Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-11-21

XIII- évfolyam. Alegj elexillc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatna*: ki. Bérmenteilen levdek, csak ismert keséktől fogadtatnak cl. Kéziratok nem adatnak vissza. 47. szám. Pápa, 1886. november 21. v A lapnak szánt közlemények a Ja p SZERE h i v a faláb a (() - k o 11 ég i u m é p ii l e l) küldendők. P A? Al ^AP R. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. hegyed évre 1 frt50 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSÉÉ x hasábos pelitsor térfogata után S kr, nyilttérben 25 krajezár, A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak^ s lúrdelések a lap KIADŐ liiv ataláb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város.hatóságának és több pápai, spápavi (lé ki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1SS6. nov. 20. A városi képviselőtestület legutóbbi gyűlése eszmékben gazdag volt. A gyűlés lefolvása azt a benyomást tette a város ügyeit szivén hordozó egyénre, hogy képviselőtestületünk felébredt álmaiból. Mert mi tagadás benne eddig aludtunk, bosszú időn át nem tettünk semmit városunk érdekében. Igy történt, hogy elmaradtunk más városoktól és most egyszerre azt vesszük észre, hogy óriási teendőkkel kell meg birkóznunk. De ne rettenjünk vissza a munkahalmaz és pénzáldozatoktól, bőven meg fogják azok teremni számunkra a gyümölcsöt, melyet eddig nélkülözni voltunk kenteiének. A legutóbbi gyűlés megmutatta, hoey a városi atvák csaknem egvhangúkig a haladás eszméjének hivei. Kalapot kell emelnünk az ilyen képviselőtestület előtt, mely a haladás zászlóját magasra emelte, Három nevezetes pont az, mely megérdemli, hogy velük bővebben foglalkozzunk. Az első a vízkérdés, melynek megoldása napról napra égetőbbé válik. A képviselőtestület egy bizottságot küldött ki e tárgyban, meh'nek kötelességévé tétetett, hogy még ez év folyamán tanácskozása eredményéről jelentést tegyen. A tapolcza viz magában véve kitűnő, azt senki kétségbe nem vonja, söt a megtartott vegyelemzés és góresövi vizsgálatok alapján bebizonyíttatott, hogy egyike a legegészségesebb vizeknek. De az a Tapolcza viz, a melyet mi ivóvíznek használunk a különféle szennyes, egészségtelen anyagoktól annyira meg „van mételyezve, hogy azt mesterséges szűrés nélkül egyáltalában nem tudjuk élvezhetővé tenni. Ilyen körülmények után tehát ne csudálkozzunk azon, ha városunkban a halálozás a születésekkel csaknem kiegyenlíti egymást. A második bizottság a szegényügyi ft korm4n

y

0zható léghajó. rendezésével van megbízva. j n/1 ' Városunk, melv e czimen évenkint A ,

T . ,

r ? ^

ta

,

tas

'L . , A Montgelher fivérek 1883. szeptember 19esaknem nyolezezer forintot áldoz., való- ikén mutatták be a kira

i

yi udvarnak érdekes taban túlságos lmmanismust gyakorol. Iia lálmányukat. Versailles-ban; persze! több ezer már most megemlítjük azt is, hogy a | főnyi néptömeg is bámulva nézte »a csodá«-t. A nőegylet és az egyes hitközségek is eze- { léggömb mintegy 1500 lábnyira (lát és távcsöi„ ' , 1. M„ „' vek által meghatározva) emelkedett s azután rekkol járulnak a szegények segelyeze- 1 b ' séhez, nem jövünk a keresztény felebaráti szeretet magasztos tanával ellenkezésbe, midőn a körülbelül '20.000 frtot csöndesen szállott le a földre; utasai: egy juh, egy kacsa, s egy kakas, ép bőrrel tértek viszsza; a juhot nyugodtan legelve találták. Charles léggömbjét a Mars-téren szállatta tevő segélyösszeget, 15,000 lakossal biró ! levegőbe; az % órai útja alatt 3 mértföldnyi távárosban túlságosnak ' mondjuk. — A i álságot röpülvén be, Gonesse-nél hullott le a 1 -1 ..-I-T..,/ T • A ' 1 . n , • Í. földre, — természetesen! sértetlen állapotban, kiküldött bizottság lesz tehát hivatva . , „ f , ,„ - , , n • . , , , ) Az első fölszálló ember rímre de Köster megoldani a kérdést, melynek tárgyalá-; ^

