Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-09-26

AJ. égj e. e rxi le Mi nden vasáru a p. K )/, 3r I :k.i s i"g "i \ k ö «l é sekr e koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilcn levdek, csak ismert kezektol fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZ ER K. h i v a t a l á b a (_() - k o 11 ég iu m épület) küldendők. PÁPÁI liAP^R^ Előfizetési djjalc. Egy évre 6 frt. —Félévre ? fr. hegyed évre I frt 50 krajczár. Egy szám ara JJ kr. HIRDETÉSEK I hasábos petit sor térfogata után 5 kr, nyiluerbi u 2^ krajczár, A dij előre Jizeiendő. Bé'yegdíj mindig kiil'ón szamttiaiik Az előfizetési dijuk, s hirdetések a lap KI A DÓ h i r a t a Iá b a [ref. fő i s ka la n y 0 m d ú j a ) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1886. szept. 25. Nem helyes eljárás járványos idő­ben a megijesztés, s igy magunk részéről sem akarjuk az ördögöt feketébbre fes­teni, mint a milyen. Nem is szólnánk a hazánkban úgy látni mégis csak járvá­nyosán fellépő koleráról, ha nem ismer­nők városunkat, hol, mint azt a tapasz­talat bizonyitja, ha eg3 T szer a kolera fel­ütötte fejét, akkor jobban pusztít, mint bárhol máshol. Lapunk még a nyár kezdetén kiváló szakférfiaktól hozott ez ügyben czikke­ket. Tehát hirlapirói kötelességünket a legszebb értelemben teljesíteni próbáltuk. Már akkor el lett mondva e lapok ha­sábjain, mik volnának azok az óvintéz­kedések, miket épen városunkban a ne­tán hozzánk is beköszönő kolera ellen okvetlenül megtenni kell. Tehát jó eleve hivtuk fel a figyelmet. Senki mulasztás­sal bennünket, lapunkat nem vádolhatja, j Az intéző köröknek volt elég idejük ez életbevágó dologról gondolkozni, óvrend­szabályokat behozni stb. Most már megyénkben is, bár még háV Istennek, alig veszélyes mértékben, előfordult pár kolera eset. Tőszomszéd­ságunk, Győr városa is fájdalom meg­ismerte a váratlan, s nem szívesen lá­tott vendéget. Főispán grófunk is — mint értesülünk — kimerítő véleményt kért Pápa város érdekében Győr városa fő­orvosától. Ideje, hogy készen legyünk mi is, minden eshetőségre. Nem szabad ugyan mindjárt meg­ijednünk, de félni mégis csak tanácsos lesz. Felkérjük tehát c sorokban, az in téző köröket, miszerint a szükséges óv­intézkedésekkel városunk népét kellő úton-módon és kellő időbon megismer­tesse. A köztisztaság mindenekelőtt fel­tétlenül követelendő s e tekintetben ma­jó példával előállani. KöZÖS a veszel}', le- j körülményt, hogy közlekedésünk afövároshoz na­gyen közös annak elhárítása is. Óvatos, ! S>' on kötl >' ü ' és ho zy városunk az emberek egy bölcs magaviselet, okos, praktikus eljá­rás elveszi az esetleg kitörni akaró jár­nemétöl, t. i. a kereskedői ügynököktől évenkint nem csekély számmal látogattatik meg, kik az or­szág különféle vidékein megfordulnak, mindenféle ványnak erejét, mérgét. Városunk hajó- j vendégfogadókat fölkeresnek, és kön nyen a beteg­sági orvosai bizonyára nem mulasztották j ség terjesztői lehetnek. K kot emiitett körülmény elégséges arra, hogy a városi hatóság a minist, rendeletben érin­tett és itt egyideig hatóságilag elrendelt desin­fectiót ugy a vasútnál, mint a vendégfogadok­ban, utóbbiaknál a tisztántartást a legnagyobb szigorral követelje