Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-12-12

< yv 0/. <>>• XIII. etöfiifyam MegjelelMinden va> 50. szám. Közérdekű sürgős k*. .cicre koronkini. rendkívüli fzimok is adatnak ki. Bérmenteilen ícvdek, csak ismeri kezektói fogadiainak cl. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények n i ap SZERK h ic alala b a [(') - IÍ o 11 ég i u m é p il lel) küldendők. •— • —-•• -- t • / ' MM w^^q !Í'.Í;-Í -u.. aaji^- vtSi.íJjj el^MZei EiX^O ••ÜVÜ^ ESS i.v.r s:-fi-< Pápa, 1886. deczember 12. Pápa város hatóságának és több Előfizetési clxjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre j fr. Negyed évre I frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár, A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az eíőfzetési dijak* s hirdetések a l a p KI A DÓ h i v> a faláb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Biztosítsuk vagyonunkat. Minden agrikultur állammal hazárd játékot üz a természet. Egy hideg fuvallat, egy égető napsugár, egy hoszszantartó hőség, és csak egyközépszerü fergeteg, tönkreteszi a munkás kezek féléves működését. Az ország déli rónáit nein egyszer teszi tönkre a vizár, északi földjét a különféle elemi csapás. S a lekaszált termés, vagy az asztagokba hordott csomók is, nem-e a természet szeszélyeit rettegik. S van-e menekvés, van-e kitérés, van-e mód, van-e eszköz a természet szeszélyei ellen? Az imádkozás, a pressió, jó azoknak, a kik hisznek. A harangzúgások nem oszlatják el a felhőt, a fohászkodások nem gátolják meg a jégesőt. A conservativek lelke megnyugvást nyer ugyan a szent bibliában, de a villámlás és égdörgés nem hallgat el ám mindjárt az ő könyörgésükre sem. S ha egyik esztendőben tönkre megy a föld termése, mi lesz a jövő esztendőben ? Hát semmi~ mi lenne más, mint liczitáczió. És muszáj ennek igy lenni? A legnagyobb hibája a földmivelő népnek, hogy gondolkozásának nincsenek szálai, melyek a jövőbe is előrevetödnének. Sokan beelégszenek annyival, ha az esztendőben több nem is terem, mint a mennyi az élelemre és vetőmagra elég. S ha véletlenül az anyaföld bőven jutalmazta meg munkáját, a fölösleg elfogy az első tél mulatságain — mert hisz marad vetőmag elég. S mi történik akkor, ha ez az elfogyasztott fölösleg után megmaradt szükséges & jövő esztendőben ki vesz a földből. Honnan veszünk vetőmagot, ha azt a véletlen felesleget eladtuk, elmulattuk, vagy másra elköltöttük? A legközelebbi télen már beá,ll a szükség, a mit úgy hivnak, hogy „inség." Fájdalmas nyöszörgést hallunk az ország több vidékéről. Oh de segélykiáltások is vegyülnek bele ebbe a nyöszörgésbe. Rosszul esik látnunk a kisbirtokos osztály vergődését. Smi a bűne a mi földbirtokosainknak, hogy nem veszik fontolóra a jövő eshetőségeit? Nem biztositják magukat eléggé a jelenben a jövő kedvéért — nem biztosítják magukat kellőképen a jövő esélyei ellen. S különös indolencziát tapasztalunk a vagyonbiztositás tekintetében is. Más államnak nincs egy talpalatnyi termőföldje is, amely az esetleges elemi csapás ellen biztositva