Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-03-28

jogérzete és jó törvény szükséges. És pedig annyira szükséges, hogy ha ezek közül bármelyik hiányzik, például nem is emlitve a tudományosan képzett lelkiismeretes birónak és jó törvénynek, hanem csak a társadalmi élénk jogérzetnek hiányát, tehát ha az emberek könnyen elfogadják aláirásukat, ha könynyü mindenre hamis tanút kapni, ha a bűnöst nem sújtja a közvélemény általi elitéltetés: lehetetlenné válik a jó igazságszolgáltatás. Ugy a tudomány mint a gyakorlat terén tehát lassanként különitctnek cl az állami ügyektől azon ügyek, a melyek a társadalmi élet körébe tartoznak. Lassanként látják be a tudósok ugy mint a politikusok, hogy vannak ügyek, melyek nem tűrnek erőszakot és kényszert, hanem csak is azon törvényeknek engednek, melyeket az egymással ellentétben levő érdekek küzdelme, külső hatalmi befolyás nélkül állapit meg érvényesül, s a melyeknek engedve az egyén midőn saját érdekét szolgálja, szolgálja a közérdeket is és midőn a közérdeket szolgálja, szolgálja saját érdekét is. A társadalmi tevékenység hatáskörébe tartozik sok más ügyek között a nemzeti közművelődés ügye is, a melynek felvirágoztatása bennünket nemzetiségi és hazaíisági szempontból most különösen érdekel. (Folyt köv.) kelt nagybecsű közleményét és őszintén rokonszenvezek azon nemes törekvéssel, a mely a földmives néposztálynak szakszerű kiképzését s ez által jólételének emelését tűzte ki magának feladatul. A pannonhalmi főapátság már régebben irányozta figyelmét azon nagyon is megszivlelelendö állapotokra és kívánalmakra, a melyeket Méltóságod kegyes átiratában oly találóan ecsetel, és nyolcz év óta gondoskodik arról, hogy nevezetesen tarjáni pusztai iskolánkban > a foldmivelés minden ágában is nyerjenek kellő oktatást a tanulók. Fölötte sajnálom azért, hogy most kormányzásom kezdetén, midőn minden oldalról rendkívüli igények lépnek elém, s a közgazdasági viszonyok mostoha hatása minden lépten-nyomon érezteti velem súlyát, nem felelhetek meg Méltóságod várakozásának. De azt Ígérem, hogy a felállítandó földműves iskolának működését éber figyelemmel fogom kisérni, s hogy a t. megyei gazdasági egyesületnek hazafias törekvését minmindenkor a legőszintébben fogom méltányolni. 1 Fogadja Méltóságod mely tiszteletem kifejezését ' mclylyel vagyok Pannonhalmán, 1S86. március hó . 15-cn, Méltóságodnak alázatos szolgája Vaszari Kolos főapát. E levél azt sejteti, hogy a főapát ti . ur ü Méltósága, ki mindig ott áll a nemes és hazafias ügyek élén, mihelyt teheti, nem vonja el jótékony kezét a veszprém megyei földműves iskolától sem. A földműves iskola alapitványai. Azon szép felhívásra, melyet vármegyénk főispánja ifj. Esterházy Móricz gróf ur, mint a Veszprém megyei gazdasági egylet elnöke megyénk nagybirtokosaihoz intézett, újabbi sikert jelezhetünk! Igy dr. Zalka János győri püspök úr ö nagyméltósága a következő szép levélben jelenté alapítványát: Méltóságos Gróf és Főispán Úr! Méltóságodnak fönbecsü levelét, melyben arra szólít fel, hogy a Vesz.prém megyében fölállítandó földmives iskolához egy alapitványnyal járulhat, tisztelettel vettem, és ezennel kijelentem, miszerint igenis fogok egy alapítvánnyal hozzájárulni az említett iskolához, magától értetvén, miszerint ezen ajánlat folytatására utódaimat nem kötelezhetem. Adja Isten, hogy a legnemesebb szándék meghozza a kívánt gyümölcsöt, s ne legyünk kénytelenek majdan az iskolából haza jövő tanoncz túlhajtott igényét s aránytalan praetensióját visszautasítani. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Győr, 1886. márczius hó lo-én. Zalka János győri püspök. Ujabban Ihász Lajos nagybirtokos is bejelenté, hogy saját nevére tesz alapítványt. Vaszary Kolos pannonhalmi főapát ur ü Méltósága pedig a következő levelet küldé be a megyei gazdasági egylet elnökének: »Méllóságos Gróf Főispán ur, mélyen tisztelt uram! Meleg érdeklődéssel vettem Méltóságodnak f. hó i-röl Jegyző és postamester. (J.evél a szerkesztőhöz/) Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja mult heti számában valaki rosz néven veszi a postaigazgatónak, hogy egy községi jegyzőt nem nevezett ki, az ajánlat dacára, posta mesternek. A nélkül, hogy Jekelfalussy Sándor kir. kamarás postaigazgatónak fogadatlan prókátora lenni óhajtanék, legyen szabad a kérdés másik oldalának megvilágosítására néhány szerény észrevételt tenni, a felhozott concrét eset személyeinek ismerete s reájuk való vonatkozás nélkül, csupán a közszolgálat érdekeire való tekintetből. A »Papai Lapok« egy régebbi számában a szolgabíró a megye omnibuszának volt feltüntetve, s ez igaz is, de hozzá tesszük, hogy a községi jegyző pedig az ország omnibuszának tűnik fel. Az igazgatás minden ágai végső kihatásukban többnyire a községi és körjegyzők kezeiben gyűlnek össze, s ha ott megtorlódnak, az egész gépezet egyet zökken, és megáll. Sokszor el volt mondva, hogy a jegyző a hazafias érzelmek ápolásától egész az ado behajtásig, mindenre alkalmaztatik, a bakter fogadástól a telekkönyvi beadványok szerkesztéséig mindenhez ért, s községének erkölcsi és anyagi érdekeiért felelős ország-világ előtt. Neki parancsol a szolgabíró (meg a községi községi bíró is olykor-olykor) az árvaszék, a tanfelügyelő , no meg különösen az adófelügyelö, közvetve a törvényhatóság, a törvényszék, s a többi bíróságok valamennyien. Eszünkbe jut a norinbergi iparos, ki 1Ő40ben azt hirdette magáról, hogy ö borbély, iskola mester, patkoló kovács és szülész, — készít csizmát és papucsot, árul heringet, mézes kalácsot, egérfogókat és egyéb csemegéket. . . . A jegyzőnek is mindenhez kell érteni és sokan kozülok értik is feladatukat, be is töltik becsülettel, csakhogy nem is érnek am reá mellékes foglalkozást is űzni. Hát lehet-e azt helyeselni ha a jegyző még t'öbb terhet, még főbb felelősséget akar magára vállalni ? Ha egyesek tán némi csekély segély forrás kedveért egy oly sok aprólékos teendővel s akkora felelősséggel járó hivatalt, minő a posta kezelése, csak ugy mellékes foglalkozásképen hajhászni elég megfontolatlanok, szükséges-e őket ezen törekvéseikben tán hatóságilag is támogatni? Nézetem szerint kár! Mert lehetetlen hogy a jegyző egyik vagy másik hivatásszerű teendőjét el ne hanyagolja, ha mellékes jövödelmeket hajhász. Vagy tán a helyettesítésre gondolnak jegyzőink a nyakra-főre való postamesteri pályázatoknál. No ha ők hajlandók helyetteseikre bizni a postát, az igazgatóság jól teszi, ha nem túlságosan bizik a helyettesekben. Teljesen igszat adok annak, ki kevesli a jegyzők jövödelmeit, de azoknak emelésére, méltányosabbá tételére nem helyes ut a jegyzőt akár arra felhatalmazni, még kevésbé mintegy oda terelni, hogy mellékes foglalkozásoknak éljen. Hanem a községi törvény módosítása küszöbön van, majd ha az tárgyaltatik, akkor kell agitálni a jegyzők jogos igényei mellett. Csak még egyet: Ismerünk mindnyájan jó családból való szegény sorsú egyéneket, köztük feles számmal nőket, kiket egy szerény postamesteri jövödelem az anyagi bukás után az erkölcsitől mentett meg, s a tapasztalás bizonyította, hogy íöleg a nők a