Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-12-05

zetéket, s tán világítást is berendezni, s a mi a fő; adósságot visszafizetni.' Van hát városházinak, a legszebb helyen, s már a hivatalok is behurczolkodtak, a mi nem esett meg "háború nélkül, mert mint mondják, a rangbéli tisztviselők egyúttal kitűnő családapák is levén, valamenynyien olyan helyiséget követeltek, melyből egyenesen haza láthatnak. Ez, a mely kívánság annál kiyóhetetlenebb volt, mert magába a főépületbe a kávéházon, kivül csak a polgármester fér be a maga jobb és balkezével, a többi hivatalok elhelyezésénél a pavillon rendszert követték, mert ez a divat kaszárnyák és kórházaknál, s mert igy tán olcsóbba is került. De mivel végre is egyik tisztviselő a másikkal néha-néha érintkezni is kénytelen, hogy ne kelljen hát mindannyiszor esernyőt és sárczipöt pusztitnia, összekötötték az egész telepet házi sürgönynyel, a mi csakugyan a modern haladás látható jelképe. Hanem az épület másik szárnyát is moderizálták ám. Régi füstös kávéház volt itt, ennek külsejét kicsinosították, nagy ablakokkal látták el, s kiadták szép pénzért árendába. Legalább szép is, meg hasznos is. Szebb mintha az adópénztár volna itt elhelyezve, s minden esetre hasznosabb. De azt már még sem bölcsen teszi a magistratus, ha azt az egyszarvút meghagyja ott az épület ormán levő czimerben. Az a szarvas állat nem a város czimeréhez tartozik, azután még sok rosz élczre adhat alkalmat. Ott pedig, hol egykor szedték az állami adót, most a város meggazdagodott mészárosa az ur, bár -nem itt szedi a vér adót, itt csak lakását tartja. Vele szemben a Veszprém czimü derék lapunk nem régiben nagy elhatározásra vetemedett. Kijelentette ugyanis, hogy mégis kissé drága ám az a hus a minek kilóját 80 krral kell fizetni, meg hogy az ember húsevő állat, neki hus kell táplálék gyanánt," hogy vére legyen elegendő, és igy a mészárszékben véradót fizetünk. Csakhogy ő is a mászárosok hibájába esett még pedig a sanda mészároséba, mert limitatiót ajánl, pedig sokkal többet érne ennél egy kis egészséges szabad verseny. De hát Pápán elég olcsó a hus, s tán nem is épen hig a leve, azért hát én azt az egész huskérdést leveszem a napirendről, s elbeszélem önöknek egy hü kis kutya történetét. Nem városi adófizető kutyáról van szó, hauem egy kis lompos falusi pincsről, a szegény Nemes Sándor hűséges ebéről: Bizony különbbgazdára teheietfc volna szert az a szegény kutya is. A Sáu- : dor mióta nem sikprült neki megválasztatni magát községi jegyzőnek eg3

