Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-06-19

tagokból álló választmány által a törvényhatóság és a nyugdijalap részesei intézik. 6. §. A nyugdíj alapot kezelő választmány, elnök, jegyző, pénztárnok és 8 választott tagból áll, kik közül 4-et a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, 4-et pedig a nyugdíj intézeti tagoknak az alispán által minden 6 évben a tisztújítás után összehívott rendes közgyűlése választ. A kezelő választmány elnöke az alispán, vagy ennek akadályoztatása esetén a főjegyző, pénztárnoka a megyei pénztárnok. Áz időközben elhalt, vagy leköszönt tagok helyett uj tagokat a törvényhatósági közgyűlés, illetve a nyugdíj intézeti tagoknak a i 5. §. értelmében egybehívott rendkívüli közgyűlése választ. 7. §. A 6-ik szakaszban megnevezettekből álló tizenegy (11) tagu választmány feladata: 1. Az alap vagyonának felelősség terhe alatt való kezelése. Az alap vagyona gyümölcsözés végett magyar állampapírokba, az állam által kamataikra nézve biztosított értékpapírokba, magyar földhitelintézeti záloglevelekbe és takarékpénztárakba helyezendő ei; magán feleknek költsönképen csak is az 1887: XX. t. czikkben meghatározott biztosíték mellett adható ki. 2. Az ellátásért vagy nyugdíjazásért folyamodók kérvényeinek az alapszabályok értelmében való elintézése és ellátása, illetőleg nyugdíjilletményeinek utalványozása. 3. A megyei, illetőleg nyugdijintézeti pénztárnak félévenkint való megvizsgálása. A pénztárt azonban az alispán a megyei pénzkezelésről és számvitelről szóló szabályzatban meghatározott módon és időközökben, egy nyugdijintézeti választmányi tag kívánságára pedig a felhívó jelenlétében azonnal is megvizsgálni köteles. 4. A pénzintézetek megjelölése, a melyekbe az alap tökéi elhelyezendök, — a bevásárlandó értékpapírok meghatározása, valamint a magán felek által kért kölcsönök megszavazása. 5. Az ellátást vagy nyugdijat élvezők által illetményeik kiszolgáltatására nézve emelt panaszok megvizsgálása és első fokú elintézése. 6. A nyugdijalap állapotáról s a pénztárának állásáról a törvényhatósági bizottsági tavaszi közgyűlés elé kimerítő jelentés tétele. 7. Az alap kezeléséből eredő költségek utalványozása. 8. A választmány tagjai a nyugdíjintézet körüli teendőikért semmiféle díjazásra igényt nem tarthatnak. 9. $. Érvényes határozat hozatalra az elnökön kivül legalább hat tag együttes jelenléte, és általános szótöbbsége szükséges. A szavazatok egyenlő megoszlásának esetében az elnök szava dönt. 10. §. A választmány határozatai ellen beadott felfolyamodványok felett másodfokulag a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, harmadfokulag pedig a Belügyminister határoz. 11. §. Az alispán, mint a választmány elnöke képviseli a nyugdijalapot és választmányt hatóságok és magánosok irányában, összehívja a választmány üléseit, valamint megalakulás céljából és minden tisztújítás után a közgyűlést, — kitűzi és a választmány, valamint közgyűlés tagjaival az ülés egybehivása alkalmával közli a napirendre kerülendő tárgyakat; — mire nézve minden folyamodvány hozzá nyújtandó be, minden esetleges indítvány a gyűlés előtt neki jelentendő be. O írja alá a hitelesített jegyzökönyvet, s minden a választmány nevében kiadott iratot. n ü tartja még, vagy rendeli el a pénztári vizsgálatot, melyet egy választmányi tag felhívására is teljesiteni köteles. 12. §. A főjegyző vagy akadályoztatása esetén a megye egyik aljegyzője vezeti a jegyzökönyveket, szerkeszti és ellenjegyzi mindazon okmányokat, melyeket az elnöklő alispánnak kell aláírnia, — s a pénztárnokkal egyetértve, összeállítja a nyugdijalapról a törvényhatósági bizottsági tavaszi közgyűlés elé terjesztendő évi jelentést. A jegyzőkönyvbe nem egyhangú szavazás esetén, — a 7. §. 4 pontja esetében pedig föltétlenül a szavazatok névszerint bejegyzendők. 