Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-02-14

egyenlítem megkísértjük, s a végleges szerződést megkötvén, a vasút kiépítési törvényjavaslatnak országgyűlés elé terjesztését kérjük, melynek soron kivüli tárgyalása biztosítva is volt. A vállalkozó bankár csoport egyik tagja Brnmlmn lillei lakos, kit csupán a 100,000 frt cautio letétele illetett volna, le is jött, s a cautio letétele iránt tájékozást szerzett, a tulaj donképeni vállalkozók azonban elébb betegség ürügye alatt, utóbb minden ürügy nélkül a kitűzött 3 batáridőt be nem tartották, megnem jelentek, s igy az alkudozás velők megszakadt. (Folyt, köv.) a Pápai-Keszthelyi vasút, végr. bizott. alelnöke. Sárgaréz-lemez gyártás meghonosítása Magyarországban. ([Folyt, és vége.} Hogyan , hogyan nem, de azt hisszük az emiitett felterjesztés a p. ü. ministnriumnál nem lön alaposan fontolóra véve, a minister ezúttal eme kivántatóságot nem teljesítheti azért, mivel szerinte habár a javaslat kedvező körülményeket feltéve helyes alapon nyugszik, de a körülmények jelenleg nem kedvezők, a menyiben a rézüzletben pangás állott be, mely az országban levő kis rézpöröly müvekre ugy is nyomasztólag hat, továbbá azért, mert ily iparágnak behozatala nem lehet a bányakincstárnak feladata. A mi az első érvet illeti, őszintén megvallva, hogy szerény felfogásunk szerint ezen indok megfordítva, a javasolt uj gyártási ágak behozatala mellett szól; mert köztudomású, hogy a kincstári rézpörölydék más alkalmas czikkek hiányában ugyanazon czikkek gyártásával foglalkoznak, mint ama kisebb magán rézpörölyde müvek, a mely czikkekben a jelzett pangás beállott, természetszerűleg indokolva van tehát, hogy a kincstári rézpörölydék ezentúl ne a jelenlegi pangásnak indult czikkekkel, hanem olyanokkal foglalkoznának, melyek az országban eddig még elő nem állíttatnak, s melyekre nézve az országnak állandóan jelentékeny mérvű szükséglete van, mi által a jelzett pangás a magán iparosokra nézve is enyhittetnék. A második érvet illetőleg ragaszkodunk azon elvhez, hogy az állam illetve a kincstár az adó;.ó honpolgárok elleni egyenlőtlen versenye kikerülése tekintetéből iparűzéssel ne foglalkozzék, söt azt is a mivel már tényleg foglalkozik alkalmas időben magán kezekbe átbocsájtani igyekezzék. Kénytelenek vagyunk azonban az elvnek kivételeit is elismerni, midőn az állam vagyon jobb értékesithetése másként nem eszközölhető, vagy a midőn azt fontos politikai okok javasolják. Nem felejtkeztünk tehát meg ezen elvről akkor, midőn a m. kir. kincstárt egy uj iparág felkarolására felhívni bátorkodtunk, mert a sárgarézlemez gyártás meghonosítását közgazdaságilag fontosnak tartjuk, és az ismert hazai viszonyok között nincsen semmi kilátásunk, hogy a magán ipar erre vállalkozhassak az osztrák ipar versenye miatt, mert a tulnyomólag a vasutaknál keresendő eladást magának nem biztosithatja, tehát az államnak feladata ily esetben vagy megteremteni a helyzetet (gyártási előnyök nyújtása, és az eladhatás biztosítása által), hogy azt a magán ipar felkarolhassa, vagy a menyiben a kir. kincstár rokon ipar czikkek gyártásával tényleg foglalkozik, ezen uj ágat is annak keretébe belefoglalni. Ez az állapot a mellett, hogy ránk pénzügyileg káros, még díszére sem válik az országnak, mert azt függésben tartja Austriától oly gyártmánynyal, mely nélkül vasúti közlekedésünk, kereskedelmünk , söt honvédelmünk fokozottabb működése esetleg legalább egyidöre szenvedhetne. Ezen iparágak meghonosítása tehát, — lehet hogy sajnálná némely szállító vagy importáló osztrák gyár, kiknek érdeke azonban, hogy a magyar kincstárra nézve irányadó legyen/feltenni sem akarjuk, de az ország iparosai, és az ország közgazdasági érdekét szivén viselő honpolgárok azt mindnyájan osztatlan örömmel fogadnák. Megvagyunk azonban győződve, hogy ismerve a m. k. p. ü. minister hazafias ügybuzgóságát, az iparegyesület felvilágosításokkal kiegészített ujabbi felterjesztésében kifejezett eme kívánalma elöl nem fog elzárkózni, hanem ezen közgazdasági szempontból üdvösnek és hasznosnak mutatkozó uj iparág meghonosítását mihamarább eszközöltetni fogja. Adja Isten, hogy ugy legyen! Sut^fVao SCátmáw. Szabály rendelet Pápa városa területére a hordár vagy bérszolga iparról. 