r

re csak a szőlőhegyeket bújta, a hol épen fejtettek vagy kóstoltak, oda betért, s olyankor tán nehéz fejjel, de könnyű szívvel ott dőlt álomra a hol érte, csak a szegény éhes kis kutya volt a virrasztója. Még az ilyen embernek is akad a ki szeretettel gondol rá, örül, ha zavaros szemeibe nézhet, ha hizelgését megérti, szóval talán-talán más is megértette a mi Sándorunkat nemcsak a kis kutya, Keresd a nőt! — tartja a közmondás. Hátha itt is igaza van . . . Nos, egy reggel Szabadi ós Vörösberóny közt, ott találták a kis kutyát egy száraz kut mellett virrasztva, mig lent gazdája aludta az örök álmot, — teste összeszabdalva . . . tán akkor sem volt eszénél, mikor a- gyilkos csapás érte. Csak a kis kutya virrasztott felette. Talán már a kis kutya sem sajnálja.' „A gyilkos ismeretlen." — szól a hivatalos tudósítás Jövő héten megyei bizottsági ülés lesz. A vármegye tentája és a nőegylet theája nagy keletnek néznek eléje. Mert hát a nők egészen helyes tapintattal thea-estélyt készitnek ekkorra elő, hol bizo nyara együtt fogjuk látni az egész fiatal vármegyét. r. I. Győri apróságok. A .,P:ipai Lapok" ertrfeli közleménye Győr, december 3-án. (k tudósító üdvözlete. — A Rá'ia végső szakaszán, a Radó-tér pereinén — Győri társas élet. — Eslélyek.— A Győri Lloyd — Nfliparegycsület. — The Gresham. — Egészséyügyiinkj A régi Arrabonábol veszi kedves szerkesztő ur az első levelemet. írok lelkes buzdítása folytán, mert különben azt hinné az én derék redaktorom, hogy én is „Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngy várában laktomat, Mert a Duna, Kába, Rábcza rákja rágta lábomat." Üdvözlöm hát és üdvözlöm fél decenniumos régi jó ismerőseimet: a „Pápai Lapok" derék olvasóit! Itt álllok csöndesen hömpölygő széles vizünk partján. Pedig nagyokat szürcsöl a mi jó Kábánk a Gyöngyös, Pinka és Lapincs vizéből, kiiszsza fenékig a Marczallal együtt, s mégis csöndesen folydogál .a Győri Regatta bárkaházának helye mellett — abban a mederben, melyet művészi pontossággal, bámulatos műszaki technikával szabtak eléje Meissner vezérmérnök emberei. A másik medert is kiegyengették és megépült a körtöltésekkel farkasszemet néző hatalmas moló, mely igazi testvérje a pesti rakodó colossális falainak. Az őszi napok derekán és a rekkenő nyári hőségben még százával jártak a kétkerekű kis kordély ok, hogy odábbemeíjék az édes anyaföld fekete humusát és szállítsák odább a régi Práter termő földjét százados fáink töve mellől. A köztöltés felfalta ezt a földet mind, s dőlni fog sorra rendre a szép fáink dereka koronája: Győrváros práterének disze! írónő lelkén is végig suhant a mély bánat, s a sajgó szív mit tehetett többet? Egy szük tárcza medrében szorította nagy fájdalmát, és vázolta lyrajának húrjain azt a keservet, mely Györ város halottai temetése alkalmával ült a szive közepébe A Rába végső szakaszán befejezőre jár a munka; vizépitészetünk egyik disze lesz a szabályozás, s ríjon bár bele milliónyi költség, de ezrek és ezrek néma jajszava temetkezik el, s száll az ajkról ezernyi áldás a geniális tervezők fejére s áldani fogják az utolsó napszámos mindegyik kapavágását kései utódaink. ! Rábczánk medrének végső szakaszát is bevégezték. Széles biz ez, sietve oson mindegyik habkarikája, sötétkékbe hajló csöndes vize a kedves testvér üdvözlésére, hogy aztán kettecskén egyesüljenek szőke Dunánk kisebbik ágával a: mosonyival. Mert a Rábczát nem nyelte el még egészen a Fertő, habár nem alap nélkül való, sőt tény is, hogy a Kis-Rába és Kábczának is jókora vízmennyisége visszafolyik a Fertőbe, mint azt Kis József dr. 17í)7-ben megjeleut munkájában és Rumy: Monumenta hungaricajában megírta és Thirring dr. barátom kiemelte a régi homályból a Földrajzi Közlemények legutóbbi füzetének hasábjain. A Rado-lér odaszögellik a Rába két ágának kellő közepébe, s ennek peremén állítják fel ezt a hatalmas kőlapot, mely évezredekig fogja hirdetni a műszaki technika dicsőségét, a véges emberi ész gyönyörű, áldásos munkáját. Társaséletünk csak most kezd kissé pezsdülni. A győri kaszinó is hozzá fog régi jó hirnevü estélyei rendezéséhez, de kiváló jótékony hatással vannak a győri hölgyek által rendezett társas esték, jobban mondva szavalattal, énekkel é.s tánczczal öszszekötött jourfixek, melyeknek élén Vargyasné-Petz Vilma úrhölgy, a helybeli áll. polg. leányiskola igazgatónője áll. Emez estéken városunk szépei a rendezők : ök a részvényesek! Ezen mulatságok a Fröbel-kert helyiségében tartatnak, s eddigelé is sok kedves estét szereztek a győrieknek'. Hoff mami Irma kisasszony szívhez szóló szavalata, Stumpf Katicza kisasszony szép éneke és Schramml Imre humoros szavallata beillik azon műsorozatba, mely mellett egy első rangú vidéki város intelligens közönsége mulatni és nemesen szórakozni kivan. tí> A győri iparos ifjúság élén Bejczy Józseffel, szinte megkezdi felolvasó estéi cyklusát. A főreáliskola tanári kara köréből eddigelé Molnár József a pápaiak kedves ismerőse, Keller Mihály s az alulírott tudósító ajánlkozott egy-egy felolvasás tartására. A kereskedelmi ifjúság estéi is igen látogatottak és igen népszerűek. A mult pénteken főt. Páder plébános ur tartott sikerült felolvasást a kereskedők élelmességéről. Emez egyesület munkássága mögött — mint az újonnan indult derék vidéki lapban — Szávay Gyula: „Győri Hirlap"-jában olvasom, — szép, érdemekben gazdag mult van. Itt e körben olvasott a jeles Bierbauer Lipót előbb bencés tanár, a széplelkü Abday Aszták ez idő szerint a kőszegi gymnasium igazgatója, az elhunyt veterán humoristánk: Kovács >Pál dr., Mersick József a Gj'őri Közlönynek boldogult szerkesztője és az oly korán sírba hanyatlott Ternyei József. Itt gyönyörködhettek a győriek széplelkü és nagy műveltségű írónőnk: Sikor Margit kisasszony egyik költeményében, de szeretjük hinni, hogy a közjó érdeke és a nemes cél ismét a felolvasók asztalához szólítja az „Apró-cseprő históriák" geniális írónőjét, kinek csak szerénysége nagyobb áldott nemes szivénél. Itt tapsolunk majd mi győriek Hoffmann Irma kisasszony — társasköreink egyik legkedveltebb, széplelkü úrhölgyének drámai szavalataiban ; részünkről nem tudjuk, mit bámuljunk jobban a szavalásban való routint, hangfestést, drámai erőt, vagy azt a párját ritkító emlékező tehetséget. Igy indulunk az unalmas téli esték teljébe, alapos a reménységünk, hogy száműzni fogjuk az imalomnak csak nyomát is. A „Győry Lloyd

