Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-10-09

XIV. évfolyam Mos?, elemik. M1 f J -;1 e 11 v a s a ma p. Közérdekű sürgés közlésekre I o-oiikniV rendkívüli szamok i« adatna c ki. Bérinenicileii IcvJek, csak ismer: kezektől fogathatnak cl. Kezirawk nem aa\nnak nssza. A lapnak szűnt közlemények n l a p SZtERK h i v a t a / á h a (0 - k o f l {' ,j i u m c p ;i lei} küldendők. 41. szám ^^^^

^^ 11^(1 Pápa, 1887. október 9. Előjazetésí díjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt50 krajczár. Egy szám ára 1§ kr. HIRDETÉSEK I hasábos jetitsor térfogata után § kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ h iv ai a láb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavitíé ki egyesületnek Ei i v a t a ! o s közlönye. rnegyegyulesbof. Veszprém, 1687. okt.. hó 4-én. Yármeg3

T

énk közönsége £ hó 3-án gróf Esterliáz}'- Móricz főispán elnöklete alatt tartotta szeptember havi rendes közgyűlését, mely a régi székházban egyszersmind utolsó ülés volt A régi székház homlokzatán a következő chronostikon olvasható: „Has aeDes sVper Is Patriae sVisqVe CIYIbVs nobLLIs VnlVersItas VespiIMIensis eLeVaVTT" e szerint a székház 1762-ben építtetett nemes Veszprém vármegye közönsége által a hazának és annak polgárainak, — tehát kisebb megszakításokkal egy hosszú századot 27 évvel meghaladó ideig működtek ez épületben őseink, s ámbár eme korszakhoz sok szomorú emlék fűződik, büszkén hivatkozhatunk arra, hogy számos magasztos és lélekemelő jelenetnek volt színhelye az ódon és egyszerű gyűlés terem, melyet szívesen engednénk regélni amaz időkről midőn a karok és rendek a hazafiság nemes érzetétől áthatottan verőket és vag}

r

onukat nem egyszer készek voltak a szent érdekében feláldozni és amidőn a közügyek intézése körül a hazafiság őszinte érzetével működtek. Ezért csak helyeselni tudjuk a vármegye közszeretetben álló ifju főispánjának azon tényét, hogy a közgyűlést megnyitó beszédében, kifejezést adott abbeli reményének, mikép a vármegye közönsége a közüg}

r

ek iránti élénk érdeklődésót és az ősöktől öröklött lángoló hazaszeretetét az új szókházba is magával viendi, és hogy a múltból erőt mentve a közöiií'ég az űj épületben ugy mint eddig az elődök hazafias szellemétől áthatottan íogja a közügyeket intézni. Az ülésre kitűzött tárgyak közül alig volt néhány olyan, mely előreláthatólag bővebb eszmecserére fog alkalmat szolgáltatni, és igy a szép számmal egy01 k TÍ rj r? i il U Ü Á. üti rajzok. Közli: GIZELLA. V. Aussee. — Bécs. Aussee már a steier só-kamarai jószághoz tartoziir, évről évre többen látogatják, különösen jótékony hatású lágy éghajlata a mellbetegekre. Kedvesun köritett völgyben íekszik, hol a Traun zűgva fc<rväsül az Altausse- és Grundlseetimta ágaival, ine. 1\ ük itt összpontosulnak. Hegyoldalakban csinos viliik emelkednek, szép fenyves erdei, sétányai nem fárasztók. A városka girbe-görbe utczáin több régi épület, kereskedésekben szép faragványok és egyéb emiék tárgyak, csinos levelező lapok itt is, mint {gyáfcalján mindenhol külföldön, vagy a helyi képekkei vagy elmés versekkel, mi az utasra nézve kényelmes, mert csak adrest ir rá — és tudathatja hozzá tartozóival, hogy hol van. Divatárusnők kirakatában különféle turista kalapokat látni, loden, kantschuk, tiroli fajdtollas szalma, mind igen praktikusak. — Plébánia templomban a fő oltártól jobbra emelkedetten áll a „Prauenkapelle" lépcsők vezetnek fel ide, és az oltárképtől kezdve, a többi is mind szűz Mária életéből van merítve. A padok egyes helyei névvel jelölve és az illető ha elhal, átöröklődik a család többi tagjaira, — igen jó szokás a kihúzható oldalok a padokon, mind ülőhelyre számitva. — Me• cséry promenádnál van a Kurhaus. Wundelbahnjában concerteket tartanak és naponta van zene. Igen sok bécsi fordul itt meg, de még magyarok is birnak privát lakokkal. Pedig Aussee az eddigi helyek között a legdrágább, a hotelek bár szépek, de eléggé értik a felszámolást, hiába van „Hotel Hackl"nak eredeti berendezésű „Schenkeja" melynek falain pir

