Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-01-09

XIV. évfolyam. , -A M_esj elenilc Mi n d e rí va s á r 11 a p. Közérdekű sürgjá közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatna- ki. Bérmenieilen /er-, lek, csak ismeri kerek túl fogadia ínak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kii ele menyek a lapSZERK. hivatalába (Ó - k o I lég i u m é p ii l e l) küldendők. 2. szám, Pápa, 1887. január 9. Előfizetési di.jalc. Egy évre 6 frt. — Félévre ? fr. A egyed tvre 1 frt. jo krajczár. Egy szám ára 13 kr. iurdetések 1 hasábos petiisor térfogata után j kr, nyilüerben 25 krajczár, A dij előre fizetendő. Bély 'o dij mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A D Ó h i v al a I á b a (r e f. fö i sko l a 1/ y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pépai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Ez évben lapunk XíV-ik évfolyamat kezd- \ filli meg. Erezzük, hogy bátran tarthatnánk műit j évi működésünkről is beszámoló beszédet. A ki fáradságot venne magának, s átlapozná mvlt étben megjelent példányainkai, kiállítaná bizonyára részünkre a legkedvezőbb bizomjilványt. Lapunk n e it. a z anyag i czéléri iartatik fenn, sőt. áldozatot hozunk, hogy az minden szempontból megfelelhessen nemes hivatásának. Vármegyénhef, városunkat és vidékét önzetlenül szolgáljuk. Elsők vagyunk, kik. minden helyes eszme mellett kardot rdniunk\ elsők, kik lapunk közönségét mindenről, mi érdekelheti, más lapokat jóval megelőzőleg érlesitjük; elsők vagyunk, kik közügyekért serkenteni, buzdítani \ törekszünk, mely irányban múlt évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó köreink méltó dicsőítéséül. Ennek köszönhetjük, hogy lapunk a v idéki lapok leg elterjedtél) b j e i közé tartozik; ennek köszönhetjük, hogy lapunkat megyénk tiszteletreméli ó fér fiai fölkeresik közleményeikkel, s hogy a fővárosi sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilatkozott lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hivek maradunk s ezért kérjük ol- j vasaink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 6 frt. A rajzoktatás, mint nevelési tényező. Nem tagadhatjuk, hogy az utolsó két évtizedben a rajzoktatás terén hazánkban élénk mozgalom vehető észre, és főleg az úgynevezett „intéző körök" részéről jó akarattal párosult munkálkodást, éber figyelmet és buzdító figyelmeztetést észlelhetünk — ugy hogy mai napság már hazánkban is alig találunk nagyobb várost, a melyben képzettebb rajztanerő ne léteznék és igy csaknem mindenütt meg van a lehetőség arra. hogy egy-egy csirában meglevő tehetség megtalálja a kertészt, a ki azt ápolhatja, fejlesztheti, és legalább mint zsenge csemetét hivat ottabb erőknek, további kiképeztetés végett átadhatja. Ha tehát a rajzoktatást TARCZA. Mikor a hó kiált. — Beszély. An£ot!i.;i li.nl<tolt.i: «0HN GYl

r

LÁXfÍ. irai-rninczhat órával későbben az egyhangú hókiáltások vészt hozó orditásokká változtak, c-s egy mérges sátán szabadi a bocsátott romboló dühéhez hasonlítottak: a fehér felhők, melyek az ég nyugati részén látszottak, először narancs szintivé, de későbben szürkévé változtak, mig utóbb eg ? borzasztó jéghideg szél oly hóvihart hozott, a milyent a legrégibb gyarmatos sem látott soha. A könnyít hópelyhek sünien, nagy mennyiségben hullottak az égről, az irtózatos hideg szél oly irgalmatlanul fujt, hogy a legmelegebb ruha sem birta megvédeni a megmerevülő testet a borzasztó hideg ellen • folyton, folyton esett a hó, egy fehér hullámként áradva özönlött az országúton keresztül. És a szól még mindig éjszak-nyugatról fujt. A magas hó halmok nem sokára az emberi kéz által előállított culturát láthatatlanná tették; rövid idő alatt azon iszonyú kir keletkezett, hogy a dagály nagy szerencsétlenséget okozott már. A folyók megdagadva kiöntötték; a viz nagy jégtáblákkal vegyítve magával sodorta a tönkre tett lakhelyek maradványait, a vizbe fuladt marhák hulláit. A legelőkön pásztorok s nyájak elvoltak temetve az óriási hóhalmok alatt. A hófuvatagokban, melyek az utakat hosszában borították, a fuvarosok lovastól benszakadtak, s ott vesznek a hideg s kimerültség következtében, hacsak rögtöni segítség nem jön; sok vándor utas elrémülten letért az országútról s addig igyekezett az elhagyott réteken keresztül utattoxni magának, mig a mély hóban sirját nem lelte. 