gyöngyei. Óh a csalódottnak Az élet oly rideg! Sebeit egyedül A sir gyógyítja meg. Mire a csalogány Utolsót énekel: Ajkam panaszait Csend, béke valtja fel. A városok befolyása a civilisatióra. PULSZKY FERENCZ siabnd előadása lüáii. (Vége.) Mint jól tudjuk, 1715-ben megszűnt a nemesség kötelessége, az insurrectio. Ekkor hozták be az állandó katonaságot, de ezen súlyos kötelességet a nemesség a jobbágyságra hárította, pedig csak a honvédelem következtében volfc a korona tagja, s birta jószágait s jog kiváltságait, hanem azért ő megtartotta ezeket, s a katonákat mégis a jobbágyságból szedette. Azon pillanattól kezdve a magyar nemesség előjogai nem állhattak fenn soká, mert nem volt neki létjoga többé. Igen jól tudjuk, hogy Mária Terézia alatt volt ismét insurrectio és hogy a nemesség akkor igen vitézül megfelelt hivatásának, de már a következő uralkodók nem tartották meg az ország törvényeit, nem sokat gondoltak a magyar rendekkel. Mária Terézia még igen nagy becsben tartotta a magyart, de fia József eltörölte bátran az alkotmányt, s Ferencz alatt is nem sokat gondoltak vele. Tudjuk, hogy 1822- 1823-ban történt egy olyan kísérlet, hogy országgyűlés nélkül felemelték az adót, katonát szedtek az alkotmány ellenében, hogy ez felköltötte ismét a szabadság és hazafiság érzelmét és hogy ennek következtében az 1826-dik évtől kezdődik a magyar ujjá születés. Ha már most kérdezzük, minő befolyással volt a városi elem a nemzetnek civilisatiojára ? Akkor azt feleljük, hogy az irodalom, tudomány, művészet kizárólag a városokban fejlődött ki a nagy népeknél. A civilisatio Olaszországban fejlődött ki először, s ebben különösen Florencz tűnt ki, a hol éppen ugy, mint most az alföldi városokban, nem szabad senkinek csak a tanyán élni, hanem minden tanya birtokosnak kötelessége, hogy legyen legalább egy háza a városban, hogy a rendőrségnek közigazgatási ügyben legyen hozzáférhetősége. Éppen úgy jártak el Florenczben is, a főurakat, — kik a szomszédságban. j^apuuK mai számához fél tv tafíXlélil^t van QsátoíyaT voltak — s kik adomány leveleiket a német császártól kapták, legyőzte a város véres csatákban és kényszeritette, hogy a városban legyen imlotájuk, $ a kereskedő, vagy a város más ezekébe álljanak be, melyek közül a legjelentékenyebb volt a posztókereskedőké. Ide tartoztak a Medicisek is, kik később fejedelmek is lettek, a tudomány és művészet pártfogói. Itt származott a finomabb életmód. A hires Augustus császár udvaránál, melyhez Maecenas, Virgilius, Horacz is tartoztak még ujjaikkal étkeztek, még a hires Mátyás király idejében is kézzel ettek. De Galeotti Martius kiemeli, hogy a király különösen szépen tudott enni és úgy, hogy be nem piszkolta magát. Olaszországban találták fel a villát, a kandallót, s régibb időkben a kürtőt, mert a rómaiaknál nem volt kémény, a füst elterjedt mindenhova a házban, ugyanazért különösen becsülték az olajfát, mely minél kevesebb füstöt! csinál. Olaszországból jöttek a divatáruk, mert Olaszország kereskedelmi összeköttetésben volt Indiával, különösen Velencze tünt ki e téren, a mely hozta a fűszereket s a ezukrot Ázsiából. Bethlen Gábor számadásaiból látjuk, hogy Ó-Velenczéből hozatta a fűszereket s holmikét, de a kávé behozatalát a törököknek köszönjük, kik azt Arábiából, Mokkából szálitották. Bécsben az elsö kávéház 1682-ben nyilt meg, magyarul a kávét „fekete levesnek" nevezték. A kávéval együtt jött be a dohány, e'ízt szintén a törököknek köszönjük. Ugyanazon, időben, mikor a dohány, jött be Európába a burgonya is Amerikából; de mig a burgonya, vagy hogy köznép ebievezése szerint nevezzem, a krumpli nem tudott semmiképpen meghonosulni a mostani század előtt s csak igen lassan terjedt, addig a dohány igen gyors terjedésnek örvendettj Gondolják csak, njinő lehetett Magyarország kinéicése, mikor még nem volt sem dohány, sem burgonya, sem kukoricza, dem ákáczfa, mert ezt is csak a mult században hozta Amerikából a franczia, király kertésze* 1 A XVI. század elején vette el VHI. Henrik Boleyn Annát, második feleségét, Erzsébet királyné anyját. Annak igen fényes kelengyét készített anyja, elhíresztelték mindenütt. Volt neki nyolez gyolcs inge, mit nagy luxusnak tartottak, mert addig csak felső ruhát viseltek. Ezt is az olaszok hozták be. Szép Fülöp franczia király udvaráról írják, ki akkor uralkodott, midőn Róbert Károly volt nálunk király, hogy minden esztendőben kétszer rőzsével hintették be a termek padolatját és azt kétszer az esztendőben odaajándékozták az ispotályoknak. Természetesen eszök ágában sem volt a söprés. Hyen volt akkor a világ. A városoktól és nem az udvaroktól tanultuk a művelt életmódot, különösen az olaszoktól. Itt fejlett ki a városi szabadság, ugy mint Athénben és Rómában, csakhogy a görög és római szabadság rabszolgaságon alapult. A polgári szellem legtökéletesebb és legmagasabb kifejlését az észak-amerikai egyesült államokban találjuk. Itt a nép oly művelt mint az európai, csak le kell ebből számítani a főnemest és a parasztot és a mi megmarad az természetesen a polgárság és az képezi az amerikai társadalmat. Nem állítom, hogy ez minden tekintetben tökéletes, mert ott is csak ember az ember; de mégis (

ott fejlődött ki leginkább a polgári ós vallási szabadság s az egyenlőség oly módon, hogy a mi demokratáinknak arról fogalma sincs. Mert ott szolgát kapni nem lehet mást, mint feketét, a kik azelőtt rabszolgák voltak, s most is szivesen beállnak szolgálatba. Az amerikai ember soha nem lép szolgálatba. Az európai bevándorló beáll ugyan, dea ki szolgáskodik vagy szobalányoskodik bizonyosan igen rövid idő múlva maga is beáll úrnak. Vesz földet nyugaton vagy vesz valami üzletet. Egyik bazánkfia,. ki itten nagy demokratának tartotta magát, mégis nagyon furcsának tartotta, hogy a kit ő felfogadott napszámosnak, az megkívánta, hogy vele együtt étkezzék, i Mert ott azt nem tűrik, hiszen az az egyenlőség eszméjével nem egyezik meg, hogy együtt xw egvene,k. De a városi civilizationak i% 21