1

' első felolvasója Vánibéry Ármin volt; tudom, hogy ezen sikerült esetről a fővárosi hírlapok révén már értesültek a Pápai Lapok olvasói, azért ezúttal csak azt súgom meg, hogy a Lloyd vigalmi bizottsága, élén Reichenfeld dr-ral ismét nagy fába ütötte fejszéjét és a győrieknek kellemes meglepetést akar szerezni. Hisszük, hogy siker fűződik ezen érdemes bizottság munkásságához, mert a vigalmi bizottság semminemű fáradozás és áldozat elöl vissza nem riad. Tervben volt Jókai Mórnak meghívása, de sajnos, a kérlelhetlen soi-s a széj3 tervezetet csirájában elfojtotta azon keserves bánatos csapás által, mely sújtotta egyaránt a lánglelkü írót és a nemzetet. Nőiparegyesületimk virágzik bár, és Tóth Mari kisaszony szakavatott vezetése alatt álló jeles nőipar iskolát tart fenn, de közgyűlését most a legutóbbi vasárnapon nem tarthatta meg a közbejött akadályok miatt. Talán más alkalommal lesz szerencséin e derék egyesület dicséretes munkásságáról valamint a nőipariskoláról is megemlékezhetni. A „Gresham" kanizsai fiókja megszűnt; az életbiztosító társulat dunántúli fiókiává városunk szemeltetett ki és a képviselettel Hentaller Lajos és Pick S. bízatott meg. Hentallerrel társas életünk egy rokonszenves kedves egyéniséggel szaporodott. A kolerán szerencsésen átestünk; járványbizottságunk megszűnt. Legutóbb a vörheny pusztított, úgy hogy a kis iskolás gj

