Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-11

XIII. évfolyam. 15. szám. J*l<?SJ eletxilc Mi ii d e ii vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatua'c ki. Berinentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lupSZERK hivatalába (Ó - k o 11 ét/ i a tn é p 'á i c I) küldendők. i»^^agzicctv^T*3^»rt^r?rj^-fgQ^a^-^Tciu--^ . r-.-«-,

ri-., Pápa, 1886. április II. Előfizetési dxjal»:. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után S kr. nvilttérben 2f krajezár. re fizetendő. Bély ig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KL! DÓ hivat a láb a (te f. f ő t s h a l a 11 y 0 m d á j a) . deiidök. Pápa város 'hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos k ü z I ü n y e. Ä földműves iskoia. A Veszprém megyében létesítendő földműves iskola ügye iránt fő uraink s nagybirtokosaink között oly nagy a lelkesedés, hogy az általuk az ügy érdekében hozott nagy áldozatok, valamint az általuk lett alapítványok biztosításai a földműves iskola létesítését most már kétségtelenné teszik. E lapok legutóbbi számai az alapítványt tevők diszes névsorával elég méltóan foglalkoztak, sőt mint eléggé biztos helyről értesültünk, azon gazdag névsorhoz ujabban gróf Nádasdj

7, Ferencz, báró Bésán János és Freystädter Antal egy-egy alapítványi hely felajánlásával s megállapításával sorakoztak, melyekkel együtt az alapítványok eddig összesen a 18-at elérték, melyek között mint alapítványt tevők leginkább főuraink szerepelnek. Bár ezen nagy áldozatok iránt kalap le véve a legnagyobb hálával s elismeréssel kell is adóznunk, azokon csodállioznunk egyáltalán még sem lehet, mert megszoktuk már eléggé s igen gyakran, hogy ott, hol a közügyek iránt áldozni és tenni kellett eddig valamit, legelső sorban és legfőképen mindig csakis főuraink s nagybirtokosaink áldozatkészségével s nemes nagylelkűségével találkoztunk; még oly alkalmakkor is, mint minő a jelenleg, csupán csak is a kisbirtokosok érdekében létesítendő földmives iskola ügye is, mely intézményből a nagybirtokosnak valami különös előnye vagy haszna egyáltalán nem is lehet. Annyival inkább csodálkoznunk kell az egyes vagyonosabb községeknek a létesítendő földmives iskola ügye iránt tanúsított erős közönyén. Pápa és Eirying városoknak a közügyek iránt minden időben melegen érdeklődni tudó hazafias közönsége ez ügyben is meghozta áldozatait, s megtette hazafiúi kötelességét. De hát hol maradt megyénk többi < vagyonosabb községe ? hol maradt ezek \ között különösen megyénk központja \ Veszprém város ? pedig tudtommal egyik ! sem lett elkerülve, sőt mint értesültem, j Veszprém város ezen ügyet eddig még csak tárgyalásra sem méltatta, legalább az az eddig megtartott üléseken még csak be sem mutattatott, pedig Veszprém város adózó polgárainak igen tekintélyes ! száma földmiveléssel foglalkozik. ! Hírből ismerve Veszprém város némely intéző köreinek a közügyek iránti lelkesedését, különösen azonban a városi ügykezelést, cseppet sem csudálkozimk, ha ezen ügy, mint sok más közérdekű dolog a lomtárba került; de a többi vagyonosabb községek közönyössége mégis csak gondolkodóba ejtő, de azon méltán csodálkozhatunk is. Mert egyes kisebb földbirtokostól kívánni sem lehet azt, hogy a létesítendő földmives iskolához erején felül áldozzon; de arra képes nem is lehet, mert egy alapítványi hely megállapításának költségeit egy kis birtokos anyagi helyzete meg sem is birná; épen azért az egyes községek mint erkölcsi testületek kölcsönös jóakaratú érdeklődéssel s összetartással volnának hivatva a község egyes gazdáinak kölcsönös erővel lehetővé tenni azt, mit egyesek a