Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-11-21

Levelezés. Loi'áss-Patoiia, 1886. nov. 16. Dr. Fenyvessy Ferencz ur ő nagysága ma dél­után 4 órakor in cognito kivánt helyiségünkben egy kedves családot Glatz József vendéglős ur családját meglátogatni, hogy a folyó hó 9-én oltárhoz veze­tett Glatz Ilona úrhölgynek, nem különben a szeren­csés férj Pitying József urad. ispán urnák szerencse kívánatit élőszóval tolmácsolja, s az uj házaspár egészségére poharat ürítsen. De neszét vették bizony a köztiszteletben álló honatyának megérkezését elv­barátai, választói is, és igy történt, hogy az in cog­nito megjelenésből nyilvános fogadtatás fejlődött, hogy nem csak a szép reményekben uszó család, de kebelbarátai, s tisztelőinek raja is körülfogta, hogy vele kezet szoríthasson, s veleegyütt örülhessen. Horváth György takácsi ifjú honpolgár ép ez időben ülteté föl menyasszonyát Borbély Mihály gond­nok Erzsikéjét a nászkocsira. Hogy a nép öröme és bánatában — melyet egyebek porszemnek tekinte­nek — résztvehessen ő nagysága, meglátogatja nyom­ban a nászkiséretet, mely indulásra készen van. Ott Isten szabad ege alatt mond áldást az ifjú házas párra, s óhajt és kér onnan fölül minden jót. Le­ereszkedését azzal tetézi, hogy szerelmök első zálo­gánál mint kereszt atya fog megjelenni. Adná Isten akkorra, hogy az egyszerű polgárnak minister ko­mája lehetne!! Esti 8 órakor Glatz József ur 12 személyre, hogy magas vendége iránti tiszteletét még inkább kimutathassa, társas estélyt rögtönzött, a midőn a jó magyaros fogások mellett a jó somlai csak hamar megindította a poharakat csöngésre, s a vendégeket kedélyes pohárköszöntésre. Nem is kell mondanom, hogy legtöbb pohár ürült a kedves vendég egész­ségére ! A. szeretettel fűszerezett eslélynél nem hiány­zott a jó zene sem, mely annyival inkább gyönyör­ködtetett, mert Zalán Béla gyógyszerész ur bemu­tatván zeneképességét, általános tetszés közt játszotta el saját „magyar lassu-csárdás" szerzeményét. Lám a művészetnek is van nálunk mestere! Vajha jó ta­nítványok is találkoznának, hogy a tűzoltó társula­tot a zenetársulat vonzó ereje megszilárdítaná! Kiss Péter jegyző ur pedig, hogy a kedves es­tély jótékonyság nélkül el ne tűnjék, Táncsics Mi­hály szobrára gyűjtött szép kis összeget. Másnap reggel mint hivatalos látogatókat fo­gadta 0 Nagysága az olvasó kör és tűzoltó egylet küldöttségét, mely erkölcsi testűleteknek ugy anyagi mint szellemi támogatását melegen ajánlá az igaz emberbarát. Ezután ő tett hivatalos látogatásokat a többek közül az evang. iskoíáhan, hol az iskola ve­zére üdvözölte nemcsak mint országos képviselőt, de mint a népnevelésnek igaz barátját. 0 Nagysága az­zal viszonzá a fogadtatást, hogy a szegény tanulók alapjához, melynek magvetője éppen 0 volt, ismét tiz forintot adományozott. Mórt ne kivánnók szivünk mélyéből ily nemes szivü cmbe; barátnak, a ki azUr kicsinyeit is magához öleli, ;.