13. §. A pénztárnok: I., vezeti az alap számadásait, 2., a pénztárt a választmány utasítása szerint s a megyei pénzkezelési és számviteli szabályzat értelmében mint külön alapot elkülönitetten kezeli, 3., kifizeti az ellátásban részesülteket és nyugdíjazottakat, 4., a havi dijjárulékokat s esetleg az alap javára bárhonnét befolyó pénzeket a havi kiadások fedezésére szükséges- összeg levonásával 3 (három) nap alatt takarékpénztárba helyezni köteles, --5. a pénztárt bármikor vizsgálat alá bocsátja, — 6. az alapnak reá bizott vagyonáért felelős és esetleg kárpótlásra köteles. 14. §. A számadást a választmány átvizsgálja s irásba foglalt véleményének kíséretében a törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlésére beadja, a mely közgyűlés a pénztárnok fölmentvénye iránt határoz. 15. $. A 11. §-ban megjelölt eseteken kivül a nyugdijalap részesei rendkívüli közgyűlésre csak azon esetben hivandók egybe, ha azt a választmány kiegészítése, vagy valamely rendkívüli körülmény tenné szükségessé, vagy az egybehivást a nyugdíjintézet 10 részese az ok megjelelése mellett írásban kívánná. Közgyűléseken a szavazás minden esetben titkos és csak személyesen gyakorolható. Érvényes határozat hozatalra a tagok legalább fele részének jelenléte s a jelenlevők átalános szótöbbsége szükséges. 16. $. Jelen alapszabályok a nyugdíjintézet részeseinek csakis a tisztujitások után tartandó rendes közgyűlésen az összes részesek általános többségének beleegyezésével módosíthatók. A módosítások csak a törvényhatósági bizottsági közgyűlésnek és a m. kir. Belügyministernek jóváhagyása után emelkedhetnek érvényre. 17. §. A közgyűlési jegyzökönyvet az elnökön kivül két jelen volt, de nem választmányi tag sajátkezű aláírásával hitelesiti. (Folyt, köv.) TÖRTÉNELMI NAPTAR — Rovatvezeiö TIBOLD ÖZSÉB. — Június 18. — |l86G. a poroszok Drezdát elfoglalják, j Június 19. — J1790. Parisban XVI. Lajos szobra mellől a bilincsekkel ellátott érez alakok eltávolitandóknak mondatnak ki a nemzeti gyűlésben. Az ugyanezen napi esti ülésben pedig Lambel indítványára a nemesi cimek eltöröltetnek s a „polgár" cím hozatik be. Június 20. :

— 1791. a francia királyi család (XVI. Lajos király családja) Parisból titkon menekül. Június 21. — Í380. Brandolónál a genuai hajóhad megadja magátj a velenceinek. Június 22. — 1527.Macchiavelli Miklós, hires olasz politikus álla mféírfi történész és hónak halála Plorenczben. (L. máj.' 5.) Június 23. — 1340. az angolok Sluysnél tengeri ütközet ben a franciákat leverik. Július 24— 1859. az egyesült francia-olasz sereg az osztrákokat Solferi ónál leveri; 1866. az egyesült osztrák-magyar sereg az olaszokat veri meg Custozzánál. KÜLÖNFÉLÉK. — Választások eredménye megyénkben. Pápán Láng Lajos 19 szótöbbséggel Eötvös K. ellen. Ugodon Fenyvessy Ferencz mérsékelt ellenzéki 560 szótöbbséggel Scheffer L. ellen. — S. Vásárhelyen Beöthy Ákos mérs. ellenzéki 77 szóval Noszlopy Gy. ellen. — Veszprémben Bezerédj Viktor k.- párti 360 szóval. N. Vázsonyban Koj>ácsy Árpád k. párti 169 szóval. Zirczen Ányos Tivadar és Enyingen Matkovics Tivadar nagy többséggel. I — A nagy nap. Méltán ez volt a szombati városunkra nézve. Evek óta nem emlékszünk oly rendkívüli érdeklődésre, mint a minővel a pápai képviselői választást egész város környezte. Kora hajnalban már talpon állott mindkét párt vezérkara. Kocsik kocsik után szállították a szavazókat a városházhoz, hol a szavazás volt. Mindkét párt, a győzelem reményében a legnagyobb erélyt fejtett ki. A szavazatok folyton egyforma arányt mutattak, még a délutáni órák is ideges várakozásban teltek el. S mikor pedig az elnök a zárórát kitűzte, nem lehet leírni azt a lázas izgatottságot, mely mindkét párton észlelhető volt. Hordszéken, kocsikon hozták el a legnagyobb betegéket is. A nagyszámú katonaság lovasság és gyalogság