Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-09-19
Minden vasárnap. K 5 Í ér .lek 1 s i .'g '> Í k 5 ?. lé sekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentctlen levdek, csak ismert kerektó'/fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZ EH K h i v a t a lúh a (0 - l; o 11 éy i n in é p ii lel) küldendők. Éjiőfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre ? fr. Negyed évre i frt ßo krajczár Egy szám ára iß kr. HIRDEFÉSEK i lasábos petiisor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczár, A dij előre fizetendő. Bély sgdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A D Ú h iv at al á b a (r ef.főiskola n y 0 md ú j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalosközlönye. Ez évi termésünk. A földmüvelés ügyi, ipar és keresk. minisztérium utolsó jelentése a gazdasági terményekről előttünk fekszik, e szerint néhány erdélyi megye kivételével a gabona termés átalában középen alóli,pedig még a közelmúltban is a hivatalos kimutatás középen felüli termést jelzett, a gazdasági tudósítók tehát hibásan, mondhatnám, felületesen jártak el jelentéseik szerkesztésében, noha a naponként csökkenő eredmény mentségünkre szolgálhat. Foglalkozzunk Veszprém megyével, melynek sorsa első sorban érdekel bennünket, itt a termés általában buza, rozs és zabban középen alóli, árpában, repczében, hüvelyes vetemény ékben, takarmányban silány, sarjuban úgyszólván semmi. Kukoricza a hőséget, szárazságot nem birja, íonynyad, szárad; burgonyát, répát a cserebogár elrágja, pusztítja, s ha megemlítjük még, hogy sem lóhere — sem luczerna mag termésére nem számithatunk, körülbelül leírtuk meg} 7 énk szánandó gazdasági helyzetét. lS86-iki nehéz év lesz a gazdára, a sok baj közepette azt sem tudja melyiket orvosolja, mitől rettegjen inkább, attól-e, hogy már új év táján honnét szerezze be a gazdaság mindennapi szükségleteinek fedezésére a költséget, avagy állat állományát menyire szállítsa le, hogy a teleltetés alatt azok a roszul sikerült takarmány és szalmatermés miatt étlen ne vesszenek? Mindezek a niiscriak a vagyonosabb gazda osztályt fenyegetik, egyiket jobban, másikat kevésbé, de a szegényebb földműves osztály van a legnagyobb veszélyben, mert az évi kenyerét az aratásban, cséplésben megkeresni nem tudta, kukoriczája burgonyája elégséges nem terem, a tavasszal éh Ínségnek néz eleje. Ismerünk helységeket — fájdalom nem kevés számban — hol vető magra való alig termett, s ha magasabb helyről segélyben nem részesülnek, el kell j pusztulniuk! j Azok a körök és hatóságok, kik hi- ! vatva vannak a szegényebb néposztályok j, sorsán könyiteni, most kezdjenek már a • munkához nehogy késő legyen. \ Gazdasági egyesület, gazda körök' ébredjetek a nyári szünet után! ő*. : ___________ = A polgármesteri állás betöltésére j hivatott városi közgyűlést — mint halljuk — j október 2-ikára tűzi ki az alispán. Miként lapunk j mult számában jeleztük, ez állásra ezúttal csak j egy jelöltje van városunk polgárságának, Kiss László, a városi képviselőtestületnek, tanácsnak és a megyei bizottságnak évek óta szorgalmas és lelkiismeretes tagja. Elismeréssel jegyezzük itt meg azon körülményt, mely szép világot vet főispán grófunknak városunk iránti vonzalmára, hogy a bekövetkezendő választás esetében megígérte, hogy úgy hivatalosan, mint magán befolyással rajta fog