-,:'.zdag jövendőt, nagy­jaink, hatalmasaink bau méltó hely foglalást? Hiszen ott szeret áldozni, hol a nemzet culturája ápoltatik! Hiszen oda szeret benyitni, hol az ártat­lanság szép virága csoportosítva van! Midőn e téren is megköszönjük a kegyes adományt, kívánjuk és óhajtjuk : szivének nemes vágyai mielébb teljesülje­nek! Éljen, éljen igen soká!! £aucí>eÁi 6vj/. lérok képezték, két kis dobozban különféle apró pénz volt. Ezen kivül fehér márvány talont, több játszma kártyát s egy kosarat, melybe a használt kártyát dobták, láttam az asztalon. Martyn háttal ült felém midőn beléptem, de neje szemközt volt velem, s ekép azonnal észrevettem tekintetének aggódó s bánatos kifejezését, moly rögtön felvilágosított, férje betegsé­gének mivoltáról, melynek meggyógyitására nem tar­tottam magamat képesnek. „Messieurs, faites le jen" kiálta a sajnálatra méltó asszony. „Jöjjön doktor, kísértse meg szerencséjót," szólt a szegény őrült ember s négy aranyat tett a „rougra". „Legkevesebb betótelünk két forint s száznál többet nem teszek soha." Egy pár forintot tettem a „rougra". Martyn asszony kiálta: „Le jeu est fait, rieu ne va plus; s kétfelé osztva a kártyát folytatá: „Rouge perd — couleur gagne;" azután beszedve férje aranyait s az én két forintomat, újra kezdte a játékot. Meghajtva magam a sajnálatra méltó croupier előtt, kinek komoly, bánatos arcza elég világosan el­mondá, mily kínokat szenved, midőn boldogtalan fér­jét ekép igyekszik mulattatni — elbúcsúztam bete­gemtől, ki nagy nehezen akart elereszteni. „Kedves doctoroin," monda, „hogy ha letenné kalapját, — egy pohár jeges vizet innék, s követné példámat a játékban álhatatosan, szerencséje meg volna állapítva. A banknak csak egy harmadrész előnye van, a játékosoknak ellenben két annyi kilá­tás van nyereségre," azután nejéhez fordulva monda: „Pardon, monsieur, voulez vous bien me changer une note de trentecinmie gulden?" Sok dolgommal mentegetve magam; megígértem, hogy nem sokára visszajövök a játékot folytatni és siettem kifelé; a borzasztó „Messieurs, faites le jeu" még mindig hangzott fülembe, a mint a lépcsőn le mentem. Ugyanaz nap estéjén Martyn asszonytól leve­let kaptam* melyben tudósított, hogy mas&ap reggel KÜLÖNFÉLÉK. — Királyné Ö Felsége névünnepén f. hó 19-én a helybeli főtemplomban Néger Ágos­ton apát-plebános ur ő nagysága hála isteni tisz­teletet tartott, melyen a honvédségi, városi és uradalmi tisztikar, a kir. járásbíróság, szolgabi­róság és az államhivatalok képviselői, a polgári leányiskola, apácza-zárda és az elemi iskolák növendékei és a szép számu közönség voltak jelen. — jf Békássy Károly. ) Mély részvéttel értesültünk a gyászesetről, hogy a somlyóvásárhelyi kerület volt orsz. képviselője, a deveeseri járás egykori föszolgabirája, közéle­tünk kitűnő férfia, a megyei közigazgatási bizott­ság és számos választmány tagja, békási Békássy Károly földbirtokos tegnap reggel Békáson el­hunyt. A közügyek iránt való meleg érdeklődé­séért és magas műveltségéért általánosan tisztelt, méltányosságáért és előzékenységéért pedig min­denki által szeretett férfiúnak, jó férjnek és ki­váló családapának temetése holnap, hétfőn d. u. 3 órakor lesz Békáson, hova közel- cs távolból bizonyára számosan fognak az elhunyt rokonai, barátai és tisztelői közül megjelenni, hogy az igazán megillető kegyelet adóját leróják. A gyá­szoló család következő jelentést adott ki: Bé­kássy Károlyné született Rosos Izabella hit­vese, Békássy Izabella férjezett Bezerédj Viktorné és Békássy Mária gyermekei, Bezerédj Viktor veje, ugy Bezerédj Ilona és Mária unokái, Rosos István ipa, Békássy Antonia férjezett Hollán Er­nöné és Békássy Gyula testvérei, Békássy Gyu­láné született Döry Irén sógornője, Hollán Ernő és Guary Kálmán sógorai, ugy a maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalom tört szív­vel jelentik forrón szeretett felejthetlen férjének, édes