1. Ezen iparra csak egyesek kaphatnak engedélyt; de nem kaphat engedélyt oly egyén a ki nyereségvágyból elkövetett bűntettéit, vagy vétségért büntetve volt, vagy a hatóság eló'tt mint megbizhatlan egyén ismeretes. 2. Az üzlet biztositéktétel kötelezettségével van egybekötve és az egyes iparüzó'kre 10 frtban állapittatik meg mely az engedély kiszolgáltatása eló'tt készpénz vagy biztositékképes értékpapírokban, vagy gyámilag biztosított adóslevelekben a hatóság pénztárába leteendő', vagy ily összegre az iparhatóság által elfogadható kezes állítandó. Az eddigi iparüzők egy hó clforgásit alatt kötelesek letenni ezen biztosítékot. 3. Minden egyén részére kiállított engedélyér

1

; 3 frt fizetendő a város közpénztárába. 4. A hordárok és bérszolgák száma összesen 10-ben állapittatik meg. 5. Minden egyes hordár és bérszolga a rendőrségtől kapott sorszámot feltűnő módon tartozik viselni. 6. A hordár vagy bérszolga csak is a rendőrhatóság által kijelelt helyen állomásozhat az ez által meghatározott rendes órákig. 7. Szolgálati díjak következők: 10 kiló teher vitelért, vagy egyéb gyalog szolgálatért, mely a) negyed óráig tart 10 kr, bj fél óráig ha tart 20 kr, c) háromnegyed óráig ha tart 26 kr. A~) egész óráig ha tart 30 kr, 25 kiló teher vitelért a fenti díjak 50 százalékkal magasabbak. 8. Minden hordár vagy bcrszolga köteles e díjszabál3'zatot több példányban magánál hordani, s annak kiszolgálatát igénybe venni, kívánatra egy példányt kiszolgáltatni. 9. Minden hordár vagy bérszolga az 1884. XVII. t. czikk 99. §-a által előirt munka-könyvön kivül még egy személy leírást tartalmazó a rendőrség által láttamozott igazolványt könyvecskével ellátandó. Ezen igazolvány a szolgálatból kilépő hordártól, ha ez vállalkozónál szolgált, az üzlettulajdonos által elveendő, ha pedig saját személyire bírt engedélyt, általa a kiállító hatóságnak visszaszolgáltatandó. 10. A hordárok cs bérszolgák részére a számot a rendőrhatóság adván, tartozik erről nyilvántartást vezetni. 11. A hordár, vagy bérszolga az általa okozott károkért első sorban biztosítékával, s ezen felül egyéb vagyonával is felelős. 12. A hordár vagy bérszolga tartozik a reá bizott teendőt pontosan teljesíteni, szolgálatában bebecsületesen és lelkiismeretesen eljárni. A reá bizott tárgyért íelelős, mulasztása, rongálása, elvesztéséért stb. anyagi kárpótlással tartozik. 13. A hordár vagy bérszolga, ki a jelen szabályrendelet ellen vét, rendőri uton 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 14. Azok a hordárok és bérszolgák, kik 1884. október 1-je előtt nyerték engedélyüket, ezen szabályrendeletet betartani kötelesek. A városi képviselő testület ll

V

llJt számú határozatának megfelőleg módosított, s azáltal ekép elfogadott ezen szabály rendelet ellen ennek 30 napot meghaladó időn át közbetekinthetésre volt kitétele után, semmi észrevétel vagy fellebbezésbe nem érkezett. Pápa, 1885. január hó 2-án Osváld Dániel h. polgármester in. k. Xagy Boldizsár főjegyző m. k. 47863. szám. Jóváhagyom azzal, hogy a 13. §. alapján kiszabandó pénzbüntetés legmagasabb összegeként legfeljebb 20 frt, behajthatlanság esetén alkalmazandó elzárás leghosszabb tartama gyanánt 2 nap, mindkét büntetés együttes alkalmazása, de a pénzbüntetés behajthatlansága esetén pedig az elzárás tartama együtt véve 3 napban állapitható meg. Továbbá az ezen szabály rendelet ellen vétőkre a 13. §. alapján kisz*.bott pénzbüntetésből befolyó összegek, mindig a város szegény alapjának gyarapítására szolgálnak. — Budapesten, 1885, november 24. A minister helyett Matlekovics m. k. Levelezés. N. Tevel, 1886. febr. n. Nagy-Tevel község derék lakossága a közügyek iránti érdeklődésének, a közjó előmozdítását czélzó érzelmeinek oly szép példáit állítja elénk, hogy nagyon is érdemesnek tartjuk ezzel a nagy közönséget megismertetni.