Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-02-21

M.eg.j ele tiílc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiiil rendkívüli számok \& aduinak ki. Bernieméi len lev. lek, csak ismert kezektőlfogjidiaiiiak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kiizleinfiiti/ck a lupSZtilíh' hivatalába (Ö - k 0 l lé g i il i:i c p :l ! f ') küldendők. Előfizetési dijak. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajcsár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fieiiisor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajcsár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r e f. főis k 0 la nyomd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, s papavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. A pápa-keszthelyi vasút tisztolt érdekeltséghez. o (Folytatás). A végrehajtó bizottság látván, hogy az angolokkal semmire sem megy, tárgyalásba bocsátkozott egy német bankház megbízottjai és később meghatalmazottjával, s rövid idő alatt a főbb pontokban megállapodván, azok teljesítése végett ismét felirt a nmlt. minisztériumhoz. 1885. nov. 25-én jött meg a válasz a minisztériumtól, bogy az épitési tőkének ujabb 110,000 frttal tehát most már 2,520,000 írtra emelésébe beleegyezik, a czimletek 6% osztalékát elfogadja, de a 70% árfolyamot nem engedélyezheti, s kénytelen a S0% árfolyam mellett határozottan megmaradni. Ezen utóbbi feltételtől a pénzügyminiszter, jóllehet ez hánt minden kigondolható módon és oldalról ostromoltatott, — el nem állt, — a bankház pedig a 70-es árfolyamon felül a czimleteket el nem vállalta, igy tehát az alkudozás itt is megszakadt. Yégre még egy módozat volt a vasút kiépitésére, t. i. ha egyességre lépünk a szomszédos vasutak valamelyikével, — a Pápa-Keszthelyi vasút üzembe vétele végett, — ezt az eszmét a kormány is helyeselte, és a hajlandóság az illető vasutak egyikénél meg is van. De midőn ez iránt irányadó egyéniségekkel szóba álltunk, már deczember elseje volt, s a magas kormánytól is csak azt a tanácsot kaptuk, hogy igyekezzünk mielébb az év végével lejáró aláírásokat meglioszszabbüani, mert mig az meg nem történik, nincs érdekeltség, s tárgyalni addig nem is lehet. A végrehajtó bizottság elnöke tehát a minisztériumnál bejelentette, hogy a tárgyalásokat a feltételes törzsrészvények megujitásáig kénytelen felfüggeszteni, és kérte a ministeriumot, hogy azon időig, mig ezek újra megkezdhetők lesznek, más parallel, vagy érdekeinket érintő vasútnak előmunkálati engedélyt ne adjon; — a bizottság alelnöke pedig felkérte a pápai, sümeghi, tapolczai és keszthelyi érdekeltség egy tagját, ki különben mindegyik a végrehajtó bizottság tagja is, hogy a feltételes törzsrészvények meghosszabbítását megfelelő módon eszközölni szíveskedjenek. Igy áll jelenleg a Pápa-Keszthelyi vasút ügye, s ezek történtek az utóbbi 14 hó alatt. A tisztelt érdekeltség bizoiryosan kiolvassa a sorok közül, hogy ez a sok kormányi leirat mennyi feliratot igényelt, mennyi audientia, levelezés, tárg}

r

