Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-09-04

is, de minden esetre a további fejlődésnek eléggé kedvező tényezőit találjuk. Kétségtelenül nagy feladat vár még megyénkre, melyben a társadalom meleg érdeklődésére, az egyházi és világi hatóságok erélyes közreműködésére feltétlen szükség van. Adja Isten, hogy mind e tényezők üdvös köreműködése az általunk e sorokban kritikailag is jelzett irányban és felfogás értelmében a jövőben közmegelégedéssel fogadható statisztikai jelentést készithessen > vármegyénk kir. tanfelügyelője. A szombathelyi iparkiállitás. Nemes és utánzásra méltó munkát végezett Vas vármegye, illetve Szombathely városa. A szept. i-én megnyílt vasmegyei iparkiállitás fényes bizonyítéka a magyar ipar nagymérvű előrehaladásának, de egyúttal erős hazafiúi követelmény, hogy nem szorultunk ma már külföldi iparczikkekre. S ezért tartozik az egész ország megérdemlett köszönettel szomszéd vármegyénknek. Vas vármegyének. Vas vármegye különben is egyike a legfontosabb érdekű megyéknek. Stcier ország és Alsó Ausztria közé levén ékelve, úgy szólván be van hálózva a fejlettebb iparral, melynek termesztvényci elárasztják egészen a megyét, melynek hazai iparát észrevehetőieg kezdték kiszorítani. Végre is talpra kellett állani Vasvármegye derék iparosainak és — megmenteni magukat. Megmenteni az — ország jó hírnevét. Megmutatni, hogy igenis van magyar ipar. Szolid, tisztességes, becsületes, mely megérdemli a keresletet. S a szombathelyi iparkiállitás valóban czáfolhatlan bizonyíték gyanánt áll e tény mellett. A kiállítás eszméjét Varasdy Károly polgármester, s ez idő szerint Szombathely város új orsz. képviselője pendittc meg, mire egy százas bizottság alakult, mely a kiállítás védnökéül Vas vármegye kitűnő főispánját Radó Kálmánt volt szerencsés megnyerhetni. Nagy érdemei vannak a kiállítás körül Éhen Gyula ügyvédnek Szombathely város e lelkes, fáradhatlan lakosának. A kiállítás ünnepélyes megnyitása szept. 2-én történt a megállapított 'programm mellett. A kiálütás XII. csoportot foglal magában érdekesebbnél érdekesebb kiállítási tárgyakkal. A kalauzolásban tevékeny szerepet vitt a megnyitás napján a »DunantuU figyelmes szerkesztője. A kiállítás első napján majdnem kizárólag csak Vasmegye lakosai jelentek meg, de nincs kétség az iránt, hogy a szombathelyi iparkiállitás felfogja ébreszteni az általános közérdeklődést országszerte. Legkívánatosabb minden esetre az, hogy a szomszéd vármegyék minél nagyobb számmal tekintsék meg e minden tekintetben rendkivül sikerült kiállítást. * * * Éken Gyula a következő lendülettcljes költeményt irta a megnyitás alkalmából: Gazdag ország ez a Magyarország, Párja nincsen a földkereken. Szép rónáin dús vetés hullámzik; Béreiéi közt drága érez terem. Népe ügye9. Van esze, szorgalma; Forgat pörölyt, vésőt, ösztökét ... Szorgalmáért tiszteld ezt a népet És becsüld a munka emberét! Faekével dolgozott a gazda Tán még három évtizedje sincs. És a magyar iparnak remekje Nem volt más: a hires fakilincs. Ma, vaseke hasit mély barázdát S felvette az ipar versenyét . . . Haladásért tiszteld ezt a népet És becsidd a munka emberét! Soká nyögtük az idegen jármot. El volt nyomva szó és gondolat. Sötét börtön volt hazánk, hol hordtunk Lábon békót, kézen