Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-12-25

egy választmánya, mely a még meglevő s mint­. gy húszezer forintra terjedő összeget, még a hatvanas évek elején készített alapszabályok s'.érint, kezeli és belőle a segélyezéseket eszközli. Megtartja-e az alapszabályokat s azt ki ellen­rzi? azt sem tudom; azért szükséges volna a nagyobb nyilvánosság. Ugyanis az alapszabályo­, kat úgy a mint azok a megalakuláskor megkészül­tek, elfogadtattak c-s talán meg is erősíttettek, i választmány nyomassa ki és minden igazolt Veszprém megyei honvédnek küldje meg, egy pár példányt pedig a megyei levéltárba tegyen !e, — a zárszámadást minden évről, a következő <~v január hónapjában készítse el, s ezt már fel­ruárban legalább a Veszprém megyében megje­I -nő lapokban tegye közzé. Ha jól vagyok értesülve, a jelenlegi választ­mány azon van, hogy új alapszabályokat készit­en, melyek szerint, az eredeti alapszabályoktól^ • Itéröleg a meglevő segélyalap czélját és ren­deltetését is megszándékozik változtatni. Bármennyire tisztelem is a működő vá­lasztmány egyes tagjait s báfmily nagy köszö­netet érdemelnek is azért, hogy a honvédügyet ''rdek és jutalom nélkül intézik: de épen a hon­véd és közügy érdekében nem tartom" nekik megengedhetőnek, sőt kénytelen vagyok két­ségbe vonni azon jogukat, hogy akár az alap­-zabályokon változtassanak, akár a meglevő pénz alapot másra, mint a Veszprém megyéből ' esorozott, vagy önként vállalkozott honvédek, vagy , zek örökösei segélyezésére fordíthassák. Ezen czim alatt és ezen czélra történtek a gyűjtések és kegyes adakozások, ettől tehát azokat elvonni tiltja a törvény, tiltja a becsület, '. (ltja. a gyűjtök és adakozók iránti kegyelet, de tiltakozom ellene én is magam és honvéd tár­aim legnagyobb részének nevében, kiknek szá­mára adta Veszprém megye hazafisága ezen ke­gyes adományát , melyhez mint adakozó és j gyűjtő, az akkori pápai íőbiró néhai Augusz Ká­ról ur közvetítésével, én is négyszáz forinton fe­íyül járultam. Neu lehet tehát semmiféle h onvéd emlékre, • mint czéloztatik, fordítani, mert nem arra ada­tott, nem lehet belőle máshonnan ide bekoltö­/•Jtteket segélyezni, ellenben a közülünk más- ' hová telepedettek igénye hozzá fen marad. — | A választmány joga, legfolebb is, a czélszerüebb j i.ezelés, az igazságosabb segélyezés módozataira j vonatkozó intézkedések tételére terjedhet ki. I Mivel pedig a segélyezendők a legnagyobb részben már hatvanadik életévükön felyül van­nak, s igy legfolebb husz év alatt valószínűen kihalnak: azért az egész alap kiosztására nézve '•'%y számítás volna teendő, mely szerint 20 év alatt az is elfogyjon, mert nekik adták, hasz­n ílják is föl teljesen. Magát a tökét két, vagy három cvre fo!