Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-10-16

vényszéknek a nagy és kis palotával, minden helyiségeivel és odúival együtt. Lesznek itt telekkönyvi shelyiség^k, pertár, irodák, hivatalszobák, tárgyalások, bűnügyi végtárgyalások, statariális ülések s más törvénykezési dolgok. Ezen változás felhivja emlékezetünkbe a régibb, és ujabb időkbeli megyei közgyűléseket, melyek minden időben érdekesek, gyakran pedig nagyszerűek voltak. — A negyvennyolcz előtti gyűlések emlékeztettek bennünket a hajdani rákosi nemzetgyűlésekre, hol apáink nagyapái a faj jellegével és büszkeségével jelentek meg, és a faj ép értelmének annyiszor adták tanúbizonyságát. A ki e gyűléseket látta, nem táplált kétséget az iránt, hogy e népnek elődei csakugyan a hunok voltak és a dentumogerek. Hatalmas példányképei voltak az ellenmondást nem tűrő kényuraknak, a kik csak parancsolni tudnak, de engedelmeskedni nem tanultak. Mindn3

r

ájan egészséges telivér falusi urak karddal az oldaloib különféle magyar öltözetben, — a kiváltságok kizárólagos népe. Törvényhozó, publicista, politikus, a közi.' gazgatást intéző, [az igazságot kiszolgáltató, a közbiztosságot rendező elem, — mely arra született, hogy uralkodjék. Egyik másik akkora területet birt tulajdonul, hogy egy kis fejedelemségnek be illett volna, melyet a jobbágyok százai műveltek, s a tulajdonos óriási jövedelem felett rendelkezett annélkül, hogy a közterhek érintették volna a 32 évi béke alatt. Ily hatalmasok, továbbá a megyebeli főpapok és a kis nemesség a honoratiorokkal, s a megyei tkzti karral együtt képezték a megyei gyűlés tagjait, a tekintetes karokat és rendeket. Ez volt a magyar nemesség, - - a Verbőczy népe, melynek minden joga, és érdeke össze volt forrva az ősi alkotmánnyal és a nemesi osztály eme közjogi állását, hatalmas hivatását emberül betöltötte, mert az alkotmányt bárhonnét jövő vészszel szemben férfiasan fentartotta; — a körülmények szerint tudott ildomos, s ha kellett, erélyes lenni, a passiv resistentia energiájához folyamodni, s ezen szenvedőleges magatartásban hatalommá lenni, s egy egy reformot követelni és megvalósitani. Minden esetre a nemességnek az a legfőbb érdeme, hogy az alkotmányt fentartotta. Ez képezte azon legfőbb politikai tőkét, mely Magyarország állami létét, a nemzetiség fenmaradását, s későbbi felvirágozását biztositotta. — Még az 50-es években és a 60-as évek elején is ezért intette Deák Eerencz barátait: igyekezzetek a nemzetben az alkotmány iránt való szeretetet és ragaszkodást tüzelni és fentartani. Igaza volt, mert csak ez által lehetett ő képes Magyarország államiságát szabályozni és biztosítani. A magyar nemességnek halhatatlan érdeme, hogy a nemzet alkotmányát megtartotta gyakran hős lelkének és karjának fegyverével, mindenkor pedig okos eszélylyel és erélylyel. Örök dicsőség érte néki! Igaz ugyan, hogy a kor fejleményeit, az előre haladó idő intéseit, a műveltebb nyugot felvilágosodását sokáig nem értette meg-, — vagyis inkább a Mária Terézia és Il-ik József korszerű újításait, melyek már már a nemzet vérébe voltak átmenendők, hamar elfeledte, s az ázsiai nyugalom fél bárbár ágyán oly álomba pihent el, mintha abból soha sem szándékoznék felébredni, s egy negyed századon át fel .sem is ébredt, s ez által megérdemelte azon vádat, melyet