Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-04-03

jYtegrjeleTAilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiat rendkívüli' szamok is adatnak ki. Bérmeritctlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapunk szánt közlemények a l a p SZER K. h i v a fal á b a {Ú - k o 11 ég i u m é p ii l e i) küldendők. PÁPAI LÄPÖ^^ Előfizetési clij als:. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK I hasábos fetiisor térfogata titán 5 kr, nyilttérbeu 25 krajczár^ A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a lá b a (ref. főiskola nyomd áj aj küldendők. Pápa város hatóságának c s több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. ras hazánk polgáraihoz! Alulírottak az országos halászati egyesület nevében hangoztatjuk hívó szavunkat. Felhívunk ezennel minden igaz honfit a közreműködésre a gazdaságnak egy oly ágában, mely kiváló figye­lemre érdemes, de hazánkban eddig kellőképen méltatva nem volt. Ezen gazdasági ág a halászat! A halászat, mely hajdan a magyar ember egyik főfoglalko­zása volt, alig űzetik mar Magyarországon és hazánk annyira dicsőített egykori halböségemár csak a mesék országában található fel. S miért van ez igy? Mert közöny nyel néztük a dolgok hanyatlását és nem fogtunk bele derekasan, ma gyar emberhez illően, a haltenj'észtés emeléséhez. Az amerikai, az angol, a franczia, a német, sőt az orosz is hozzá látott már az okszerű víz­gazdaság népszerűsítéséhez. A magyar sem ma­radt egészen hátra; a „Felsőmagyarországi ha­lászegylet" elég ei élyesen és szerencsésen is moz­dította elo a halászat ügyét hazánk felső részé­ben; de ennek működési köre csakis az ország felsőrészére terjedt. Az országos egyesü­let azonban az egész országra terjesztvén ki mű­ködését: a halászatnak egész terjedelmében való felvirágoztatását tűzte ki feladatául. A halak okszerű tenyésztése, vizeinknek halakkal való benépesítése által milliókat szerez­hetünk meg hazánk népei számára a mellett, hogy még jó és egészséges tápanyagot is nyúj­tunk népünknek. Azon reményben vagyunk tehát, hogy nagy számmal lesznek azon tisztelt hazafiak, kik, a jót föltétlenül pártolva, sietni fognak, hogy ha­zánk közgazdasági viszonyainak emelésén velünk közreműködjenek. Különösen a vizek birtokosait, de magukat a gyakorlati halászokat is biztosan várjuk, hogy a haladás kibontott zászlója alá so­rakozni fognak. Az országos halászali egyesület a maga ré­széről mindent el fog követni, hogy az országos érdekeket minden irányban és minden tekintet­ben teljes mértékben képviselje és előmozdítsa; s hogy azt kellő erélylyel és nyomatékkal meg­tehesse; minél több közreműködő tagra /an szük­sége. A tagok közti kapcsot megalkotja a »Ha­lászati Lapok« czimü közlöny, mely egyelőre 6-szor jelenik meg évenként, nagy nyolezadrét alakban, s a melyet minden tag tagdíjának fe­jében ingyen kap meg. oRendes tagok: 1. oly személyek, kik egy­másután folyó 3 évre évenkinti 3 frt fizetésére magukat kötelezik; 2. községek, társulatok, szö­TÁRCZA. UJ GALATHÉA. Almaimban szobrot alkottam, Es Galathéának nevezem. Mint szántalak jó Pigmáleon ! Hogy szebb lön tiednél az enyém. Kész müvem mindenik vonása Remek munka volt. Eleinte Gyönyörködtem a néma kőben, Aztán belészerettem, mint te! Es forró keblemhez ölelve Lestem ajkárul a szót, egy jelt . . . S a márvány szivem melegétől Miként a tiéd, életre kelt. Ah, mennyi báj! birhatásukért Az élőt magamhoz lánczolám, S szóltam hozzá': mindened leszek Te álmaim szülte szép arám ! Ö nem volt oly rajongó, mint én. Csókjaimtól vére nem hevült. Futott előlem, s én csalódva Bámultam, mig újra megkövült. Széttörtem a bálványt. S álmomban Egy hang, — rejtve a bántó mosolyt — Ekkép szólt: márványod talán szebb, De Galathéád a .régi volt! ftlpo-foj'. vetkezetek, vagy egyéb testületek, melyek évi 5 frt tagsági dijat fizetnek. Alapító tagok azon egyének, kik legalább 50 frt, községek vagy testületek, melyek lega­lább 100 frt alapítványi tőkét az egyesület czél­jaira biztosítanak vagy le fizetnek.