legszebb sikert mutatják fel ezen a téren, s mint egy útmutatók gyanánt szolgálnak egy nagy társadalmi probléma sikeres megoldásához. Es ilyen vállalkozókban is fájdalom bővelkedünk. És ilyen pályázókért lemondhatnak bizony jegyzőink is a szivarra való mellékes jövödelemröl, ha mindjárt nem a legeslegszükebb hazából, a megyéből, valók is azok a pályázók. lanom , hogy annak a nagyhangú felebbezésnek ugyancsak felültem. Mert hiszen, mint ezt hivatalosan tudom, ma-holnap egy esztendeje lesz, hogy a megyegyülés elhatározta egyhangúlag a megyeház építését ; — el lett határozva egyhangúlag, hogy az a terv, mely 340,000 frtot vesz igénybe, elfogadtassák ! Azt is hivatalosan tudom, hogy már maga a kormány is jóváhagyott mindent és hogy már (ezt meg már saját szemeimből láttam) az uj megyeháznak első emelete is majdnem készen van ! — Igy tehát a múlt megyegyülésben egyszerűen az okvetlenül szükséges kölcsön megszavazásáról volt már csak a szó. Fizetni most már akár tetszik, akár nem, »muszáj !« Ilyen helyzetben meg nem állhatom, hogy el ne itéjem a megyénk békéjét felzavarni akaró nagyképűsködő heczczelést. A miként én nem szólhatok most már, mert elmulasztottam, annak idejében, mikor még lehetett volna a felszóllalást, — épen ugy c^.éltalan hiábavaló henczegés a megyeház építésének a kormány által is elfogadott terve ellen egy szót is felhozni. Van ezer sok más bajunk, tessék arra nézve orvosvoslást keresni ! Eső után, jól irta a minap e t. újság, nem kell már köpenyeg. Ennyit akartam megírni, nem mint újságíró, de mint egy perezre felültetett, de már kijózanodott bizottsági tagja e megyének. A nagyhangú felebbezés. — Levél a szerkesztőhöz. — Hibám beismerésével kezdem rövid levelemet. En is szentül azt hittem, hogy a mult megyegyülés döntött a megyeház kérdésében; hogy ezen gyűlés volt az, mely nyakunkba sózta azt a »draga« megyeházat. .Abból a nagyhangú felebbezésböl legalább, melyet e kérdésben épen az a bizottsági tag úr adott be, kit már nem is tudtam, hogy Veszprém megyéhez tartozik, ezt olvastam ki. Be vallom azonban, hogy hiszékeny ember létemre, alaposan fel lettem ültelve. S minthogy magam is megszégyellettem magamat, csupa emberbaráti jó akaratból, nehogy mások is igy járjanak, írom e levelet a Papai Lapokban, kérve a t. szerk. urat, hogy adna az igazság érdekében ennek egy kis helyet. Magam is azok kozé tartozom, kik, ha csak lehet, nem örömest mozdulnak el kis fészkükből. Drága az élet Veszprémben, rosz az ut is, sajnálom lovamat; meg aztán mióta nem kaptam szállást a Koronában, százszor is meggondolom, mig egyszer virilista létemre, a megyegyülésre megyek. A Pápai Lapokat olvasom szorgalmasan ; innét ugyan régesrégen tudtam azt, hogy meg van szavazva a megyeháza stb., de mikor azt a nagyhangú felebbezést elolvastam, azt hittem, hogy a pápai újság megyegyűlési hírei tán tévedésen alapultak. S minthogy érdekemben állott a dolog, (nekem is csak jól beüt a pótadú!) utánna néztem annak; — s most mar be kell valNéhány őszinte szó a magyarországi tanítók árvaháza érdekében. Midőn az országos tanítói árvaházi egyesületnek hozzám intézett megkeresése folytán a mult február hó elején több hitközséget, iskolaszéket és tanitói egyesületet felkértem, őszintén megvallva, azon biztos reményben tettem azt, hogy az erre legilletékesebb körökben ezen ép oly fontos, mint humánus ügy iránti érdeklődés oly nagy és élénk lesz, miszerint a vallás és közoktatási minister urnák arczképéböl nem csak az elárusitás végett küldött 50 példány csak hamar el fog kelni, hanem a