Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-10-31
m vártalan országában ott lenn, mélyen, a hová el nem hat az élők zajos küzdelme, a hol a cim, rang, kincs, öröm és fájdalom nem érdekelnek többé, a hol megszűnik a gazdag és koldus, a tudós és tudatlan, a hatalmas és nyomorult közti különbség, s mindnyájan valóban egyenlők leszünk, amennyiben a sir borzasztóan néma éjjelében a föld undok férgei emésztendik fel a testünket, s mindnyájunk nevére a feledés sürü leple boruland, s a halál és pusztítás angyalának sötét alakja veszi át uralmát csekély örökségünk — a sir felett. De hát csak eddig — a sirig ? I Hát csak azért születtünk, hogy egy rövid, küzdelem- és szenvedésteljes élet után leszálljunk hideg sírunknak vigasztalan ölébe f I Hát azért remélt és szeretett az emberi sziv, hogy sírjába azon tudalommal szálljon le: Mors ultima linca rerum est — a halállal vége mindennek ?! Nem ! — Ennyivel nem éri be az ember szive! ennyi kevés a csillagok járását kutató és megismerő emberi észnek! A sirontúli életen kétkedő Hugo Victor-féle »rien pent-étre et l'éternité — tán semmi vagy pedig egy örökkévalóság* mibenlétének vizsgálásánál, jobb szolgálatot tesz az emberiségnek az a kis mécsvilág, mit kegyeletes kéz tesz ma a domború sir fölé, mint a kétkedöseg összes philosophiája; jobb szolgálatot tesz ama, könyharmattól csillogó, hervadó virágfüzér, mely ma a holtak városát, a temetőt koszorúzza, mint az esztelenkedő bölcseségnek eme gúnyolódása : »je suis presque tente de demander á mon tour si le chant du rossignol subsiste quand l'oiseau a été dévoré par un .« (Majdnem kísértetbe jövök viszontkérdeni: .jjon megmarad-e a fülemile hangja, ha őt a karvaly megette ? (Voltaire Sur l'immor. de läme.) Az a mécsvilág, az a hervadó koszorú bizonyítványa az emberi nem józan, ihletett közérzületének, mely igazat ad a költőnek, midőn énekli : Non omnís moriar, multaque pars mei Vitabit Libitinam. Hor. (Nem egészen halok meg, nagy részem elfogja kerülni a halált (3. k. 30. dal.) igazat ad Ovidnak, aki igy zeng: Parte tarnen meliore mei super alta perennis Astra ferar . . . (Jobb részemmel örökké élő, a magas csillagokon túlra jutandok. (Atv. 15, k.) igazat ad a bölcsnek, kinek szavai e sorok homlokán idéztetnek. És az összes emberiségnek ezen közérzülete, meggyőződése a krisztusi hit csalhatatlan tanitmánya által minden kételyt teljesen kizáró bizonyosságra emeltetett! Ó mily jótékony 1 mily boldogító ezen bizonyosság! Eszerint a holtak országa, a temető, nem holtak országa; a sírok lakói nem haltak meg — csak alusznak, dormiunt! az alvásból van, lesz felébredés ! Ezen boldogító bizonyosság folytán nem tekintjük a sirt ugy, mint kérlelhetlen ellenségünket, megsemmisítőnket ; — ideiglenes nyughelyünk az, melynek zárai az isteni akarat hatalmával egykor felnyittatnak — s mi feltámadunk ! » Tudom, hogy megváltóm él, s az utolsó napon a földből feltámadok — — s testemben látom meg Istenemet.« Jób. 19. »Ó nem a halottak Istene, hanem az élőké. < Máté 22. * * Igaz hogy az is elmondhatja ezt, ha valaldre gondol, de arra csak kigyelmed tanította a fiát, hogy ezt nekem énekelje el, tudja annak a Fehér Julisnak a büntetéséül. Kern biz én Julis, sohasem tanítottam, mond az ilyen gyerek mindent összevissza, s kinek volna jussa téged Julis kinótázni? Kinek, senki másnak, csupán egy emhernek, egyedül csak kegyelmednek, meg a kegyelmed fiának. Ne félj tőle Jnlis, nem ie gondolok rá, s nem is a nótám ez nekem. Nem-e, mégis csak