Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-11-14

XIII. évfolyam. 46. sz; Pápa, 1886. november 14. jVlegj elervilc Minden vasáma p. K özérdekü sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. . A lapnak szánt közlemények a lap SZEflK. hivat alá b a {Ó-kollégiu m^érpHil e I) PÁPAI I IPAR Előfizetési dxjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr, hegyed évre 1 frt50 krajezár. Egy-szám ára iß kr. HIRDETÉSEK I hasábos petiisor térfogata uiá?i 5 kr, nyilttérben 25 krajezár, A dij előre fizetendő. Bélyegdíjini 11 digkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a láb a [ref. főiskola nyomdája) küldendők. P Itt

a

AV ár r o s hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Lr

? t>,"V sltas. Az első magyar általános biztosítótársaság', a magyar gazdák jégbiztositási szövetségének eszméjével lepte meg a gazda közönséget.- Ezen eddigelé hazánkban nem létező szövetség más biztositó társaságok részéről alapos aggodalmat keltett és nem késtek több rendbeli újság czikk majd külön nyomtatványok terjesztésével a gazda-közönséget megfélemlíteni, mert szerintök a biztosító közönség érdekeinek bizonyára kárával fog utólag lebony'olíttatni. Eltekintve annak fejtegetésétől, váljon mi ok inditotta az első m. ált. bizt. társaságot e szövetség létrehozásában, részemről csupán a gazda közönség érdekében kivánok hozzá szólni. Annak, ki e szövetségbe belépni akar, három fő monumentummal kell tisztában lennie és pedig: 1-ször mily előnyöket élvezhet, 2-or ezekkel szemben mire kötelezi magát és 3-szor a szövetség ügyszabályai akként alkotvák-e, hogy minden kétséget kizárólag egyformán biztosítsák úgy a szövetségi tagok mint a szervező bizt. társaság érdekeit? Az első kérdés tehát, milyen előnyöket nyújt a szövetkezetbe való belépés? Nyújtja pedig: 1- ször. Az eddig érvényben levő díjszabályzat leszálitását 20 százalékkal , vagyis a ki eddig fizetett évenkint 100 frt biztosítási díjat, az ezután csak 80-at fizet. 2- szor. Az évi tiszta nyereményben — ha t. i. ilyen lesz, — a szövetségi tagok részesülnek. 3- szor. Joga van a biztosított félnek a 12 évre tett átalános bevallását évenkint május 18-ig kiigazítani. A második kérdés: mire kötelezi magát? felelet: 1- ször. Hogy a jégbiztosítás 12 évre terjedjen.

1 2- szor. Hogy jég ellen semmiféle más társaságnál ne biztosítson. 3-szor. Hogy esetleges veszteség bekövetkeztekor joga legyen egy évre kötelezett díjösszeget a 12 év alatt egyszer a szövetségi tagon megvenni. Végül a harmadik kérdés az: váljon olyanok-e a szövetség ügyszabáryai, melyek minden kétséget kizárólag egyformán biztosítsák a tagok valamint a társaság érdekeit? A szövetséget létesítő társaság érdekei ugyan minden oldalról biztositvák, ugyan ezt a szövetségi tagokra vonatkozólag nem látom minden tekintetben megoldva. Igy például az ügyszabáty 16 §-a szerint a szövetségi tagokból a felügyelő és vizsgáló bizottságot, úgy ezek elnökét és alelnökét az első magy. ált. bizt. társaság igazoló választmánya választja meg, továbbá a 12. és 13 § szerint a szövetség összes ügyeit a biztosító társaság intézi, könyvvezetését a bizt. társ. hivatalnokai teljesítik és igy a tagok érdekei kényre kegyre ki lesznek ezen egyoldalú intézkedésnek szolgáltatva, a kellő ellenőrzésben csak ugy lehetne meg nyugodni, ha a tagok a maguk sorából önmaguk választanák a felügyelő és vizsgáló bizottságot. De különösen is hangzik, ha az engem ellenőrizni hivatott bizottságot én magam jelölöm ki és én magam választom meg, .ez a mai viszonyok közt egészen szokatlan, a szövetségi tagok részéről senki sem lesz, ki jogaikat bármely vitás kérdésnél védelmezze, ily esetben majd a mérleg serpenyője a biztositó társaságjavára billen, a szövetségi tagok osztály része pedig „nesze semmi fogd meg jól

