Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-11-20

legelőnyösebb, mert a kőműves munkákra beérkezett Horváthféle ajánlatnál 80000 írttal olcsóbb, a belügyminister által jóváhagyott szerződés szerint 229445 frt 37 krért adattak ki, következéskép 21450 frt 44 kr túllépés mutatkozik, mely a szerződés jóváhagyásával felsőbb helyen ! is indokolt, — jelezte továbbá, hogy a még ki nem adott munkálatokra a belügyminister által előiránj'Zott 56184 frt 22 kr helyett, nehogy ha drágábban adatnának ki, a törvényhatóság kellő fedezettel ne rendelkezzék 64184 frt 22 krt vesz fel, és ekként a megyei székháznak szó szoros értelmében vett építési költségeit 293629 írt 59 krral számítja fel: hozzáadandók még ehhez a telek kikerekitésóvel járó költségek és az építész tisztelet díja összesen 31000 frt, — a hátsó részen emelendő támfal és a homlokzat előtti kövezés költségei és az előre nem látott kiadások és igy a bizottság az összes kiadások költségeit a mennviben azt ily i nagyszabású épületnél

1 előre meghatá- ; rozni lehet 340000 frtban állapit] a meg. ! A fedezeti módozatokat pedig kö- j vetkezőkép részletezte , felhasználandó- ; nak tartja a m. székházalapot, ós a szék- j ház vételárát, mely együttesen 75194 frt j 98 krt tesz ki, a hiányzó összeget pedig j 300000 frtnyi névértékkel biró törlesztéses I kölcsön felvétele által indítványozta íe- | dezni. (tárgyalás folytatva a pesti hazai j első takarékpénztárral, a „pesti in. ke- j reskedelmi bankkal." — a „Magyar jel- • zálog hitelbankkal," — s a ..Magyar le- j számitoló és pénzváltó bankkal). Vélc-j ményezte tehát, hogy I. a törvényható- ; ság az újból építendő székház 340000 ltot tevő költségeinek fedezésére használja fel a székház alapot és a székház árát. — II. határozza el, hogy a Magyar Jelzálog hitelbanktól 5.75% kamat és törlesztés mellett 50 óv alatt visszafizetendő 300000 írtos kölcsönt vesz fel, — III. mert hogy ezeu összeg ""2% pótadó által lesz törlesztendő, utasítsa az alispánt, hogy a pótadó kérdést a júniusi közgyűlésre tűzze ki, — ezen indítvány j változatlanul elfogadtatott *). \ Ezt a határozatot Eötvös Károly in. ] biz. tag megfelebbozte. Az 1886. évi június hó 7-én tartott közgyűlésen mutatta be a székházépitő bizottság a in. kir. belügyministernek 1886. évi május hó 16-ánV3868/III. b) sz. a. kelt leiratát, melylyel a kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatot Eötvös Károly, ni. biz. tag íelebbczésének elutasítása mellett jóváhagyja, ennek kapcsán előterjeszti a bizottság, hogy a kölcsön realizálása czéljából különböző pénzintézetekkel újból érintkezésbe tette magát, s miután meggyőződött, hogy a beérkezett ajánlatok közül a pesti hazai első takarékpénztár hajlandó készpénz kölcsönt nyújtani, s miután a kölcsön a takarékpénztár részéről felmondhatlan, a törvényhatóság által azonban fél évi felmondás mellett a törlesztési idő lejárta előtt visszafizethető, arra a rendes részletnél nagyobb törlesztés is tehető stb. stb., —véleményezi, hogy a m. kir. belügyminister áltál már engedélyezett kölcsönt 300000 frtnyi készpénzben, 50 év alatti visszafizetésre 6%-nyi évi kamat és törlesztés mellett vegye fel a pesti I. hazai tak ar ékpénztártól. Ez az indítvány a 124/8S6. sz. határozattal elfogadtatott és az alispán utasíttatott, hogy a kölcsön kötvényt közjegyzői okirat alakjában állitassa ki ós a törvényhatóság nevében irja alá. — Ez alkalomból Eötvös Károly, gróf Eestetich Andor, Ányos Tivadar, Magyar János és Szalatkay István m. biz. tagok kiküldettek •és felkérettek, hogy a székházépitő bizottsággal együtt a megye közönsége elé javaslatot terjesszének az iránt, váljon a székházépítési terv átalakítása lehető-e, s mily feltételek mellett lehető az esetre, ha a magán lakások és szálló helyiségek elejtésével a tervezett épület szárnyai és hátsó vonala 2 emelet helyett 1 emelettel épitetnék ki, és hogy ezen kívül még minő megtakarítások lennének eszközölhetők. Ugyanezen közgyűlésen 125/886. számú határozattal intéztetett el a pótadó kérdése 105-en a 27

