Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-12-25
egy választmánya, mely a még meglevő s mint. gy húszezer forintra terjedő összeget, még a hatvanas évek elején készített alapszabályok s'.érint, kezeli és belőle a segélyezéseket eszközli. Megtartja-e az alapszabályokat s azt ki ellenrzi? azt sem tudom; azért szükséges volna a nagyobb nyilvánosság. Ugyanis az alapszabályo, kat úgy a mint azok a megalakuláskor megkészültek, elfogadtattak c-s talán meg is erősíttettek, i választmány nyomassa ki és minden igazolt Veszprém megyei honvédnek küldje meg, egy pár példányt pedig a megyei levéltárba tegyen !e, — a zárszámadást minden évről, a következő <~v január hónapjában készítse el, s ezt már felruárban legalább a Veszprém megyében megjeI -nő lapokban tegye közzé. Ha jól vagyok értesülve, a jelenlegi választmány azon van, hogy új alapszabályokat késziten, melyek szerint, az eredeti alapszabályoktól^ • Itéröleg a meglevő segélyalap czélját és rendeltetését is megszándékozik változtatni. Bármennyire tisztelem is a működő választmány egyes tagjait s báfmily nagy köszönetet érdemelnek is azért, hogy a honvédügyet ''rdek és jutalom nélkül intézik: de épen a honvéd és közügy érdekében nem tartom" nekik megengedhetőnek, sőt kénytelen vagyok kétségbe vonni azon jogukat, hogy akár az alap-zabályokon változtassanak, akár a meglevő pénz alapot másra, mint a Veszprém megyéből ' esorozott, vagy önként vállalkozott honvédek, vagy , zek örökösei segélyezésére fordíthassák. Ezen czim alatt és ezen czélra történtek a gyűjtések és kegyes adakozások, ettől tehát azokat elvonni tiltja a törvény, tiltja a becsület, '. (ltja. a gyűjtök és adakozók iránti kegyelet, de tiltakozom ellene én is magam és honvéd táraim legnagyobb részének nevében, kiknek számára adta Veszprém megye hazafisága ezen kegyes adományát , melyhez mint adakozó és j gyűjtő, az akkori pápai íőbiró néhai Augusz Káról ur közvetítésével, én is négyszáz forinton feíyül járultam. Neu lehet tehát semmiféle h onvéd emlékre, • mint czéloztatik, fordítani, mert nem arra adatott, nem lehet belőle máshonnan ide bekoltö/•Jtteket segélyezni, ellenben a közülünk más- ' hová telepedettek igénye hozzá fen marad. — | A választmány joga, legfolebb is, a czélszerüebb j i.ezelés, az igazságosabb segélyezés módozataira j vonatkozó intézkedések tételére terjedhet ki. I Mivel pedig a segélyezendők a legnagyobb részben már hatvanadik életévükön felyül vannak, s igy legfolebb husz év alatt valószínűen kihalnak: azért az egész alap kiosztására nézve '•'%y számítás volna teendő, mely szerint 20 év alatt az is elfogyjon, mert nekik adták, haszn ílják is föl teljesen. Magát a tökét két, vagy három cvre fo!mondanám, a befolyt tökén magyar állami kötvényeket vásárolnék, melyt'k legbiztosabban kamatoznak, adómentesek, könnyen pénzzé tehetők és kezelésök kényelmes. Ha — mitől némely kishitűek tartanak — az államnál a fizetés képtelenség állna be. no ekkor a negyvcn• yolczas honvédek is megbukhatnak. Az adóslevelek és értékpapírok nyilvános és közhitelességgel biró helyre volnának leteendők, mert a veszprémi honvédsegélyezö egylet választmánya a természet törvénye szerint szellemi és testi erejében naponként fogy, söt a vidéki honvédeknél elébb ki halhat. Egyébbiránt ezen egész honvédsegélyezési ügv, a megyei hatóságaak felügyelete és ellenőrzése alá van helyezve, — miért is bátor vagyok a megye hatóságát s legközelebb a tek. alispáni hivatal figyelmét rá fölhivni s tisztelettel kérem terjessze ki gondoskodását rája, hogy ezen segélyezési ügy, mindvégig a törvényes igazság utján haladhasson. 184%-iki honvédszázados. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 4724. sz. Ii. 188«. Meggyökerescdett szokássá vált már városunkban, hogy újév alkalmából u«ry egyesek mint bizonyos testületek, házról-házra járva rendszeres kéregetést teljesítenek. A közönségre nézve ezen felette boszantó viszszaclések meggátlása czéljából, Pápa város rcudó'rkapltányi hivatala részéről miheztartás tekintetéből ezennel köztudomásra ho/.atik. hogy mindazok ellen, kik a fennt jelzett irányban a jövőben is kéregetni merészelnének, ebbeli cselekedetük koldulásnak fog minősítetni, mely a K. 11. T. IC. 66. §-a alapján 8 napig terjedhető elzárással büntettetik. llendőrkapitányi hivatal Pápán, 18S6. év deczember hó 23-án. Mészáros Károly, rendőrkapitány. KÜLÖNFÉLÉK. — Az Utolsó szám. A mai számmal az utolsót veszik ez évben t. olvasóink. Erezzük, hogy bátran tarthatnának müködestinkiöl beszámoló bezzédet. A ki fáradságot venne magának s átlapozná ez évben megjelent p<'ld ínyainkat, ki állítaná bizonyára részünkre a legi edvezöbb bizonyítványt. Lapunk nem az anyagi czélért tartatik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy az minden szempontból megfelelhessen nemes hivatásának. Vármegyénket, városunkat és vidékét önzetlenül szolgáljuk. Elsők vagyuik, kik minden helyes eszme mellett kardot ián tunk; elsők, kik lapunk közönségét mindenről, mi (.'Kiékelheti, más lapokat jóval megelőzőleg értesítjük; elsők vagyunk, kik közügyekért lapunkban serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban ez évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó köreink méltó dicsőítéséül. Ennek köszönhetjük, hogy lapunk a vidéki lapok legelterjedtebbjei közé tartozik; ennek köszönhetjük, hogy lapunkat megyénk tiszteletreméltó férfiai felkeresik közleményeikkel, s hogy a fővárosi sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilatkoztak lapunkról. Élénkbe tűzött feladatunkhoz továbbra is hivek maradunk s ezért kérjük olvasóink támogatását. Lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 6 forint. — A városi képviselő testület az-1886. XXII. t. cz. 110 §. értelmében 30 nap közbevetésével 1887. január 22-én d. u. 3 órakor rendkivüli közgyűlést tart. Főtárgyak : 1. Artézi kut furatás tervezete és költségvetése kapcsolatban a szükséges közkutakkal. 2. Az uradalmi vám megváltása. 3. Közkertnek és sétatérnek alkalmas terület hosszabb időre terjedő bérbevétele. 4. Időközben beérkezendő egyéb tárgyak. 4652. Hirdetmény. igt. 1S86. . . . I Veszprém vármegye közgyűléseinek taimcsko- ! zási és ügyrendjéről az 1886 XXI. t. czikk kivánal- I maihoz képest alkotott szabályrendelet f. évi decz. I 23-től 1887. január 21-ig a vár. jegyzői hivatalban J kitéve van, a mely időtartam alatt a netáni felszóla- { lások beadhatók. { Pápa, 1886. deczb. 22. j Városi halóság. j 4687. igt. 2886. Hirdetmény A város módosított szervezeti szabályzata. A város községi kötelékébe való felvétel és illetőségre vonatkozó szabályrendelet. Fogadók, vendéglők, korcsmák, kávéházak, sörházak és pálinkamcrésre vonatkozó szabályrendeletek, — f. hó 20-tól kezdve 30 napon át, vagyis 1887. január 20-ig a jegyzői irodában közszemlére kitéve vannak, mely időközben azok ellen netáni felszólalását mindenki beadhatja. Pápa, 1886. decb. 20. Városi halóság. I f Dalloa Imre | Gyászlapot vettünk, mely Dallos Imre megye bizottsági tagnak f. hó 22-én, munkás életének 66-ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett halálát tudatja. — Az elhunyt messze vidéken példányképe volt az igazi magyar gazdáknak, a páratlan vendégszeretetnek és önzetlen barátságnak. Temetése, melyet a győri >Arrabona« czég nagy fénynyel rendezel! tegnap délután ment végbe Gecsén, megható részvét mellett. — Béke hamvaira, áldás