Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-12-19

^niegye -aliepánja hivatalból intézkedik. A 6-ik §. kiböviítete'tt a következővel: ha a község kétizbeni felszólításra nem alkalmaz szakértő faiskola kezelőt, a a m. alispánjának joga van a faiskola kezelésével a községben alkalmazott néptanítók egyikét a járási főszolgabírónak s faiskola felügyelőnek meghallgatása mellett megbízni A 8-ik §. kiegészíttetett a következőkkel, ba a község a faißkola kezelő javadalmazásáról két ízben való felszólításra nem vagy nem oly mértékben, gondoskodik, hogy azon javadalmazás mellett alkalmas faiskola kezelőt lehetne találni, a faiskola kezelő javadalmazását a m. alispánjának előterjesztésére a törvényhatóság állapítja meg. Mint uj 9. §. felvétetett: s ba a faiskola kezelő kötelességét nem, vagy hanyagul teljesiti a m. alispánja, illetőleg a jár. főszolgabíró által az 1886. XXII. t. ez. 105. §. értelmében rendbüntetéssel büntetendő, nagyobb fokú mulasztás esetén pedig ellene az 1886. XXU. t. cz.-ben kimutatott fegyelmi eljárás alkalmazandó. A községekben a pénzkezelés és számvitel módjának megállapítása iránt alkotandó m. szabályren-. delet tervezetének elkészítésére a m. alispánjának elnöklete alatt Kolozsváry József m. főjegyző, Takács Ádám m. árvaszéki elnök, Kenessey Károly m. t. ügyész, Kasenszky János m. főszámvevő küldettek ki. Alispán urnák a Budapesten alakult országos erkölcsnemesitő egyesületre vonatkozó előterjesztésére elhatározta a megye, hogy a nevezett egyletbe belép, és fiók egyletet alakit, s ez iránt szükséges intézkedések megtételével a m. alispánjának elnöklete alatt Anyós László, dr. Bezerédj Viktor, Ihász Lajos, Horváth Lajos, Kiss László, Kovács Imre, id. Purgly Sándor és Szabó Imre megbízattak. Az 1887. évi közmunka felosztási tervezet a napirendről levétetett és a közmunka felosztás megállapítása és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele a januárhóra összehívandó rendkivüli közgyűlés napirendjére tűzetett ki, addig pedig nyilatkozatra hivattak fel a községek a közmunkának netán pénzzel való megváltása tekintetében. A m. székházépitö bizottságnak azon jelentése, mely szerint a m. kir. belügyminisztérium az uj m. székháznál szükséges szobrász Btb. munkálatokra vonatkozó szerződéseket jóváhagyta, — továbbá jóváhagyta azon intézkedéseket, bogy a Il-ik emelet falegyenének elérése alkalmából jutalmakat osztottak ki, — még is, hogy vármegyénk alispánja a budapesti első hazai takarékpénztárral kötött kölcsönügyletet lebonyolította, — végre hogy a székház hátulsó udvarán szükségelt támfal, kerítés és kapu vállalati uton biztosíttatott tudomásul vétetett, az építés vezetőségnek azon jelentéssel kapcsolatban bemutatott azon előterjesztését azonban, hogy az ácspallérok és ács munkások a tető fedési munkálatok befejezése után jutalomban részesítenének, a törvényhatóság nem fogadta el. Az 1887. évre kivetendő betegápolási pótadó °(, minden adó forint után 1 '/