ezt mondogatta utoljára nálunk a fonóban, hej hiszen másképen is lett volna minden, ha mi akkor is szomszédok lehettünk volna. Az igaz, hogy messze laktam Fehér István uram házától, ö a templom soron, én az alvégen, ott laktam akkor is, most is ott lakom. Nos mit bámul rám kegyelmed mig ezeket mondja, talán az arczomról akarja leolvasni, hogy hány éve már annak? Bolond vagy Julis, hiszen te még most is olyan szép vagy mint akkor. Ha én olyan volnék is, de kegyelmed nem az az ember már, a ld volt. Miért ne lennék az, vagy nem én vagyok ma már Hajós Péter? No, ha az az ember kegyelmed, háfc taszítsa félre ezt a tüskét az utamból! J a J> J a Ji édes apám leesem, jaj, jaj! Uram segélj, leesik az a gyerek, s mig létrával szalad az ágak közt csüngő fiához Hajós Péter, a magára hagyott leány boszusan kiáltja utána: Ugye hogy csak még sem az az ember már kegyelmed a ki volt. Hajós Péter pedig lesegítve fiát, néz még a távozó után, 8 azután hálaadó sóhaj kíséretében csak ennyit mondott: Hála Istennek, hogy azzá nem lehettem. * r. r. Távozzatok tehát a temetőből, a halottak nyughelyéről, ti boldogtalanok! kik oly lealázőlag, oly megvetóleg gondolkodtok a lélekről! távozzatok ti hitetlenek! kik azt mondjátok, hogy a lélek a testtel együtt elpusztul! távozzatok mindnyájan! kiknek szive és lelke megkövesült az általános közérzület s az ezt helyesnek lenni bizonyitó krisztusi tannak megértése és meghallására! távozzatok! a ti jelenlétetek megzavarja a feltámadás reményében itt nyugvóknak álmait. Ok is, mi is — élők — rettegéssel fordulunk el megsemmisítő atheismústoktól! A ti vélekedéstek ellenkezik az emberiség valódi érdekeivel. Az emberi társadalom • alapja a morál, ez pedig a lélek halhatatlanságának hite nélkül meg nem áll. Csak ezen hit tartja fenn a társadalmi, családi kötelékek szentségét; csak e hit ösztönöz kötelmeink szorgos teljesitésére; csak e hit folytán lehet különbség az erény és bün között; — csak e hit méltó az emberhez ! A holtak sírjainak mindenkori és mindenütti tiszteletben tartása: tiltakozás sötét gondolkodástok ellen ! Hát »csak ragyogjatok mécsek, ti a sirontúli életnek gondviselésszerű őrszemei, ragyogjatok ! virrasszatok a siri lakók édes álmai felctt« mert Bajzaként: Képtelen, hogy a halálban Eltűnjék minden jövő, S üdvét meg ne nyerje a jó És a vétlen szenvedő. Képtelen, hogy volna Isten E nagy mindenség felett, Aki csak gyötrelmül adna Érző lénynek életet. A szomszédtól Veszprém, 1886. okt. 21. „Hull a fáról őszi eső." Ott tudni illik, a hol fa van. De a veszprémi sétányon közvetlenül élvezhetjük az ősz e kellemetlen járulékát, a „clanter" mellett állott ákáczok kora hervadást értek, kiirtották őket, s helyükön 3 öl mély árok veszélyezteti az arra járók biztonságát, a megyeház épülő csatornája. Az Esterházy-tér folytatását képező gyönyörű négyszög pedig még csak majd ezután lesz befásitva. Mikor ? Az a jövőnek és a város atyáinak titka. Annyi bizonyos, hogy itt egy kis ízléssel, s kevés áldozattal olyan sétányt lehetne tán egy-két év alatt rögtönözni, mely fölérne egy nagyszerű alapitványnyal. Közegészségi alapítvány! Csak akadna egy nagylelkű Taliánné, vagy jószivü kanonok, ki a kész alkalmat megragadná, hogy nevét megörökítse. Kerestetik hát egy másik Plosszer bácsi, sétányt alapítani ! A megye palotájának szomszédságában ugy sem lehet sokáig szemét lerakó helyet megtűrni. Azért tehát még jókor van, fel alapítók, mert majd a közegészségügyi törvény parancsol, s a közvagj'on közteherré válik, a mi itt is másutt is rendesen „rosz vért szül," csakhogy hiába! Példa rá épen a megyeháza. Hány heves kifakadást lehetett épen Veszprémben ugy „szűr alatt"— hallani. Pedig hát az a díszes palota végre is a vármegye központja, melyet nem lehet ám odább tolni borsón, máshova, például „Pápa vármegyébe." Most, hogy e ragyogó épitvény kezd kibontakozni az állások tömkelegéből, a veszprémiek óh!