a XTX-ik század történelme emelt el lene, mely vádat teljesen kifejt és igazol Concha Győző ama kitűnő művében, melynek czime: „A kilenczvenes évek reform, eszméi," — és igaz, hogy emez álomba merülés, s a későbbi közöny a régi nemesség utódainak anyagi kárára is vala az által, hogy a ki nem kerülhető eseményekre nem volt elkészülve: — de az bizonyos, hogy az alkotmány fentartása körüli érdeme az idők végeiglen elismerésre és hálára méltó. Ezek a megyei rendek még az ős fajhoz tartoztak, minthogy még azon időben nem szaporodott el azon nyavalya, mely a cosmopolitákat, svindlereket és socialistákat tönkre teszi, tudniillik a mely betegségben szemüvegen néznek ők akkor is mikor irást nem olvasnak, a mely betegségben csontig szárasztja őket a soványság, mely oly vékonnyá teszi lábszáraikat, hogy gúzst lehetne felölök tekerni, mel • löknek egyetlen működése van, a zihálás; ha szólnak, hangjuk a peniczillus köszörülésére emlékeztet, s mindezek mellett nyomorultjai az örökké rettegő idegességnek,— a megyei rendek e nyavalyában nem szenvedtek, ők piros, pozsgás, telivér nép voltak, olyan bajúszszal, mint a varjú szárnya, hatalmas tokával és mellel, s hangjuk oly erős volt, hogy a •vihar riadalmával versenyre kelhetett, ilyen emberek voltak testi szervezetükre nézve; — a mi pedig eszüket illette; igaz ugyan, hogy a doctorátusi szigorlatokat nem tették le, s beszódjöket a latin classicusokból vett idézeteken kivül idegen szavakkal nem cifrázták ki, és igaz az is, hogy oly forgószélféle dialectikába sem keveredtek, melyből csak az egészséges ész megkeverése után bekövetkezett észfiezamokkal lehet szárazra gázolni; igaz, hogy korunk e divatos tulajdonaival nem bírtak, hanem azért, vagy tán épen azért a honi égalj istenáldott melegségében egészségessé kifejlett, s a gyakorlati élet által megedzett helyes értelemmel bírtak, — oly értelemmel, melyet sem czifra mottókkal, sem hangzatos humbugokkal , sem istentelen theoriákkal bolonddá tenni nem lehetett. Az okos valót, a bolond valótlanért koczkára nem tették. Midőn a megyei rendek közgyűlésre megjelentek, ünnepélyes fényben állott az a terem, melyet most a megye odahagy. A hatalmasok elfoglalták a nagy zöld asztal mellett helyeiket, nem ritkán keleti fénynyel, gróf Esterházy Károly kék habos selyem dolmányban, gróf Esterházy Pál ezüstgombos díszben, Kopácsy József fekete bársonyban ezüst lánczczal, a főpapok nyusztprémes mentében, a többiek attilában, kardosán, a nemesség tisztes öltözékében,— a tanácskozás oly komoly méltósággal folyt, hogy mindenkiben tiszteletet és hódolatot idézett elő. Ismerték a rendek kedvelt szónokaikat, kiknek bölcsesége és hazafisága köztiszteletben állt, a kiknek indítványait hatalmas morajjal helyeselték. Még e század első negyedében nem volt példátlan a latin szónoklat, — egy magas állású és korú köztiszteletben álló kitűnőségtől hallottam, hogy id. Boronkay Eerencz főbiró latin nyelven mondta el beszédjét a megyegyűlésen, de már a 30-as években s azután magyarul folytak a tanácskozások mindig. Voltak néha huinorisztikus jelenetek is, például Sámson tanár egy izben azzal kezdte beszédét . . . Azt mondja Jertulianus . . . erre óriási lárma lett, és még azt sem engedték neki elmondani, hogy hát mit mond Jertulianus. Ismertem egy derék táblabírót, a