Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-08-07

M,eg;jel.en.iii. Mi n á e n v a s á r is a p. Közérdekű sürgus közlésekre koronkml rendkívüli számok is adatnak ki. R érmein eilen lev.-lek. csak ismeri kehektől fogadtainak el. Kesiratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZEÍÍh\ h ir a I a l á b a ( U - k o 11 ér/ i u m é p n I e l) küldendők. ^^

^^^^ ^^^^^ i is^^^ ^^^^^^ ^^^^^^^^ n^^^ Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre ? frt. Negyed évre i frt £0 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK T hasábos peiitsor térfogata után '^fs. 5 k

r

> nyilttérben 25 krajczár. F*-r A dij előre fizetendő, '•^élyegdíjmindigkülanszaimitaiik Azhlöfizetési dijak* s hirdetések a ~'fhp KIADÓ hivatalába [rfef; főiskola n y 0 m d áj a) küldendők. 6T

V Pápa vároí óságának ésíöhb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A kereskedelmi utazók. Czikkünk feladata szólni az ipar és kereskedés kárával járó ügynökökről, kik silány és ép azért olcsó áruikkal elárasztanak bennünket és a hiszékeny közönséget igen gyakran lépre vezetik. Ha a kereskedelmi utazó (vándorügynök) kizárólag arra szorítkoznék, ami tulajdonképeni feladata t. i. a kereskedőkkel és iparosokkal üzleti összeköttetéseket létesitene, mely célból az illető üzletemberek előtt árumintáit felmutatná, relök az árucikkek árát közölné, s a kereskedők és iparosok körében ily árukra megrendeléseket gyűjtene, az ily ügynök eljárása ellen senki sem tehetne kifogást, sőt nélkülözhetlen közeg gyanánt lehetne tekinteni a gyáros és a kereskedő vagy iparos között. Azonban kereskedőink a nagy verseny közepett és küzdve számos bajokkal, mig alig képesek a mindennapi megélhetés terhes gondjaival megküzdeni: addig a bel- és külföldi vándorügynökök vószthozó sáskahadként ellepik országunkat és városról városra, községről községre, házról házra vándorolva felkeresik árumintáikkal a közönséget s a mindegyiknek közös tulajdonát képező nagy reclamcsinálással ajánlják áruikat, s a legtöbb esetben a türelmét majd elvesztő közönség csak úgy menekülhet meg tőlük, ha a felmutatott minták egyike vagy másika alapján megrendeléseket tesz. — S a küldemény a mintának nemcsak hogy meg nem felel, de sőt jóval silányabb s a rászedett ütheti azután a nyomát a markába nevető ügynöknek, ki akkor már a harmadik vármegyében hálózza be a hiszékeny közönséget, kárörvendően mosolyogva az ! elért busás koncon. De nem csak a közönség lesz a ' rossz áru küldése által megkárosodva, ' hanem a helyi kereskedő és iparos is, aki , elől az ügynök nagyhangú üres Ígéreteivel a közönséget elcsalja. Ily körülmények között méltán keserűség fogja el a hazai üzletembert és jogosan követelheti a kóros állapot megszüntetését. És eme feljajdulásuk, a baj orvoslását sürgető panaszuk nagyon is jogos. Még inkább jogosnak tűnik fel előttünk a panasz, ha figyelembe vesszük e tekintetben a Lajthán túl és Lajthán inneni állapotokat. A kereskedelmi utazókia vonatkozólag az ötvenes évek elején Ausztriában alkottak szabályzatot, mely a hatvanas évek elejéig érvényben volt, a mely szabályzat értelmében a kereskedelmi utazók szigorúan eltiltattak attól, hogy más egyénekkel, mint iparos ós kereskedőkkel üzleteket köthessenek. Austriában. melynek fejlett ipara és virágzó kereskedelme — s egyébként is velünk szemben élvezett kiváltságos helyzete van, — és ahonnan özönli el az ügynökök hada országunkat és házalja be az ország minden számbavehető helységét, ezen Austriában az ügynökökre vonatkozó rendelet most is szigorú következetességgel fogan atossittatik, A kereskedelmi szerződésen alapuló viszonossági elv daczára mi nem vagyunk azon kedvező helyzetben, hogy reá küldhetnek ügynökeinket, mert ott a rendelet órvén3*ben levén, az ügynök áruival nem házalhat s a tulaj donképeni konctól el van ütve. Ez adja aztán magyarázatát, hogy miért keresik fel. Ausztria ügynökei leginkább a mi országunkat, mert itt nem az képezi hasznukat, a mihez a kereskedők- és iparosokkal'kötött üzletekből jutnak; ez csak mellékes, ez csak a cégér, mely alatt aaután Házalnak s a hiszékeny közönséget lépre viszik. Az olvasó közönség bölcs Ítéletére bízzuk, hogy eltekintve a méltányossági elvtől, váljon jogos-e, hogy ö mit Ausztria nekünk és minden más államnak megtilt, az neki nálunk meg van engedve: a mi az egységes vámterület egyik felében a külföldi iparnak meg van tiltva, azt szabadon teheti ezen terület másik telében. — Igy ne csudálkozzunk rajta, hogy Ausztria ipara és kereskedésével soha sem versenyezhetünk, de sót ellenkezőleg iparunk és kereskedelmünk folyton hanyatlik. E bajon gyökeresen csak ugy lenne segítve, hogy az utazó ügynökök törvényhozási intézkedéssel oda szoríttatnának, hogy egyedül kereskedők- ós iparosokkal köthessenek kereskedelmi ügyleteket, azaz minták előmutasása és az árak közlése mellett gyüjthessenek megrendeléseket. Mig ez nem lesz, az Ausztriából jövő ügynökhad folyton szipolyoz bennünket és rágódni fog iparunk ós kereskedelmünk életfáj án. %. Sic. szsegugy. Veszprémmegye közigazgatási bizottságának f. évi augusztus hó 1-én tartott ülésén Dr. Kerónyi megyei főorvos a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: A közegé«zség ezen hóban — daczára a nyomasztó hőségnek, a mely a szervezetre általánosan leverőleg hatott, miután á betegedések csak gyéren fordultak elő, a halálozási arány is csökkent, s járványok sem uralkodtak —