legjobb akarattal sem teremthetnek meg maguknak. Ily csekéry áldozatok az egyes vagyonosabb községek terhei közt annyira megoszlanak, hogy azok majdnem észrevehetetlenekké lesznek, a gazdaközönség jobblétének emelésére s fejlesztésére pedig még is kiszámithatlan előnynyel birnak. Sőt több községnek egymás iránti bizalma, összetartása s szövetkezése is megteremné ezen ügyben áldásos gyümölcsét. Nem kell ennek elérésérc más egyéb, mint egy kis érdeklődós és összetartás, mire a gazdáknak különösen a mai válságos időkben amúgy is elkerülhetetlenül szüksége is van. A mire az egvesek ereje és tehetsége képtelen, azt a jóakaratú összetartás s az egymás iránti kölcsönös bizalom könnyen előteremtheti. ílcjtcitius. Közigazgatási bizottság. Az e havi ülését a kózigazg. bizottság mult hétfőn tartotta meg. A választott tagok közül megjelentek Fiáth Pal br., Szabó J.. Kenessey P., Bekássy K., Bezercdj V., és Fenyvessy F. A hiányzottak betegség,— vagy családi körülményeikkel igazolták távollétüket. A megye területén lévő egyes hivatali szakok statistikai kimutatásai tudomásul vétettek. A kir. adófelügyelő havi jelentéséből érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy márczius hóban befolyt a megyében összesen 14029 frt 38 kr, mely befizetés a mult évi márczius havi befizetéssel szemben 12458 frtal kevesebb. E csökkenést az okozza, hogy a kataszteri kiigazitások folytáni leírások részben az év elején vezettetvén keresztül, a mult évekre történt leírások egyeseknek folyó évi tartozása irányában túlfizetést képeztek. A III-ad oszt. adókötelesek adókivetési munkálatai folyamatban vannak. Múlt hóban sem halasztás, sem ideiglenes adómentesség nem adatott. — A megyei főorvos jelentése szerint a közegészség a mult hóban az előzőnél valamivel kedvezőbb volt. A kórjelleg hurutos lobos volt, mely leginkább a légzési szervek bántalmaira szorítkozott. A kanyaró járvány szünőfélben van. — A kir. tanfelügyelő jelentése szerint az oktatást a járványos betegség miatt 6 községben kellett beszüntetni. Sajnosnak jelezi, hogy mindig találkoznak olyan elöljárók, kik a népoktatás iránt előirt kötelességüket hanyagul teljesitik. Ilyenek főleg a devecseri és dudari elöljáróságok, kik ellen fegyelmi eljárás lett megindítva. — A jelen tanévben négygyei szaporodott az iskolák száma. — A megyeterületén csak egy helyen szünetel még mindig az oktatás iskolai épület és tanitó hiányában, u. m. KerekTelekiben. — A kir. ügyész havi jelentése szerint az egészségi állapot átalában véve jónak mondható. A kenyér rosszasága miatt egy izben visszavettetett. Van a veszprémi börtönben 3 fekvő, és 7 fenjáró beteg. A pápai fogházban az élelmezés ellen panasz nem fordult elő. VizsgaTÁRCZA. KERESEM .... Keresem a földi üdvöt, Annyi vonzó változatban, — A csalódás átka üldött: Mindegyikben kárhozat van. Nem ad üdvöt hir, dicsőség, Kényes jószág az a népkegy; Bántják holnap a ma hősét, Ellened tör ki eléd megy! Rokonérzet tiszta lángja ? Rút irigység sárba rántja. Hogy a fény győz a homályon, Édes ábránd, muló álom. Nem úgy leli szived 'üdvét — Égő vágyban könnyen is vét —; Csalódnod kell minden másban S üdvöt lelsz a megnyugvásban. Egy sírkereszt története. (Elbeszélés.) — Jrla: Horváth Gyula. — Ej van, a legborzasztóbb éj. Az elemek veszett csatát vívnak egymással. A metsző szél üvöltve ragadja magával a felkavart havat s úgy-úgy odavágja dérvirágos ablakomhoz, csakúgy csikorog bele. Ki merne ilyenkor dacolni a haragos természettel? Mindenki alszik, csak engem kerül az álom. Izzadó homlokomat kezemre hajtva egy arcképre fagy tekintetem. Szegény barátom! — De boldog vagy te már! — Nem