­mondanám, a befolyt tökén magyar állami köt­vényeket vásárolnék, melyt'k legbiztosabban ka­matoznak, adómentesek, könnyen pénzzé tehe­tők és kezelésök kényelmes. Ha — mitől né­mely kishitűek tartanak — az államnál a fize­tés képtelenség állna be. no ekkor a negyvcn­• yolczas honvédek is megbukhatnak. Az adós­levelek és értékpapírok nyilvános és közhiteles­séggel biró helyre volnának leteendők, mert a veszprémi honvédsegélyezö egylet választmánya a természet törvénye szerint szellemi és testi erejében naponként fogy, söt a vidéki honvédek­nél elébb ki halhat. Egyébbiránt ezen egész honvédsegélyezési ügv, a megyei hatóságaak felügyelete és ellen­őrzése alá van helyezve, — miért is bátor va­gyok a megye hatóságát s legközelebb a tek. alispáni hivatal figyelmét rá fölhivni s tisztelet­tel kérem terjessze ki gondoskodását rája, hogy ezen segélyezési ügy, mindvégig a törvényes igazság utján haladhasson. 184%-iki honvédszázados. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 4724. sz. Ii. 188«. Meggyökerescdett szokássá vált már városunk­ban, hogy újév alkalmából u«ry egyesek mint bizo­nyos testületek, házról-házra járva rendszeres kére­getést teljesítenek. A közönségre nézve ezen felette boszantó visz­szaclések meggátlása czéljából, Pápa város rcudó'r­kapltányi hivatala részéről miheztartás tekintetéből ezennel köztudomásra ho/.atik. hogy mindazok ellen, kik a fennt jelzett irányban a jövőben is kéregetni merészelnének, ebbeli cselekedetük koldulásnak fog minősítetni, mely a K. 11. T. IC. 66. §-a alapján 8 napig terjedhető elzárással büntettetik. llendőrkapitányi hivatal Pápán, 18S6. év de­czember hó 23-án. Mészáros Károly, rendőrkapitány. KÜLÖNFÉLÉK. — Az Utolsó szám. A mai számmal az utolsót veszik ez évben t. olvasóink. Erezzük, hogy bátran tarthatnának müködestinkiöl beszá­moló bezzédet. A ki fáradságot venne magának s átlapozná ez évben megjelent p<'ld ínyainkat, ki állítaná bizonyára részünkre a legi edvezöbb bizonyítványt. Lapunk nem az anyagi czélért tartatik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy az minden szempontból megfelelhessen nemes hiva­tásának. Vármegyénket, városunkat és vidékét önzetlenül szolgáljuk. Elsők vagyuik, kik min­den helyes eszme mellett kardot ián tunk; elsők, kik lapunk közönségét mindenről, mi (.'Kiékelheti, más lapokat jóval megelőzőleg értesítjük; elsők vagyunk, kik közügyekért lapunkban serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban ez évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó kö­reink méltó dicsőítéséül. Ennek köszönhetjük, hogy lapunk a vidéki lapok legelterjedtebbjei közé tartozik; ennek köszönhetjük, hogy lapunkat megyénk tiszteletreméltó férfiai felkeresik közle­ményeikkel, s hogy a fővárosi sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilatkoztak lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hivek maradunk s ezért kérjük olvasóink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 6 forint. — A városi képviselő testület az-1886. XXII. t. cz. 110 §. értelmében 30 nap közbeve­tésével 1887. január 22-én d. u. 3 órakor rend­kivüli közgyűlést tart. Főtárgyak : 1. Artézi kut furatás tervezete és költségvetése kapcsolatban a szükséges közkutakkal. 2. Az uradalmi vám megváltása. 3. Közkertnek és sétatérnek alkal­mas terület hosszabb időre terjedő bérbevétele. 4. Időközben beérkezendő egyéb tárgyak. 