; általánosan kedvező volt. Az uralgó kórnemtő leginkább az emésztő szervek csorvás epés bántalmaiban talált kifejezést, heveny gyomor és bélhurutok ugy felnőttek mint gyermekek közt különösen^ hónap utolsó szakában gyakran merültek fel, a mely betegedésekre a tartós forró nyái-i napok jelentékeny befolyással voltak, kimenetelük kedvező volt. — Gonosz indulatú heveny gyomor és bólhurutok nem fordultak elő. s malária, lázak is csak néhány esetben észleltettok. A mi különösen a járványokat illeti: Péterd községben az ott uralgott vörheny járvány megszűnt , egyéb helyeken is az uralgott kanyaró és vörheny járványok megszűntek, szórványosan azonban egyes hirnlözések és vörheny esetek itt ott mutatkoztak. A fenyegető cholera járványt megelőzőleg kiadott óvintézkedések az előirt szabályok ós körrendeletek értelmében megnjjittattak és erélyes keresztülvitelükről ugy a, hatóságok, mint azok egészségügyi közegei kellőleg gondoskodtak. A piuczok, utczák, lakások udvarai úgyszólván naponként tisztogattattak, árnyékszékek s peczegödrök tisztogatására nagyobb gond fordíttatott, a rendőrség e tekintetben dicséretes ügybuzgósággal járt el. At élelmi szerek is naponként rendőri ellenőrzés tárgyát képezték, piaczi vizsgálat teljesíttetett városokban naponként, elkoboztatott 43 liter romlott tej, 6 véka éretlen alma ós bar&czk, S véka gomba, 57 kiló borsókás sertés hus, V

2 kiló romlott hus. — Veszprémben egr béltisztitó helyiség tisztátalansága miatt rendőrileg betiltatott és egy a városon kivül eső helyre rendeltetett. A Nagyméltóságú m. kir. Belügyministerium által 1886 évi aeptember hó 29-én 36672 sz. &. Gzira Miksa okleveles gyógyszerész részére Szentgál községben engedélyezett személyes üzleti gyógyszertár július hó 5-én hatóságilag megvizsgáltatván, rendben találtatott és a közforgalomnak átadatott; hasonlóképen a m. kir. Belügyministerium által 1887 évi márczius hó 4-én 8369 sz. a. Takács Ignácz zirczi gyógyszerész részére Varsány községben engedélyezett fiók gyógyszertár is e bó 12-én hatóságilag megvizsgáltatván, rendben találtatott és a közforgalomnak megnyittatott. Öngyilkosság volt egy, lőfegyver által. A hasznos háziállatok közt az egészségi állapot kedvező volt, járvány nem uralgott. — A szarvasmarha állományból Dóghen lépfenében elhullott 1 üsző, a ló állományból takonykór miatt kiirtatott Pápán 1 ló. TÁRCZÁ. AZT HISZED... (de Genestes) Azt hiszed, hogy a lélek kinja Leghangosabban ott beszél, Hol magát könyekben kisírja S szívszaggató dalokra kél? Oh, van kaczaj, csintalan, kedves Van mosoly, jóságos, szelid — És mégis oly búbánatteljes, Hogy a sóhaj mellette — vig. Hollandból: Válassz! Németből MOLNÁÍtNÉ BARQZA JOZEFA. (Folytatás.) De hisz az nem azon dallam kezdete vala, melyet előadásra kiválasztottak. Ezek ismeretlen, idegen hangok valának — ezek Ugy hatottak az agg karnagy érzékeire, mint Q