lánczokat. De népünk a gyászos idő alatt Nem veszté el hitét, erejét . . . Türelméért tiszteld ezt a népet És becsüld a munka emberét! Feljött a nap éltető hevével . . . És nyüzsg a nép; fárad, dolgozik. Jól tudja, hogy munkája nem meddő; • Hisz a honnak izzad, áldozik. Sajgó sebünk beforrt, meggyógyult már. Szenvedésünk elfelejtve rég . . . Nagy szivéért tiszteld ezt a népet És becsüld a munka emberét! London, Paris nem vagyunk ugyan még De a gyermek izmos és erős . . . Egy évtized bizony rövid arra, Hogy váljék a csecsemőbül hős. Önerőnkkel porszemekből rakjuk Nagy müvünknek dicső remekét . . . Szorgalmáért tiszteld ezt a népet És becsüld a mimka emberét! Vármegyénknek derék, munkás népe Üdvözöllek én e nagy napon; Magasztos czél lelkesítsen téged S el ne lankadj most a félúton. Szép hazánkért, önmagunk javáért Forgass pörölyt, vésőt, ösztökét . . . Egész nemzet rád tekint és tisztel S becsüli a munka emberét! * Az iparkiállitás megnyitásának örömére fényes banquettet tartottak Szombathelyen, melyen a főispán is, mint az iparkiállitás védnöke, Reiszig Ede alispán, s a kiállítás rendezői stb. részt vettek. Az első felköszöntőt Radó Kálmán főispán, cs. k. kamarás mondta a királyra és a királyi házra. A nemes hévvel mondott beszedet a kétszáz tagból álló diszes társaság állva hallgatta meg, s lelkesen megéljenezte. Varasdy pol* gármester a kormány képviselőjét, Schnierer Gyula min. tanácsost éltette. Fel lett köszöntve a kiálütás védnöke Radó főispán, ki a banqettre és kiállításra »véletlenül < megjelent Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőre emelte poharát. Ehen Gyula Reissig Ede alispánt éltette stb. stb. A szép társaság, melyet Darázs kitűnő zenekara mulattatott, a késő éjfélig maradt együtt. A restség

1

. (Tanitó:. szemüvegen.) Irta: GOLDBERG FERENCZ. A tanítónak okvítlen ismernie kell a pädagogiai gyógytant, a mely tudomány avval foglalkozik, hogy mit kell a tanitónak tenni a fellépő testibaj alkalmával közvetlen a 2 iskola falain belül s a lelkibaj fellépése vagy fellópettsége ellen közvetlenül és közvetve -(xgy az iskolábar., mint ennek határain kivül. Lehetnek a gyermeknek testi (pl. a hebegés stb.) intellectualis (pl. a butaság) és morális (pl. előszeretet a hazugság iránt, rsstség) betegségei. Ami a testi betegséget illeti, a tanitónak figyelemmel kell kisérni a gyermekek egészségi állapotát, azt időnkint a szülőkkél közölnie kell, s ha az egészségi állapot oly kedvezőtlen stádiumban van, hogy az orvosi segélyt igényel, a tanitónak a szülőket erre okvetlen figyelmeztetni kell. Intellectualis betegeket legfőkép a tanitó gyógyíthat, még pedig leginkább egyéni oktatás által. Az erkölcsi bajoknál kutatni kell, hogy miben áll a baj? mik e bajnak okai és okozatai s hogyan kell a létező betegséget az előbbiek ismerése segítségével meggyógyítani? Erre a legjobb mód Lederer A. tanitókópzőintézeti tanár padagógiai rendszerének alkalmazása: ápolás, szoktatás, oktatás és példaadás. Ezek szerint lássuk, hogyan lehet a gyermeket egy morális bajról, a restségről leszoktatni? Lássuk tehát mi a restség ? mik ennek okai és következményei ? A restség a szorgalom ellentéte, a mi abban áll, .hogy az illető tanuló (az iskoláról szólva) az okvetlen szükséges feladatoknak, a melynek elmulasztása reá bajt hoz, sem tesz eleget. Mi segítheti elő a restséget? 