fraiKÍa) vült

. Montgolfier-rendszerü léggömböt saít figyelemmel fogjuk kisérni S fenn- j hasznait. Szerencsésen tévén meg légutját, rövid tartjuk magunknak a jogot, ahhoz időn- I idő múlva D'Arlandes őrgróf (francia) kíséreteként hozzászólni. ! ben indult második kéjkirdndulására a felhők hoA harmadik bizottság a város adós- j lvAha

> ckkor is hevitctt lcvc

8

öt tartalmazó lég, , , , ,• ... , , 1-..1..J, , I gömb lön használva. Persze! magasra nem volsaganak mikénti törlesztése folott fog : , , , , .„ . , . 0 0 \ tak képesek szállani; szerencsesén visszatértek es értekezni és az értekezések alapján ja- ; csak késöbb Iátták bCj mily vesziHynek tették vaslatot előterjeszteni. Már a közgyülé- ! ki magokat: hisz a léggomb meggyuladása (utSCll is hailgsulyoztatott, hogy legczélírá- \ közben is égvén tüz annak szája alatt) fenyenyosabbnak mutatkozik az r>0 év alatti S

eUe &kel •' törlesztési módszer. Egv bizottsági tag ! , C

.

HARLT

:

S U

;.

MU

J

ATÁSA SZEDAT A R<

>

BCRT FLVÉRCK . , " . „ , , f. \ (franciák) kitűnő műszerészek, oly szerfölött gyorkijelentése szerint ugvams o ,, /,,-al oO 1 , - , •-, , •, J •* " san készítettek egy nagy léghajót, hogy o egyik év alatt a tökét toljusen letörleszthetjük. • A>

ub

erl-tal mar ugyanazon év (1783.) december Most 6%-ot űzetünk és a töke még azért 1 hó i-én folszállhatott. A léghajó 2000 lábnyira mindig megmarad. Hogy a jelzett tör- , emelkedett légbe; kétórai ropülés után, mialatt lesztési módszer minden tekintetben jobl) j 16 mértföldnyire haladt, Charles lebocsátotta azt; lesz a városra, annak megbírálásálioz i ^

kor

.

Robcrt

, ki

ff

,lott abból

> mire Chadcs 9

000 T 1 1 lábnyira ropull fol. nem kell pénzügyi tudomány, hanem, E legi kirándulás óta a léggömbök hasznaelég az egyszer-egy ís. A mikénti meg- , tatában jelentékenyebb javítás nem történt, J'igyeoldásról nem besz'Iüllk most, megvárjuk \ lemremélióbb haladás nem állapítható meg. ilt is a bizottság javaslatát, hisszük és ; A léggömb 103 év előtt is tafotából, setudjuk, hogy azok az urak feltétlenül a \ fémből, vagy egyéb könnyű, de erős szövetből . . , '„-I,\.,\Í- (\ :u i, j volt varrva; akkori szövetburkolata melegített varos erdekeit iog ak szem előtt tartam. 1 . , ' , ,, . b , : lerpcutinbcn iololdotl gummi-gyantából készült, E három fontos kérdés megoldása , e máz a most használt kaucsuk-oldattal egyenlő küszöbén állunk most. IIa a bizottságok j tulajdonságú; halója, kötélzete, csónakja, horgokellő erély és beható tanulmányozással j ">'

a teljesen hasonlítottak a jelenleg használtakkezdik mog tanácskozásaikat, ha-nem az I hoz

