Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-11-13

Az időjárás e hóban nedves és hideg volt, a mi a vetési, szüret elési, kukorica és burgonya szedési munkálatokat hátráltatta, mégis csekély kivétellel befejezést nyertek. A szüret változó eredményt szolgáltatott, ott hol a jégverés, filloxera s egyéb elemi csa­pás a szöllönek nem ártott, ott mondom jó kö­zép, helyenkint igen jó termést adott. Az elszúrt must csak szórványosan kerestetik, s a mult évi­ekhez képest 25—30%-kal olcsóbb áron vásá­roltatik, minőségre a mult évinél 1 \—2 fokkal kevesebb czukor tartalmat jelez. A vetések legnagyobb részben kikelvék a bokrosodás folyamatban van, mégis különösen a rozs vetések több helyütt sárgulnak, itt ott rozsda foltok is mutatkoznak. A burgonya hozama iránt kellemesen csa­lódtak a gazdák, a mennyiben a későbbi fajok­nál a várt rosz termés helyett közép termést nyertek. Átlag magyar holdon kat. 30 — 35 m. m.-ra tehető a termés. A kukoricza általában rosz termést adott, holdankinti átlag nem több 13—16 hektoliternél csutásan. A kereskedelem vontatott, az árakban lassú, de határozott javulás észlelhető, a jelenlegi kö­rülmények még ma is helyt adnak azon remény­nek, miszerint a gabonaárak tartani fogják ma­gukat, sőt emelkedésük is várható. A gabcna­árak ama javultabb állapotát két tényező befo­lyásolhatja hátrányosan, egyik a román gaboná­nak vámmentes bebocsájtása hozzánk, a másik a "német kiviteli gabona vámnak i'/ 2 —3 márká­val tervezett felemelése. A büza ára a bpesti tőzsdén 7. 10 frtról 7.35 frtra emelkedett. Az állatállomány megyeszerfe egészséges, ragályos nyavalyáktól ment. A ló vásár, különösen- a hadsereg szükség­letének fedezése folytán némi élénkséget tanusit. Jól tartott mészárszékre alkalmas juhok iránt a kereslet javult. A szarvasmarha rendkivül olcsó, daczára ezen körülménynek lehetetlen ama megmagya­rázhatlan ár különbözetre nem mutatnom, mely a szarvasmarha és a mészárszékeken kimért marha hus ára között létezik. A megyének min­den számot tevő mező- és két rend. tanácsú vá­rosában a marha hús ára ma is azon áron kél vagy tán 4—8 kral alantabb, mint azon időben a midőn a marha ára 30—40%-kal drágább volt, I Fel sem tűnnék eme viszás állapot, ha nem tud- 1 nók, hogy mig Pápán 1 kilo marhahús 50 kr' ! Veszprémben 50 kr, Devecserben 44 kr, Enyin- j gen 44 kr, Lepsényben 48 kr, sat. addig kisebb I helységekben pl. Ajkán 32 kr, Szt.-Gálon 24 kr- j jávai árusitatik az egész jó minőségű marhahús, 1 pedig tekintettel a kisebb fogyasztásra cs a ver- í seny hiányára megfordüva kellene lenni. Két- ! ségtelen, hogy az a különbözet a mészárosok ! zsebjét uralja, kétségtelen az is, hogy szemben a ) mészárosok túl nyereséges eljárásával a nagy kö- j zönség hatósági intézkedést igényelhet. De én j tekint, közig, bizottság a szabad kereskedés sza- j bad verseny hive lévén a hús árának limitálása f iránt most még indítványt nem teszek, fenntar­tom azonban a lehetőségét ennek is már a közel | jövőben, ha a mészárosok eddigi konok maguk tartását ideje korán fel nem függesztenék. Végül jelentem, hogy nmélt. fóldmivelési minister úr a veszprémi kiállítás céljaira 500 ftot utalványozott a megy. gazd. egyletnek, mely összeg felhasználás idejéig a veszpr. tak. pénz­tárba