Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-08-14

M-^fi;.! elet lile Mi w (i e n ra s i v n n }». Ko2i'r ivikii sürgés közlésekre koron,,,nt rendkívüli' szamok is aüatm lU-nnemcilru h-vJtk. csak a mert í. e-~eÁ'.•:>/ fogadianiak EL. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kiiZ-lenii'Jiijek n lapSZERK. fi i rat alá ha ( 0 - k o l I ég i a m é p ii l e l) küldendők. PAPAI' IiÄPÖ Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Kegyed évre 1 frt jo krajczár. Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos peiiisor térfogata után 5 kr, nyűtt érben 2$ krajczár. A dij előre fizetendő. BélyegdijmÍ7ídigkülön számitlalik Az előfizetési dijak* s Iwdetések a l ap KIADÓ kivata láb a (ref. főiskola n y oind áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több oá p a Í, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa 18S7. ang. 13-án. A közép és felső iskolák tandíját leiemelte a cultusminister. Hogy állami budget szempont teljesen igazolja ez intézkedést, az nyilvánvaló. Egész más megítélés alá esik e tény, az általános közművelődési, culturális szempontból. Tndjuk, hogy a művelt világ tendentiája, hogy a cultura minél általánosabb, minél hozzáférhetőbb legyen. Igy például Amerikában, az elemi iskolában eerv fillért sem kell fizetni; a közoktatást állami dolognak, sőt kötelességnek tartják az angolok. Angiiában is csak igazán „pro forma" kell valami alig számba vehető csekélységet fizetni. Nálunk fájdalom, az alsóbb elemi osztályok hallgatása is aránylag sokba kerül a szülőnek. S ezentúl, már jövő évre, a felsőbb iskolák tanpénze egyenesen felemeltetett. (Nincs kétség az iránt, hogy az állam új tervét, követni fogják, előbb-utóbb a felekezetek által fentartott gymnasiumok is.) Nézetünk szerint, ha speczialisan hazánk társadalmi viszonyait nézzük: — ha méltán megbotránkoztató hangon Írnánk is azon esetben, ha bármi néven nevezett akadály gördíttetnék a szorosan vett népoktatás ellen, — nem tehetjük ezt feltétlenül a felsőbb iskolákra nézve. Hiszen — mint ezt e lapokban már többször tolmácsoltuk — épen hazánk társadalma szenved abban az úgy látni nehezen gyógyítható betegségben, hogy itt mindenki „úr" akar lenni. Vau egy szegén}' iparos valami kis városban, a ki megél valahogy tisztesszeretné ,úr"-nak Megerőlteti magát, még kis cégesen, — Hat mar nevelteti! tőkéjét is feláldozza, csakhogy „úr" legyen belőle, habár nincs is szorgalma és tehetsége a tanuláshoz. Ez a legszánandóbb, ele egyiíttal leginkább rosszalandó eljárás. Hát inkább, nyomorult fizetéssel, a legtöbbször éveken át, semmi hivatalt nem nyerve, tengődjék az „úr," — semhogy tisztességesen megélő, városának, családjának díszére és nem terhére szolgáló .iparos" legyen a „fiú

£:-ból. Esztelen apa az ilyen. Pedig van ilyen akárhány. A majomszeretet a ,,fiú

£:-t roppant tehetségnek, valóságos géninek ismeri, kit fejlesztetni, tanitatni kell. Ki tudja mi lehet belőle? Talán még — minister is? Mondanunk som kell, hogy ezen téves és egyúttal vétkes iránynak egyszermindenkorra véget kell szakitanunk. S ha nem volt elég theoretice e rosz szokás ellen irni, beszélni: — nem vádolható a kormány, ha ott próbál ellenszert találni, hol leginkább érezhető: — a zsebben. Más országban halálos véteknek tartanák a tanítás megdrágítását. S az is ez in ultima analysi. Mi sem rajongunk érte: mi is erősen meggondolnék, mig egyszer is feli él lenül helyeseinők. De ha a felemelt tandijakkal az a terve a kormánynak, hogy megnehezittessék a felsőbb iskolába való jutás minden áron: — ez esetben (és csak ís ez esetben) nem lehet e terv ellen kikelnünk. A czélt különben még azzal is előlehetne mozdítani, ha — még szigoruahban vennék a vizsgákat. S bár e tekintetben az utóbbi években üdvös reform indult meg; de még mindig igen gyengén bánunk fiatal csemetéinkkel, kik közül sokszor olyanok kerülnek ki a gymnasmmokból, kiket más országban még a gynmasiumba sem vennének fel. Ezen egy jobb, s okosabb tanterv segíthetne. A mai, minden irány nélküli folytonos kapkodás; czéltalan túlterhelés. Tantervünk hiányáról és helytelenségéről egy későbbi czikkben vesszük igénybe e lapok hasábjait. A napfogyatkozás. Folyó hó 19-dikén napfogyatkozás lesz, melynek kezdete reggel 4 óra 25 perckor nálunk nem lesz látható, mivel a nap nekünk 5 óra 2 V

