Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-10-17

XIII. évfolyam. jNlegj elenilc Mi n den v a vS á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkiviíli szamok is adatnak ki. Bérmente.len I

rodelt* csak ismert kezekiői fapadtainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak száui közlemények a lap SZER K ki rátalál) a (7) - /V o 11 ég ifji m é p U lel) kiiIdeudók. | 42. szám. Pápa, 1886. október 17. Elő fizetési clijaK. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Fl egyed évre i frt $0 krajezár. Egy szám ara Jj kr. mKDÉTESEK I Jiasáöos petiisor térfogain után 5 kr, nyilnerlnv 25" krnjecar, A dij el* re fizetendő. £. 'yegdijmindigkUl'ó/iszanuturtik Az- előfizetési dijak, s li.rd'lé-wk a l a p h!A DO U i r a I a la b n - (•! e f fö i .v k r. / a n y a in d áj t;) kii'deiidűk. Pápa város hatáságának c s * c £ h p ? r ? \

: s p e p a v i d é k i e g y e s ü I e t n e k hivatalos közlönye. Üdvözöljük a Conventet!. A magyarországi reformált egyház egyetemes Conventje holnap kezdi meg tanácskozásait Pápa város kebelében a ref. főiskola nagytermében. Megjelennek a coirventi tanácskozásra kevés kivétellel a magyar reformált egyház vezér és oszlop férfiai, hogy részt vegyenek a ref. egyházat egyetemesen érdeklő ügyek intézésében. Ha a magyar ref. Conventot ugy tekintjük is, mint egyházi téren legfőbb közigazgatási testületet, melynek feladata egyrészről. képviselni a magyar ref. egyház egyetemét, más részről egyöntetűvé tenni a ref. egyház közig-izgatását: akkor is el kell ismernünk, hogy az ISSl-ik évi debreczeni Zsinat a ref. egyházra nézve a legmélyre hatóbb, legüdvösebb, egyszersmind a kor és idökivánalmainak legmegfelelőbb intézményt létesíté, midőn az egyetemes Conventet megalkotá. Mert ez által éretett el, hogy az eddig egészen különálló erdélyi ref. egyházkerület a-magyarországi ref. egyházkerületekkel szerves kapcsolatba lépett; ez által adatott meg a lehetőség arra, hogy minden egyházi és egyházpolitikai ügyben, más vallásfelekezetekhez vagv az államhoz való viszonyaira vonatkozólag a magyar reformált egyház alkotmányos formában egyetemesen nyilatkozhassak s igy nyilatkozatának mindig kellő súlya legyen. De még nagyobb jelentőségűnek ós mélyre hatóbbnak találjuk a Convent feladatát, ha figyelembe vesszük azon nagyfontosságú, nem szorosan egyházi ügyeket, melyek a Convent hatáskörébe* vannak utalva. Igy a Convent az összes magyarországi ref. tanintézetekben a tanügy összhangzatos fejlődését vezeti és irányozza, miből folyólag megalkotta már eddig is a magyarországi felsőbb és középiskolák tantervét, szervezetét, fegyelmi szabályait, mely intézkedései által kétségkivül emelte mindegyik téren a tanítás szinvonalat, biztosította az ok- • birnak. Mivel azonban a magyarság nem- • tatás eredményét, öszhangzásba hozta I zetiségéhez és hitvallásához sem tanusit } a ref. egyház autonomikus kormányzata | nagy szívósságot mindegeik esetben fenn i alatt levő iskolák oktatás ügyét az or- j forog a veszély, hogy idegen nemzetisé- j szagos kormány vezetése alatt levő is- j gek és felekezetekbe beolvadván elvesz- j kólák szervezetével s az országos tör- t nok a magyar nemzetiség és. ref. egy- j vénvnvel. ! házra nézve, őszinte elismeréssel adóz- ! Hatáskörébe tartozik további az ; hatunk tehát a magyar ref. egyháznak . egyetemes ref. Conventnek, az országos j és annak legfőbb hatóságának a Con- j retormált egyházi közalap íentartásáról, í veutnek , hogy híveinek buzgóságából | gyarapításáról a kezeléséről való gondos- I összegyűjtőit iiiléreil öl tetemes áldoza- • kouás, a mely ügynek nagy fontossága ; tot hoz azon fontos érdeknek, hogy ideazonual >'zemhe tűnik , ha tekintetbe ! gen elemek között szétszórva élő hívei vesszük, hogy a magyar reformált egy- I a ref. egyháznak s azzal együtt a ma- ! házban a patronatusi intézmény részint | gyar nemzetiségnek megtartassanak, elvi szempontból, részint más körűimé- j A városunkban most megtartandó nyéknél fogva nem levén meghonosodva í egyetemes magy. ref. Convent is ezen minden egyes egyház összes anyagi szűk- í mind az egyházi mind az állami életre sé>ei csak saját ilivei áklpzat készségé- ! nézve oly fontos ügyekkel foglalkozik s bői fedezhetők. De a ref. egyház tagjai ; őszintén örülünk rajta, hogy tanácskoáthatva azon keresztyéni magasztos elv j zásainak helyéül ez évben városunkat szellemétől, hogy „egymás terhét hor- választá s biztosithatjuk a haza minden vidozzátok" egyházi közalap czimén, köz- ; dókéról megjelent conventi tagokat, hogy adakozásból oly pénztárt létesített, mely I nemcsak hitfeleik, de városunk minden már jelenleg és évenként mintegy 70 ! polgára őszinte magyar vendég szereezer forinttal segélyezi a szegényebb \ tettel üdvözli őket. Felekezeti különbségegyházakat és lelkészeket s cz által le- [ nélkül méltányoljuk azon üdvös hatást, hűtővé te.^zi a szegényebb és csekély 1 moly a Conv