'> hevmérőt, legsulyméröt, iránytűt ésvizmér fog mindig szemeik elütt lebegni, „legyen úgy mint régen volt"', igazán csakis akkor mondhatjuk el, hogy városunk végre kitűzte a haladás zászlóját. leket (a vizirányosság kipuhatolására) már Charles is hasznait első felszállásakor. Az egyedüli jelentékenyebb tokéletesbitcst Jleusnier-nek (francia) köszönjük, aki már 17S4ben javasolta ügynevezett pótléggömbje alkalmazását. E készülék hivatása a magasabb légréleI gekbe is (ahol a körlég sokkal ritkább, mint az j alsóbbakban) fölszálló léggömböt folyton duzzadtan tartani. A Renard és Krebs-féle kormányozható léghajónál a Meusnier-féle pótléggömb alkalmazva lön; noha jelenleg már bírunk oly készülékkel, amely fölöslegessé teszi e nagy tértfoglaló (ez nagy hátránya!) segédeszköz használatát. Az »ugroernyö« vagy »szállóernyő« föltalálása Garnerin (francia) által és annak idővel fokozott tökéletesítése (a jelenlegi legjobb Nemo kapitány gyönyörű találmánya) nem tartoznak a léggömb-javításhoz. Tehát a léggömb használatában föltaláltatása első evétől fogva egészen korunkig jelentékenyebb javitás nem történt; ámde már 1784ben oly kísérlet történt, amely csakis a gőzgép föltalálása, illetőleg a villamgép alkalmazása óta lön nagyobb mértékben tökéletesíthető; a léghajó irányítása. A föntebb említett Róbert fivérek, s a chartresi herceg kormányozható léghajót, amely hosszúkás alakú volt, készítettek; a hajtóerőt embererö szolgáltatta. Az igen nagy költségek s a sikertelenség (a műszerészet fejletlen volta miatt) azonban G8 éven át teljesen leszorították e kísérletezést. A léghajózás első áldozata az első léghajos PilíXlre de Rozicr lett. Ü, ugyanis egyesiteni akarván a Montgolfier-féle léghajó előnyét (a légiut közben is alkalmazható emelkedést: tüzelés által) a Charles-féle léghajóéval, könenynyel töltött léggömbje alatt útközben tüzelni kezdett; a köneny meggyuladt, a léggömb szétpattant és a földre zuhanó léghajós esése közben megfulladt, holtteste pedig összezuzódott. Korunkig a mely a léghajózás terén gyökeres javításokat, söt újításokat mutat fol, mint léghajosok, illetőleg a léghajózás tudományával eredményesen foglalkozók, az elösoroltakon kivül kitűntek: Blanchard, Lunardi, Zambicarri gróf, Sadler, Green, Money őrnagy régebben, s ujabban: Godard, Nadar, a Tisandier fivérek Croce-Spinclli, Sivel, Fecurius, Perth, Mariott, Mertens, Wise, Donaldson, Giffard, Dupuy de Lómé, Diuoy de Bruignac, Baranov, Stapfer, Koch, Russel-Thayer, Woelfert, Hänlein, Krebs, Renard, L'hoste, Ganswind és Nemo kapitány. Természetesen, a »komédiások« és az »akrobaták« : Baudet, Spelterini, Berg, Leona Dare sat. akik kozé tartozik, e téren, Silber er Viktor, a bécsi léghajós is, nem jogosultak maguk részére helyet kérni e nagyratörö, bátor, önfeláldozó férfiak között; mert »müködesök« e téren nemcsak nem szolgált előnyére a fönséges ügynek, de söt kárára valt: mivel sokat levont a tökélyesbülés utáni törekvések magasztoss.