és naponkint annak teljesité­érjük e szent czélt! = Meghívás. A városi képviselő testület t. tagjai az üresedésbe jött polgármesteri állas­nak szabályszerű tisztújítás utján leendő betöl­tése czéljából , folyó évi október hó 2-án d. e. 10 órára alispán ur ö nagysága által egybehívni rendelt rendkivüli közgyűlésre tisztelettel meg­hivatnak. Pápán, szeptember 24-én 1886. Osváld Dániel, h. polgármester. Védekezzünk, mig nem késö. Amitől két év óta remegtünk, és már a gon­dolat maga is aggasztó érzést keltett bennünk, bekövetkezett. Még pár hó előtt azon édes re­ményben voltunk, hogy a végzet bennünket ta­lán még megvéd ; de sajnosán csalódtunk. Az 18ŐO. cs 1873-ban rajtunk ütött sebek még be sincsenek hegedve, szivünk sajog még elhalt kedveseink felett, — és már az ország fő­városában ismét felütötte fejét a rémes beteg­ség : a „cholera." E hó 7-ike óta észlelhető mir Bpesten; de miután ez időszakban a heveny gyomor és bél­hurutok, az éretlen' gyümölcs élvezete folytán gyakoriabbak, cholera nostrasnak jeleztetett az; mely betegség ezen időszakban évenkint consta­t. Iható. Azonban Bpe.->t hírneves tanára, Scheu­thauer kereken kijelentette, hogy ez határozot­tan ázsiai cholera, a ki után dr. Babes Victor, ki néhány évvel ezelőtt Berlinben Koch tanár kolcra-bacillusi elméletét tanulmányozta, a kór­boneztani intézetben eszközölt górcsóvi vizsgá­latok alapján kimutatta, hogy a fővárosban jár­ván yszerüen föllépett betegség maga az ázsiai cholera. el eddig sem mindazt megtenni, s mind­arra hatóságunkat figyelmeztetni, mi hi­vatásukban állott. Tőlünk függ, hogy megmentsük ma­gunkat és városunkat. Reméljük közös akarattal és Istenünk segítségével el is j séről meggyőződést szerezzen. Ujabb felhívás folytán a házi gazdákat udvarok, emésztő göd­rök legnagyobbmérvü tisztántartására utasítani, szemetet és trágyát eltávolítani, és mindezeket szigorú büntetések terhe alatt eszközöltetni kö­telességévé tegye: szóval mindent foganatosít­tatni, a mit a közegészségügyi bizottság javas­latba hozott és a mit a rendőrség máig mindig jóakarattal támogatott. Bent a házban mindenki a legnagyobb gon­dot fordítsa a szobák szellőztetésére és ezután azok fertöztelenitésére. A szellőztetés nélküli 'ferlőztelcnités absurdum; az ivóviz tiszta legyen; az ürszekek közelében fekvő kutak elzárandok. Nagy figyelem fordítandó a közegek részéről a külvárosok helyiségeire, ott tultömottseg ne le­gyen, és a hol az kikerülhetlen, ablakok és aj­tók pár órán keresztül nyitva tartassanak, hogy léghuzam által a levegő újíttassék; az udvarok­ban ugy a bel-, mint a külvárosban a tömeges marha- és sertés-hizlalás megtiltandó, erre oly helyeket kell kijelölni, a hol közelében emberek nem laknak és lélekzenek. Ezzel tartozunk ma­gunknak , és meg nem engedhető , hogy egyes emberek érdekeit kíméljük embertársaink egész­ségének rovására; az ürszekek már most is min­denütt 3°/,, carbolsawal naponta leöntendök. Kí­méletet ily alkalommal semmi irányban sem is­metünk, és csak az a hatóság fogja elismerésün­ket kivívni, a mely hatalmával jaró szigorát lel­kiismeretesen érvény esi tendi. Segítsünk magunkon amennyire lehet, ne­hogy a félelmes vendég, mely e sorok írása alatt is meglátogathat készületlenül találjon; és ne legyen kénytelen a járvány bizottság a közegek mulasztásait pótolni; ugy is elég teendője lesz, ha a reá kiszabott teljhatalmú munkáját ponto­san akarja végezni; éa hisszük is, ismerve r. kapitányunk eiélylyel párosult rendszeretét és jóakaratát, hogy panaszra okunk nem lesz. Ez tény. E fölött vitatkozni többé nem lé­hának a Városnak, mint hatóságnak kell | het. Azért nem szabad szem elől téveszteni azon ezes. N.