Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-10-23

A szónok Vaszary Kolos volt, pápai tanár. — 1861-ben a Deák Ferencz-féle második feliratban — (ama felséges polémiában) a parlament kijelentette a Smcrling-féle politikával szemben, hogy a tárgyalás további fonalát megszaka-íztottnak tekinti, minek következtében az országgyűlés bezáratott, s egy felsőbb rendelet a megyei gyűléseket is beszüntette. Veszprém megyében a novemberi közgyűlés következett volna, napja november 6-ka volt. Ámbár mindenki tudta, hogy a gyűlés megtartása eltiltatott, mindazáltal mindenki bejött a székvárosba, s a bizottsági tagok megakartak jelenni a megye teremében; hanem midőn a gyűlés napján már korán reggel mindenki látta, hooy a vár alatt a gyógytártól a kolompáros házig háromszoros katonaság van felállítva szuronyosan és fentebb a vár kezdetén, s a papnöveldénél szintén,— meggyőződött mindenki, hogy a gyűlés megtartását fegyveres erő akadályozza meg. Altalános volt a lehangoltság, a főispán pedig e

gy tanácskozmányt hívott össze a főispáni lakba, melynek czélja volt, véleményt adni arra nézve, váljon mit teendő legyen a választott tisztikar ? — a tanácskozás nem soká tartott, az általános nézet az volt, hogy a választott tisztikar többé nem szolgálhat. A főispáni lak egyik földszinti szobájában irtuk alá a lemondási oklevelet. Szolgálatban hagyattak a levéltárnok és a pandurhadnagy. A tiszti kar tagjai haza mentek birtokaikra és a csakhamar kinevezett megyei adniinistrator szervezte a provizoriumi tiszti kart, 1 Mély és néma csend állott be a megyében és a hazában, újra absolutismus volt, melybe már azelőtt belevoltunk tanulva. De a napi sajtó meglehetősen élénk maradt, s véleményt mondott mindenről. Kemény Zsigmond nagyszabású czikkeit általános figyelem kisérte, — Falk Miksa humorral teljes czikkei pedig, melyekben nagyoknak csak a nemzet jogai voltak kitüntetve, egyéb dolgok pedig, valamint egyéb tények és emberek felséges humorral voltak nevetségessé téve, agyon kicsinyítve, — jó hangulatban tartották a kedélyeket és fenrartolták a nemzeti önérzetet, mig más oldalról Tóth Kálmán Bolond Mískája oiy éles gúnynyal ostorozta az illetőket, hogy a nemzet hahotájában részesültek. Igy ment ez 1865-ig. Ekkor Deák Ferencznek húsvéti czikke egyszerre felvillanyozta a nemzetet. A felség lejött a pesti lóversenyre és a főváros örömmel, ünnepélyekkel fogadta. Az ó conservativek egy országgyűlés megtartására készítették elő. Majláth György neveztetett ki kanczcüárnak. E kinevezést a közrészvét és öröm kisérte, mert egy jobb jövő reménye volt hozzá fűződve. A beamter főispánok helyett hazafiak neveztettek ki főispánokká. Veszprém megyében ismét Fiáth Ferencz lett a főispán. E'ezte mindenki, hogy ez egy új aerának kezdete. Senki sem titkolta el e feletti örömét, s reményeit. Ez volt oka, hogy a megyebeli birtokosság, főrendek, nemesek és polgárok önként tódultak ki Vörösberénybe a végett, hogy az újonnan kinevezett főispánt a megye székhelyére bekísérjék. Ez impozáns látvány volt, — a kocsik bcláthatlan sora, a főúri fényes fogatokon kezdve, a kisebb birtokosok egyszerűbb kocsijáig, vette kőiül Fiáth Ferencz fogatát, s igy vonult be ezen nagyszerű menet Veszprémbe. Minden faluban. minden határszélnél küldöttségek által jelentette ki