— A község még nem oly régen teljesen német anyanyelvű volt. Ma már ott állunk, hogy a magyar nyelvet majdnem minden egyes lakosa jól beszéli. — E czél elérésére a szülék szívesen hoznak áldozatokat; nem elégesznek meg azzal, hogy iskoláikban a magyar nyelv tanítására a legnagyobb gond fordittatik, a miért a derék fötanitó a törvényhatóság által évenkint szép — és egyúttal „kézzel fogható" — elismerésben részeltetik, hanem ezenkívül aki csak teheti, gyermekeit magyar községekbe adja ki, söt gymnáziumokba járatja, a nyelv eltanulása végett. De e község nemcsak nyelvében magyarosodik, hanem magyar érzelmeiben is a szivek legmélyebb gyökeréig. — Erre a sok példa konzul csak azt a legutóbbit említem fel, mely e becses lapok hasábjain is kellő elismerésre talált, hogy t. i. a község az erdélyi m. közművelődési meink daczára is elvesztjük a csatát, ha elbukik az ügy, melynek diadalára kivonjuk hüvelyeikből kardjainkat', leakasztjuk csatacsillagainkat, bukjam el én is, hulljon le éltem csillaga az égről, s tiporjanak össze a futó paripák, hogy meg ne érhessem szeretett hazámnak megsemmisülését" szólt elragadtatva Drugeth. »Eljen a haza; Éljen a király!« riadtak fel a vendégek lelkesült örömmel ajkaikon. Johanna egy ablak mélyedésbe húzódott, szomorúsággal szivében fohászszal az Úrhoz ajkain, hogy engedje meghalni öt. Es im, amint az égre tekinte, egy csillag hullott alá az égről az űrbe, fényes utat hagyván maga után, mely messze látszott el a csendes éjszakában. Borzadás szállta meg szivét. Vájjon ki életének csillaga volt??? .... II. Virágos kert, madárdal köszönti a felkelő napot, mely keletnek láthatárán éppen most bújik elő a bárányfelhők közül, megaranyozva azokat. A virágok helyhein , a fáknak suttogó levelein tündöklő harmat cseppeket ringat a szél. A felkelő nap első sugarai üdvözlik a szende virágokat, melj ek szerelmesen tárják ki kelyheiket. A kertben senki sincs jelen. De nyilik az ajtó s köpenybe burkolva belép Johanna, mint régi ismerőseit köszönti virágait, s aztán gyakran visszatekintve a vár borostyántól övezett falai felé, a hátulsó részében levő kis faházba húzódik, melynek falát nyiló hajnalkák ezrének indája futja be. Johanna arcza aggályos, keble nyugtalanul emelkedik, arcza halovány, rajt egy átvirrasztott éj nyomai láthatók. Azonban hirtelen felderül, midőn a kert erdöfelüli ajtajának csattanását, s közelgő léptek neszét hallja. Felkel nyitja az ajtót s egy sudár szürkefürtü, kékszemű szőke bajuszú, tojásdad arczú, halavány fiatal emberrel áll szemközt, a ki örvendve szorítja dobogó keblére. E férfi Karancsy jános. »Eljöttel ?« »De halovány vagy Johannám, nincs valami bajod ?« szólt Karancsy »aggódom érted.« »Üh nincs, semmi bajom nincs, azaz hogy van, nagyon sok van«, szólt Johanna, kibontakozva Karancsy karjai közül szomorúan lesütve szemeit »tegnap volt eljegyzésem Endrevel« »Mond úgy, hogy a bitorlöval« szólt elkeseredve Karancsy, de ne félj nem éri az meg esküvöd napját, rég nyugszik akkorra a siríenekén, lovam patkója zúzza szét agyát»Óh bárcsak meghalnék addig!« szólt könyezve Johanna. nMiért? talán szereted öt ?