ne volna. Pedig vajmi kevés olyan állam van a világon, mint a milyen mi vagyunk, ahol kizárólag mezőgazdaság a lüktető ereje az országnak; más államban ha nem terem buza, hát azért még sincs inség — van a népnek más keresetforrása, kenyeret nyújt a jól kifejlett ipar — de azért azt a magot, a melyet a földbe vetett, el veszni nem engedi, biztositó intézeteknél keresi a garancziát, az ő földbe vetett tőkéje erejéig. Minden üzletben, minden vállalatban csak egy hatalom van: a tőke. Ha a tőke fogy, megszűnik a kilátás. Azért jó lesz a mi földmivelőinknek is tudomásul venni, hogy a tőkét gonddal őrizzék; biztositsák a biztositó vállalatoknál a földbe vetett tőkéiket, mert ha azt csak egyszer is elmulasztják, annak az indolencziának kiszámithatlan következményei lehetnek. Mert hisz azért a csekély összegért, amit a biztositó az intézetnek fizet, milyen kellemes megnyugvást érez. Mi az a csekély dij az esetleges kárhoz képest! Bárha minden gazda, bárha minden földmivelő megértené szavunkat. Egész városokat, egész falvakat emészt föl a pusztitó tüz dühöngése s földönfutókká lesznek a házak lakói. Pedig a vöröskakas ellen is milyen szépen \ megvédhetnők vagyonunkat. Nem kellene senkinek sem könyörületre szorulni, nem kellene „az égettek számára" házról-házra járni koldulni, — a biztositó intézeti becslóbiztos felbecsülné a kárt és az intézet uj tetőt rakatna a csupasz falak tetejére — csak nem szabad sajnálni a biztosításért járó pár krajezárokat. Bárha minden gazda, bárha minden földmivelő megértené szavunkat. = A közmunka váltság kérdéséhez. Vármegyénket méltó gonddal foglalkoztat közmunkaváltság kérdéséhez érdekes felvilágositó adatokat szerzett be megyénk derék alispánja. Azon helyzetben vagyunk, hogy azokat lapunkban közölhetjük. Kilencz vármegyében, megyénk szomszédos törvényhatóságaiban, a közmunkaerő leszolgálására következő szabályzat áll fenn. Váltság összeg fizettetik kettős igásért: Zala megyében 2 frt: Somogyban 2 frt; Tolnában, Győr megyében 1 frt 50 kr; Mosonyban 2 frt 40 kr. Komáromban 1 frt 20 kr. Fejér megyében 2 frt 20 kr. Baranyában 3 frt. Sopronban 3 frt. Egyes igásért a felsorolt megyékben 1 frt 20 kr a négy elsőben; 1 frt 35 kr a két következőben; majd I frt 10 kr: 1 frt 50 kr és 1 frt 50 kr. —Kézi napszám után szedetik 32 kr; 50 kr; 50 kr; 40 kr; 45 kr; 30 kr; 50 kr; 50 kr; 45 kr.— A felsorolt g megye közül Zala megye bir a legnagyobb úthálózattal; Győr a legkisebbel. Legmagasabb a váltságdíjuk Tolna, Baranya és Sopron megyében, hol egy kétfogatú után 3 frt fizettetik, legkisebb Komáromban, hol csak 1 frt 20 kr fizettetik. A megyei gazdasági egyesület közgyűlése Veszprémben. Elnök Esterházy Móricz gróf ö méltósága nagyszámú érdekeltség jelenlétében 5-én délután 3 órakor megnyitja a közgyűlést és első tárgyul az egyesület 1887. évi költségvetési előirányzatát jeleli meg. Az előirányzat egész terjedelmében felolvastatván Szalatkay István a következő 3 pontból álló indítványát terjeszti elö: i-ör. Az egyesület által eddig fennt