lenni, hogy városunk polgársága közóhajának mcgfelelöleg, minden nehézség elhárittassék, mely a választás megerősítésének útjában állana. Főispán grófunk ez elhatározása, mely igy lehetővé teszi városunk kózóhajának érvényesülését, mindenütt a legjobb hatást idézte elö. Megemlítjük e helyen még azt is, hogy O s v á ) d Dániel helyettes polgármester, mihelyt értesült, hogy Kiss Lászlóról van szó, első volt ki kijelenté, hogy Kissel szemben nem reflectál a polgármestexségre. Mindezek után tehát most már teljes biztossággal nézünk a választás elé, kívánván, hogy az a fenirt értelemben s igy városunk jól felfogott érdekében üssön ki. IM 'IH HOIWWHM Tűzkárok és ttizoltóegyletek. Oly gyakoriakká váltak manapság a tűzesetek, hogy a napilapok kénytelenek kulon fejezetet nyitni, a mikor is »tüzesetck« czim alatt > naponta van registrálni valójuk. Akár hanyag gondatlanság, akár emberi I rossz akarat, irigység e veszedelmek okozója, kö- j telesség volna egyetemlegesen gondoskodni ar- j ról, hogy e veszedelmeknek eleje vétessék, vagy i pedig a veszedelem tovább terjedésének határ j vettessék, nehogy egész községek a pusztító Ián- j gok martalékaivá váljanak, sokan a községi la kosok közül koldusbotra jussanak. Szerintem legjobb volna,— ha a kivitel legyözhetlen akadályba nem ütközik, hogy akár törvényhozásilag, akár szabályrendeletileg a leégett házak tulajdonosai cserépépületek emelésére szoríttassanak. Mi annyival inkább ajániatosj mert ez által a községi törzsvagyon nagysága sem lenne oly gyakori hullámzásnak kitéve, de meg a biztosító társulatok rizikója sem levén oly nagy, készségesebben téríthetnék meg az esetleges károkat, mire nézve ma nagy a kifogás ellenük. Addig is mig e czélt, talán azon uton, módon, hogy az állam veszi kezébe a tüzkárbiztositások vezetését elérhetjük, — szerény véleményem oda megy ki, hogy tűzoltó egyletek minden nagyobb községben szervezendök, nemcsak, hanem különösen a jobb módú polgárok és intelligentia a belépésre minden morális pressioval kényszerit endo. Mert tény, hogy a tüz veszedelmes terjedése, nagy mérvű pusztításai, legfökép azon okra vihetők vissza, hogy veszedelembe került községek lakosainak nagyobb része ilyenkor fejét veszti és képtelen a segítségre, a másik kisebb rész részvéte pedig vétkes közönybe megy át, igy nem lehet czélirányos intézkedést kifejteni, mely lyel a veszedelem megfékezhetövé válnék. Mig ott, hol tüzoltóegyletek léteznek, annak tagjai hivatásszerüleg egész odaadással működnek s ügyes vezetők alatt lekötik a neki vadult legerősebb elemet is. De vegyük, hogy a nép részvéte közönybe nem megy át, dolgozni tud. dolgozni akar; — akkor is mi fog lenni az eredmény? Az égő tárgyak locsolgatására van és lesz erő, de a nagyobb szabású mentések elmaradnak, mert ahhoz ugy a mentő eszköz, mint az értelem hiányzik. Mig ha két község tűzoltó eg3'lete a vész terét körülkeríti, egy harmadik pedig a melléképületek lebontásában fáradozik, lehetetlen, hogy a nagyobb károknak eleje ne vétessék. Ezt tapasztaltam legutóbb két alkalommal is. M 'gfontoland:) tehát e komoly közgazdásza ti ugy minden oldalról, kü!onotn.n alkalmas arra, iu.'gy az intelügentia menjen e tekintetben is jo példával elő. Még pedig a hol nagyobb birtokosok, uradalmak vannak, ott az uraság bízza meg egyik tisztjét, hogy szervezze a községben haladék nélkül a tűzoltó egyletet (ha József föherczegnek nem derogál, váljon másnak inkább derogálna?). A hol pedig máris létezik, ott közreműködését megvonni megbocsáthatlan véteknek tartsa. Itt is igaz marad az igazság: >Több et ésszel mint erővé i.