Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-01-10

Mi n d é n vas a r ti a p. Közérdekű sürgős közlésekre •koronkint rendkívüli számok is adatna^ ki. Bcrmemetlen IcvJek, csak ismert kezekiöl fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak xzdnt köziemé nyék a lapSZEfiti h tea fala ti a (ó - k o l lég i u in é p ü ít-t) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 30 krajczár. Egy szám ára iß kr. . HIRDETÉSEK 1 hasábos jjetiísor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkül'ón számíttatik Az előfizetési díjak., s hirdetések a lap KI A D Ó hiv aíaldba (r ef. fő is ka la nyom d ä j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Az év kezdetén. Egy év gördült le ismét a múlt véghetetlen tengerébe, egy a gazdasági válságokban teljes esztendő, mely a magvar gazdára sokáig emlékezetes, s annak, ki a lefolyt eseményekkel s viszonyokkal foglalkozni és számolni tudott, tanulságos is lesz. A legutóbb elmúlt esztendők hagyományai felrázhatták álmosságából a magyar gazdát. Mert mig a mult évtizedek alatt, a mezei gazdálkodás csak némileg is felszerelve s kezelve egyik legszebb s legjövedelmezőbb foglalkozása volt a magyar gazdának, addig az elmúlt utóbbi évek eseményei és tapasztalatai egészen meggyőzhették a magyar gazdát arról, hogy régi hagyományos gazdálkodásával felhagyjon, s mezei gazdálkodásában egy egészen uj — jobb életet kezdjen. Ma a magyar gazda nem csupán csak gazda, s nem csak magát és családját tartja fenn egyedül, hanem a magyar gazda egyik legfőbb támasza az államnak is, s annak fentartásához legfőképen is ó járul. Oly nagyok ma már a gazda terhei, hogy ugyancsak meg kell fogni az eke szarvát, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen s mellette mégis éljen, s boldogulhasson. Ezeknek pedig csakis ugy felelhet meg leginkább, ha egészen okszerűen termel és tenyészt, ha termeivényeit elég olcsón tudja előállítani és adni, és igy másokkal ki tudja állani a versenyt. De erre csakis az képes, a ki a maga dolgát alaposan tudja, s foglalkozását ügyesen, de e mellett becsületesen is végzi. A mezei gazdálkodás nem az már ma a mi régen volt. Hogy a gazda élni tudjon, hogy a versenyt ki állja, azaz olcsón s jól termeljen a nélkül, hogy földjét kizsarolja, hogy adóját rendesen fizethesse, s "egyéb reá rótt kötelezettségeinek is megfelelhessen, neki is tanulni kell, még.pedig sokat. Az, ki tud szántani, kapálni — kaszálni, az gazdasági munkás, ez a tudás még nem teszi őt mezei gazdává, mert ezeken kivül még sok ismeretre, s különösen két kiváló tulajdonságra kell szert tenni a gazdának, hogy a mostani nehéz viszonyok között létezhessék s boldogulhasson. A mezei gazda lételét, kenyerét a földből vagy is a talajból kapja, azon földből, melyet mivel. Szükséges tehát, hogy a különféle talajokat, azok sajátságait ismerje és tudja, hogy a különböző helyiviszonyok arra minő befolyást gyakorolnak. Ha a gazda ismeri a talajt, azt kell mindenek előtt megtanulni, hogy az minő megmivelést kivan és azt, mit és hogyan kell rajta termelni, hogyan kell minél olcsóbban, de mégis elég biztosan visszapótolni a talajnak azt, a mit a gazda a termésekkel elvitt tőle, nehogy azt kizsarolja. Azt, hogyan kell a talajt javitani, hogyan kell annak termő erejét fokozni? az valóságos tudomány ugyan, de az a gazdának nem nehéz, vérében kell annak lenni, csak egy kis gondolkodás s jó akarat kell hozzá, Kell a gazdának ismerni mind azon növényeket, s azok tulajdonságait, melyek haszonnal mivelhetők, s kell tudnia hogy azok hogyan mívelendők, mit szabad előttük, s mit kell utánuk termeszteni, hogy a termelésben hasznos egymásutánt, azaz jó rendszert követhessen. Az állattenyésztés a legnehezebb, de egyúttal legfőbb foglalkozása legyen a magyar gazdának. Ezeket ismerni kell egész sajátságai és tulajdonságaiban, különben haszonnal nem tenyészthetni azokat. Tudni kell mily takarmánynyal tarthatók legjobban és legolcsóbban, hogyan ápolandók és miként használtassanak, hogy hasznothajtók maradjanak. De mindezeknél a tudás még nem elégséges, azt cselekedni is kell, mégpedig erős következetességgel, s legyen legfőképp mindenben a helyes számítás, mely minden üzletnek, igy a mezei gazdálkodásnak is biztos alapját képezi. Ezek a mezei gazda legszükségesebb tudnivalói. Dehogy mindenkép boldogulhasson, két kiváló főtulajdonsággal kell birnia; ezek erősitik lelkületét — biztosítják jövőjét. Legyen először is a gazda istenfélő becsületes ember és élelmes, másodszor legyen takarékos. — Ne pocsékoljon el semmit, feleljen meg nevének, gazdálkodjék mindenütt a hol szükséges s tegye félre a felesleget — a megtakarítottat azon időre, mikor annak szüksége mutatkozik. = Közigazgatási bizottság ülése 1S86. jan. 4. A megyei közigazgatási bizottság ez évben első ülésére a tagok nagy számmal jelentek meg, mihez nincs más kívánni valónk, mint bárcsak megmaradna ez érdeklődés ar. egész év folyamában. — Véghely Dezső alispán beterjeszti mú

!