-Dem, 1SS6. szept. 24. Tekintetes Szerkesztő ír! A l.-patomi hetivásárokon, majd öt hat :m keresz­tül, igen szép .mennyiségben lehetett gabuát eladót látni; csak ugy sürgött forgott a sok vidéki kocsi gabuával terhelve. Vevő i.s volt mindig elég: s)ká egv kocsinak .sem kellett az eladásra várni. Azonban a két utóbbi hetivásáron, már csak alig egykét vi­déki kocsit lehetett látni, csak a helybeliek turrották fön a heti galmavásárt, pedig a vevők igen rend-ís árért vásárolták a gabonát. Különben hogy a vidéki jrazdák ilv kevesen látogatták ez utóbbi hetivásám­kat, ez onnét magyarázható, - ami elég szomoritó hogy a vidéknek már nincs eladó gahnája. Kár volna a vidéknek e közeleső vásárt elha­nyagolni! Ugy reméljük, hogy egy jövő jobb ter­méssel, - amit adjon az Isten, - a l.-patouai gabna­piacz is meg fog élénkülni. Sertés és más egyéb piaozi tárgy minden hé­ten van elég. Ez is nagy haszon a vidéknek, mert ha van valami eladni vagy venni valója, nem kell érte egy távol eső városba fáradni és kültségeskedni. A patonai uradalom fiatal gazdatisztje Pitying József ur a napokban tartá kézfogóját, a köztiszte­letben álló Glacz József helybeli vendéglős és birto­kos igen kedves és müveit leányával, a szép Ilus kisasszonnyal. Tartós boldogságot kívánunk a szép frigyhez! A l.-patonai róm. kath. templom épitési okmá­nyai, miket főtisztelendő Mórocz Antal plébános ur fáradhatatlan szorgalommal gyűjtött össze és irt meg a jövő hétfőn fognak, mint az építkezés befejezésének évfordulóján •— Bánóczy Pál építőmester ur jelenlé­tében a templomfalába elhelyeztetni. E helyet, — mely akarbanleend, — egy feliratos márványkő fogja jelelni. A b.-szt.-iványi cath. templom fölszentelése mit oly nehezen vártak a derék sz.-iványiak - a jövő hó 10-én leend. Dicséretet érdemel a szt.-iványi polgártársak azon elhatározása, hogy a felszentelés najDJán mag} r ar egyházi szónoklatot is fognak temp­lomukban tartatni. Ha igy lesz, valóban magyar szívre mutat tettük. Majd meglátjuk! ía-ftoc* ŐJotüávt. 3. SÍI. Hirdedmciiy. a C3 J. b. 1886. Pápa város tanácsa, mint első fokú iparhatósá<r f. évi szept.. hó 22-éti 949. sz. alatt, hozott, határo­zatával ;iz ipartestületi jegyzőválasztást. — tekintet­TÁRCZA. Ha csillag volnál . . . Ha csillag volnál fönn a magas égen, Ragyogásod nem lesném titokban; S virág ha volnál tarka mezőségen Szabadon fürdeném illatodban. Irigy felhő nem födne el Tőlem ragyogásod , És a mező velem sirna , Jővén hervadásod. Dc csillag nem vagy, sem mező virága, Hogy enyém volna fényed, illatod: Te szebb vagy mint ck, ifjú barna lányka, Mert kettőjük szépsége birtokod. Oh. miéit van mégis, hogy csak Lopva látlak, leslck, — Oh. miért is van irigye Anyi egy embernek!? A