« eBocj.nát. fendta Szemére Bertalan. Az 1844. évi országgyűlés eredménye egyik országos pártot sem elégítette ki. A kormányra fiatal tevékeny erők léptek, kik szervezték partjukat, minek következtében az ellenzék is szervezkedett. Tehát midőn az 18471kl országgyűlés megnyittatott, már két szervezett patt állott egymással szemben az országban, a megyékben és az országgyűlés mindkét házában. Az 1847. évi országgyűlésen minden táigy mely napi rendre került, előbb a part clubjában megvitattatott, hol egyszersmind mepáilapittatott a mod és taktika, melylyel a kerületi üléseken k eres/1ül vitessék. E/.en partülésekben a n főszerepet Kos-.u'h vitte ü volt az első, ki a targy.it kifijiette, annak a modern alkotmány ki vívására vonatkozó szükségességét és hordeiejét kimutatta, s midőn fejtegetéseit befejezte, azt szokta hozzá tenni: aily értelemben az mdr vanyt megteheti akárki, megtehetem én.a Ez a szo »én« Kossuth hangjával kifejezve, az olimpi Jupiternek parancsszava volt, melyet csak az ö orgánumának varázsa, eréiyenek hatalma, befolyásának és hatalmának és tekintélyének ereje lehetett képes azon parancsoló, éles és a vitát erre nézve befejező hangon kimondani. Csak az idősb Lendvay Mártontol Sir Patrich szerepében (A Fehérekben) hallottuk e szot oly csudás és megra/.o hangon kimondani, a/on jelenetben. miJőn a/ o>s'ee.sküvók éjjeli rej:ekokben ima és sóhaj kozt kéi de/ik egymást: Vajh ki fog bennütiket és a hazat a zsarnoktol megmenteni? — és a sötétben egy feketébe okozott alak lép elö (Sir Patrich) és azt kiáltja: Én. — E szót e darabban és a szerepben Lendvay az ö csudás hangján félig kiáltotta, félig sóhajtotta oly hatással, hogy nemcsak az összeesküvők rezzentek össze, hanem a nemzeti szinház közönsége is. Az ülésekben a napi rendre került tárgyakra nézve legtöbb esetben az indítványt Kossuth tette meg, azután folyt a vita napokon at. Igen, a vita sokáig tartott, mert a conservativ partból sokan szóllottak minden tárgyhoz, oly egyé niségek, kiknek legnagyobb része csak ártott sikerüknek. Hogyis ne! hisz az illető szónok a nyelvet sem tanulta meg becsületesen, és annyit tudott belőle, a mit otthon a konyhában hal.ott, s legtöbbször oly tájszóllassal beszélt, melyet falujában már évtizedek óta üldöz a tiszteletes, és az iskolatanitó. Hogy is ne ártott volna saját pártjának az oly szónok, a ki politikát soha sem tanult, s ismereteivel hátrább állt az otthon maTÁRCZA. A nyári vadászatok. Franciából BOHN GYULÁNÉ. Minden sportnak megvan az ideje s órája az elegáns életben, s ez kellemes oldalainak egyikét képezi. Az utolsó szalonka meglévén lőve, az utolsó hallali elhangozván, másfelé irányul az érdeklődés; némelyek hajókázással szórakoznak, mások ellenben a nagy tengeri fürdők látogatásában találnak élvezetet. De mind ezen egyforma értékű mulatságok teljesen meg lesznek vetve, hogy ha a sport szenvedélye nyer fölényt, léteznek oly túlzott egyéniségek, kik még a Jó Isten rendszabályai ellen is protestálnak; különösen Halhatatlanná vált ez 1844 óta. Ösmertünk több túlbuzgó sportsmant is kik elveszettnek tekintették azon napot, melyen nem