-ja HALOTTAK ESTÉJÉN. Az adakozó és a fösvény halála. I. » Csingilingi, csingilingi!* Haldoklik az adakozó A harangnak minden hangja Lelkére oly áldást hozó! Korhadt ágyán nincsen párna, Takaróra sem jutott már, — Zúgó vihar, hóförgeteg Bezörget és ablakot tár ojövel, jövel nagy természet! Jelenléted nem háborgat! Mindig tőled és neked éltem, Légy tanuja halálomnak. Csodáltalak! Imádtalak! Meg nem szegtem törvényedet! Mint tulajdon testvérimet Szerettem az embereket. Megosztottam velők mindent, Mit te bőven nekem adtál, — — Tisztán látva akaratod, Tisztábban a fénylő napnál. . . . •Nagy természet! kebeledbe Oly jól esik visszaszálnom! Boldog tudat volt életem! örök nyugvás légy halálom! • Csingilingi]* — szól a harang Lelkedet nem nyomja vétek! örökélet tárd ki mennyed, Méltó lakót küldök néked! • Csingilingi, csingilingi*.* Üt a fösvény végórája, is ah!-vá változik. Egy meglepetés is az, mikor az, ki még a miút héten a manzárd tetőnek csak a favázát látta, most a kész díszletekkel megrakott ormokat megpillantja. Messziről mint egy finom csipke disz bájos hölgy fején tűnnek fel a vas mellvédek; a sugár villámfogók meg diszes tűk a fejéken. Közelebb jőve a megye czimerét tartó angyalkák mosolyognak ránk az oromzatról, s készül az épitési évszámot mutató géniuszok büszke hajioka. Ha. azután elég bátorsággal birunk a „Tilos a bemenet" — felirat daczára behatolni, s látjuk a nagy terem méltóságteljes nagy arányait, a vakolatnélkül is mofoycer-t, az egyes hivatalok czélszerü elhelyezését, e tekintetben legfölebb a vármegye cassája panaszkodhatnék, hogy nincs nagyon „fényes" helyen, — elmondhatjuk, hogy Veszprém ugyancsak nagyszerű áldozatot hozott megyéjének, mely még akkor is hirdeti az alapítók érdemeit, mikor azt a bizonyos pótadót már régen elfelejtette a későbbi nemzedék. Híre támadt legközelebb, hogy az épitóei vállalkozó, a győzhetetlen Kéler Napoleon e vállalatánál csatát vesztett. Pár ezerforintot kell állítólag ráfizetnie. Az igaz, hogy már rég nem járt itt Kéler ur, lehet hogy épen ez adott okot a szóbeszédre. Lehet, hogy némi káröröm is vegyül e pletyka terjesztésébe, mert hát vállalkozó legtöbb van a világon. „Sokan vannak hivatottak, de kevesen a választottak," — mondja az irás, s ez utóbbiak azok, kik sok pénzzel rendelkeznek. Mondják, hogy a mi Napóleonunk sem fogja azért falba verni a fejét, s oda nyilatkozott, hogy vesztesége daczára a legjobb emléket akarja Veszprémben hagyni. Kívánjuk hogy u gy legyen. Annyi bizonyos, hogy jól esik tudni, hogy valami helybeli adófizető polgár nem lett bankrottá megyeházunk miatt. Hanem a kir. törvényszék tagjai tán legjobban örülhetnek a megye új házának, mert most már ők is kiszabadulnak abból a furcsa kaszárnyából, mely emeletes börtön, nem egyéb. Sőt mint az egyik helybeli újság szellemes, de malhetrrös szerkesztőjétől tudjuk, ki ez épületet óhajtása ellenére közelebbről is megismerte, s most igazi amerikaias szellemmel lapjában is ismerteti, attól lehet tartani, hogy az az óriási fecskefészek egyszer mindenestül, birástul, rabostul alá fog sétálni a Paittner