ügyes felállítása kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a tetőpontra hágott nagymérvű izgatottság egy perczig sem hagyta el jogos határát. S e részben egyébiránt a legnagyobb elismerés illeti városunk polgárait. Sehol másutt nem lett volna elkerülhető az összetűzés. Pápa városa itt is magas értelmiségének és józanságának adott újból fén\es bizonyságot. — Délután fél 6 órakor dőlt el a választás, melyet a délutáni órákban Esterházy Móricz gróf főispán is meglátogatott. Láng Lajos 19 szótöbbséggel győzött Eötvös Károly felett, ki 309 szavazatot kapott, Láng Lajos pedig 328-at. A szavazás után nagyszámú küldöttség kereste fel városunknak a most már harmadszor megválasztott képviselőjét, s meghiván hogy orrát a porba tegye úrnője lábainál. Czézár nagyon szerette Bazouge urat, de nem találunk szavat, mely méltó kifejezése volna Henriette iránti ragaszkodásának. Egy intésére ott hagyta volna a csontot, melyen rágódott, s parancsára talán békét kötött volna bizonyos kandúrral, a melyet a kastély tetejére űzött, s a mely iránt örökös vérboszút táplált. A régi Kerhoat park végén egy kis remetelak volt, a hol egy kereszt esetleg fönálva maradt. Henriette szívesen sétált ide, mig nagyatyja siestát tartott vagy olvasott. Czézárnak legfontosabb tiszte volt a leánykát kirándulásaiban kisérni. A mint észrevette, hogy a kert kulcsa megforcliú, hogy utat nyisson a parkba, magaviselete megváltozott. Hirtelen mérsékelte járását és nagyon komoly magatartást vett föl, mintha érezte volna a reá nehezedő felelőség súlyát Valóban, védelme legalább is ért annyit

t mint bárki más-é; járása szilárd, szeme átható volt, s fogaival képes lett volna egy csapat farkast megszalasztani. Szerencsétlenségre, a Franciaországot akkor háborgató vadállatok sokkal számosabbak és különösen sokkal rosszabbak voltak, mint a farkasok. * * Lapierre, a kastély egyetlen szolgája, egy napon rémült arccal tért vissza Noyal-ból. Azt beszélték, hogy a rennes-i hatóság megunta, hogy oly közfel hozzá békében hagyjon élni egy öreg nemest, a kinek magának több címe volt, mint az egész állam felének együttvéve. Következéskép a zsandárgágnak, az egyik kerületi képviselő vezérlete alatt, rövid idő alatt ki kell rándulnia a Kerhoat-kastélyba. Bazouge ur mint régi katona és keresztény fogadta e hirt; de Henriette-re tekintve, szemei hirtelen könyekkel teltek meg. Oly fiatal, oly szép, és oly jó volt! Születése napján oly mosolygó jövő nyílt meg előtte! Bölcsője körül kétségkívül valami fényes és előkelő házasságról ábrándoztak. Fájdalom! nem volt már családja. Egyedül az öreg maradt meg, hogy lássa a gyermek hymenét, a gyászos ünnepélyt, a mély köztéren és szabad ég alatt- fog végbememii, oltár a vérpad, s a pap % hóhér lessen. — Legyen meg az Isten akarata! monda Bazouge úr, lopva törölve le könyeit; és éljen a király! — Éljen a király! ismétlé Henriette. — Éljen a király! monda lassan egy erőteljes és komoly hang. Ozézár örvendezve ugrált az ujjonan érkezett elé. Egy inagas termetű férfiú volt, kinek arca eltűnt a fehér kokárdás kalap széles pereme alatt. Egy nagy posztó köpeny rejté cl öltözetének többi részét. Megállt a küszöbön. — Ki vagy? kérdé az öreg. Az ujjonan érkezett megsimogatta Czézárt, mintegy köszönetet mondandó neki a jó fogadtatásért, egy székre ledobta köpenyét és levette kalapját, — Atyám! Fiam! kiálták egyszerre Henriette és Bazouge xir. S az idegen egymás után szivére szorítva őket ismétlé: — Atyám! leányom. A kerhoat-i Bazouge-ok utolsó férfi-örököse, Henri, Plenars vicomte volt. Beau-préau környékéről jött, a hol a hadosztályt hagyta, a melyet a katholikus és királyi seregben vezényelt. Csizmái fehérek voltak a portól, sarkantyúi véresek. Midőn első izgatottsága lecsillapult, az öreg hallgatag lőn. Mig a vicomte szenvedélyesen ölelgette leányát