Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-10-03
« yv — — 40. szám. JVlegJ Minden vasár Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak zsmert kezektőlfogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába [0 - k o 11 ég ium épület) küldendők. Pápa, 1886. október 3 PAPAI LAPOK. Előfizetési dijait. Egy évre.6 frt. — Félévre• 5 fr. Kegyed .évie 1 frt50 krajczár. Egy szám ára iß "kr. HIRDETÉSEK I liasábos petitsor térfogata vián 5 kr, 70'iliférl/eu 25 krajczár, A dij előre fizetendő. Bclyegdíjmindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A D () h i cat a lá b a (r e f. fő is k 0 l a v y 0 m d áj a) küldendők. í-J-lll r ° S h a f ő s á S á n a k és tffbb'pápai, s pöpavidéki egyesületnek hivatalos köz 1 ö n ye Pápa, 1SS6. október 2. Ma lett megválasztva városunk uj polgármestere, s ezzel újból teljes a városi tisztikar. Tisztelettel jellemző, hogy a megválasztottal szemben nem is akadt versenytárs, s igy a candidáló választmánynak könnyű helyzete volt. De kétségtelenül bármely versenytárssal szemben is Kiss Lászlót jelölte és ajánlotta volna a megválasztásra, s ugyanmik őt választolta volna meg a városi képviselő j testület is. mert Kiss személyében össz- ' pontosult városi közéletünk minden faktora. Maga a főispán gróf, ki egyúttal városunk legtöbb fizető adózó polgára együtt tartott polgártársaival, kik a mai napon városunk jövőjét és sorsát biztos kezekbe tették le. Üdvözöljük e sorokban a megválasztott uj polgármestert. Teljes megelégedéssel fogadjuk azon szép programmbeszédet, mit esküje alkalmából e város képviselőtestülete előtt elmondott. E beszéd nem csak irályilag szép, de tendentiájában is elismerésre méltó. Megelégedéssel hallottuk tőle, hogy uj hivatalának pontos és lelkiismeretes teljesítésére fogja minden erejét fordítani, hogy hiv. eljárásban polgár és polgár közt különbséget nem fog tenni, s hogy úgy fogja tekinteni magát, mint kinek elsőnek kell lennie a dolgok elintézésénél. Megelégedéssel és megnyugvással hal'lottuk tőle, hogy munkálkodni fog a lakosság ujabb megterhéltetése nélkül. — Mondanunk sem kell, hogy e pont a legfontosabb a polgármesteri programmbeszédben. Városunk úgyis..egyike azon városoknak, hol a városi pótadót felébb csigázni, a tőkevagyon megtámadása nélkül alig lehetséges. Ezernyi teher, állami, megyei, társadalmi teher nyomja városunk minden lakóiát, kiknek valóban intő jelszó, hogy: „erejükön felül ne menjenek!" tízóp és fontos hivatás nehezedik tehát városunk uj polgármesterére. Egész embert igénybe vevőt. Egész lelkesedést követelőt. Szívből óhajtjuk, legyen ideje és kedve az új polgármesternek beváltani programmját, melynek megvalósításához magunk részéről is, mit a sajtó tehet, szives közremunkálkodásunkat ezennel megígérjük. Vezérelje Istenünk ugy az ő, mint tisztikarának működését, hogy — miként főispán grófunk városunk képviselő testülete előtt felolvasott levelében irta, megyénk legnagyobb népességű városának, Pápa városának sorsát a jövőben is közügyeiért lankadatlanul buzgólkodó derék képviselő testület és ugyanilyen tisztikar fogja intézni. Ugy legyen. = Ifj. Esterházy Móricz gróf főispán ur Ü Méltósága a következő levelet irta Véghely Dezső kir. tan. alispán úrhoz Pápa varosának tegnapi közgyűlése alkalmából: Nagyságos Véghely Dezső kir. Tanácsos és Alispán Ur! Rendezett tanácsú Papa városa október 2ikán tölti be az üresedésbe jött polgármesteri állást. Ez alkalmat használom fel, hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki úgyis mint e vármegye főispánja, s ugyís mint Pápa város polgára a két évtizedet keresztül becsülettel és önzetlen lelkiismerettel működött Woita József volt polgármester iránt. Midőn kérném ezt a város tisztelt