4652. Hirdetmény. igt. 1S86. . . . I Veszprém vármegye közgyűléseinek taimcsko- ! zási és ügyrendjéről az 1886 XXI. t. czikk kivánal- I maihoz képest alkotott szabályrendelet f. évi decz. I 23-től 1887. január 21-ig a vár. jegyzői hivatalban J kitéve van, a mely időtartam alatt a netáni felszóla- { lások beadhatók. { Pápa, 1886. deczb. 22. j Városi halóság. j 4687. igt. 2886. Hirdetmény A város módosított szervezeti szabályzata. A város községi kötelékébe való felvétel és il­letőségre vonatkozó szabályrendelet. Fogadók, vendéglők, korcsmák, kávéházak, sör­házak és pálinkamcrésre vonatkozó szabályrendele­tek, — f. hó 20-tól kezdve 30 napon át, vagyis 1887. január 20-ig a jegyzői irodában közszemlére kitéve vannak, mely időközben azok ellen netáni felszólalá­sát mindenki beadhatja. Pápa, 1886. decb. 20. Városi halóság. I f Dalloa Imre | Gyászlapot vettünk, mely Dallos Imre megye bizottsági tagnak f. hó 22-én, munkás életének 66-ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett halálát tudatja. — Az elhunyt messze vidéken példányképe volt az igazi magyar gazdáknak, a páratlan vendégszere­tetnek és önzetlen barátságnak. Temetése, melyet a győri >Arrabona« czég nagy fénynyel rendezel! tegnap délután ment végbe Gecsén, megható részvét mellett. — Béke hamvaira, áldás em­lékére. — A szerencsés nyerő. Olvasóink em­lékezni fognak arra, hogy lapunk az orsz. képző­művészeti társaság idei sorsjegyei érdekében cik­ket is irt, minek az lett a nemes következménye hogy városunkból csakugyan veitek ily sorsje­gyeket. A húzás a napokban volt, s a szerencse a műpártoló Pápa városát érte, a mennyiben az első nyeremény a lapunk utján Puzdor Gyula ur által vásárolt 37Ö. számu sorsjegyre esett. A nye­remény Vastagh Gézának a jubiláris kiállításon is feltűnt szép olajfestményéből áll, az angóra macskákkal játszó hölgyet ábrázolva művészi ki­vitellel. Örülünk, hogy megyénkbe egy szép mű­vészi kép érkezik. A remek kép a nyerő Ígé­rete folytán néhány napig városunkban közszem­lére lesz kitéve és 10 kr belépési dij mellett bárki által megtekinthető leend. A befolyandó összeg a helybeli szegényalap javára fog fordí­tatni. — Casinói közgyűlés. A f. hó 19-én tartott casinói közgyűlés a tagok nagy mérvű részvétele mellett folyt le. Alig hogy az elnök az 53-ik évre megalakulást kimondotta, élénk esz­mecsere fejlődött ki a casino anyagi ügyeinek kezelése felett, mely vitában részt vettek Antal Gábor, Papp János, Noszlopy Antal, Szilágyi József, Paál István és Barthalos István, s a vi­tának eredménye az lett, hogy a casino anyagi ügyeinek kezelése az eddigi mód szerint folytat­tatik. Ezután kimondatott a sylvester esti köz­vacsorának is megtartása, mely a casino tagjai­nak szaporodása folytán az idén igen népesnek Ígérkezik. — Köszönetnyilvánítás. A városunk elemi iskoláiba járó szegénysorsu növendékek se­gélyezésére folyó hó 14-kén tartott zene és sza­valati estély anyagi eredményéről, van szeren­csénk a nagyérdemű közönség elé a következő számadást terjeszteni; 1. Színházi elárusitotí ösz­szes jegyek után bevétel 210 frt 60 kr. 2. Ezen kivül, a nemes ügy gyámoütásához fölülfizetéssel járultak: özv. Stockau Frigyesné grófné 