és nem akart betelni nézésével, Bazouge ur gondolkodott. — Henri, monda végre, mit gondoljak e hazatérés felől ? Vége van a hareznak ? Nincs már Francziaországban egy talpalatnyi föld, a hol zászlónkat kitüzketnők ? A vicomte abban hagyta öleléseit s fehér kokárdájára mutatott. — Uram, feleié, lerázva a port utazó csizmáiról, — testvéreim meghaltak, mint az ön fiaihoz illett. Ha a fehér zászló el fog esni, nem sarkantyúimon fog látni vért, hanem kardomon. Dicsőségnek tartom testvéreimet utánozni . . . Ne féljen semmit. Mig utolsó fiának szive dobogni fog, nem éri meg a szégyent, hogy azt hallja mondani, hogy a háború véget ért. Bazouge ur megfogta a vicomte kezét és erősen megsaorita. — Ah! bár én is! . . . suttogá aggodalommal. — Eg}

r hős katonával több lenne ő felsége seregében, vágott szavába a vicomte; de szegény Henriette egyedül állna a világon.... Mily szép ő, uram, s mennyire hasonlít anyjához! Ez emlék kunjáét csalt Bazouge ur szemeibe, s ábrándos szomorúságot vont a vicomte magas homlokára: de nem sokára leküzdve elfogultságát, félrehívta atyját és megmagyarázta neki utazása indokait. A kegyetlen rendszabályok mindig jobban s jobban dühöngtek egész Francziaországban. Egy szabad pillanatot fölhasznált s egy győzelem utáni napon útra kelt, hogy atyját rábírja az Angolországba menekülésre.. •— Kérem, erre nem ön miatt, urain, tevé hozzá, hanem e szegény gyermek miatt, a ki egyetlen örömünk é.s egyellon reményünk . . . Vonakodnék megmenteni az ő életet ? Bazouge ur eleinte elvetette a menekülésnek még gondolatát is. Sokkal öregebb lévén, hogysem harczolhatott volna, legalább daczolni akart a veszélylyel atyái lakában, de a vicomte ékesszóló volt. Henriette látása, a ki távolról mosolygott és engedelmet látszott kérni, hogy hozzájok csatlakozhassák, megtette a többit.. •—!- Jer, leányom, jer, monda az öreg elérzékenyülten: egyszer életemben hátat fogok fordítani, de te élni fogsz, s az Isten boldogabb napokkal fog megáldani. í 'A vicomte minden intézkedést megtett előre. Megbizható embereket küldött Granville-be, hogy előkészítsék az utazáshoz szükségeseket, s hat derék szolgából álló kísérete az erdő szélén várta őt, hogy a menekülőknek fedezetet nyújtson. El lőn határozva, hogy az éjjel elhagyják a kastélyt. S a vicomte, hogy gyanút ne keltsen, egyesült kis csapatával, a mely egy elhagyatott őrházában rejtőzködött. Lapierre meg lőn bizva, hogy hozzojn rendbe egyet a kocsik közül, melyek régóta használatlanul hevertek a színben, és készítse el a loVakat. (Folyt. köv.) a városházához, hol Szilágyi J. elnök és Hanauer Béla pártelnök üdvözlése után szép beszédben köszönte meg a bizalmat. — Fenyvessy Ferencz a hét első napjaiban fejezte be körútját. Nóráp és Kapón megtartva beszámoló beszédjét az éjjelt Kom Ignácz vendégszerető házában töltötte, estére többed magával a fiatal kö^lbecsülésben álló Dr. Nagy Imre vendége lévén. Másnap Tapolczafőn, Ádász-Tevelen beszélt, hová a kovácsiak is elkísérték. Mindkét hely régtől fogva az ellentábor föfészke, de mégis a legnagyobb figyelem, sőt helyesléssel hallgatták végig Fenyvessyt, ki hosszabb beszédben fejtegette elveit. Az ellentábor kijelentette, hogy ne vegye az esetleges ellenszavazást személye elleni tüntetésnek, mert feltétlenül közbecsülésben áll előttük. Délre Jákó várta a képviselőt, kit roppant lelkesedéssel fogadtak. Lelkes beszédet tartottak németül Lukacsek János, Kom Ignácz, kiknek és barátainak társaságában Jákón töltötte az egész délutánt. A további körutat Fenyvessy, Lukacsek Jánossal együtt járta be. E körút a szó teljes értelmében diadal út volt. Legjobban, s majdnem tüntetőleg fogadta Bakonyalja ! B. Sághon, Szent-Ivánon, végül Teszéren állott meg Fenyvessy pártja. — Sághon egy-két ellenfél zavart akart csinálni, de csúnyául torkára forrt a henczegés. Pápa-Teszér