« »Nem, nem, gyűlölöm, utálom. De lásd, ha élek, csatára kerül a dolog köztetek, s a harezban apám testvéreim is részt veendenek, s nekem úgy fájna, annyira fájna, ha ők elesnének, vagy csak mégis sebesülnének a harezban, melyet nagy részben miattam kezdenek.« »Pedig a harcz, mit ők idéztek fel, nem sokára bekövetkezik. Én holnap megyek a táborba, mely jó részben Rákoson már összegyűlt, s jövünk váratok ellen. Arra kérlek azért, kedves Johannám, menj el pár hóra máshova, itt lásd könnyen baj ér. Vagy ha atyád és testvéreid életét félted, s ha tán az enyim kedves elöttedt óh jöjj velem most elviszlek magammal, messze, messze innen, hol szebb és boldogabb lesz életed, hol csalogánydal köszönt majd reggel is, az által el este, hol a mező ringó kalászai, hol a kertnek ékes virágai, csak ez egyszót súgják szüntelen te néked — szeretlek, szeretlek.« »Janos én tisztelem szeretem atyámat s akarata, ha bár életembe kerül ís, szent én előttem, óhajtásod oem teljesithetem«, szóit önérzettel Johanna. »De lásd, akkor atyád nem fog harczolni, mert nem lee'nd érdekében tenni ezt, s bár először meg is átkoz, de ha meggyőződik, hogy bitorlót pártfogolt, hogy annak akará odadní ísápya kezét, majd megbocsátaad s mindnyájan boldo* gok leszünk.« »Nem teszem, nem tehetem. Atyám harczolni fogna akkor is, mert megígérte, és ha eltalálna esni, a sírba vinné átkát és boldogságom közepette is boldogtalan lennék. Oh! Endre! Endre 1 Miért támadtál te fel a sírból ?« „Endre régen meghalt, ne pazarold e bitorlóra nevét, nekem tanúm van rá halálára, a ki látta lebukni lováról, a ki egész életében mellette volt, mivel szolgálta öt, kedves embere volt neki. Egy ősz öreg ember, neve Tamás, most nálam szolgál. Betudnám ezt vele bizonyittam atyád előtt is« szólt hevesen Karancsy. »0h bizonyítsd be, talán más meggyőződésre tér. De ha megmaradna meggyőződése mellett, arra kérlek, hogyha csatára kerül a dolog, kíméld atyám és testvéreim életét, kíméld a tiédet, kerüljétek egymást, mert én apám, vagy lestvérem gyilkosának nője nem lennék soha. ígérd meg ezt nekem, esküdj meg erre Janos.« »Igerem, esküszöm, hogy inkább meghalok magam, mint őket megöljem, csak azt ne kivánd, hogy a bitorlónak kegyelmezzek, mert őt letiprani, megölni akarom, s ha nem gyáva, ez óhajtásom úgyhiszem teljesitve lesz.« »Óh öt nem bánom, véle nem törődöm, de ugye eljösz nem sokára János, és elhozod magaddal öreg szolgádat is, hogy szembesítsed vele én azt hiszem, hogy atyám, ha meggyőződik csalásáról, elűzi öt, s mi boldogok leszünk* szólott merengve Johanna. »Hogy mikor jöhetek nem tudom, mert még ma a táborba megyek, de légy nyugodt, a harcz előtt bizonnyal itt leszek.* sTégy úgy és én szeretni foglak, jobban még mint eddig, de nem, — csak úgy mint eddig, hiszen jobban már nem szerethetlek" szólt keblére dőlve Johanna. Epedő madárdal hallatszott a távol meszsziségből, majd azutáa elnémult, elhallgatott, a madár bizonyára megtalálta párját. . . . , (Folyt, köv.) egyesületbe 27 frt 80 kr adományával rendes tagul belépett. Nem kevésbé méltánylandó azon érdeme is, melyet a községi közigazgatás helyes fejlesztése körül mutatott tevékenysége maga után von. — A mult évben u. i. egy házat vásárolt 2000 frt áron azért, hogy abban egy illendő tanácstermet és egy községi kölcsönmagtárt létesíthessen. — A községnek ez irányú tevékenysége nagyon helyes érzékre vall, mert ez által magát egyrészről a „birószobák" mindkét fél részéről érzett kellemetlenségei alól felszabadítá, másrészről pedig egy nem eléggé ajánlható módot állított fel arra, hogy a szegények szükségein praktikus módon segítsen. Minthogy pedig a tanácsterembe illő bútorzat is kell, mert holmi szedett-vedett berendezés a lakosság finomult érzékeinek nem felelne meg: gondol egyet az elöljáróság — s egy közmulatságot hirdet oly czélból, hogy annak jövedelméből a berendezés eszközölhető legyen. — És