a nép rokonszenvét, s jó kivánatait és a nép maga, tömegekben éljenzett úthosszán. Megható látvány volt ez, mindenki reményét fejezte ki, minden szemben az öröm és bizalom könnye ragyogott. cRatácoott- Báno$. Az erdei fák geológiája Dr.UNGER után közli: LEHMANN JÁNOS m. kir közalapítványi erdész. Európa erdei a történeti idő óta mindenesetre^ változásokon mentek keresztül, sok közülök eltűnt, mások pedig más kinézést nyertek s alkatrészükben változást szenvedtek,' de ezen változások bizoiryára nem terjedtek ki annyira, hogy az erdei fák azon világrészt, melyen egykor léteztek, egészen elhagy- j ták vagy más fajok által pótolva lettek volna. Európa erdei változtak ugyan, de nem alakul- í tak át. Ezen változatlanság az erdők alkatrészeiben az eddigi tapasztalatok nyomán a történeti időn tul azon időre terjedt ki, midőn még az iram szarvas, sőt a mamuth és a barlangi medve, a jelenlegi közép Európa termőföldén dicsőségben éltek. Egész máskép tárul fel előttünk, ha a múltba pillantunk vissza és a hajdani geológiai időszakokat tesszük vizsgálatunk tárgyává. — Akkori állapotunk megismerésére bizonyára legfontosabb azon időpontot tekintetbe venni, midőn Európa erdei ugy mint most lombfák és fenyvesekből állottak, midőn tehát az általános növényzeti kép a jelenlegitől nem nagyon különbözött. A Phytopaläontologia az utolsó három évtizedben kiválólag időszakok vizsgálódásával foglalkozott, melyek a jelenlegi állapotot közvetlenül megelőzték és oly terjedelmes anyagot hozott össze, hogy a jelenlegi európai erdei viránynak összehasonlítása a harmadkorszakival nem lehet háládatlan vállalat. Még nem rég, azon időszakok számos növénymaradványai (Eotsilreste) vizsgálásáiiál, azon meggyőződésből indultak ki, hogy azok feltűnő hasonlatosságuktól a mostani világ szervekhez, eltekintve, mégis oly jelleges alakkülönbséggel birnak, hogy őket mint tökéletes szervek képviselőit elfogadni lehet, de még sem rendelhetők a jelenleg fennálló növény nemek alá. E nézet szükséges következményének annál tisztábban kellett visszatükröződni, mivel a jelenleg élő" szervek rendszerében az ősvilág növény nemeinek nem adatott azon jog, ezek soraiba felvétetni, hanem ők legfeljebb mint idegenek a függelékbe soroztattak. Ezen nézetnek, mely az akkor tekintélyben álló teremtés elmélet szüleménye volt, helytelennek kellett bizonyulnia, miután maga helyt engedett egy tisztább nézetnek a földfejlődés menete körül. — Az ős és jelenlegi szervek közti összeköttetésnek szorosabbnak kellett lennie, ámbár kezdetben megelégedtek a kettő közti hasonlatosság kikutatásával. A jellemző növényrészeknek az ásamos növény maradványokon tett szerencsés felfedezése csakhamar alkalmat nyújtott azon állításra, hogy a jelenleg felállított növénynemek nem csekély részének a harmadkorszakban is már voltak képviselői. — A növényi kövületek eddigi határozatlan nemi jellege helyébe most a jelenleg élő lények nemi jellege és neve lépett. Már most nem szólnak többé nyár-, bükk- és tölgyhöz hasonló kövületekről, hanem az ős világnak nyár-, bükk- és tölgyeiről. Igy lett elvitathatatlan ténnyé azon összetartás, mely a hajdan és most közt létezik. A további összehasonlítások csakhamar azt mutatták, hogy ha nem is létezik lényeges külömbség az ős világ és most élő növények nemei