emlékére. — A szerencsés nyerő. Olvasóink emlékezni fognak arra, hogy lapunk az orsz. képzőművészeti társaság idei sorsjegyei érdekében cikket is irt, minek az lett a nemes következménye hogy városunkból csakugyan veitek ily sorsjegyeket. A húzás a napokban volt, s a szerencse a műpártoló Pápa városát érte, a mennyiben az első nyeremény a lapunk utján Puzdor Gyula ur által vásárolt 37Ö. számu sorsjegyre esett. A nyeremény Vastagh Gézának a jubiláris kiállításon is feltűnt szép olajfestményéből áll, az angóra macskákkal játszó hölgyet ábrázolva művészi kivitellel. Örülünk, hogy megyénkbe egy szép művészi kép érkezik. A remek kép a nyerő Ígérete folytán néhány napig városunkban közszemlére lesz kitéve és 10 kr belépési dij mellett bárki által megtekinthető leend. A befolyandó összeg a helybeli szegényalap javára fog fordítatni. — Casinói közgyűlés. A f. hó 19-én tartott casinói közgyűlés a tagok nagy mérvű részvétele mellett folyt le. Alig hogy az elnök az 53-ik évre megalakulást kimondotta, élénk eszmecsere fejlődött ki a casino anyagi ügyeinek kezelése felett, mely vitában részt vettek Antal Gábor, Papp János, Noszlopy Antal, Szilágyi József, Paál István és Barthalos István, s a vitának eredménye az lett, hogy a casino anyagi ügyeinek kezelése az eddigi mód szerint folytattatik. Ezután kimondatott a sylvester esti közvacsorának is megtartása, mely a casino tagjainak szaporodása folytán az idén igen népesnek Ígérkezik. — Köszönetnyilvánítás. A városunk elemi iskoláiba járó szegénysorsu növendékek segélyezésére folyó hó 14-kén tartott zene és szavalati estély anyagi eredményéről, van szerencsénk a nagyérdemű közönség elé a következő számadást terjeszteni; 1. Színházi elárusitotí öszszes jegyek után bevétel 210 frt 60 kr. 2. Ezen kivül, a nemes ügy gyámoütásához fölülfizetéssel járultak: özv. Stockau Frigyesné grófné 10 frt, Esterházy Móricz grófné 6 frt, Szvoboda Venczel 5 frt, Ihász Lajosné 4 frt, Ajkay Imre 3 frt, Kiss László 3 frt, Bermüller József 2 frt 20 kr, Sághy Béla 2 frt, özv. Vály Ferenczné, özv. Peti Józsefné, Jókai Etelka k. a., Csillag Mátyásné, Dr. Löwy László, Klein Mor kereskedő, Dr. Koritschoner Lipót, Tötösy Imre, Bermüller Alajosné 1—1 frt, Matus György 80 kr., Schramek Ambrus 80 kr. összesen 45 frt 50 kr. A két nembeli bevétel összege 256 frt lokr, melyből a különféle cimek alatt felmerült 68 frt 47 kr költség levonatván, tiszta jovedelemképen 187 frt 63 kr. áll elö, — ezen összeg Bermüller Alajos ur által 188 frtra kiegészíttetett, és igy jutott minden elemi iskola szegéuysorsu növendékei számára 47 azaz negyvenhét forint, mely segély az illető iskolák képviselőinek kezéhez adatott. Ezen reményen felüli eredményért, kivált napjainkban, midőn a részvét s jótékonyság anynyiféleképen igénybe vétetik, mind a nagyérdemű közönség, mind a fólülfizetö nemes keblek fogadják a rendező bizottságnak általam nyilvánított elismerő hálás köszönetét. Pápa, 1886. dec. 24. Kis Gábor a bizottság elnöke. — Vadászat. Gróf Esterházy Ferencz ur duvecseri, borszörcsöki, medgyesi és káptalanfai vadászterületein a szokott hajtó körvadászatot f. hó 13-tól 18-ig tartotta meg. A vadászatban résztvettek Gróf Zichy Lajos és Manó, Gróf Elcz Jakab, Br. Vaczdorf Konrád, Gróf Esterházy Ferencz a szives házi ur, Noszlopy Viktor, Beck János, Martonfalvay Pá!, Szabó Elek, Derdák Lörincz és Szauter Ignácz urak. Teritékre került 1 drb őz, 1242 drb nyul, 61 drb fogoly, 1 drb húros, 1 drb róka és 3 karvaly vagyis mindössze 1308 darab. Ebből lött Gróf Zichy Lajos ö mltsga-, 3 nap 154 drb. nyulat, 6 drb. foglyot. Gróf Zichy Manó ö mltsga 3 nap 142 drb nyulat, 6 drb foglyot. Gr. Elcz Jakab ö mltsga 5 V 2 nap 276 •iveiről, megelégedésről, boldogságról és szerelemről, i/ünt a hogv azt szerelmesek szokták. A leány olvas, az ifjú pedig magyarázgat a víhezebb helyeknél. „Nessun c maggior dolore, Che ricordarsi del tempó felice Nella miseria " (Nincs nagyobb fájdalom, mint nyomorúságban i-mlékezni vissza a boldog időre.) Milyen gyönyörű mondat ez: — jegyzi meg ' /lenka. — Valóban az; — válaszol az ifjú és végigsimítja homlokát, mintha a feje fájna. — Szörnyű szenvedést, iszonyú kint tűrhetett ."rancesca de Rimini, hogy Dante ilyen szavakat ad .