Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-02-27

is nem elegendő pis?.ok fertőztetné-e meg e kis folyóvizét a rajta levő 15 — 20 malomtól, folyó partján •épült festő gyáraktól, bőfcserzö tímárok­tól, s a folyó melléki házaktól," melyektől nincs hatalom, mely me gvédje a beeresztendő fertőző anyagoktól, menvén a Tapolcza összes vize va­lamennyi malom keréken keresztül és zárt he­•helyen haladván odább a partján épült hosszú házsor alatt. Ezen körülmenyek által indíttatva szokta a város közönsége ivó és fözo vizét jó idejében reggel beszerezni, s vízért akkor küldeni a fo­lyóra, midőn az még — képzelet szerint — leg­tisztább. Ezért szokta az, már t. i. ä ki teheti, házát folyton 5 — 6 korsó — pinczében lehiitött — vizzel ellátva tartani, melyből folyton a leg­régibb használtatván el, néha néha tisztavizhez . is juthat. ­De hát kérdjük, hány ember teheti azt, e város 16 ezer lakosa közül, hogy folyton kész­letben 5—6 korsó vizet tartson .? Bizony nagyon kevés, de még kevesebb azon boldogok száma, kik még. erre sem szorulván,-a távollevő urasági kútból szerezhetik be viz szükségletöket. — Hát a legnagyobb rész ilyenkor mit csinál ? Bizony issza a Tapolcza mocskos levét akkor midőn merítette és issza a nélkül, hogy pinczébe rak­hatta vagy előbb megfőzve lehüthette volna. Ezt látja, ezt érzi, ezt tudja' e város ösz­szes értelmisége, s bizony nagy lelkiisméretlen­ség volna valaki részéről e föléledt eszme kivi­tele ellen izgatni azért; mert hisz neki úgyis van jó pinczéje, hol ugy a hogy mégis csak megtisz­tul 5 vagy 6 nap alatt a korsókban elhelyezett, s talán előbb még szerves alkatrészeitől forralás által is megtisztított Tapolczaviz. Ugyan szükkeblüeknek kellene lennünk, ha igy gondolkozva a már 56 évvel előbb is szük­ségesnek látott jó ivóvíz után nem óhajtanánk. Mert azt csak lehetlen jó. ivóvíznek tartanunk, a mely tiszta állapotban is, — a más helyről jövő idegennek gyomor romlást, diarhoe-t okoz. Többször voltunk fültanúi tehetséges uri­családok abbeli nyilatkozataiknak; miszerint Pá­pára jnnncnek lakni, de borzadva gondolnak en­nek ivó vizére, a mely miatt városunkat — szük­ségleteik bevásárlása alkalmával is elkerülik. Ennek valóságát szomorúan tapasztalhatják a ke­reskedők, az iparosok, a háztulajdonosok stb. Mindnyájunk előtt tudott dolog az . miszerint a városunk kebelében levő gymnasiu­mok, főiskolák növendékeire, mily kedvezőtlen hatással van a Tapolcza vizének élvezése, min­den iskolai év kezdetén, mily nagy perczent épen. az ivóvíztől megbetegedettek száma. E baj ren­des körülmények között ugyan kiheverhető, de az elgyengült szervezetű növendék sokkal fogé­konyabb azután, más — esetleg — uralgó bajok iránt, melyek városunkban nagyon gyakoriak. A város ügyeit intéző köröknek azon kell lenni, hogy a bajon segítve legyen, mert min­den — a jó ivó viz hiánya miatt — máshova ment tanuló távozásával csak a város közönsége veszít. Tekintetbe kell itt azt venni; miszerint 5— 600 vidéki tanuló után, hány szegény család él e városban, hány iparosnak adnak ezek munkát, tehát ily hasznos befektetésü 'beruházástól ezek iránti tekintetből is idegenkedni nem szabad. — Olyan kiadás lesz ez, mely nagyon bőven fog kamatozni e város közönségének. Azon állítás ellenében; miszerint az artézi kut sikerülte