3aryl nagy nehézséggel birta lovát a hó halmokon keresztül az ezredes házáig előre sioritani, midőn végre oda ért, két egyedül mint a képzőművészet előiskoláláját akarjuk tekinteni, mint faiskolát, melyből a művészet majdan terebélyes törzseit akarjuk toborzani, akkor mégis elégedhetnénk az eddigi eredményekkel,. \ de van a rajzoktatásnak egy más, ha nem is szebb, nem is magasztosabb, de mindenesetre fontosabb, a társadalomra nézve tán hasznosabb oldala is; a rajzoktatás t. i. a modem nevelés egyik kivállöan lényeges, sőt mondhatnók nélkülözheflen faktora, és mint ilyent óhajtanám azt szíves olvasóimnak bemutatni. Mindenekelőtt e kérdésekre tartjuk szükségesnek felelni: Mit tesz rajzolni, és mi a rajzolás lényege?? A rajzolás grafikus clőállitása a formának és mint ilyen egy neme a kifejezésnek, egy universal nyelv, melyet minden cnlturnemzet megért, melyet mindenki megtanulhat, és hozzá tehetjük, meg is tanuljon. Lényege a rajzolásnak a tiszta és világos szemlélet, a helyes felfogás, valamint a látottak és felfogottak hü és szilárd megtartása és azoknak jellemző előállítása, — a szemlélet és felfogás ismét, figyelmes látáson, az idom sajátságos alakjának, annak ismertető jeleinek öntudatos észleletén alapulnak: szellemünk további munkálkodása a rajzolásnál: a lényegnek a részlettől való megkülönböztetéséből, az iránynak, a nagyságnak és a részek egymás közti arányának megítéléséből áll. végre abból, j hogy mindezeket emlékező tehetségünknek, az előállításig, hiven meg kell őriznie. Ennélfogva a rajzolás lényegcsen elősegíti és a lehetőségig kiképezi a gvors és biztos felfogást, az öntudatos látást, a helyes ítélet erőt, valamint a gyermek emlékező és alkotó tehetségét, j De áttértem a rajzolás czéljára és 1 azok fejtegetésébe, melyeket czikkem kez- J detéii érintettem: kisérjük tehát fi gye- ! lemmel a rajzoló gyermeket. Ä gyermek rajzfeladatai által (tor- j munkás ember hiányzott a számból, kiket kinuért a hózivatar s egy hárma iik félig megfagyva azt jelentette, hogy lehetetlen volt a marháikat megmenteni. — Most Metella is belátta mennyire igaza volt az öreg vadásznak. Ü és mindazok, kik kürülntte voltak, először életükben tapasztalták, hogy mit jelent a hú. ezen köuyörületlen, kimorithetlen fehér j lepel, melyet a rettentően dühöngő szél háznyi ma- ; gas halmokban összehordott a telepen. Stewart ez- j redes könnviivérű természeténél fogva eleinte nem ' akarta elhinni, hogy veszélyessé válhatik helyzetük, ! de utóbb bekellett látnia, hogy nagyobb szerencsét- j lenség volt várható, mint. csak a pénzbeli kár. Aju- j kok, marhák s lovak, melyek oda vesztek — csak j anyagi veszteséget okoztak neki. — De midőn azon j valószínűség eszméje merült fel elméjében, hogy min- J den közlekedés, a közel levő város s gyarmata kö- j zött lehetetlenné válhatik, midőn látta, hogy nem j volt már idő a menekülésre, mert a hó ráuehezült. a tetőre s már már felért az ablakok párkányáig, akkor meggyőződött, hogy esztelenség volt, házát ily helyre épiteui és szívesen feláldozta volna félvagyonát, ha a menekülést ezzel kieszközölhette volna. De ez lehetetlenség volt. Az ut, melyen Caiyl elérte a házat, most már egy hó fal által volt elzárva. A mindig sürüebben eső pelyhek a völgyet is egészen betemetéssel fenyegették, úgy a bel- mint a külépületek már is tetőig be voltak takarva a nehéz hótól. Es még most is lehetett hallani, azon iszonyú kókiáltást, hangosan, diadalmasan, mintha a pokol minden daemonjai szabadi a lettek volna bocsátva. A nemsokára bekövetkezhető éhségtől való rettegés még növelte a helyzet borzasztóságát. Azok, kik az ezredes előbb oly vendégszerető házában be voltak havazva