Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-04

*4 kább szüksége is volna. Midőn az állam veszélyben van, külről megtámadtatik, mindjárt felütik tejüket az eluyomott szellemi erők, melyek az elnyomatás által épen nem fonottak az ellentétes elemekkel egygyé. Hy nehéz körülmények közé pedig igen sokszor kerül az állam Ha az eddig elmondottakat figyelembe vesszük, lehetetlen, hogy be ne lássuk, miszerint az egységes nemzeti közművelődés megteremtése, fejlesztése, ébresztése főleg a társadalom feladata és és teendője. A társadalmi élet számtalan irányban gyakorol befolyást az egyén képzet és érzelem világára, mert hisz a társadalmi élet körébe tartozik az egész gazdászati és forgalmi élet, az egyház, az iskola, a községi szervezet és önkormányzat, minden czélu önkénytes egyesület. Mindezen társadalmi alakulások nem kényszer utján hatnak a nemzeti közművelődés előmozdítására, hanem erkölcsi és szellemi eszközökkel vezetik oda az egyént, hogy belássa, miszerint a maga érdekét csak akkor szolgálja legjobban, ha a nemzeti közérdeknek szolgál, ha a nemzeti közszellem élőtagja lesz érzelmeiben. °A társadalom, ha benne meg van a nemzeti közművelődés ügye iránti öntudatos érdeklődés, bir azon varázserővel, hogy az idegen műveltség hajtásait, melyek eredeti törzsükről leváltak s ennek folytán fonnyadásnak indultak, lassanként beoltja a hazai nemzeti közművelődés törzsébe, mely mind a törzsnek, mind a hajtásnak gyarapodására szolgál. Hogy a társadalom ezen célt elérhesse, szükség, hogy annak tagjai kivétel nélkül át legyenek hatva a nemzeti közművelődés ügyének fontosságától. Szükség, hogy azokat, kik esetleg származásuk, nemzetiségük, őseik hagyományai és több más körülmények miatt a nemzeti közművelődésre nézve idegenek s nem érzik magukat annak szelleme által áthatottnak, felkeressék jó akarattal és segítsék nekik legyőzni azon nehézségeket, melyek a nemzeti közszellem és közérzület kifejlődésének útjában állanak. Sem a közöny, sem a durva erőszak, sem a megvetés, vagy kicsúfolás nem alkalmasak arra, hogy a különböző nyelvű és nemzetiségű népeket egységes egészszé, közös érzelmekkel, a múltban közös dicsőséggel és fájdalommal, a jövőben közös reményekkel biró nemzetté összeolvasszák, hanem csak a társadalmi gondos, tevékeny, jóakaratú, bizalomkeltő működéssel lehet elérni azt. A társadalmi működésnek eredményét e téren semmisem biztositja inkább, mint közművelődési egyesületek felállítása; nem azért, mintha ezek egyedül végeznék magát a nagy és fontos munkát, hanem inkább azért, mert ezek tartják ébren a közszellemet a nemzeti közművelődés ügye iránt. Ugy hogy szerintem a közművelődési egyletek hatása korántsem egyedül attól függ a mivel azok rendelkeznek, hanem inkább attól, hogy mennyire képesek a társadalom tagjaiban a nemzeti szellemet, az igaz hazafiságot élénkebbé tenni, s a hol az ezeket tápláló érzelem eddig hiányzott volna, mennyiben képesek azt megteremteni. A közművelődési egyesületek tevékenysége abban áll, hogy a nagy közönségben élénkké tegye annak érzetét, miszerint nekünk legnagyobb kincsünk a nemzeti irányú közműveltség, melynek erősitése szóval, tettel, Írással a haza minden hű fiának elengedhetlen kötelessége, s hogy ezen közműveltség hordozójának és közvetitőjének: a nemzeti nyelvnek terjesztése, a haza és nemzet ügyének tett egyik legfontosabb szolgálat. A közművelődési egyletek feladata a társadalom minden tagjával megértetni azt is, hogy a nemzeti nyelvnek és nemzeti közmivelődésnek terjesztése korántsem ellenséges szellem kifolyása, sőt szolgálat idegen ajkú honfi társaink iránt is. Hogy a magyar társadalom átórzette azon feladatot és hivatást, mely a nemzeti közművelődés terjesztése körül reá vár, azt mutatják azon "áldozatok, melyeket a társadalom tagjai minden rend, osztály, vallás különbség nélkül önkényt hoznak a