os felete gótb. betűkkel több régi mondat biztat begyült m. biz. tagok annál jobban meg Toltak győződve arról, hogy a régi székházban tartott ezen utolsó ülés is a vármegye méltóságának és ama féltékenyen őrzött tisztességérzetnek megfelelően fog lefolyni; mely vármegyénk közönségének leghevesebb vitatkozása közepette lefolyt üléseit is oly szépen jellemzi. De hiába! ismét be kellett bizonyulnia annak, hogy a csalódások és meglepetések korszakát éljük, mert alig hangzott el a- főispáni megnyitó beszéd, az egyház egy felkentje Pichard Károly déghi plébános a tárgysorozat 17-ik pontja alatt felvett 1S88. évi megyei költségvetési előirányzathoz kezdett szóllani, — azonban nem kellő időben tett felszólalására a főispán által figyelmeztetve kénytelen volt a Fenyvcssy-kónt beszéddel megtelt tisztelendő ur a költségvetés tárgyalási idejére eltenni szónoklatát. A költségvetési előirányzatra a ministeri leiratok gyors letárgyalása után hamar reá is kerülvén a sor, a tisztelendő ur megtámadta a vármegyének nagy gonddal ós a takarékossági elvek szigorú szemelőtt tartásával készített 18S8. évi költségvetését oly modorban, melyen a vármegye közönsége eleinte mosolyogni; később azonban látva, hogy a szónoklat alapját czélzatos gyanúsítás képezi — boszankodni kezdett. Bizonyára nem gondolták az épületet emelő elődök, hogy akadjon valamikor az utódok között egy valaki, ós hogy az a valaki egy egyházi férfiú legyen, ki a költségvetési előirányzatban a hajdúk ködmeneit és köpönyegeit nehezményezze, de nem gondolhatta azt Nemeskéri Kis Sándor a vármegye időkori alispánja sem, hogy valaha valamelyik utódját a vármegyének szolgaszemélyzetet megillető ruházatbeli szükségletekért interpellálják. Pedig ugy történt ez az utolsó ülésen, Pichard Károly czélzatos és alaptalan gyanúsításokkal telt beszéde folytán. mint — „Bcrgquelhvasser und Stenrenvein, Beides rein, Jedes allein! vagy Trirk ich Wasser, so sterbich, Trink ich Wein so verd erb ich, Drum besser Wein getrunken und verdorben, Als Wasser getrunken , und gestorben! — Hiába tálalta asztalunkra „Rhein-Arket" a Traunsee hering nagyságú igen izes halat, még sem ajánlhatom drága lakásait. — Ausseeehoz érdekes történet is fűződik, mert itt ismerkedett meg János főherczeg a szép portás leánnyal, a későbbi „Merán grófnéval" ki két év előtt halt itt meg, és kik találkozó helyökre emlékoszlopot készíttettek, ezen regényes eseményt, különféle variácziokban irta már le a krónika. Sokkal, szebb Altausse igen kellemes ut vezet ide másfél órai sétával, fenyő erdőn Traun patak mentén, igen sok sétálóval találkozunk és a hegyoldalról látjuk egész kis Altausseet, elszórt villáival