0 pótadót elfogadták, 8-an pedig nem, és igy 1886-ra a pótadó megszavaztatott. Az 18S6. évi július hó 12-ón tartott rendkívüli közgyűlésen tárgy altatott az ötös bizottságnak jegyzőkönyve és erre elhatároztatott, hogy a m. székház a Ministerium által jóváhagyott tervek sze- j rint 2 emelettel építtessék ki, egyúttal az istálók ós félszerek kiépítése elejtetett. (Ezt a határozatot, ugy a 124. és 125. számút a m. kir. belügyminister jóváhagyta 1S86. évi augusztus hó 28-án 48250

/III. b) sz. intézvónyével.) VESZPRÉMBŐL. Veszprém i88j. november ij.^ A megye uj székházának felavatása most a jels.-.ó. Erről és a tervezett ünnepélyekről beszélnek ma rnegyeszerte. Nálunk egyik bizottság a másikat váltja fÖl a tanácskozó helyen, megbízottak, szűkebb és legszűkebb körű, majd azt mondtam kaliberű bizottságok járnak-kelnek, — holnap tán már lótnak-futnalc mindenfelé. A polgármester meg szállásmesterré lett, s osztja szét házanként az érkezendő vendégeket. Valamely városi ünnepélyt is terveznek, de hogy mi lesz az, azt titokban tartják. Annyi valószínű, hogy ha kivilágítás nem lesz is, de a megyeház előtt már kikezdték a sártengert s ott jó ut is lészen, ha addig eső nem lészen. Az ünnepély programmja főleg a Pápai Lapok olvasói előtt már ismeretes. Elég változatos és sokat ígér. fii kihimezzük képzeletünk »nyajas ecseU-jével, már gyönyörködhetünk is benne, a mint a szemkápráztató díszruhák, daliás küldöttségek folvonulása tart, a díszes egyházi szertartás, lélekemelő zene mellett előre látható tolongás után a sziikecske nagytemplomban kezdetét veszi, mikor a díszközgyűlést" a főispán érczes mély hangon elmondott ünnepélyes szavakkal megnyitottnak jelenti a diszes elnöki emelvényről, s a teremben levő férfi közönség a karzatokon együtt látja a megyei szépek elegáns virágbokrétáját, no bizony >kkor a hangulat bizonyára sokkal emelkcdctebb lesz, hogysem a hozandó határozatok ellen szónok jelentkezzék, — vagy valamely szónoknak eláll-t kiáltsanak, vagy szavaiba bele beszéljenek, mint egyébkor szokás. A határozatok tehát egyhangúlag hozatnak, s azokkal bizonyára mindenki meg lesz elégedve, ellenük semmiféle jogorvoslatot igénybe nem vévén. A bankett ? Wlit konyhája, jó pezsgő , jó czigány a felelet e kérdésre, s reménylheljük, hogy kieléqitö válasz leendenek. S most arról kellene szólanom, a mi mindenkit leginkább érdekel, a miről hetek óta beszélnek, tanakodnak és tűnődnek bájos fejecskék és kopaszodó koponyák, — a megyebálról. Fénypontja, s legfőbb von/.ó ereje, természetesen a LadyPatronesse személye lesz, ki ez alkalommal először látja majd a vármegyéi -idehaza. A kevésbé szép felét már otthon lattá. Fogadtatása hódolatteljes, s e mellett szívélyes leend, miut ez nemcsak rangjánál, dc személyes tulajdonainál fogva ís méltán megilleti. Hogy milyen elegaosok lesznek a tánezrendek, azt könnyű elképzelni, ha tudjuk hogy ki rendelte azokat. Óva is intjük a bájos tánezosnőket, hogy azt tánczközben valahogy le ne tegyék, mert bizonyos, hogy kedves emlék lesz annak, ki ellopja, levéu e neme a tolvajlásnak most szinte divat. Hogy azután még mi lesz, hogyan lesz, azt bizony én számításból előre ki nem fecsegem, hanem hogy ilyen bál még «noch nie da gewesen,» azt ezennel ünnepélyesen, ha valaki még eddig nem sejtené, annak elárulom. Maga a fényes ünnepély oka, az uj megyeház, ma még komolyan, ünnepétyesen emelkedik aszphalt szegélyzetéböl. A hatalmas termetű portás, pedig ott az ambituson fokozódó önérzettel gondol a nagy eseményre, mikor majd a megygyszintif sarkig érő bekecs és gránátos süveg emelik tekintélyét a vármegye urainak szemében, kik robogó fogatokon érkeznek a fényesen világítandó előcsarnokba. Tizennégy magyar iró.

