Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-07-17

XIV. évfolyam. 29. szám, M.egjelen.ilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koron leint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levtlek, csak ismeri kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények, a I a p SZEfíK. Ii i L- a fal á b a (í) - k o 11 ég i u m épület) küldendők. Pápa, 1887. július 17. Előfizetési díjaid. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára Jj kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyűtt érben 25 krajczár, A dij előre fizetendő. Bélyegdijmindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fő iskola nyomd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavi dé ki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, ÍSS7. jun. Í6. A gazda és vele az egész ország örömmel nézheti az idei év áldását, melv ellen legtöbb hetyen nem lehet kifogást tenni. Lesz hál" Istennek kenyerünk, bár bizony sok heh'ütt megrontotta a termést a szárazság, az árviz és roppant áldozatot követelt, tüz is pusztított. De azért lesz kenyere a gazdának, földművesnek, iparosnak, kereskedőnek, az — államnak. Merfc ha a föld jól fizet, megérzi azt iparos, kereskedő, sőt legjobban az állam. Az adót könnyebben lehet megfizetnünk, adósságainkat jobban törleszthetjük; ruhát csizmát hamarabb rendelhet népünk, sőt — ha el nem issza — félre is tehet. Legalább igy van ez általánosságban véve. Persze az volna a fődolog, ha búzáinknak jó ára is lenne, mire fájdalom nincs kedvező kilátás, mert jó termés volt Francziaországban, Németországban, s ugyancsak jó termést remél a később arató Amerika. Oroszország és Rumánia. A magyar búzának az a szerencséje, hogy elsőrendű a minősége és igy versenyképes marad bármely nagy concurrentia mellett is. Pontos érdek mindenesetre egyfelől a külföldi piacz biztosítása s másfelől megóvni magunkat a külföldi versenytől, mert ha például Romániából szabadon jön be hozzánk a gabona, — ugyanannyi gabona a magunkéból köztünk marad. Kétségtelenül jó alkalom lesz sok helyen, hog}

r gazdáink rendezhessék financziális viszonyaikat. A makaó és ferbli hadd szüneteljen kicsit; kártya kelyeti forgassák az ihetők az — adókönyvecske lapjait, melyeknél jó lesz mielőbb a hátralékokat, mig pénz van, letörleszteni. Ki tudja, mi sor vár a magyar gazTARCZA. KÉRELEM. Ha meglátogat lelkem Sok bánat éj után, Fogadd el öt, s vigasztald Oh kedves szép leány! ígérj neki jobb jövőt, Mely még övé lehet. Hiszen tavasz követi A zord, komor telet. Biztasd, midőn elcsügged, Hogy sorsa változik. S a gondviselés elküldi Szent, béke angyalit. Ne hagyd óh visszatérni Remény nélkül szegényt. Sőt szived báj világa Vessen rá égi fényt. S add pecsétül legforróbb Szerelmi csókodat. Lássa minden, hogy végre Boldog lett általad. HUSZONÖT. — Rajz. —• Irta OLSAVSZKY LAJOS. I. Kedves barátom! Nevetséges, futó bolond leszek, ha ki nem szabaditasz abból a kelepczébó'l, a melybe magam ugrottam bele. . Nem képzelhetsz semmiféle rettenetes helyzetet, melynél az enyém borzasztóbb ne lenne. Te benned van minden reménységem és ha te elhagysz, elvesztem, meg vagyok Ölve. Nem gyükoadára ezentúl? Lesz-e megint az ideihez | hasonló elég tisztességes esztendő. Ma- ! gyarország érdeke, hogy a magyar föld i birtokosai an}-agi gondoktól menekülten ! töltsék be szép hivatásukat. Mert e nem- i zet életében nagy szerep jutott a föld- j művelési iparnak. A földmivelés ibivirág- ! zásával együtt jár a polgáriasodás, s en- ; nek minden jótéteménye, a jólét, gazdag- ; ság. A mezei iparban birja az ország I legnagyobb vagyonossági téiwezőjét, biz- \ tositékát: ez képezi az összes ipari és ; forgalmi szervezetnek legszélesebb alap- j ját, mely nélkül igazi vagyoni önálló- j ságra jutni sohasem lehet. j A mezei gazdaság a legrégibb kortól kezdve napjainkig egyenesen nemzetfentartó erőnek tartatott, melvnek vi- ! rágzása, vagy hanyatlásával együtt járt j a nemzet virágzása, hanyatlása. Jól i mondta III. Napoleon: „Les progrés de ; 1' agriculture doivent étre un, des objets ! de notre constante sollicitude, car de son j amelioration ou de son déclin datent la | prospórité ou la décadence