ígából. (Folyt, köv.) TARCZA. EHZSÉBET NAPRA. Arpádháznak szép rózsája Dicső szent Erzsébet, Sziveinkből, lelkeinkböl Forrón kérünk téged : Oh tekints le a magasból Szép magyar hazádra, S a hazának és e népnek Védő angyalára. Téged dicsőit a mennyben Az angyalok ser^e, Jó példád és szent erényid Buzgón énekelve . . . S mi-földiek jó anyánkat Üdvözölve áldjuk Oh mert lelked — hő szivében Újra élei látjuk. Hajdan a te kötényedben Szép rózsák nyilának, Manap az ő nyomán, léptén Mindütt virág támad ... ( Te sziveddel és lelkeddel A szegényé voltál, O szivében hordja e hont Mint templom az oltárt. Arpádházunk szép rózsája Kérve kérünk téged, Kérd az Istent legyen boldog Királynénk Erzsébet, Legyen élte áldott, hosszú, — Ez szivünk imája. A mig ö él, áldott s boldog Szent István hazája. Egy homburgi történet. Angol'iól tonlil.iUa: l!0lt.\ GVL'LÁNIÍ Iloniburgnak lutheránus temetője, dúsgazdag virágzatán kívül nem gyakorol semmi vonzerőt az idegenre. A rózsák sokféle, színezetben, a dáliliák, gerániumok, violák, a vadvirágok légiója, ugy látszik mintha vígságuk állal gúnyt akarnának űzni a komoly sírkövek szomorú árnyékaival. Több sírkő, alacsony kerítéssel bekeríteti kis helyen áll: mely kertek apró virág groupok s utakba vannak beosztva s egyik felén szomorú fűzfa alatt a sírdomb előtt szabad hely van hagyva egy kis pad számára. Ezen kertek legtöbb esetben inkább a természet jósága, mintsem emberi kéz által gondoztatnak; néha előfordul ugyan, hogy egy sötét alak lehajol egy virágokkal födött sírhalomra és gondosan kiirtja a szeretett halott utolsó pihenő helyéről a gyomot. Egy júniusi estén a sírhalmok s rózsák között ballagva, a kis kertek egyikének padján, mily gyászba öltözött férfiút láttam ülni. Kínézése után ítélve angolszületésünek tartottam, mielőtt még a Ids barna szemű, rózsás arczu leányka hangját hallottam volna, ki a sírhalmon virágot szedegetett. Kis távolságra a sírtól a fáknak lombjai által elrejtve egy inas állt. A gyászoló férfiú, ki fiatal, katonás kinézésű egyén volt, szórakozottan nézett a Ids leányra, a mint ez apró drótkosárkáját telerakta a nem csekély fáradsággal szedett virágoldial. Midőn a kosár telve volt, a leányka édes atyjához vitte, (mert Lelyesen vélekedtem midőn apa és gyermeknek tartam őket) aki gondosan elrendezé a virágot a kosárban, azután kegyeletesen elhelyezé a zöld sh-dombon. E cselekvés titán a kis leány atyja mellé simulva, ünnepélyes hangon kérdó; „Papám, szeretni fogja az édes Mama illatjukat?" „Bizonyosan kincsem", felelt az apa. Az egész idő alatt egy sirkő mögött voltam elrejtve, honnan az engem annyira érdeklő gyászolóknak miüdea mozdulatait megfigyelhettem. Nemsokára, az inas előrelépve bizonyos aucloritással vegyült tisztelettel kijelenté, hogy esteledik s kinyitotta a kis kertnek ajtaját. Gazdája egy pillanatra letérdepelt a sir előtt s borostyánnal felfutott keresztre lehajolva, megcsókolá a belevésett nevet; — azután kis leányát, ki nagy gonddal maga tette be utánna a kert ajtaját, követé a temető kijárása felé vezető ösvényen. Alig tűntek el szemeim elől, azonnal a helyre siettem, mely már előbb is felébresztette bennem a kíváncsiságot s a fehér márványkereszten arany betűkben a következő feliratot olvastam: Itt nyugszik Martyn Louiza, Martyn Cyril kapitány szeretett neje. Sz. 1849. aug. 22-én. Megh. 1S7U. Május o-án. Miután szomorúan végig olvastam e rövid feliratot, lehangolt kedélyállapotban irányoztam