1) Maga az ember testalkata, mely ha nagyon kövér, vagy ha igen gyenge. Az olyan ember, kinek vóralkata phlegmaticus, mindig rest. Az oly egyénnek nincs kedve a munkához pl. ki sok evés által emésztési szerveit igen igénybe vette. Előmozdíthatja a restséget a rosz iskolai pad, mely törődötté teszi a gyermeket, vagy a kis térfogattal biró tanterem, melyben nincs meg minden gyermek részére elegendő levegő. A restség oka lehet 2) a rosz szokás, mely ^abban áll, hogy nem szoktattatott a gyermek mimkához a szülői házban és később a tanitó által az iskolában. 3) A rosz példa a szülőktől, tanítóktól és tanulótársaktól. 4) A hamis nézetek, mely szerint a munka fáradtsággal jár s veszélylyel járna, minek fő oka az oktatás hiányos volta. 5) A vallásosság hiánya. Ha tudjuk a restség okait, megtaláljuk könynyen az ebből folyó következményeket és felfedezhetjük ezekből az alkalmazandó gyógyítási módot és hasznos gyógyító szereket. A restség az embert meggátolja a testi és szellemi öntökélyesbitésben, mivel a testi és szellemi szervek nem gyakoroltatván, azok nem fejlődnek, hanem elsatnyulnak. Ha pedig az ember visszafejlődik, ha szervei gyengülnek, betegségbe esik. Magától értetődik, hogy a restség bő forrása a szegénységnek, és mondhatni minden bűnnek, mint a pazarlás, lopás stb. oka. Az oly ember kinek birtokában pénz volt, de nem iparkodott ezt becsületes úton gyarapítani, elfecsérli tényleges vagyonát. Kész a szegény ember, Id munkához nem szokva ujra az előbbi vig életet akarja folytatni, mindenáron pénz hez akar jutni, lop, csal, sőt rabol és gyilkol, és szennyes életét a börtönben vagy a bitófán fejezi be. Ismeretesek előttünk a restség következményei, igen nagy bün, ha ezt csirájában el nem fojtjuk. El kell tehát ölni a restséget! Igen ám! Ki és hogyan tegye ezt? A restség kürtői a szülők, de főkép a tanítók legyenek, mert kezök alatt még a fiatal vesszők hajlíthatok. E korban lőhet a gyermeket egészséges és erkölcsös formába önteni. Itt az idő, most vagy soha! Mint fentebb emlitém, ha ismerjük a restség okait, tudjuk azoknak okozatát is. Ha megszűnik az ok, összedől a rajta épült ház, mi jelen esetben a rétség szennyes palotája s megsemmisülnek ennek gyászos következményei. Most csak az a kérdés, hogy mily módon s mily eszközök segítségével távolithatjuk el a restség alapját képező téglákat? Egyedüli eszköz az elssoktatás. El szoktatni pedig ápolás, példaadás, szoktatás és oktatás által lehet. Első eszköz, mely rendelkezésünkre áll az ápolás. Meg kell gátolni a gyermek testi túlkövéredését, vagy kellő táplálékot adni a gyermeknek, hogy testi ereje ineg ne fogyjon. Figyelni kell a tanitónak, hogy a gyermekek semmifélekép ne fogyaszszák erejöket, minek kifolyása a testi kimerülés, restség. Legyenek az iskolai padok az egészség szabályainak megfelelők, mint pl. a pápai izr. népnépiskolában, a mely padokban a gyermekek teste nem görnyed el, jobb kedvök van innen a tanítást hallgatni. Bírjanak a tantermek oly térfogattal, hogy minden gyermek számára meg legyeu a szükséges levegő. Dicséretére legyen mondva a pápai izr. iskola felügyelőnek és gondnokának, ez is meg van. Bár mindenhol ily berendezésű iskolák