des empires. A családnevek magyarosítása. Kik életkoruknál fogva emlékeznek a negyvenes, még inkább a harminczas évekre, azok jól tudják, hogy városunk még akkor a legnagyobb részben német volt. Városunk alatt a belváros értendő, mert a mai felső és alsó városrészek, mint úgynevezett felső és alsó majorok, külön községeket képeztek, lévén mindeniknek külön birája, jegyzője és elöljárósága. Ezen két t. i. felső és alsó majorokat lakta a földmives — úgynevezett paraszt nép, tarkázva itt ott néhány köznemessel, kiknek szintén megvolt a maguk birája, jegyzője és tanácsosai. Ezek képezték a magyarságot, ellenben a belváros legnagyobb részben — a megyei tisztviselők és ügyvédek kivételével -- nemcsak hogy német származású lakosokból állt, de valósággal német is volt, s magyar nyelvet, csak itt ott találkozott, a ki tördelve beszélte. Azonban a negyvenes években eme két falu és egy város, vagyoni ugy, mint igazgatási szempontból egyesülvén, a városi tisztvisélöség az alsó és felső város magyarsága miatt kénytelen volt magyarabbá, sőt rövid időn egészen magyarra lenni. De ezen kivül a tanitás és nevelés iránya, s az egész országban uralkodó közszellem is erős nyomást gyakorolt a város lakosaira úgy, hogy ma már Örömmel elmondhatjuk, hogy városunk az országnak tisztán magyar városai között foglal helyet. És bár lakosainak közel harmada zsidó, a magyarosodás szempontjából ezekre sem lehet panasz, kivált hölgyeik — értve a miveltebb osztályt — nemcsak a köza mindenapi — sőt az irodalom nyelvét is egész tisztaságában értik és beszélik. De a magyarosodásnak van még egy nagy hiánya, melyet nálunk, a keresztyén, idegen származású lakosok hanyagolnak el leginkább. Ertem a családnevek magyarosítását. A zsidók között ezen a téren is nagyobb a haladás, — náluk inkább adják elö magukat a családnevek magyarosítása, csakhogy nem mindig a kellő sikerrel. A névmagyarosításnak hogy jó legyen, két fő kelléke van. Egyik az, hogy már létező családnevek ne vétessenek föl, — a másik, hogy a magyar nyelv törvénye és természetével ne ellenkezzék, hogy a nyelvérzéket ne sértse. Ha vizsgáljuk a magyar családneveket, ugy találjuk, hogy azok kétfélék: 1. Eredeti vagy ős nevek, melyek értelmét és származását ma már kimutatni nem lehet, a mir nők: Ányos, Apor, Barthos, Barcza, Bende, Boda, Borku, Csaba, Cserna, Czobor, Czorda, Gara, Káldor, Kende, Kund, Lampérth, Mikes, Mikos, Mokos, Pázmán, Pethes, Pósa, Tima, Zádor sat. 2. Származott, vagy csinált nevek és pedig származnak a családnevek: a) Igen sokan a helynevektől, mely szerint vagy a királyi adományban kapott helytől vette fel nevét az adomanyos, p. o. Battyáni, Nádasdi, Eszterházi, Vecsei — Battyán, Nádasd, Eszterháza és Vecséröl, — vagy ugy hogy az egyén egyik helyről a másikra költözvén át, itt a szár mazási helyéről nevezték el. Igy lettek: Pápai, Veszprémi, Győri, Fehérvári sat. tömérdek helynévtől vett család nevek. b) Igen sok családnév származott az egyén külső testi tulajdonságáról, p. o. Kis, Nagy, Fehér, Fekete, Vörös; Sánta, Púpos, — és erkölcsi tulajdonságától: u. m. Szende, Jámbor, Angyal, Ördög, Czudar, Pogány, Boros, Bornemisza sat. ság, szerelem, epedés vagy párbaj öl meg, hanem az, hogy nevetségessé lettem. Kis városunkban hangverseny készül, jótékony ezób-a. A rendezőség tagjai — hogy a siker biztosabb legyen, — nagyobbára nők; mi férfiak csak