haza felé lépteimet. Ezen feliratból könnyen egy szomorú történet volt olvasható; sőt talán még több is. Az özvegy férjnek arczkifejezése, valamint az inas majdnem parancsoló modora mindenesetre jelentett valamit. Nem sokára azután a Kurhaus remek kertjében a sétálók tömkelegébe vegyültem. Dr. Eckte barátom ugyan ezen estére vacsorára hitt meg; ő bizonyosan többet fog tudni a Martyn családról, hogy ha volt mit beszélni róla; e szerint tehát szívesen elfogadtam a meghívást. A kedélyes souper után, miután a doctor egy chinai pipát vett le a falról, melynek szára oly hosszú volt, mint maga az orvos és saját pipámat is meg öltötte a legfinomabb dohánynyal, — elbeszéltem neld, hogy mit láttam a temetőben. „Ah! barátom, ez szomorú történet, majdnem nagyon is szomorú társalgási tárgy, a mai est kedélyes összejövetele alkalmával; de el fogom önnek beszélni. lS69-ben a saison. elején, egy Martyn nevezetű angol uri ember kérte orvosi tanácsomat. Erőteljes athleticai testalkotásu ember volt, szabályos angol arcza határozott s nyugodt kifejezésünek látszott. Kinézése szerint Ítélve, azt kellett goudolnom, hogy nincsea nálánál egészségesebb ember. Homburgbau; és nem volt könnyji lelkiismeretes megvizsgálása után is bajára akadnom. Nem szükséges említenem, hogy sok esetben az orvosnak kötelessége egész figyelmét egy képzelt betegnek felajánlani; s ép oly érdeklődéssel kénytelen végig hallgatni a képzelt betegségnek magyarázatát, mint a valóét. Nem magyarázgatom a közelebbi körülményeket, de elég, ha elmondom, hogy betegem általános gyöngeség s energia hiányában szenvedőnek képzelé magát. Azt monda, hogy nincsen soha szerencséje; kell, hogy szervezetében legyen valami, mi őt minden előmenetelben gátolja. Minden systémát megkisérlett, de eredmény nélkül s végre egészen lesújtott kedélyű emberré vált. Biztosított, hogy nincsen semmi anyagi gondja, hogy tökéletesemboldog családi körülményekben él, és a legcsekélyebb mértékben sem hypochondricus. Hideg fürdőt, korai felkelést ós sok testi mozgást ajánlottam neki, és elbúcsúzván tőle, felkértem, hogy engedje meg, feleségemet Martyn asszonynál bemutatni. Ezen kóróst természetesen azért intéztem hozzá, hogy az által alkalmat nyerjek, nejéhez egynehány a beteg lelki állapotát illető kérdést intézhetni. De látva, hogy ideges s njmgtalan lett ezen ingitványomra, elbúcsúztam tőle azon reményben, hogy saját házamnál lesz még alkalmam találkozhatni vele. Modora azon meggyőződést erősité meg bennem, hogy betegemnek állapota nem oly természetű, melyet könnyen le lehet győzni; s egy ujabb látogatás után, okvetlen szükségesnek találtam, nejével személyesen megismerkedni, kit többször láttam a parkban s kinek sajátságos bús szépsége azonnal feltűnt nekem. Egy délután szabad időmet felhasználva, látogatást tettem náluk. A Dorottya utcában laktak s a mint ön tudja, ezen utcát az angolok nem igen. kedvelik. Egy első emeleti szobába vezettek, melyben Martyn s neje egy kis asztalnál egymásnak szemközt ültek. Az asztal zöld posztóval volt betakarva, s ezen\a „rouge-et-noir" játékterve volt kiterítve. Martyn asszony előtt, ki mint croupier szerepelt, a bank volt kiterítse 5 tartalmát aranyok éa ezüst, tal-