nyári vadászatok. Franciából HOHN GYULÁNÉ. (Folyt, és vége.) Á'Z átvonulás kezdetén; midőn a madár megi­jedve a lövöldözéstől, melynek czélpontjának látja ma­gát, még okát keresi meglehetősen közelről kell hoz­zájuk jönni, hogy biztosan czélozhassuuk. Ösinerünk oly gavallér vadászokat is, kik bócstelenségnek te­kintik, hogyha egy tengeri nyulat fekhelyén lőnek agyon. Kívánjuk, hogy e hősies érzetük jutalmaztas­sák, meg a jövő generatio képviselői által. Nem tud­juk a szerény cul-blanc fel van-e jogosítva Pontonoy ezen megújított udvariasságára igényt tartani? Ez oly kérdés, melyet az olvasó lelkiismeretes megbirá­lásának engedünk át. ílogyha a* átvonuló madarak száma bőséges, egy J ó lövő könnyen gyűjthet össze két tuczat ma­darat, s ez gastronomiui, valamint cynégiai szempont­ból tökintve, épen nem megvetendő eredmény. Ezen vadászat nemkülönbon is egyike a legbővebbeknek. A különféle nemű parti madarak a czerkó néhány makkrécze kivándorlási ösztönüknél fogva, a hajós vadász martalékainak szaporítására vannak kárhoztatva. A cul-blanc megjövetele a halászat tilosával összeesik, tehát olykor élő fordulj hogy egy rövidlátó vagy túlbuzgó vadász ólomja, a legártatlanabb orva­dászt, a horog zsineggel vadászét, ki egy fűzfa mögé rejtőzik, arczul csapja. Azt hiszem nem szükséges fi­gyelmeztetni az olvasót, hogy rossz ízlést tanúsítana ezen boldogtalan két lábu nevét martalékai lajstro­mában tündököltetni. Végleg, ininthogv minden vadász egyszersmind szakács is, nem szabad megengednie, hogy egy ké­nyes gyomrú ember megvetőleg nyilatkozzék a cul­blanc húsáról. Hasonló esetben cserélje föl vadász­kaputját s szalma kalapját, egy vászon köténynyel s főkötővel. Kopasszá meg a reggel lőtt madarat, — mint a fürjt, a vizi szalonkát is frissiben kell meg­enni, szedjük ki beleit, annólkiil, hogy nagyon fel­vágjuk, takarjuk be szalona szeletekbo, melyet szőlő levéllel erősítünk a madárhoz, nyarsoljuk fel, süssük ! K­A gyilkos egyike volt ama lelkesült vadászok- j hogy merő lehetetlenség, hogy Kagysádnak ne le­... — -- gyen igaza. Hendkivül szerencsésnek érzem magam — hogy e csalhatlan bizonyítékot kiszolgáltathatom ön­nek, íme itt a meglepetés, melylyel tisztelt ellenfe­lét zavarba hozhatjuk, egy libuez. május hó köze­pén lőve. Igy szórva, zsebéből egy madarat vett elő, s asszony elé tevé; ez egy perczig nézte, azután elhalványulva, mérgesen az asztalra dobta a madarat. „Ah uram, mit mivelt?" kiálta, „Igazán már nagjfobb ügj'etlenséget nem lehet elkövetni." — „"Ügyetlenség ? Hebegő „a kis posta" sértett vadász önérzetében. „Egy madarat lelőni ötven méter távolságra a fák között hátulról, ez ügyetlenség ?" — Hiszen épen ez a baj. Ez a libuez minden évben rétjeim egyikén fészkel, s minden évben hoz­zák nekem tojásait. Ön a nőstényt ölte meg. Miután az átvonulásnak ideje elmúlt, a hím vissza fog térni éjszak felé. Igy tehát, ön nem csak azon élvezettől fosztott meg, hogy B. urnák bebizonyíthattam volna, hogy nem vagyok olyan ostoba, mint a milyennek hisz, de „folytatta kissé reszkető hangon," lát^a uram, én nem fogadtam volna, hog}^ ha nem lettem volna tökéletesen biztos abban, a mit állítottam. Hála a naiv, kikről eleinte