#

) Az ódivatú, feledésbe ment, sot nálunk talán meg sem is igen honosodott Almanach czim alatt egy rendkívül diszes kiállítást! kötet jelent meg, mely kétségkívül egyike lesz a karácsonyi könyvpiacz legérdekesebb és legkeresettebb termékeinek. Az „Auróra" korára, a mai magyar irodalom szárnybontogatásának ez igazi hajnalára gondolunk önkéntelenül is, midőn kezünkbe vesszük és lapozzuk e könyvet, mely tizennégy legkiválóbb magyar próza*) Almanach az 1S88. évre. Egyetemes Regénylár H é>(oly>m V, é» Ví, kükot. Singet és Wolfu«r kkdisa. Budapest írót egyesit magában — arra a korra, melyben az írók vállvetve álltak össze, hogy egy-egy kötetnek a benne foglalt nevek és művek sokaságával szerezzenek 'népszerűséget s rászoktassák közönségünket az önnálló müvek olvasására is. Ha van, — és kétségkívül van, mert sokan és ismételten mondogatják, — jogosultsága a panasznak, hogy a magyar irók müvei nem kelendők, ez a panasz az előttünk levő kötetre aligha fog megállni, nemcsak azért, mert kissé talán túlzott is a vád, melylyel közönségünket az irodalom termékei iránt való egykedvüségéért illetik, hanem azért is, mert e kötetben egyszerre és együtt tizennégy iró lép sorompóba, annyi jelességet, fényes írói tulajdonokat hozva magokkal, hogy bizonyára megtörnék a jeges közönyt, ha csakugyan megvolna is. Tizennégy magyar iró! egy fényes sorozat mely Jókaival kezdődik és Mikszáth Kálmánnal végződik. Nem mintha Mikszáth, ez a pompás elbeszélő, érdem szerint jutott volna utolsónak a sorozatba. — Csak szerénységből került ő oda; tudniillik mivel hogy ő szerkesztette az Almanachot. Egyébként eszünkbe sem jut, hogy érdemsorozatnak tekintsük azt a rendet, melyben a tizennégy iró egy-egy elbeszélése vagy rajza a kötetben egymás után következik. Együtt van itt vegyesen az irodalom öregje, ifja, régi gárdája és fiatal nemzedéke, s bizony lehetetlen volna őket osztályozni, hogy ki mint sorakozik a másik után. Egyik darab csinosabb és szebb a másiknál, s még válogatni is nehéz lenne bennök. Nincs alja; csupa „eleje" valamennyi. A sorozatot, mint emiitők, Jókai Mór nyitja meg „Barak Hageb asszonyai" czimü történeti elbeszélésével, egyikével azoknak az utánozhatlan bájú keleti gyöngyöknek, melyek a koszorús költőnek bizonyára legsikerültebb alkotásai. Mindjárt utána Beniczky né-Bajza Lenke következik. „A szellő' és ró* zsalevél" czimű, megkapó allegóriába foglalt kedves elbeszéléssel, irói tehetségének egy egészen írj oldalát csilogtatva meg szemünk előtt. Sebők Zsigmond, az új nemzedék egyik legkivatottabbja, mélabús történetkét beszél el szivhezszólóan „Egy pár gyerekről" egy élhetetlen apáról meg egy önfeláldozó anyáról. Vadnay Károly, a régi jeles, egy mély igazságot fejt ki tréfás alakban az emberi szívben égő „Örök láng"-r ól, a melynek csak a neve örök, de végzete mulandóság. A régiek közül való még Kazár Emil, „Lovag regény," Vértesy Arnold „Az asszony" Tolnay Lajos „Miért vettem cl a feleségemet" czimű elbeszéléseikkel, és Agai Adolf, a kitűnő tollú tárezairó egy kaczagtatóan megható rajzzal, melynek czimalakja : „A tudós pinczér.— A fiatal nemzedékből itt találkozunk első sorban Petelet István nevével „A fehér galamb" czimü kedves falusi elbeszélés alatt, Tóth Bélával („A dsinn"), Rákosy Viktorral („Fogságom története") Hevesi Józseffel ('„Pál és Virginia") és a naturalisztikus hajlamú Bródy Sándorral („Téli rege"), kiknek munkái egyiráut emelik a kötet érdekét és értékét. „Az öreg gróf" czimü rajzzal Misszáth Kálmán zárja be a kötetet; voltakép kezdi is egy dévaj hangú, de megszívlelni való előszóval, mely im itt következik: Almanach ! Ugyhaugzik, mintha a dédapját szóllitaná