on

t működéséből a társaszámti hívekkel biró egyházakban is a I dalomra, a hazára háramlik, ugyan azért vallásos igazságok hirdetését s a keresz- I őszintén óhajtjuk, hogy a városunkban tyéni erkölcs tanítását. j összeülendő Convent szerencsésen oldja Netn kovósbbé fontos feladata a ref. | meg mindazon fontos feladatokat, meConventnek a missió ügy vezetése és in- j lyek a jelen ülés tanácskozásának tartozásé és pedig nem csak egyházi, ha--}gyát képezik s ha a tanácskozás bevégiiom magyar nemzetiségi szempontból is. I zödött, minden tag a jól betöltött köteHazánk téréin sok vihar sepert keresz- j lesség megnyugtató tudatával, de ogytül; ugy hogy a magyar nemzet zömé- | szersmind az őszinte baráti és vendégből minden iramában kerültek töredékek, melyek mint idegen elemek közé szorult szigetek az elmállásnak és ehnosatásnak voltak és vannak kitéve. De ezen kivül a megélhetés nehézségei is folyton többeket indítanak honfiaink közül arra. hogy hazánk oly vidékeire telepedjenek át, a hol a létérti küzdelemben szellemi és erkölcsi tulajdonaiknál fogva,, az ott lakó nemzetiségek felett főlénynyel szeretet kedves emlékeivel távozhassák körünkből i Nemzetgazdasági ismereteink. A magyar társadalomban mi sem megy oly lassan, mint a gazdasági ismeretek terjedése. A nem/.et zöme, bár hogyan elvegyült is gazdálkodásban, iparban és kereskedésben tökéletesebb nyugati fajokkal, még mindig a régi »lovagias« korban él. Fö dolga a politika s mint nemzetünk nehéz időszakaiban, ma is az államfontartaov fdosleges gondjai nyomjak el a realisabb művelődési törekvéseket. Akárhány s/épműveltségű, sőt kiemelkedő emberünk van, a ki belső és külső politikai kérdéseinkről orak hoszszaig tartó okos beszédeket tud elmondani, de nincs tisztában még a legközönségesebb gazdasági fogalmakkal sem. Annál kevésbbé vannak állandó gazdasági meggyőződései. A politikai spekulációt jobban értjük mint az egys/er-egyet. Igy van ez az intelligentián il, mely a hitin tudományokban és politikában nevelkedik meg ma is. Értelmiségünk zöme a gazdasági müveitségben annyira el vau maradva, hogy s/ont brrzalom fu'ja végig, valahányszor újságolvasás k< 7ben a lap azon rovatahoz ér, mely a »Ivözgazdasag« vagy épen a »bor/.etudosii