« Midőn tehát kérésünket a jó és nemes czél elérhetése iránt való tekintetből ismételjük, s a halászat ügye iránt érdeklődő honfitársakat a ta­gok gyűjtésére fölkérjük: egyszersmind a kitöl­tött aláírási íveket Kriesch János műegyetemi tanárnak Budapesten megküldeni kérjük. Hazafiúi üdvözlettel Gróf Migazzy Vilmos elnök. Audaházy Pál alelnök. Kriesch János ügyvezető alelnök. Dr. Ruffy Pál I. titkár. Hazay Gyula II. titkár. Az 1861-iIt évben alaliitlü A r eszprónr megyei lxoxivécLsegély'ző egyletneJc nooclositoit alapszabályai. 1. §. Ezen ,,Honvédsegélyző egyletnek' 1 ren­deltetése az 1848—49-ik évben vívott függetlenségi harezban részt vett, s igazolt, Veszprémmegyében il­letékességet nyert honvédek, erkölcsi és anyagi elő­mozdítása és segélyezése. 2. §. Az egylet az ő működését gyakorolja: először tisztikara, másodszor választmánya, harmad­szor közgyűlései által. 3. §. A tisztikar áll — egy elnök, egy alel­nök, egy fizetéses jegyző és pénztárnokból és a Bu­dapesten szókelő választott központi képviselőből. Az egylet törvénykezési ügyeit, a választmány által eset­ről esetre meghatalmazott ügyvéd által intézi. 4. §. Az elnök adadályoztatá'sa esetén, az alelnök köteles a választmányt , évnegyedenkint egyszer, ezenkívül minden sürgős esetben, melyek közé az évi számadás beterjesztése is számíttatik, össze hívni, a halasztást nem szenvedhető ügyeket tárgyalás alá vé­tetni, a közgyűlést pedig ininden évben a megyei törvényhatósági májusi közgyűlés első napjának dél­utánján, megtartani. Kötelessége továbbá a pénztár ál­lását — jegyző és két választmányi, tag közreműkö­dése mellett, koronkint, váratlanul, megvizsgálni, a választmánynak az eredményről jelentést tenni: kivé­teles és sürgős esetekben a választmány utólagos jóvá­hagyása mellett a pénztárból 20, — husz forintig utal­ványozhat, a jegj'zőt hivatalos működésében ellenőrzi; végre a budapesti országos honvéd egylettel az ös^­szeköttetóst és szellemi érintkezést folytonosan fen­tartani, s általában odahatni köteles, hogy ezen egy­letnek tagjai, az országos segélyalapból aránylagosan részesittessenek. 5. §. A jegyző kötelessége a választmányi és j közgyűlési jegyzőkönyveket vezetni, a határozatokat pontosan kiadványozni; a felek által benyújtott kér­Egy s más a tánczról. (Folytatás és vége.) Majd egy eredeti, meglehetős éles gúnyverset is közöl szerzőnk a tánczosokrúl, — de nem feled­kezve meg a szebbik nem iránti köteles tiszteletről — csakis a férfi, tánczosokról, mely is a következő: Tekintsd meg a tánezost, Mint kellemes majmot, Meglátod jól, micsodás. Derekát lógatja, Fejét s nyakát rázza, Mint rosz lovu talyigás. Süvegét konyára A fülére vonsszaj Mint poklot töltő vadász. Zugai, mint fáradt ló, Hogy már azzal szép ő, Ruháját kikapcsolja. Szemei villognak, , Mint vizbe holt lónak, A száját tátogatja. Néha hajjá — hujját Kiált ő hop — hujját, j Mintha csak maga volna. — j Ugrik s igen topog, Azt tudja, hogy ő kong, . I Mások neki örülnek. Csuszkái, hányja lábát, Mintha tolna gályát, Eben légyen rész ennek. Karjait csóválja, Pajkos ő munkája, Mint rongyos fársángosnak. Kezei csattognak, Veszteg nem állhatnak, Mint pozsonyi hóhérnak. Őtet sok rosz nézi, vényeket elfogadni, azokat az nktatókönj'vbe beve­zetni; az egylet irattárát kezelni, rendben tartani és híven megőrizni, eljárása felett az elnök őrködik. (í. §. A pénztárnok a dolog természete szerint az egylet értékét, anj'agi felelősség terhemellett ke­zeli; fizetését évenkint'a választmány határozza meg. Kötelessége minden év negaveclén a választmányi ülés­ben a pénztár állásáról jelentést tenni, számadását s a vagyon mérlegét év végével, a választmánynak bemutatni. 