közművelődés oltárára; mutatja azon készség, melylyel a nagyközönség minden rétege támogatja és pártfogásába veszi a közművelődési egyleteket és szolgálja azok ügyét nem csak anyagi áldozatokkal, hanem öntudatos szellemi tevékenységgel is. Biztosan számithatunk rá, hogy a társadalom e téren feladatának meg fog felelni s el fogja érni azon czélt, melynek teljesülését minden igaz hazafi óhajtva várja, hogy a magyar államban egységes magyar nemzeti közszellem legyen uralkodó, s valamint nincs különbség a polgári jogokban polgár és polgár között, ugy ne legyen különbség a nemzeti közérzületben és hazaszeretetben sem. És ha ez sikerül a társadalomnak, csak akkor leend biztositva állami létünk is, melyet nem törhet meg semmi külről jövő támadás sem, mert a szellemi és erkölcsi erő, mit a belső egység ad, daczolni fog minden viharral, s ellent fog állni minden támadásnak. Kifizeti-e magát a gyapjúnak gyári mosatása? Ha elméletben fontolgatja a gazda ama hátrányokat, melyek a gyapjúnak a háton való mosatása körül felmerülnek, nevezetesen, ha sok esö jár, akkor többnyire hideg van, sokat szenved a juh, nehezen tisztul a gyapjú, ha száraz az időjárás, akkor felveri a por a gyapjút, sok gazdának nem levén usztatója, második harmadik határban kénytelen az usztatást végezni, juhai a hajtás és étlenségben szerfelett sokat szenvednek ; s ha végre szerencsésen átestünk az usztatás nyomoruságain, elkövetkezik a nyirés ideje. Úgy de nyiröinket a szomszéd előbb lefoglalólzta, vagy ha ezt mi tettük, akkor magasabb nyirödij, áldomás, muzsika ígérete mellett valójában ellopatja azokat, nem tudunk kellő időben megnyiretni, s igy gyapjúnk nem ütvén meg a vevőnek szerződés szerint kikötött tisztasági fokot, kész a kellemetlenség. De tegyük fel, hogy mind a mosást, mind a nyirést kellő időben szerencsésen végeztük, jön még az igazi haddelhadd, akkor jön a mumus a vevő képében, a ki — mert a gyapjú ára esetleg megszállt, — a legszerzödésszerübb gyapjúban is keres és talál kifogásokat, megtagadja az átvételt s a mi fő, a gyapjú ár hátra levő részét szépen magával viszi; pedig már számítottunk arra hónapokkal előbb, hogy hát a gyapjú árával ezen még azon tartozásunkat elégítjük ki vagy váltónkat váltjuk be. Ezen kényszer hatása alatt azután vagy kiegyezünk a vevővel, elengedvén a gyapjú árból, vagy hosszú pert kezdünk; mindegyik felér mázsánkint 5 — 10 frt veszteséggel. Hát ha mind eme kellemetlenségeket fontolóra vesszük s hozzá számitjuk azon izgalmakat, melyek a mosás, nyirés, de különösen az átadás alkalmából a gazda egészségére károsan hatnak, akkor önkénytelenül a gyapjumosó gyárak jutnak eszünkbe, mert ezek hivatva lehetnek bennünket mindeme kellemetlenségektől megszabadítani, igy okoskodván, hogy a gyári mosatási költségek nagyobb részét meg kell a vevőnek fizetnie, mert a háton mosott gyapjú a szövő gyárban még egy mosás alá kerül, tehát ha én olyan gyapjút állitok elő, mely osztályozva, mosva egyenesen a szövőszékre alkalmas, akkor kell, hogy az. ilyen gyapjú legyen a legkeresettebb s e szerint legjobban megfizetett áruezikk' Mindez okoskodásokat azonban a tapasztalás halomra dönti, a mint azt alább lesz szerencsém beigazolni. 3038 drb. öreg, 3 fii és tavali juhomról a téli —, 765 db. bárányomról a bárány-gyapjut 1885. évben zsírban nyirettem le, s ezt, összesen 8637 kgrm. zsiros gyapjút, egyik magyarországi gyapjumosó-gyárnak osztályozás és mosás végett átadtam; ezen gyapjú gyári mosás után 2143 klgrm. lett, melyéit 8 havi raktáron fekvés után 212 frjával 2% (kassá skouto) levonása mellett kaptam összesen 4543 frt 16 krt. Ebből leszámítandó költségek a következők : Fuvar a gyárba . . . . 133 ft 29 k. 8637 k. zsiros gyapjú mosatása pr. 5 ft 431 ft 85 k. 28 db. zsák ára, melyet a vevő nem fizet meg . . 44 ft 80 k. Posta és távirdai költségek . . 2 ft 50 k. 1% eladási, J