2 perez • kor kél föl, de a közepe 5 óra 19 perckor ós a vége (5 óra 14 perez kedvező tiszta időben már látható volna. A fogyatkozás' nálunk nem lesz teljes, ugy hogy a nap egy kis része még látható, mikor a növekedés kezdődik. Ellenben Muszka országban, Vilna vidékén és Németországban Berlin, Magdeburg, Vittenberg, Halle, Leipzig sat. vidékein a nap teljesen elsötétül. A fogyatkozások a legmeglepőbb égi tünemények egyike. Midőn tiszta felhőtlen éggel, a Nap ragyogó képe egyszer csak elkezd fogj

T

ni, lassanként halványfényű sarlóvá zsugorodik össze és végre egészen eltűnik. Kire ne gyakorolna beiryomást e titokszerü kialva.-*? Ki ne tulajdonítaná ezt, valamely gonosz szellem művének, vagy az isteni harag nyilvánulásának? ha nem tudja, hogy e tüneményt a Hold idézi elő, mely néhány pillanatra a fényes égi test elé kerül. A fogyatkozásokat, valamint az üstökösök megjelenését is, mindenkor elkerülhetlen csapások előjeleinek tartották. Az emberi gyarlóság, mindenütt az isten ujját látja, mely a legcsekélyebb dologra is jeleket ad nekünk, mintha az egész világ csupán mi értünk volna. Valóban ha elhangzanék a szomszéd bolygókig például a Vénus- vagy Marsig, hogy mekkora lármával követelik az emberek, miszerint az egész mindenség az ő számukra teremtetett, alkalmasint oly Homéri kaczajra fakadnának a Marsbeli atyafiak, bjgy mi is meghallanók. A csillagászok által 1564. aug. 21-dikére megjósolt napfogyatkozásból némelyek az államok fölforgatását, mások Róma rombadölését jövendölték, — némelyek uj özönvízzel, íjnások a föld láugbaborulásával fenyegetődztek. A legkevésbé túlzók, a levegő magmérgezését hirdették, s annyira el volt terjedve a hit ezen borzasztó dolgok bekövetkezése felől, hogy sokan az orvosok tanácsára jól elzárt ós illatos szerekkel befüstölt pinczékbe zárkóztak. A válságos idő közeledtével, a rémület oly magas fokra hágott, hogy egy lelkész nem győzvén megyóntatni valamennyi hivét, kénytelen volt a szószékből kihirdetni, hogy ne tolakodjanak annyira a gyóntató szék körül, mert tekintve a megtérők nagy sokaságát, a napfogyatkozás két héttel elhalasztatott, s a jámbor hivők ezt is oly könnyű szerrel elhitték, niint a napfogyatkozás borzasztó következményeit. A történelem több nevezetes eseményt emlit, melyekre a fogyatkozások nagy befolyást gyakoroltak. Nagy Sándor hadserege az arbelai ütközet előtt csaknem széllyel szaladt a. napfogyatkozás láttára, Niceás athéni hadvezér halálát és seregének rnegveretését Sicüiában, mely vereség Athénae hanyatlásának volt kezdete, egy hold fogyatkozás okozta. A fogyatkozások többé senkit sem rémítenek el, mert ma már tudva van, hogy azok a három nagy égitestnek, a Nap, Hold és Föld mozgásának következményei, — ós pedig ezen mozgások annyira szabályosak Ó3 állandók, hogy számitások után, előre meglehet határozni mindazon fogyatkozásokat, melyek jövőben is történni fognak. TJ. i. A napyfogyatkozások mindég a Hold ujulás, a holdfogyatkozások pedig a Hold tölte idején állanak be. A Hold mikor megújul, a Nap ós Föld között haladván el, szemeink elől elfödheti a napnak kisebb vagy nagyobb részét. Ellenben holdtöltekor a Föld van a Nap és Hold között, s megakadályozhatja, hogy a Nap sugarai a Hold szinére jussanak. Ha a Hold a föld körül ugyanazon síkságon keringene, a melyen a föld kering a Nap körül, akkor minden holdtölte alkarmával