képviselő testületének és nevezettnek szives tudomására hozni, — egyúttal köszönetemet fejezem ki Osváld Daniel helyettes polgármester ur iránt is, ki huzamosb időig teljesítette a polgármesteri teendőket.. Fog.idja Nagyságod nagyrabecsülésem kifejezését azon óhajom kíséretében, hogy megyénk legnagyobb népességű varosának, l'ápa varosának sorsát a jövőben is közügyért lankadatlanul buzgólkodó derék képviselő testület és ugyanilyen tisztikar fogja intézni. Tisztelettel Kelt Pápán, 1B86. okt. I. GALÁXTHAI és FBAKNÓI cs. ür. kamarás, Pápa t's \j$c>t\ örökös ura, Wsnprvin vániu'gyu főispánja. = Vasúti közlekedésünk ügye e hó i-től ismét belezokken a régi kerékvágásba. Megint ki lesz téve városunk azon hallatlan viszonynak, hogy ha megyei székvárosunkba, a püspökség, a megye, a törvényszék, a tanügy, az adó ügy, a közbiztonság sat. központjára akarunk merni', harmadfél napot kell elvesztegetnünk. S mind ez a nyugati vasút helytelen közlekedése miatt. Igy történik, hogy a ki megvan idézve p. o. a törvényszékhez d. e. io órára, s ha csak egy felórára is : — már azért a félóráért el kell indulni előtte való nap délben , s délutántol fogva egész éjjelt Veszprémbe tölteni, s ha reggeli félórai dolgot elvégeztük is, s többé semmi keresni valónk sincs Veszprémben, még sem jöhetünk el onnét, hanem méltó kigúnyolására a modern államnak, ott kell Veszprémben maradnunk egész nap és egész éjjel és csak harmadnap mond harmadnap délben, mikor Erdélyből is visszajöhetünk, indulhatunk el Veszprémből, hogy harmadnap délután 3 órára megint otthon lehessünk. Most tessék a költséget venni, a mibe ez a kis félórai dolog kerül. Nem ázsiai állapot-e ez? Torödik-e tehát egyáltalán bárki is Pápa városával f Hat mire való a városi tanács, mire a képviselőtestület ? Van a városnak orsz. képviselője is; ő is bizonyára közbevetné magát az ily ázsiai állapot gyökeresen megváltoztatására! Van megye s annak főispánja ! Mindkettő támogatná óhajunkat. Csak szólni kellene hivatalosan, s utána járni lelkesedéssel, kötelesség érzettel ! Eddig csak egy magán ember próbált vasút ügyben valamit tenni, s azt a nyárra el is érte. Ideje, hogy maga a város is vesse magát közbe, hogy városunk kereskedelmére, forgalmára, közügyeire oly ká-lékony vasúti közlekedés jobb irányba teleltessék ! tóMegyénk közéletéből. A folyó hó 4-én tartandó rendkívüli megyei közgyűlés tárgyai voltaképen nem nagy horderővel bírnak. Legfontosabb köztük a községek általános szabályrendeletének megállapítása. Nem szükséges e hotyeu megemlítenünk, mily nagy fontossággal bir az ily szabályrendelet. Ha jó az, úgy rendkívüli előnyt biztosit a községek szabad fejlődésének mig ellenkezőleg megöli azt. Mi a községek autonómiája szabad fejlődésének vagyunk barátjai és e czélból szívesen járulunk minden olyan intézkedésekhez, mik e czélt elérik, vagy legalább is megközelítik. A mai megyei rendszer úgy is a leghelytelenebb. A közérdeklődés, a mindennapi életnek nehezebbre válása, a közterhek fokozottabb nagysága miatt, érzékenyen megcsökkent, elannyira, hogy legtöbbször 4.—-5 biz. tag hoz életbevágó végzéseket olyan vidékek felett, hol életében meg sem fordult , melynek viszonyait egyáltalában nem ismeri. Épen ez okból van értelme azon közigazgatási politikának, mely a községek szabad fejlődését biztosítja. Épen ezért nem kisérjük tetszéssel az új közigazgatási törvényeket, melyek még a rendezett tanácsú városokat is, hol pedig az értelmi erő a legimpozánsabban nyilvánul, a legfeleslegesebb bókokba zárták. Elismerjük azonban, hogy a községeknél (a városokat ide nem értve) ma még nem lehet mindent szabad lábra ereszteni. Elismerjük, hogy községeink szellemi élete nem áll még azon a fokon, legalább a legtöbb