1 egyrészt kopár sziklával, másrészt erdős hegyekkel köritett csillogó tavát, partján csinos hotel, a levegő is üdébb és minden együttesen egy kei-etben, oly kedves képet ad. A messzebb nagyobb hegylánczból a „Dachstein" emelkedik ki havas ormaival és ez volt az utolsó gleicheres hegyláncz, melytől bucsut vettünk. Az indóháznál nagyon sok utas, de itt már az igazi turista forgalom megszűnik, a „Bergsteiger" és havasi rózsa helyett, bécsi divat kisérnek rózsacsokorral, ki már üdülten tér vissza a színfalak közé. És tovább halad a vonat, a „Selzthal" szebbnél szebb pontokat mutat, mig Txaunbergnél „Mária-Kaim" nagy búcsújáró templomával tűnik fel, ugy „Admont" a benczések Apátságát látjuk, mely a steier alpok között a legszebb helyet foglalja. Itt kezdődik a „Rudolfbahn" legromantikusabb része, az úgynevezett „Geseuseval", mi onnan veszi elnevezését, mert az Ennz 23 kim. hosszú uton a legvadabb zúgással rohan e keskeny völgyön keresztül, a vonat robogása, a viz erős moraja és a legszebb, legfantastikusabb sziklacsoportok jobbról, balról legváltozatosabb fordulatokkal, magas toűayos. csúcsaik, kopár vagy zöld Kolossváry m. főjegyző, mint az ügy előadója, sietett a tisztelendő urnák felvilágosit ól ag válaszolni s a nemes önérzet hangján utasította vissza a vármegye tisztikarát, de annak közönségét is mélyen sértő gyanúsításokat. A bizottsági tagok helyesléssel fogadták a főjegyző erélyes felszólalását, de nem Pichard Károly, ki mint magát kifejezte, tiszta bort kíván öntetni a pohárba, meg is tette neki ezen szívességet Dr. Fenyvessy Perencz biz. tag, ki előre bocsátva azt, hogy ha nem elég neki azon „papra morgó" — melylyel a főjegyző szolgált a tisztelendő urnák, hát önt ő tiszta bort a pohárba és öntött is élezés, s a plébános ur felszólalását mindenizében megsemmisítő szónoklat alakjában olyat, a mitől a tisztelendő ur olyan néma lőn mint a tisztavizet élvező hal, s a milyet inni ugy hisszük nem egyhamar kivan. Ezen kellemetlen inczidens lefolyása után a mezőgazdasági rendtartás és a székházépitő bizottság jelentése voltak a gjülés fontosabb tárgyai,— nietyek higgadt tanácskozás után a m. állandó választmán}'' véleményének elfogadásával intéztettek el. Délutáni egy és fél órára a gyűlésre kitűzött tárgyak néhány pusztát érdeklő kérdés elintézésének kivételével mind letárgyaltattak és a megye közönségének szokott bölcsességével elintéztettek, szóval ha Pichard Károly ur véletlenül Dóghről bei nem fárad — a régi székházban tartott ez utolsó ülés, az előzőkhöz méltó és a legszebb módon lefolyt közgyűlések közé sorolható leendett volna. A - rabló-világ. Szomorú hírnévre kezd jutni Zala megyével együtt vármegyénk. Napok óta lesve lesi az újságolvasó publikum, hogy «rai újság Veszprém megyében.» A civilizált országok nem ismernek — betyár rablókat. Vannak iparlovagok,cautio schwindlerek, sikkasztok, váltóhamisitók, pénztárfeltörök stb. de útonálló betyárok, kik elbújnak éjjel hid alá, hogy a mit sem sejtő békés szegény vásáros népeket a leglelketlenebb módon kirabolják, agyonkinozzák és megöljék, .— ilyenekről ma már a modern államok Baedekerjében nem olvashatni. A minap is mosolyogva olvastam egy francia könyvben, hogy «Budapestre nyugodtan lehet utazni, de al vidékre, főleg a hírhedt Bakony vidékére való utazásnál erős fedezet ajánlandó az ott lappangó «bettiaur»-ok miatt. Nos, lehet-e még most is nevetnünk a francia utazó naiv megjegyzésén? Valóban megfejthetlen volna előttem a betyár-világ feltámadása, ha nem látnám az azt elösegitö körülményeket. Nálunk a betyároknak valóságos népnymbusa van. Dalok, mesék, énekek szólanak róla. A nép szereti elrejteni őket, s majdnem inkább elősegiti menekülésüket, mint akadályozza. Ez a felfogás ugyan már kiveszőben van hála Istennek, de még mindig mint jelenség bátran constatálható. A betyárok ma is teljes nyugodtan dorbézolhatnak a csárdában, s mint a hirhedt Oroszlány Pali beszéli, lányokat hozathatnak mulatságul a falukból, annélkülhogy másnap legalább a csárdás egy kis intést adna a — csendőrségnek, A betyár világ clö^egitöje a csendőrség elégtelensége is, mely bajon okvetlenül kell segítenünk. Teljes elismerésünk illeti pedig meg a csendőrség derék, tisztességes intézményét. Most látjuk csak, mily meddő szerepe volt az akkori függetlenségi pártnak; mely sehogy sem akarta megszavazni a — csendörséget, de e helyett a régi naiv megyei pandúr intézmény fentartásáért küzdött! A mai csendőrség intézménye azonban nincs eléggé kiépitve. Nagyobb létszám és erősebb kapocs a közigazgatási hatósághoz feltétlen szükséges. Elösegitö körülmény végül azon álhumanismus, mely korunkat jellemzi. Igazán a botrányig megyünk ebben a nevetséges humanismus szenvelgésében. Hogyan törekszik állam, megye, kormány, társadalom a — rabok jólétét biztosítani?! Orvos, ügyész, közigazgatási bizottsági tag járja be a börtönöket, kóstolgatják a rabok kosztját, kenyerét, vizsgálgatják lakását. Pompás jó vizüknek kell lenniök; (a pápai raboka világért sem isznak tapolcza vizet, mint sok száz tisztességes pápai ember!) hévmérövei mérik szobájuk levegőjét, kapnak, patyolat-tiszta pompás ágyat és egy olyan tisztességes kosztot, minőt nem ormaikkal repülnek felettünk. E gyönyörű szép útból kiérve, Hieflaunál a „Geseuse" megszűnik és az Ennz szelídebb folyást vosz. „Waidhofen ander Ibis" érdekesen terül a völgy ölében, számtalan régi tornyok, nagy épületek emelkednek e szép város több részéből. „Amstetten" nagy állomásnál egész ostrommal veszik körül az utasok a buffefc, hol a habzó jó söi, a kitűnő sódar és tormás virstli nagy kelendőségnek örvend. Mind tovább haladunk, és már a Duna csillog szemünk elé, — mennyire Örvendtünk hazánk szép folyamának, mit ugy irigyelnek tőlünk a bécsiek, — „ja ja "wir "wissen schon*