10 frt, Esterházy Móricz grófné 6 frt, Szvoboda Venczel 5 frt, Ihász Lajosné 4 frt, Ajkay Imre 3 frt, Kiss László 3 frt, Bermüller József 2 frt 20 kr, Sághy Béla 2 frt, özv. Vály Ferenczné, özv. Peti Józsefné, Jókai Etelka k. a., Csillag Má­tyásné, Dr. Löwy László, Klein Mor kereskedő, Dr. Koritschoner Lipót, Tötösy Imre, Bermüller Alajosné 1—1 frt, Matus György 80 kr., Schra­mek Ambrus 80 kr. összesen 45 frt 50 kr. A két nembeli bevétel összege 256 frt lokr, mely­ből a különféle cimek alatt felmerült 68 frt 47 kr költség levonatván, tiszta jovedelemképen 187 frt 63 kr. áll elö, — ezen összeg Bermüller Ala­jos ur által 188 frtra kiegészíttetett, és igy ju­tott minden elemi iskola szegéuysorsu növendé­kei számára 47 azaz negyvenhét forint, mely se­gély az illető iskolák képviselőinek kezéhez ada­tott. Ezen reményen felüli eredményért, kivált napjainkban, midőn a részvét s jótékonyság any­nyiféleképen igénybe vétetik, mind a nagyérdemű közönség, mind a fólülfizetö nemes keblek fo­gadják a rendező bizottságnak általam nyilvání­tott elismerő hálás köszönetét. Pápa, 1886. dec. 24. Kis Gábor a bizottság elnöke. — Vadászat. Gróf Esterházy Ferencz ur duvecseri, borszörcsöki, medgyesi és káptalanfai vadászterületein a szokott hajtó körvadászatot f. hó 13-tól 18-ig tartotta meg. A vadászatban résztvettek Gróf Zichy Lajos és Manó, Gróf Elcz Jakab, Br. Vaczdorf Konrád, Gróf Esterházy Fe­rencz a szives házi ur, Noszlopy Viktor, Beck János, Martonfalvay Pá!, Szabó Elek, Derdák Lörincz és Szauter Ignácz urak. Teritékre került 1 drb őz, 1242 drb nyul, 61 drb fogoly, 1 drb húros, 1 drb róka és 3 karvaly vagyis mindössze 1308 darab. Ebből lött Gróf Zichy Lajos ö mltsga-, 3 nap 154 drb. nyulat, 6 drb. foglyot. Gróf Zi­chy Manó ö mltsga 3 nap 142 drb nyulat, 6 drb foglyot. Gr. Elcz Jakab ö mltsga 5 V 2 nap 276 •iveiről, megelégedésről, boldogságról és szerelemről, i/ünt a hogv azt szerelmesek szokták. A leány olvas, az ifjú pedig magyarázgat a víhezebb helyeknél. „Nessun c maggior dolore, Che ricordarsi del tempó felice Nella miseria " (Nincs nagyobb fájdalom, mint nyomorúságban i-mlékezni vissza a boldog időre.) Milyen gyönyörű mondat ez: — jegyzi meg ' /lenka. — Valóban az; — válaszol az ifjú és végigsi­mítja homlokát, mintha a feje fájna. — Szörnyű szenvedést, iszonyú kint tűrhetett ."rancesca de Rimini, hogy Dante ilyen szavakat ad .•z ajkaira. — De boldog is volt. — Mi baja kedves ? — Kérdi Olenka, hirtelen ii'-lhehagyva a megkezdett eszmecserét. — A fejem majd megszakad, annyira fáj. — Ugy hát mára hagyjuk abba a tanulást; - szólt a leány: — majd helyreütjük az elmulasztott !