helyen, mely nélkülözhet övé tenné az ellenőrizést. Igy p. 0. a szegény ügyet, illetőleg a szegény alapnak kezelését aligha mérnők feltétlenül a községek igazgatási körében hagyni. A szegény alap nem elkótyavetyélni való dolog. Nagy, nemes czélra van hivatva. Már pedig csak kissé ahhoz nem értő elemek kezében, mint ezt a szomorú példák mutatják, a legbővebb alap is hamar kimerül. A közbiztonsági viszonyok is indokolják különben a szegényalapnak központi kezelését, mi azért nem zárja ki, hogy felette a községek rendelkezzenek. Óhajtjuk, hogy e nézetek nyerjék meg a többséget a legközelebbi- megyegyűlésen. TÁHCZ1 FELŐLED ÁLMODJAM. Felőled álmodjam! Azt mondád kis leány Suttogó ajakkal Egy holdas éjszakán. Kérésed teljesült: Felöled álmodám! lm' való az álom Csalóka képe már; Mert, hogy enyém voltál, Akkor azt álmodám, — S most keblemen pihensz, Enyém vagy kis leány ! 3 po tvy. Gróf Esterházy Pál. — Egy kis visszaemlékezés. — Irta KARÁCSON JÁNOS. Az 1861-ik évben Veszprém megye bizottsági gyűlései felette érdekesek és népesek voltak. Ez természetes volt, mert mindenki az absolutismus megszűntét és az alkotmányosság kivívását várta azon SZÍVÓS politikai küzdelemtől, mely az országgyűlésen, a megyék gyűlésén, a sajtóban és minden téren vívatott. A megyei terem megtelt oly annyira, hogy ember ember mellett alig bírt a nagy szorongásban megmaradni. — Még akkor a megye intelligentiáját a tisztviselőkön, országgyűlési képviselőkön és gyakorló ügyvédeken kivül nem lehetett volna két kéz ujain megszámlálni; a közép nemesség még akkor nem pusztult el és nagy számban sietett megjelenni, s részt venni; ezen osztály volt a fötényezö, mely mint a közVélemény megalkotása valóságos hatalom volt; a kis nemesség becsületén való érdekeltséget tanúsított, s magaviselete a szabad polgár méltótág*** ratekextetett; esek** kiyül < ou voluk nagyszámmal a községek képviselői, válogatott tisztes polgárok, s a nagy közönség. Voltak derék szónokok, kipróbált jellemű hazafiak, kik közül sokat érdemeik fénye vett körül, kiket a gyűlés közönsége ünn< pelvc fogadott, s hatalmas tetszés nyilatkozataival kísért. A főispán a legnagyobb érdeklődés kozt nyitotta meg a gyűlést, melynek moraja, s morajának elcsendesülése emlékeztetett az apák ös gyűléseire, a rákosi nagy nemzetgyűlésekre. Minden gyűlés kezdetén valamely akkorban érkezett leirat olvastatott fel, mely az októberi diploma szellemében volt szerkesztve és azt meglehetett belőle érteni, hogy távol állunk a reménytől, a felelős ministerium kinevezésére, — tehát a leirat a közönség óhajával ellenkezett, minélfogva a legnagyobb érdeklődéssel várta, hogy váljon kifogja az ö nézeteit és érzelmeit tolmácsolni, a kinek indítványát azután diadallal emelte megyei határozattá. Már- 1860 ban a gyűléseken gróf Esterházy Pál volt, ki bátran és őszinte nyíltsággal fejtette ki az ország jogait, s beszédeivel és indítványával mint vezérfény ment a közvélemény elött — tehát már a leirat felolvasása közben minden szem gróf Esterházy Pál felé fordult, — mindenki az ö vonásait figyelte s feszült érdeklődéssel várta beszédét. És a mit a közönség óhajtva várt, mindig bekövetkezett. A leirat felolvasása után a gróf felemelkedett székéről (mely az alispán széke megett volt) s megigazítván az oldalán függő diszkardott, mindig parlamentaris modorban tartott s valódi magyar főnemesi méltósággal előadott ékes beszédben felölelte a leirat tartalmát, kifejtette annak horderejét, nevezetesen azt, hogy annak rendelkezése hol és miként sérti a törvényben biztosított alkotmányi jogokat, a veszélyeket, melyek annak elfogadásából származnának, s megtette indítványát egy határozott a megye és nemzet méltóságának megfelelő oly felirat iránt, melyben kifejtve legyen, hogy a megye ko/ónsege az évi törvényekben formulázott alkotmányból nem engedhet, és nem enged el semmit. j A gruf besztdeit az éljenzésnck, a helyes- : lésnek oly óriási vihnra követte, mely meggyőzött mindenkit airol, hogy itt többé vitának helye nem lehet. A h.f arozalot a fúi.