ásoko föliratot viseli. Söt a börzét nálunk igen sokan még ma is erkölcstelen intézménynek ismerik, a melyet legjobb volna egyszerűen eltörülni. Mindent összevéve, értelmiségünk irányadó zöme nemcsak hogy nyomában nincs meg a szomszéd nyugati társadalomnak, hanem még a keleti kis államokkal, Szerbiával, Romániával sem birja kiállani a gyakorlati gazdasági ismeretek tekintetében a versenyt. A mi egyébként tönkrement és tönkremenö gazdaságainkban, nehézkes forgalmunkban nagyon szomorú módon tükrözik vissza. Köznépünk még sanyarúbban áll. Ezt a gazdasági ismeretek tekintetében egyenesen szegénynek és műveletlennek lehet mondani. A magyar paraszt csaknem kivétel nélkül még fogalommal sem bir azon kereseti forrásokról, melyeket szoms/.édja az osztrák foldmiveló a mezei gazdaság mellett, többnyire családbeliei segélyével űzött ipar vagy vállalkozás segélyével nyit magának. Gondoljunk csak a sörfőzésre, vendéglő tartásra s az apró kézművesség számtalan fajára, a melyek a kisebb térj"de!mü mezei birtok mellett a több tagból alló család által akár házilag, akár ónálló vállalatképen oly szépen üzhetök s a melyek oly szépen megférnek a fold időszakos művelésével, A pénzbeli vállalkozásról és helyes tőkebefektetésről nem is kell megemlékezni, mert ez valóban már megszilárdult gazdasági műveltségeket, reális képességet, biztosságot s a gazdasági erények nem közönséges mértékét tételezi fol. Más áüamok társadalmai azonban megmutatták, hogy mindezek a kisebb műveltségű embereknél is, némi tanulás és hosszasabb gyakorlat utjiu keüö mértékben elérhetők. Hasonló képességek és erkölcsök kifejlesztése természetesen mindenekelőtt a gyakorlatid! T Á B_C Z A. JER MÚZSA! Jer múzsa, vágyom csókod balzsamára Szivni kábító mámorod ! Töltsd e kehelybe, ,mely rég ki ürült már Tüz lángú gyöngyöző borod . . . ölelj magadhoz, vonj kebled havára : Epedve vágyom csókod balzsamára ! Mint imbolygó csermely a tört virágot — Ringasson liliom karod . . . Avagy — repülj velem a végtelenbe Oda — hová csak akarod . . . Járjuk be a multak taiiott viránj it: Amelyet könyem öntöz, — lelkem áhit! Tapadván ajkad mézes biborára; Kéjtől ittasult álmaim Sződd át titokzatos tündér regékkel A szent bereknek árnyain ... Oh ! nyisd feí a jövőnek fátyolán át A boldogságnak pirkadó korányát! Jer múzsa! nyiljon fel bűbájos ajkad, Zendüljön újból rajt a dal: Amelynek szívhez szóló zengzetében A fájdalom gyönyörbe hal . . . Jer ! induljunk fel az olympi nászra: Velünk tart Ámor a szivek ijássza! — ,S te megjelensz: fejem kebledre hajtom, Pihenni édes itt nekem . . . És dal fakad a felnyílt eper ajkon Elmerengek ez éneken . . . Miként fürtös hullámokon a sajka: Ugy ring a lelkem álmodozva rajta, RANGHOZ ILLŐEN. H. Feischl.c nlán: ETELKK. Ah! mennyire szeretnék részt venni én is a készülő ünnepélyben, de nincs olyan ruhám a mit oda magamra vehetnék" .... hányszor sóhajtottál már ilyen formán kedves olvasónőm? E mellett azonban tele van akgatva szekréuj'ed, a legszebb s még igen hasznavehető ruhákkal: kalapjaid pedig oly szépek, hogy egészen újnak lehet őket nevezni. És még diszitett szalmakalap, melyet a mult nj'áron alig tettél a fejedre vagy tizenkétszer, miiy jól állt! és menynyit viselhetnéd még! de hát már tavalyi!! változott a divat; az a Babel toron}

r

, a mi ma divat s a mit te tavaly még kinevettél volna, most nevetségessé teszi a te tavalyi, még egészen szép, de alacsony alakú kalapodat; az a drága, szép piperedarab, a mi tavaly — emlékezlietel rá mily kinos sóhajt csalt ki jó urad kebléből — most már nem divat, s az a titkos reménye szegény férjnek, hogy talán pár évig használható lesz, az a drága haszontalanság, nem ment teljesülésbe. „Csak nem járhatsz ugy mint egy madár ijesztő?" hanem kötelességed rangodhoz illően öltözködni. Ez elől az érv elől nem rejtőzködhetik el a férj, sóhajtva nyul hát zsebébe s a házi béke kedvéért fizet. ... j „Ranghoz illően\

u oh te bálványa a mai kornak! hányszor fel lesz neked áldozva egy egész család békéje, jóléte, boldogsága! . . . Van egy igen jóravaló, becsületes, jó barátom, ki annál a bizonyos őrnagyi sarkkőnél fönnakadt s még mint javaidejóben levő ember nyugdíjaztatott s ily körülmények között — sajnálattal kell kimondanom — egy nagy igényekkel biró feleséggel s hat iskoláztatást követelő gyermekkel néz a jövő elé. „Ezeket én mind rangjoklioz illően lássam ol és neveltessem?" panaszkodott előttem egy alkalommal. Miután az a kis nyugdíj sehogy sem elég, éjjel-nappal irok, s minden ujabb munkámnál reszketve gondolok arra az eshetőségre, hogy: visszautasíthatja azt a szei'kosztő. A két fiút szerencsésen be tudtam tenni a tiszti iskolába, de a négy leány valóságos kapitális!

1

' A feleségéről nem tett említést szegény, gondolta, hogy arra vonatkozólag ugy is megértem. . . , Az egészen természetes, hogy a nagyvárosban rangjához illő lakást kellett tartani hozzátartozóinak, s miután neje, ahoz volt szokva azelőtt, hogy sincs mit rád xenni ! Az a szép drága, izlésteljesen nagy lábon éljen; most is rangjához ülő szerepet akart vinni; szükségesnek tartotta a nagy cselédszemólyzotet: igy azután a nyugdíj fele elment a ház és cselédbérre. Arra nem is gondolt a jó asszon}', hogy elébbeni rangjához illő életmódjával, magán vagyonának már rég nyakára lépett. Egy nyáron össze találkoztam vslök egy fürdő helyen. Miért is ne? annak a magát agyondolgozott embernek s a nagyváros levegőjétől elsatnyult gyerekeknek szüksógök volt egy kis üdülésre, s az a kicsi fürdőhely, melyet igen egyszerű igényű emberek kerestek fel, semmiféle luxust sem követelt a látogatóktól. .0 nagysága azonban másként gondolkozott, s már elintézett mindent, hogy rangjához illően léphessen fel. A ládák, skatulyák, utazó kosarak elszállításához külön kocsit kellett a vasúti állomáshoz rendelni. Két kocsin tartották bevonulásukat a kis mrdöhelyre s meg voltak, elégedve, hogy rangjoklioz illően cselekedtek. 0 nagysága megjelenése szép kis leányával nem is hagyott hátra semmi kivánni valót sem; az a megcsodálandó csupán, hogy mig a külső diszre oly sokat adott, a táplálkozás kérdésénél megszűnt a ranghoz illő ambitio. A helyett, hogy tisztességes, rangjához illő ebédet rendelt volna, 6 tagú családjának három adag ételt vitetett és azon volt, hogy abból még vacsorára is lehessen valamit megtakarítani. Ez azután már ugyan csak nem volt rangjához illó, de hit azt nem latía senkii . . » j Szegény kedves barátom! ilyen életmód mei' lett te elpusztulsz! de vigasztalhat az a tudat, hogy j hü élettársad mindent elfog követni, miszerint tégo-d rangjához illően takaríttasson el Rangjához illően! valóságos átok fokszik c-zen a felfogáson. . . . Hányszor megtörténik hogy valamely szerencsétlen ember elveszti hivatalát; egy másikat nyugdíjaznak, maga sem tudja miért? a földbirtokos féle, holmi nem számított elemi csapások, rossz termés miatt elveszti vagyonát; mindenik családos gyermekekkel megáldott ember, meg van benne a munkakedv, továbbra is tevékeny munkálkodással akarja tölteni idejét; akadna ís itt, amott valami foglalkozás, de hát elébbeni életére gondolva, hogy tehetné azt?! .... mit mondanának volt barátai? az nem lenne rangjához illő! És épen igy van ez a nőknél is; ha a hivatalnok özvegyet, vagy árvát hagy maga után. ezek abból a csekély nyugdíjból a mit kaphatnak, rangjukhoz illőn meg nem élhetnek, nélkülöznek ós nyomorognak hát, tele gonddal, s kényszerítve vannak, hogy holmi kézi munkával tartsák fenn magukat; dolgoznak is! de utókban! . . . nem szabad azt senkinek sem megtudni, hogy egy hajdani hivatalnoki családtagja kereskedésbe dolgozik; az nem illik rangjához! inkább éhezik egész család, minthogy a világ enie félszeg felfogásán túl tegye magát. S e mellett ugyan mire lesz fordítva az a titokban, keservesen megszerzett Ids pénz ? erősítő, tápláló ételt vesznek tán belől?! isten mentsen! Kötelességüknek tartják ranghoz illőn, az az olyan divatosan öltözködni, a mint csak lehet s holmi haszontalan lomért oda adják azt a kis összeget, amit megkerestek, hogy port hintsenek a világ szemebe, pedig hát ez utoljára is nem egyéb, mint oztűaajomoruság, éhes gyomorral, azt azonban el lehet tü ni azzal a tudattal, hogy a kötelességnek elég lett téve mert a látssat- azt mutatja, hogy rangjához illőn jelenik meg.