t évi jelentését. A beérkezett alispáni ügydarabok összes száma : 20,201 db. Tény, hogy eddig legnagyobb ügyforgalom volt az elmúlt évben ! Az ügy darabok száma a 10 évvel ezelőtti forgalommal szemben 940; — s az 1884 évvel szemben pedig 282 szaporodást tüntet fel. Az ügyek 10 osztályba voltak sorozva. Ez osztályozás érdekes tanúságot szolgáltat, miből kitűnik, hogy a betegápolás mily nagymérvű teendőt okoz, s másrészről, hogy a községek háztartási ügyeinek rendbe hozatala iránt folyton tartó intézkedések vannak folyamatban. Költségvetését egész tisztára csak a fápai járás adta be. (Éljen ! szerk.) — A deczember havi jelentés szerint az alispán utasította a szolgabirákat, hogy községeik mindegj ikében váratlan vizsgálatot teljesítsenek. — Az árvaszéki elnök decz. havi jelentése szerint e hóban elintéztetett 15740. A mult évben el lett intézve 18,488 db. Hátralék 347 db. — A megyei főorvos érdekes jelentését mai számunk hozza. — A megyei tiszti ügyész bemutatja az ügyészi hivatalnál múlt évben vitt perek és végrehajtási ügyek állását. — A kir. ügyész jelenti, hogy a felügyelete alatt álló börtönben halálozási eset nem fordult elő, beteg van 4 fekvő, s II fenjáró. —A fápai fogházban az egészségi állapot jónak mondható. — A kir. adófelügyelő jelentése tárgyalásánál érdekes vita j indult meg, melyben Szabó Imre, Cserna Vincze, Békássy Károly egy kevésbé szerencsés felszóllalással és Fenyvessy Ferencz vettek részt. — A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az oktatás a megye területén létező népiskolákban decz. hóban rendesen folyt le. Jelenleg szünetel az oktatás Békáson az evang., Marczaltön az izraelita iskolában. A tanfelügyelő referál újból a kerektelekii iskola ügyről, melyet először lapunk szellőztetett. Erre nézve a kerektelekii iskolában az oktatás a tanitói lakásban megkezdetett, de mivel az épület közbiztonsági szempontból veszélyesnek nyilváníttatott, az épület használata betiltatott és a zirczi szolgabíró utasíttatott, hogy bérhelyiségröl gondoskodjék. Azonkívül a tanfelügyelő felterjesztést tett a miniszterhez, miből kitűnik, hogy derék tanfelügyelőnket vád nem érheti. A miniszteri rendelet Fenyvessy indítványára ^sajnosán* vétetett tudomásul. A miniszteri rendeletet más helyen közöljük. — Az országos izraelita alapból való segélyre a devecseri és pápai izr. hitközség ajánltatik, különösen a pápai, mely nagy költséggel uj leányiskolát épít. A bizottsági ülés többi részét a magánfelek ügyei töltötték be. Az ülés végén br. Fiáth Pál, tekintettel a vidéki biz tagokra, indítványozza, hogy a biz. üléseire a rendes napok délutáni 2 órája tűzessék ki. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Végül az ipartanácsba tagokul titkos szavazás utján megválasztattak Ruttner S., Balogh Károly rendes; Pfeiffer Miklós és Vizjier János póttagok. = Közművelődési egyesület az, mit létre hozni régi óhajunk volt. A helybeli ismeretterjesztő egyesület mai napon d. e. 11 órakor tartja a városház nagytermében közgyűlését, melyen az egyesület választmánya az átalakított alapszabályokat mutatja be elfogadás végett. Az uj alapszabályok értelmében az egyesület az eddiginél tágabb működési körrel k'ózmivelődési egyesület czimen kívánja működését tovább fentartani. Azt hisszük, hogy a közönség kellően tájékozva van a közmivelödi egyesület czéljai felöl s nem tartjuk szükségesnek azokat ezen alkalommal bővebben ismertetni; a megalakulandó pápai közmiv. egyesület négy irányban fo^ feladatának