11 leszen. Ha tehát a társaság hajlandó beleegyezni abba, hogy a jég biztosítási szövetség felügyelő.és vizsgáló bizottságát önmaga válassza, részemről gazdatársaimnak ajánlani tudom a tömeges belépést, mert eddigi biztosítási díjszabással évi 100 forint biztosítási díjjal 12 évre kellett fizetni 1200 frtot ö a mostani 20% engedménymellett évenkint 80 frt biztosítási díjjal 12 évre csak 960 frtot tegyük fel a legroszabb esetet t. i. hogy az 1 évi dijat is be kell fizetni, ha a szövetség deficittel küzd, ez tesz 80 frtot összesen 1040 frtot tehát a szövetségi biztosítás minden esetre 160 frttal olcsóbb. Fennmarad még annak a reménye, hogy a szövetség haszonnal dolgozik és a tagok osztalékban is részesülnek. •őz. A magyar képzőművészet és a vidék. Aldásdús fenállásának huszonöt éves jubilaeumát ülte meg e napokban a fővárosban fényesen, a király jelenlétében a magyar képzőművészeti társulat. A fővárosi sajtó, s ezt elismeréssel jegyezzük meg róla, folyton a legigazabb megérdemlett lelkesedéssel ir mindig a magyar képzőművészetről; felsorolja jelentőségét hazánk culturalis életében; buzdit, serkent miipártolásra; figyelemmel kiséri művészeink szereplését, munka körét, s szép méltánylással viseltetik azon kitűnő társulat iránt, mely a hazai közéletnek ma már egyik elsőrendű tényezője. Nem igy a — vidéki sajtó. S ezt mint annak egyik szerény tagja méltó sajnálkozással emiitjük fel. Mi ugyan büszkén mutathatjuk fel előző évfolyamaink számait, hol a magyar képzőművészet minden nagyobb jelenségét tőlünk telhető csekély erővel megismertetni, méltányolni törekedtünk; utalhatunk czikkeinkre, mikben a képzömövészet iránt valj nemes érdeklődésre serkentettünk, s az azt előmozdítani hivatott derék társulatra közönségünk figyelmét felhívtuk. Ma is e czélból irjuk e sorokat. Lehetetlen, hogy méltó szomorúság ne fogjon el, mikor látnunk és tapasztalnunk kell, mily •botrányosan kevés az érdeklődés a vidéken a hazai képzőművészet iránt. Gazdag birtokosainknak mindenre van pénze, csak a — képzőművészet pártolására nem. Utaljunk-e kávéházainkra, hol százakat visz el az a sok apró kép, mint ráma nélkül, nagy idegességgel gusztál a mübarát ? Utaljunk-e, az általánosan ismert körülményre, hogy jobb módú birtokosaink szobáiban drága pénzért vett szép bútorok, fényűző módon vannak berendezve, de ezek ékességét a szánalomig nevetséges otrombábbnál, otrombább, hitvány «Oeldrukk» képek éktelenitik el méltó jelzésére gazdájuk müérzék hiányának, hogy ne mondjuk müveletlenségének. Nem beszélünk mi a szegényebb középoszosztályról, mert bizony szegény ember vízzel főz. De van egy ut, melyet még a szegény, de művelt középosztály is a legolcsóbban fejleszthetné egyfelől müizlését, tenné szebbé, Ízlésesebbé lakását, s pártolná tehetségéhez képest a magyair képzőművészetet. Csak tiz forintot áldozzon egy évre; annyit a mennyit a Casinóra, társaskörre költ; tízszer kevesebbet, mint a mibe évenkint a névnap ; húszszor kevesebbet, mint a mibe évenkint a — kártya kerül. Be kell látniok a müveit középosztályhoz tartozóknak, hogy szobáik falain lógó silány kivitelű olajszin nyomatú képek a legszánandóbb czégtáblája lelkük, eszük műveltségének. Be kell látniok, hogy egyrészről asztalaikon Petőfi, Arany, Shakespeare müveit