nagyon bizonytalan; csak utalnunk kellene a gépészetíiek jelen időbeni előhaladott állapotára, midőn a legkeményebb sziklák is, aránylag kérés reáforditott költség és munkával áttöretnek. — Most már. mindenki megvan a fe­löl győződve, hogy az 1831-iki furatás alkalmá­val előfordult eset többé nem ismétlődhetik. Csak utalnunk kellene világhírű geológusunk: Zsigmondy emlékirata, melyet 1884-ben, helyszíni szemle után, készített, s mely emlékirat akkor a >Pápai Lapok«-ban közzé tétetett. Ebben ha­tározottan mondja Zsigmondy ur, miszerint Pápa városának földtani viszonyai annyira kedvezők, ho^y a legnagyobb mélység 200 méterig fúrván le a város alatt elterülő Cougeria képleten, majd az alatta elterülő liippurit mész és Márga réte­gen, a város bármely részén oly bővizű forrásra fog a közönség találni, — mely tiszta — fertőzet­len ivóvízzel — elvezettetvén az a körülmények szerint szükségeseknek látszó pontokra, — az egész várost bőven elfogja látni. Legkisebb okunk sincs arra, hogy világhírű geológusunk eme foltevését valótlannak tartsuk. A folytonos kutatások, búvárlatok nyomán any­nyira haladt ma már a geológia: miszerint a föld összes rétegei ugy szólván feltárva vannak a tu­dományos vizsgáló előtt. — Nagy járatlanságot árulna el tehát jelenidönkben az, ki egy szaktu­dós ellenében hitetlenül rázná fejét az eredmény felett. Nem akarhatja senki, legkevésbé akarjuk mi, Pápa városát haszontalan költekezésre un­szolni, egyáltalán nem akarjuk, hogy a fúrandó kútra meghatározatlan mennyiségű pénz irányoz­tassék elő, — vagy hogy a siker biztosítása nél­kül egy krajezár is kidobassék. Ott van az állandó választmány javaslatá­nak az állandó választmányban Pap János és a közgyűlésen Horváth Lajos képviselők által in­dítványozott, azon megszorító módosítása, hogy az elöirányzandó összeg csakis a teljes siker sza­vatossága mellett szavaztassák meg. — Ezt pe­dig megszavaznia kell mindannak,ki a közjóért lelkesedni tud, és a közérdek iránt való köte­lességről fogalommal bir. Budapesti levél. (,,N<í|ifeIkiílé3­' mindenfelé. — Mus»kn időjárás. - A vigyázatlan hajtás áldozatai) Borzasztó! Tűrhetetlen! Ez az állapot most mái­valóban nem tarthat sokáig! Nincsen széles e hazának oly elrejtett zuga,oly titkos helye, oly csendes magánya, a hol a népfelkelés réme ne üldözné. A legszűkebb családi körben, a vendéglők és kávéházak legelrej­tettebb zugában, a báli termek legtitkosabb fülkéi ben, az utczán, az istenházában, csábító budvárokban és színházakban mindenütt és mindenkor csak a nép­felkelésről foly a beszéd. Családi körben az aggoda­lom, vendéglőkben, és kávéházakban a politizáló kedv hozza a nyelvre a népfelkelés kérdését. A színházak­ban „népfelkelő kuplékat" énekelnek és még a sze­relmesek is beleszövik vallomásaikba a népfelkelést. A népfelkelő tisztek, vagyis azok, akik ily állásra jelentkeztek sokkal büszkébben feszegetnek az ut­dani, a mit a történelem Zápolya Jánosról fel­jegyzett, hogy minden ülésen más-más diszes Öl­tözékben jelent még. Az ülés megkezdetvén, a nádor az ö kedvességével és szokott nyájassá­gával az általa kedvelt egyik-másik mágnásnak mosolyával, vagy fejbiczczentésével, vagy kezé­vel megadta gyengéden figyelmének jelét, a mi neki nagyon jól állt, s a mi nekünk fiatal embe­reknek végtelenül tetszett. Midőn