ar

t

ol

t gazd. lapok mint ilyen szüntettessék be és jövőre e helyett Értesítő cim alatt kizárólag a gazd. egyesület belmüködését, a gazd. körébe vágó ministeri rendeleteket és egyéb közérdekeltségü beadványokat, hirdetéseket, egyátalán az egyesület munkásságának minden ágát feltüntető közleményeket tartalmazzon. 2- or. Tekintettel arra, hogy a gazd. egyesület által Veszprémben fenntartott gazdasági kert és amerikai szolőtelep fenntartása az egyesület pénztárát jelentékenyen igénybeveszi, ezen kert és telep az egyesület intentióinak épségben való fenntartásának kötelezettsége mellett adassék bérbe. 3- or. A titkár fizetése, mely eddigelé az egyesület jövedelmeit 600 frtig terhelte, mert ennek 1200 frtra történt kiegészítését a földmiv. ministerium viselte, ez évre is 600 frtban állapíttassák meg, a mennyiben pedig a magas ministerium későbben ezen összeget kiutalványozná essék a titkár javára. Az indítványokhoz számosan hozzá szóllottak u. m. Bezerédj Viktor, Krisztinkovich Aladár, Kenessey Károly, Kiss László, Véghelyi Dezső, Reé Jenő, végül megállapodás történt abban, hogy: i-ör a gazd. lapokat ezután az évenkint 6-szor megjelenő Értesítő helyettesítse, mert igy az eddigi kiadások felére leszállíthatok lesznek, 2-or a kert és szö'lő telepre vonatkozó indítvány egy bizottságnak adassék ki, a mely a gazd. egyesület intentióinak szigorúan szem előtt tartása mellett döntsön a bérbe adás vagy további belső kezelés fölött s első esetben a bérleti feltételeket a jövő év febr. utolján tartandó rendkívüli közgyűlésnek jelentse be. Ezen küldöttség tagjaiul megválasztatlak: Bezerédj Viktor, Kovács Imre, Lakat Mihály, Szalatkay István az egyesület első alelnökének előülése mellett, és az indítványozó. — Végül 3-or. A titkár fizetése 1200 frtban még akkor is fenntartatik, ha ennek felét az eddigi szokástól eltéröleg a magas kormány nem utalványozná is, mert a titkárt szerződés köti az egyesülethez és ezen változtatni egyoldalulag nincs hatalmában. Következett a közgyűlés 2-ik cs utolsó tárgya t. i. az első m. ált. bizt. társaság által létesititett jégbiztosiió szövetség fölötti vélemény nyilvánítása. A nagyon hosszura nyúlt költségvetési vita következtében Reé Jenő a szövetség eszméjét röviden ismerteti és ajánlja, hogy az általa előterjesztett módosítások kötelező elfogadásának fenntartása mellett a közgyűlés az erkölcsi támogatást mondja ki. Hozzá szólottak a tárgyhoz TÁRCZA. Add nekem már. . . Add nekem már barna lányka szivedet, Ne epesszen tovább a bú engemet. Tudod, hogy a virág sorsa : hervadás, Ez éri a szerelmet is Neki a bú csak sirt ás. Súgjad a szót, melyre oly rég kértelek, Abból eitem kárhozat vagy üdvemet. Derüljön fel boldogságom hajnala, Vagy boruljon reám a gyász Temetöuek bús halma. Ne gondold hogy tudnék élni nélküled, Erted áldom eddig ezt az életet, Engedd néznem bűvös, bájos lelkedet, Nap és csillag magas égről Sötét földre fénylenek. Mig rád tekint, mig'rajtad függ két szemem, Hogy oly gyakran tövis vérez, feledem ; Söt egy dalban érzelmeim kitárom, Vigan zengem: >Szeretlek énEgyetlen egy virágom.« Az uj asszonyka. Irta GIZELLA. Angyalom, megint el kell mennem, monda Ákos kis feleségének, — pedig ma első fogadó napunk van — honit szerettem volna lenni, mert nem tudom az én kedves Bellám, mint fogja fel uj helyzetét, de hiába ilyen az orvosi pálya, soha nem lehetünk urai időnknek. «~ Hát gondolod Ákos; én nem tudom majd komoly asszonyi méltósággal fogadui vendégeim — feleié Bella duzzogva — te mindig azt hiszed még az iskolában vagyok, pedig . . . — No no muczikám nem oly rég voltunk még az intézetben és ezért nem is haragudhatol, ha intelek, te még sokkal fiatalabb, tapasztalatlanabb vagy, mint hogy tudnád a társadalmi szokásokat, különösen egy orvos összeköttetései különféle irányban ágaznak. Mind azon házakhoz el is vittelek, hova különben is jártam, vagy felkértek mutassalak be — azt szeretném, ha az én kis feleségem mindenkép hóditana. Majd megmutatom feleié még mindig duzzogva Bella, hogy betöltöm helyemet. — Egy pár édes csók elhangzott és a doktor úr, le nem küzdhető aggálylyal távozott, útközben is azon gondolkodva, milyen szép kis felesége van, de hát még igen fiatal, hiába figyelmeztette napa, várjon házasságával, azonban azok a beszélő kék szemek, ellenállhatlan vonzalommal birnak. Bella ezalatt a tükör előtt nézegette magát rendben ván-e hajzata, a könyvek, székek helyükön állnak-e — úgy bizony. Ákos sehogy sem bizik bennem, pedig én nem vagyok már oly gyermek., .zúgolódott volna még tovább is, ha a csengetyii hangja meg nem riasztja, mely vendéget jelzett. Minden vér arczába szökkent, vége volt a nyugalomnak, szonyi tekintély-"nek j jaj csak Ákos jönne hamar haza, — fohászkodott midőn az ajtó kitárult és Z-ók, — egy előkelő idős pár lépett be. Félénken nyújtja kezét, — Ákos nincs honn, beh fogja sajnálni! — hebegte. No hisz itt van a mi kis doktornénk — monda jóakarólag a hölgy, majd megmutatja ő milyen kis [^asszonyka. Igen és Ákos még sem bízik bennem, most ia félve ment el, mindig azt mondja: én még nagyon fiatal vagyok, csevegett gyermekes naivsággal tovább Bell* — mit & látogatók mosolylyal hallgatóik és még több okuk is lehetett volna talán mosolyra, ha a doktor ur meg nem érkezik és ügyes modorával, más thémára nem viszi a társalgást. A távozásnál Bella kikére magának, hogy máskor is legj