atyjuknak, ipának, öregatyjuknak, vejének, testvérüknek, illetve sógoruknak békási Békássy Károlynak élte 52-ik, boldog házasságának 25-ik évében folyó hó 20-án reggeli 5 órakor szívszél­hűdés következtében történt gyászos kimultát. A bolgogultnak hült tetemei Békáson folyó hó 22-én délután fognak a családi sirkápolnában örök nyugalomra tétetni s az engesztelő szent mise áldozat ugyanazon nap délelőtt 10 órakor fog a mindenhatunak bemulattatni. Kelt Békáson, 1886. november hó 20-án. Nyugodjék békében s áldott legyen emléke! — Simor János herczegprimás, bíboros érsek, Veszprém város közönségének üdvözletére, melyet ö eminentiájához áldozárságának 50 éves jubileuma alkalmából intézett, a következő vá­laszt küldte: Veszprém város nagyérdemű kö­zönségének. Veszprém. Kiváló örömömre szol­gáltak Veszprém város nagyérdemű közönségé­nek ötven éves áldozári jubileumom alkalmából kifejezett szives üdvkivánatai. Elődeim hosszú so­rában tobb fényes névvel találkozunk, kik a mint a hasonnevű veszprémi egyházmegyének, úgy a jelenleg általam elfoglalt primatiális széknek di­szére voltak s áldást hozó tevékenységöket e főegyházmegye keretén túl is kiterjesztették. S midőn most ötven éves áldozári jubileumom ün­nepén hazánk minden tájáról s Veszprém váro­sának nagyérdemű közönségétől is vettem a szi­ves szerencsekivánatokat, a mint megtisztelők­nek tekintem azokat saját személyemre nézve, ugy nem tehetem, hogy át ne ruházzam ma­gukra az egyházra és a hazára, melyeknek egyik fel fog keresni. A meghatározott időben a fiatal nő pon­tosan eljött. De mielőtt folytatom elbeszélésemet, tudnia kell, milyenvolt ő tulajdonképen. Igen magas s sovány volt nagyon is sovány, semhogy szépnek lehetett volna nevezni termetét, habár bájos mozdu­latai s könnyed modora nem engedek felmerülni e gondolatot látásakor. Eeje s arezvonásai aprók voltak és arczának természetes színe — habár jelenleg ha­lovány is — egykor üde s teljesen angolosnak kel­lett lennie. Eényes, barna haja egyszerűen minden disz nélkül fel volt tűzve; — amint belépett szo­bámba, egy perezre végtelen szánalmam, bámulattá változott szépsége láttára. Egy karszékbe leülve a szegény asszony keserves könyekbe tört ki: „Bo­csánat doktor, de nem tarthatom vissza könyeimet, hiszen tudom, hogy velem érez; nem akartam igénybe venni idejét, de tudván, hogy férjem betegségének közelebbi körülményeiről kivan értesülni, leirtani az előzményeket, melyek történtek néháiry hónappal előbb mielőtt azon esemény előadta magát, mely e betegséget előidézte. Hogy ha elolvasta, ismét el fo­gok jönni tanácsát kérni. „Ezután nálam hagyta a kéziratot, melynek elolvasására felkérem önt, mi­előtt folytatnám történetemet." Az orvos nem sokára magamra hagyott és én a sűrűen irt kézhat olvasásába mélyedtem, melynek tartalma a következő volt: „Midőn férjhez mentem, drága férjemnek nem volt egy hibája sem; művelt jó kedélyű, kellemes, szives ember volt; mindenki szerette őt, s házassá­gunk első éve boldog s minden gondtól ment volt. A téli szabadságot Németországban töltöttük, a hol férjem a katonai pályára nézve előnyös porosz sys­temát tanulmányozta, a melyről későbben írni szán­dékozott. Visszatérve Angolország felé, néhány na­pot Homburgban töltöttünk és mulatságkópen a rou­lette asztalt mentünk nézni a Kurhausba; férjem egy aranyat tett a tizenkilenczre, ez volt éveim száma. Véletlenül a tizenkilencz