ily módon a főrendi ülésen a tárgya­lás megindult, s egyik főrendi tag, talán Cziráky Jár.os fejtegette a napi kérdést,—egyszerre iszo­nyú robaj, üveg csengés, visszafojtott beszéd és emberi tolongás hangja, melyben nincs kiáltás, vagy egyik kifejezett hang, zavarja meg az ülés rendjét. Rémületes zavar all bc és mindenki érzi. hogy kiuos a helyezet, mindenki szeretné jóvá tenni, de senkinek nincs módjában. — A törté­net az, hogy az előteremben jobbról cső óriási üveges ajtóra esett az ott levő zsúfoltságnak a nyomása oly nagy erővel, hogy a nagy üveges ajtónak mindkét szárnya egyszerre beesett a főrendi terem parkettjára, de előbb némelyeknek a fejére, hátára, tehát az üvegtáblák darabokra törtek cs csörömpöltek, az ajtó bezuhanása pe­dig nagy robajt okozott és a. nyomás következ­tében százan és szazán a beesett ajtók felett be­nyomultak a terembe. Természetesen a förendj szónok elhallgatott, s mindenki oda nézett, de maga a nádor vissza sem fordult; legalább én, ki a.jobb felőli téren hozzá ttiin messzq álltam, nem vettem észre, hogy vissza tekintett volna. Mivel pedig az ajtókon most már mindenki be­tódult a ki csak benyomulhatott, tehát a hall­gatóság a nádor s'.ékéig, s mellette közvetlenül jobb és balfelöl a főrendi asztalhoz is nyomatott. Egy kis ideig tartott a zaj, tolongás és a zavar; azután pedig csend lett és az országbíró a nála ismeretes komolysággal felállt, cs indít­ványt tett, hogy a hasonló zavarok elkerülése végett * fcttségqs föjicr^*e| Ni<ter m&lt4tU9&ék intézkedni akként, hogy korlát állítassák fel a teremben, s a hallgatóság részére szolgáló tér el­különítessék. Az indítvány nagyon helyes volt, de alkal­masint nem'jól értették meg némelyek, minél­fogva némi zaj keletkezett cs mint szokott a zaj lassankint nagyobb is lett. Eközben valaki a fő­rendek közül felszólalt, hogy a hallgatóságot a teremből nem lehet kitiltani, mert ez képviseli a nyilvánosságot; — ezen felszólalásra megint nagyobbodott a zaj. E zaj közepette egyszerre kívülről még nagyobb zajnak hangja hallatszik be, éljenzések melyek mindig közelebb junek, s utóbb a teremben is félhangosnak, miközben a hallgatóság tömege szét válik és egy szabad utat nyit be az ajtótól a főrendekig. Minden szem oda néz — és a szabad útban Gróf Batthányi Kázmér kellemes alakja jelen meg s mivel való­színűleg Ő is azt vélte, hogy tán a hallgatóságnak a teremből vab kiszuritasa c/.éloztatik: — egész hévvel óvást emelt a hallgatóság eltávolítása ellen. Még nem is igeu végezte beszédjet, midőn még nagyobb kiabálás és éljenzés hallatszott kívülről, mely közelebb jő a lépcsőkön fel, azután jő az előterembe és bc a terembe, s az imént önként nyílt szabad útban Gróf Batthyányi Lajos hosszú szőke szakállával fekete díszben foglalt állást, s ö is hevesen tiltakozott a hallgatóság eltávolí­tása ellen. A hallgatóság pedig a két Batthyá­nyit óriási éljenzéssel tüntette ki. Ekkor a nádor higgadt méltósággal kijelentette, hogy fog in­tézkedni, miszetiut hasonló zavar többé ne gá­tolhassa a tanácskozást és a mellett a hallgató­ság részére is fen fog hagyatni azon tér, a melyet a terem nagysága .enged, és eloszlatta az ülést. Igy ért véget azon kínos állapot, melyre nézve mindenki szerette volna, hogy uc történt volna. Másnap a primási palota fényes terméuck