kevesen vagyunk. Az egyik előkelő budapesti ü'ó, a ki városunk szülötte, megígérte, hogy a hangversenyre eljön és felolvasást fog tartani. Megütöttük a reklám-dobot és nemcsak városunk, de az egész vidék is fel van lármázva. Különösen sokat bíztunk a felolvasásban. Ha a felolvasás elmarad, a siker is kimarad. Már csak öt nap van hátra s a mai értekezleten igen kellemes meglepetés volt, hogy valamenynyi helybeli közreműködő elkészült a hangversenyre a maga darabjával. No de annál kellemetlenebb meglepetést szerzett nekünk a ti fővárosi irótok, különösen pedig nekem. Hogy az ördög száukáztatná meg érte. Azt irja a ti nagyfojütök, hogy közbejött akadály miatt nem tarthatja meg igért felolvasását. Hát van-e ennél ostobább mentség ? Közbejött akadály ? Mi az ? Nincs pénze a lejövetelre ? A rendezőség tagjai megfogadták, hogy titokban tartják ezt a dolgot és felolvasásnak okvetetlenül kell lennie. Olvasson fel más. Yan közöttünk is ember, a ki tud hozzá. És itt következik a borzasztó. A közbizalom engem választott meg felolvasónak. Én sápadoztam, hüledeztem, mentegetőztem, nem használt. Lenke, az isteni Lenke is kérni kezdett s beláthatod, hogy az ő szavaira el kellett vállalnom a megbízást; hiszen egyetlen intésére, egyetlen piczike szavára nekirontanék a fél vármegyének, nem hogy az ilyen felolvasásnak ne mennék neki. -— Hiszen évekig járt szerkesztőségbe, — szólott Lenke — és mégis megijeszti önt egy ilyen kis felolvasás megtartása ? Nem szógyenb, ennyire kéretni magát ? A saját szavam vert meg. Itt azt hiszik, hogy a fővárosban idözésem alatt újságíró voltam, mert tekintélyem emelése végett eljár!; a, szám és több-* ször emiitettem, hogy estéimet a ti szerkesztőségetekben töltöttem. Hiszen igaz, hogy minden este feljártam hozzatok elmondani vagy megtudni a legfrisebb pletykát: de dolgozni nem dolgoztam, hacsak a váltóaláirást nem veszszük dolog számba. Ezt is csak azért végeztem nálatok, mert otthon nem volt téntám. Irtózom az irkafirkától. A fővárosi iró levelének vétele után rögtön rohantunk a nj^omdába s kihagyva az ü-ó nevét, a műsorra az illető pont helyett csak ennyit nyomattunk: „felolvasás." Most már tisztában vagy helyzetemmel. Ha nem küldesz nekem postafordultával expressze kéziratot, akkor én vitriolt iszom a lelkedre. Ennek te leszesz az oka. Nem kell hosszú, elég, ha öt-hat perczig kifutja a felolvasás. Ne meutsd magad, hogy készen nincsen semmi. Ott vannak a boszniai éhnónyeidről szóló jegyzetek. Sokat nevettem rajtok, a mikor olvastam. Nevessen a közönség is. Végy ki közülök néhány lapot, a melyeken valami rövid, de befejezett, egész törtónetke van leh'va és küldd el rögtön expressze. Sorsom kezeidbe van letéve. Ölel kétségbeesett barátod Bandi. II. AKg akartam hinni a szemeimnek, hogy Bandi barátom ilyen hosszú levélnek a megírására rávetemedett. ísmerem Bandit jól, egy városból valók vagyunk, diákkorunkban kenyeres pajtások voltunk, s a jó barátság megmaradt közöttünk továbbra is. 0 gazdag szülék egyetlen gyermeke, én pedig vagyontalan tollforgató ember vagyok, a kinek nehéz verejtékkel kell megkeresnie az ő kenyerét. Mikor Bandi fentjárt Budapesten, a szerkesztőségi munka végére mindig eljött érettem s azután együtt távoztunk. Őszinte barátsággal ragaszkodott hozzám s örökös jókedve a lélekölő munka után sokszor téritette vissza az én életkedvemet is. Illő, kogy kisegítsem. Irtózott a betűvetéstől, de a tollforgató embereket mindig szerette; sokszor gyanúsítottam^ hogy c) A foglalkozás, vagy életmódjától, u. m. Szabó, Tímár, Kovács, Eötvös, Mészáros, Kocsis, Révész, Juhász, Vámos sat. d) Méltóság éz hivatal nevektől p. o. Császár, Király, Herczeg, Nemes, Érsek, Püspök Pap, Barát, Mester, Deák, Harangozó, Bíró, Hajdú sat. e) Természeti