elhomályosulna a Földnek árnyékában és igy minden holdtöltekor volna holdfogyatkozás és minden holdujuláskor lenne napfogyatkozás, de némelykor a föld árnyékának majd fölötte, majd alatta halad el, s csak akkor homályosulhat el, ha éppen az árnyékban megy keresztül, viszont a napot is csak akkor takarhatja el, mikor a Föld, a Hold és a Nap éppen egyenes vonalba kerülnek. Mivel a Hold sokkal kisebb égitest, semhogy a roppant nagyságú Napnak egész tányérját eltakarhatná, azért a napfogyatkozás teljesebb, vagy kevésbbó teljes a szerint, a mint a földnek egyik, vagy másik pontjáról szemléljük. F. után 0 T Á R_C 2 A. Emlékezés V — .re (1886.) Hol susogva elfut szökc habja A Dunának, sima part alatt, S a futót hol rónatáj fogadja S délibábot játszó sugarak: — Árnyas lombú fáktól koszorúzva Kedves város', rejtve állsz te ott! Vágyó lelkem csak feléd von újra A mióta téged elhagyott. Szép emléki a kedves napoknak, Melyek benned teltek, boldogon:— Képzetembe játszin ringatóznak, Mint halvány hold képe tiszta tón S mint a hold, ha jő a csendes este, Tó vizébe' újra megjelen : — Lelkem hozzád, bárhol is repesne, Megpihenni száll le csendesen. Látom újra azt a szép vidéket, Isrnerösim feltalálva mind: — Ott az erdő fái feketéinek, Ott a róna dús kalásza ring. Mint a fecske, vigan csicseregve, Eljővén a drága kikelet: — Visszatér az ismerős helyekre: ~ Jár be lelkem minden szép helyet. Rezgő nyárfák súgnak-bugnak ottan Szép regéket — némán hallgatom; Röpke szellő játszi fuvalommal Fodrokat rak s tánezol a habon. Kis virágok lent a bársony pázsit Lágy ölében, búgnak csendesen .... Értem, értem mind e suttogást itt, Sokszor hallom, édes hang nekem. Kék vizét a szőke nagy folyónak — Benne nézvén, pajkosan magát — Vég mosolylyal, fönt a tivoíq nap, Pikkelyekkel szórja át-meg-át. Olykor egy-egy sajka siklik által, Víg fiúk benn, szól a játszi dal, Szellő szárnyon messze-messze szárnyal: — „Hisz' szivünk még olyan fiatal." Ott a parton, sürü ákász lombja Védi azt a boldog, kis lakot, S a hunyó nap nyájas fénybe vonja, Vég sugara hosszan rajt ragyog. Újra látva lelkem- szinte részeg, Szivem új melegség hatja át Légy megáldva boldog kicsi fészek! Légy megáldva boldog kis család! És ti a kik hozzám jók valátok, Kiknek lelke lelkemmel feles: — Bú s örömbe' keeves, jó barátok, Üdvözletre lelkem felkeres. Körötökbe hosszan ott időz meg Hol pohár s vig nóta járja csak, Hol dühén az elfutó időnek Vidor ajk s az ifjúság kaczag. Hát te hol vagy, téged merre lellek? Nyiló rózsa-, szép szelid leány? Kedves tárgya első szerelemnek: — Olykor-olykor gondolsz-é reám ? Én feledni nem tudlak, hiába, Arczod itt él, hol szivem dobog, S álmomnak csak akkor van világa Hogyha fényt hint rá szép mosolyod ... Ott időzöm hosszan lágy Öledben Ismerősim közt, te szép vidék, Boldogságtól ittasult a lelkem, Boldogságtól arezom szinte ég. Mint a fecske, vigan csicseregve,^ Eljővén a drága kikelet, Visszatér az ismerős helyekre: — Jár be leikem minden szép helyet. Válassz! Németből MOLNÁRNÉ BARCZA JOZEFA. (Folyt, és vége.) A karnagy a függöny legördültekor izgatottan emelkedett fel és az ajtó felé. fordult. — Bocsásson meg Szántay ur — nekem unokámhoz kell sietnem. A fiatal ember nem intézte azon kérést hozzá, hogy elkisérheti-e, csak lehangolva ejté ki ezen szavakat : — Szerencsét kívánok Margitnak diadalához. A hang, melyen