lennének. Jó, ha a gyermekek a szabadban időnként festőket a tornázás által gyakorolják. Edződik a test minden szerve kirándulások alkalmával is, miknek még más gyakorlati céljok is van. Ápolás által tehát a test egészséges lesz, több benne a munkakedv. A restségtől el leket szoktatni a gyermekeket még az által is, hogy a tanítóktól, szülőktől és tanulótársaktól is látják, hogy ők mindig hasznos munkával foglalkoznak; azaz jó példa által. Oly társaságokba kell a növendékeket vezetni, hol a munkát alkalmuk van megkedvelni, mint a különbözó gyárak, műhelyek stb. Vigyázni kell, hogy rossz társaságba ne kerüljön növendékünk, mert a lusta compania példája ragadós, mint a gabonarozsda; a gyermek elsajátítván a restség rosz tulajdonságát, beviszi azt az iskolába s megüszkösiti azt egészen, ha a buzgó tanitó azt ideje korán meg nem akadályozza. Igen hathatós eszköz a restség meggátlására vagy megelőzésére az ellenkező erényre,. a szorgalomra való szoktatás. Kicsiny koruktól fogva a testi fejlődéshez mérten munkához kell szoktatni a tanulókat, mi kezdetben a szép játékokban nyilvánuljon, később a játék a tanulással vegyest, mig a felsőbb osztályokban a gyermek egyedül a hasznos munkában, a tanulásban kell, hogy egyedüli élvezetét találja. Ha a gyermekekben oly érzelmeket vagyunk képesek kelteni, melyeknek kifolyása a munka, s Ezt tudva, kimentünk az „Oberau"ba, honnan alkonyon zergék láthatók a „Gemslehn"en. Hiába leselkedtünk, hiába voltunk á legnagyobb csendben, az alkony reá borult, a várva várt vad nem mutatkozott. De más alkalommal annál szerencsésebbek voltunk, már szinte türelmetlenkedtünk, s kezdtük hinni, hogy a fáma regéli a „vad" dolgokat és viszszatérésre gondoltunk, de a társaság nimrodjának, ügyes vadászának sas szeme felfedezé a rég várt látványt. Egész láz fogott el mindnyájunkat, még lélíjkzetünket is visszafojtottuk, mert a magasban két ze."ge csapat legelészett, melyek őz szinüek, de fiaik feketések. Tisztán láttuk a mint szikláról sziklára szökkentek és egy kis tisztáson ismét megállapodtak. Amilyen csendben voltunk eddig, most annál nagyobb zajt csaptunk, a zerge csapatok megrettenve^ futottak mind magasabbra, itt-ott előtűntek még, mig az erdős sziklák mélye elrejté őket szemünk elől. A végtelen erdőségekben órákig barangoltunk, szebbnél szebb pontoknál tartva pihenőt, vízesés, fzikla szakadék, patak zúgása kísér mindenhol. Még olyan nagy és annyi hangya bolyt mint itt, soha nem láttam. Mint egy mozgó kigyó vonul utjok egyik bolytól a másikig, az a szorgalom, mivel összerakták fenyő tűvel lakjuk fedélzetét, érdekes megfigyelés volt. Liliom martagonok, nagy tövis virágok, szarvas gomba, uton útfélen más köti le figyelmét a szemlélőnek. Vasárnap onkint Innsbruck és környékéről számos kirándulók érkeznek, a kis propeller háromszor napjában hozza a legkülönfélébb alakokat, női turisták térdig érő ruhával, „bündel" a háton és ázott fátyollal, nem ép igézően néznek ki. A hegyekből, •rdökből lejönnek vadászok, erdészek, van élet a „Schenké"-ben is, mely minden épület földszintjében található, czithera mellett tánczolnak; egész hévvel mutatták be a „baierischen polkát", a „ländlert" és a hires ,,Sckuhplattltáncz"-ot, mit ügyesen járnak, hol egyedül csípőre tett kézzel