nyert és férjem az ő Na­póleonján, kivül még 35-öt ayert Ámbár kellemes igénytelen szolgája és napszámosa vagyok. Fo­gadják szives megemlékezésökért forró köszöne­temet s tartsanak meg jövőre jóindulataikban. Kelt Esztergomban, stb. hgprimás Simor János s.k. — Am. nyugoti vasút vezérigazga­tósága Kiss László polgármester megkeresése folytán — egyetértve a NMlt. közmunka és köz­lekedési ministeriummal — elhatározta, hogy f. évi december 6-tól kezdve Pápa és Veszprém közt minden hétfőn és csütörtökön olyan össze­köttetést hoz létre, melynél fogva az említett 2 napon a pápaiak Veszprémből megfordulhatnak; A vonat indulni fog Pápáról reggel 3 óra 20 perczkor, s vissza érkezik este 10 óra 10 percz­kor. A többi vonatok közlekedése marad az ed­digi. Üdvözöljük a vasút igazgatóságot ezért az üdvös reformért és ha a megyei hatóságot és kir. törvényszéket felkérjük, hogy a gyűléseket és a Pápa vidékét érdeklő tárgyalásokat hétfőn és csütörtökön tartsák, a megyei központtal való összeköttetésünk elég jó leend. — »Varmegye Csárdás. Ez lesz a czime annak az uj csárdásnak, melyet Köi'mendy József veszprémi zeneművész és zeneköltő Esterházy Móricz gróf főispán ur tiszteletére szerzett, s mely nemsokára megjelenik. A farsangon remél­jük közkedveltségnek fog az örvendeni. — GyurkoviCS Kornél Biharmegye kir. állam-építészeti hivatal főnökévé lett kinevezve. Egyfelől, örömmel fogadjuk a méltán megérdem­lett kitüntetést, másfelöl sajnáljuk, hogy megyei és társadalmi közéletünk egy derék taggal ke­vesbedett. — Halálozás. Kiss László polgármeste­rünket és családját súlyos csapás érte. Apósa Peutz József urodalmi tiszttartó hosszas betegség után 76 éves korában végelgyengülés folytán e hó 15-én Moóron meghalt és ugyanott folyó hó 17-én megható részvét nyilvánulása mellett te­mették el. Pentz József a báró Luzénszky csa­lád tiszttartója és főtisztje volt, ki félszázadot túlhaladó munkásságot szentelhetett azon pályá­nak, melyet annyira szeretett, melyen annyi si­keres alkotás fogja ót túlélni, s hol öt a köz­tisztelet és szeretet környezte minden időben, kisérve a nemes főjri család elismerésétől, mely­nek tagjai »hálás szivvel« tették a koszurut ko­porsójára, s melynek helyben lakó tagja köny­nyes szemekkel köszönte meg a gyászoló csa­ládiak azon tevékenységet, ragaszkodást, melyet a boldogult irántuk tanúsított. A boldogultat vá­rosi köreinkben itteni látogatásai alatt is jol ismer­ték, becsüllék és szerették. Tetőtől talpig derék becsületes férfi volt, nemes vonásokkal, szivjó­sággal tele. Eletét lankadatlan tevékenység, csa­ládja iránti önzetlen szeretet jellemezték. A ko­porsót gyermekei, hat unokája, nővére és a báró Luzénszky család koszorúi díszítették, a roko­nok, ismerősök koszorúit a halottas kocsi vitte a család sírhelyére, melyet néhány hét előtt a boldogult személyes felügyelet alatt készíttetett, az oly megható szépen nyilvánult részvét segítse a gyászoló családot a vigasztalás megnyerésében, s részvétünket mi is nyilvánítjuk. A kiadott gyász­jelentés igy hangzik: Alulírottak a maguk és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört sziv­vel jelentik Pentz József uradalmi tiszttartónak, hosszas betegség és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élte 76-ik évében végelgyengülés folytán bekövetkezett csendes kimultát. Az el­hunyt földi maradványai f. hó 17-én d. u. 2 órakor volt ez neki, a mi természetes, mégis