itt megint és újra megkell dicsérnem a derék nagytevelieket; mert daczára annak, hogy a hirtelen fellépett rosz idő a vidékieket a mulatságbani részvételtől teljesen távol tartá, az anyagilag oly jól sikerült, hogy a tiszta jövedelem az 50 frtot közelíti meg, erkölcsi tekintetben pedig azon eszközök egyikének bizonyult, a mely által a társadalmi rend, az illem, a mivelödés iránti hajlam a népbe legkönnyebben beoltható és közte terjeszthető. És itt-meg kell emlékeznem ft. Szobek Lóránt Nagy-Tevel emelkedett lelkületű lelkipásztoráról, ki nemcsak a jó czélokat segiti elő megfelelő adományaival, hanem rövid, alig másfél éves ittléte óta arról győzött meg bennünket, hogy benne a község nemcsak a túlvilági jobblét elérésére, hanem az úgynevezett világi boldogulás létrehozására is egy jóakaratú szeretett vezért nyert. — Mi sem tanúsítja a nagy-tevéliek nemes lelkületét annyira, mint az a körülmény, hogy e község a szegény tanulók segélyezése czéljára is rendelkezik egy megfelelő, folyton nagyobbodó alappal; mert a teveliek nem nézhetik azt csak ugy el, hogy valamely kis diákocska csak azért, mert szegény szüléi számára csizmát vagy könyvet venni nem tudtak, ne járhasson iskolába. Ugy-e bár ilyen nép megérdemli, hogy vele kezet szorítsunk ! ? üvatalos rovat 522. Körrendelet k. i. 886. a községéé érd. elöljáróihoz. Az 1886. évi január 1-én életbe lepett, öt rendőri szabályrendelet 7. §-a az utmelletti árkokra mindennemű bejárásnál a víznek szabad lefolyhatása végett hidak vagy bürök alkalmazását rendeli el. A járás utbiztosának jelentéséből pedig arról értesültem, hogy számos községben azon szokás dívik, hogy a közlekedési utaknak a megyei utakhoz, vagy a dűlő utaknak a megyei és közlekedési utakhoz csatlakozásánál az ily hidak és bürük hiányoznak, sőt egyes birtokosok útszélen fekvő birtokaikra az; útszéli ároK behúzásával közlekednek \ utasítom tehát a községek elöljáróságait, hogy ezen hiányok megszüntetése iránt saját hatáskörükben erélyesen intézkedjenek és minden egyes mulasztást vagy visszaélést hivatalomhoz haladéktalanul bejelentsenek. Pápán, 1886. február 9. Horváth Lajos, szolgabíró. KÜLÖNFÉLÉK. — A tegnap tartott városi közgyűlésen elfogadtatott az állandó választmány azon véleménye, hogy a községek rendezéséről szólló törvényjavaslattal szemben N. Becskerek város részéről kezdeményezett gyűlésen, mely Budapesten f. hó 25-én tartatik, képviseltesse magát, elfogadtatott, és képviselőül Szenté János ügyész küldetett ki. Láng Lajos, városunk országos kép* viselője február 8-án tartotta aeademiai- székfoglalóját a hazai népoktatásról; miként a fővárosi lapok irják, a felolvasás mindvégig a legnagyobb figyelemben, végül pedig az átalános tetszés nyilvánuló jelében, zajos éljenzésben részesült. Maga az elnök, Trefort miniszter mindjárt a felo'vasás után reflectált a nagyénjekü értekezésre, melynek befejezését mi is közöljük. De ne folytassuk az összehasonlításokat. Talán igy is érezzük már, hogy egyformán mentteknek kell maradnunk az elbizakodottságtól, mint a kishitüségtöl. Tettünk, dolgoztunk becsülettel és legjobb erőnk szerint eleget arra, hogy nyugodtan fogadjuk a legszigorúbb,', de igazságos bírálatot; de távolról sem eleget arra, hogy a munka és küz? delem folytatásától vagy gsak ujabb fokozásától elállhatnánk. És nem állhatunk el különösen azért sem, mert azon nyelvnek érdekében, amelynek fenmaradása és fejlődés iránti lelkesedésből épült e csarnok is, melyben a magyar tudománynak adózunk, fenmaradása és terjedése érdekében óhajtanunk söt követelnünk kell, hogy az a faj, melyet a sors kedvezése és saját erényei a hazában az uralomra hívnak, érezze is azt a nagy kötelességet, hogy minden Rémes erpfeszjtiésben neki kell legelöl járnia, példájára mind

1 a többi-