a férfiak és talphoz, térdhez ütve a kéí fejét, egy Ugrással átkarolva táncos, néjit, azzal tovább lejtve. Mulattatott mindezt láthatni, mely tánezokat ejak a i*i*padról iwnejtem, éa moit a nép által) kik tiroli ruhájokban, fajdtollas kalpjajkkal tetszetősen néztek ki. De azért a „Zillerthaliak" még most is a legszebb nép, ezek a régi tirol nemzeti viseletben .jöttek még, széles hímzett öv és a rövid nadrág oldalai is, fehér kakastollas kalappal, a nők is rövid piros ruhában, mellényke és kötény festőién áll, szépen énekelnek, szinte megkönnyeztem, midőn utolsónak „Abschied von Tirol" dalt énekelék. Ugy meg•zererettem e népet, oly becsületes, vallásos, étkezés előtt mindég van előimádkozójuk és ők utána mondják. 11-kor szoktak ebédelni. Péntek lóvén, zöld salátát, vajból kisütött tésztát, tejet, sajtot ettek és szivéllyel kínáltak, mondhatom fánkszerü tésztájuk igen ízletes volt. Vendégszeretetüket a Buchaniaknak — mert ott tértünk be nagy utunkban — társaink sör és borral viszonzák. Szitkot itt soha nem hallani, emberrel, állattal jól bánnak, szobájokban számtalan, de még a „Sckenké"-ben is elmaradhatlan a feszület. Minden kis telepnek külön kápolnája, csinosan berendezve, tiszta, szép misemondó ruhákkal ellátva. Ünepen a nők arany hímzett alacsony kalapokkal járnak, vagy matróz forma, de szélesebb karimájú és alacsonyabb, körül arany girland hímzéssel, alul lekötve, vagy két arany bojt elöl. A fiataloknak csak jól áll, de az öreg ránezos arezokhoz bizony nem igen illik, csak az elmaradhatlan esernyő, mi nélkül ki nem mennek, miután ugy szólván naponta jár kisebb nagyobb zivatar, de a levegő nem hül azért le. Mezőn, réten, mindenhol a nők kalaposán dolgoznak, mi eleinte különösnek tetszett. A hegyi szép vidék sok áldozatot követel, talán több monda, rege azért mindenhol. De meg van aztán jelölve a szerencsétlenség helye, kis táblákra ráfestve — hol hólávina érte, — vagy híd szakadt le, — szikláról zuhant alá stb. ilyen eset, mind felírva, ki volt, hány éves volt, kérve az utast egy imára az e helyen „plözlichen Tod" szenvedettért,— és igen gyakran kellene e kérésnek eleget tenni. — A szabadban a keresztek is mind deszka védő burkolattal vannak ellátva, a házak teteje pedig simetrikusan elhelyezett nagy kövekkel megrakva, hogy a dulo viharok oly könnyen el ne bánhassanak velők. Évente szokott nekünk misét mondani kedves uti társunk a borsodi plébános; de itt ez nem egy könnyen ment, engedély, a püspök magyarul irt sorainak latinra fordítása után, juthattunk csak a hazai áldáshoz. Érdekesek még mindenhol a „Gedenkbuchok" és „Fremdenbuch," mig az elsőben mulattatnak Fliegende-féle skizzek, különféle nyelven leirt szelid és vad fantasiák mint: Ah! Achensee, Ah! Achensee, das scheiden von dir dir thut mir wehe, — ugy a másikban, érdekkel keressük honfiaink neveit. — A table-d'hautoknál némelykor egész bábeli nyelv, azonban a magyar, hiába akarnám szépíteni a dolgot, mindig a legzajosabb. És mégis mennyire megszerették a mi kis társaságunkat is, igaz, hogy a magyar, vig, gavallér, előzékeny modora által hódit, — igy nyilatkoztak Marion Schilhnglhou. az irlandi nő és Marie Gieps, a német írónő, kikkel megismerkedtem, és sajnálatukat jelentették ki, hogy nyelvünket nem érthették. Egy