/

2

% alkuszdíj . . 68 ft 14 k, 4552 f 16 rnak Shavi 6% szűnő kamatja 273 ft 13 k. összesen: 953 ft 71 k. marad tehát tiszta gyapjú ár : 3589 ft 45 k. Juhaim lágy folyóvízben hideg zuhanynyal mosattak eddigelé, azok évi átlag gyapjútermését 19 éy óta jegyzem s azt tapasztalom, hogy a darabonkénti átlag-termés egyik év a másiktól csak néhány gramm különbséggel váltakozik; 1882., 83. és 84. években az átlag teljesen egyenlő volt, e szerint minden valószínűség szerint ugyan azon teleltetés és elbánás mellett a termés eredménye 1885-ben is ugyanaz leendett, vagy is a téli gyapjúnál darabonkint 1242 gramm, a báránygyapjúnál 428 gramm. Ezen körülményt alapul felvéve, a háton mosott gyapjúnak kellett volna lenni 1885-dik évben 3977 kgrammnak, vagy is 7102 bécsi fontnak, melyért ismerős kereskedő a nyirés ideje alatt bécsi mázsánként 65 ftot ajánlott, sőt véletlenül ugyanazon napon, melyen a gyárban fekvő gyapjúmat eladtam, az 1886-ik évi gyapjú termésemért bécsi mázsánként 65 frt lön beígérve, és i^y 7102 bécsi font gyapjúért kaphattam volna 4616 frt 16 krt, melyből a 64 frt mosási költségeket levonva, marad 4552 frt 16 kr, és igy a gyári mosással elért 3589 frt 45 kral szemben 962 ft 71 kr veszteség mutatkozik, vagy is a bécsi mázsánként beígért 65 frt helyett 50 frt 54 krt kaptam, tehát mázsánkénti veszteség 14 frt 46 kr. Közlöm ezen adatokat, hogy gazdatársaim okuljanak belőle, s ne legyenek kénytelenek ily drágán megszerezni azon tapasztalást, miszerint a gyapjú gyári mosatása ma még nein fizeti ki magát. Hogyan lehet tisztességesen megélni söt gyarapodni ? Ha két három ember ma összejö, azonnal a rossz időkről beszélgetnek: nem lehet megélni, koldussá leszünk, az adórovatolók végre is kifogják zsákmányolni az országot sat. Az igaz, hogy az adórovatok nyommasztók, gyakran igazságtalanok; azonban ha egyébb adó nem terhel bennünket, mint az, melyet a felsőbbségnek fizetni tartozunk, még nem volna elviselhetlen. De vannak más adók is, melyek néhányunkra, söt — mondhatom — sokakra nehezülnek, igy p. o. tunyaságunk kétszer, hiúságunk háromszor, és balgaságunk négyszer annyit visz el tőlünk, mint a felsőbbség. Ezen adóktól egy országgyűlési képviselő sem mentesíthet fol bennünket. Egy oly kormányt, mely a nép idejének egy tizedrészét robotra kényszerítené forditatni, mindenki ócsárolni fogná, pedig a tunyaság sokaknak még több idejét is elrabolja. Számítsátok föl az időt, mit a mitsem tevés, vagy más haszontalan szórakozások elrabolnak tőlünk, átfogjátok látni, hogy igazam van. A tunyaság betegségeket idéz elő, s megrövidíti az életet, mert elerötlenit bennünket. Ha szereted életedet, ne pazarold az időt; mert ez az, miből az élet áll. Mennyit veszítünk már csak az által is, hogy tovább alszunk, mint szükséges, a nélkül, hogy megfontolnánk, miként az alvó róka nem fog tyúkot. Hadd mozogjanak tehát kezeink, mig erő van bennök, mert az elveszett idő, nem tér többé vissza. A restség mindent nehézzé, a munka mindent könnyűvé tesz. A restség oly