r

en szerencséje, miért is jöttek csak ily rövid időre, had mutatta volna be lakását. — Z.-né biztositá, lesz még erre is alkalom. — Elmentek. — Nos hát hogy van doktor úr raogeiégedve ? kérdé Bella egy bókot csinálva férje előtt, de annak arczárói nem a legnagyobb megelégedést olvashatta le — és csakhamar, bár a leggyengédebben, tudtára is adá kis feleségének, hogy első látogatásnál nem szokás hosszabb ideig maradni, meg ily éltes, tekintélyes egyéneket sem szabad neki máskorra meghívni, hanem a meghívást részökről annak idején bevárni. Még több intés is jött volna azonban uj látogatók jelentkeztek. B.-ék kis lánykájukat is elhozták, kit Bella össze csókolva megjegyzé, ha neki lesz ilyen kis babája, milyen jól fogja nevelni, ő nem fogja engedni, hogy sok ezukrot egyék, — a mosolyok ismét nem maradtak el e naivság felett, és a látogatók távozása után ismét volt egy kis megjegyzés Ákos részéről, kis duzzogás Bella részéről, és ez ismétlődött mig végre a látogatás ideje el nem mult, és az uj asszonyka egészen kihevülve a nehéz szerep miatt — mit a fogadtatások reá mértek monda — jaj csakhogy vége van, Ákosom máskor ne menj el, igazad van én még nem tudom egyedül ezen sok féle társadalmi furcsaságokat, — nem szabad sokat nevetni, sem sokat beszélni, vagy hallgatni, oh csak már husz évvel idősebb lennék 1 — Oh te kis bohó — nevetett a doktor úr — előbb is megfogod tudni egyeztetni, hol miként kell magad alkalmazni, hanem most ebédeljünk, bizony éhes vagyok a sok, napi járkálás után. Pedig én rendeltem ám az ebédet tudod-e, hanem az az Anna, nem akar nekem szót fogadni, vagy kinevet, vagy haragjaik, ma ia mikor wndeltem» hogy nyúzza meg a libát, azt felelte: — no még ilyet sem hallottam. De már erre Ákos is ielkaczagott,' Bella nem kis bosszúságára, a helyett, hogy pártját fogná Anna ellen, még ő is kineveti. — Alig bírta megbékíteni az orvos ur háborgó kis feleségét, de a párolgó leve? véget vetett e kis jelenetnek. — Mit kapunk még muczikám? - L<ísz töltött káposzta, meg liba pecsenye káposzta saláta'"al. Mii. kétszer is káposzta, aztán kettőnknek egy liba, mikor nem is szeretem! — 0\i hit raa már minden rosszul sikerül, fakadt ki Bella és most már könyek csillogtak az ellenállhatlan kék szemekben, melyeket Ákos lecsókolt, hogy a keserv ne legyen olyan nagy. Ekközben bejött a szobalány kérdeni, hová tegyék a zsírt, burgonyát, zöldséget mit az öreg Nagysága küldött. Bella nem tudott intézkedni, majd délután! — feleiébizony talanul; — de e közben kitárult az ajtó és mamácskám kiáltással repült Bella a jövevény karjaiba, mig Ákos is örömmel segített napának uti ruhájából kibontakozni. — Hogy vagytok gyermekek? tovább ki nem álltam hogy meg ne nézzem az uj asszonykát, miként bir rendezgetni. Bella pirult, Ákos nevetett és a mama lassan megtudta a bajokat. — Ugy-e mondtam vőm uram várjunk még — most vissza viszem a lányom, hadd tanuljon előbb háziasszonykodui egy kissé. Bellát Akos magához karolta s nevetve monda — ugy-e inkább mamácska maradjon nálunk, ő olyan okosan tud mindent elrendezni — bizony bizony ugy lesz jó, ujjongott Bella, legalább Anna sem nevet ki, Ákos is kevesebbet dörmög és én is okosabb leszek. És egy pár év elmultával Bella es^k nevette a többi uj asszonyka küzdelmeit. •i