Sándor telkére. Bizony pedig nagy kár lenne, a birákért is, meg a jó Ruttner Sándor úrért is. No meg azokért is, kik a rabok közül még nem értek meg a kötélre. Most már ezek közé tartozik az a csetényi ember is, ki anyjostul együtt kegyelmet nyert, pedig a tulajdon feleségét fojtotta meg, az édes anyja ösztönzésére. Ez aztán a drága anyós.' Ezt kár lesz elszállitani innét, csak hadd maradjon ez egymásra, hátha beteljesül az a jóslat. Kár lenne, ha ez az egy életben maradna. A m. kir. postatakarékpénztár által betevőinek nyújtott előnyök. (Vége.) 12. Ha a betérő betéti összege már meghaladja az 1000 frtot s az 1000 forinton felül cső összeg akkora, hogy rajta értékpapír, például: aranyjáradék, papirjáradék vagy kamatozó tiszai sorxjegy vásárolható, ez esetben a betevő értesíti a postatakarékpénztárt, mely a megrendeléshez képest a tőzsdei árfolyamon, minden további költség felszámítása nélkül megveszi az értékpapírt e a betevő óhajának megfelelően azt vagy a portó felszámításával megküldi vagy S mennyezetes selyem ágyán Nyugodalmát nem találja. Palotája ablakán át Beragyog a nap sugara, Mégis olyan sötét a lég, Mint a rémek éjszakája. A kandalló lángot lehel, Mint a villám, ha czikázik, És a fösvény mégis reszket, — — Teste-lelke dermedt, fázik. . . . Körülötte kincsek árja özönlik, mint csillagsereg, — Felé nyúlna, — de hasztalan! Ágyhoz szegezvék a kezek! .... •Csak egy évet! . . . Csak egy hetet! . . . Csak egy napot hagyj még élűi, Én orvosom! ... én megváltóm! .... Vagy legalább hagyj remélni! .... Neked adom minden kincsem, Neked adom! ... Hah! nem lehet! . . . Hisz nem enyém! — e tudattal Ámítottam csak lelkemet, Ez a kincs az embereké, Éhezőktől vettem én el! Vissza adom egy fillérig Nyújtsd meg éltem csak egy évvel! . . . »Csingitingih — Szól a harang — >Te ördöggel cimboráltál! Nincs számodra többé élet! Csak a fokol pitvaránál!* pedig minden illeték felszámítása nélküli letétbe helyezi el. Ez utóbűi esetben a bclevó' járadék-könyvecskét kap, a melyben a betevő számára vásárolt s a postatakarékpénztárnál letétben levő értékpapírok pontosan bejegyezve vannak. Az esedékes kamat-szelvények beváltása és az illető fél betétszámlájára uj kamatozó betét gyanánt való elkönyvelése a postatakarékpénztárnál történik. 13. A .postatakarékpénztár őrködik a betéteknek a betétkönyvecskékbe való helyes bejegyzése ifölött; e czélból minden évben egyszer s pedig aja'nuár 1-től márczius végéig terjedő időben minden egyes betéti' könyvecske hivatalos vevény mellett, a postatakarékpénztárnak beküldendő. A postatakarékpénztár felülvizsgálja a betéteket, az év végével esedékes kamatokat hozzá jegyzi s 8 napon belül a könyvecskét a betevőnek visszaküldi. A betéti könyvecskében lévő betétek érintetlen maradnak. 14. A postaalkalmazottak kötelesek az egyes betevők betétjeit szigorúan titokban tartani, 8 azok iránt felvilágosifást senkinek sem szabad adniok. 15. Az első betét csakis a felmondás benyújtása napjától számított tizenötödik napon követelhető vissza. A visszafizetések kétfélék; olyanok, a melyek rövid uton a postahivatalnál teljesíttetnek, s olyanok, melyek előbb a postatakarékpénztárnál bejelentendó'k. A rövid uton való visszafizetések 1—25 írtig terjedhetnek, csakhogy az összegek felmondása, a személyazonosság igazolása végett csupán azon közvetítő hivatalnál történhetik, mely a betéti könyvecskét kiállította. Ily felmondás alapján azonban az egész betett összeg a közvetítő hivatalnál teljesen ki nem fizethető, hanem legalább 50 kinyi betétnek fenn kell maradnia. A postatakarékpénztárhoz intézendő felmondás bármely közvetitő hivatalnál történhetik, sőt n betéti könyvecske végleges kiegyenlítése is annak közvetítésével eszközölhető. 