4 krban, — a katona beszállítási pótadó föüszszege pedig 6000 frtban állapíttatott meg. A m. gazd. egyesület előterjesztésére a mezőgazdaságban alkalmazott cselédeknek ide értve a pásztorokat is — felmondási ideje november 1-ében szolgálatba lépésük ideje pedig deczember 1-sejében állapíttatott meg. A m. magánpénztárakra felügyelő választmány jelentésére elhatározta bizottságunk, hogy a ^Táncsics szobor érdekében, miután a megye alispánja e czélra már ugy is eszközölt gyűjtést, a m. magánpénztárt nem veszi igénybe. Nemes és Pórszalók községeknek azon határozata, mely szerint közösen kivannak faiskolát fenntartani jóváhagyatott. A földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumnak azon intézvénye, mely szerint a megye területén rendszeresítetni szándékolt állatorvosi állások felállításához tárczája terhére mivel sem járulhat, tudomásul vétetett. Nyitra vármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata, melyben a magyar nyelvnek a diplomaticai használatban érvényt szerezni óhajt, hason szellemű felirattal támogattatik. A körorvosokra előnyös intézkedés történt: a menyiben a községek utasíttattak, hogy a körorvosok fizetéseit és uti átalányait 1887. évi január hó 1-től kezdve negyed évi részletekben és pedig mindenkor a negyed második havának végéig szolgáltassák be a m. házi pénztárba, honnan azok a körorvosoknak negyedévenként utólagosan fizettetnek ki. Takácsy Ignácz zirczi lakos gyógyszerésznek azon kérvénye, melyben egy fiókgyógyszertárnak Varsány községben való felállításáért folyamodik, a belügyministeriurnhoz pártolólag terjesztetik fel. Közegészségügy. Veszprém megye közigazgatási bizottságának f. évi december hó 6-án tartott ülésén dr. Kerényi Károly megyei főorvos a következő jelentést terjesztett elő: A lefolyt november hóban a betegedési és halálozási arány az előző hónapihoz viszonyítva nem emelkedett s az egészségi állapot általában oly kedvező volt, mint október hónapban. A mi az uralgó kórnemtöt illeti, a hó elején még az emésztő szervek bántalmai voltak egyéb betegedések mellett túlnyomók, de a hónap közepén tul a légzés szervi bántalmak emelkedtek fölül, fordultak elö váltólázak, toroklobok és szórványosan hagymáz esetek is, ezen bajok általában enyhe jellegűek voltak. A halálozás legnagyobb számát előhaladt korúak és idült betegségben szenvedők tették. A heveny fertőző betegségek közül a kanyaró Enyingen és Szilas-Balháson már alábbhagyólag uralg. Várpalotán himlő járvány lépett fel, keletkezése olyképen történt, hogy octóber hó első felében Budapestről Várpalotára egy bognár legény érkezett a ki megérkezésekor már beteg volt azt adván elő, hogy Budapesten egy társával egy ágyban feküdt, a ki himlőben volt beteg. Várpalotára érkezvén, rajta a legsúlyosabb jellegű himlő kiütött és néhány nap múlva meghalt, a kór terjedésének meggátlása tekintetéből a szabályszerű óvintézkedések hatóságilag elrendeltettek, a gyermekek újra oltása foganatba vétetett, az iskolák bezárásának szüksége még eddig nem forgott fenn. Meghetegült összesen 30, meggyógyult 15, meghalt 10, beteg maradt 5. A kolera járvány ellen kiadott óvrendszabályok foganatosítása hatóságilag állandóan ellenőriztetett, egészség rendőri vizsgálatok ugy a piaezokon min^j egyéb helyeken szorgosan teljesittettek, a köztisztaságra is elegendő figyelen fordíttatott. Öngyilkosság volt 2, egy önfelakasztás által és egy lőfegyverrel. A hasznos háziállatok közt az egészségi állapot kedvező volt, járvány nem uralgott. Lépfenében elhullott az en)dngi járáshoz tartozó acsó pusztán 1 tinó és 1 csikó, az Antal majori pusztán 1 tehén. Takonykór miatt kiirtatott Pápán 1 ló. megyei főorvos. Budapesti levél. (\ BiUliory-ünnep t?s a kolera. — Ipolyi sirköve. — Az 50 000 frt. — Öngyilkos tölclljirtokosnéj Soha politikai tendencziától