gyümölcsözóleg elhelyeztetett. közgazd. előadó. Közegi eszsegugy. A lefolyt október hóban a közegészség kielé­gítő volt, a betegedések csak csekély számban for­dultak elő, a halálozási arány nem emelkedett s az előfordult heveny betegedések is általában jó ne­műek voltak. Az uralgó kórjelleget tekintve a hidegebb és nedvesebb őszi időjárási viszonyok kedvezőtlen be­folyásaitól a hurutos torok és gége bajok, izom és ízületi csúzos bántalmak mutatkoztak legnagyobb számmal, az emiitett bajok többnyire igen enyhe lefolyásúak voltak, súlyosabb kóralakok csak a szór­ványosan felmerült hagymáz betegedéseknél, torok­gyík és roncsoló torokloboknál mutatkoztak, a gyo­mor és bélhurutok háttérbe szorultak, idült betegsé­gek nem fajultak el, malaricus bajok nem tapasztal­tattak, a régente uralgott őszi hidegleléseknek nyoma sem volt. A heven}^ fertőző küteges betegségek közül a vörheny szórványosan előfordult több községben, jár­ványosán uralgott Pápa r. t, város területén, Olasz­falu és Lepsény községekben, ezen járvány Pápán és Olaszfaluban már alább hagyólag uralgott, Lep­sényben pedig emelkedőben volt; a kór terjedésének lehető meggátlása tekintetéből a kellő óvintézkedé­sek megtétettek. A járvány állása szerint megbete­gült mind a 8 községben együttvéve 190; meggyó­gyult 98, meg halt 72, beteg maradt 65. Egészségrendőri tekintetben a hatóságok és ezek közegei részéről figyelem fordíttatott a nyil­vános helyek, közterek, iskolák, vendéglők, lakházak és ezek udvarainak tisztán tartására, a piaczi élelmi szerek gyakran "vizsgáltattak, a köztisztaság általá­ban kielégítő volt. Öngj'ilkosság volt 4, u. m. önfelakasztás által 2, lőfegyver által 2. Véletlen szerencsétlen haláleset volt 2, mind két esetben part leszakadás által. A hasznos háziállatok egészségi állapota ked­vező volt. Az Ihászi majorban levő szarvasmarhák közt szeptember hóban járványosán uralgott lépfene megszűnt, megbetegült összesen 18, meggyógyult (>, elhullott 12. — Ezeken kivül a lépfene előfordult az ágostoni pusztán a hol elhullott 2 darab szarvas­marha és Devecserben, itt elhullott 1 darab. A ló­állományból takonykór miatt kiirtatott Pápán 1 ló. i3)-&. ciictímyv cívárot'vj. megyei főorvos Levél a fővárosból. Budapest, i88y. nov. p. Elérkezett az idő, midőn már a népszínházba is csak protekezió utján lehet bejutni, ha saját pén­zünkért is. Ugyanis Gilbert ,.Fejö Leány" vagy „Költő Imádás" czimü reportoir darabja iránt, mely. getyü hangja riasztá Sietve ment fel a nagy te­rembe, hol az operácziókat végezték. Egy férfi nya­kán mély vágás tátongott, ki az erős fájdalomtól, össze össze rezzent, kinos nyögést hallatva. Lidia kérem jöjjön, igen ügyes kézre van szük­ségünk, nagyon veszélyes a műtét, monda a főorvos és utasitá a teendőkre. Valóban csodálatos, hogy a gyenge nők, mily erősek tudnak lenni! Lidia mindig példa volt orré, csak midőn aztán egyedül volt, akkor a gyenge, a kétségbeesett asszony lett ismét. Végig nézé a fáj­dalomtól eltorzult arezot, ismerőd vonásokat vélt azon látni, az elmúlt idők emlékéből egy kép újult meg előtte, arcza fehér lett a belső küzdelemtől, keze re­megett. Lidia ön ma gyenge, monda az orvos, pedig Fornay űr az ön felügyeletére bizatik. Ez a név ismeretlen