ezen szavak kiejtettek felkeltették Hervey figyelmét, tekintete a fiatal ember tekintetével találkozott. Mindkettójök szemében ugyan azon gondolat, ugyanazon kifejezés honolt, de egyik sem fejezte ki gondolatát.; — Isten önnel — monda sebesen és elfojtva a karnagy az ifjúnak kezet nyújtva — ön holnap eljön nemde? Tehát a viszontlátásra. Ezen szavakkal elsietett, mig társa lassú lépésekkel jkövette. A páholyokat és karzatokat elhagyó közönség a folyosókon tolongott. A fiatal emberre senki sem figyelt, ' igy hallgatagon és komoran igyekezett az elbájolt! közönség közt utat törni. Bblnap!! előre érezte, hogy mit fog neki ezen holnap hozni. Hervey ezalatt unokájának öltöző szobájába sietett. A lányka egyedül volt és várta őt. A jelmez még rajta volt, vállaira omló fürtökkel repült nagy atyja karjai közé és oly halkan mint tegnapelőtt, de más hanglejtéssel kérdezte. —I Nagy atyám haragszol reám? —I Gyermekem! te gonosz gyermek, mint tehetted ejzt velem — rebegte az aggastyán, mig hangja a meghatottság és szemrehányás közt váltakozott. Miért koczkáztattál ennyit ? és velem miért nem tudattad? — Mert te '• ellenezted volna — és igy kivihettem tervemet—védekezett a fiatal lány. — Hisz egyszer már megtagadtad jőlemiA kis dalt, melyet irataid közt találtam, nem engedted, hogy hangyeraejayben, előadjam.. Keserűéi* fegyzÁd meg — ÍUmnli— hadd a holtat nyugodni. Pedig ezen szerzeményedet nevezted legjobb müvednek, oly műnek, melynek teljes sikerét biztosan várhattad. — Pedig nem aratott sikert, a hallgatóság fagyos némasága mellett temettem el — jegyzé meg a karnagy elkomorult tekintettel. Legvérmesebb reményeim helyeztem belé. Idővel sokat eltűrtem, felejtettem, de ezen kudarcz emlékét soha sem birtam elnyomni. Később nyílott volna alkalom előadatni, de ezen dalt soha sem vittem többé a nyilvánosság elé. — És megvoltál velem ma elégedve ? Kérdé Margit, fejecskéjét nagy atyja kebelére hajtva, mig karjai nyaka köré fűződtek. Az aggastyán hallgatva tekintett a lányka kecses arczába, s daczára, hogy nyugalomra erőltette magát, mégis minden idege reszketett az erővel leküzdött izgatottságban. — Nem is gyanítottam, hogy igy tudsz énekelni Margitom — monda végre hozzá lehajolva. Ekkor sugárzó, boldog mosoly lebegett a fiatal művésznő arezvonásain — nem a szavak, hanem a hanglejtése elárulta, hogy ott, hol a győzelem legnehezebb vala ott is tökéletes diadalt aratott!! 1 — Nagy atyám — ah' kedves nagy atyám ezt nem is mertem reményleni!!! rebegte Margit gyermekies negédességgel. ' — Itt vagy tehát végre, no» mit mondasz öszszeesküvésünkhöz ? Kiáltott az igazgató hátukmegett 1 Ugy-e vén medve minden jól ment! De Isten bocsáss! Ugy hiszem, hogy a fiatal lányt még megdorgálja, hogy oly fényes sikerre segítette ! Hervey felegyenesedett és régi barátjának képzet nyújtva felkiáltott, j I —- S-te merészelted zeneszerzeményemet előadatni ? Hisz ez Margit sikerét koczkáztathatta volna.. A kis divatos dal tetszésben részesül, mig az én, szerzeményem — Egyszer megbukott! Igen, ezt még fiatalkori éveimről tudom, de azt a dolgot akkor nagyon is szivedre vetted. Én is megdöbbentem, midőn Mar-r git tervével előlépett. De a|kicsike

f vagy is jöven*, dőbeli dívánk — bátran és! konokul harczolt nagy atyja • szerzeménye mellett, sőt' felléptét ise dal elő-adJaaKa.-kötötte.; igy természetesen, engednem kei3a