való félelem nem nyilatkozott oly nevetséges alakban mint a lengyel helytartó krakói távirata, melyben arra kéri dr. Korányit a budapesti egyetem rektorát: hasson oda, hogy az egyetemi hallgatók ne utazzanak Krakóba Báthory István emlékünnepéhez, mert Budapesten kolera volt és félő, hogy a magyar ifjúság a kolerát behurczolja Lengyelországba. E távirat azonban már a magyar ifjak elutazása után ért Budapestre és igy a rektornak nem maradt más hátra, mint utánuk küldeni a táviratot, melyet a magyar ifjak Ruttkán kaptak meg. Hogy a távirat mily leverőleg hatott a Krakóba igyekvő lelkes ifjúságra, az képzelhető. Egy részük minden áron folytatni akarta az utat, de a higadtabb rész — nem akarván a társaságot esetleges és csaknem biztosan várható kellemetlenségeknek kitenni — a visszautazást határozta el és a következő táviratot küldötte Budapestre: „Nagyságod sürgönyét Ruttkán vettük. Bár a sürgöny német részének (értve alatta a krakói táviratot) politikailendencziája előttünk világos, mégis engedve Nagj'ságod parancsának, visszatérünk". Azután a magukkal vitt diszes koszorút egy üdvözlő távirat kíséretében elküldték Krakóba és lehangolva e váratlan és nevetséges eszközökkel teremtett akadálytól, viszszatértek a fővárosba. A budapesti lengyel egylet ép oly egyszerű, mint impozáns módon tartotta meg az emlékünnepélyt. A derék egylet elnöke szép és lelkes beszéd ben fejtegette e nap jelentőségét és azt, hogy menynyit köszönhetett a lengyel nemzet Báthorynak. Aztán ünnepi ódát és alkalmi költeményt szavaltak el, mire a megható ünnepély véget ért. Ipolyi Arnold püspök sírkövét a nagyváradi székesegyház kriptájában a temetés után azonnal elhelyezték. E sirkö egy fekete márványlap, melyen fent Krisztus monogrammja látható. A felirat a következő: „Itt várja a feltámadást Ipolyi Arnold ii.-váradi püspök. Született 1823 október 20. Meghalt 1886 december 2. Az örök világosság fényeskedjék neki.

11 Alul a kövön egy szájában olajágat tartó galamb van bevésve. Régóta nem várták a karácsonyt oly epedve, mint az idén. Ekkor lesz tudvalevőleg a „Kincsem sorsjegyek húzása és úgy azok a kis gyermekek, a kik karácsonyi ajándékul ily sorsjegyeket kapnak, mint azok a nagyok, a kik ilyeneket a maguk számára vásároltak, könnyen magyarázható türelmetlenséggel várják az ünnepeket és mindenki abban a kellemes reményben ringatódzík, hogy a Krisztuska néki fogja elhozni a főnyereményt. E sorsjegyek jelenleg óriási kelendőségnek örvendenek, a mi a hazai lótenyésztés emelése érdekében, mely czélra e sorsjegyek alapíttattak, kívánatos is. A napokban egy úrias külsejű nő holttestét fogták kí a Dunából. Ugyan az nap Engländer Miklós debreczeni földbirtokos és kereskedő jelent meg a rendőrségnél és előadva, hogy neje Debreczehből eltűnt, kérdést intézett iránta.^ Miután a kifogott nő holttestének leírása a szerencsétlen férjjel a legborzasztóbbat gyanitatta, azonnal a tetem kamrába sietett, hol neje holttestét a bonezoló asztalon fekve találta meg. A rendkivül érzékeny természetű, gazdag családból származó és gazdasághoz szokott nő helyzetének rosszabbra fordulását nem tudta elviselni, felhasznált egy őrizetlen pillanatot, a fővárosba jött és a Dunába ugrott. 'tycnde* Soma. ~ Hivatalos rovat. 4315. A

r