•z ajkaira. — De boldog is volt. — Mi baja kedves ? — Kérdi Olenka, hirtelen ii'-lhehagyva a megkezdett eszmecserét. — A fejem majd megszakad, annyira fáj. — Ugy hát mára hagyjuk abba a tanulást; - szólt a leány: — majd helyreütjük az elmulasztott !«löt máskor. Most beszélgessünk. —- Ha megengedi, én távozom; szabad leve_,ő:-e van szükségem; szédülés fogott el. — Kedves kisasszony szeretem önt. — Már megmondotta ezt többször és én mindannyiszor arra kértem, hogy ne üldözzön. Tudja jól, hogy nekem vőlegényem van — Ejh, mit is akar azzal a könyvmolylyal ? — Megtiltom önnek, hogy ilyen tiszteletlen hangon beszéljen róla. — Én ugyan szépen megjártam vele. LeczkéI:et vettem tőle és gyorsan haladtam előre. Egyszerre csak ön a házunkhoz jön, mire azt tapasztalom, bogy nem tudok tovább tanulni. Nem értem többé, a mit nyelvmesterem magyaráz; lianem annál jobban szeretném magamat megértetni önnel. A szép Olenka azonban kegyetlen és tudni sem akar hő szerelmemről. — Uram, azért, liogy az önök házánál vagyok és hogy szüleitől szolgálatomért fizetést kapok, önnek nincs joga engemet sértegetni; — válaszol Olenka kifakadva. — Es ón igazán kevesebhx*e becsül engemet, mint azt a tudóskodó ficzkót? — Az az ifjú, kit ön túlmerészen ficzkó névvel illet, nekem vőlegényem, s tetőtől talpig becsületes ember, mig ön léha jellem; azt én szeretem! önt pedig gyűlölöm. — Tehát igazán szereti? Nagyon? — Jobban az életemnél is! — - Es engemet gj'ülöl ? — Kimondhatatlanul. E jelenet után Hummer Jakab ur, a világtalan úrnőnek elkényeztetett s teljesen megromlott egyetlen fia az egész éjszakát dorbézolva, dőzsölve tölti; a nap már magasan jár az égen, mikor másnap hazakerül. * •— Ont azzal vádolja Hummerné, — szól a vizsgálóbíró az eléje vezetett fogolyhoz, — hogy eltulajdonította egy nagy értékű drágaságát: a gyémánt riviéret. Az ^ékszer a szalonban egy szekrényben állott, melyhez csak önnek volt kulcsa, miután a háztartás vezetése, a felügyelet és a számontartás különben is minden tekintetben önre voltbizva. Igaz-e az, hogy ön vezette a háztartást? — Igaz. — Hová lett a riviére? Olenka remegni kezd erre a szörnyű vádra és nem bir felelni. — Ha ön makacsul hallgat, ugy a gyanú önre hárul és ez súlyos gyanú. Hol tartotta a szekrény kulcsát? — Magamnál. — Éjjel is? — Éjjel a párnám alatt. — Nem férkőzhetett hozzá senki? — Nem. — Nem történt-e meg, hogy a kulcs a szekrényben maradt, a mikor ön kiment a szalonból, ha csak néhánj' perezre? Olenka egész testében megrendül, mintha épen a szive fölött kígyómarás érte volna. Siri halaványság vonul az arczáia, reszkető kezével akaratlanul simítja végig gondolkozó fejét, azután hirtelen megszorítja, mintha agyának meg akarná tiltani az emlékezést és ajkait összeharapja, nehogy egyetlen szó is elröppenjen azokról. Az öszhaju, szelid arczu biró megszánja a rettenetesen meggyalázott teremtést és segíteni látszik rajta. — Emlékezzék csak vissza. Nem juthatott-e a szekrényhez más is? Mondja, kire vau gyanúja? ; — Beuki: — siet a leány a válaszszal és ujva ' harapja ajkait. — Ha nem tesz semmi vallomást, akkor én önt , visszakisértetem fogságába és nem eresztem ki mind- ; addig, mig makacssága meg nem törik. A meggyötört Olenka ismét összerázkódik és ajka is megnyílik, mintha szólani akarna, de nem tudna. — Beszéljen gyermekem ; könynyitsen a sorsán. Lássa önnek vőlegénye van; most még semmi sem akadályozza, hogy neje legyen ós boldog cpal.'uli életet éljen. 