SJ r

®g elfelejtett zene hangjai, melyek egykor dicsőséget és diadalt Ígértek és örökre elhangzottaki A dal komoly irányú volt, de magasztos költői szöveggel birt, őszi panaszok után a természet ujjá felvirulására öröm ujjongásban tört ki. Oly benyomást tett eleinte, mint az őszi szél zúgása, ha panaszos zuhanással vonul a fák koronái felett és a fatörzsökről lesodort fáradt levelekkel terhelve a messze távolban elhangzik — ugy hangzott mint á természet búcsú üdvözlése, jelezve, hogy ezután mindennek el kell némulnia mint az éjnek. Oly benyomást tett mintha elveszett volna a virág, az élet, a hit és a remény; igy végződött be az első vers. Margit a kezdő szavakat sajátságos izgatottsággal énekelte, szerencse volt, hogy * kissé fátyolozott hang a dal szövegével egyezett, igy az izgatottságban r£IH6ííő hang nem vétetete'tt számításba — de már a következő pillanatban a lányka visszanyerte nyugodt önuralmát. A közönség figyelme fel iőa izgatva, äMtön»e*üle$ érezte, hogy * fáradtság. j gal bemagolt dalmű mellé most valami frisset, ere! detit fog hallani. I Most-niost dicsérték a hangok a természet ujj jászületésót, a bájos tavaszi életet. A fiatal leány oly andalitólag csattogott mint a fülemüle dala ós a pacsirta csicsergése — és ezen dalt a fiatal művésznő oly tökélylyel, oly tisztasággal és csengő hanggal adta elé, mintha csak most e pillanatban ébredne tehetségének egész tudatára e mint szárnyain a pacsirta ugy emelkedett fel itt is a hang magasabb és magasabbra, mintha csak égbe szándékoznék hirt vinni az épen ébredő természet bájairól. Végre a dal •— a hang elhalt. A teremben néhány másodperczig csend uralkodott, de egyszerre tapsvihar tört ki a ház minden zugából. Hisz ez tökéletes művészi előadás volt — ily fiatal énekesnőtől a közönség ily előadást nem várt. Tehetsége minden igényt, minden várakozást kielégített, — felülmúlt. Szántay sugárzó szemekkel ült a karnagy mellett. Rendkivül hízelgett neki, hogy a leányka, kit már másnap menyasszonyának remélt nevezhetni, ennyire ünnepeltetett. Igen kellemes tudat volt, ily kedves leányt magáénak nevezhetni és hízelgett, hogy diadalának színhelyéről emelheti kebelére és az egész világnak kiálthatja. . . En — én nyertem el őt — az enyém, egyedül enyém!! Ezen gondolatot lehete a fiatal ember homlokáról leolvasni, midőn szomszédjához fordulva monda: — Margit ma magát túlhaladta. Ugy hiszem hogy — de mi történt . . baja van önnek ?! A karnagy előre volt hajolva, lólekzet nélkül állt, mintha még mindig az elhangzott dallamra figyelne. — Nincs semmi bajom — csak az énekre vigyáztam — monda végre mintha mély álomból ébredne öntudatra. Mélyen felsóhajtott, valóban kábult álmából zavartatott fel, visszadült székére mig kezeit keblére szorította, de tekintete átható kifejezéssel a közönségen függött, ki ujjongó lelkesültséggel a dal ismétlését követelte. Szántay az aggastyán izgatottságát természetesnek, bár egy kissé túlzottnak tartotta is. Hisz a leányka sikere előre látható volt és jóakaró szándókkal meg akarta nyugtatni és csitítani — Mily q*iao* dal volt e« — jegyzi meg — ós Margit valóban elragadóan énekelte. De ugy látszik, hogy nem ismételi, pedig kár, hogy a közönség kivánatának nem tesz eleget. — Igaza van Margitnak — jegyzé meg Hervey halk, de szenvedélyes hangon. Nem fogja másodszor igy előadni és ezen dalt nem is a közönségnek énekelte. A fiatal ember bámulva tekintett a karnagyra, de nem volt ideje az utolsó megjegyzés értelmét kérdezni. Margit a dalt nem ismételte, igy a dalmű tovább folytatódott. De a főszerep vivőjénél lényeges változás állt be, mely minden jelenetnél szembetűnőbb lőn. Mintha fátyol hullana le hangjáról, egész játékáról, minden inozdulatjairól. Most midőn szerepének tetőpontjára jutott, erejét egészen kifejleszté, vagy