tartani, s a legszembeszököbb helyen czifra garasos komédiás képeket, vagy inkább képtelenségeket tartani, a legnagyobb ízléstelenség. Becsüljék meg önmagukat, házaikat. Álljanak be a magyar képzőművészet társaságába. S ha nem telik az igazi művészi festményekre, higyjék el okosabban és szebben járnak el, ha kidobják szobáikból az Ízléstelen , otromba olajszinnyomatokat, s helyébük azon képeket alkalmazzák, miket az évi tiz forint tagságdiján a nevezett társulattól nyernek. E csekély díjért értékes szép képeket kapnak; ingyen nézhetik meg családostul a képcsarnok szép kiállításait, mindezek mellett még pártolói lesznek a magyar képzőművészetnek; előmozdítóivá válnak a magyar culturának. Ne csak »Kincsema sorsjegyeket vásároljanak. Kaphatni ugyanoly áron a képzőművészeti társaság sorsjegyeit. Lapunk szerkesztősége szívesen felajánlja közbenjárását minden irányban. Gazdagabbjainktól pedig többet várunk. — Nemcsak, hogy tagjai legyenek a társulatnak, de hogy mint műpártolók szerepeljenek. Szép és drága bútoraik mellé nem illenek mai képeik. Ha tudnák, hogy mily szegénységi bizonyítványok azok, nem tűrnék meg egy perczig sem. TÁRCZA. ÉLETFÁIM ERDEJÉBEN. Életfáim erdejében Szél se lebbent réges-régen, Most egyszerre vihar támad, Zúzza, tépi a faágat. Ag letörve, lomb leverve, , Ronda sárba beteperve, Szerteszórva itt hevernek Utain a rengetegnek. Mindegyiket végig nézem, Mindegyike egy emlékem: Elmosódott betűk, jelek, Miket irtak bársony kezek. Mindegyikre leborulok, Mindegyiken elzokogok, Mii a vihar támad újra,. Felragadja, tovább fújja Az üvöltő fergetegbe' Megszaggatva, leteperve, Hulló lomb közt így bolyongok, Mig magam is aláhullok. -•&&. cfíovqc* Sandoz. Az adminisztrátori rendszer. A magyar ellenzék már az 1840. és 1844. évi országgyűlések idején hangosan panaszolta, hogy a magyar kormány nem fejt ki erélyt, és hogy tétlensége által -alóltságban hagyja a nemzetet, és egyszersmind követelve, hogy a kormány lépjen a cselekvés terére, — hozzon javaslatba reformokat, s fejtsen ki önállóságot a birodalmi kormánynyal szemben. Az 1844. évi országgyűlés befejezte után fiatal főurak léptek a magyar kormányra, kik czélba vették erélyt kifejteni a kormány utján, minélfogva mindazon megyékbe, hol a főispán az adininisztráczióra, és személyes szolgálattételre nein vállalkozott, adniínistratorokat neveztek ki, a kiknek azután volt elég utasításuk felülről, s különben is hivatásuknak tartották : a kormánynak erős pártot szervezni, az ellenzéket minden módon gyengíteni, kiszemelni, hogy •kik alkalmaztassanak hivatalokra, kik zárassanak el a közszolgálattól és a többi. >— Ezek a megyei adminisztrátorok', s'az ezekkel akkor egyidejűleg kinevezett fiatal főispánok elkezdtek, azonnal működni ak-' ként, hogy az* ellenzék meggyőződhetett arról, hogy ők nyíltan és titokban mindent elfognak követni az ellenzék meggyengítésére, sőt megszüntetésére ha lehet, fókép pedig a világos fejű fiatal ellenzéki intelligentiát fogják üldözőbe venni, a mi miatt több megyében nagy mennyiségű panaszok merültek fel; minek következtében az országos ellenzék megindította a hadjáratot „az administratori rendezet" ellen, üldözvén és nyugtalanítván azt minden telhető módokkal. Igy került az administratori rendszer az országos sérelmek közé. 1847. évi november hóban már a válaszfeliratban, s azután is kemény panasz emeltetett az administratori rendszer ellen, mely alkalommal Kossuth az admmístrátorókat Kreishauptman-oknak elnevezve Idfejtette, hogy ezen rendszert a kormány ugy