tárgyakról, u. m. Bokor, Csillag, Mező, Fa, — folyamok neveitől: Sajó, Rába, Tisza. Allatok neveiről: Farkas, Róka, Medve, Fúlok, Szarvas, sat. Kedveltek különösen a madár nevek, mint Sas, Holló, Csóka, Varjú, Seregély, Szarka. f) A nemzetiségek neveitől, főleg a melyekkel a magyar érintkezésben volt vagy van, mint például Orosz, Lengyel, Cseh, Németh, Tótb, Horváth, Rácz, Török, Zsidó sat. g) A birtok nevekről'. Hajos, a kié t. i. a hajó, Szekeres, Kardos, Puskás, Pénzes. h) A keresztnevek is bő forrásul szolgálnak a családneveknek, néha egészen családnevekké lesznek, mint Sándor, Pál, László, Péter sat. néha egy fi képzővel láttatnak el p. o. Istvánfi, Gyulafi, Petőfi, Györfi, Sándorfi sat. — néha pedig a képzővel alakul vezeték névvé, mint Balás-Balassa, — Tamás-Tamassa, — JánosJánosa sat. Az ics, vics végzetü nevek részint rácz, részint horvát eredetűek, bár ilyen nevü igen számos és kitűnő, s teljesen magyarrá lett család van már hazánkban. Ezek szerint kell hát a magyarosított családneveket megalkotni. A nevek szószerinti átfordítása nem szükséges, mert az gyakran igen szokatlan s a magyar nyelvérzékkel ellenkező furcsaságokra vezetne, s az igazi magyar nevek közül mindig kirína. Sokan szeretik a fi végzetü nevek fölvételét, de igen hibásan alkalmazzák p. o. Békefi, Rózsán, Szegfi, határozottan rosz nevek, mert a fi végzet csak olyan nevek mellé tehető, melyek viselőjének lehet fia, mint pl. Bánfi már lehet Bán ból, Gyulafi Gyulából sat. mert a Bánnak, Gyulának lehet fia, de Béké-böl Békefi nem lehet, mert a békének nem lehet fia, valamint a rózsának és szegnek sem. Ezen rövid tájékozás szolgáljon tehát utasításul és buzdításul az idegen családnevek magyarosítására, mert! már nagyon itt az ideje, hogy egy olyan magyar városban, hol az állam igazgatás minden ága, még a katona ügyek is magyar nyelven intéztetnek; az isteni tisztelet minélénk és gyorsfelfogásu természetes eszével az ilyen emberek társaságában akarja pótolni azt, a mit elmulasztott az iskolában. Pár napja, hogy szüleimtől megjöttem. Eehérnemüim és az h'ataim még ugy állanak a ládában, a hogy azokat a húgom becsomagolta. Eehiyitottam s kivéve boszniai élményeimről szóló jegyzeteimet, elküldöttem Bandinak egy rövid történetkét. Expressz-levélben küldtem, a hogy kívánta. A történetke meséje igen röviden ez: Boszniában a török uralom fénykorában gyakoriak voltak a nőrablások. Ha az elrabolt nő atyja e miatt panaszra ment a kádihoz (bü-óhoz), az igen röviden végzett. Maga elé idézte, esetleg hozatta az ekablott leányt, a nőrablót s az apát is. Azután kérdést intézett a leányhoz, hogy szereti-e elrablóját és felesége akar-e maradni? Ha a válasz igenlő volt, akkor a nőrablóval lefizettette a szokásos házassági díjat s bíróilag átadva neki a leányt feleségül, elengedte útjára, a panaszkodó apa talpaira pedig huszonöt botot veretett. Ha a kádi kérdésére a leány tagadó választ adott, akkor a kádi bíróilag visszaadta a leányt az apának, a huszonötöt pedig a nőrabló kapta meg. Ha a nőrabló nem birta megfizetni a bbéi eljárás díját, akkor újra csak ő kapott még huszonötöt a talpaira, s a pernek vége volt. Egyszer egy hórihorgas bosnyákkal jöttem öszsze, a ki szintén ugy rabolta a feleségét az atyai háztól s a kinek az ügye a kádi előtt ugy dűlt el, hogy a panasztevő apa kapta meg a keserves huszonötöt. Kíváncsi levén, megkérdeztem, hogyan éli világát a feleségével. A bosnyák nagyot fohászkodott, majd tanácsot kérve a füle tövétől, figyelmesen körülnézett, nem hallja-e meg valaki s igy válaszolt: — Azt az olvasatlan huszonöt ütést én- érdemeltem meg akkor, milcor először rávetettem a szememet arra a sárkányra. > m. A hangverseny megvolt s a siker minden várakozást felülmúlt; legalább ezt tudatta velem Bari" \ dniak következő levele L