ki különben előkelő gavallér volt, de szónok hírében nem állt,— hanem úgylátszik szerette volna, ha azt hitték volna, hogy ő is szokott a közkérdésekhez szólani, tehát valahányszor nagy disputa keletkezett, ő is felállt a zajban és villogó szemekkel beszélt} s kezével tüze sen mutogatott. Persze ebből senki! sem hallott semmit, hanem valamely kópé elkiáltotta, hogy halljuk! mire a halljuk megsokszorozódott, j s rá a zaj csendesedni kezdett, az öreg úr pedig hirtelen le ült re bene gesta. Ezek a megyei rendek örömmel fogadták a 48-ki törvényeket, s az azokban foglalt közjogi, politikai és társadalmi vívmányokat, s mint megyei bizottság új elemeket véve fel, teljesítették tovább is hazafiul kötelességöket. — Azután pedig néma fájdalommal viselték az alkotmány mellőztetését, hogy annál nagyobb erélylyel szólalhassanak fel 6i-ben a nemzet jogai mellett. c&atácson Bános, magyaráz . . , egy kézszorítás, — hisz az a mai világban ugy szokás — egy tekintet, melyről biztosan nem tudni, hogy kinek volt szánva, hogy nem-e gondolatokat rejt el ... a legnagyobb ártatlanságot is félre lehetne igy magyarázni. Szótlanul haladtak tovább; gondolatok foglalták el lelküket ... az egyiket rózsás, mosolygó —, a másikét bánatos, lemondó gondolatok. . . . Tehát Sándort szereti . . . pedig milyen boldoggá tudtam volna tenni én is . . . Miféle ut áll most már előttem...; lemondani róla . . . nem növelem bánatát azzal, hogy a kínálkozó hol dogságot erőszakosan szétdúljam. Ne is tudja meg soha, hogy szerettem, hogy imádom emlékét, hogy talán megőrülök elvesztésén , ... el kell vonulnom innét . . . nem jövök ide többé vissza . . .! A lakás felé fordult, s szivére tett kezével bucsnt intett az ott maradt kedvesnek. Szendike az ablaknál állott; látta az ifjakat, s látta Ernőt felé fordulni kitárt karokkal . . . szép szemei mereven néztek a semmiségbe, csak vonagló ajkai árulták el lelki izgatottságát. Mien gondolkozhatott .. . mit láthattak a jövendőből lelld szemei .. ? Zongorához ült, s a mint vékony hosszú ujjai végig siklottak a billetyükön, örömsikolylyal ugrottak fel a többi lányok. Szendikének megjött a kedve . . . ! Ölelték, csókolták . . . sírtak, kaczagtak; elnevezték aranj

r

osnak, gyémántos, ezukros kis Szendikének, hogy megjött a kedve, hogy boldognak, — hogy mosolyogni látták. Oh pedig ha visszagondolok reá, hogy mily korai volt örömünk . . . Szegény jó Szendike! Kedves kis túlvilági teremtés . . .! — Nem az a bűn, mikor lop, rabol az ember hitvány anyagi jót; nem az a vétek, melyért a törvény keze megbüntet . . . az a bün, az a vétek, mikor eltitkolunk valamit, mivel lelkünket öljük meg. Ha szeretsz, ha szived lángol, eped ujadért. . ne titkold el előtte ! Nem kell éppen vallomást tenned, mert ez ellen a nöi szamérem és önbecsérzés is tiltakozik; de nyújts neki alkalmat, hogy a vallomást ő kezdje, meg. Nem mindenkor bátortalanság tartja vissza az ifjút s zárja le ajakát, a legtöbbször a körülmények zárják el útját és tartják viszsza. A szívvel ne játszál konokság vagy makacsságból .... a valódi szerelem nem ismer ellentmondást ... a női sziv szerelmét nem lehet fékezni... tüzes láng az, mely folyton ég, s lobogásával megperzseli, elégeti a testet . . . ! Lányi Ernő elutazott, s nem jött többé el Szondikét meglátogatni. Szegény