gondola, én Fomay b soha nem láttam, ez tévedés, lázas képzelem és keze biz­tosan nyujtá a kötelékeket. Napok multak, betege csak igen keveset javult, a súlyos műtét azonban mégis életét menté. Lidia végtelen gonddal ápolá, smét vissza tértek gondolatai a múltra, hosszan el­nézte betege vonásait, ki már üdülni kezdett és Lí­diában nem a kötelezett ápolónőt tekinté, de agyen­géd nőt. Végre Fornay felkelhetett, lassan vissza tért a régi erő, Lidia mind kevesebbet maradt mel­leíte, pedig hiányzott neki, ha kiment várva várta vissza jöttét, ugy tekinté mint régi ismerőst, de nem tudta honnan? Ha élete iránt akarta kérdeni, Lidia kitérőleg felelt és mégis ismerte, arcza, hangja, igen c> az, gondola, bár az évek megváltoztatták, meg ez az öltöny is, azonban nem úgy, hogy félre ismerném! Lidia ép ma nem jött a rendes teendők vég­zésére, mily türelmetlenül várta. Izgatottan járt fel le, vé^et kell vetnem e bizonytalanságnak, bár ő volna sóhajtá. Igen Fornay megismerte Lillát. Oh az idő nem birja elmosni végkép az emlékeket. Fél­jenek fiatalkori barátja volt, kivel Münchenben együtt végezték tanulmányaikat, aztán elválva, csak évek multán hozá ismét össze sorsuk, ekkor már Lidia ; barátja neje volt. Másfél évet töltött vélök egy vá­rosbauj hol JTornay vezető a. vasúti építkezést, Gyakran volt vendégjük, de a kártya asztalt kerülte és igy annál többet társaloghatott Lillával. Szeszélyes a sors keze, össze hozott két lényt, kik igaz rokonszenvei voltak egjinás iránt, első találko­zásoktól kezdve, mégis mennyire le kelle küzdeniök j az érzelmeket, melyek észrevétlenül mind mélyebbre gyökeredztek! Rémülten vették észre, hogy ez több rokonszeuvnél mit éreznek, ez szerelem! Fornay tudá hogy itt csak válás segíthet, becsületes szive ezt pa­rancsolá, bár először _érzé mi az szeretni! Tiszteltet szerette Lillát, látva, hogy az boldogtalanságát meny­nvire leküzdi és nem tántorodik meg.' Elváltak, hogy talán soha nem fogják viszon, látni egymást. Fornay nem hallatott magáról, a vi­lág nagy, abban el lehet rejtöa^i! És mégis hol és hogyan hozta őket ismét össze a véletlen; alig is­merek fel egymást, Lilla mint ápolónő, Lidia néven, Eornay pedig mint súlyos beteg, kit ápolására bíznak! Szép fehér hö boritá el a budai hegyeket, csak a Gellért szürke koronája emelkedett ki a téli taka­róból, a nap fényes sugara ragyogott a fagyos havon oly csend volt, mintha a zajos nagy város nem is a közelben lenne. Lidia meglepetve állott, midőn Eor­nay elébe lépett, fehér kis kezeit a magáéba vevé szemeibe nézett és gyengéd hangon monda, végtére biztos vagyok, nem csalódom, Lilla ugye? Kegyed all elöltem Lidia név alatt? de mondja kérem mi történt, hogy jutott ide, hova lett férje? én mit sem tudok, legyen őszinte, régi hű barátjához, ki most is az és mindig is az volt, csak nevem változtattam meg, hisz talán emlékszik még Follnerra ? Tehát még­sem csalódtam midőn oly betegen megpillantani fe­leié Lilla és eJinondá életét, kerülve az apró részle­teket. Eornay komolyan hallgatta, mindég könnyel­műnek ismerte baiátját és sajnálta nejét, ki most itt állt előtte, mintegy a sors által vezetve karjai közé és e karok erős védelemmel vették körül, hálául, a gyengéd ápolásért. I Mire a tavaszi virágok