0 felvilágosodott ember cs ha az ön ár tatlansága kiderül, oltárhoz vezeti önt. De ha h«ll • gat és a gyanút magára véve, a bíróság"!, f'élrnvn* zeti, akkor elitélik önt börtönre, évekig Inrió börtönre. És ez gyalázat lesz önre is, rá is; " mc<>/iI.kozza önnek még az emlékét is. No, mondju gyermekem, kire van gyanúja? A leány sápadt arcza ónszínüre válik a H'AÓvnyü belső küzdelemtől s olykor olykor idegesen megrándul, de ö egyetlen szót sem ejt ki. — Beszéljen gyermekem; hiszen nem akarhatja, hogy épen az előtt legyen meggyalázva még az emléke is, a ki önnek a legkedvesebb. Olenka közel áll a megtébolyodáshoz, mert jól tudja, hogy a kulcsot csak egyetlenegyszer hagyta a szelcrenyben. De akkor a vőlegénye volt ott a szalonban. A vőlegénye vette volna el a drágaságot ? Nem, nem, ez még gondolatnak is iszonyú. — Nos, gyermekem, mit gondol, ki vette el a rivieret ? A leány alakja hirtelen kiegyenesedik és ajkai megmozdulnak, de hiába erőlködik, szó még most sem kerül azokra. — Ki vette el a rivieret ? — Én vettem el; — válaszol a leánj' határozott hangon, mire eszméletét veszítve vágódik végig a padlón. A vizsgálóbíró csenget s a belépő börtönőrnek parancsot ad. — A vádlott vizsgálati fogságban marad; vigyék a rabkórházba. És ez még könyörületes eljárás; nem a börtönbe, hanem a kórházba. A bírónak is megesik a szive; hiszen ö is ember. De Olenka a kórházban is csak néhány óráig marad. Délután már elszállítják onnan, tudatva vele, hogy szabad és hogy Hummerné visszavonta panaszát, mert az ékszer megkerült. Tehetnek vele, beszélhetnek neki akármit is, ő mindabból nem tud semmit. A mióta életre hozták, mereven néz maga elé a semmiségbe és hallgat mélységesen ; az ajkait mái- véresre harapdálta s a fogait csaknem mindig összeszorítva tartja. Mintha erőszakosan akarná megakadályozni, hogy gondolatai szaA T akban nyeljenek kifejezést. Ha ugyan vannak gondolatai ! Fénytelen szemei, azok a csak nemrégen is gyönyörű szemek mást mondanak. Néha-néha nagyritkán íUsikolt, ezt kiáltva; „Nem igaz, nem igaz!" Máslcor ismét lágj^an, gyöngéden, hízelgő hangon suttogja: „Nem igaz, én nem hiszem." Majd elhcJ.lgat és néhány p'ocz múlva kínos, könyörgő hangon folytatja: „Utf.y n te sem hiszed?" ll/sitik múlnak el, mig Olenka annyira felépül, hogy eszmélni kezd. Észrevéve, hogy régi lakásán van, első dolga kijelenteni, hogy nem marad Hummeréknál s fölemelkedik ágyából, öltözni is kezd, de azután erőt veszítve rogy vissza a párnákra. Folytonosan azt kívánja, vigyék el őt innen akárhová; akárhová, csak itt ne hagyják; dobják ki inkább az utczára, csak e háznál ne maradjon. E heves indulatkitörés után görcsös zokogás fogja el a leányt és ő kínosan vergődik ágyában, mint a megtaposntt féreg. — Vigyenek el innen, vigyenek el innen! — Ezt ismétli szüntelenül. Hummerné megjelenése szünteti meg a görcsös zokogást. A világtalan asszony térdre borul az ágy előtt és összekulcsolt kezekkel kéri a leányt, hogy maradjon nála, legyen az ö gyermeke, olyan gyöngéd szeretettel fogja őt ápolni. — Kit gyászol ön asszonyom? — Kiált a leány, kerekre nyilt szemekkel nézve a talpig feketébe öltözött alakot. — A fiamat. — Meghalt? — Igen. — Ugy-e "bár akkor, mikor engem börtönre liurczoltak? Ugy-e akkor? — Igen. A beteg leány izzó homlokára szorítja fehér kezeit s magában tépelődve, keresi a további összefúg^FoJytatis a mellékleten).
