Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-25

JYLegj eleni.lt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatnak ki. Bermentetlcn levtlck. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK h ir a/ala ba (ö - k o 11 é-f. i u m é p ii!; í) küldendők. Előfizetési dxjalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 75 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijaké s hirdetések a l ap KIADÓ hin ata láb a (r e /'. fő isk 0 la ny omdáj a) küldendők. Pápa város hatos ágának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. rkölcsnemesiíő egyesület. — Két czikk. — I. Az ujabb alkotmányos aera bekövetkezte óta hazánk igen sok változáson ment keresztül, mely változásokat eddigelé mindig az állam initiálása ered. ményezte. S ezért a közélet terén felmerült és lejátszódott összes mozgalmak politikai jellegűek voltak. Szükségképen igy kellett annak lenni. Mert az állam képviseletében mindenkor fellépő kormányok mellett eddigelé nem állott az államot tulaj donkép alkotó, azt betöltő, annak lényegét képező tényező, mely koronként magához ragadhatta volna saját hatáskörében, a törvények alkotta, korlátai között a cselekvést. Nem volt meg a magyar társadalom. Yagy ha volt is társadalom, nem volt az életképes; nem lüktetett benne az a vér, mely munkára hajt, hanem az aggok tüz és szenvedély nélküli vére, mely szereti a háborithatlan njaigalmat. Természetes, hogy ily társadalomtól nem várhattunk kort képező alkotásokat; nem kívánhattuk, hogy nyomja rá az államra saját jellegét, adjon irányt, fedje fel önmaga saját szükségleteit és szabja meg, ha kell, a törvényhozásnak is, az intézkedések korlátait, mint azt megteszi az angol társadalom eléggé hires és kényszerítő hatalmú meetingjein. Nem kívánhattuk, mert hát „de strigis, que non sunt ..." Hogy eddig miért volt ez igy, azt megfejti történelmünkkel kapcsolatban hazánknak közjogi alakulata és fejlődése honunk megalapításától mai napig. Az indokokkal azonban ezúttal s helyünk szük voltánál fogva nem foglalkozhatunk terjedelmesebben. Csak néhány sorban akarunk reájuk utalni. Megmondjuk tehát mi itt mindjárt 1 és leplezetlenül, hogy mi hazánk fenál- . lásának ezer éve után belső fejlcttlenségünk okát az egészen 1848-ig fenállott rendi alkotmányban találjuk, mely a jogegyenlőségnek egyenes ellentétekép, aegypticus kaszt rendszer volt és ennek a szellemnek tökéletes megtestesülése, természetesen magyar ruhába öltöztetve. Ez az alkotmány nem ismeri a jogegyenlőséget kimondó alaptörvényünkben decretált állampolgárt. Ez az alkotmány csak azt fogadja el állampolgárnak, aki nemes; ennek ad jogokat, melyeknek nagy számával szemben egyedül a honvédelem kötelezettsége állott. A jog nem az egyénnel járt, hanem a kutyabörrel, ármálissal. Ennek volt meg a privilégiuma a hivatalokra, tudományos, katonai szóval: minden írvilvános pályára. Sőt az igazságszolgáltatás is kiváltságolta ezt az osztályt. A nemesi curia daczolt a szolgabiró. főbíró, alispán és nem ritkán főispán rendelkezésével büntetlenül. Az actió csak nemesre szólhatott. És azon országban a hol a táblabírák száma nagyobb volt mint a perek száma, a páratlan igazságszolgáltatás az esetek többségében nem volt képes odáig emelkedni, hogy a nem nemesnek nemes elleni perében az előbbi lett volna pernyertes. De a kiváltságolások mcgboszulták magukat a .nemzeten. Mert mig egyik oldalon a tyrannizálás, addig másrészt az elkényeztetésből kifejlődött a közszellemnek esküdt ellensége, a „tied vagyok, imádott heverés!" szeretete. Mert a köz iránt való érdeklődést a pipa