lehet, hogy az első taps részegítő mámora vagy a nagyatyjától szerzett dal hangjai oldották fel elfogultságát. Elég az hozzá a feloldozó szó kimondatott. Mint a feslósnek indult bimbó, mely fogva tartatott ós most a burkolatot ledobva egyszerre felpattan és színpompájában 'díszeleg, igy nyilatkozott a fiatal művésznőnél is öntudatlan, de hatalmas, senkitől sem várt, nem gyanított „valami" mi a szorgalmas gyermek tanulmányaival nem volt semmi összeköttetésben. Hangja hízelgett, esdekelt, panaszolt és ujjongott. Oly csengő, oly édes hangok voltak ezek, melyek a hallgatóság szivét ellenállás nélkül magával ragadták. Senkinek sem jutott eszébe, hogy az; énekben és játékban még sok tökéletlenségeket lehet találni, hogy itt egy kissé keresett, ott a~ változások kifejezés nélküliek vagy elmosodottak valának. Ki keresett volna itt gáncsot midőn a főszereplő j oly élénken, elevenen vezette a néző szeme elé azt, kjit személyesített, mimtha valóban életre ébredt és egygyé olvadott volna a kecsteljes fiatal leánynyal és hangjjával lelket lehelt bele?! Áz előadás egész váratlanul a fiatal művésznő diadalával végződött. A jóindulatú, de kissé eltérő taps egyszerre tetszésviharrá változott, mely minden jelenet után újra és újra, ellentállhatatlanul, ki ki tört. A közönség eljött, hogy egy kezdő, ismeretlen, szerény tehetséget — melynek tán lesz „jövője" — bátorítson és most nem buzdításról, hanem hódolatról volt szó, melyet a művészi Világ egén felszálló uj csillagnak bemutatott. Ax agg karnagy maga körül mindent elfelejtett, lelke csakis boldogságának árjában úszott, így észre sem vette, hogy fiatal szomszédja mindig komolyabb és magába zártabb lesz. Szántay Margit első sikere által ellön kapatva, de midőn ezen siker a fiatal leányt szédelgő magasra emelte, megmagyarázhatatlan elfogultság vett rajta erőt, melyet nem tudott magának megfejteni. A művészi természet feltörése kiábrándította! Ez nem volt többé az ő csendes, szelid Margitja — a szende gyermekleányka, kinek zene tehetségét mellékdolognak tekintette és a csendes házi kör gyönyörűségére fejleszteni óhajtotta. Ezen átváltozásba nem birta magát beletalálni, idegenszerűnek csaknem ellenségesnek tekintette és kebelében mindig hangosabban, hangosabban szólalt fel a hang, hogy nem kellett volna neki ezen fellépést megengednie. S ezt meggátolhatta volna, ha tegnap-előtt vőlegényi erélyével a fellépés ellen szól. Akkor bevezetheti választottját az atyjától öröklött, otthon csendes békéjébe. Margit akkor soha sem kóstolja a dicsőség és siker kábitó italát, melylyel ma a közönség oly bőkezűen elárasztotta. De az igaz volt, hogy a szenvedélyesség sohasem volt Szántay sajátsága, nem értette .és most is csak ösztönszerűleg sejtette, hogy ezen fiatal leány, ki előtt egy tündöklő jövőnek kapui tárulnak fel, egykor többet követelhet mint a mennyit ö nyújthat,— nem fog ő egy mindennapi lény higgadt érzelmével és egy korlátok közé szorított szűk otthonnal, melynek látköre alig terjed a szomszéd határig —megelégedni. A függöny végre legördült. Margit nevét ezer torok kiáltozta s midőn megjelent sugárzó és diadalmas tekintete ismét azon kis oldal páholy felé repült — felkeresve és feltalálva az agg férfiú tekintetét, melyben rég letűnt ifjúságának tüze sugárzott Csak egy pillanat volt ez de az egyetértés felezikázó sugara repült ide \ és tova. Á közönség által annyira ünnepelt, művésznő még egyszer meghajtotta magát és a függöny mögött eltűnt., Szántay a villámgyorsasággal váltott, tekintetet igen jól észrevette és keserű érzelemmel szorította, össze ajkait. Margitnak ő számára nem, volt tekintete, nem volt mosolya, pedig jól tudta vagy legalább tudhatta, hogy ott ül nagyatyja mellett — hanem most nem emlekeaik többé reá — el vm o felejtva 111 (Folyt kov^