nemes czél javára és tankerületem dicsőségére még ujabbi megrendelésről is kell majd gondoskodnom. Azonban sajnosán kellett tapasztalnom , hogy sokfelé intézett kérésemnek vajmi kevés lett az eredménye, mert eddig csak a veszprémi izr. hitközség részéről 10, a várpalotai izr. hitközség részéről 2, a Pápa városi iskolaszék részéről pedig 10 s igy mindössze 22 példány rendeltetett meg. S minthogy a többi felkért testületektől most már egy hó lefolyása után megrendelésre alig számithatok, kimondhatom, hogy ezen országos czélra a minister-arczképeknek 60 krjával való elárusitásából a Veszprém megyei tankerületböl összesen 14 frt folyt be. Én ezen eredményt oly csekélynek tartom, hogy a gyűjtést épen a tankerületem hírnevének koczkáztatása nélkül ezzel annál kevésbé vélem befejezhetni, mert az országszerte nem annyira anyagi, mint inkább erkölcsi tekintetből, a tankerület szegénységi bizonyítványának tekinthetnék. Azért ama kéréssel fordulok a magyarországi tanítók árváinak sor.--a iránt részvéttel viseltető hatóságok, testületek és egyesekhez is, hogy ezen valóban szent ügyet akár az arczképeknek 60 krjával való megvétele, akár pedig a nélküli nagylelkű adományaikkal pártfogolni szíveskedjenek. nyakára, karjára, mint a Murányiak ősi tulajdonát, büszkén és boldogan csókolva imádott nejét. Ah ! mi boldog volt még akkor, hisz ö is rajongva szerette férjét. E néhány hét mit együtt töltöttek, a boldogság árjában repült el, nem zavartak őket kíváncsi szemek, utazásaikban hol egy-egy szép pontot találva napokig időztek, andalogtak a tenger moraját halgatva, édes ábrándokat s/.öve. De végre az otthon ib megkovetelé társadalmi jogait. Murányi bemulatá nejét ismerőinél. Menyivel szivesebben maradt volna pedig csak egyedül vele, forrón szeretett Ervinjével,— egy bal sejtelemmel küzkodött folyton, rettegve lépett be a nagy világba, — még Zcrgeyne estéje előtt is kérve kére férjét a hon maradásra, de Murányi büszkesége nem engedhette volna, hogy elvonultan éljenek a nagyvilágtol, hol feltűnni, fényleni szeretett, s nejeben megtalálta méltó társat, ki régi franczia nemes csa'ád tagja, bar vagyontalan, de megjelenésével, szépségével hódított. (Folyt, kov.) A Népdal. ([Vésziét a márczius 21-cu tartott felolvasásból.} ... A dal oly lantos költemény, melyben a szívnek egyszerű, szelidebb érzelme nyer egyszerű élénk költői kifejezést. Az egyszerű szelidebb érzelem alatt az érzelemnek ama középfokát értjük, mely nem emelkedik föl az indulat hevéig, lelkesedésig s nem száll le szemlélődő értelmességre, merengésre; így pl. a busongás az érzelem középfoka, az elcsüggedés a legmagasabb, a keserv a legalsó foka. A szelidebb érzelem természeténél fogva nem tarthat soká, azért a dalnak is rövidnek kell lennie; kerüli a szónoki éket s terjengést, benne az érzelemnek úgyszólván egyetlen mozzanata, a szívnek egyetlen dobbanása nyer kifejezést. Olyan mint egy a szemben felcsillámló könny, mely hirtelen támad s fényével még fényesebbé teszi a lélek lükrét. Előadása világos, kerül minden ragyogást, képekben való duskodást. Szerkezete drámai, a lehető legegyszerűbb, versei szakosak, szigorúan egyöntetűek. Legfőbb baja a nyíltság, kercsetlenscg; mesterkéletlen s egyszerű szerkezetével, előadásával, hangjával bűvöli el a szivet s kelti Ibi benne a benne zengő érzelmei. A dal fajai közül lássuk a népdalt. A valódi népdalban a népnek érzelmi'világa jelenik meg mindazon népies vonásokkal, sajátságokkal, melyek a népet mint ilyent saját eredetiségében tüntetik elő. Ama sajátságok pedig, melyek a