arcza majdnem szégyenlős kifejezést nyert, a mint elhagytuk a termet. „Ugy érzem magam, mintha nem becsületes módon szereztem vobia e pénzt" monda. „Mit te­gyek vele?" Több indítvány után elhatározá, hogy katonái között osztja el a legnagyobb részt ós a katonáknak családjait segélyezi vele. (Folyt, köv.) November hóról. Az egyetlen hónap, — hja „Z" — melynek nincs senuni öröme. Egjr ünnepe van, az is inkább gyásznap: Mindszentek napja. Mintha az egyház is | az anyatermészet hatása alatt állott volna, mikor ezen ünnep helyét kijelölte. És jól számított. Novem­ber e célra jó hangulatkeltő. Summa summárum: november az unalom leg­hívebb szövetségese; hosszu, vékony esőszálakból fonja annak kiállhatatlan békóit. Kivált az esték! — Az olvasni szerető és tudó közönség még csak segit magán, — ha ugyan van könyve. De hát mi­vel a mai építkezésnél nem alkalmaznak sárgerendát, a magyar ember e régi divatú könyvtárát: tehát an­nak okáért könj'vet is kár volna veirni, ha nincs hol tartani . . . Faluhelyen többnyire igy van ez. November a mostani naptár szerint az évnek tizeneg3 r edik hónapja, mely átmenetet képez az ősz­ről a tóbe; népies nyelven hideg ősz. A régi római naptárban a kilencedik hónap volt. (innen neve is, novem = kilenc). A nap novemberben a Nyilas (Arcitenens) égi jelben van, ezért Nyilas-hava. Ter­mészetes neve: Őszutó. Egyházias: Szent-András­hava. Zsidó neve: Marches. Számlál 30 napot, me­lyek közül rossz kirben áll 1, 7 és 15-ike. Ünnepe egy van: Mindenszentek napja, 1-én. Régi ünnep. A görög egyház már a negyedik szá­zadban tartott minden vértanú és szent emlékére közös ünnepet a pünkösd után eső első vasárnapon. 2-án pedig Halottak nafját üli az egyház, fognak a helybeli róm. kath. sírkertben örök nyu­galomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat ugyanaz napon d. e. 10 órakor fog a helybeli zárda­templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Nyu­godjék békével. Moór, 1886. nov. 15. Pentz Má­ria, férj. Vizkeleti Kiss Lászlóné. Pentz József, Pentz Eliz, gyermekei. Kiss Pista, Kiss Vilma, Pentz Béla, Pentz Mariska, Pentz Jenő, Pentz Anna, unokái. Özv. Heya Józsefné, született: Pentz Anna nővér. Vizkelety Kiss László, veje. Volrab Iza­bella, férjezett Pentz Józsefné menye. — Uj törvényszéki biró. A veszprémi kir. törvényszékhez, a megüresedett helyre •— mint értesülünk — Dr. Szacsvay Elemér kir. alügyész lesz kinevezve. — Névnapok. Kedélyes ktt névnapot ül­tek meg a napokban megyénkben. Egyiket Reé Jenőnél Ajkán, másikat Ihász Lajosnál Lörintén. Előbbinél a »varmegye« s a törvényszék; utób­binál a vármegye és a — nők domináltak. Reé Jenő ebédjén Véghely Dezső alispán és Laky Kristóf törvényszéki elnök kezdték meg a felkö­szöntéseket éltetve a házigazdát. — Estére pe­dig Ihász Lajosné urnő O nagysága tiszteletére gyűlt egybe szép nagy társaság. A hölgyek kö­zött ott láttuk Véghely Dezsönét, Bohn Gyulá­nét lapunk t. munkatársnőjét, ki a háziasszony­nyal együtt időközben a képzőművészeti társa­ság sorsjegyeinek szereztek jótékony vevőket, Cserna Vinczénét leányával, Noszlopy Viktornét, Barcza Bélánét, Gál Lajosáét, Sarlay Gyulánét, Gömbös Jolán k. a. Mulatságos intermezzo volt a vacsorára való elhelyezés, melynél épen lapunk mult számában ismertetett franczia divatot al­kalmazta a figyelmét erre is kiterjesztő ház úr­nője. (A sorshúzás döntötte el, ki hol ül.) Az ünnepelt