akarja becsempészni a magyar kormányzati rendszerbe, s ma is még a fülemben cseng azon kitétele: „az administrátorokat a kormány a szent István palástja alá kívánja bebujtatni, — de én hiszem Istent, hogy e nemzetben lesz elég erő, mi által a palást mögé búvókat onnan kiugratni és addig üldözni fogja, mig ,a közvélemény sújtó karja alatt össze nem roskadnak!" — E szavakat Kossuth szónoki erejének és orgánumának egész hatalmával a szenvedély, és felháborodás oly hangján mondotta el, mely a hallgatóságban ugyanazon érzelmeket keltette fel. Hosszú vita fejlődött lá, melyben sokan vettek részt mind két párt részéről, midőn gróf Széchenyi István lépett ki székéről a mellette levő üres térre, s két kezének hüvelyk újait a koczkás mellény zsebeibe helyezve azon állásba tette magát, melyben valamely kérdéshez kivánt szórni. — Az egész ház, s a nyugtalan hallgatóság kívánta Széchenyi nézetét hallani, s miután őt megéljenezte, ünnepies csendben várta felszólalását. Gróf Széchenyi István nem szerette a nagy felhevüléseket; ő a dolgokat és kérdéseket hideg értelemmel kívánta tárgyaltatni, noha sokszor ö sem tartotta vissza magát az epéskedéstől és a csipkedő gúnytól, de mindig azt akarta, hogy a kormány és nemzet közt feszültség, súrlódás és összeütközés ne adja elő magát és ha lehet a jó egyetértést feníartva eszközöljön ki a nemzet hasznos engedményeket. -Tehát beszélt csititólag, kiengesztelő modorban, s kijelentette hogy nem helyesli, ha a követek táblája támadást intéz a kormány ellen a miatt?, hogy harmincakét adnűnistratort nevezettéin ugyanannyi megyébe, de kijelentette azt is, hogy veszélyt ugyan nem lát w>k kinevezésében, mindazonáltal nem halgathatja el, hogy az ő előtte is szembeszökő, hogy ily számban neveztettek ki, hiszen a ki a czinkotai mezőn utazik, az előtt nem ritkaság, hogy nyulat lát erre is, arra is, azonban az mégis furcsa volna, ha az ember egy csapatban karininczkét nyulat látna. — Széchenyinek ezen nyilatkozata egy roppant szónoklat hatásával birt, perczekig óriási helyeslés zaja kisérte, — midőn pedig e tárgyban Kossuth végbeszédét mondotta, s érveinek nyilait az administratori rendszer ellen lövöldözte, azzal a felkiáltással végezte: „a harminczkét cinkotai nyúlt* Kossuth iszonyú tudott lenni a gúnyban, melyet oly hanggal fejezett ki, hogy.az hahota és káromlás volt együttvéve; — ily hangon mondotta el azon felkiáltást is, mely aztán befejezte a vitát, és eldöntötte a kérdést; a ki pedig a beszédet és a hallgatóság riadalmát hallotta, meg volt győződve arról, hogy a aóbmnistratori kérdés többé az alsó házban vita tárgyát nem fogja képezni. Midőn pedig az adminstrátori rendszer a a főrendek elé került, a főrendi házban megható és ünnepélyes jelenetek fordultak elő; — ugyanis első .volt ki szót emelt: Gróf Vay Ábrahám, Mármaros megye főispánja, egy galambősz nagyon szép magyar alak. Athletai magas termet, hatalmas mellel, telt izmokkal, szépen rendezett ősz hajjal, s perdült fehér bajusszal, mellén 'érdemrenddel, mely a különben is tekintélyes főúri alak jelentőségét még inkább emelte, mivelhogy akkor még az érdemrendek ritkák voltak, s köztudomású veit, hogy kitűnő érdemekért adattak. Gróf Vay Ábrahám hatalmas harsány hangon panaszt emelt a méltóságos főrendek előtt azért, mivel ámbár ő hosszú időn át,' mióta a főispáni méltóságot viseli, mindenkor megyéjének szeretetét tapasztalta, s viszont ő is megyéje irántjmindenkor szeretettel és tisztelettel viseltetett,, mégis egy alkalommá!, (megnevezte a napot) annélkül hogy