Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-07-31

Megjelenne M in de ii vasárnap. I-Cözér ickii sürgés közlé.-ickre^ koi-onkml rendkívüli szamok is .idatna'c ki. ilermaneileu lev-Jek. csak ismert ke~ektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények n l a p SIE II ii. Ii i f atalába ( Ú - ff o 11 ég i u ni é p ü I e t) küldendők. PAPAI LAPOK E Előfizetési díjait. E°y évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt £0 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeu 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. föiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának éstöhb pápai, s pápavidék? egyesületnek hivatalos közlönye. Szárazság. Az általános öröm közé, mely a buza, rozs, és árpa középen fölüli, sőt jó termését országszerte hangoztatja — vegyül egy keserű, dissonans hang is. Egy hang, mely eddig csak elfojtott sóhaj, most pedig már a vésszel szemben álló lemondás bús hangja. Ehang, a szárazság miatti panasz. Tudtommal a mi vidékünkön, Pápa vidékén, ez a panasz általános, tehát való, tehát igaz. . . Ma már ott állunk, hogy a magasabban fekvő helyeken a kutak kiapadnak, a bakonyból jövő foryók medre — minő a gerencze — száraz. Ott búsulnak a száraz medrekben a malmok, a még búsabb molnárral. Széna, ha lett is, de sarjú épen semmi sem lesz. A réteket, a sarjutermőket a márkák legelik le, az igás marhák, mig az úgynevezett kijárok, tehenek valóságos kiégett mezőkön eszik a földet, és a száraz tarlót. Ma szénát venni csak nem lehetetlen, metermázsája 7—8 forint. Az az egy szerencse, hogy az árpa, buza és rozs szalma fehér, nem avas, és így takarmány helyett fog szolgálni, kivált ha lenne répa, krumpli, kukoricza. De nem lesz. A répa levele lesül, gumója nem növekedik, a korai krumpli alatt csak apró, tojás nagyságúak találtatnak, a kései alatt semmi. A kukoricza alig 2 láb magas, megöregszik, megfonnyad, csövet nem hoz, ugy hogy krumpli, kukorica nem létében nagy nyomornak néz elébe a köznép, kinek az (t. i. kukorikza, krumpli) adja téli élelmét, a kevés aratással keresett rozs, buza fölmegy kifizetéseire. Megfigyelésre méltó, hogy a vetett kukoricza mint fonyadt el mindenütt, hegyen völgyön egyiránt, és igy nem lesz az ökröknek őszi takarmány, fölemésztik a télit előre, de nem lesz téli sem, mert a kukoricza szár (egyik fő táplálék) nem nő meg. Borsó, bab hüvelyes, de kevés szemmel, ugorka, és TARCZA. Sujt az átok, mert szerettelek! Huzd rá czigány, reszkessen húrod ; Tán a daltól még meggyógyulok. Rázd fel ezt az elfasult kebelt, Melyre már a csüggedés lehelt.. Zokogjon fel benn a néma bánat, Olvaszd fel megfagyott könyemet.. Huzd rá czigány, huzd az én nótámat: »Sujt az átok, mert szerettelek!« Zengjen a dal, mint angyal chorál, Mely sirokat látogatni jár: Midőn csendes holdas éjeién A halottak lelke megjclen. S a megváltás cziprus ága föd be Szent árnyával minden sebhelyet. . Szálljon a dal; mint sugár a ködbe — »Sujt az átok, mert szerettelek!