1

, monda szomszédnöm, egy bőbeszédű bécsi nő — die Ungarn haben sich das bessere und schönere genommen; — vigasztaltam, hogy nagyon meg lehetnek elégedve, — Budapestünket igaz, a Duna széles medre teszi oly festői széppó

j de még sok más egyebünk nincs mivel ők birnak. Megmosolyogta beszédünket komor bécsi útitársunk is, ki eleinte lenezőleg viselkedett, de lassankint társalgásba egyeledett és szívélyes lőn, látva hogy mi magyarok sem Ivagyunk ép műveletlenek. „Melk" már messziről a legfeltűnőbb és legszebb pontot képezi, a Duna futja körül az 57 mtr. magas Mszökellő szikla hegyet, melyen oly impo. zansan áll a „Melki" benczések legnagyobb apátsága még 1089-ben alapittatott. Kupolás és többi tornyaival kiterjedt nagy és szép épületeivel, alatta a hasonnevű városkával — dominálja az egész vidéket. Pár év előtt több látogatója volt ez érdekes apátságnak, és egyik hölgy meglátva a szép kertet, stb. felkiáltott — „sie leben hier wie ihm Himmel". — jaja, feleié szomorúan a prior — „nur die Engeln fehlen uns"! Vadregényes helyen fekszik Rekavinkel, — majd Pukkersdorf, Hütteldorf, Weidlingau — több nyaraló és kiránduló helyei a bécsieknek, mind igen szépek, a villák legkülönbözőbb stylben kandikálnak a hegyoldalokból. Yégre Bécsben vagyunk, az osztrák főváros, az ős Windobona falai között. Hetek kellenének hogy nűndennel jobban megismerkedjünk, a legpompásabb paloták, más tudományos épületekkel, — egy csoportban vannak, csakhogy említsem, a parlament, városháza, egyetem, burgszinház, muzeumok és Votiv-kirche, mind ezen impozáns épületek, külön állanak kis parkkal körítve részben még építésük be sem fejezve. A „Votiv Kirche" gyönyörű góth ízléssel épített templom, a csúcsivek, — belsejében felfutnak megszakadás nélkül, a fölületen összpontosulva, rendkivüli szép arany és szines díszítéssel ellátva közfalai. A remek szines ablak táblák egyenkint fogadalmi ajándékok, Hajnald Lajos kalocsai érsek nevét is olvastuk, mig máson a királyi cgalád van megörökítve. Peltünő, hogy nincsenek padok, csak néhány sor szék az előtérben, meg a művészi nagy márvány keresztelő medencze. Az egészet oly nemes egyszerűség, és mégis magasztos izlés hatja át. Királyunk épitteté szerencsés menekülésének emlékére, midőn életére törtek e helyen, Augusztiner templomban Mária Terézia leánya „Mária Christina" híres síremléke, a fehér márvány piramison allegorikus alakok tartják a herczegnő arczképmedáillonját, a koldus, a szendergő orosz, lány — mind együtt Canovának egyik remeke. A nevezetes „Stefans Kirche" tágas csarnokaival, több királyi síremlékkel és hires tornyával, — folyton restaurálás alatt áll. . • ' Szomorú emlékű épület áll a szerencsétlenül járt „Bing" színház helyén, de bár mi szépek lakásai többnyire üresek, részben mert igen drágák, másrészt mert előítéletesek az emberek e helyirántj pedig szép kis kápolnában, mely a házba van épitve, évente leróják a kegyelet adóját. A „Stadtparkban" elegáns közönség fogyasztja a drága fagylaltot, a Praterba robogó hintók, sétálók tömeges sora vonul a nem rég készült - — hajók és tengerész jelvényekkel, impozánsan emelkedő' „Thegethoff" emlék mellett, a Práter igen fczép," egy óráig tartó, három szabályQS alléé során keresztuk