üldöz téged többé a kin, a fajdalom! Rég volt, midőn e jelenet — melynek szomorú emléke lelkemben fennmaradt — lejátszódott a sors színpadán. Csak barátok voltunk, de testvérként szerettük egymást. Mindkettőnknek fukar kezekkel mért a sors: földhöz ragadt szegények valánk. Minek ecsetelném nyomorunkat, hisz ö már úgyis boldog, azzá tevé egy — sírkereszt. Tanulmányaink végeztével egy községben nyertünk hivatalt. Ki örült jobban mint mi ? ü jegyzői én pedig nevelői állást nyertem. De irigyelte a végzet e két rokonsziv örömét, közbejátszott elvállásunknak, hogy aztán soha többé ne találkozzunk. . . . Egyik este a vendéglőben ülve, fertály borocskám mellett jövömröl gondolkodván, — egyszerre betoppan barátom. Szemei a sírástól egészen vörösek valának, tekintete pedig oly kétségbeejtő. — Mi baj Lajos ? kérdem az ámulat hangján tőle. Kérdésemre felelet helyet kalapját mutatá, mely gyászszallaggal vala átkötve. — Ki halt meg? avagy kiért e gyász? — Anyámért . . . Kis vártatva igy folytatá: — Ugyan mit tennél te most, ha helyzetemben volnál? Ez az egy vigasztalóm volt az életben, s ezt is elrabolta a halál. . . . Oh van-e nyomorultubb teremtése az Istennek?! Mit vétettem, hogy arra az egy megáldó kézre sem valék érdemes. . . .? Beszédét elfojtá kitörő zokogása. — Légy nyugodt barátom! átérzem fájdalmadat, de enyhítsen azon vigasztaló tudat, hogy Istennek .... — Mit? Istennek? vága szavamba őrületes gyorsasággal, hát még azt is elhigyjem, hogy van Isten . . .? A meglepetéstől nem is válaszolhattam. Mire igy fűzé tovább beszédét csendes nyugodtsággal, helyet foglalva egy támlásszékben. — Fáj, iszonyúan fáj máris a még ki nem J mondott vallomás; úgy éget itt belől valami, de 1 mindegy! Meg kell lennie! — Figyelj reám hű barátom, mert most gyónni fogok. Titkom sohasem volt előtted, miért lenne most az utolsó órában ? — Fél éve már, hogy szomszédom angyali leányát Esztikét szeretem. Meg is kértem atyjától kezét, de a gőgös apa kicsinylé állásomat — megtagadta, mondván: ha jövedelmezőbb keresetforrást nyer, nem ellenkezem. Eszti rajong értem, azért tervemet nem közölhetem vele magam. Erre téged kérlek meg. Itt van e levél, add át neki ama búcsúszóm kíséretében, hogy áldja meg az Isten! — Én feledni soh'se fogom! Angyalarcát magammal viszem az égbe Most pedig szeretett barátom, vedd bucsu csókomat! Elmének a világba küzdeni, megtanulni az életet. S ha valaha az est csendes óráiban szerencsétlen barátod emléke lelkedben felmerül, ne itéld el öt, inkább bocsáss meg neki! — Nézz át többször Esztikémhez, vigasztald meg szegényt, hogy azok a szép szemek ne ejtsenek oly sok könnyet értem. . . . * * * Másnap már elhagyá a falut. Felcsapott katonának. Hogy mennyi viszontagságon, mennyi szenvedésen ment keresztül, leveleiből tudom. . Egyik este egy őrmester barátja bekopog hozzá, s amúgy katonásan felszólítja, nem volna-e kedve a »kantinbaa menni, hogy megáztatnék a »komisz« kenyeret. Kétszer se hagyta mondani Lajos. Rögtön oldalára csapta a panganétot. fejébe a bakasapkát és együtt elmentek. Utóbb több és több katona jött össze, s az est nagyon kedélyesen múlt el. Midőn a fizetésre került a dolog, egy hamisat kacsint az őrmester a piros pozsgás korcsmárosnéra, s kihúz egy bankóval telt ererszényt a zsebéből. Meghűlt a vér e jelenetre Lajosban. Hogy is ne ? Hisz az őrmester is szegény fiu volt. Elhagyja nyugalma. Örökösen azon tépelődött magában: honnan vehette ez azt kiíí fogságban nem volt senki. — A megyei árvaszék kitűnő elnökének jelentését itt adjuk: A megyei árvaszék elnöke jelenti, hogy a m. árvaszéki iktatóba a f. év első negyedében