parkettjébe csinos korlát volt erősítve a nádor háta megett. ;' czán, mint más halandó ember, pedig alighanem azok I fogják az orrukat legelőbb lekonyitani! A budai polgári lövészegylefc lőgyakorlatokat rendez a népfelkelők számára. A gyakorlatok már­czins közepén veszik kezdetükét és azoknál a Werndl­féle fegyvereket fogják használni, mivel a népfelkelő csapatokat háború esetén ily fegyverekkel fogják el­látni. A kis iparnak is meg lesz a maga haszna a népfelkelésből mert minden jel arra mutat, hogy a honvédelmi miniszter a népfelkelés számára szüksé­ges bőr és posztónemüek beszerzésénél igénybe fogja venni, mint azt az összes keresk. és iparkamarákhoz intézett leiratában kifejezte, mely szerint „a hazai kis ipart a rövid időhöz képest kifejthető szállítási képessége mérvében; lehetőleg tá,g körben igénybe venni óhajtja. Az a körülmény, hogy a képviselőház a népfelkelés felszereléséhez szükséges költséget egy­hangúlag megszavazta természetesen rendkívüli lélek­emelő hatással birfc és egy álló napig egyébről sem beszéltek, a mi pedig a fővárosban nagy szó. Nálunk 10 napig valóságos muszka-időjárás volt, olyan, hogy egy tisztességes népfelkelő ki sem lé­pett az utczára, hacsak nem volt muszáj. Különösen 19-én este felé olyan hóval vegyes jéghideg, der­mesztő vihar seperte végig utezáinkat, hogy a ko­csik kénytelenek voltak megállni, • vagy neki-mentek egymásnak, a járókelők közt pedig annyi öszeütkö­zés történt, a mennyi előreláthatólag egy orosz-osz­trákmagyar háború esetén sem fog történni. A vigyázatlan hajtásnak ismét két áldozata volt. Az első eset a váczi körúton történt, mely al­kalommal egy teherhordó kocsi rúdja egy bérkocsi ablakán át egybenn-ülő magán hivatalnok mellkasát összezúzta, minek következtében a szerencsétlen más­nap meg is halt. A második eset Bárányi Ádám rendőr-felügyelővel történt, ki kicsi könnyű kocsijá­val az üllői uton hajtatott, midőn egy teherszállító kocsi nekiment és ugy meglökte a köniryü kocsit, hogy Bárányi az ülésről leesett és több kisebb sé­rülések mellett egyik bordáját betörte és tüdejét megsértette. A Károly körúton meg egy postakocsi borított fel sebes hajtás következtében egy üres bér­kocsit, melynek kocsisa lábát törte. — Lám, milyen baj az, ha a posta egyszer sietni akar. . . . TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Február 27. 1849. A kápolnai csata folytatása. Február 28. — A kápolnai csata vége. A mi­eink minden ponton visszavonulnak. Márczius 1. — Kr. sz. e. Síi. Sulla római con­sul Athénét elfoglalja s a polgárokkal kegyetlenül bánik. Március 2. — 1476. Bátor Káról burgundi her­ceg fölött Gransonnál a schweiziak fényes győzelmet vivnak ki. Március 3. — 1878. A san-stefánói békekötés Orosz- és Törökország közt. Oroszország Pobrud­zsát kapja. Március 4. — 1849. Egy szerb csap.'it a Pál alatti honvédséget Szabadicánál megtámadja; a mie­ink által azonban a szerbek vad futásban Bajnokra szalasztatnak. Március 5. — ISI 5. Azon hir, hogy I. Napo­leon francia császár Elbáról franciaországba vissza­indult, Bécsben a congressus tagjainak tudomására jut. Hivatalos rovati Hirdetmény. Iparhatósága megbizottakul ugy a városi ipar­hatóság, mint a járás szolgabiróság mellé 20, 30 tag­ismét, egy évre újból választandó lévén, minthogy ezek az összes iparosok és