valaki: Jó napot Almanach! Ni öreg apó, hol veszed itt magadat? Mi történt veled, hogy megint visszajöttél ? Ilyenforma riadalom lesz a könyvek közt a könyvkereskedések polcain, mikor e kötet megjelenik. — Ejnye vén kópé! Hiszen te a mi legékesebb modern ruháinkba öltözöl. Honnan jössz? A temetőből ? — Még csúfolódni mersz — kiált az Almanach egy két kötetes regényre. — Hát ti nem a temetőben vagytok itt? :— Mondasz valamit öreg — felelt búsan egy verskötet. — Helyet kérek. — Helvét? köztünk? Talán eltévesztetted az ajtót jó Almanach s egy anticmaritis bolt helyett nyitottál közzénk? i — Egyenesen ide jöttem. — Mit akarsz ? — Azt, amit ti. Elakarok fogyni. — Ne bolondozz apó. Mi azért vagyunk halhatatlanok, mert elfogyhatatlanok vagyunk. — Ejh, nem tudtok semmit, ti tacskók. A ti kedvetekért jöttem, hogy megint összehozzam a publikumot. Elrontottátok. Mindenitek a maga szakállára dolgozott. Szerencsétlenek! Van is nektek olyan nagy szakállatok! De hogy is jutott eszetekbe ilyesmi, itt a küldöttségek, testületi parádék országában. Eljöttem, hogy megmutassam a régi methodust. — Halljuk! Halljuk! : — Mert lássátok, hogy egy forintot kilehessen vasalni a magyar olvasótól, óda nem elegendő egy iró, oda deputatio kell. Azért vagyunk mi most itt tizennégyen. És ezzel a diskurzussal; a mit a szegény türelmes felvágatlan nyelvű könyvekre kentem rá, körülbelül le van rajzolva a sorok közt a magyar irodalom Szomorú helyzete. Az irók nem produkálnak annyit, hogj

r mindenik egy könyvet adhasson ki évenkint. Ez a szellemi szegénység. Az* olvasók nem költenek annyit, hogy minden jóravaló könyv vevőkre számíthasson. Ez az anyagi szegénység. j ' j Tehát vissza kell menüi a régire. Együtt adni ki minden irót s egy kalap alá gyűjteni minden vevőt. Ezért jelent meg könyvünk a negyvenes évek Aluiaa&cívjának képévé s&fcv&i cealogatö mellékletével. Mintha mondaná elöl a tizennégyes küldöttség szónoka: „Mi kőpviseljük itt a jelenkori magyar el-, beszélő irodalmat, lássanak bennünket uraim szívesen, hiszen nem vagyunk egészen idegenek, mert a Kalendárium is velünk van !" Ez volt a kiadó ötlete. Szívesen engedtem ráírni nevemet a könyvre, melynek szerkesztésében már a dolgok természeténél fogva is alig lehetett valami részem, de tetszett nekem a gondolat, holtakat küldeni el, hogy az élőket ébresztgessék. És látok abban némi hasznot, ha egy egy olvasó beugrik valamely kedvencz írója miatt s kénytélen aztán megismerkedni ennek a révén a többi tizenhárommal is. Eredj hát gúnyoló, szemrehányó könyv a nagy közönség közzé, s hívd össze őket még egyszer az oltárhoz. Hátha neked is szót fogadnak, mint a régi jó öreg Almanachoknak. Levelezés. B.-Füred, 1887. nov. 8. *) Helységünkben ma történt meg a néhai Molnár Aladár emlékére, a tanügypártolók s emberbarátok adakozásából, „a b.-füredí tanító-egylet" által emeltetett emlék oszlop leleplezése. Valóban maga az isteni gondviselés is mintegy kedvezni látszott e magasztos ünnepélynek. Az előző napi esőzések után gyönyörű, verőfényes napunk volt. A boldogult érdemein kivül tán ennek is tulajdonitható, hogy oly nagy közönség jelent meg mind a „B. felvidéki tanító-egylet" ez alkalomra egybehívott diszgyülésén, mind a temetőben. A tanitó-egylet diszgy ülése 10 órakor nyittatott meg az elnök által, az ünnepély ezéljáuak rövid meleg szavakbani előadása, a tagok s megjelent küldöttségek, különböző egyletek képviselői s a rokonok üdvözlése után. Jelen voltak: nagjSs. Véghely Dezső kir. tan. alisp. Paal Dénes főmérnök, Harábasevszky adófelügyelő s a veszprémi főszolgabíró urak, mint Veszpr. megye törv. hat. képviselői, „az országos izr. tan. egyesület képviselője Szép Lipót veszpr. tanitó, továbbá a „Háromszéki tan. egyesület képviseletében Nagy Aron szeretetházi igazgató, b.