megfelelni u. m. népkönyvtár fenntartása, nyilvános felolvasások rendezése, az idegen ajkú községek iskoláiban a magyar nyelv taniT Á HC Z A. „Tanulj boldogítani s boldog lész." Időszerű gondolatok : Eleikétől. Mily elragadó bübáju képet nyújt az előttem elterülő hófedte láthatár, téli pompájával! tündér mesékbe is beillő képet! — Váljon az az ezüst erdő, melynek fáiról a regék királykisasszonyát kisérő lovag ezüst ágat tört, szebb volt-e mint a minőnek én ablakomból kitekintve, ma a Bakony idelátszó részét látom ? mig a füzes sétány lombtalanul álló, sárga vesszöjü fáinál bizony nem lehet aranyosabb vesszőket képzelni, kivált mikor a vidám napsugár fénye ömlik reájok! . . . Hát az a milliárd gyémánt csillám, a mi a közelebb fekvő gyümölcsösök fáin ragyog! Nem a gyémánt erdőre emlékeztet-e ? De nemcsak gyönyörű, hanem jól eső is e kép: a béke és nyugalom érzése szállja meg lelkünket, látva: mily szépen gondoskodik a természet a maga kincseiről, azt kell hinnünk, hogy e fehér takaró alatt boldog álma lehet a kis csirának, fűszálnak! azok a könnyű pelyhek, — melyek midőn egymásután kavarogva szálltak a légben, gyönyörűséget szereztek a szemlélőnek, — puhán borulnak reájok. S mennyi élvezetet nyújt ez évszak! . . . A jég'pálya sima tükrén vidám az élet, boldogan mosolygók, rózsásak az arczok! — Mindjárt be áll a szokatlanul hosszú farsang is s válogatott örömöket tartalmazó böségszarúját kiönti e szép téli világra Elmélkedésemből halk csoszogás és kopogtatás hangja zavar ki: kopott ruhába burkolt halvány, beteges kinézésű asszony lép be az ajtón,, .alázatosan- kéri a jótékony nőegylet »fa utalványát* mert »még ma nem volt meleg falat a számban s ujjaim nem bírják meg fogni a varró tűt, ugy el vannak gémberedve a hidegtől, fűtetlen kis szobámban !« Mint egy varázsütés érintésére, el enyészik az imént látott tündérien szép -kép s helyét azoknak a nyomoroknak képe foglalja el, melyeket ez a jégvirágokat termő hideg világ okoz .... Ezerszeres hálát adhatunk a mindenhatónak, mi kik a természet jelen pompáját is élvezetesnek nevezhetjük, meg levén óva annak zordsága ellen kényelmes meleg otthonunkban ; de hát azok, kik embertársaink közül kénytelenek nélkülözni a legszükségesebb meleg ruhácskát! tüzelő anyagot ! ... mi lenne ezekből,, ha szerencsésebb embertársaik nem igyekeznének enyhíteni nyomorukon ! ? Mi lenne belőlük, ha az olyan irgalmas jó szivek,— minőknek nagy számából a pápai jótékony nőegylet is alakult — fel nem karolnák az ö ügyöket ? — nem csak az által, hogy saját nélkülözhető filléreiket oda adják a nyomor enyhítésére, hanem még inkább azon fáradságot nem ismerő buzgalom által, melylyel nem restéinek kérni, a szent czél javára ott, hol tudják, hogy adhatnak s adnak is szívesen csak tudják mire ? és mikor ? van szükség. Midőn egy-egy új év kezdetén láthatja az ember azt a sok ezerekre menő kenyér, hús, liszt, só, köles és rizs utalványt, melyeket a jótékony nőegylet, tagjainak aránylag csekély évi díjából rendesen havonként kifizetve a pénztárnoknál össze számolnak, akkor csodálkozhatik legjobban a nagyszerű eredményen. Mennyi éhség lett ezek által csillapítva !!! Többféle irányú segélyezései között azonban legáldásosabb s lélekemelőbb: az elhagyatott árvákról való gondoskodása. Azon tizenkét év óta, hogy a pápai jótékony nőegylet megalakult, évenkint rendesen 20—25 árvát neveltet, még pedig mily áldásos, mily gyakorlati módon ! . . . Hogyan élne meg az a parányi hat-hét hetes jószág ? kinek anyját az elszomorodott (de majd mi hamarébb vigasztalódó) apa mellett, még három-négy apró testvér kiséri ki az örök nyugalom helyére, ha az áldott jóságú H. J.