-pán a gróf j indítványa szerint mondotta ki, mely kijelentést az éljenzésnek legmagasb fokra hágott vihara kisért. Gróf Esterházy Pal egyik kiváló hőse volt a modern alkotmány kivivasának, mely alkotmányhoz öt teljes meggyőződése, felvilágosult szelleme, s tántorithatlan hazaszeretete vonzotta. Erdemeinek fénye teszi nevét halhatatlanná. A Balatonról. — Szives Üdvözlet SZIKLAY JÁNOS dr.-nak Most, midőn soraimat papirra vetem, ön érdemes jó uram már előállott nagy jelentőségű derék indítványával, mely azt czélozza, hogy rendszeresittetnék szép Balatonunk összes partvidékén a „szószoros értelmében vett gőzhajózás." Az életrevaló memorandum amaz egyesület kebelzetéből indul, mely annyi nemes eszmét tett igévé, annyi derék tervet szőtt — közülök egyik-másik elhervadt bár a nagy közönség rideg közönyében — de a kezdeményezés dicsősége a siker oroszlánrésze az önöké érdemes uraim. Én, évről-évre csudájára járok e bájos vidéknek, a mi Balatonunknak, bámulója vagyok a magyar Pyrmontnak és boldog vagyok, ha a „Balatoni ég" bájos környéke ihleti lelkemet: ezen ma már nem szokatlan úton küldöm üdvözletemet önhöz érdemes uram. A „Pápai Lapok" betűivel mondom el azt, mit legutóbbi találkozásunk alkalmával el nem mondhattam. Ön uram évek hosszú során szellemes tollának minden betűjével a Balaton-cultus népszerűsítésén fáradozott: versben, prózában és nyomtatott könyvben, majd Tóth Bélánkat is bele vonta abba 1 sphaeribt, melyből felénk mosolyog Balatonunk tükre. És önökhöz sorakoztak az ország jelesei, neves férfiak, képviselők; ott látom Penyvessy Pex-en(zet a ki szinte nem ismert csüggedést, nem riadt vissza a fáradozástól és önnel együtt lett a Balaton élő mentora. S mégis ennyi nemes tüz ellobbant, kialudt volna anélkül, hogy mélyebb nyomokat ne hagyott volna maga után? Nem, ez nem lesz igy, ily nemes fe lángolód, ennyi lelkes fáradozás kárba nem vesz egyhunar! Örömmel üdA r özlöm a most felvetett eszmét és az Égáldását kivánom reá! Hiszen haladunk mi, lassan bár, de biztosan. Csak csüggednünk nem szabad. Most is felrajzik lelkemben a jó öreg Kobozunk jogos keserve: hogy pusztul vesz a magyar tenger hala, úgy, hogy fogast is csak akkor látunk — már t. i. a Balaton mentén — ha a szobánkban kabátunkat akasztjuk a — fogasra! Lám azóta megszabták a halászati törvénj't, a földmiv. ipar. és kereskedelemügyi ministerium a haltenyésztést vette védő szárnya alá — a magánosok, nagy birtokosaink is megtettek mindent mi tőlük kitelt,, (ott van Oszada, Styaonicska, AranyosMaróth) — orsz. halászati felügyelőt nevezett ki, gondoskodik a mesterséges beltenyésztésről — a halpetékből a Balatonunk is kapott — és a magyar tenger haltenyésztése ügyében ott üléseztek szakembereink és a partvidék érdekeltegyénei Keszthelyen. Vége szakad mihamar a Balatonunk rablóhalászatának is. Sajnos, felette sajnos, hogy ott kisérfc szünetlenül a Sió lecsapolása. Szinte sirfc a lelkem, mikor pár héttel ea elött Lepsényből Siófok felé tartott vonatom. E,eám köszöntött ragyogó Balatonunk tükre, de sajnos! láttam a sivár nagy homoktengert, mely nemcsak egy geológiai harinadkornak maradványa, hanem a szél szárnyaira kapva szünetlenül hullámzik. Sajnálja ais ember a zsenge nyárfasort, a fakidó rekettyést, mely belefúl az égető, tikkasztó honok hevébe. Ez a homok rontja Siófok levegőjét, bénítja a fürdőhely fejlődését. Hisxen tény, hogy csak a fű és fa köti meg ^ 4Q