illatoztak, az öreg or­ros házánál egy boldog pár tarba egybekelését. nek zenéjét már a Mikádó által hírnevessé lett Snllinan Arthur szerzé, oly nagy az érdeklődés, hogy a ki csak az első napsugár feljötte előtt már ott nem áll a még csak 10 órakor megnyitandó pénztár előtt, — az ugyan ne is gondolja, hogy az nap még meglátja az aranyos Pálmai Ilka igéző színpadi alakításait, vagy Ligeti Irmát, a szeretetre­méltót. Igaz ugyan, hogy nekünk egyetemi tanulók­nak (nemcsak hallgatunk; hanem tamúunk is) ked­vezmény jegyeket küldenek; de mi haszna, ha már a megelőző napokon praenumerálva vannak a szol­gánál. Igy történt, hogy mintegy 10-en a titkár­urhoz mentünk — legitimáltuk magunkat — s kér­tük, hogy protegáljon bennünket a pénztárnok úr­nál, hogy jegyet haphassunk. Igy juthattunk be a népszínházba. A nemzeti színházban is nagyban folynak a próbák s a műértő körök nagy kíváncsisággal néz­nek Lindaunak „Sikere" elé. A kir. operába pedig az ünnepelt operaénekesnő, Willt Mária, meghozta a tavaszt. „ Lélekemelőleg hatott az egész fővárosi közön­ségre Berecz Antalnak, az uj-világ utczai felsőbb leányiskola igazgatójának lelkes felhívása, melyben felkéri a könyörülő lelkeket, hogy segítsék érvényre juttatni, a szegény éhező iskolás gyermekek ügyé­{ ben alakítandó egyesület megalakulását. A szép­számú gyűlés „Gyermekbarát" név alatt egyesületté alakult, mely egyhangúlag Berecz urat, e jólelkű emberbarátot választá meg elnökévé. Az ügy szent. Adja a jó ég, hogy a könyörülök ne feledjék a mottót: Bis dat, qu cito dat. „Alma materünk" sem alussza téli álmát. Csalódnánk azonban, ha e balvéleményt táplálnák felölünk, mintha a tanulószobában, bonezteremben vagy a tudományos egyetem olvasókörében szerzett ismereteinkkel colloquálni, alapvizsgázni, szigorla­tozni vagy rigorosumot tenni akarnánk — távol­ról sem — forrongó kedélyek tiltakozó szavától viszhangzik az egyetem gyűlésterme. Egy hareztér ez utóbbi, melyben az elnökválasztás alkalmával kisebbségben maradt Hody párt emel vádat az ol­vasóköri uralmat kezében tartó Gsomasz párt ellen. Eorradalmi hangú felhívásban hivja fel a Hody párt 135 tagu bizottsága nyilványos falragaszokon az egyetemi polgárokat, hogy emeljék fel tiltakozó sza­vukat az uralomra jutott pártnak önkényével szemben. Az egész közvéleménynek, a fővárosi sajtónak Argus szemei van felénk irányulva; hisz nekünk kellene példát nyújtani, hogy komoly, számba vehető fér­fiak vagyunk, kik nem egykönnyen engedjük ma­gunkat egyes események túlkapásaitól elragadtatni. S ime a helyett, hogy egymás fogyatkozásain segítve, egyesült erővel iparkodnánk az elénk gördülő aka­dályokat elhárítani, váddal illetjük egymást, a bé­kejobb nyújtása helyett, elégtételt kérünk. Az ily irányban keresett elégtétel nem egyetemi polgárok­hoz illő; nem schik. Tekintetes szerkesztő ur, egy semleges helyen (coupeéban) találkoztam egy öreg úrral, a ki azt kérdé tőlem, hogy hol maturáltam? — Pápán, fe­leltem minden habozás nélkül. „Büszke lehet rá", monda az iutelligens külsejű öreg úr, — ki bizo­nyára szintén ott maturált, — mert, ha régi fényé­nek csak árnyékát birná is már a jelenbeü, még akkor is tündöklőbb lenne mint bármely más kö­zépiskola. Szép, folytatá az öreg ur — annak keb­léről szeretettel