alás és utazással jár egy vasút ügyének szorgalmazása, — s hogy ideiglenes szerződés szövegezése az összes helyi érdekű vasutak szerződéseinek tanúimánvozását feltételezi, ezekkel tehát nem fárasztom a t. érdekeltséget, de azt jól esik felemlitenem, hogy Méltóságos Gróf Esterházy Móricz veszprémmegyei főispán ur, mint főengedményes, és a végrehajtó-bizottság elnöke, minden feliratot és beadványt maga irt alá, s az ügy előmozdítására mindig és mindent meg tett; ha kellett személyesen, ha czélszerü volt, megbízott által, — megvárhatja tehát a tisztelt érdekeltség elismerő köszönetét — valamint elismeréssel emlékezik meg a végrehajtó bizottság e helyen Láng Lajos Pápa város képviselőjéről, ki a kormánynyali érintkezést minden alkalommal a legnagyobb készséggel közvetítette, a mikor csak arra szükség volt, s a ki a vasút ügyben a végrehajtó bizottság megbízásait illetve fölkéréseit gyorsan és szivesen teljesítette; a végrehajtó bizottság folytonosan

1 vagy időnként működött tagjai pedig nem várnak egj-ebet, mint a tárgyilagos és szakértő kritikát eljárásuk felett, melyre az alkalmat egy értekezleten annál inkább megadják, mert ez értesítésben nem lehetett minden részletet nyilvánosságra hozni, ha az ügy jövőjének ártani nem akarunk. Végre minden félreértés elkerülése végett szükséges az előmunkálati költségek pénztáráról röviden leszámolni. 1880. deczember 31-én egy nyomtatott számadás küldetett meg az összes érdektársaknak, melyben a pénztári maradvány 1350 frt volt, az akkor tartott érdekeltségi ülésen elfogadtatott azon inditváuy, hogy az aláirt összegek 10%-a minden előmunkáltatónak visszafizettessék, mi kivétel nélkül meg is történt; némelyek azt természetben felvették, néhányan jótékony czélra adták, legnagyobb részben pedig az épülőben levő pápai színháznak ajándékozták. A fennmaradt 460 frt összegből a pénztárnoknál levő okmány szerint fedeztettek a tervek másolási költségei, nyomdai és utazási költségek, a vállalkozók küldöttjeinek szemle- és fuvarköltségei, stb. egész 1884. augusztusig, a midőn a pénzkészlet teljesen felhasználtatott. Ezen idő után a részvénygyüjtéssel megbízott vállalkozó 10 frt napi diját, bélyeg, nyomdai és utazási költségét Gróf Esterházy Móricz ur Ő Méltósága volt szives fedezni, az utazásokat pedig a végrehajtó bizottság tagjai legnagyobb részben saját költségükön teljesítették. Ezek után nem marad más hátra mint megköszönni a bizalmat, és kívánni a t. érdekeltségnek, hogy midőn az aláírásokat megújítja, egyszersmind újult erővel és szerencsésebb kézzel nyúljon azon ügyhöz, melytől a vidék jövője, jóléte és felvirágozása elválaszthatatlan, TÁRCZA. Szomorú eljegyzés. in Egy hónap mult e!, mi 3latt az ál-Endre által félrevezetett Drugeth és társai értesülvén arról, hogy a nemzet zöme által pártolt III. Endre sereget gyűjt ellenök, fegyverkeztek erősen. — Összegyűjtött seregeik részint Dombóvárban, részint a körüle levő térségen sátrak alatt táboFqzgak, Elénk lármájok s a ki pányvázott lo vaknak nyeritésg betolták a mezőt, A katonák részint a sátrak alá vonulva koczkavetéssel tölték az időt, részint harezjátékot rögtönöztek a mezőn. Egyszerre porlepett hírnök jelenik meg a táborba, kinek érkezésén élénk nyüzsgés vonul a táboron keresztül, némelyek sátraikba vonulnak fegyvereikért, mások lovaikhoz szaladnak, de legtöbben a hírnököt fogják körül, kérdezősködve tőle, »Mi hir?« »Jon az ellenség.* Erre ezek is fegyvereik s lovaik után szaladnak, a hirnök pedig megsarkantyúzva lovát, a vár felé rúgtat s megfújva kürtjét a csapó hid előtt berobog a várba. Egy óra múlva a sátrak eltűnnek s a sereg fegyverkezve s. meglehetősen rendben áll. Drugeth két fiával, Endrével s többi társaival a sereg előtt lovagol, rendezve, igazgatva a még rendben nem állókat s lelkesítve a csapatokat. Ekkor tűnnek fel a király csapatai, kardjuknak élén villog a déli napsugár. Egy kis csapat válik ki a sereg közül vágtatva közelitvén Drugeth seregéhez, vezetőjének kardján