r

erinekeket is honn tellett fognunk, de most már hála Istennek, ez a a vendég is elbúcsúzik. £as& SCHIMM. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 4880. £.'2886. A megyei szervezeti szabályrendeletnek az I88G. XXí. t. czikklicz képest módosított szakaszai f. évi iiüvb. 28-tól foírva decb. 27-ig a vár. jegyzői irodában közszemlére kitéve vannak, a mely időtartam alatt a netáui felebbezések beadhatók. Pápa, 1880. dcc. 3. Városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Veszprémben — mint értesülünk — január elején egy nagy bált rendeznek jótékony czélra. A bálanya Esterházy Móricz grófné O Méltósága lesz, ki ez alkalommal fog először Veszprémben megjelenni, hogy mint a nőegylet védnöknöje megismerkedjék a veszprémi társasággal. A bálra nagy előkészületek tétetnek. — Helyreigazítás, Lapunk előző számában a néhai Békássy Károly temetéséről hozott közleménybe az

n

on hiba csúszott be, mintha Véghely Dezsöné O Nagysága a veszprémi nőegylet képviseletében jelent volna meg, holott a kiküldetés felett a nöegyletnek határozni alkalma sem volt. — Szeretve tisztelt alispánunk neje a gyászoló családhoz való baráti viszonyánál fogva rótta le megjelenésével a kegyelet adóját, a temetésen való megjelenésben betegsége miatt gátolva volt férje helyett is. — Szives tudomásul. Lapunkhoz, mióta a »magyar képzőművészet és vidék« czimü czikkünket megírtuk egyre-másra érkeznek a szives levelek, megkeresések stb. az orsz. magyar képzőművészeti társulat iránt. Mondanunk sem kell, hogy büszkeséggel jegyezhetjük fel e tényt, mint városunk és vidéke intelligentiájának fényes tanújelét. A tett kérdezösködésekre szives tudomásul közöljük, hogy a nevezett társaság évi tagdíja 10 frt, melyért a közgyűléseken szavazási és inditványozási joggal bir, választó és választhaló. Továbbá évenkint megkapja a társulat összes kiadványait, művészi becscsel biró szép metszeteket a legkiválóbb művészek után, megkapja az évi közleményeket illustratiókkal; ingyen vesz részt a rendes évi sorsolásban, ingyen látogatja a társulat minden kiállítását, söt ezenkívül évenként 5 szabadjegyet kap ismerősei számára. Mint ebből látni, maga az anyagi előny felér a tagsági díjjal. — Mulatság lesz a megyegyülés alkalmából Veszprémben jótékony czélra. A tervezett thea-estély bizonyára jól fog sikerülni, mit Véghely Dezsöné neve eléggé biztosit. — Mezőgazdasági kiállítás van tervben, melyet jövő évre a megyei gazdasági egylet Veszprémben rendezne. Mondanunk sem kell, hogy az eszme kitűnő, s valósítása kívánatos. — Az orsz. magyar képzőművészeti tár- • saság tagjai közé jövő évre legújabban Ajkay Imre ur jelentkezett lapunk szerkesztőjénél mint a társaság választmányi tagjánál. Reméljük, hogy a művészet pártolására mutató névsort Ajkay után tovább folytathatjuk. — A megyei gasd. egyletnek mult havi közgyűlésében elnök gróf megbízás értelmében Noszlopy Gyula elnökölt. A közgyűlésen sok érdekes tárgy került napirendre, melyet a megyei Gazdasági Lapok nov. havi száma részletesen közöl. — A gyűlések hete volt ez a hét és lesz a jövő hét. lí hó i-töl elkezdve egész 8—9ikéig nincs nap, melyen Veszprémben ne lenne ülés. Az egyes megyei bizottságok mellett lesz megyei rendes közgyűlés, lesz megyei gazdasági egyleti választmányi, majd rendes közgyűlés, lesz ülése az állandó választmánynak, lesz ülése a közigazgatási bizottságnak, — s valamennyi Esterházy Móricz gróf elnöklete alatt. — A négy hit felekezeti iskolák szegény tanulói részére, f. hó 14-én rendezendő hanglagról; mohó érdeklődéssel, sejtelmes kíváncsisággal nézte azt sokáig. Képzeletében mintha azt látta volna, hogy az egyik csillag: férfi, a hozzásimuló másik csillag pedig: asszony. De csakhamar fagyos borzongás és gyötrő szorongás fogta el a gondolatra, hogy a legragyogóbb csillag- fénye is hideg. Alice