szóltunk. .Körünkben ,.a kis pos­tának" hivtuk, mert elragadó hatalmat g3 T akorolt reá egy különös mánia. Hog3 r ha valamelyik barátját meglátogatva, annak íróasztalán egy Parisba czim­zett levelet vett észre, azonnal ajánlkozott azt sze­mélyesen rendeltetése helyére elvinni, s a választ meghozni. — Magától értetődik, hogy vidéken lé­vén, nem engedett magának sem 2>ikenőt, sem fegy­verszünetet — „a kis posta" megkérlelhetlen hadat kezdett a vizi-szalonkák ellen. Mindennapos expedi­tioi egyike alkalmával megesett rajta, hogy egy li­buezt löt agyon; boldogabb volt, mint „mars en ca­réme." Egy idő óta „a kis posta" szenvedélyét s szi­vét a vadászat s egyik szomszédnéja között osztotta meg. Ezen szomszédné, a negyven évet megközelí­tette, de azért még mindig igen szép és kellemes asszony volt. Az ötvenezer forint évi jövedelem, s a nagy erdők, melyek szomszédosak voltak barátaink erdeivel, még növelték emennek érdeklődését s szen­vedélyét.' De volt egy vetélytársa, egy hatvan éves szom­széd, ki habár igen mostohán volt megáldva phj'si­kai szellemmel, mégis veszedelmes ellenfélnek bizo­nyolcz vagy tiz perczig erős tűznél, s tálaljuk me- ; nyúlt, mert igen jártas volt a természettanban; s ez 1 kegyed ügyességének, elvesztettem a fogadást. Most cenyér szeleteken. bizonyos takintél, t szerzett neki, a gazdag özvegy j nem marad egyéb teendője, mint a nyertes kelvze­legen, pirított keny Nemsokára az ellenfél a vágytól szikrázó te­kintettel, midőn érzi ezőn gyönge vérző darabnak szagát s látja eltűnni ellensége szájpadlásán, meg­töltve ezt jóiüit illatával —- helybenhagyja, hogj r je­les ember lehet valaki, ha neve nem is César vagy Alexandre, hogy kitűnő étel lehet valami, ha nem is éri el a sneff a pecseirye forgató e királynéjánál;: mennyei izletességét. A csata ezen előjátékának véletlen áldozatai között csak egyszer láttuk szerepelni a bibiezot, mely már visszatér az ejszald dús rétekre, mikor a vizi szalonka jár, az, ki elég szerencsés volt vadász mar­talékai között e ritka darabot lelhetni, nem igen örülhetett találmányának." előtt, ki igen érdeklődött a vad acclimátizálása és szaporodása iránt, s e tekintetben mindig a szóm-' széd tanácsát kérte. Kevéssel ezelőtt a kastély ur­nőjo vadászunk előtt heves szóvitába ereszkedett, él­tes imádójával; azt állítva, hogy néhány év óta li­buez tojást találnak rétjein. Az öreg ur, a tanárt jel­mező gúnyos mosolylyal felelt, hogy a libuez nom fészkel Francziaországban stb. stb. K— asszony bi­zonyos elkeseredéssel felelt; utóbb a vita egy foga­dással végződött, melynek betéteiét indiseretio volna elárulni. S e miatt jött a „kis posta" diadalmaskodva imádottjához. Asszonyom, móndá meghajtva magát, „Tudtam, téha képzelni magát, s eltalálhatja, hogy mit fog tő­lem követemi, — „Oh asszonyom, az lehetetlenség." —- „Uram," feleié a kastély úrnője komolyan, „a játékadósság az asszony előtt, valamint a férfi előtt szent. Fizetni fogok." Igy szólva fölkelt, köszönt, s ott hagyá a sza­lont, hol „a lds posta" megsemmisülve ínaradt visz­sza. Három hónappal később a gazdag özvegy nőül ment a hatvan éves szomszédhoz. A „lds posta" most sem vigasztalódott még meg.

Next

/
Thumbnails
Contents