« Szálljon a dal, mint a permeteg; A melytől feléled a beteg. Rózsa kelyhén hervadó levél, És mosolygva uj tavaszt remél. Avagy — szálljon mint a jégverése: Mely dörögve zúz, tör és temet.. Szakadjon meg lelkem szenvedése — És, az átok: — hogy szerettelek! A Griff kerti tánczvigalom. Sokáig haboztam soraim czime felett. Olyan hosszú czimet csak nem adhatok annak a szép és igazán párját ritkító táncmulatságnak, mint a minővel azt Hubert-Fenyvcssy katonai hűséggel egyéb kerti vetemények még a legalan- j tabb fekvő földeken is kiszáradtak. ' Ma ez a helyzet képe, hozzá téve, hogy a lóher ós luezerna földek is lesül vék. j Most még segítene némileg egy jó j napos eső, de később alig. És mi okozza ezt a roppant kisülést ? Az. hogy 6 év óta kevés eső, kevés a hó; a föleiben öl mélységben nincs éltető nedv. Innét a patakok kiszáradása, a kutak vizének csekélysége vagy épen nem léte. Benne vagyunk a száraz évszakban, mely uralkodott a hatvanas években.— Ugy látszik, hogy rendszeresen, 6—10 évenként fölváltja az esős évszakokat a száraz és megfordítva. És most ily helyzettel szemben, mit látunk! Ezt: A marha olcsó, ugy szólva nem kell — mivel mindenki kevesbíteni kívánja a létszámot — tekintettel a jövő télre —, de azért a marhahús, birkahús drága, falakon 20, 18 kr. Az eladandó gabona olcsó, de azért az iparkészitmények drágák, egy pár czipő ma is 6—7 frt, egy pár csizma 10—11 frt, egy öltöző ruha 40—50 frt, egy téli kabát 30—60 frt. A férfi ruhákat értem, mert a női rnhanemüeknél észlelhető a móltányos árhanyatlás. Van még sok ily viszásság, amit kimagyarázni, megfogni nem lehet. Hiszen olcsó nyers termény mellett megkellene olcsulni a munkaerő árának is, de niegkellene olcsulni a kikészített czikknek, hogy többet ne említsek a bőrnek, mikor ma alig van ára a nyers bőrnek. Tudom, hogy az ipari s kereskedői világ hivatkozik a socialistikus mozgalmakra, a munkaár emelkedésére — a mi olcsó piaczi árak mellett nem helyes, legalább nem indokolható —, hivatkoznak a vám és szállítási %-ekre, a fentartásra, romlásra, nagy adóra stb. stb., de mégis nekik kellene kevesebbel megelégedni, hogy a fogyasztó közönség többet fogyaszthasson. Mert p. 0. nem jobb-e ha elkeresztelték! Nevezzük hát »Griff kerti tánczmulatságn-nak. Először volt ilyen a Griff kertben és — valljuk be mindjárt — nem is lesz egyhamar. A merre csak mentem, (pedig azóta nem egy kedélyes uzsonna-parthie volt,) s a kivel csak beszéltem, — mindenütt egyezett a kritika erről a tánczmulatságról. „Ilyen még nem volt Pápán" — volt uni sono a vélemény. Ezt mondták belül a kertben is, kivül is a kettős korzón, hol ember ember hátán bámulta a tündéri látványt. A hosszú,. s ezúttal az egész megyében legnagyobb nyilvános kerti helyiség rendkívül Ízlésesen volt dekorálva. A lámpásnak sokasága fent, s a szép szemek csillogása lent;— a fákra ügyesen felrakott kard-fegyver-trombita egyveleg, csinos zászlókkal keverve valóban rendkívüli csinos volt. Azt a diszes, nagy közörséget nem is lehetett volna kevesebb fénynyel fogadni. Mert kirukkolt egész Pápa, egész szép nagy vidékével A ki csak tartott magára valamit, az mind eljött, vagy legalább is beküldte a nemes czélra adakozását. Jó példával járt elöl maga föispángrófunk, ki Franzensbadból — mint hallom — ötven frtot küldött. Egy volt a baj, hogy meglehetett érezni azt, hogy bevan zárva a — collegium. Ahhoz a sok kedves szép leányhoz kevés volt a tánczos. Huszár és „czibil" fiatalságunk rászorult volna még egy kis — póttartalékra. Hanem azért a ki tánczolt, az megvolt— tánczoltatva. Ropogós csárdásból, tüzes keringőből, érdekes négyesekből azért kijutott bőven. Hát még a — tánezosnök ! ? Mindig az volt eddig a panasz, hogy nincs elég lány a pápai vigalmakon. Most az egyszer megfordítva volt! Soha annyi, a szó legigazabb értelmében, ssép no nem volt együtt, mint minap a Griff kertben. 