a mesélő ifjúra emeli szemeit és ennek alkalma nyilík meggyőződni, hogy van csillagragyogás, a mely jótékony meleget áraszt, söt hevít. — A páros csillag olyan jól megvolt odafent az égen, mintha soha sem akarna onnan lemúlni; pedig .... — Nos pedig? -- Pedig a merengő ifjú még azon az estén megérte, hogy a csillag lehullott a magasból; de csak az egyik: a férfi, a másik: az asszony, az ott maradt. Alice heves indulattal kiált fel: — Pedig annak a páros csillagnak, a férfinek, meg az asszonyának is ott kell maradnia fent, csillaginagasan, sokáig, örökké, ragyogó fényben. Az ifjút meglepik ugyan a leány szavai, bámulatba ejti őt a kitörő indulat, de nem titkolhatja, hogy mindez örömet szerez neki. Perczek kellenek rá, mig meglepetéséből magához térve megszólal. — Ha te nem ellenzed, ugy minden jól van. Még holnap elutazom. — Hová? — Kérdi a leány megrémülve. — Külföldre.. — Minek? — Tervemet csak ott érvényesíthetem. De rövid időn visszatérek hozzád és akkor boldogok, nagyon boldogok leszünk. Alice küzd önmagával; de csakhamar megerednek könyei, az érzésnek e forró gyöngyei és ő bánatosan hajtja meg szép fejét. Tihamér megkísérli a vigasztalást. — Ne szomorkodjál kedvesem: nem sokáig •leszek oda. Rövid időn visszatérek s bir és dicsőség söossi meg jöttömet. — Menj* utazzál el holnap; lásd nem tartalak vissza. De ma még itt vagy, ma még az enyém vagy. Várj, majd dalolok neked: lüszen te ugy szereted hallgatni, ha dalolok. Alice a zongorához megy cs az éjszakában csakhamar felcsendül gyönyörű hangja. Kedves Alice! Párizs .188* ápi- 8. A mult hó tizedikén váltunk el, tehát épen husszouuégy napja. Azóta időmet nem használtam rosszul. Kész müvemet benyújtottam. Minden nap írtam neked, de eddig csak aggodalmaimról értesítettelek, most már büszkén tudathatom, hogy tervem sikerül. Folytonosan fülemben cseng a kedves bucsudal, melyet nagy elhatározásom estéjón énekeltél, de most már nem olyan fájón, nem olyan panaszosan, mint akkor. Es ez onnan van, mert valószínűleg rövid időn Ölel Tihamér. + Párizs, 188* ápr. 4. Kedves Alice! Nem megyek sehová és még sem dolgozom. Mióta nagy művemet befejeztem, mintha nem is élnék. Undorodom a munkától. Nincs rá okom és mégis valami sejtelmes, rosz előérzet nj'ugtalanit. Zavart vagyok. Naphosszán heverek tétlenül és igyekszem tiszta eszméhez jutni. Néha, rövid időre sikerül, de csak roppant erőfeszítéssel. Es ha egy-egy gondolat kiválik is agyam káoszából, rögtön a hozzáfüződö emlékek özöne tarkítja el a kedves képet. Es azután ugy zsibong a fejem, hogy menekülni szeretnék a csupa verőfényt sugárzó képtől, mely szivárványossá teszi a látásomat; menekülni szeretnék a gondolatomtól, mely ekkorára már szintén zűrzavaros;.-menekülni szeretnék a nemrégen elmúlt napok emlékeitől, melyek kedvesek és mégis fájnak, mert már múltra vonatkoznak: menekülni szeretnék innen . . . tehozzád. Mondják, hogy a mákony élvezete bűvös álmokat idéz elö; nem tudom, nem próbáltam. De azt tudom, hogy szép álomból ébredve, az ember szerencsétlennek érzi magát. Vágyik az alom folytatása után. TJgy-e, hogy a mi álmunknak lesz folytatása ? A halluczinácziót rettenetes bajnak tartják és talán helyesen; mert idegen világba ragad és soha nem teljesülő tátományokkal gyötör. Nekem is van íülcsengésem és én örülök neki; de ha elmúlik, sajnálom, hogy rövid volt. Esténként, amint pihenőre térek, hangot hallok, gyöngét, fájót, panaszosat; egy dalnak utolsó részét. A hang tiszta, mint az üveg harang cseudülése; vágyó, mint a világtalan lelke a világosság, a látás után; fájó, mint a magzatát veszített' anya keserve; kedves és gyönyörüségteljes, mint az első szerelem második napja. Olyan végtelen az én örömem és olyan nagy az ón aggodásom, a mint hallani vélem bucsu-dalod: »UehiU' dich Göll! Es war zu schön gewesen ; fc.