fehér lobogóval. A.mint a sereghez értek egyenesen Drugethnek tartottak a ki körül csoportosultak többi társai, vezetőjük Karancsy megszólitá öt: »Drugeth Miklós! azt üzeni néked Endre a magyarok királya ! »Hogy királya-e a magyaroknak, most válik az majd el« vágott közbe Drugeth büszkén. sAzt üzeni néked« folytatta Karancsy, mellőzve a közbe szóllást, hogy bocsásd szét seregedet, s tedd le a fegyvert, melyet elámittatva, egy kalandor által, húztál ki hüvelyéből." »Ne rágalmazd a magyarok királyát, oly vádat hozván fel ellene, melyet bebizonyítani nem tudsz, ha életed kedves elötted«, szólt kitörve Drugeth. sSöt ellenkezőleg be is bizonyítom, hogy igaz a mit mondtam. Lépj elő Tamás« szólt egy ősz öreg ember felé fordulva Karancsy, ez-e boldogult királyunknak öcscse. Tamás hoszasan nézte a Drugeth Géza mellett álló Endrét, mig végre igy szólt reszkető hangon: »Boldogult uramnak szép szabályos arcza volt s nem ily sovány, ugy emlékszem fején volt a. vágás, nem a homlokán, de együtt estünk le a lóról s most már nem emlékszem reá tisztán, hogy melyik felén, de azt bizonyosan tudom, hogy nem volt a homlokán, Egyébbként, ha te vagy Endre, akkor ismerned kell engemet, vájjon ismersz-e ?« »Hogy ne ismerne, bizonyára ismer jó öreg Tamás, de te bizonyosan roszul emlékszel a vágásra, mely uradat érte, hihetőleg akkor már elhomályosultak szemgid. szólt Drugeth. »(í)h nem, nem, ez nem Endre, az én jó uram«, szólt könnyezve Tamás. »Hiszed-e még Drugeth Miklós, hogy nem. vagy elámítva ?«, kérdé Karancsy. »Igen a hosszú fogság, bánat, szenvedés, változtatják az ember arezvonásait, de a szemek Ugyanazok maradnak Tamás bizonyára rosszul emlékszik mindenre.« »Az igaz szemei neki is ilyenek valanak,« szólt bámulva Tamás. »Ne hagyd elámítani magadat Drugeth, ez itt nem Endre, l hagyj fel a harczczal, kíméld a magyar vért, bocsásd el seregedet, a király mindenkinek bocsánatot igér« szólt rábeszéiőleg Karancsy. »Nem! a jogos király itt van, mi érette szállottunk a síkra, s mi le is fogjuk győzni a bitorlót. .Isten, miután a mi ügyünk igaz velünk leend«, szólt mély meggyőződéssel Drugeth. »Utolso szavad ez ?« kérdé Karancsy. »Utolso« volt a rövid válasz. »Eljen a király !« Zugó éljen-riadal tört a csapat ajkáról fel az égre. »Isten legyen irgalmas mindnyájunk iránt« szólt Karancsy s bánattal, keserűséggel szivében elvágtatott. * Mire a nap alkonyodni készült a csatazaj is elhallgatott, az ál Endre serege verve, megsemmisülve. 0 maga futott s egy lengyelhoni folyóban lelte halálát. Számos magyar hullája boritá a sikot. Maga az öreg Drugeth is a halottak közt volt. Két fia megmaradt, Géza sebesülve, Miklós meggyőzetve Tamás vallomása által, még a csata alatt észrevétlen, bár lelki furdalásuk közt visszavágtatott a várba. Karancsy is két sebből vérzett. A vert had életben maradt része a leeresztett hidon át Dombóvárra vágtatott fel, a hidat felhúzva maga után. IV. Erdei lak. Köröskörül fákkal ültetve be, melyek elrejtik öt a kíváncsi szemektől. Falát tetejéig benőtte a folyondár. Előtte virágágyak kanyarulnak körbe, nyiló virágokkal ékeskedve, melyeknek illata már messziről érzik. Az erdőből ezer, meg ezer madárka vig danája hallik az este jöttével. A kis lak ablakai kitárva vannak s egyik ablakáhan egy aggodalmas angyal arcz tekint ki néha, szorongva hallgatva a szokatlan zajt, melyet száguldó paripák rohanása az irtóztatós emberi hangokkal összevegyülve okoz. Ez alak Johanna. Ide szállította öt még a harcz előtt Drugeth. S ö