szűkölködtek az élelemben és a tüzelő fában. Csak nagy életveszélysei lehetett volna az erdőszélet elérni, s nagy fáradtságba került időről-időre néhány hasáb fát az udvarról behozni, midőn az első órákban a fakészlet kezdett "elfogyni. Ezen minden, terményben oly dús s enyhe levegőjű mészetes, hogy mindig- csak helyes és rationális oktatást tartunk szem előtt) nagy mértékben az iönmunkálkodásra utaltatik, mi által alkqtó ösztöne, munka szeretete és akarat ereje hatalmasan elömozdittatik, — mert hisz minden jól nevelt gyermekben meg van az iparkodás feladatát tökéletesen elkészíteni: — már pedig a rajzfeladatának megfejtéséhez nagy elő vigyázatra, pontosságra és türelemre van szüksége. Megkívántatik továbbá a rajzolásnál bizonyos tervszerinti dolgozás, a végzendőknek előre meghatározott egymásutánja, mindenekelőtt pedig csin és tisztaság — és igy a rajzolás legbiztosabb eszköznek tekinthető a gyermek türelmének, kitartásának, rendszeretetének, pontosságának és tisztaságérzetének ápolására és előmozdítására; a tanulót szorgalmas és lelkiismeretes munkássá neveli, a ki feladatának öntudattal és szeretettel szok megfelelni, a mi a jellemképzésre csakis határozottan, jótékony befolyást gyakorolhat. De ha az előzőkben elmondott igazságokat bárki kétségbe vonná, egy jótékony hatását a rajzolásnak ugv hiszem kivétel nélkül el fogja ismerni mindenki t. i. azt, hogy csaknem egyedüli eszköz, a szép iránti — az ästhetikai érzés és a helyes izlés fejlesztéséire és elnyomására mindannak, a mi durva, a mi aljas. Ha a szép érzést gyermekünk vagy tanítván} unk kedélyében felébresztettük, azt meg is nemesitettük, mert megtanítottuk arra, hogy gyönyörködjék mindenben a mi szép, nemes és magasztos: hogy kerülje a rutát, a nemtelent, az aljast, — hogy forduljon el undorral a barbarizmus és vandalizmus fekélyeitől, de tán meg is óvjuk a ferde izlés számtalan kinövéseitől, melyekkel lépten nyomon találkozunk és melyek divatos rukainkban, ízléstelen képeinkben, stylnélküli bútorainkban elég élénk és szomorú kifejezést nyernek. Az íistlietikai nevelés fontosságát el kell leginkább ismernünk ha azon befolyást tekintjük, melyet az a nép erkölcsi eletére és annak mindennapi élveire gyakorol, tehát nemcsak az egyén, hanem az összeség: az állam, a haza javát és boldogságát segítjük előmozdítani akkor: Ha gyermekeinknél és tanítványain knál az igaznak ós jónak ápolásához, hozzá csatoljuk még a szépei is. — Mert csak ezen szent háromság egyenletes fejlesztése és erősbitése által érhetjük el a lelki erők azon harmóniáját, melyért a modern neveléstan, mint az igazi népoktatás és nevelés ideáljaért, küzd ós harczol. A Balaton egylet felirata a Balatonparti vármegyékhez. Tekintetes Törvényhatóság! A Balaton-egylet által 1880. deczember 18-án tartott rendkívüli közgyűlés tanácskozás tárgyává tette azt a kérdést, szükséges-e és mi módon teremtendő meg egy a Balaton egész hosszában járó (az átkelések közvetítését is végző) gőzhajó. A közgyűlés a hajó létesítését szükségesnek ismerte el s létesítésének előmunkálataira elnökletem alatt egy huszonhetes bizottságot küldött ki. kimondván, hogy a gőzhajó egy 300 darab kétszáz forintos részjegy kibocsátásán alapuló közkereseti társaság által hozandó létre. E közkereseti társaság azonban csak akkor fog biztosan megalakulhatni, ha biztosítást nyer arra nézve, hogy az általa az érdekeltség közbenjöttével megállapított és szükségesnek ismert kiállók elkészíttetnek, fenntartásukról, valamint az odavezető utak jó karban tartásáról gondoskodva lesz. Mert a sajátképein kockázatot nem a hajó vizreállitása képezi, minthogy a hajó értéke megmarad, legfölebb szállítási és összeállítási költségei vesznek kárba, ha a vállalat nem sikerülne. De a kiállók a vállalat sikertelensége esetén nem volnának értékesíthetők, s épen azért úgy a közkereseti társaság, mint a magán válalkozó a kiállók létesítésétől teszi függővé a hajó létesítését. A kiállók létesítése mindenesetre a kikötő helyek érdekeltségének feladata, mert