lomhán czammog, hogy könnyen utoléri a szegénység. Üzd mesterségedet, nehogy az űzzön tégedet. — Korán ágyba és korán ágyból — ez teszi az embert egészségessé, gazdaggá és bölcssé. Mit használ jobb időket óhajtani és reményleni ? — Változtassátok meg magatokat és megfognak az idők is változni. A szorgalomnak nincs szüksége óhajokra. Ki reményekkel táplálkozik, az éhhalál veszélye környezi azt. Fáradtság nélkül semmit sem lehet elérni. Kinek iparüzlete van, annak birtoka is van; kinek pályálya van, az jövedelmes tisztséget visel; ki dolgozni akar, mindig talál kenyeret. A szorgalmas ember házába is be-be kacsist néha az éhség, de nem meri betenni lábát. Dolgozz ma, mert nem tudod mi tartóztathat föl holnap.. Kesztyűben nem fog a macska egeret. A szorgalom még maga nem elégséges, szükség, hogy legyünk állhatatosak és kitartók. Egy fa, melyet gyakran átültetnek, nem tenyészik olyan vidoran, — egy család, mely gyakran kihurczolkodik, nem virágzik úgy, mint a mely helyén állhatatosan megmarad. — Ne hagyd cl műhelyedet, akkor ez sem fog téged elhagyni. Ha dolgaidat jól akarod elintézve látni, menj magad. Ki az eke által akar élni és gyarapodni, fogja meg maga annak szarvát. A gazda szeme többet használ, mint két keze. A ki jó kereső, de nem tud gazdálkodni, az halálra dolgozhatja magát a nélkül, hogy egy fillért is hagyna maga után. A kövér konyha, sovány végrendeletet tesz. Sok szép vagyon jutott tönkre mióta a férfiak játék és ivótársaságok miatt, a fejszéről és kalapácsról, — a nők pedig a kávé és thealátogatók kedvéért, a tűről és rokkáról megfeledkeztek. Ha gyarapodni akarsz, ne csak keresni, de gazdálkodni is tanulj. Egy haszontalan időtöltés sokszor többe kerül, mint egy gyermek fölnevelése. Sokszor azt hiszik, hogy egy csésze kávé vagy thea, egy pohár bor, vagy sör, kissé finobbak ruhadarabok, olykor-olykor egy kis mulatság, mindez oly sokba nem kerül, de a kevés, sokszor ismételve, sokat tesz. Egy kis hasadék elsüllyeszti a nagy hajót. Sok ember megvesz oly dolgot, melyre szüksége nincs, ha azt hiszi, hogy az nagyon jutányos, nagyon olcsó; de a mi nem szükséges, az mindenesetre drága. Vásárolj csak mire nincs szükséged, nemsokára elfogod adni mire szükséged van. Vannak egyének, kik maguk éheznek, es gyermekeik szájától megvonják a kenyeret, csakhogy egy haszontalan szép öltözékre a szükséges pénzt megtakarítsák, — a selyem és bársony eloltják a konyhában a tüzet. Oda jutottunk már, hogy több a mesterkélt szükséglet, mint a természetes. Ily, ehhez hasonló dőreségek által sok gazdag ember jutott már • koldusbotra, s kényszerült azok segélyezéséhez folyamodni, kiket az előtt lenézett. Sokan szép vagyont örökölnek, de feledik miként jutottak hozzá, s igy vélekednek: nappal van, ném lesz soha éj. Egy kis csekély kiadás ily nagy vagyonból föl sem tűnik, de ha mindig veszünk a hombárból és nem teszünk hozzá, nemsokára látni fogjuk fenekét. Ha a kut száraz, akkor kezdjük csak a vizet becsülni. Ha tudni akarjuk milyen becses a pénz, menjünk