napi kirándulást igényel Achenseetól BadKreuth, az ut a tó lefolyásánál hidon át vezet a völgybe Achenkirch falun keresztül, melynek elszórtan fekvő házai csinosabbnál csinosabbak. Zöld veranda fut a lak körül, különféle faragott díszítéssel, vagy fali festéssel, az ablakokon mindenhol virág, a szekíük oly nagyok mint nálunk a kinyílt mályva rózsa és kúszó növényként függnek 1^ a kis erkélyekről, dúsan nyiló fuxiák mellett. Templomuk „Kirchhoffal" mi szokatlan előttünk, a sírok ja templom körül, szenteltvízzel telt edények a kereszteken; meghatározott évek múlva a csontokat közös helyre teszik, csak koponyákat látunk számozva, vag}' név felirattal, mellék kápolnában rácsozat mögött, mi nem jó hatással van reánk, de kénytelenek igy tenni a sziklás vidéken, a kevés termőföldből nem nagy tenjiető jut. Hogy milyen szorgalmas és praktikus nép azt erre is tapasztaltuk, a csinos, tiszta falvak ház ii mellé a téli fa: vékony, vastag, oly rendszeresen van mindenhol elrakva, bár mi ezegényes a lak. Utunkban még nagyobb fürész-malom • telepeket láttunk, a fahulladékot arányos halomra rakják és szenet égetnek belőle. 40—50 ö\ [ fenyő három hétig ég és a legfeketébb és fényes f% szén kerül belőle, mit aztán nagy, széles kosár alakú kocsikon látunk szállítani mindenfelé. Régebben üveghuták is voltak itfc.j— Az ut végig szép, minden fordulónál más hasadék nyilik, a völgy, hol egészem zárttá lesz, hol kitágul, lassan feljutunk, és ismét 1& a hegyi jó uton. Az Ache vize fut mellettünk, mig az Izárfc el nem éri. — A fekete-sárga és kék-fehér határjelzők, a bajor érez czimer és a finanez kocsinknál tudatja, hogy bajor földön vagyunk; hol rendszeresebb szép hidak, csinos kutak az útszélen, még a határkövön is faragvánj'ok. Wildbad-Kreuth, Bajorország legszebb fürdője 1500 óta ismeretes vas és kén forrásai, soda fürdői gyógyhatásuak, Erzsébeth kű"álynénk is felkeresi „Kreuthot. -1- Hosszú kék fehér lobogó függ itt is, az emeletes szép, városias épületek előtt, rendkívüli gonddal ápolt pázsit terül el, melyre njnlt tágas oszlopot étkező terass nyílik földszinten, hol festvények, márvány medenczébe csobogó forrás víz és emléktáblán arany betűkkel e felirat „1838 ban Alexandra Fedorovna orosz császárné, továbbá Alexandra Nikolajevna főherczegnő éz I-ső Miklós orosz császár itb időztek júniustól augusztusig. A fürdők luxussal vannak berendezve, a kour salonban jó zongora, fekete, aranyozott bútorzat és ilyen lantok a falon gyertya dísznek.; j Királynénk laka, úgyszólván a legegyszerűbb külön álló épület. A közeli erdőségben forrás felett érez emlék „Max I. Joseph" — mellszobrával, ezen felirattal. „Rein und segensreich wie diese Quelle war sein Leben." A hegysor legmagasabbja a „Schinder" (1826 méter), melynek csúcsa át kandikál Achensee-ba. —• Kreut igazi elegkns fürdőhely, erdői parkszerűen tisztán tartva, és ez által nem is vadregényes. Éttermében a második table-d' dhautnál 100-nál többen vettek részt, a kouyha kitűnő, az elegáns publikumot számos frakkos pinczér szolgálja kifogástalanul és oly csend van e nagy termekben az étkezésnél, mi nálunk szokatlan. Láttunk dúsgazdag orosz herczeget, öles vékony alakja, szürke arezszine, csúnya vonásai, k&ftan szerű enj nem. hóditö megjelenés volt. Annál tet*