hallották a lőpor csattanását, kik a nyarat pompájával, ékes külsejével, gyönyöreivel, a legizetlenebb, legunalmasabb évadnak tartják, kik sajnálják, hogy nem bírnak azon képességgel, melynél fogva Áprilisban elaludhatnának, s Szeptember 1-seje előtt nem ébrednének fel. Ezek előtt keveset határoz, hogy mily helyet foglal el a vad az állatok hierarchiájában, feltéve, hogy ezen vad a gyötrő unalmat elűzi tőlük. Elszakítva a herczegnétől, Don Juán egy pórleánynak vall szerelmet, habár az epedő Elvira, e szerelem egyedül birtokosának véli magát. Hasonló helyzetben van a fen emiitett vadász is. Sőt vad, nyul, a fogoly hiányában, a vizi szalonkával is megelégszik." A vizi szalonka a vadak természetrajzának legalacsonyabb fokán áll. A bibicz fajhoz tartozik, mely a górlábu madarak sorába számíttatik. íme ez tudományos pjassincatiója-; de nincs kizárva, hogy azért egy gyakorlott öreg vadász nem e vádol a bárgyug4ggál, nem-e vonit*na megvetően vállat e miatt. Tén3 T leg a vizi szalonkának két neve van, mint az embereknek; egy vezeték és egy öröklött név. Ezen öröklött nevet őseinktől kapta, kik nagy kedvelői voltak a képes elnevezéseknek, melyek oly jól ábrázolták azt, mit kellett fejezniök; hogy folyton elsőségben voltak az académiai elnevezések fölött. Különben is őseink mindég többet törődtek erkölcseik tisztaságával, mint a szóbeli szép gyöngéd kifejezésekkel, mindent igazi nevén nevezve, s „honni sóit quiinal y Trouve!'' A csúfnév, melyet őseink a vizi szalonkának adtak, személyekre alkalmazva, épen nem illetlen elnevezés ; elvégre is, történelmi sanctiót kapott, melynek legyőznie kell ebbeli aggodalmainkat, — melyet érzünk, midőn a „ckockinggal" szembeszálva, leírjuk azt; a szerény madár, melyet e név fedez, sokáig osztotta meg nevét az 1789-ik évnek leghíresebb berendezései egyikével, megosztotta a nemzeti gárdával, melynek katonái amaz idö alatt, mint a becasseau fehér nadrágot hordtak, és szintén, mint amaz culs-blancnak neveztettek el. A cul-blanc, ha már nevén kell neveznünk, a nyárnak egy szakaszában az egyedüli étel, mely vadász éhségünk kielégítésére megvan engedve. Valjuk be, a cul-blanc apró vad lelövésére, azonkívül természetes s szabályszerű czélzásra s lövésre való gyakorlatnak igen alkalmas — miután nagyon magasan repül. A górlábu madarat mi a déli fövénypartokról kaptuk, azon időben jön, midőn a fák kezdenek hajtani, s az édeskés vizek ivadékai, ikráit, mely a vizi madár fötáplálékját képezik, a folyók lapos helyeikre rakják le. A vizi madarak nagy csapatokban vándorolnak s elszélednek folyóink partjain. A rendkiviüi szárazság sietteti az átvonulást, mely szabályszerű időben, három hétig, egy hónapig tart. A bőséges esők nem kedvezők a becasseau vadászatnak, mert apró korallt találva a fövenyes síkságon, ott a legcsekélyebb háborgatásra könnyen talál menedéket. Augusztus hónap vissza hozza őket nekünk, s Szeptemberig maradnak itt, de akkor törvényes királyaink jogosan követelhetik kodolatmikat s ezen bitorló észrevétlenül elvonul azon partok hosszában, melyek az ö tiszteletére elsütött üdvlövésektől viszhangzottak. A reggel és az est legkedvezőbb a górlábu madár vadászatára. Távol országszerte vándorlásaiból, a a déli égaljból spanyol szokásokat hozott magával. Délfelé visszavonul a mezők belsejébe, hol siestát tart, akár egy hidalgó. Az átvonulás alatt