és hejehujához szokott kedélyekben csak a követválasztás, utasitáskészitő megyei congregatio, a gravaminalis ülések és a véres kard köriilhordozása keltette fel. Ellenben a nem-nemesek osztálya és közte kiválóképen a városi elem, mely a lenézett kereskedelmi és ipari érdek& ket védte, meg volt vetve, ki volt zárva. Ki lett volna tehát az életerős társadalomnak anyaga? A közszellem és akaratnélküli nemesi osztály, avagy az elnyomott és a kasztot alkotó privilégiumokon kivül helyezett osztálya a nem nemeseknek? Külön külön egyik sem. Együtt pedig a privilégiumokból eredő azon erkölcsi lehetetlenség miatt nem, mert meg nem érhetvén egymást, együtt sem érezhették. Pedig a bajoknak közös érzése adhatja csak meg impuzulsust közös actiora. Midőn azonban történelmünk logdicsőbb korszakában, héroszaink lángszavai varázsigékként a nemzet bilincseit megoldva, a szabadság oltárára első áldozatul a kiváltságokat tették le a jogok és kötelezettségek összegét az ujonan alakult állammal szemben az állampolgár kifejezésben foglalták össze és kimondották, hogy egyén és egyén között különbség nincs: akkor joggal mondhatta Istentől ihlett Széchenjdnk: „Magyarország nem volt, hanem lesz!" — minek örök tanujeléül szolgál azon titáiii küzdelem, melyet a felszabadító és felszabadult elemek a még alig niegszülemlett szabadságért a durva túlerő ellen kart karba öltve folytattak. S bár a „vae victis!" szenvedésteli korszakában nemzetünk az elnyomatás és meggyaláztatás sokféle, keserűségein ment keresztül: ma, a nagv haláltusanak 38. évében annál nagyobb örömmel utalhatunk rá, hogy ama nagy idők nagy öröke csorbítatlanul szállott ránk, s ennek első gjáimölcse, mely nemzetünk jövője mellett szól praegnansan, a társadalomnak szemünké lőtt lefolyó átalakulás-processusa. &otz>5 oftyüincz. TÁRCZA. Feltámadunk! Feltámadunk ! íme szerettinek, Kik a Krisztus a sirban keresek, Angyal monda, hogy az Isten-fia Ott nem lehet, habár megöletek; Feltámadott és már örökre él! 5 mi e hitben oly boldogok vagyunk: Mi is feltámadunk. Feltámadunk! —A letarolt mezőn, Halottul mely pihent a tél alatt, Fosztott gályákon, puszta bokrokon Az új élet, az új rügy már fakad. S majd elborítja, mint a múltba

1 volt A mely sarjadzik rajt' ma még — a lomb: Uram, feltámadunk ! Feltámadunk ! — lm, a kis féreg is, S a sokszínű tarkálló kis bogár, Hogy bú elő — honnét ki tudja azt!? — Ha áthevül a fénylő napsugár! Pedig mint puszitá ezernyi lény, Már azt hivők, hogy egyet sem hagyunk: Uram, feltámadunk ! Feltámadunk! — A kik elhagytak is, A vándorok szép serge vissza száll, Hajlékunkban megrakja sárfalát Tanyául a szerelmes fecske-pár, S kicsinyeikkel együtt újra majd Édes dallal zengik körül lakunk: Uram feltámadunk! Feltámadunk ! — Oh nem kell félni, az Örök semmit, a végenyészetet; Ha egy-kettő közülünk távoz is, . Nőnek helyébe újabb seregek. Ezen a földön, melyre születénk, • Mi örökkön örökké lehetünk: örök az életünk! Äz árvák piros tojása. — Húsvéti czikk. — 400 árvának a szülei imádkoznak fent az égben gyermekeik második szüleiért. 400 árva imádkozik naponként azokért, akik elhagyatottságukból kiragadták őket és belőlük a hazának hasznos honleányokat neveltek. 