és sikeresen távozni, mely egykor hazánk „magnum ingenii-"t bírta keblén mint Petőfit, Jókait stb.stb. S mit tapasztaltam, hosszas kutatá­som után, hogy mig más megyebeli egyetemi ifjak, mint Fehér, Csongrád, Csanád, Torontál stb. állandó körrel rendelkeznek az egyetemen, addig mi, kik e hires iskolából kerültünk ki s az arányt tekintve nagyobb lélekszámmal birunk nem rendelkezünk „Veszprém megyei körrel." Elég sajnos, hogy ily kevés vállalkozó szellem van az idősebb vesz­prémmegyei hallgatók között. Mi első évesek a kik ugyan az ügy .keresztülvitelétől át vagyunk hatva, nem léphetünk fel mint kezdeményezők, de hát nem is akarjuk e jogot magunknak vindikálni. Azonban nagyon kívánatos lenne, hogy az "érde­keltek többet fáradoznának az ügy sikerére nézve. Jöjjön el a te országod. November 19. — 1855, Vörösmarthy Mihály, a nagy magyar költőfejedelemnek halála Budapesten ^1. dec. 1.) ' ' Tvatalos rovat.­4734. k. i. 1887. TÖRTÉNELMI NAPTAR. — Rovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — November 13. — 1848. Lippánál ütközet a Máriássy honvédőrnagy és a Temesvár felől köze­ledő osztrákok és oláhok közt. A mieink t. i. a magyarok, vitéz harcz után visszahúzódtak. November 14. — 1831. Hegel György Vilmos Frigyes jeles német bölcsésznek halála Berlinben. November 15. — 1629. Bethlen Gábor jeles erdélyi fejedelemnek halála Gyulafehérvár ott. — 12S0. Albertus Magnus Domonkos szerzetes s az akkori tudományok minden ágában kitűnő férfiúnak halála Kölnben. I November 10. — 1822. Kécsy Emil jeles ma­gyar jogtudományi és gazdászati írónak születése Kolozsvárott. J . November 17. — 1494. Florenczben hal meg 31 éves korában Pico János mirandolai és concor­diai berezeg, ki mint 10 éves a jogtudományt ta­nulá és fejtegeté, 17j éves korában 22 nyelvet ismert, 24 éves korában 90p tételt a dialectikából, hittan­ból, mathematikából, magiából és természettanból a tudósok vitatkozása ,elé terjesztő. i November 18. — 3664. Zrinyi a költőnek erőszakos halála Csáktornyán, Pályázati hirdetmény. Veszprém megye pápai járásához tartozó szűcsi körjegyzői állomás — melyhez Szűcs, B.-Koppán3 r i Béb és Fenyőfő községek vannak beosztva, — le­mondás folytán megüresedvén, annak választás ut­ján leendő betöltésére ezennel pályázat nyittatik. A jogyzői fizetés készpénzben 400 frt; —sza­badlakás; — a magán felektől felvállalt munkála­tokért megyei szabályrendeletileg megállapított díja­zás, és féltelek után járó legeltetési jog. A választás határnapjául a f. évi november hó 28. napjának d. e. 10 órája a körjegyzői székhelyre Szűcs községbe kitüzetik. Pályázni kívánók felhivatnak, hogy folyamod­ványaikat az 1883. I. t. cz. értelmében felszerelten f. évi november bó 26. napjának d. u. G óráig alulí­rott főszolgabíróhoz nyújtsák be, mert a később ér­kezők figyelembe vetetni nem fognak. Kelt Pápán, 1887. évi november hó 5-én. Horváth Lajos főszolgabíró. KÜLÖNFÉLÉK. — A megyeház ünnepélyes megnyi­tása iránt általános az érdeklődés mindenfelöl. A vidékről már többen jelentkeztek, s bizonyára szép nőkben és leányokban sem lesz hiány. Óhajtandó volna, hogy Pápa városa minél szeb­ben legyen képviselve. A lakások iránt a ren­dező bizottság fog intézkedni. A díszközgyűlésen, nagyrészt diszmagyarban