beérkezett 5164 drb., s igy ezen negyedben a mult év végén elintézetlenül maradt 347, és kiosztatlan 234 darabbal együtt elintézendő volt összesen 5745 drb. Ebből kiosztatlan maradt 181, kiosztatott 5564, elintéztetett 5123, elintézetlenül maradt 441 drb. Ezenkívül sürgető végzés, mely az ügy korábbi száma alatt adatik ki, hozatott és kiadatott 755 drb. Az irodában a mult év végén leiratlan maradt 7 drb, ezen évnegyedben érkezett 4428, melyből 699 drb leirás nélkül irattárba helyeztetvén, leírandó volt összesen 3736. Ebből kiosztatott 3611, leíratott 3556, kiosztatlan maradt 25, leiratlan pedig 55 drb. A kiadóhivatalba ezen negyedben érkezett 3478, kiadatott 34.78, kiadatlan nem maradt. A nyilvántartó hivatalban elintézetlenül maradt a mult év végén 7 drb, ehez érkezett 1614, bevezetendő volt öszszesen 1021, bevezettetett 1565, bevezetlen maradt 56 drb. Az ülés többi részét a magán ügyek elintézése töltötte be. Papi pálya. Motto: Megemlegeted a napot Melyen bántottad a papot. Régi közmondás. S azt mondják, a közmondásnak igaza van. Vegyük tehát a dolgot ugy a mint mondják, ugy a mint van, és ne keressük annak, t. i. a közmondásnak eredetét. Annyi igaz, hogy a fenti pálya embereinek hivatása valami olyan szép és magasztos, hogy a hivatás ellenzői — bármi okból is legyen az — a legtöbbször megszégyenülnek. De hát nem erről van szó. Hanem arról a kimondhatatlan valamiről, hogy egy ily irányú czikk ma már nem egyházi, hanem világi lapban jelenik meg. S én éppen arra helyezem a súlyt, hogy ebben jelenjék meg. Jól tudom én, hogy volt idő, s nem oly rég, midőn egy most nagyon jelentőségteljes lapunk éveken keresztül nem irta ki az isten nevét. Félt ezt a szabadelvüség előtt említeni, — volt idő, s nem oly rég, midőn fenti pálya emberei csak ugy szánakozva nézettek, hanemha egyes tagjaik különös egyénisége, hogy ne mondjam előtérbelépése — kivált a politikai téren — a sok pénzt ? Lopta-e, vagy tán ez a legénység pénze ? Lajos kíváncsiságán segített barátja, kiahoszszas tréfálódzás után egész komolyan kivallá, hogy biz ezt a »lutrin« nyerte. Ez időtől kezdve nem volt más gondolata, csak a lutri. Másnap be is tette utolsó 10 krajczárját. N'em volt most szorgalmasabb rakója a lutrinak, mint Lajos. Órákig elgondolkodott ama kedves eszme felett, ha »hauptreffert« csinál, mint a madár repül Esztikéjéhez, s azt mondja az apjának: itt van a pénz, most már nincs akadály, amely elválasztana bennünket. Oh ilyenkor látni Lajost! Arcza csakúgy sugárzott a boldogságtól ! De ha eszébe jutott, hátha nem nyerek, akkor elkomorult s egy-két köny csordult ki szemeiből. Soká rakta Lajos a lutrit, mig egyszer a fortuna megkönyörült rajta. Két számát kihúzták. Bezzeg kétszeres erővel esett most a játéknak, s e közben észre sem vette, hogy az idő egyre múlik. Letelt a 3 év és obsitot adtak Lajosnak. Szépen megveregette a kapitány ur a vállát s azt mondta neki : »Az idő lejárt, fiam — elmeheszt!« (Igy bocsátják el a szegény katonát!) Nem igen vette a szivére ezt Lajos, s gondolta magában : »ha már rajtam kiadnak, én is kiadok a századomon!« Ösztöne és szive újra a régi falu felé vezeté. Útjában azon töprenkedett, vájjon hű maradt-e hozzá Esztikéje ? Nem-e ment máshoz nőül. Elmélázásából egy falusi gazda »Jó estét adj' Isten !« köszöntése ébreszté fel; ekkor vevé csak észre, hogy ismét ott van, hol 3 évvel ezelőtt a község tolla volt. Gyönyörű holdas volt az éj ! Az ég csillagai csakúgy mosolyogtak az alvó, bűnös világra .... Lajos felkereste azt a százados hársfát, a mely alatt oly sokszor enyelgett Esztikéjével, s előhúzta hat lyukú furulyáját — mit mindig ma15