7. §. A választmány, az elnök vagy alelnökön kivül — tizenkét rendes, három pót, s a tekintetes megyei bizottság által — lehetőleg veszprémi lako­sok közül - vá^isztott három tagból áll. Érvényes határozat, hozatalra az eluök — illetve alelnökkel együtt, hét tagnak jelenléte szükséges. 31a azonban az első összehívásra, a hét tag meg nem jelennék, a következő választmányi ülésben ezen körülménynek jegyzőkönyvi világos megemlítés mellett, a jelenlevők határoznak. A választmány vezeti az egylet összes belü­gyeit, a pénztárnok által beadott számadást és mér­leget — az e czélra összehívott, ülésében alakítandó számvizsgáló bizottság által megvizsgáltatja, s ugyanazokat, minden év első évnegyedes ülésén fe­lülvizsgálja, s számolót felmenti, hiány esetében el­lene a törvényes eljárást azonnal megindítja. Az egy­let tőkéjéből adandó kölcsönöket, mindenkor biztosí­ték és rendes betáblázás mellett, anyagi felelősség terhe alatt 20 frt legkisebb, 1000 frt legnagyobb összegben megszavazza és kifizetés alá utalványozza. Ezektől eltérésnek csak kivételes esetekben, akkor is csekély összegre és rövid időre szóló kötvényekre lehet helye. Főszabályul tekintessék, hogy az egylet értéke, teljes biztositéku ingatlanokra, jelzálogképen helyeztessék el. A választmány hatásköréhez tarto­zik továbbá, a jegyző és pénztárnok fizetését időről időre meghatározni. Végre az országos központi se­gélyezésre, vagy a honvéd menházbai felvételekre nézve, titkos szavazás utján ajánlatot tesz. A választ­mány határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll, a legközelebbi közgyűléshez írásban vagy szóval a gyűlésben fellebbezni. 8. §. Az egylet nevében működő központi vá­lasztott képviselő hatásköréhez tartozik, a központi, országos üléseken az egylet érdekeit képviselni, azok­ról az egylet elnökét, értesíteni, s a mennyiben az egyletnek előnyt nyújtó szolgálatot tesz, a választ­ínánjr által, fáradozásai s netán költekezései fejében méltányos tisztelet díjban részesittetik. S). §. A közgyűlés hatásköréhez tartozik, a tisz tikár és választmánynak három évrei megválasztása, a hozzá fellebbezett ügyeknek elintézése, ugy az alapszabályok elfogadása, és esetleges módosítása. Végül a választmány által bemutatott évi számadá­sokat felül vizsgálja, illetve azok felülvizsgálatára kebeléből bizottságot küldhet ki, avagy a választ­mánynak a számadásra vonatkozó jelentését tudo­másul veszi, s a felmentvényt megadja. 10. §. Az egyletnek tagjai mindazok, a kik a korábbi alapszabályok szerint, annak tényleges tag­jaiul felvétettek, s mint ilyenek igazoltattak. Továbbá tagjai lehetnek még azok is, a kik Veszprém megye területén illetőséget nyertek, s az 1848—49-iki függetlenségi harezban tényleg részt vettek, s mint ilyenek — magukat igazolják. 11. §. Az igazolásnál a korábbi gyakorlat szol­gál zsinór mértékül, mely szerint az igazolási kér­vényhez két — már igazolt honvédnek bizonylata melléklendő, mindazonáltal a választmány, a felmu­tatott bizonyítékokat szabadon mérlegeli. 12. §. A segélyezés kölcsön adásban, időnkénti­segélynyújtásban, és évi nyugdíj adásban nyilvánul. 13. §. A segély adás módját és mennyiségét, a pénztár állásához képest, a választmány határozza meg; azonban tartozik felügyelni, hogy a segélye­zésben a megye területén lakó honvédek, arányla­gosan részesitessenek. 14. §. Azon időszakonkénti segély nyújtásban, nemcsak a harezban részt vett honvédek, hanem azoknak özvegyei is, — a mennyiben ezen minősé­güket igazolják — részesülhetnek, — - és pedig kü­lömbség' nélkül, váljon elhalt férjeikkel már, az 1848—49-ik években, házassági kötelékben voltak-e vagy nem.' 15. §. Az állandó nyugdíjban részesülők, ha időközben, bármi módon, az élet fenntartására szük­séges vagyonhoz jutnak, nyugdíjaikat elvesztik; ebből kifolyólag, a nyugdíjazottak, minden év elején, a pénztárnoknál szegénységi bizonyítványaikat felmu­tatni tartoznak; s az ily szegénységi bizonyítványok, a nyugdíjról szóló nyuktákkal együtt, a számadáshoz lesznek csatolandók. 