a gőzhajó járat országban nincsen értelme a gyarmatosnak füstölt húst, lisztet s több efféle élelmi szert nagyobb menvnyiségben beszerezni; de most, midőn a birkanyájak, a szarvasmarhák, valamint a magtár, mely telve volt gaborával, a hirtelen beállt havazás következtében be volt temetve hóval, az éhség, egy kiéhezett laikushoz hasonlóan kezdte kínozni az elzárt családot, s cselédséget. Nemsokára szükségessé vált valamenynyijüket szűkebb adagokra szorítani, hogy a legrettentöbb sorsot, az ékbalált kikerüljék a meddig lehet; az ily nagy veszélyben csoportosultak a kandalló kör ritkán újíthatták meg a'tüzet, azon reménynvel bátorítani, [forgó házbeliek összeül, melyben már csak s igyekeztek egymást ogv a közellevő helyekről talán nem sokára 1 légmentesükre fognak jönni, mert ez volt egyetlen kilátásuk A menekülésre. Hogy ha a hózivatar még sokáig tart, oda kell veszniük az éhség s hideg miatt, ha a háztető, melyet már is itt-—ott vastag fadarabokkal megkeltett támasztani, nem is szakad be A ránehezülő hó rettenetes mennyisége alatt. DE A hó csak esett s A szél csak hordta, ugy mint AZ első órákban. Eliszonyodott, kimerült arczczal gyűltek össze A házbeliek A nagy jelőcsarnok kályhája körül, midőn AZ utolsó hókiáljtás végre megszűnt és AZ egyik munkás azon örvendetes hirt hozta, hogy A szél megállt. Ekkor AZ EJTESZ ház már csak egy nagy hó halomhoz hasoalitottj A benlakók ép oly gyámoltalanok voltak, nnnt sok, hajótörést szenvedett nyomorult a nagy óceán közepette egy kormány és evező nélküli rosz kis csónakban. Huszonnégy óra óta legtöbben köztük nem lettek semmit. A csekély élelmi szer, mely még meg! volt, egyetemes jóváhagyással AZ éhhalál által fenj egetett férfiaktól a nők számára lett fentartva. A tüzet, A mennyire lehetett bútordarabokkal, s A falról leszedett deszkázattal táplálták. S még mindig nem jött segítség. Talán A Troyi nép nem tudott a havon keresztül hozzájuk jutni, vagy meglehet, azt hitték,; hogy Stevvarték egész háznépükkel együtt, valóS|SÍnüleg jókor menekültek biztos helyre. Ha ez igy volt s nem következik be gyorsan lágy idő, nem kürülkették ki a biztos halált. Igy nmlt el néhány óra. és még mindig semmi jel hogy a szegény hóbatemetetteket nem lelejtették el. Ah, de mi volt ez? Egy lövés, aztán még egy. mig utóbb több jelt adó lövés hallatszott: a remény.minden szívben újra feléledt, s fentartatott a távolban mindig újra meg újra felhangzó lövések által. Igen a segítség közel volt. Anuyi bizonyos. Ugy látszott, kísérletet tettek a hófalat áttörni, de hogy mennyien voltak, kik saját életük •veszélyeztetésével ezen óriási munkára vállalkoztak, azt abentlevők nem tudták. Csak valami négy ablakon, melyek még nem voltak egészen belepve a hótól lehetett a külső elpusztítást látni. De a villának nem ezen oldalán közeledtek a mentők. Néhány kinos óra telt el, mely alatt olykor távoli hangok hallatszottak, azután a széf újra süvölteni kezdett, s az egyik férfi, ki egypár lépést tenni koczkáztatott az ajtó előtt, azon rémhírt hozta, hogy a havazás újra kezdődik. A levegő ismét telve volt hópelyhekkel,* s a legfigyelmesebb hallgató sem birfc mást hallani, nnnt a szél egyhangú zúgását; melynek hallatára minden sziv ismét eliszonyodott. Nem szenvedett kétséget, hogy a jóakaró mentők az újra támadó szél, s hóesés miatt kénytelenek voltak munkájukat félbehagyni. A következő éjjelen át kora reggelig folyton havazott, s a szegény behavazottak már minden reményről lemondottak. Azok, kik megmentésükre jöttek, valószínűleg a jobb idő bekövetkeztét bevárandják, hogy ép ugy életveszéllyel, mint nagy munkával járó fáradozásaikat újra megkezdhessék. De akkor már késő lesz minden. A nélkülözés, s lelki kin szembetűnő volt valamennyien, de egyikén sem annyira, mint Winthrop Carylon, kinek beesett arcza, s természetellenesen fénylő szemei a végkimerülést áralták el. — „Az égben leszünk boldogok egymással kedvesem — nem a földön," inondá Caryl, nem egyszer gondtelten nézve menyasszonya arozába, s ennek hi-