kölcsönkérni. A kölcsönt, gondok követik. Ha szobádba egy szép bútor darabot vásároltál, még tizet kell hozzá venned, hogy minden összeüljék, pedig könnyebb az első vágy sugalmának ellentállani, mint a többi következőknek. Mily balgatagság nélkülözhető dolgok miatt adósságokat csinálni! Ki adósságokba temeti magát, jogot ad másoknak szabadsága felett. Ha a kitűzött időben fizetni nem tudtok, pirulni fogtok, ha hitelezőitekkel találkoztok, — aggodalom fog körül, ha velők beszéltek és nyomorú mentegetőzéseket fogtok hebegni, — elvesztitek a hitelt, bizalmat, becsületérzéstek megtompul, s magatokat aljas, szennyes hazugságok által megbecstelenititek. A becsületes ember félelem nélkül tekinthet mindenki szemébe; az eladósult szegénység elrabolja az önérzetet, önállóságot és erényt. Az üres zsák nem állhat egyenesen. Azért óvjuk meg szabadságunkat, függetlenségünket; legyünk munkások és szabadok. Ha néha van feleslegünk, tegyük azt félre agg napjainkra, s a szükség felmerülhető eseteire. A déli nap nem süt egész nap. A kereset rövid és bizonytalan lehet, de a kiadások bizonyosak és addig tartanak, mig életünk. Könynyebb két kályhát fölállítani, mint egyet rendesen fűteni. Inkább vacsora nélkül feküdjünk le, minthogy mint adósok keljünk föl. A tapasztalás drága iskola ugyan, de egyetlenegy mégis, melyben a balgatagok valamit tanulhatnak. Franklin után o om esi .1 — Jókai 3VJEÓI* ujabb regényeinek Révai testvérek kiadásában megjelenő füzetes vállalatiból, még pedig „A kis királyok* cimö regényéből, most kaptuk meg az S—8. füzeteket Maga a történeti háttér, melyből regényirodalmunk nagy királyának teremtő geniusa magának a regénynek vezéralakjait elénk vezeti, elég biztosíték arra, hogy itt ismét oh nagyszabású .hatalmas művet kapunk, mely Jókainak ezúttal nem tisztelőit, hanem valósággal imádóit fogja szaporitani. Mert tisztelni már az egész föld kerekségén tisztelik, és közel jár hozzá, hogy regényeível hamisítatlan bálványkultust honosítson meg. A forradalom előtti időknek, annak a nagy. korszaknak páratlanul szép leírása e regény, mely eredményében csak megelőzője azon eseményeknek, miknek ismétlése szemeink előtt folyik le. Küzdelme a conservatív hajlamoknak, a Bécs felé kandikáló — de azért önzetlen — hazafiságnak az ősi szittya erénynyel, melynek képviselőit csak ugy lehet megtörni, ha előbb elbódulnak. Hogy aztán ezt mi okozza, az ősmagyar erény: a pazarlás, vagy pedig a bcszámithatatlanságig elfoguló dölyf,— magán a dolgon nem soka I változtat. És a regénynek három kis királya: Ponlal'tgethy Adalbert, Tanussy Decebál és Belizár a kitűzött ezé! leié való törekvésben nemcsak király, de valóságos autokrata, kiknek minden eszköz jó és üdvös, csak rá mondják az egyikre, hogy tetszik és kiáltsák a másik előtt: Éljen! Az egyiket az előbbi vakítja el, a másikat az utóbbi dönti romlásba, de azért valamennyi jó hazafi marad. E vörös fonál húzódik át az egész regényen, melynek mellékalakjait is művészek személyesitik. Olvasni kell ezt szóról szóra