eszprémi járás fó'szolgabirájától. ~í 886." Árverési hirdetmény. A veszprémi járás fó'szolgabirája, a a szentgáli közbirtokosság részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint a nagyméltóságú magyar királyi földmivelés, ipar én kereskedelemügyi ministerium 59618. 1886. számu magas intézménye és Veszprém megye közigazgatási tekintetes bizottságának 356./1886. számu határozata nyomán a szeri'.gáli közbirtokossági erdő úgynevezett alsó erdő részében 320 tat. hold tri ületen levó' s ugyanott egyenként kijelelt 14776 darab különböző méretű összesen 12985 ür köbméterre becsült álló cser és tölgyfának zárt ajánlatok mellett nyilvános árverésen készpénzfizetés mellett egy mennyiségben leendő elárvereztetése engedélyeztetvén, — az árverés foganatosítására időhatárul Szt. Gál községbe a helyszínére folyó évi deczemberhó 28-ik napjának reggeli 9 órája ezennel kitüzetik, mely időre és helyre a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az árverési feltételeket az illető árverelni óhajtók a veszprémi fó'nzolgabirói hivatal hivatalos helyiségében és Szent Gál község házánál megtekinthetik. A zárt ajánlatok folyó évi deczemberhó 27-ik napjának déli 12 órájáig a veszprémi járási főszolgabírói hivatalhoz beküldendők. Veszprém, 1886. deczember 12-éu. Kleczár Ferencz, főszolgabíró. Jákói Géza megyei erdőgondnok. Kovács Lajos községi biró. Gaál Imre, Kántás Sándor, közbirtokossági képviselők. Pápa város közönségének folyó 1886. érre kivetett katonabeszálfásolási és niegyeházépitési pótadója a városi adó és közpénztárbau megtekintésre mai naptól kitétetett. Pápa, 1886. decz. 18-án. Kiss László, polgármester. A felekezeti hangverseny. (Csevegés.) A soraink élére tett névvel szokja közönségünk nevezni azon évről-évre meg-megujuló fényes estély eket, melyek bármely jelzőt inkább érdemelnének meg, mint a felekezeti érdek szűkre szabott korlátaiét. No de ha a n. é. közönség ily ellenmondó címmel tisztelte meg ezen estélyeket, talán nem Í3 egészen indokolatlanul tette, mert hát az említett hangverseny eykhis keletkezése is egész ellenmondás volt. — Ellenmondás volt pedig azért, mert az első kezdeményezés ép akkor tétetett meg az elfogulatlan s humanistikus érzelmű rendezőség által, a mikor némelyek jónak látták a fajok és felekezetek között való békés összeférést országos izgatás utján zavarni meg. Jól emlékszünk a lelkes felhívásra, mely kenetteljes ajkakról első hangzott el, mikép hozzuk össze felekezeti különbség .nélkül városunk művelt közönségét, hogy egyesült erővel áldozzunk a városunkban képviselt mind a. négy hitközség népiskolái szegónysorsu növendékeinek segélyezésére. — Igy született meg a hangverseny cyklus eszméje, mely ma már nevében hordozza a művészi és anyagi siker biztositékát. És valóban szerencsés volt a hangverseny gondolata. Hiszen mi sem alkalmasabb a különböző érdekek összehozására és az ellentétek elsimítására a zeneművészetnél, melynek épen legfőbb jelszava a — harmónia. A zeneművész nem tud gyűlölni és irigykedni, neki ninc3 gyűlöltebb ellensége a „gikszer"-nél. — Öt egy egészséges „akkord", egy tiszta hang képes elragadni és a valódi tehetség inaecenásává tenni. — 0 nem ismer más czélt mint előre törni az eszményi czél felé, és hogy az minél inkább elérve legyen: nem elriasztja, de felemelni törekszik a kiképezetlen tehetségeket is. A zene tanított meg önzetlenül szeretni szerelmeseinket ép ugy mint embertársainkat. No de — hála isten — városunkban sohase kapott lábra a felekezetek és társadalmi