«löt máskor. Most beszélgessünk. —- Ha megengedi, én távozom; szabad leve­_,ő:-e van szükségem; szédülés fogott el. — Kedves kisasszony szeretem önt. — Már megmondotta ezt többször és én mind­annyiszor arra kértem, hogy ne üldözzön. Tudja jól, hogy nekem vőlegényem van — Ejh, mit is akar azzal a könyvmolylyal ? — Megtiltom önnek, hogy ilyen tiszteletlen hangon beszéljen róla. — Én ugyan szépen megjártam vele. Leczké­I:et vettem tőle és gyorsan haladtam előre. Egyszerre csak ön a házunkhoz jön, mire azt tapasztalom, bogy nem tudok tovább tanulni. Nem értem többé, a mit nyelvmesterem magyaráz; lianem annál jobban sze­retném magamat megértetni önnel. A szép Olenka azonban kegyetlen és tudni sem akar hő szerelmemről. — Uram, azért, liogy az önök házánál vagyok és hogy szüleitől szolgálatomért fizetést kapok, ön­nek nincs joga engemet sértegetni; — válaszol Olenka kifakadva. — Es ón igazán kevesebhx*e becsül engemet, mint azt a tudóskodó ficzkót? — Az az ifjú, kit ön túlmerészen ficzkó név­vel illet, nekem vőlegényem, s tetőtől talpig becsü­letes ember, mig ön léha jellem; azt én szeretem! önt pedig gyűlölöm. — Tehát igazán szereti? Nagyon? — Jobban az életemnél is! — - Es engemet gj'ülöl ? — Kimondhatatlanul. E jelenet után Hummer Jakab ur, a világtalan úrnőnek elkényeztetett s teljesen megromlott egyet­len fia az egész éjszakát dorbézolva, dőzsölve tölti; a nap már magasan jár az égen, mikor másnap ha­zakerül. * •— Ont azzal vádolja Hummerné, — szól a vizs­gálóbíró az eléje vezetett fogolyhoz, — hogy eltulaj­donította egy nagy értékű drágaságát: a gyémánt riviéret. Az ^ékszer a szalonban egy szekrényben ál­lott, melyhez csak önnek volt kulcsa, miután a ház­tartás vezetése, a felügyelet és a számontartás kü­lönben is minden tekintetben önre voltbizva. Igaz-e az, hogy ön vezette a háztartást? — Igaz. — Hová lett a riviére? Olenka remegni kezd erre a szörnyű vádra és nem bir felelni. — Ha ön makacsul hallgat, ugy a gyanú önre hárul és ez súlyos gyanú. Hol tartotta a szekrény kulcsát? — Magamnál. — Éjjel is? — Éjjel a párnám alatt. — Nem férkőzhetett hozzá senki? — Nem. — Nem történt-e meg, hogy a kulcs a szek­rényben maradt, a mikor ön kiment a szalonból, ha csak néhánj' perezre? Olenka egész testében megrendül, mintha épen a szive fölött kígyómarás érte volna. Siri halavány­ság vonul az arczái­a, reszkető kezével akaratlanul simítja végig gondolkozó fejét, azután hirtelen meg­szorítja, mintha agyának meg akarná tiltani az em­lékezést és ajkait összeharapja, nehogy egyetlen szó is elröppenjen azokról. Az öszhaju, szelid arczu biró megszánja a rette­netesen meggyalázott teremtést és segíteni látszik rajta. — Emlékezzék csak vissza. Nem juthatott-e a szekrényhez más is? Mondja, kire vau gyanúja? ; — Beuki: — siet a leány a válaszszal és ujva ' harapja ajkait. — Ha nem tesz semmi vallomást, akkor én önt , visszakisértetem fogságába és nem eresztem ki mind- ; addig, mig makacssága meg nem törik. A meggyötört Olenka ismét összerázkódik és ajka is megnyílik, mintha szólani akarna, de nem tudna. — Beszéljen gyermekem ; könynyitsen a sor­sán. Lássa önnek vőlegénye van; most még semmi sem akadályozza, hogy neje legyen ós boldog cpal.'uli életet éljen. 0 felvilágosodott ember cs ha az ön ár tatlansága kiderül, oltárhoz vezeti önt. De ha h«ll • gat és a gyanút magára véve, a bíróság"!, f'élrnvn* zeti, akkor elitélik önt börtönre, évekig Inrió bör­tönre. És ez gyalázat lesz önre is, rá is; " mc<>/iI.