f betűről betűre, és Jókai szellemének varázshalása alatt páratlan gyönyört élvez az olvasó. Révai testvérek füzetes vállalata oly eszközt nyújt ez élvezel megszerzésére, melyet lehetetlen nem méltányolnunk. — Minden magyar ember asztalán ott lehet ezentúl legnagyobb Írójának minden regénye. Küzetenkit 25 krjával lassankint oly könyvnek válik tulajdonosává, mely a szellemi élvezetben legalább is felér egy kis királysággal. (Az előfizetési pénzeket, egész évre 6 frt, kiadókhoz, Révai Testvérekhez Budapesten, IV. Váczi-utcza II. lehet kűlden

;

, de kaphatók a {űzetek minden könyvkereskedésben is. — "Vas <3r©r*©fo©ll összes müveiből Mehner Vilmos kiadó gyorsan bocsátja közre a füzeteket. Négy fűzel hagyta el újra a sajtót, s ezzel csak a nem régiben megindult kiadásból már tizennégy fűzet jelent meg. ,,A nagy idők, nagy emberek,« Vas Gereben c tősgyökeres magyarságú s a harmincas évek typikus alakjait szerepeltető korrajza folyik most. Gyulai László minden fűzetet több illusztrációval látott el. Egyes fűzet ára i'ó krajezár. — Rltlca jelenség szépirodalmunk terén az a nagy buzgalom és áldozatkészség, mellyel a már közkedveltségnek örvendő ,,Gondűző" czim'ű szépirodalmi hetilap íz eredeti magyar regényt és elbeszélést fejleszteni cs emelni iparkodik. Előttünk fekvő nyolez számában hat regény folyik. Tolnai Lajosnak, a lap főmunkatársának mélyre hatoló nagyszabású társadalmi regénye „Eladó birtok''-ok; Abonyi Lajosnak költői yelenetekben gazdag történeti regénye „Az utolsó kurucvilág

1

'. E számokban érnek véget Vértesi Arnold, jeles elbeszélőnk regénye, ,,Csiricsáry Bertalan ur ő méltósága" ós Belot Adolf rendkivül—érdekfeszilő regényes műve: »A kígyó ;«c helyettük pedig kezdődnek Margitay Dezső regénye „A második lány" és Montépin Xavéré „A kenyérárusnő" melyek meganynyian a legszélesebb olvasó körökben méltó feltűnést fognak kelteni. Az elbeszélések özönéből kiemeljük Balázs Sándor humoreszkjét »Biztos gyógyszer minden betegség eilen,« Reviczky Gyula rajzát ,.Por és hamu", báró Horváth Miklós elbeszélését „A grófnő házassága", Tóth Sándor történeti elbeszélését „Egy állhatatlan fejedelem". Lipcsey Ádám vázlatát „Jó leány,<r Munkácsy Kálmán elbeszélését ,,Hét tüz között

1

' stb Lyray költeményekkel szerepelnek a fiatal nemzedék kiváló tagjai, min' •> E rovatban említett kiadások megrendelhetők Wajdits Károly könyvkereskedésében, Pápán,