400 talán a nyomorból, talán a bűnből, a bizonytalan szomorú jövőből megmentett lélek. Boldogító öntudat. Egész csendben, zajtalanul tartotta meg nemrég a magyar gazdaasszonyok országos egyesülete fennállásának 25-ik évfordulóját. Minden zajt, külső pompát kerülve, senki sem tudott felőle, csak az egylet tagjai cs — árvái. Az egész ünnepély abból állott, hogy ez árvákat a hitvallásuknak megfelelő templomokban vezették isteni tiszteletre, onnan visszaérkezve, már a választmányi tagok várták őket élükön az elnöknövel: Damjanich János szabadsághős fenkölt szellemű özvegyével és az árvák nemtöjével. Az árváknak megmagyarázták a nap jelentőségét, azután egypár alkalmi dalt énekeltettek el velük, ezt a rendesnél gazdagabb ebéd követte és az ünnepély be volt fejezve, ez az igazi ünnepély, melyet az égből 400 elköltözött anya áldó szemei néztek. Mayer György ur, az egyesület derék titkára, ezen ünnepély alkalmából rövid vonásokban megírta az egyesület 25 éves történetét. Ebből kitűnik, hogy az egyesület intézetében fennállása óta 400 árva nyert felvételt, kik egytől egyig a társadalom hasznos "tagjai lettek. Jelenleg is 103 növendék élvezi az áldásdus működésű egyesület jótékonyságát az ország minden vidékéről és az intézetben a háztartási teendők mellett még szabás, varrás és különféle kézimunkák készítésével is foglalkoznak. Megindító az évi jelentés következő passusa: r>Az egész választmány őszinte fájdalmának ad kifejezést a felett, hogy az árvaházba való fölvételért könyörgő árvák néha oly tömegesen jelentkeznek, a megüresedett helyek száma pedig aránytalanul oly csekély, hogy nem ritkán vérző szívvel kell visszautasítani oly scgélytelen árvákat is, kik az egylet hatékony pártfogását kétségkívül megérdemelnék s kiket szivörömest venne jótékony gyáviolitás alá, de előlük a bizonyos korlátok közé szorított anyagi viszonyokból eredő kényszer — fájdalom — bezáratja az árvaház kapuit s igy az árván maradt sorsüldözöttek kénytelenek más vigaszhelyt keresni; — de ki tudja, vájjon e szegények találnak-e ilyet máshol'f Az egylet választmányát csupán ama biztató remény vigasztalja , hogy a társadalom kötelességét ezekkel szemben is ieljesiti.« Szomorú biztatás ! Hiu remény ! A szegény árva, oda dobva a bizonytalan sorsnak elcsenevész, elzüllik, megromlik és nagyon csekély azok száma, a kik oly második anyát találnak, mint a gazdaasszonyok országos egyesületének árvaháza. De e czikk írására nem is annyira ez, mint egy másik valóban lélekemelő körülmény indított, melyről a titkár urnák fent említett jelentésében szó van és mely fényesen igazolja, hogy hazánk lelkes honleányai a hires magyar anyák mennyire fel tudják fogni és méltányolni az egyesület működését. Kralovánszky Istvánná az egylet buzgó és fáradhatatlan választmányi tagjának kezdeményezése folytán ugyanis 1878-ban, tehát 8 évvel ezelőtt az egyesület kebelében az emiitett nemesszivü hölgy elnöklete alatt egy perselybizottság alakult, mely feladatává tette, a szegény, elhagyatott árvák ügyét gyüjtöperselyek kiosztása által előmozdítani és lehetővé tenni azt, hogy az egyesület intézetében mennél több árva nyerhessen menhelyet. E cél elérésére Damjanich Jánosné elnök, gróf Batthyányi Lajosné és Kármán Lajosné alelnökök és a titkár az egylet választmánya nevében lelkes felhívást bocsátottak ki a haza hölgyeihez, melyben felkérik őket, hogy forduljanak az egylethez ily perselyekért, függesszék, azokat fel lakásaikban és használjanak fel minden alkalmat, hogy az árvák perzselyének tartalma gyarapodjék. Az alamizsna-gyűjtés eme rokonszenves foiMegyei-városi közös bizottság. Megyei — városi közös bizottsági ülés volt városunkban e hó 22-én Véghely Dezső kir. tan. alispán elnöklete alatt a katonabeszállási pótadó ügyében. Ugyanis Pápa város a m. kir. honvédség részére eddig általa díjtalanul átengedett laktanya épületeiért az állami kincstárból kártalanításban nem részesül, Pápának igénye ahhoz, hogy a kérdéses