-füredi ref. egyh, b.-füredi r. kath. hit- és B.-Füred község elöljárói, testületileg. Kopácsy Árpád a n.-vázsonyi kerület képv. Dr. Vekerle László II. tanfelügyelő s a rokonok közül: Tek. Kenessey Mór kir. közjegyző s családja., Tek. Pap Gyula veszpr. szolgabíró s neje s végül számosan, a czél szentsége s a boldogult érdemei hánt érdeklődők közül. Fájdalommal éreztük azonban azon közönyt, melyet az akadémia s a közoktatás ügyi minisztérium tanúsítottak M. A. emléke iránt M. A. mind az akadémiának, mind a ministeriumnak egyik legmunkásabb s legtehetségesebb tagja volt, s mégis nem hogy képviselőt, de még csak egy megemlékező sort se küldöttek ; szmtén igy tündökölt távollétével Zalamegye törv. hatósága is. Az ülés megnyitása után pénztáros úr olvasta fel jelentését, melyből örvendetesen vettük tudomásul, hogy az 1882. jan. 11-én elkezdett gyűjtés eredménye 1353 frt 65 kr lett,, mely összeg takarékpénztárilag kezeltetvén 1523 frt 3 kra szaporodott. Ezen összeget az egylet akként használta fel Molnár A. emlékének megörökítésére, az 1887. évi tavaszi gyűlésén hozott határozatával, hogy ebból a b.-füredi ref. temetőben egy diszes emlékkövet emeltetett 912 frfcert, s az ezen felül megmaradt összeget,'mintegy 600 frtot, melyhez hozzá csatoltatott a b.-füredi szeretetkáz ig. tan.-hoz ugyan e czélra begyült 210 írt is M. A. nevét viselő alapítványként elhelyezte az általa megalkotott szeretetháznál, hogy ott idővel, ha majd részint ujabb adományokból, részint kamatokból anyira gyarapodik, az egylet, ajánlatára állandóan egy tanitó-árva vetcsék fel s neveltessék. A számadás. helyeslő tudomásul vétele után a különböző helyekről érkezett levelek s táviratok olvastattak fel. Levelet vagy táviratot küldtek: Főtiszt. Pap Gábor püspök úr, Veszprém éa Zala m. tanfelügyelői, „Háromszék in. tantestület stb. A levelek után, mély csendben olvasta fel Nagy Áron sz. házi ig. úr Molnár A. részletes életrajzát, A gyönyörűen kidolgozott s szépen felolvasott életrajz írója csakugyan megérdemelte azt az osztatlan figyelmet, melylyel a gyűlés tagjai hallgatták s a lelkes éljeuzést, melylyel megjutalmazták. %12 órakor történt a kivonulás a temetőbe. Igazán lélekemelő volt látni a.sokaságot, mely hálája s. kegyelete adóját jött össze leróni ama nagy férfiú emléke iránt. A b.-füredi polgári dalárda gyönyörű öszhangzatos éneke utolsó akkordjainak elhangzása után Nt. Segesdy Miklós reform, lelkész úr, a tőle megszokott megható ékesszólással, mondott egy igazán megindító s hatásos emlékbeszédet s imát, s helyezett egy-egy koszorút a b.-füredi ev. reform, egyh. s: a mérsékelt ellenzék nevében a sirra, melynek, képviselője ns. Fenyvessy Ferencz úr, mint táviratilag értesítette a bizottsági elnök urat; nem jelenhetett'meg az ünnepélyen. Németh Gerö egy: meleg szaf tan. elnök úr gondozás végett az oszlopbt az ig. tau nevében. Majd Dr. Vekerle László eti elnöknek az emlék oszlopot a szer .-ház ig. tan. gondviselésébe ajánló s átadó beszéde után, nagys. Écsy László Mr. tanácsos ig. vak kíséretében vette át II. tanfelügyelő úr adott kifejezést, e magasztos ünnepély által keltett érzelmeinek s végül az orsz. izr. tan. testület képv." Szép Lipót' veszpr. tanitó eníelte ki a megboldogult érdemeit s helyezett egy gyönyörű koszorút a sirra, — Koszorúkat helyeztek még: A rokonok, Veszprém megye, a n.-vázsonyi kerület, ä b.-füredi. szeretetház, a b.-füredi r. cath. hitközség. Az ünnepélyt bezárta a b.-füredi polgári és a jszeretetkázi árvák szépen, *> Mult siiraunkr» későn eijkcíeU