fognak megjelenni, vagy sálon öltözetben. A díszebédet igen helyesen 7ie7/i a rosz hirü Korona vengéglő fogja szolgál­tatni, hanem a régi megyeház nagytermében, Wild balatonfüredi vendéglős. A diszbál méltó befejezését fogja képezni az ünnepélyességeknek. A tény, hogy maga a főispán gróf neje, Ester­házy Móricz grófné lesz a bál lady patronesse, nagy vonzerőt gyakorol. Megalakult a bált ren­dező bizottság is, Véghely kir. tan. alispán és Esterházy Ferencz gróf elnökök alatt. A bál alelnökei Fenyvessy Ferencz, Bezerédj Viktor, Kenessey Miklós és Kolozsváry József. A höl­gyek szép táncrendet kapnak. A bálra és ebédre a veszprémi czigány banda lett felfogadva, de azt véljük, sok lesz egy bandának a délutáni egés ebéd alatt — mely be fog nyúlni az es­tébe is — és egész éjszaka a bálon reggelig ki­tartani. Nem ártana, ha a pápai Szalóki Marczi kitűnő bandája is igénybe vétetnék. Maga Vesz­prém városa kétségkívül az ünnep estéjén kivilá­gítást rendez, mely méltó lesz a városra nézve oly nagy jelentőségű ünnephez és méltó a vá­roshoz. — A vasárnapi hangverseny méltó párja volt érdekes elődjének, melyről már refe­ráltunk. Ez este is a concert fénypontját Komá­romy Mariska kitűnő művésznőnk felséges éneke képezte. Szűnni nem akaró lelkesedést idézett elő főleg magyar dalaival, melyekkel annyira felgyújtotta a szépszámú! közönséget, hogy az ismétléseknek se hossza, se vége nem akart lenni, míg végre a művésznő egy párját ritkító szép „Ave Mária"val párját ritkító művészi előadásban vett bucsut a közönségtől. Nagy hatással ját­szott Somogyi Mór kitühó zongora művész. — Az az ügyesség, s erőteljes előadás mindvégig lekötötte a hallgatóságot. Liedl Ferencz hegedű játéka méltó társa volt a fentiek művészi értéké­nek. A pompás kezelés, s a legfinomabb árnya­latok bájos érvényre jutása fényes bizonyítékul szolgált Liedl művészi ismert nevének. Érdekes pontja volt végül e hangversenynek Hock János orsz képviselő ur felolvasása, melyet a közönség nagy tetszéssel és figyelemmel fogadott. Az elő­adás után banquettre gyűltek egybe a művészet tisztelői. Az asztalfőn Komáromy Mariska, s mellette szives háziasszonya, Spitzer Ignáczné urnő, kivel együtt több szép kedves nő diszité az érdekes asztaltársaságot. A pezsgőnél meg­eredtek a toastok. A bizottság nevében Mészá­ros Károly Komáromy Mariskát a emelte poharát, Dr. Koritschoner Liedl és Somogyi művészekre, Steinberger ügyvéd Hock János képviselőre. Hock Komáromy Mariskára és Fenyvessyre, Fenyvessy a megjelent hölgyekre stb. A rend­kivül kedélyes est csak hajnal felé ért véget. Másnap reggel Komáromy Mariska elutazott, a művész vendégeket villásreggelire Bermüller Ala­jos, ebédre pedig dr. Koritschoner Lipót urak hivták meg. — ff Hanauer Jenői E gy tiszta jellem és fényes becsület ritka példáját zárja be a szo­morú gyászkeret Hanauer Jenő nevével. Az egész város, s mindenki, a ki öt ismerte, meghatott­sággal hallotta a birt, hogy Hanauer Jenő e hó 7-én hosszú kinos szenyedés után meghalt. A boldogult Esterházy Móricz gróf-, Esterházy Jenő, Ferencz és Sándor grófoknak urad. főszám­vevője és főtisztje volt, s mint'ilyent példaszerű munkásság, becsület ís pontosság jellemeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents