Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-10-24
XIII. évfolyam. 43. szám. Alegjelenil*. Mi ii d e n va s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koconkiuL rendkívüli szamok is adatnak ki. Pápa, 1886. október 24. Bél-menteden levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kúzleniéui/ck a l a p SZ íUiíí h i c a J a l d b a (0 - k o 11 i' íj i u nt ó p ü i c I) küldendők. Előfizetési íH.jalv. * Egy évre 6 frt. — J-'élevrt ; JS egyed évre i frt Jü 'krajczár-. Itgy szám ara /f kr. limiJETÉSRX j hasábos peiitsor tcrfo c cio nt :n ß kr, nyili.ci bin 2^ kra/í.-.tr, A dij el-re fizetendő, liélyegdij n/indig kulim szamzi,/; tik Az- előfizetési dijak, s I: rd ••'<•'.-r*/r a l a p KI A ÍJÜ h i c a ! a la b a (i e f. fő i s k <) I a a •// <rfn Ú áj • j kw'dcudöii. y$E x óságának éstöbb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. --•T— "-r-vr—TT-iTTmn--,-rmH-»iimH MII j'nrnrTirrnnr lettjhol az érdemeket osztogatták, ott áll- ! jon nálunk is a tarpeji szikla, honnét az j érdemetleneket ledobhassák. Le kell dob- i FELKÖSZÖNTÉS. Rómába' nem voltam, pápát sose láttam, Életembe' pápát még látni kívántam. Iliink közéletünk tarpeji sziklájáról az | Debreczenbe mentem, a magyar Rómába olt pápa. Pesten kerestem, Kálvinista Rómánk ne vegye rosz néven, • . / i "4. ' i ! raduak előttünk az ev. ref. egyetemes kádast nem ismerő buzgalomért, mely- ! . . ., T , QU.,,™-,™^™! i >Í 4. r -i * . -i n , T....-, ,Í I Convent tagjai, kik Laube StrucnseejeveL Ível fontos feladatuk betöltése korul ki- 00 , , „„„i^.o. A v ávt J ± . , , , 1 tartva mondhattak el magukról: „Azeit tüntettek. Az egész napot, nap, nap | i -x. 4. „u n i,u n „ ö 1 ' . r ' r vagyok íérh, hogy kitartsak abban, mit „, utan a szó teljes értelmében igaz mim- j Lqo . v tegttel lélckkel kezes-I let , a vaüáserkölcs és a közművelődés terjesztése kára fordították; alig maradt valami a ; . .. ' °- • p ]S86> oktober 22 . Gr. TISZA LAJOS. PÁPA VÁROS ÉS A CONVENT. Pápa városába hivtuk a Conventet Üdvözöljük őket távozásuk alkalmával is elismerésünk gyenge, de őszinte hangjával. Üdvözöljük bennük a közügyek tán torithatatlan bajnokait, a neírésére nemcsak nagy"lelkesedés, í mes amLitio méltó höseit köszönjük, , kiflivé iSfia.llrtnfa+.n«^«. Í« tíxrár,. I ÜO gT igénytelen kis városunk története lapjai közé maradandó emléklapot irtak, s hogy szerén3^ körünk nem volt akadáty nagy czéljaik elérésére. Büszkék vagyunk hog3 r a Convent itt ülésezése által alhatározataiba bocsátkozni. Lapunk más helyén erről is, mint. közügyről kimentő kalmunk lehetett nem csak egyházuk, tudositást vesznek olvasóink. Mi e helyen de közéletünk nagyjaihoz is, kiket párts méltán az, nálunk a panasz, hogy köz- I dósukon, s e működés váljék mindenha üg3 r eink iránt nincs meg az illetőkben | a sze P, s na g'J czélok elérésére, hazánk az érzék, a hozzávaló lelkesedés, s főleg a kitartó munkálkodás. Azok, kiknek a közélet intézéséhez szavuk van, örömmel és büszkén látják magukat beválasztva mindenüvé, hová csak „kiválók" juthatnak, de mikor a dologra és zajtalan munkára kerül a sor, — akkorra lesznek csak a „kiválók" kiválók, — kiválván a munka hordozói közül. Ez aztán igazi visszaélés a polgártársak bizalmával, ez a közügy megszentségtelenitése, megvetést érdemlő hanyagság. Valóban ideje volna, hogy a Capitohum melPápa, immftójer 23. magyarországi ref^^ráz egyetemes Conventje befej ezte^&fejj:, melyeknek — városunk örök kéáiesLemlékére — tanúi lehettünk. Valóban csak ! a legnagyobb bámulattal és elismeréssel \ kell adóznunk mindenek felett a Convent | szép számmal megjelent tagjainak. Bámulattal és elismeréssel azon ma máipárját ritkító önzetlen, fáradságot, lankadást nem ismerő buzgalomért, melylyel fontos feladatuk betöltése körül kitüntettek. Az egész napot, nap, nap után a szó teljes értelmében igaz munkára fordították; alig maradt valami a méltán megérdemlett szórakozásra és vendégszeretetre. Igy és ennyit munkálkodni csak a közügy igaz-fórfiai tudnak! Férfiak, kik átérzik magasztos hivatásuk : egész súlyát, kik tudják, hogy nagy ezé- ; lok elérésére nemcsak nagy lelkesedés, j hanem kitörés és állhatatosság is kívántatik. Nem hivatása lapunknak az ezúttal városunkban időzött Convent érdemleges határozataiba bocsátkozni. Lapunk más \ helyén erről is, mint közügyről kimerítő ! tudositást vesznek olvasóink. Mi e helyen csak ráakarunk mutatni arra az utánzást érdemlő nemes példára, mit nekünk a Convent t. tagjai nyújtottak. Örökös, s méltán az, nálunk a panasz, hogy közüg3 r eink iránt nincs meg az illetőkben az érzék, a hozzávaló lelkesedés, s főleg a kitartó munkálkodás. \ j Azok, kiknek a közélet intézéséhez j szavuk van, örömmel és büszkén látják magukat beválasztva mindenüvé, hová csak „kiválók" juthatnak, de mikor a dologra és zajtalan munkára kerül a sor, — akkorra lesznek csak a „kiválók" kiválók, — kiválván a munka hordozói közül. Ez aztán igazi visszaélés a polgártársak bizalmával, ez a közügy megszentségtelenitése, megvetést érdemlő hanyagság. Valóban ideje volna, hogy a Capitohum melTÁJCZA. Ä somlai várszüret. — Emlékül s P.ípni Lapoknnk. — „Méltóságos nagy Uraim, Nézzen Istent kegyelmetek!" „Nem fiam, nem nézhetünk! Mi nekünk csak azt a véghetetlen jelentést lehet néznünk, melyet Kovács Albert fehér atlasz-selyembe kötve eló'nkhe terjeszt. Ezenkivül minden egyéb látnivaló kivül esik horizonunkon." „De gondoljon Méltóságtok Mahometre! Ha Méltóságtok nem jön Somlyóra, — Somlyó fog Méltóságtokhoz jönni. Ahol ni! máris emelgeti szárnyait! „Á minek jőnie kell, eljő. Ha a hegyek megmozdulnak is, ha az erdők megjajdulnak is: il convento non sí muove." „De. vegye szivére Méltóságtok, h.ogy Pápa városa ilyen igaz Örömmel senkit nem fogadott Zsigmond király óta. (Tóth Sámuel bizonyítása szerint 1401-ben.) „Zsigmond király nem a Somlyó tetején köszönte meg a fogadtatást." „Legalább hát fele jöjjön el'a konventnek." „Egy lélek sem." „Tehát csak a poéták!" ,.Mit! a poétáink?- A konventnek 28 poétája van. (értve csak a nyílvánságos poétákat) Ha az mind • elmegy, beáll a határozatképtelenség actusa. Pedig az actus nem semmi. Ergo a határozat-képtelenség is valami." „Tehát csak a rosz poéták!" „A rosz poéták épen nem mehetnek, mert azok a konvent leghasznosabb tagjai. 1-' „Nohát a jók!" „A jóknak maradniok kell, netalán a berkekben éa a magasságbeli oltárokon aldoztanak, w szélhetnéküt. Legalább gyorsabban folyik a tanács- ( kozásunk; az utazást pedig a hölgyeknek teszi kel- 1 Apát ur volna), hogy a belépő meg ne üsse a fejét lemesebbé a kisérök szózátos ajka. — Egyébként 1 a homlokfában. Leti,noi az erciemeKot osztogattaic, ott an- : jon nálunk is a tarpeji szikla, honnét az j érdemetleneket ledobhassák. Le kell dobnunk közéletünk tarpeji sziklájáról az üres hangú frázis gyártók here hadát. Le kell dobni őket arról a piadestálról. hová őket a nép előlegezett bizalma vakul helyezte. A politikai és társadalmi morál követeli ezt! Mint messze kimagasló alakok maradnak előttünk az ev. ref. egyetemes Convent tagjai, kik Laube Struonseejével tartva mondhatták el magukról: „Azért vagyok férfi, hogy kitartsak abban, mit elkezdtem, hogy testtel lélckkel kezeskedjem szellemem törekvéseért" ! Üdvözöljük őket távozásuk alkalmával is elismerésünk gyenge, de őszinte hangjával. Üdvözüljük bennük a közügyek tántoríthatatlan bajnokait, a netnes ambitio méltó hőseit. Köszönjük, bogy igénytelen kis városunk története Lapjai közé maradandó emléklapot irtak, 3 hogy szerén3^ körünk nem volt akadály •agy czéljaik elérésére. Büszkék vagyunk áog3 r a Convent itt ülésezése által alkalmunk lehetett nem csak egyházuk, de közéletünk nag3'jaihoz is, kiket párt3 valláskülönbség nélkül tisztcinek, becsülnek országszerte. Legyen Isten áldása további működésükön, s e működés váljék mindenha a, szép, s nagy czélok elérésére, hazánk javára, s dicsőségére! Eííy bizonyára nagybecsű emléklapot vesznek itt olvasóink, lapunk keretén belől. A városunkban időzött Convent t. tagj;;i szünetet iú'i£ ismerő tevékenységük közepette uem feledkeztek meg arról, hogy — kedves emléket ne adjanak mindnyájunknak Pápán tartózkodásuk alkalmával, Itt veszik olvasóink a tartalomra fényes emléklapot, mit megirigyelhet tőlünk a legdíszesebb lap is. Elég utalnunk az igazán országszerte ismert nevekre, kik ez emléklapba irtak. Köszönetünk érte. „Ha már nekünk nem hisz Méltóságtok, higyjen Kisfaludynak, aki világosan megírta a mint következik: A somlai ünnepeknek Határnapja felkele, Vendel napja szerda nap lesz, S a szüretnek már fele. Ha Vendel napján csak egj^etlen egy is vendégeink közül szüretünkről elmarad: a következő évben minden termésünket elveri a filoxéra, a-mint meg vagyon irva ugyancsak Kisfaludynál: Lenka veszti pártáját S kapja filoxéráját." és a mi fő, a kiránduló társaságnak hölgy-tagjai is lösznek, akiknek a mai rablólovagoktól hemzsegő világban biztos és erős kiséret nélkül kirándulni nem tanácsos. Kisfaludy nevében kérjük.! „Hah! Vendel napja? Már az más. Vendel mm-" den tiszteletet megérdemel. Igen! Somló ós szent Vendel! Miért nem mondtátok ezt elébb? És Kisfaludy! No meg a hölgyek, kiket óvni kell a rablólovagoktól! Már ez más! Hyen megokolásra készek vagyunk sorainkból három tagot már a reggeli ülés előtt kiküldeni, még pedig a három legnagyobb beszélhetnéküt. Legalább gyorsabban folyik a tanácskozásunk; az utazást pedig a hölgyeknek teszi kellemesebbé a kisérök szózátos ajka. — Egyébként is semmi kifogás nem tététvén az ellen, ha valakik az ülés' végével kiszökdösnek. Semmi feladat nem nézvén rájuk a délyesti órában. Tárczabeli jelentésük a „Pápai Lapok" jövő számában elváratván." Tárcsa! Milyen könnyű jószág ez a mai szük terméssel! De milyen nehézzé válik mindjárt, mihelyt arrpl van a szó, hogy irni kell bele valamit. De hát a munka felosztás mire való? Molnár Béla véghez viszi a mesét; Véghely Dezső — (úgyis historikus) — rendszerbe gyűjti; alolirott pedig beiktatja a levéltárba, miután a» egész FELKÖSZÖNTÉS. Rómába' nem voltam, pápát sose láttam, hleterhbe' pápát még látni kívántam. Debreczenbe mentem, a magyar Rómába — Püspököt ott láttam, de a' se volt pápa. Püspököt láthatok otthon is én, Pesten — Végre megtaláltam itt, a mit kerestem, Kálvinista Rómánk ne vegye rosz néven, Kálvinista Pápánk — azt kívánom — éljen! SZÁSZ KÁEOLY. Nemzeteknek, felekezeteknek és egyeseknek egyaránt meg van a gondviselés által számukra kijelölt missiójuk ; útjaik különbözők lehetnek, de a czél csak egy : a felebaráti szeretet, a valiáserkölcs és a közművelődés terjesztése. Pápa, iSSő. október 22. Gr. TISZA LAJOS. PÁPA VÁROS ÉS A CONVENT. Pápa városába hivtuk a Conventet S hogy Pápnt láthassa: örömmel jelent meg A reformált Convent minden egyes tagja, Papa a jötteket tárt karral fogadja. Minő ölelkezés ! a választó falak — Miket az értelem emelt — leomlanak. Van egy közös vallás : a testvér szeretet! Most ez hat által itt minden magyar szivet. Bár Istennek nem egy oltárnál áldozunk : Van egy közös oltár, a hol találkozunk A haza és ember szeretet oltára .... Ez oltár körül áll a Convent cs Pápa. Ha rendületlen áll ez a közös oltár Akkor hazánkra szebb s dicsőbb jövendő vár. S kik lángra gyújtották ezen a szent tüzet Pápa város lelkes polgári éljenek. PAP GÁBOK. EMLÉK. Hogyha fényes napkeletkor Fenn a bérezek alján állva, Látom, a mint a tetőről Indul a nap messze tájra : Lelkem, óh e fényre biz&m, Hol ti éltek, oda jusson, S mutassa meg örök fénye, Mi marad a földön élve ! munkálat Hermann János negyvennyolezilag hiteles ellenőrző pecsétjével elláttatott. (Vidi 1848). Igy egészen helyén lesz a dolog. De mit vigyen véghez Molnár Béla, miután mindazt a mire ő hivatva volna, rég megirta Kisfaludy? Szívesen megtennök őt Esseghvári Perencznek. Kernen Lenka majd csak találkozik hozzá. De hah! Mintha megmozdult volna a rég nyugvó hegy. Diadalkapuvá nyilt é meg, vagy szárnyait tárta ki, ismeretlen vendégei fogadására? A lábánál elterülő zöld palástra lépünk, s megelevenednek a Kisfaludy látásai. Somlón készen vala Brúnó A Dömölki Apát ur Egy ősz öreg tisztes ur. . . . (55.) Nem! Ez egy fia al baria, oszlopszerü férfi. !Nem is dömölki, hanem kerczi Apát: Néger. Mellette kis apródja, a kiből szintén' Apát lesz valamikor, ha a mi óhajunk teljesül. " Most tudom már miért nevezik a somlói hegyen a pinczeházakat hajléknak? 1 Mert meghajolnak a-z érkező vendég üdvözlésére; izmos fal és csinos tetőzet, megrezdülnek az örömben. Csak az ajtó magasodik fel (mintha ő is Apát ur volna), hogy a belépő meg ne üsse a fejét a homlokfában. A „sárfehér" és a „szigeti" rajtunk felejti beszédes szemét, még a „rakszőlő" is megpróbálja a mosolyt savanyúra alkotott-ajkaival; az Apát és kis apródja karra veszik aki karra való, hajtják ellenben magok előtt azt a nemet, a mely csak kényszernek tud engedelmeskedni. ... v Minthogy pedig dél elmúlt: tudjátok a többit. A fehér asztal meséjét, a poharak csengését, az áldoniásivások furfangos fordulatait, egész a fekete kávéig. Utána a hősi torna. . . . . • Nem. Utána egy mély sóhaj* Lenka sóhaja* Hogyha csöndes alkonyatkor Fenn a bérezek alján állva, Látom, a mint a tetőről Megered a felhő szárnya : Gondolatom e felhővel, Hol ti éltek, oda érjen, S mondja el az áldó harmat: A hü emlék meg nem halhat! Pápa, 1S86. okt. 21. FEJES ISTVÁN. A hitfelekezetek közötti béke csak kötelesség, melyet polgári törvény véd; de e kötelességen túl az a szeretet, mely az embereket hitkülönbség nélkül fűzi cg) máshoz, s mely a szívességek minden nemében ónként nyilatkozik, már a testvériség jellegét veszi fel, s a társadalom viszonyaiban oly hatalmas tényezővé válik, mely nem csak a családi tűzhelyek otthonát teszi kedvessé, hanem az emberiség jólétet s a népek szabadságát illető nagy eszmék kivileiéhez is az erők tömörülését, s igy a diadal legbi/.tosebb fegyverét nyújtja. E szeretet lelkesítette Pápa város lakosait hitkülönbség nélkül. Üdvözlöm azt a cultura, s minden nagy eszme nevében. Pápa, 1886. októb. 23. BEÖTHY ZSIGMOND. Emlékül. Nem uj és ismeretlen dolgot mondok, hanem olyat, melynek igazságáról mindenki meggyőződhetik, ki hazánk történelmét és a magyar jellemet ismeri. Sokszor lehet napjainkban panaszt hal'ani a terjedő politicai és morális corruptio, valamint a mjaterialismus ellen ; és e miatt sokan hazánkban is aggódva néznek a jövő elé, féltvén ugy a szabadság, mint a vallás szent ügyének érdekeit. Nem tagadom, hogy okunk lehet és van panaszra az időknek szomorú jelenségei miatt; söt azt sem vonom kétségbe, hogy mind a szabadság, mind a vallás ügyére nézve még aggasztóbb válságok cs próbáitatások is következhetnek be: de épen hazánk történelme és a magyar jellem tanulmányozása folytán két dologról erősen meggyőződtem, — egyik az } hogy nemzetünket érhetik csapások, melyek több-kevesebb időre szabadságátólmegfoszthatják, de szolgalelküvé sohasem tehetik, — és ez biztosíték s megnyugtatás nemzetünk szabadságának jövője iránt; — a má ( ik pedig az, hogy a vallásos és egyházias élet mezején nem tanúsítja ugyan, s nem „A várromok tövében őszi piremér nyílik, — szép csillagos virág, körülte fecskefü piros levele, borostyánlombok a rom oldalán! Ki hozza el nakem?" Három levente válik ki a seregből; per aspera ad, prospera, per angusta ad Augusía, a mi magyarul azt teszi hogy „néhol előre bukva, néhol éppen négykézláb" (tessék azután megírni a iárczát nóg3 r kézláb) szirtről szirtre hágnak, s midőn felérnek a tetőre, a,zt mondja Hermann: Zoránd! Tűzd e magas zászlót a hegy fölé (1848; Hadd lássa messziről minden magyar Szeplőtelen szabadságunk jelét S ha lelke ép, alája tér. Zoránd szót fogad, s az Egyetértés egy egész számát belehúzva egy rögtönzött karóba, kitűzi a vár ormára s lesi a hatást. Mert jól látja, hogy egy sereg szökevény hat kocsin éppen e pillanatban robog fel hadvész — ülte képpel Barthalos Pista hajlékába: yelenvoltak Ostfi, Bende Csaby Kemény Hadverő Kanisay és György Endre Négy Szász, köztűk egy Gero Marozaltövy, Osúzy, Hábor, Horváth Lajos, P-epdeső Jenéi, Tóth, Antal Gábor /"Szabó János vala távol . . . \ vOtt de volt három Dezső. * „Ó ti kiknek nevét a dal édes gondja Nem hízelgő szóval koszorúba fonja, vajon van-e ép lelketek?" Gondolja Zoránd. „Vajon meglátjátok e szeplőtlen szabadságunk, jelét, s alája tértek e, megmáss-ván e taenarusi szakadékokat?" Van eszükben! — szaval tovább Zorándivak — „Völgyben 'ül a gyáva kor, s határa Szük körében Barthalos borára ' SíomjunoayiVn pecsenyéhez' ül.£ 4a