lánykának elvitte azt a parányi kis kedvét is. Miért is volt oly hohó, bogy nem bátorította fel a közeledésre . . .? Nekünk még csak sejtelmünk sem volt a titkon ébredt és elfolytott szerelemről. Oh, ha tudtuk volna... ha Szendike Ilonkának csak egyszer is elárulja féltve rejtegetett titkát, minden máskép történik. De az igazi szerelmes olyan: nem meri még barátnője előtt sem felfedezni szerelme titkát; sőt az imádottról még rosszul is vélekedik más előtt. Hiába! emberek vagyunk, gyarló, önző földi lények; féltve őrizzük legdrágábbjainkat, féltjük még a hozzánk legközelebb állóktól is: Sokáig várta Szendike Ernőt ... s az soká késett. Már rügyeztek ismét a nyárfa galyai; a som már kitolta leveletlen ágaira sárga virágát, mikor Ilonka levelet kapott a kedves nővérektől. Beteg volt Szendike, nagyon beteg. Kértük, hogy kiviszszük a zöldbe, falura; az üde falusi lég ismét visza fogja hozni elvesztett arezszinét . . . nem adták. Azt mondták, nincs elég ereje kijőni, megöli az erős romlatlan lég. Itt árulta el ily sokára féltve rejtegetett titkát Ilonkának. . . . Hófehér párnán nyugodott az a sorvadó, hervadó angyal . . .; a nyugodni térő nap halvány sugarai szivárványnyá törtek az asztalon levő üvegtől. Kedves nővér Innocentia ott térdelt az ágy előtt Ilonka kezébe fogta vékony, átlátszó kezecskéjét. ... Es még azt sem engedte meg a sors, hogy többé, hogy még egyszer láthassam . . . kegyetlen végzet . . .! hisz elég sujtólag bántál velem, hogy ezt az egyet megadhattad volna . . .; de előttem áll azért örökké alakja. Istenem ! Istenem! miért is nem volt sz&b&d nekem öt szeretnem ? 1 TÖRTÉNELMI NAPTÁR — Hovatvezeló T1P0LD ÖZSÉB. — Október 16. — 1529. Lécs osh-omlásával, mit ugyanezen évi szept. 27-én kezdett meg, JJ. Szuleiman zultán fölhagy. i Október 17. — 1803.; Deák Eerencz „a haza bölcsének", és 1740. Dugoiiits András magyar regényírónak születése. Október 18. — 1680. Montecuccoli Rajmund császára fővezér halála Linzben. Ö volt a szentgotthárdi győző. Október 19. — 1813. Lipcsénél az okt. 14—19 tartó ütközetekben I. Napoleon franczia császár a szövetségesek által legyőzetik. Az ütközetből visszavonuló francziapárti Poniatowsky József hős lengyelnek halála az Elster folyóban. Október 20. — 1809. Horváth Mihály, jeles irályu kitűnő magyar történetirónak születése Szentesen. Október 21. — 1866. Velencében népszavazás a fölött váljon Velence Olaszországhoz akar-e tartozni s annál fogva bekebeleztetni, avagy köztársaság kiván-e lenni mint 1797-ik év előtt volt? A beirt 651.827 szavazó közül csak 69 szavazott a köztársaság mellett. Október 22. — 1811. Liszt Eerencznek a zongora királynak születése. §s rovai 15391. Veszprém vármegye alispánjától. X. -1887. Hirdetmény. A magy, kir. belügyministernek, 1887. évi október hó 7-én 65401. sz. a. kelt rendeletével, a törvényhatósági bizottságnak a inegye területén újabb időben ismételve előfordult rablások és gyilkosságok alkalmából tett fölterjesztése folytán a rögtönitélő bíráskodási eljárás Veszprémvármegye területére fél évi időtartamra rablással párosult gyilkosság vagy emberölés elkövetői, rablók és mindezek bűnrészesei ellen engedélyeztetvén: ezennel közhírré tétetik, hogy a föntirt idő alatt Veszprémmegye területén fölmerülő rablással párosult gyilkosság vagy emberölés