annyi idő óta, várva, — ismerje fel az értékét annak a nem csekély vívmánynak, mi az eddig elértkormányi intézkedésekben megszereztetett, mi egyszersmind a kormánynak a PápaKeszthelyi vasút iránti félreismerhetlen jóakaratát tanúsítja, — és hogy a kívánt siker a múltban el nem éretett, azt első sorban azon 100,000 frt törzsrészvénynek tulajdonítsa, a mi nincs meg. A végrehajtó bizottság tagjai kívánják és remélik, hogy a Pápa-Keszthelyi vasút a közel jövőben létesül, s meg fog felelni azon jogos kívánalmaknak, melyeket nem csak három vármegye közvetlen vidéke, de az egész dunántúli kerület, az egész ország közérdeke egy kedvező helyzetű vasúttól megvárhat. a Pápa-Keszthelyi vasút véffr. bizott. alelnöke. A márczius 1-én és következő napoko7i tartandó megyei r. közgyűlés TÁRGYSOROZATA. 1. A vallás és közoktatási m. kir. ministernek leirata, melylyel a törvényhatóságnak — a veszprémi óvoda és ipariskolák javára megszavazott segélyért — köszönetét fejezi ki. 2. A m. kir. belügyministernek — a gyámoltak és gondnokoltak pénzértékeinek kezeléséről alkotott szabályrendeletre vonatkozó — intézvénye. 3. A m. kir. belügyministernek — a hasznos házi állatok nyilvántartásáról és a pásztorok felett való felügyelet gyakorlásáról alkotott szabályrendeletre vonatkozó — intézvénye. 4. A megyei székház épitési költségeinek fedezésére felveendő törlesztéses költsön ügy. 5. A megyei székház építését vezető bizottságnak a székház építés állapotára vonatkozó jelentése. 6. Brassó vármegye közönségének az 1871 : XVIII. t. cz. 103. §-ának módosítása tárgyában vármegyénkhez intézett átirata. 7. A megyei gazdasági egyesületnek átirata, hogy a megye összes járásai rendszeresített állatorvosokkal láttassanak el. 8. Heves és Arad megye közönségének a félve, remélve, imádkozva tölti itt az időt. Helyét nem találja, hol kimegy a virágos udvarra, hol bemegy leül s néz mereven maga elé, minden kis neszre, félve s remélve rezzen fel. Hogy ne? midőn ö mindenkép veszt! akár egyiknek akár másiknak részére dől el a harcz. Elnézi mint száll nyugvóra a nap, bíborpirosra festve a láthatárt, talán a kiontott honfivért mind felszáritá a nap, ezért van pirosrafestve a láthatár ? Talán ezen felszántott vér között az ö kedvesének vére is ott van? Talán annak lelke már fent lebeg az űrben .s onnan tekint az aggódóra, a szenvedőre alá ? Bagoly repült el »kuvik« kiáltással mellette, minek hallatára rémülve szaladt a szobába, elrejtőzvén a függönyök mögé. Behunyta szemeit. Lódobogás hallatszott az ablak alatt, nemsokára a rettegő Johanna előtt állott bátyja Miklós. »Ki halt meg?o kérdé tőle remegve. »Apank« szólt könybeborult arczczal Miklós »a csata elveszett, kívánsága beteljesedett, ügye elbuktával elbukott ö is, s mi már csak összetiport testét vihettük a várba; ott fekszik ki terítve, és én elhagytam öt" szólt keserű szemrehányást téve önnön magának. Johanna csendesen zokogott, midőn kisírta magát, felemelte szemeit bátyjára s kérdé: »Hat másfa »Géza karjára, Karancsy fejére és karjára kaptak könnyű sebeket. Karancsy a bitorlótól kapta egyik sebét, de ö is megsebesrté azt. Egyébként ugy hallom, hogy a bitorló, e minden rosznak okozója elmenekült s igy elkerülte igazságos büntetését. Azonban jer$ odahaza várnak bennünket*, szólt Miklós, magával vive a roskadozó Johannát. * * * Endre király a csata után, a vár elé érve seregeivel, hírnököt küldött fel a várba, azon utasítással, hogy teljes bocsánat kinyilatkoztatása mellett a várat feladásra, birja. 8*