kereskedők által csak oly iparos cs kereskedők közül választhatók, kik leg­alább 10 frí 50 kr lll-ad osztály adót fizetnek, az ilyenek névjegyzéke betekinthetés vegeit, folyó hó 27­tnl 15 napon ál. a jVgyzői irodában kitéve leend. — A választás,napja később fog közöltetni. Pápán, 1887. február 23-án. A városi tanács. Hirdetmény. Közhírre tétetik, hogy Pápa városa 1887. évi házbér- cs házosztály-adó kivetési lajstromai — az adófelügyelőség jóváhagyó záradékával ellátva — megérkezvén, mindenki; által leendő betekintés végett folyó hó 37-től kezdve 8 napon át, vagyis márczius hó tt-iff a városházánál a jegyzősegi irodában — hi­vatalos órákon belől kitéve lesznek. Ennélfogva figyelmeztetik a t. adózó közönség arra nézve, hogy a uctaláui felszólamlásaikat a kive­tés ellen, és pedig : a) azon adózók, kik a fent cmlitcít kivetési lajstromokban tárgyait.' adónemekkel á mult évben már megvoltak róva, a lajstrom kitételének napját kö­vető 15 nap alatt; ! b) azon adózók pedig, kik .a kivetési laj.stro­mokban megállapított adókkal a folyó évben első íz­ben rovattak mea:, adótartozásuknak az adó líönyvccs­fecbo történt bejegyzését követő 15 nap alatt a pol­gármesteri hivatalnál Írásban előterjeszthetik, — ille­tőleg annyival is bikább benyújtsák, mert ezen idő­határ elmultával beadandó felszólalásaik figyelembe nem vétetnek. $ minthogy cz alkalommal az adó­alap 3 évre állapíttatott meg: igy a felszólalás ha téridejének elmulasztása után a három évi kivé tcsij időszakon át az adó mennyiségen vfállDztatni nem lehet. Pápa, 1887. évi február 24-én. ( A városi kalúsáfr KŰL 0 SFÉLÉK. — A magyar szent korona országai »Veres Kereszt* egyletének pápai fiókja, a f. évi január hó 30-áról, váratlanul közbejött gyász­eset miatt,' elmaradt évi rendes közgyűlését f. évi március 6-ik napján d. u. 2 órakor fogja a vá­rosház nagytermében megtartani, melyre az egy­let összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Pápa, február 20. 1887. A pápai V. K. fiók egylet el­nöksége. — Lóikay Miklós kir. főmérnök urat, városunk szülöttét, azon kitüntetés érte, hogy O Felsége a közm. és közlek. ügyi ministeriumhoz osztálytanácsossá nevezte ki. Gratulálunk! — A helybeli ref. főiskola igazgató ta­nácsának folyó hó 24 és 25-én tartott ülésének főbb határozatai következők: 1. Az építendő gymnasiumi épület tervrajza a nagym cultus mi­nisterium óhajtásához képest félretétetvén, az igazgatótanács egy uj keresztépiilet épitését ha­tározta el a Tapoiczavize mellé, a fo-bejárattal szemközt. 2. A tanári kar ötödéves pótlékára vo­natkozólag helyeslő javaslatot fog az egyházke­rületi gyűlés elé terjeszteni, ha ^a számvevőség és a gazdasági tanács is kedvezöleg nyilatkoz­nak a fedezet felöl. 3. A classica philologia tan­székre pályázás hirdettetik. 4. A német nyelv tanítását Újlaki Kálmán okleveles ideigl. tanár ur kezében kivánja hagyni az igazgató tanács. 5. A középtanodai törvények módositást szen­vedvén, átnézés végett 5 tagu bizottságnak ada­tik ki, 6. A gymo. iskolai kézikönyvek jegy­zéke is beterjesztetvén, átnézés és jelentés vé­gett 5 tagu bizottságnak adatott ki. 7. A főis­kolai tanári karnak a szorgalmi díjjak (alumnium, stipendium) kiosztására nézve tett javaslata el­fogadtatott és kiosztatott 2051 frt 88 kr, mely­ből a gymnasiumi tanulók 1390 frt 13 krt, a the­ologusok 520 frt 52 krt, a képezdészek 141 frt 23 krt nyertek. 