-né, (az árvák anyjának valódi példényképe) nem sietne egy jóravaló családot keresni, melynek egy jól táplált kis csemetéje mellett el'ér még a parányi árva jószág is. A nőegylet becsületesen megfizeti a kis árvával való fáradságot s a gondos árvák anyja nem restéi gyakran utána nézni: mint díszlik kis védencze. Nincs olyan hét, hogy minden felekezetű iskolában végig ne tudakozódnék árvái elöhaladásáról s otthoni maguk viseletéről. Mert ezeknek az árváknak új otthont szerez a jótékonyság, olyan helyekre adva ki őket (havi díjfizetés mellett), hol a szorgalmas iparos vagy más munkás osztály családjában követésre méltó példát látva, ideje korán hozzá szokhatnak az áldást hozó munkássághoz. A b.-füredi szeretetházban is rendesen két árvát neveltet a pápai nőegylet 50 frt évi díjat fizetve értök egyenként. Épen a múlt év őszén két okleveles vinczellér került onnét haza, kiknek egyikéről oly kegyesen gondoskodott a sors, hogy abba a svábhegyi paradicsomba helyezte^ melynek minden fája, arany gerezdet termő tökéje, virága, fűszála, jó ismerőse, — hogy ne mondjam — barátja, annak a hasonlithailan embernek, kit áldást osztó jókedvében adott az Isten hazájának és övéinek. . . . Mikor évenként kétszer új öltözetet kapnak az árvák, gyönyörűség látni a rendes kis csapat bemutatását. Egy ilyen alkalommal sorba kikérdeztük őket: melyik mit tanult már? miféle pályát szándékozik választani ? Egyet kivéve mind tudott már olvasni s mind meg mondta, hogy ö miféle mester ember lesz (akadt köztük, a ki »disznópásztorságra vágyott, uo arra is van szükség !) hanem az a buksi, kinek az öreg A nem ment a fejébe, azt mondta »én úr leszek !« s arra a kérdésre, hogy »mit tudsz már ?« ez volt a válasz »birkozni tudok !« Hát az a sok szenvedő beteg, kinek gyógyszerét a jótékony nőegylet szívesen kifizeti! mennyi áldást mondhat az egylet minden rendű és rangú tagjára, különösen nagylelkű védnökére buzgó s nemes szívű elnökére, alelnökére kit csak azért nem lehet páratlan jóságunak nevezni, mert olyan titkár áll mellette, ki buzgalomban önfeláldozó tevékenységben oly méltó párja ! Hogy működésüket a pénztárnoknak és választmányi tagoknak minden jóra kész igyekezete mennyire elősegíti, azt példányképen lehetne felállítani! Ha rendkívüli kiadások miatt rendkívüli bevételre van szükség, gyönyörűség látni azt a buzgalmat, melylyel a választmány minden tagja előmozdítani törekszik a legszebb sikert! s a nőegylet tizenkét éves története azt mutatja, hogy sohasem esik hiába az igyekezet. Jól esik azt hinni, hogy a legközelebb rendezendő estély, egy fényes példával fogja szaporítani ezt a tapasztalatot. De nem kevésbé jól esik látni, hogy az újabb három éves cyclus névsora mennyi uj névvel gazdag s a régi gárda is, csaknem kivétel nélkül sorakozik ott egymás mellett. E jól eső érzéseknek koronáját azonban, annak a reménynek a teljesülése fogja feltenni, hogy azok kiken az elősorolt sok jótétemény eszközlésének legnagyobb — és valóban igen terhes — súlya fekszik, továbbra sem riadnak vissza a terhek viselésétől, hanem a szent czél érdekében megküzdenek minden kellemetlenséggel, daczolnak a rosz akarattal (mert miféle jó az, minek ellensége nem akad f) s a közbizalom óhajtására megállják helyöket továbbra is. Adjon a mindenható még sok éven át testi lelki erőt mindnyájának!...