­kozza önnek még az emlékét is. No, mondju gyer­mekem, kire van gyanúja? A leány sápadt arcza ónszínüre válik a H'AÓv­nyü belső küzdelemtől s olykor olykor idegesen meg­rándul, de ö egyetlen szót sem ejt ki. — Beszéljen gyermekem; hiszen nem akarhatja, hogy épen az előtt legyen meggyalázva még az em­léke is, a ki önnek a legkedvesebb. Olenka közel áll a megtébolyodáshoz, mert jól tudja, hogy a kulcsot csak egyetlenegyszer hagyta a szelcrenyben. De akkor a vőlegénye volt ott a sza­lonban. A vőlegénye vette volna el a drágaságot ? Nem, nem, ez még gondolatnak is iszonyú. — Nos, gyermekem, mit gondol, ki vette el a rivieret ? A leány alakja hirtelen kiegyenesedik és ajkai megmozdulnak, de hiába erőlködik, szó még most sem kerül azokra. — Ki vette el a rivieret ? — Én vettem el; — válaszol a leánj' határo­zott hangon, mire eszméletét veszítve vágódik végig a padlón. A vizsgálóbíró csenget s a belépő börtönőrnek parancsot ad. — A vádlott vizsgálati fogságban marad; vi­gyék a rabkórházba. És ez még könyörületes eljárás; nem a bör­tönbe, hanem a kórházba. A bírónak is megesik a szive; hiszen ö is ember. De Olenka a kórházban is csak néhány óráig marad. Délután már elszállítják onnan, tudatva vele, hogy szabad és hogy Hummerné visszavonta pana­szát, mert az ékszer megkerült. Tehetnek vele, beszélhetnek neki akármit is, ő mindabból nem tud semmit. A mióta életre hozták, mereven néz maga elé a semmiségbe és hallgat mély­ségesen ; az ajkait mái- véresre harapdálta s a fogait csaknem mindig összeszorítva tartja. Mintha erősza­kosan akarná megakadályozni, hogy gondolatai sza­A T akban nyeljenek kifejezést. Ha ugyan vannak gon­dolatai ! Fénytelen szemei, azok a csak nemrégen is gyönyörű szemek mást mondanak. Néha-néha nagy­ritkán íUsikolt, ezt kiáltva; „Nem igaz, nem igaz!" Máslcor ismét lágj^an, gyöngéden, hízelgő hangon sut­togja: „Nem igaz, én nem hiszem." Majd elhcJ.lgat és néhány p'ocz múlva kínos, könyörgő hangon foly­tatja: „Utf.y n te sem hiszed?" ll/sitik múlnak el, mig Olenka annyira felépül, hogy eszmélni kezd. Észrevéve, hogy régi lakásán van, első dolga kijelenteni, hogy nem marad Hum­meréknál s fölemelkedik ágyából, öltözni is kezd, de azután erőt veszítve rogy vissza a párnákra. Folyto­nosan azt kívánja, vigyék el őt innen akárhová; akárhová, csak itt ne hagyják; dobják ki inkább az utczára, csak e háznál ne maradjon. E heves indu­latkitörés után görcsös zokogás fogja el a leányt és ő kínosan vergődik ágyában, mint a megtaposntt féreg. — Vigyenek el innen, vigyenek el innen! — Ezt ismétli szüntelenül. Hummerné megjelenése szünteti meg a görcsös zokogást. A világtalan asszony térdre borul az ágy előtt és összekulcsolt kezekkel kéri a leányt, hogy maradjon nála, legyen az ö gyermeke, olyan gyöngéd szeretettel fogja őt ápolni. — Kit gyászol ön asszonyom? — Kiált a le­ány, kerekre nyilt szemekkel nézve a talpig feke­tébe öltözött alakot. — A fiamat. — Meghalt? — Igen. — Ugy-e "bár akkor, mikor engem börtönre liurczoltak? Ugy-e akkor? — Igen. A beteg leány izzó homlokára szorítja fehér ke­zeit s magában tépelődve, keresi a további összefúg­^FoJytatis a mellékleten).

Next

/
Thumbnails
Contents