osztályok között való gyűlölség; sőt még az ugyanazon foglalkozást üzŐk között is a legszebb összetartást észlelhetjük. ^Közönségesen az orvosokról és ügyvédekről szokják mondani, hogy gyűlölik kollegáikat vagy irígjkeaznek egymásra. És miért épen e két szak művelt férfiairól van elterjedve e jellemző felfogás? Hisz az orvos és ügyvéd csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindegyik orvosol, az egyik_ a betegek orvoslását gyakorolja, a másik pedig perorvoslattal él. — Holott annyira különböznek egymástól, mint a patika a curiától. — Hiszen az oivosnal az a legnagyobb érdem, ha minél többet és sikerrel kezel, az ügyvédtől pedig elfordulnánk, ha azt mondhatnánk róla, hogy kezel, és pláne sikerrel!! Azonban nálunk egyátalán nem mondhatjuk, hogy az orvosok és ügyvédek nem ápolják a collegialis szellemet. Hiszen ha egymást gyűlölnék csak nem jönnének össze koronként közös lakomára, mint ezt orvosaink teszik és ügyvédeink tervezik ? Vagy talán épen azért? Nálunk tán csak épen az ismert latin közmondás, hogy „figulus figulum odit" találhat némi alkalmazást; mert az „érdemes" Ürmös bátyánkról hallottuk, hogy fazekassal nem ülne le egy asztalhoz még — kalabriászra sem! No de most látom mennyire eltértünk tárgyunktól ölsszekevervén zenészt, orvost, ügyvédet és fazekast, mintha a vegyész lombikjával bánnánk, holott a mult kedden tartott hangverseny sikere adta kezünkbe a tollat, mit szeretnénk aranytintába mártani, hogy a szereplők érdemeit megörökítsük és epébe keverni, hogy a kortina-huzó ügyetlenségével méltóan elbánjunk; mert képzelhetnek-e tisztelt olvasóim nagyobb boszuságot mint azt, ha egy szép hangversenyező hölgy az elért siker után a közönség zajos tapsai közt a hűséges kóta forgató karján tartja kivonulását, de a zsinórpadlásról legördülő előfüggöny kérlelhetetlenül választja el a művész párt egymástól, a mit talán a kortina bölcs kezelője nem is ügyetlenségből, hanem a közönség iránt v aló figyelemből tett, hogy a művész pár szebbik fele még tovább is a közönség ovatióinak tárgya legyen. Ha jól meggondoljuk azonban a dolgot, a szegény kortina kezelöt nem is lehet kárhoztatni, mert hát oly régen volt színházunkban rendszeres előadás, hogy könnyen kijöhetett a praxisból, — az pedig, hogy a színház oly zsufoláig megtelt volna mint e napon, oly ritka tünemény, hogy az előfüggöny directora méltán kaphatott lámpa lázt is. — Csoda-e hát ha a kortinát akkor eresztették le, mikor felvonni kellett volna és megfordítva? Bizony nagy újság is színházunkban a tele ház. Ezért sokan már azon gondolkoznak, hogy a részvénytársaság adja át a színházat czókostól mókostól, minden felszerelés és adóssággal egyetemben a városnak, hogy az a színházi épület értékesítése mellett tartsa fenn továbbra is eredeti rendeltetésének megfelelöleg. — De az már csakugyan sok fejtörést okozhat, hogy a közönség fagyos közönye daczára miként lehetne a szinházat eredeti rendeltetésének fentartása mellett jövödelmeztetni, értékesíteni, — ha csak ugy nem oldjuk meg a gordiusi csomót, hogy használja fel a város a színház egy részét toloncz állomásnak, másikát lelencz háznak, akkor fennmaradhat a szinház eredeti rendeltetése is, mert Tóth Edének és Szigligetinek két jó népszínműve: a „Toloncz" és a „Lelencz" folytonosan repertoiron leend,— e mellett állandó vendégek lehetnek a „Tücsök," „Pók" és „Denevér" stb. sőt még a „Hamelni patkány fogó"-nak is jut némi szerepe. — „A fény árnyai" pedig az allegóriái képletet nyújtanák. Azonban ne essünk kétségbe színházunk jövője felett. Hisz épen ma kezdi meg nálunk egy körutattevö művészpár előadásait (