tettesei, rablók és mindezek bűnrészesei rögtönbiráskodási eljárás szerint kötél -általi halállal fognak büntettetni. Veszprém, 1887. évi október hó 9-én. Véghely Dezső s. k. kir. tanácsos, alispán. Édes.jó szendikém ne aggódjál Ernőn; el fog az tehozzád jőni, meglátogat, s te ismét egészséges leszesz . . .; kimegyünk majd mihozzánk, ott fogunk játszani ismét a kertben, hol te leginkább szerettél: a vadgesztenyék alatt . . . már a fülemülék is megjöttek; az ibolya is előjön, s milyen szép lesz abból csokrokat kötni . . . ő neki is adunk majd, s hogy fog ő annak örülni . . . ! Bádgyadt mosoly játszadozott színtelen ajkai körül; de szemei lázasan ragyogtak . . . gondolkozott az imádott ifjúról, ki meg fogja őt látogatni ós suttog neki szavakat, minőket még soha sem hallott . . . ott fognak majd sétálni karonfogva a vadgesztenyék alatt, az aranyos helyen, hol olyan jól esett máskor magát kisírnia ... és ő majd virágot ád neki, mit az megcsókolva kebelére tűz Lezárta szemeit; nagy volt a boldogság, mit az elővarázsolt kép lopott . . . Igen, és majd szeretni fog engemet ő is nagyon, végtelenül, mint én szeretem őt. — Csend volt a szobában, csak néha hangzott fel Innocentia nővér imája s ja kezében tartott olvasónak lehulló szemei. Lábujjhegyen közeledett az ágy felé az imádott ifjú. j Oh! de nem Ernő ez? hová lett az a deli termet, az a rag3'

_

ogó szem, az a mosolygó arcz? Egy meggörbedi, elsoványod<j>tt színtelen ifjú roskadt le az ápoló két angyal közé. Szendike . . . aranyos Szendike .... nézze, én vagyok itt, ki magát örökké fogja szeretni. . . Gyenge sikolylyal emelliedett fel a párnák közül, hogy magához ölelje az jepedve várt ifjút . . . s mikor Ernő ajakán elnémult az a szenvedélyes zokogás . . . már hidegültek a megtört lilioin ajkai. A zárda harangja végig sirta éles, bánatos hangjával a várost ... a leáldozó nap végső sugarai ott játszadoztak a torony kupolájón . . . egy költöző lélek szállott fel a magasba áldást hintve az ágy körül térdeplő kesergőkre. . . ! 4409. k7i7T887. Pályázati hirdetmény. A Veszprém megyebeli Pápa-teszéri közegészségi körben, melyhez P.-Teszér, L.-Patona, N.-Dém, B.-Tamási, B.-Ságh, B.-Szt.-Iván, Eenyőfő, Szűcs, Koppány és Csóth községek tartoznak, a körorvosi állomás üresedésben levén, annak választás utján leendő betöltésére ezennel pályázat nyittatik és felhivatnak a pályázók, hogy okleveleikkel felszerelt pályázati kérvényeiket alulirt főszolgabíróhoz folyó hó 29-ik napjáig nyújtsák be, mert a később érkező pályázati kérvények figyelembe vetetni nem fognak. A körorvosi javadalmazás: 300 frt évi fizetés, 150 frt utiátalány és a magán gyógykezelésért a választás alkalmával megállapítandó árszabás szerinti díjjazás. A választás Pápán a főszolgabíró hivatali helyiségében folyó hó 31-én d. e. 9 órakor fog megtartatni, Kelt Pápán, 1887. évi október hó 10-én. Horcáth Lajos, főszolgabíró. KÜLÖNFÉLÉK. — A Pápa városi jótékony nőegylet elnöksége hálás köszönetét nyilvánítja gróf Esterházy Móriczné született Stockau Paulina grófnő ö méltóságának azon ujabb jótéteményéért, ho^y az eg)det szükségei fedezésére 25 frt o. é. adományt küldeni kegyeskedett. — Gyászeset. Ajkay Imre földbirtokos, a pápai járás egykori szolgabirája, m. biz. tag s városi képviselő tegnap éjjel 1—2 óra között