8. Tandíjmentességet nyert 14 papnövendék, összesen 70 frtban. 9. A volt pápai jogász segély egylet tökéjének 70 frt kamata Halász Sándor budapesti joghallgatónak utalvá­nyoztatok. 10. Az akadémiai törvények végleg megállapittattak. — A »Balatcnvideki kör« f. é. Március hó lóén a fővárosi vigadó kis termében saját segélyalapja javára zrrtkörü táncvigalmat ren­dez. A vigalmi bizottság: Dr. Fenyvessy Ferenc, orsz. képviselő elnök. Dr. Balassa Jenő, Bók Zalán Lajos b. jegyző, Darvas József, Darvas Sándor, Diamant Soma, Goldschmied Bernáth, Kaiser Jakab, Karádi Ignác, Dr. Kende Ádám, Korda Gyula b. jegyző, Mandel Béla, Marton Kálmán, Mende Emil, Mende LászJó Gy. b. el­lenőr, Reinitz Izsó b. alelnök, Sándor Pál, Se­bestyén Ferenc, Silbermann Vilmos, Sternberg Henrik, Sümegi Vdmos b. alelnök, Szalay La­jos, Dr. Sziklay J mos, \ ajda G. József, Weisz­feld Dezső b. pénztáros. A tiszta jövedelem 5%-a a hírlapírók nyugdíjintézete javára adatik. — Falolvaaások. A Pápavidéki Közm­velödési Egyesület a böjtnek négy egymásután következő vasárnapján rendezendő felolvasásait márczius hó 6-án kezdi meg. Az első vasárnapon olvassa Kis Ernő tőgymnasiumi tanár >Páj>a a Rákóczy forradalomban* című mutatványát Pápa történetéből,, Ugyanekkor Paál István egyesületi tag urnák legújabb költeményét szavalja Boross István papnövendék. A felolvasások nyilvánosak, s d. u. 5 órakor tartatnak a városház nagyter­mében, a melyekre ugy az érdeklődő férfi mint női közönséget tisztelettel meghívja az egyesü­let választmánya. — Ssvoboda Venczel városi tanácsos ur, a jótékonyság terén kimerülhetlen buzgalmá­ról és ténykedéséről, a szegények és árvák által jól ismert boldogult nejének, született Mayer Te­réziának elhunyta alkalmából, annak emléke meg­örökítéséül a városi szegények alaptökéjének gyarapítására 100 forintot adott a városi tanács­nak szabályszerű kezelés ala helyezés végett; ­mi a szűkölködők nevében hálás köszönettel fo­gadtatott. A városi tanács. — Megerősítés. A vallás és közoktatás­ügyi m. kir. minister Bock Ilona turócz szt. már­toni állami polgári leányiskolái tanítónőt jelen állasában végleg megerősítette. — Halálozás. Grósz István városunk adó és közpénztárosa f. hó 22-én d. u. I órakor el­hunyt. — Ravatalára a családtagjain kivül a vá­rosi tisztikar és a helybeli polgári kör helyez­tek diszes koszorúkat. — A temetésen a városi tisztikar ás képviselőtestület tagjai testületileg jelentek meg. A kiadott gyászjelentés követ­kező: Özvegy Grósz Istvánné szül. Dávid Jolán a maga ugy az alulírottak, valamint száme^ roko­nai nevében fájdalomtól megtört szi e jelenti felejthetleu férjének Grósz István városi adó és közpénztárosnak folyó hó 22-én délután 1 órá­kor a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 34-ik, boldog házasságának 4-ik évé­ben rövid szenvedés titán történt gyászos el­hunytát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó ho 24-én délután 4 órakor fognak a róm. kath. szer­tartás szerint a kálvária melletti sírkertben ötök nyugalomra helyeztetni. — Az engesztelő szt. miseáldozat ugyan az nap délelőtt 9 órakor fog a nagytemplomban a Miudeühatónak bemutat" I tatot. Fápáfl február hó zz*i^ Béke és ál*

Next

/
Thumbnails
Contents