majdnem mindenütt találkozik magához hasonló madarakkal; különben inkább fövenyes partokon, kopár tengeröblökben, szigetek csúcsain, meredek gyepes szildákon, találhatók, mintsem a tenger terjedelmes láthatárán! ilyformán tehát leginkább a fent emiitett helyeken lehet észrevemii, a mint egy billegénykez hasonlóan szökdécsel, s azon kis kiáltásokat hallatja, melyek messziről a vadászt figyelmeztetik. A cul-blancot legtöbb sikerrel távolközre a part mellett menve lehet vadászni, igy elérve menedék helyüket, a meredek kősziklákat; de a törvény nem veszi számba a szándék jelességét; hogy ha a vadász véletlenül néhány méternyi távolságra a határon túl leli a martalékot, a legerónyesebb köztük is koczkáztatja, hogy ugy bánnak el vele, mint egy delicraensel, mint ha a tepsilábu madarak egész vezérkaráról volna szó; azért jobb a cul-blancot csónakból lelőni. Kétséget sem szenved, hogy a vadász nem bánja meg, hogyha ezen eljárást követi. A vizi séta ősanyáink mulatságát képezé, s nem szenved más hibában, minthogy nem költséges, különben nem ösmerünk nálánál bajosabb szórakozást. Leginkább ugy reggelenkint, midőn a nap felkelve, áttöri fényével a nyárfák koronáját, arany porának bőségét árasztva a a sötét árnyakra, melyek elterülnek a fényes víztükrön; midőn néhány gyöngyöző gőzbubórék az éj harmatának maradványai, kacskaringós vonalakban felszálnak a, barna láthatárról, midőn a fénylő vonalban a napsugártól megvilágítva, az örvény a zománezos ércczel küzködik, s a part füvei a harmat alatt, mely j smaragd színben tünteti fel őket, hajladoznak. Ezen látvány magicus szépsége nem engedi, hogy a vadász megbánja korai felívelését. Azonkívül, hakicsinlőleg nyilatkoznék valaki e felől, biztosithatom, hogy a viz mentének megfigyelése valóságos élvezet. A nagyhajú Misantkrope vicomte például abban találta gyönyörét, hogy egy nyitott kútba köpve uiegfigyelé, hogyan képződtek benne a kacskaringós körök. Az észnek szende elmerengése, melyet az ember érez, a mint a hullámokat nézi, melyet a hajnal ezüst szálai áttörnek, nem kevesebb igényt tarthat az elismerésre. Mielőtt megkezdenénk a cselekményt, jó hadászati eljárás, a kis csónakot egy kötél segítségével a viz ellenében előre vontatni. Ily módon cselekedve határozottan meggyőződhetünk az elpusztítandó ellenség mennyiségéről s positióiról, melyet elfoglal; igy hamar lehet őket összeszedni, egyet a másik után, ha nem is zaj nélkül, a mint a viz fenekére leszállunk. Azonban egy eshetőségnek ki vagyunk téve ezen vadászatoknál, és ez az: hogy saját tagjaink méretűnek meg a vadé helyett, melyet üldözőbe vettünk Némely vadász a parthoz közelíti csónakát, hogy elrejthesse magát, a fűzfák és a tekervényes part mögé, hogy a vizi szalonkákhoz közelíthessen, anélkül, hogy ezek észrevennék. A madár szokva lévén a halászok jövő-menő csónakaikhoz, nem gyanakszik, hogy a farkas fortélyai rejtőznek ezen bárányszerű eljárás mögött. A cul-blanc elindulva többnyire rézsút röpüli keresztül a folyót, hogy könnyebben menekülhessen a tiúsó parton. A taktika, melyet itt leírok, közönségesen puska lövésnyi távolságra szolgáltatja kézhez a vadat, keresztben mutatkozik a viz színén, s látni való, hogy a madár igyekszik előre haladni; gyors röpte miatt biztos martaléknak tekinthető s egy a csőrfelé irányzott puskalövéssel könynyen téríthetők le. (Eolyt, köv.)