:;

;f dirh Göll! Ks I1.1l 11 tollt sollen sein!« Közel állok boldogságomhoz és még sem merek bizni benne. Nyugtass meg kedves egyetlenem. Tihamér. E levél kelte után néhány hétre a párizsi újságokban e kir olvasható: A „Nirvána" dalmű a próbákon — mint már jelentettük, — sikert aratott. A zeneköltői lélek legremekebb nyilvánulása ez. A hangszerelés nem egészen kifogástalan és ezért a szerző ugy kívánta, hogy darabját addig ne adják elő, mig ö maga nem igazit rajta. Ha ez megtörténik, a darab óriási sikert arat s bátran azok közé sorolható, melyek örökbecsű szépségeik miatt halhatatlan nevet biztosítanak szerzőiknek. Sajnálatunkra ez már nem történik meg. A szerzőt súlyos betegség érte. A teljesen vagyontalan és két keze munkája ;

után élő zseniális ifjút súlyos betegség érte és kórh&aba, saájlitották, a hol a leggondosabb ápolásban és gyógykezelésben részesül ugj'an, de — mint részvéttel értesülünk, — életben maradása nem valószínű. Ha esetleg felépül is örökre béna és gyönge elméjű marad. * Az egyik budapesti közhatóság irodájában összeesett termetű, szenvedő kinézésű, kifejezéstelen arczu, sánta férfi dolgozik már hónapok óta. Egy forint napidíjjal alkalmazták, még pedig hosszas kérés, könyörgés után. Azóta bebizonyult, hogy a hatóság igen hasznavehető munkaerőt nyert benne. Gyönyörű írása vau és ö betűről betűre leír mindent a mit lemásolás végett eléje aduak; hibát nem ejt, nem hagy ki semmit, de nem is tesz hozzá semmit; erre ö képtelen. Ha az eredetiben tollhiba esik, azt ő ugy irja le a tollhibával együtt; gondolkozni ö nem szokott. Leghamarább jön a.hivatalba, legkésőbben távozik és el nem marad soha. Több munkát végez, mint más három ember és azt mind havi nyomorult bánnia cz forintért; a mi niüvelt uri embernek az éhenkalásra sok, de a tisztességes megélhetésre kevés. Egy ünnepnapon a díjnok misére meg3

r és mise után — szokása ellenére, — visszatér még az irodába. Leül és írni kezd; de nem hivatalos ügydarabot. A prédikáló lelkész néhány szava ragadta meg a figyelmét annyira, hogy érdemesnek tartja leírni azokat. „ . . . . menj, menj az életen át hit és vigasz nélkül, szenvedj reménj- nélkül, keresd az élveket, törd magad értök, de nyomor- és kínlódáson kivül nem találsz semmit mást. Menj, mint az elátkozottá félelmes bizonytalanság ösvényein, lelkiismereted furdalásai közt, rettegve a mindenkor mellőzöt, de mindenkor sejtett örök Bírótól. Hordozd a bün érzetét, hordozd még a kiengesztelödés lehetetlenségét is; menj a semmibe, a te léted maga a nyomor, minden nyomorúságnak forrása. Egyedüli szabadulásod a végső megsemmisülés: a ?iirvána.

u Hosszú idő után mosii történik meg először,