váratlanul meghalt. Temetése f. hó 17-én leend. A családi gyászjelentés következő: Özv. Ajkai Ajkay Imréné született Pálffy Camilla, Ajkay Szeréna férjezett Ruprecht Tasziloné és gyermekei : Lajos, Imre és Elemér, maguk és az összes rokonság nevében, fájdalomtelt szívvel jelentik a forrón szeretett félj, apa és nagyapa Ajkai Ajkay Imre urnák, Veszprém megye volt főszolgabirája és földbirtokosnak f. évi október hó 15-én reggeli 1 órakor, életének 51-ik évében, gége bajban, váratlanul történt elhunytát. — A boldogult hűlt tetemei folyó évi október 17-én d. u. 3 órakor fognak az ágostai vallás szertartásai szerint, a hosszú utczai családi házból az alsó városi temetőben örök nyugalomra elhelyeztetni. Pápa 1887. okt. 15-én. Béke lebegjen porai felett! Az elhunytnak rokonai: testvére: Ajkay Sándor ny. kir. jbiró; veje: Ruprecht Tasziló földbirtokos, sógora: P.i.ffy Miklós, unoka testvérei: Radó Zoltán földbirtokos. Radó Mariska. — A Statárium megyénk területére fél évi időtartamra rablással párosult gyilkosság vagy emberölés elkövetői, rablök és mindezek bűnrészesei ellen elrendeltetvén, kihirdetése megye szerte most van fol\ amatban. — A nőegylet választmánya tegnap testületileg vonult ki Szvoboda Venczelné, a nőegylet volt buzgó alelnökének sírjához, névünnepe évfordulója alkalmából és kegyelete jeléül egy igen diszes koszorút helyezett a keresztre. — Az artézi kút fúrásához szükséges eszközök mult szerdán a vasúton megérkeztek. Vállalkozó a munkát már a legközelebbi időben megkezdeni fogja. — Halálozás. Horváth János előbb pápai kir. járásbirósági, utóbb győri kir. törvényszéki joggyakornek, lapunk kiváló tehetségű niunka-» társa, kinek szép költeményei, részint saját neve alatt, részint H. J. jelzőkkel jelentik meg lapunkban, — folyó hó 8-án N.-Alásonyban, 26 éves korában elhunyt. — Legyen könyü a főid a korán elköltözött hamvai fölött. A családi gyászlap igy szól: Horváth János és neje Ei neszt Örzsébeth ugy maga, mint gyermekei : Mihály Z.-:ófía és Ida nevében .is fájdalmas szívvel jelentik felejthetetlen fiuknak Horváth Jánosnak volt győri kir. törvényszéki joggyakornoknak f. évi oc ober hó 8-án d. u. 4 órakor életének 26-dik évében hosszas szenvedés ulán történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 10-cn délután 2 órakor fognak a n. alásonyi sírkertben az evang. vallás szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Nagy-Alásony, 1887. okt. 10. Béke hamvaira ! — Kettős eljegysés. A* nem rég elhalt Bélák János volt vanyolai ág. ev. lelkész családjában a mult héten kettős eljegyzés történt, ugyanis Bélák Lajos zirczi szolgabíró Szarvassy Gizella kisasszony nyal, Szarvassy Sámuel lajoskomáromi ág. ev. lelkész leányával, Bélák Karolin kisasszony pedig Csányi Lajos külső vathi ág. ev. néptanítóval váltott jegyet. — A somlyói s&üret holnap veszi kezdetét. — Szakáll Antal tragicus színész előadását ma egy hete csekély számú közönség előtt tartotta meg, a müveit közönség elismeréssel szóll a művész előadásáról; de a bevétel oly csekély volt, hogy a szinházbért is elengedni kellett. — A marczaltöi rablógyilkosok kettő kivételével mind kézrekerültek és töredelmes (?) beismerésben vannak. Azon czigánycsapat, melynek kebeléből a gyilkosok kikerültek szintén elfogatott és városunkba kísértetett, A rnegtöt*