1000 ember fogyaszt 2% netto haszon mellett, mintha 3% mellett 200'? Pedig igy lesz, igy kell lenni, különben a nyerstermelő elpusztul, tönkre megy végképpen. Nézzük csak mit fedez az a föld? 1. Adót — ez az első. 2. Háztartást (cselédséget, annak fizetését.) 3. Elodázhatlan ruházatot. 4. Szellemi táplálékot (újságképek stb:) 5. Társadalmi állást. Egy családi élet, összeköttetés szülte elodázhatlan igényeket. Ugy hogy ma már, kivált ily szárazság idején, azt kell mondanunk. Uram Isten! miből kerül ki mind ez? S általában lehető-e ez, levén a föld netto jövedelme évenként kevesebb 8—10 forint, s itt igen sokat mondtam. Meg kell gondolnunk, mit teszünk! hisz az adó maga igen magas vidékünkön, 1000 • öles földbirtoktól az évi adó' 1 frt 20, 1 frt 37,1 frt 50, sőt 1 frt 52 kr. is. Ma egyedül némileg könyebb helyzete a készfizetéses városi egyéneknek, családoknak van, ők a helyzet urai. Ő nekik olcsón kínál apiacz, olcsón jutnak az élelmi czikkekhez. Ámde a nyers termelő falusi közönség helyzete ellenkezőleg annál famosusabb. Vidékünket tekintve tehát a gazdasági hetyzetet igen nehezíti a mai szárazság s félek, hogy a kik ma örülnek, tavaszra azt elfeledik. Nem lesz más khnenekvés az általános bajból sok családnál az ujabb kölcsön felvételénél — mely Pápán 5—6 pénzintézet által bőven kínálkozik, csakhogy nem olyan évek, nem olyan gabona árak ezek, hogy még a tőke kamatot is megbírja a föld. Azért jobb ezt elkerülni, a kik csak tehetik. Főszabály itt, ma, e .szárazságban hangzó, a szigorú, tekintetnélküli takarékosság, mely egyaránt kizárja a luxus czikk eket, ép ngy mint a feleslegeseket. Nem azt kell ma már venni a mi: kellene, mert bizonysok kellene, kellene szép divatos ruha, kellene mulatság, kellene utazás, kellene ez, kellene az, a mit a szem lát és megkíván a sziv, de azt kell venni a mi: kell, a mi nélkülözhetlen, a mi egyáltalában szükséges. A kellenét bocsássa el a családfő, bocsássa el a házinő más boldogabb országba, és csak a kell szavára, és pedig kérlelhetetlen szavára hallgasson. Inkább legyen kiki ma fösvénynek mondható, mint pazarlónak. Tartsunk anémetajkuakkal. Azok silány talajú földön is jólétnek örvendenek, vannak szép háziállataik, kőből épült házaik, miért? mert mértékletesek az evésben és ivásban is, takarékosok a fösvénységig. Tudom, hogy az én jó élethez szokott zsíros szájú magyarom nem egy könnyen hajt a jó szóra, tudom, hogy az áldomást, névnapot, bucsul, tort igen szereti, de ha szorít a csizma, majd mégis csak ószretér. Észretórhetne már, látva az állami lét súlyos deficitjét, de megtérni soha sem késő. Tekints őseidre, kikről írva van: Ha őseink egy egy abaposztó mentét [vettek, Abban becsülettel megvénhedtek. A zukkerpacherei és a torta Igazán gyűlt pénzök el nem hordta. = Olvasóinkhoz. Á Pápai Lapok alulirt kiadó hivatala kényszerítve vau e sorok által szives tudomásul hozni, hogy mivel lapunk széles körű nagy elterjedésénél fogva bőven láttatik el hirdetésekkel, de melyekért utólagosan az éveken át fenmaradt hátralékot bekérni nagy kellemetlenséggel jár: — ez év augusztus havától kezdve a lapunkba közölni kivánt hirdetéseket kivétel nélkül csak is azon esetben fogjuk közzé tenni, ha azokért a szükséges hirdetési dyak lapunk kiadó