közt; mindazáltal ugyan ezt a nézetet az egyes nemeknek alárendelt fajairól állítani nem lehet. Számtalan vizsgálatok kimutatták s száz és száz esetben bizonyosnak mutatkozott, hogy az őskori és most élő lények fajai között nem létezik tökéletes összhangzás; az előbbiek bizonyos nemekben nagy alakváltozást mutatnak, sőt néni ritkán a most élő fajok főcsoportjait is képviselik, de ezekkel még sem eg3*eznek meg tökéletesen. Az ős világi növény fajok e szerint kétségkívül nem csupán mellékes részeknek bizonyulnak, hanem inkább mint anyanövények, melyektől a mostani fajok eredetöket vették. A következőkben tehát kísérlet tétetett, az ős és a mostani világbeli családi viszonyt lehetőleg világosan előtüntetni és a hol lehetséges és a jelenlegi észleletek engedik, az egyes növényfajokat törzs alakjaira visszavezetni. Azért az európai erdei fák lettek kiválasztva a többi növényi kövületek közül; miután ezek, az ily összehasonlító vizsgálatraj a legtöbb és mostanáig legtökéletesebb anyagot szolgáltatták. Nem lehet csodálni, hogy ily munkánál, mely eddig ismeretlen, egészen uj mezőre lép, sok homályosság, tévedés, kétség és hézag fordul elő. De a ki a növény világot ösmeri, ha nem is Paläontolog, nem fogja az itt előadott és összehasonlított tények előtt szemeit behunyni, ha sejtené is, hogy sok állítás még nagyon is bizonytalannak hangzik, sem hogy azt, mint megczáfolhatatlan igazságot lehetne elfogadni. Ezen vizsgálódásokat annál inkább fogja komoly méltánylásra érdemesíteni, miután csak ez uton van kilátása a rendszerzésnek óhajtott czéljához, a természetes növónyrendszer felállításához juthatni — a természeteshez mondom — nem egy bizonytalan, megfoghatatlan, önkényesen összetetthez, hanem egy rendszerhez, mely nem egyéb, mint magának a növényvilág fejlődés történetének közvetlen kifejezése. A tárgyalandó erdei fák legnagyobb részének — a legtágabb értelemben véve — több vagy kevesebb képviselői vannak a harmadkorszakban. Egy a harmadkorszaki időben Európában már létező növénynemek gazdagságára vetett pillantás bizonyítja, hogj- a növényélet e talajon sokkal nagyobb mértékben volt kifejlődve, mint most. Ezen részletes kísérletekből látjuk, hogy ezen világrészen különböző nemekből több faj létezett, mint most az egész földön ; másrészt ismét azt tapasztaljuk, hogy más nemek azon idő óta egy igen gazdag faj fejlődésbe mentek át. Ezen egyenlőtlen élettüneménynek oka még sokáig talány marad, ha sikerülne is kifürkészni azon írtakat, melyeket az uj fajok keletkezése és mások visszalépése a földnek ezen vagy azon részén követett. Mindig jelentékeny tény marad, hogy a mai Európa az erdei fák nagy számú nemeiből, melyet egykoron birt, sokakat veszített és hogy azon ősök utódai az északi félgömböt ugyau nem hagyták el, de mégis mind nyugat, mind kelet felé kivándoroltak. Csak a következő nemeket említem: Diospyros, Níssa, Pavia, Uobinia, Hbiodendron, Magnólia, Bignonia, Gletitsckia, Taxodium, és Sequoját, továbbá Morus, Atlanthus, Pservearya, Zelkova, Glyptostrobus, Salisburiát és másokat, melyek most már csak Eszakamerika és Ázsia mezein gyakran és számos fajokban léteznek, inig itt egészen eltűntek és csak az emiitett ősök által élnek emlékezetünkben. A lombfa nemeknek még nagyobb menyísége többnyire cserjék, csak kevés utódot