diadalkapuval, koszorú záporral várta a szép és lelkes menetet, melynek vezetői voltak Válla Gyula, Piribauer Ferencz, Hérics A. Márffy Gyula Csurgay stb. Fenyvessy és Lukacsek beszédei egy-egy órát vettek igénybe, mindvégig nagy tetszést okozva. Egész éjjel és hajnalban fújták a kortes nótát. Másnap a fenyőföiek jöttek át és kisérték Fenyvessyt és Lukacsekot községükbej hová a B. Szentlászlóiak is élükön Fillinger Antal megérkeztek. A lelkesedés és fogadtatás tetőpontra hágott B. Szent-Lászlón. Már az erdőben fel-fel harsantak a mozsár lövések, s a községbe egy beláthatlan nagy néptömeg, köztük Románd, Varsány, Gyiróth, Lázi, Péterd küldöttsége, kiket derék papjaik vezettek. Gyönyörű diadalkapu, zenekar, bandérium, Preszler kisasszonyok, ki Preszleréknél megállót. A beszámoló beszédet Fenyvessy e czélra külön elkészitett diszes emelvényről tartotta meg, utána újból Lukacsek beszélt tőle már megszokott vervevel, kitünö szónoki hatással. Fényes ebéd volt Fillinger Antalnál, hol egymást érték a szebbnél-szebb felköszöntések. — Egyforma lelkesedéssel fogadták Fenyvessyt a többi községekben is melyekben Kühn Vincze, Mihalicz János, Winterkorn Sándor, kik a Fenyvessy párt lelkes vezetői közé tartoztak, Fenyvessy látogatást téve még Giczen, Hathalmon, Nagy Démen és Patonán a körút a legbiztosabb siker reményében véget ért. — Az ugodi választás. Ez egyike volt a legérdekesebbeknek. Pápa városa maga is kimutatta élénk érdeklődését. A választás színhelye ezúttal nem maga a régi u. n. vadkerti fürdő és kastély volt, hanem B e r g e r Gábor nagybérlő szivességéböl közel hozzá, e czélra alkalmas, tágas terület. Kora hajnalban már talpon állott a Fenyvessy párt, mely lelkesedéssel szervezettnek bizonyult. Mikor már a Fenyvessy párt sürü tömegben elfoglalta helyét, alig voltak • az ellentáborban. De egyszerre ők is megérkeztek sok zászlóval és még több gyerekke'. A rosz idő daczára a vidék uri hölgyei mind megjelentek. A szavazás roppant részvét mellett ment végbe. Fenyvessy kezdettől fogva többségben volt. Zavargás meg lett ugyan kísérelve^ de a lovas honvédhuszárok élén Gulyás főhadnagy ur páratlan erélylyel és főleg bámulást érdemlő kitűnő tapintattal felelt meg kötelességének. Elismerésünket kell kifejeznünk Hubert alezredes úr iránt is, ki a főispán gróf felszólítására rögtön készen állott derék huszárjaival. Mig a szavazás folyt, addig a szavazó urak nagy része a vadkerti kastélyban, Berger Gábor úrnak vo'iak szívesen látott vendégei, kiknek nevében Nunkovics János, majd Lukacsek plébánosok ékes szavakban fejezték ki vendégszerető háziúr és szives háziasszony iránt köszönetüket, melyre az illetők, tekintve valóban sok fáradozásukat, méltán szereztek érdemeket! — Este felé járt az idő, midőn bezáratott a szavazás, mely az elnökség Szabadhegyi Kálmán, Válla Gyula, Oláh Géza, Bognár Endre urak tapintatos vezetése mellett minden legkisebb fenakadás nélkül végtt ért. Fenyvessy ezúttal is és 'most már harmadszor 560 szótöbbséggel győzött. O kapta az egész megyében a legtöbb szavazatot. A választók nevében Lukacsek üdvözölte, mire Fenyvessy meghatottan válaszolt. Fenyvessyt Szabadhegyi Kálmán szép négyes fogata szállította haza a közönség rokonszenves tüntetései mellett. Az estét a vidékről városunkba jött Feuyvessy-pártiak a »Griff« éttermében töltötték. — Lapunk mult számában a lap már ellévén készülve, nem Vehettük fel Eötvös Károly • fogadásáról szóló tudósítást, miért elnézést kérünk. — Banquette. Csütörtökön déli egy órakor a Griff nagytermében Fenyvessy Ferencz tiszteletére barátai és! választói banquettet rendeznek, melyen városunkból párt- és valláskülönbség nélkül már sokan jelentkeztek. Az ebéd kizárólag személyes éjs nem politikai jellegű. — Közvizsgák rendje, a Pápa városi l iskolaszék és ipartanodái bizottság felügyelet^