hivatalánál előre lefizettetnek. Egyúttal jelezzük, hogy az éveken át hátralékban maradt hirdetőket, kik helyett még a bélyeget is kiadó hivatalunk előlegezte, kényteVagy hol van szebb lány, annál a sugár termetű szépségnél, ki — Győrt is ide vonzotta ? Hol vannak kedvesebb menyecskék a mieinknél, kik pajzán jó kedvük aranyos sugaraival űzik el a redőt a komoly férfi „fenkölt« homlokáról ? \ agy mit szólsz hozzá ahhoz a másik asztalhoz, hol ax ellenőr ur őrködött egy csapat pompás szép női tábor lelett? Vagy ahhoz a fess idegen nőhöz, más ország lakójához; a budapesti női vendégekhez; (a budapesti »ferfi*. vendégek nem igen tettek ki magukért!) a közel vidék két kedves nővéréhez a „másik* közeli vidék két szép nővérével egyetemben; ja helybeli kedves jó ismerőseinkhez, az örökké mosolygó kis angyali száj boldog birtokosnőjéhez; a jótékony nőegylet kitűnő vezértagjaihoz, kik jótékony nemes szivüket ide is magukkal hozták; majd a csárdásért élő-haló három szép Grácziához; a hamis kis barnához, kit sehogy sem akart magára hagyni az — ármádia egyik fiatal jelese; vagy a fürge szemű és örök vidor kis szőkéhez, a kit csak messziről mert nézni a kugliban, — s makaóban szerencsétlen egyik jeles rendező; a kis szép barnához >barátságos« szemeivel; a junói termetű deli szép női alakhoz? sa férjét örökké méltán nagysággá tevő tánczlustig kis feleséghez ésj a többi, ét a többi!!! Hol kell ennél szebb és érdekesebb társaság kit egy >tartalékos« hadnagyocska bámult egész este. A férfiakról nem is szólok. Haragszom rájuk. A harmadik négyesre csjak megszánt a kancsalnak kinéző »rendezö bizottsági tag« úr, de a keringöre csak nem akadt tánezosom. Pedig ha tudták volna, hogy én irom le a báljukat a Pápai Lapoknak, tudom, hogy »királyif-lag tánczolt volna a — §xacfau4oh> mamája. VálasszJ (Folytatás.) Hervey szobijában ezalatt az igazgató nyilatkoztatta érzelmeit. A kérő után alig tevődött be az ajtó, mint ragadozó sas vetette magát a fiatal lányra. — Mit jelentsen ez Margit? A nagypapa roppant ijedtségbe ejtett hirével. Ön nyakra főre elakarja magát jegyezni — férjhez menni, s engem itt a faképnél hagyni! Igazán hozzá akar azon falusi bugrishoz menni, hogy répa és káposzta között töltse életét? — Igazgató ur! rágott közbe sértett hangon a fiatal leány. Ah látom már! egy kukkot sem szabad ezután a vőlegény ellen kiejteni: Földbirtokosné lesz és ezentúl saját fogatán fog ki és be robogni! S a tanulás? a művészet és az egész fényes művészi pályát a manó viheti az én hirdetett előadásommal együtt ?! Hisz ez égbe kiáltó vétek!! Margit nagyatyja barátjának ilynemű kitöréseit már ismerte, nem felelt mindjárt, csak mosolyogva rázta fejecskéjét. — Csillapodjék igazgató ur! Még semmi sincs elhatározva, én még nem kötöttem le magam s az önnek adott szavamat mindenesetre beváltom; ebbe Szántay ur is beleegyezett. — Hála az égnek! ennyi -észt nem is tételeztem volna fel nála. Tehát ön fel fog lépni? — Holnapután, mint a hogy el volt határozva. — Ezt már szeretem! kiáltott fel az igazgató megkönnyebült kebellel — legalább első zavaromból ki vagyok mentve, a többi majd megválik. A mi derék, kedves kis Margitunk fellép! szavatartóbb mint te vagy — kiáltott diadalmasan az igazgató a belépő karnagy elé. — Tudom — volt a nagyatya egyhangú fele. lete — s ezután a zongorához lépett » az ott fekvőt, tongjegjekta mélyedt.