16. A felmondott betétek rendszerint azonnal visszafizettetnek. A törvény értelmében azonban a betétek visszafizetése követelhető. A felmondás napjától számítva: 1 — 100 frtig 8 nap alatt. 101—500 „ 15 „ „ 500 frton felül 30 „ „ 17. A postatakarékpén/.tári betétek adómentesek. E betétek ugy szintén kamataik semmiféle kereseti, jövedelmi, tűlcekamat vagy más később behozandó adó alá nem esnek. 18. A betevőknek a postatakarékpénztárral folytatott levelezései, a mennyiben ezek a hivatalosan megállapított s minden egyes kÖAvetitöhivatal által ingyen kiszolgáltatandó boríték használásával történnek — portomcnlesek. Hasonlóképen portomeoteRek a takarékpénztári ke/.elésből eredő kocipostnkiildeméuyek, s azokért sem portó, sem kézbesítési díj nem szedetik. A betevők számlájára vásárolt értékpapírok azonban, ha a betevő ezek megküldését kívánja, a szabályszerű porlo alá esnek. 19. A postatakarékpénztár illetőleg ennek közvetitő hivatalai és a betevők, ezek eredményeséi, törvényes képviselői vagy meghatalmazottjai közt felmérőid avagy a megsemmisítési eljárásból eredő mindennemű ügyletek, a birói eljárás egyedüli Kivételével, bélyeg és illetékmentesek. 20. A betéti és járadék könyvecskék, továbbá a betevők és a postatakarékpénztár közti forgalomra szánt összes ügyleti nyomtatványok a betevőknek a közvetitő hivatalok által ingyen szolgáltatnak ki. Ezek azon nagy előnyök, a melyeket a m. kir. postatakarékpénztár betevőinek nyújt. Óhajtandó, hogy a lakosság minél több takarékbetét elhelyezése és másoknak is hasonló eljárásra való buzdítása által nemcsak önmagáról, hanem másokról is gondoskodjék, s hogy minél tömegesebb részvét által e hazai intézmény üdvös fejlődéséhez és szakadatlan gyarapodásához hozzájáruljon. KÜLÖNFÉLÉK. — Sitnor János herczegprimás jubileumát városunkban is megünnepeltük í. hó 28-án. A város és megyeházán, a plébánián, a bencések székházán és gymnasiumán, a casinó és polgári kör valamint a postahivatal helyiségein nemzeti lobogók hirdették a nagy nap jelentőségét. Délelőtt 9 órakor a főtemplomban hála isteni tisztelet tartatott, melyen a városi és urad. tisztikar, képviselő testület, járásbiróság, szolgabiróság és a tantestületek is megjelentek, a nagy számú szép közönség között. — Tormay Bála minist, tanácsos és Máday Izidor osztálytanácsos urak megszemlélték Simaházát és az igali gazdaságot, mely egy Veszprém megyének felső vidékére tervezett földmivelési iskola czéljaira a nmlt. földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztériumnak felajánltatott, —> magán uton ugy értesülünk, hogy ugy a major, mint a gazdaság a czélnak megfelel, s különösen fontos azon körülmény, hogy Pápa, Tapolczafö, s A. Tevel községek közel 20,000 lakosságára az oktatás kiterjeszthető lesz, a mi a magas kormány intentióját képezi, s hogy az itteni foldmives iskola hatása kiterjed a Rába szabályozás alsó vidékére is. A felajánlt helyek közül különben a fóldmiv. ipar és keresk. minister 0 Excz. választ. — Kitüntetés. Báró Rauber Gyula* cs. kir. kamarás és m. kir. honvéd-huszár százados örnagygyá léptettetett elő és a helybeli 7. huszár-ezred I. osztályának parancsnokságával megbízatott. Gratulálunk ! — A tnult csütörtökön tartott városi közgyűlést, mely clso volt az uj polgármester