laktanyát a katonabeszállitási pótadó alapból 188,1. január i-től fogva kártalanitassék, megállapittatott. Ezen összeg mennyisége iránt javaslatot tenni jött össze a bizottság. Jelen voltak Veszprém megye részéről a megyegyülés által e czélból megválasztott tagok: Szabadhegyi Kálmán és Fenyvessy Ferencz. (Békássy Károly biz. tag nem jelent meg.) Pápa város részéről: Pap János, Antal Gábor, s kivülök Voyta polgármester, Szvoboda tanácsos, Bakosi számvevő és Lamperth jegyző. Elnök melegen üdvözölvén a megjelenteket, felhívja a polgármestert az ügy előterjesztésére. Ezen előterjesztés szerint a m. kir. honvédség 71-ik zászlóaljának eddig díjtalanul átengedett városi laktanya után 1881-töl egy évre 3817 frt 56 kr kártérítési összeg követeltetik. A katona beszállásolási pótléknál összesen 2404 frt 72 kr beszámítandó. Az 1882. év január i-töl fogva a kártalanítási összeg kitesz 3459 frt 56krt; a katona beszállásolási pótléknál beszámitandó 1823 frt 29 kr. Az 1883. év január i-töl fogva a m. kir. honvédség 71-ik zászlóaljának átengedett városi laktanya épület után a kártalanítási összeg kitesz 11S1 frtot, mint 1882. évben. Az 1883. évben ezen zászlóaljból a városi laktanyában elvolt szállásolva 21106 ember, ezek után a kincstártól nem téríttetett meg semmi, s igy a katonatartási pótlékból várható 2532 frt 72 kr. A katonai beszállásolási pótléknál beszámitandó 2218 frt 35 kr. A bizottság elfogadta az előterjesztés adatait, s az évenkinti fizetendő kártalanítási összeg mennyisége iránt ez értelemben tesz javaslatot. Ezzel az elnök az ülést bezárva, a jegyzőkönyv aláíratott. mája oly sikerdús támogatásra talált, hogy az egész országban elhelyezett perselyek kiürített tartalma a lefolyt 8 év alatt 17845 frt 92 krnyi összeggel gyarapitá az egylet pénztárát. A legutolsó évben az árvaperzselyekböl 590 frt 92 kr. folyt be az ország minden részéből. E fényes eredmény elég bizonyítéka annak, hogy a magyar hölgyek jótékonyság tekintetében versenyezhetnek magával a jótékonyság nemtöjével 'is. És most hadd álljon itt a fönt emiitett lelkes felhívásnak egy része és hadd szóljon újólag hazánk áldozatkész hölgyeihez, azoknak melegen érző s a közjóért lelkesülni tudó sziveihez! »A legmélyebb bizalom érzetétől áthatva kérünk benneteket, törüljétek le jótékony gyámolitástok által a szerencsétlen árvák könyeit; forduljatok hozzánk »a magyar gazdaasszonyok orsz. egyletének árvái javara« felirattal s az egylet pecsétjével ellátott perzselyekért! Helyezzétek el azokat hajlékaitok legalkalmasabb helyére, legyen az disze, fénye és büszkesége a család, tűzhelynek; tekintse az »árvák perzselyéu kiki a jótékonyság oltárának. Családi ünnepek alkalmával s ha a család valamely tagja örömhírt vesz, avagy a szerencse által kerestetik fel, tehát ily boldog percekben, vagy egyéb kínálkozó alkalomkor (pld. társasjátékoknál, fogadásoknál stb.) ne feledkezzetek meg a szegény árvák perzselyéröl sem. Ha abban ti jó • barátaitok, ismerőseitek csak néhány fillért helyeznek is el, az évenkint egyszer kiürítendő perzsely-fillérekböl összerakosgatott hatosokat, forintokat fog tartalmazni, és ha évenkint az egylet 1000 perzselyébe egyenkint csak néhány forint gyül is egybe, egy éven át árvaházunk javára krajezárokból felszapordott néhány ezer' forintot fognak jövedelmezni. Ily perzselyek iránt fordulhatni özv. Damjanich Jánosné egyleti elnökhöz (Sándor-utcza 32.) és Kralovánszky Istvánnéhoz, a perselybizottság elnökéhez (Lipót-utca 36.) És mi még tegyük hozzá, hogy a Mindenható Isten áldja meg mind a- két kezével az árvák jóltevőitl •