számlál Európában, mig a sokkal nagyobb számú sarjadékok szinte különböző világrészen elterjedtek és ott jól érzik magokat. De hogyan történhetett volna mindezen esetben a sarjadékokuak a hazai talajtól való eltűnése és más világrészekben való meghonosulása, különösen azokban, melyek jelenleg Európától messze tenger által vannak elválasztva, hacsak azon részek a sarjadékok keletkezésekor nem lettek volna Európával a legszorosabb összeköttetésben? Azon kevés, a mit mi az eocén rétegekből és a legrégibb kréta képződésekből ösmerünk, még igen hiányos és még távol sem elég arra, hogy tanulmány szomjunkat kielégítse. E szerint a Plrytopaláontologiának, valamint a jövő rendszertannak legfontossab feladata a rendszeres áttekintésből a szerves lények fejlődés történetét leolvasni. Az erdei fának, sőt a fűszálnak is meg van a saját geológiai története. Levél a fővárosból. Lehullott az ország szivéről az ünnepi lepel. Elhangzott a király ajkairól az országgyűlést megnyitó trónbeszéd, — elhangzott Tisza Lajos grófnak is 0 EeLsége a kiráty jelenlétében tartott ünnepi szózata, melyet Deák Eerencz szobrának leleplezése alkalmával tartott. Ott díszlik a haza bölcsének érczszobra szemben a legnagyobb magyar Széchenyi Istvánnak szobrával; fennen hirdetve még a késői unokáknak is emlékét azon kitűnő férfiúnak, ki az igazság ösvényéről soha le nem térve állambölcsességével a megtért fiút visszavitte atyja keblére. Ezen ünnepélyes napok elmúltak; vele együtt a közművelődési congressus gyűlései s az orvosok 50 éves jubeliumának ünnepélye is. Most a trónbeszédre vonatkozó válaszfeliratok saisonját érjük. A főrendiház Ifcudnyánszky felirátát fogadta el Gyulai Páléval szemben. A kormánypárti bizottság Ealk Miksának, ügyes tollából eredt szellemes válaszfeliratát fogadta el csekély módosítással. A többi pártok'- még nem igen adtak e szempontból magukról életjelt. A legérdekesebb napi események közé tartozik most a népszínháznak „Nebántsvirág" czimü újdonsága s a nemzeti színháznak Dumastól szerzett „Erancillon"-ja, no meg az operában Goldmark „Merlinje". Az őszi lóversenyek Vii-ik azaz utolsó napja 16-án volt. Ez alkalommal egy érdekes eset adta elő magát. Ugyanis az „akadály verseny"-né! maga a lótulajdonos Kinszky Zdenko gróf ülte meg" Valentin nevü lovát. A második akadálynál a ló megcsúszott és a gróf ur azon vette magát észre, hogy a talajon nyargal — lebukott; de mindez nem elég, oly inalheurje volt, hogy fehér lovaglónadrágja is elszakadt. Talán nem lesz érdektelen a „Pápai Lapok" t. olvasóinak becses tudomására hozni, hogy miként vagyunk mi boldog (?) pesti egyetemi hallgatók, kik legutóbb váltunk meg a pápai „Alma matertől." Hát bizony mi itt csehül vagyunk; mert itt a fővárosban csakugyan érvényesül Nagy Erigyes mondása: Pénz-pénz-pénz! A kinek nincs pénze, az nem mehet sem az operába, sem a lóversenytérre, de még az Erzsébet-térre sem; vagy ha el is megy ne merjen leülni az ott elhelyezett székekre. Furcsa egy eset történt meg velünk ballekokkal (igy hívnak bennünket első éveseket). Az első ^a.wmpifTifi^!Mi«iny.wn.i"i— irf lesodorta, mely darabokra tört, s a kőolaj szétömlött. Karmos pedig ijedtében megbotlott, s épen Kurcz mester lábai elé esett, kinek lábait megragadván nyögni kezdé: Ki — nem — es-kü-szöm — éle-tem-re — egye-dül vágy-tam — meg- öl-l — — Rabló, gyikos kiáltá ijedten Kurcz mesteiy kinek segédei e szóra berohantak, szegény Karmost megragadták, ki reszketve felelt a hozzá intézett kérdésekre. — Miért akart engem megölni ? — Énn nnemm akkartamm. — No itt van, már ismét tagadja, hisz az előbb bevallotta, vagyis be akarta vallani, már annyit ki in mondott megöl— Karmos mosolyra erölteté reszkető ajkait: Oh kérem az egészen más; az én nevem Karmos István színész, s ón őszinte szándékkal léptein ide, hogy kedves, általam imádott leányát szabadjon az ön beleegyezésével meg is ölelni. Ez egy részlet volt a nagy kinnal szerkesztett és betanult beszédből, mely a pillanat nyomasztó terhe alatt eszébe jutott, szerencsétlenségére azonban e részlet épen a közepe volt és igy ö kezdé ott, hol már majdnem végezni kellett volna: a megölelésen. No de nem nagy baj, Kurcz mester, ugy látszik megértette igy is, mert elpirult és petroleummal leöntött nadrágu vendégét szobájába vezette, honnét az egy fél óra múlva eltávozott, miután Kurczczal abban maradt, hogyha leánya is beleegyezik, részéről semmi akadály sem ütközik a dologba. Másnap meg is jelent Karmos reszkető kebellel éa fehér keztyüvel, hogy megtudja az eredményt, mely ugyan nem nagyon örvendetes volt, mert igen savanyu képpel távozott, a válasz ugyanis ugy hangzott, hogy a bájos angyal oly férjet keres, kinek vele teljesen meg kell egyezni ós nehogy egymásnak szemrehányást tehessenek a boldog férjnek is vörösnek kell lenni. £ V«1MS egészen elvette szegény Karmos kedvét, annál is inkább, miután ezen kifogásolt hibán segíteni épenséggel nem lehet. Teljes kétségbeesésben töltött el igy körülbelöl két hetet; István nagyon szelid természetű ember volt, ő nem tanulta el többi társaitól a ragaszkodást a szabad gondnélküli élethez és az ő egyedüli vágyát csak az képezte: egykor még saját tűzhelyét megalapíthatni és életét szoros kapocs által egy hűséges nő életéhez kötni. Igaz, hogy e forró vágya már vele együtt megvénült, ha nem is oly messze, de túl a 40-ik éven le, azért ő még egészen ifju erővel vélt rendelkezni, s magatartásán valóban szintén nem látszott meg azon hosszú kinos éveknek súlya, mely már vállaira görnyedt. Valami különös szépnek sőb még közönséges szépnek sem igen volt mondható ós igy miután ki lett zökkentve eddigi tervének kerékvágásából, melybe már egy kissé egészen beleélte magát, vigasztalhatlanná lőn. Egyszer azonban Karmos a tükör elé lépett csupán azon okból, hogy megtekintse magát ha vájjon külsejéről ^ ítélve nem-e próbálhatna szerencsét máshol is, mert ha már egyszer igy nem lehet, valahogy mégis csak kell lenni. Épen két hete mult, hogy amaz elutasító választ kapta, szakálla és bajusza ezalatt megnőtt, a mi egészen megváltoztatta arczát, csakhogy bizony ezen szakáll és bajusz nagyrészt fehér volt — szerencséjére. • Szerencséjére mondom, mert ez adta és tette képessé teljesíteni is azon gondolatot, melynek segítségével ismét belejutott tervei és gondolatai kerékvágásának régi nyomába. Ugyanis szakálla és bajusza nagyrészt fehér és máshol szőke volt, ennélfogva tehát igen alkalmas — befesteni vörösre. Vörösre festeni! no szegény Karmos Istvánt kivéve, nem hiszem, hogy volt még ember az egész civilizált föld kerekségén, ki hajszínével megelégedve nem lévén, ha