"és alapos a reményünk arra, hogy ezúttal nagyobb lesz a néző közönség száma — a szereplőkénél. Dicséretére legyen megjegyezve közönségünknek, hogy a jótékony czélu előadásokat tömegesen látogatja, — * csak a határvonal megvonása merev egy kissé, mert hát a magyar színművészet pártolása is jótékony és haza^as czél ám! De a mult kedden tartott hangverseny és a vele kapcsolatos előadások a jótékony czéltól eltekintve is méltán megérdemelték a közönség tömeges látogatását. A törekvést tanúsító ifjúsági zenekar harmonikus nyitánya, — a láthatatlan karmester (Vid Károly) által dirigált férfi négyesnek remek „erdei imája". Csoknyay Eliz és Kuglisicsné jeles zongora-, úgy Tschepen Dezső hegedű játékaik méltán érdemelték ki a közönség tapsait. Klein József ur, a mi helyi művészünk, kitűnő technikára valló bravour darabjaival biztosította a közönség őszinte elismerését; — a rendezőség háláját pedig az által, hogy az ily czélu hangversenyeken, kezdettől fogva minden időbea szives volt fellépni. Nos, maradt-e még jelző derék naturalistánk, Paizs Gézának tilinko sólójára, mit oly érzéssel és • kedvvel cselekedett össze mint csak egy boldog vőlegénytől várni lehetett. De a művészi hatást csaknem komikussá tette a sólót kisérö czigányok eredeti , dákja és szögletes feszengése. Pedig nem is volt az ; annyim komikus, mert Paizs ur ezzel nem csak tilinkójátékát mutatta he, hanem a villamos világitásu élőképeket megelőzőleg, oly élethű alakítást rögtönzött, minőt csak az észlelhetett, a ki látott már fiatal embert a garcon élettől zeneszónál búcsúzni el. De nunc venio ad fortissi... nem férfiakra, hanem az estély egj'ik legkiemelendöbb részére: az élőképekre. Nagj

r kíváncsisággal is várta közönségünk és vele lapunk szerkesztősége is az életképek szeinélyesitöinek érdekes névsorát, de a rendezőség érdemteljes titkára oly titokban tartotta azt, hogy e lapokba is csak véletlenül került, különben talán örökre titok marad vala. A „Tó tükrén" czimü csoportozat választotta el a hangverseny első részét a másodiktól. Es valóban érdekes nyugvó pont volt a közönség sokat látott, de ki nem fáradt szemeinek. — Nem egy ifjú kebel sóhajtott fel, hogy bár a csónak papucscsá változnék és a csónak kormányán ülő hölgyek egyike az ö életét kormányozná a, sors pajkos hullámain át. * A hangversenyt az élő legyező fejezte be, — és pedig igen genialis átmenettel, úgy, hogy a zene után nem vezette szemeinket mindjárt a mindennapi és annyira hálátlan politikai élet különböző nemzetiségeihez, hanem a legyező szárnyai közül elsőnek egy igazán bájos czigánymenyecskét állított elénk. A világ békét szebben illusztrálva soha sem láttuk mint ezen legyezőben, hol czigány,. olasz, orosz, francia, román és bolgár nemzetiség békés egyetértésbén. foglaltak helyet egymás mellett. Igaz, hogy köztük voltak a legyezöszárny képkereteinek korlátai! A nemzetiségek most nem versenyeztek az erö és hatalom felett, de arról már nem mernénk jót állni, hogy Paris almájáért néni keverednének-e trójai háborúba. Ilyen képmutatásra a rendezőség mindenkor büszke lehet. Végül még egyet! A rendezés kitűnő volt. „Mér, mer röndnek muszáj lönni."