1G. §. Az egylet feloszlásakor, annak vagyo­nából mind az — a mit ezideig a segélyezések ki nem merítenek, egy — a honvéd egjdet által meg­határozandó veszprémmegyei jótékony czélra for­ditatik. 17. §. A korábbi alapszabályoknak mindazon pontjai, melyek a jelen alapszabályokba ütköznek, hatályon kívülieknek nyilváníttatnak. Veszprémben a veszprémmegyei honvéd se­gélyző egylet, 1887. márczius 20-án tartott ülésében. 3ía \,<x<MW5&FA/\fy Bános egyleti jegyző. elnök. Kaczagnak is néki, Mint egy bécsi bolondnak. Hiszen rufc SZENIEFY ez, Vajon a medvéhez Szintén nem hasonló-é? A majmot rútabbnak, Ennél csúfosabbnak, Vájjon kiálthatnád-é? Elmélkedéséből aztán a következő tanúságot vonja le és adja elibünk szerző: 1. Nem jó idvességet kívánó embernek a tán­czolásnak mesterségét tanulni. 2. A tánczolást tanító mestereknek az ő hiva­tallyok nem szabados és nem tisztességes hivatal. 3. Nem illik keresztjéén Magistratushoz (épen jó helyen mondom!) hogy a tánczolásnak tanító mes­tereket táplállya, azokat és azoknak oskolájokat meg­szenvedje. 4. Nem kell a cselédes (azaz családos) gazdá­nak az ő házában a tánczot megszenvedni, hanem az ö jussa és auctoritása (joga és tekintélye) szerint arcealni (tiltani) kell, ha mikor vagy külső vendé­gek, vagy valakik az ő háznépe közzül cselekedni akarnák. 5. Nem illik hát igaz szent emberhez, hogy ő a tánczot és tánezolókat nézze. j Mily vétkesek vagyunk mi nrjndnyájan, mélyen tisztelt közönség! az előadott nézetek szerint. De hi­ába! változnak az idők, a nézetek, áz emberek! Csodálkozás vagy épen a botránkozás ne érintse azonban részünkről ama tisztes lelkipásztor emlékét, ki kora szellemének volt hü szolgája, annak néze­teit tolmácsolta, annak viszonyait rajzolta. Nemcsak náluhk, bárhol hazánkon kivül is találhatunk az el­múlt századokból számtalan oly dolgokra, melyek a mai szempontból csodálatosoknak vagy épen nevetsé­ségejseknek látszanak. Nemrég olvastam, Valahol^ hogy egy spanyol pap szintén a XVTE. században a kocsikázás ellen tar­tott szigorú prédikációt, kijelentvén, hogy gyengél­kedő asszonyoknak megengedhető ugyan kocsin járni de férfiaknak valóságos bűn és szégyen. * Azonban mindjárt kifogyok az időből s még ma­gáról a magyar tánczról alig hogy szólottam valamit. Egy franczia bölcsész szerint bármely nő jel­lemét meg lehet ismerni tánczából; mennyivel inkább áll ez a nemzetekre, melyeknek különleges tánczai­ban a nemzeti genius nyilatkozik. A mi régi nemzeti tánczainknál két osztályt vehetünk fel, a harczias és társas tánezokat. A harczias tánezok közül a kelevéz és kopja táneznak ma már csak emléke él; a daliás huszárok toborzója nyújthatott ezek felől némi fogalmat a ver­bunkosok ehnult korszakában. A játékkal összekötött társastánezok közül bír­juk az egeres, lapoczkás, gyertyás, süveges és pár­nás tánezok leirását. Az idő rövidsége • miatt neveik egyszerű felsorolásával meg kell elégednem. A szoros értelemben vett nemzetitáncz a nép­nél a hajdú — vagy magyartáncz, az előkelőknél a palotás volt. Amaz nem volt egyéb mint. mai csár-. dásunknak egyszerű, de méltóságos előde, mely a főúri körökben és előkelő tánczmulatságökban csak századunk negyvenes éveiben nyert létjogot. A palotást gróf Bethlen Miklós egy franczia úrhölgynek következőleg irja le: „A mi tánezunk körbe megy, a tánezosok egy­másnak kezet adnak s egy előtánezos vezeti őket. Csendes léptekkel kezdődik, majd mmdinkább gyor­sul, mig egész alakzatok lesznek belőle. .Miután a férfi egyet kettőt perdül, átöleli tánezosnéját, ki ke­zét szintén reá nyugtatja, aztán megforgatja, de vi­gyáz arra, hogy a félkört e közben se lépje át: nagy termekben néha hetet nyolezat is forgásban lá­tunk, mig a többi a félkört pontosan fehtartja," Láth&t-

Next

/
Thumbnails
Contents