azon már változtat, erre a czélra még a vörös szint válassza. De hát a körülmények határozzák meg mindenütt a tetteket is. itt pedig volt még egy.másik körülmény is, mely Karmost céljában elősegité és hajának vörösre való festésére ösztönzé. E második körülmény az volt, hogy az ő neve tulajdonképen nem Karmos vala, és e nevet csak akkor vette fel, midőn a szini pályára lépett s csupán a hangzatosság kedvóért cserélte fel az eredeti Hecht-tel. Igy tehát az eredeti nevet ismét fölvéA

_

e, szakállt és bajuszt megnövesztve és megfestve megjelenhetett Kurcz házában ugyanazon ügyben ós mégis ugy hogy mostani képében ne ösmerjenek az előbbire. Lehet hogy a bájos 'Katinka ráismert és ő csak a világ előtt akart egy magához hasonló férjet és igy a nyilvánosságnak elég lett volna téve, de lehet az is hogy csakugj'an csalódott, annyi minden esetre tény, hogy a kérőt elfogadta, és a házasság mielőbb való megtörténtébe 'beleegyezett, mely miután már nem szenvedett több akadályt, nemsokára meg is köttetett. j A mézes hetek boldogan folytak le s férj és feleség kölcsönösen megvoltajk elégedve egymással. fájdalom azonban a boldogság csak a farsang közepéig tartott, mert akkor egy táncvigalom alkalmával Hecht meghűté magt.t és bizony szegény tüdőgyuladásba esett. Öt hétig volt kénytelen az ágyat őrizni, mely idő alatt bár Katinka jó ápolásban részesité, ő maga a, szobába sem lépett. Öt hót leteltével a beteg könyebbülést érzett és betegsége óta először lépett be hozzá neje, előbb sokáig nézte, azután gyöngéden kérdezősködött egészségi állapota felől; végre kiment és néhány óra múlva a háztól örökre eltávozott. A mi az övé volt mind elvitte, s még csak egy levelet sem hagyott hátra. • Midőn mar egészen jobban volt, megmoadá cselédje a rosz hírt, de miután ő az egésznek nem birta okát adni s a dolog előtte érthetetlen volt, azt hitte, hogy bizonyosan csak pár napra távozott el. Néhány nap múlva felkelt ágyából és a mint egy tekintetet vetett a tükörbe, azonnal világosság derenge máskülönben is zavaros agyában. Ugyanis szakállának azon része, mely az öt hét alatt nőtt, egészen fehér volt, mint a termászates színe, mig az alsó rósz egészen vörösre festve, Katinka tehát bizonyosan nyomára jött, hogy férje még sem hasonló ő hozzá s hogy ő meg lefcfe csalva. Mmdamellett mégis sokan azt állítják, hogy egy szegény mórnökjelülttel él egy vidéki városban, ki természetszerűleg bír a megkívánt színű szőrmezzel. Sőt sokan még azt is mondják, hogy épen ezen mérnökjelölt miatt hagyta oda férjét, s a vörös szín csak mellókszerepefc játszott. Hogy e két állítás közül melyik a valódi, azt nem mondhatom. De tisztelt olvasóim, feltételezem önöktől, hogy a mint a nőket ismerik, könnyen rá-. jöhetnek melyik az igaz? Karmos vagy Hecht pedig sohasem birt többé visszakerülni azon kerékvágás nyomába, melyből immár másodszor lett kizökkentve. És ekképen meg is vénült teljesen ezen páratlan szelidségü ember, az egyedüli házi tűzhelye körül szívesen tartózkodó férfi, ki épen ezen tulajdonsága által nehezen ugyan, de mégis valahogy az anyósa kedvében járt volna. És végre meg is halt annélkül, hogy sirja felett valamely menydörgős szájú konyhakanalas anyós istenigazában kisírhatta volna magát. Talán épen ezért ugy is könnyű lesz a föld fölötte. 3—í %-K