népdalt jellemzik, a következők: 1. A termeszét tüneményeit bevonja saját érzelme korebe s azokat mint szive oromé s fajdalmának regeseit tünteti fel, mint pl. Vad geilice turbékol a zold ágon, Boldogtalan vagyok e nagy világon; Sirat engem a madár is, az ag is, Sirat engem a lehulló virág is. 2. Második sajátsága a képzötársulás, melynél fogva ama képzetek, melyek valamiféle öszszeköttetásben vannak vagy voltak egymással, ezen összeköttetés alapján képesek egymást kölcsönösen felidézni, mint pl. Búra, búra, búbánatra születtem, Nem igazi anya nevelt fel engem; Mostoha volt, mostoha a világ is, Száraz földben elhervad a virág is. vagy: Esteledik, alkonyodik, Rózsám haza kívánkozik stb. 3. Harmadik sajátsága a vonatkozás, melynél fogva a népdal a természet világából, vagy népéletböl, vagy a helyi szokásokból, körülményekből vett célzattal, vonatkozással, vagy valamely festő sorral, képes kifejezéssel kezdődik, mint pl. Zold a kökény, majd megkékül, sorban a természet életéből vett képben az idő van jelezve. Búzát eszik a vadgalamb, Szomorún szól a nagy harang hol az első sor az aratás idejét jelzi. Igy, hogy gyakran a kezdő sorok vonatkozását bajos kitalálni, a<c ily dalok legtöbb esetben romlottak, s csak gondos utánkutalás derítheti fel a kezdő sorok vonatkozását. Erdélyi után általánosan elterjedt ama vélemény, hogy c dalban : Három alma meg egy fél Kérettelek nem jollél az első sor csak azért van, hogy a második sornak rime legyen; ujabb kutatások kiderítették, hogy az alföld némely vidékén az a szokás, hogy a legény annak a leánynak, kit meg akar kéretni, almát küld, melyet ha a lány elfogad, beleegyezését-jelenti ki a megkéretésbe; igy a három alma meg egy fél, nem egyéb, mint a »kércttelek« jelképes kifejezése. A kezdő sorok vonatkozása gyakran oly speciális helyi szokásokra céloznak, hogy tulaj•donképeni vonatkozásukat, jelentésüket csak akkor tudjuk megmagyarázni, ha biztosan tudjuk a dal bölcsőjét, szülőhelyét; ehez járul azon körülmény, ä népdalnál fő a dallam, nem a szó; a dallam kedveért más-más helyen más-más helyi viszonyra vonatkozó sort szúrnak az eredeti dalba, mi által a sorok vonatkozása gyakran érthetetlenné lesz. A helyi körülményekre vonatkozó célzatot más vidékeken a dalolok nem értvén a rimnek megfelelő uj sort tesznek helyébe s igy elrontják a dalt; az ily romlásoknak megismerése a helyi körülményeknek gondos tanulmányozását kívánja, Ily elrontott dal: Eresz alatt fészkel a fecske, Mi van a kötődbe menyecske melynek eredeti helyi szokásra vonatkozó sora igy hangzik: Jó izü a csikvári csipke Mi van a kötődbe menyecske; rontott alakjában a versszaknak nincs értelme, mig tudva azt, hogy a csikvari menyecskék Fehérvárra szokták bevinni eladás végett a csipke rózsa gyümölcsét, teljesen érthető a venni szándékozó kérdésére adott felelete a menyecskének: Nyári piros alma bo bo bo bo borizü Kóstolja meg kelmed jóizű, 4. Sajátsága továbbá a népdalnak a naiv nagyítás, mely a dolgokat túlzottan, a valóságnak meg nem felelő módon fejezi ki pl: Nagy az én rózsám ereje Kilenc pandúr sem bir vele, De ha az én szavam hallja Sirva borul az asztalra. A müköltök is megkísértették a népdalokat utánozni, e népdalok minden tekintetben megegyeznek a nép ajkán kelt dalokkal, s tőlük csak is annyiban különböznek, hogy bennük nagyobb a műgond, összefüggőbb a. szerkezet s egységesebb a tartalom. Jóságuk mellett legfőbb bizonyíték, hogy dallamra kelve a nép ajkára is átszármaztak ; erdő, mező visszhangzik Petőfi, Arany, Tompa, Tóth KáUn/ín stb. népdalaiból.