háziasszonyt id. Purgly S. köszöntötte fel. Majd táncz következett kivilágos kivirradtig; de a bohókás jó kedv még azután is másnap délig, estig hangosan nyilvánult a vármegye fia­talsága közt. — A helybeli honvéd huszár ezred­hez Gulyás Miklós főhadnagy helyeztetett át századparancsnokul. Hozta Isten ! — Az országos magyar képzőművé­szeti társulat, melyről mult számunkban hosz­szabb ezikkben emlékeztünk meg négy uj tagot nyert eddig városunkból. Lapunk szerkesztőjé­nél ugyanis Néger Ágoston apátesperes, Galamb József, Barlhalos István és Neumann Béla urak iratkoztak be, kiket a képzőművészeti társulat választmánya legközelebb fog uj tagokul felvenni a jövő évre. Vívat sequcns ! — A pápai ref. fötanodai ifjúság kö­rében, — mint értesülünk, — serényen folynak az előkészületek egy a jövő farsang elején tartandó jótékony ezélu házias tánczmulatság rendezésére. A tánezestély ideje ugyan még nincs megálla­pítva, de nagy valószínűség szerint 1887. év ja­nuárhó 8-án tartatik. — Hunfalvy városunkról. A kitűnő tu­dósnak nem rég megjelent müvében, a »Magyar Birodalom Foldrajzá«-ban igy ír többek közt vá­rosunkról : »Mint általában országszerte, ugy Pá­pán is, a kisiparosok elszegényedtek, az iparos­munkásság hanyatlásnak indult; azelőtt jelentős volt a bőr-, posztó-, kőedény- és pipa-gyártás, most ez jobbára megszűnt. Csak bőr és pipa­készités áll még fenn, s egy gyárban jeles kése­ket csinálnak. A lakosság nem igen szaporodik, \ 880-ban 14,654 lélekre rúgott.« — Bizony, bi­zony mind szomorú igazság ez. Hová jutunk ? hogy imák és jócselekedetek által a lelkeknek a tisztító tűzben (pm-gatorimn) való szenvedéseit meg­rövidítsék. A Halottak napját Odilo alugny-i apát hozta be 1)9 3-ban. Ha e nap vasárnapra esnék, a következő hétfőn ünnepeltetili. November végével már az Advent is fel szo­kott lépni, mint az egyházi év eleje. Advent vagy Úrjöveti első vasárnap eshetik november 27-től de­cember 3-ikáig. Négy hétig tart, a megváltó eljöve­telének varasában eltelt négyezer esztendő emlékére. Ugyanekkor mindennap hajnali mise (Rorate = har­matozzatok) szokott tartatni. Történeti nevezetességű nap e hónapban 10­dike, a várnai szerencsétlen csata 1444:-ben, amely sok tekintetben hasonlít Mohácshoz: „Cakhogy ak­kor még örök Nem lett nálunk a török." lS-ika is gyászos emlékű napja történetünknek. (Oh hiszen a mi történetünkben sok van ilyen a sok fényes mellett!) 1664-ben e napon mult ki vad­kan által VU. Zrínyi Miidós, Magyarország büszke­sége, kiben egy Hunyadi és egy Tyrteus szelleme egyesült. írói munkásságában legjellemzőbb e néhány szó: „Ne bántsd a magyart!" — Ez egyúttal hadi és politikai hitvallását is magyarázza. 19-én halt meg a magyar költők királya: Vö­rösmarty, 1855-ben. 22-ón pedig Kisfaludy Károly költözött el férfikora virágában, 1830-ban. Ez mind novemberhez méltó sötétkép. Bön­gésszünk vígabbat. 4-ón ajánlotta fel „a legnagyobb magyar" évi jövedelmét a magyar tud. Akadémia megalapítására a hires pozsonyi országgyűlésen (1825), még azzal sem gondolva, hogy egy évig miből fog megélni. S midőn barátai erre figyelmeztették, lesújtó ünnepé­lyességgel felelt: „Remélem majd eltartatok addig!" — Másik nagy műve a budapesti lánchíd is no­vemberben (20-án) adatott át a közönség használa­tára 1849-ben. Nevezetesebb idöjóslati feljegyzések e hónapra. I A gazda szereti a szitáz novembert, de hogy ha.

Next

/
Thumbnails
Contents