Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-08-15

tése szerint nem létezik növény, mely könnyebben alkalmazkodnék minden talajhoz, mint a ramie, de legalkalmasabb termelésére a porhanyós föld, mindazáltal a homokos talajban is szépen diszlik, ha az ele'g termékeny és nedves kedvező talajban a szárak évenként kétszer sőt háromszor is lekaszálhatok. Az elültetett gyökértelen nem vész ki, hanem 13—15 évig eltart, s minthogy gyökeréről folyton több és több szálat hajt, termelő képessége évről-évre növekedik. Magyarországon e növény a legjobb sikerrel termelhető, s a tett számitások szerint egy hektárra (10,000 négyszögméter}, melyre 50,000 gyökeret lehet elültetni, már az első teljes termés dúsan, lehet mondani kétszeresen behozza a befektetett költségekel. A gép megtekintése előtt bemutatták a jelenvoltaknak magát a ramie növényt zöld és száraz állapotban, valamint a belőle készült fonalat és szöveteket, melyeknek különfélesége és kitűnősége valóban bámulatra méltó. Tisztán ugy, mint vegyítve a legpompásabb készítményeket szolgáltatja. Készítenek belőle fehéincmüekcl a legdurvábbtól a legfmomabbig selyem- és b á r s o n y fi n o m ságu női ruhakelméket, bútorszöveteket, asztal- és ágyteritó'ket. sima és díszített moussclinokat, paszományokat és művészi kivitelű és finomságú csipkéket, szóval mindent, amit eddig kenderből, lenből, selyemből vagy pamutból állítottak elő, melyek felett még az az előnye is van, hogy sokkal kevesebbe kerül mint a len, ugyanannyiba mint a pamut és 15-ször kevesebbe, mint a selyem. A szövetek bemutatása után, melyek méltán keltették fel a szakértők csodálkozását, megkezdték a kísérletet az uj tiloló géppel. Hogy a gép munkaképességét és azt kimutassák, hogy a ramie mily gazdagon fizet, lemértek 10 kilo rámie szárat, mely a gépbe téve 5 perc alatt 3 kiló és 40 deka tehát 33% kidolgozott raniiet adott, c szerint egy nap alatt 1440 kiló ramie dolgozható fel, melyből 480 kiló tiszta rostot nyerünk. Ezután kenderrel tettek próbát, mert az uj gépnek kiváló előnye, hogy kendertilolásra különösen alkalmas s igy addig is, mig a ramie művelése hazánkban jobban elterjed, kiváló előnyt van hivatsa biztosítani az eddigi kender és lentilolási eljárás lelett. A gépen átbocsétott 30 kilo áztatott kender 10 perc alatt 6 kilo kidolgozott kendert adott, tehát egy nap alatt ugyancsak 1440 kilo kenderből 432 kiló tiszta kenderrostot nyerünk. A gép a jelenvolt szakértők számítása szerint a kcndertilolásban 20 felnőtt erős embernek a munkáját képes végezni, holott a géphez mindössze egy etető és három gyermek vagy leány szükséges, a kik a kórokat a géphez viszik és a kijövő kondort eltávolítják. Természetes, hogy e kiváló eredmény máris hírt szerzett az uj gépnek, ugy hogy a gyár már több oldalról kapott megrendelést, sőt egy Toussaint nevű algíri nagytermelő, aki a gépet működésben látta, 12 darabot rendelt meg belőle, mert a már létező legjobb francia tiloló gép körülbelül négyszer annyiba kerül mint ez, holott munkaképessége csak harmada ennek. Schiefner késznek nyilatkozik a magyarországban termelt s közvetlenül vagy közvetve általa szállított gyökerekből származó száraz rámie szárat, báiniily mennyiségben métermázsánkint 5 írtjával megvenni, megjegyezvén, hogy a ki c növény termelésével akar foglalkozni, tőle már meghonosítóit gyökereket kaphat. Megvan tehát adva a mag\ar gaz<!;iKözönségnek a mód és alkalom, hogy minden kockáztatás nélkül kísérletet tegyen ez uj kultúrnövénnyel, mely eddigi eredmények szerint leginkább van hivatva az egyoldalú őstermelés hátrányait megszüntetni, s a magyar gazdaközönség óhajtott anyagi boldogulását elősegíteni. Ugy e növényről, mint minden vele kapcsolatos kérdésről ugy a Schlick gyár Budapesten, mint Schicfner T. Jenő (Bécs, Wiihring, Cottage, Stefanianlrasse 4) vagy Diner Ede (Budapest, V. ker. vadász utca 15. sz.} bárkinek szives készséggel nyújt felvilágosítást. 6». S. Egy célszerű tan- és nevelő intézet. Ugy örül a szivem, valahányszor közéletünk bármely terén valamely feltűnőbb és szembeszökőbb haladást látok. De legjobban akkor, a midőn a tanítás és nevelés terén tapasztalok fejlődést és emelkedést. Mert nemzetünk jövendője a tanítás és neveléstől függ. A haza reménye a fiatalság s ennek miként fejlesztése a haza jövendője. És ez a fejlődés, ez az elmélkedés, akármit beszéljenek is a mindent gáncsolok, meg van. A Trefort korszakban, ha még tökéletesen cl nem értük is a sok századok óta fejlődő nyugoti népek színvonalát, de azért csak a szándékosan szemet hunyó nem látja meg az évről-évre történő emelkedést. Hogy az elvi harcz a különböző rendszerek és tantárgyak felett nálunk még nincs kiküzdve, az tény, — de hát hol van kiküzdve f Nem tart-e még folyvást ugy Berlinben, vagy Londonban? Hanem azért vizsgálja meg valaki nyilvános iskoláinkat elfogulatlan szemmel, ha tökélyt nem talál is, de törekvést, jó irányt, jó szellemet s már igen szép magasságú szinvonalat — igen. De nemcsak nyilvános iskoláinkban, hanem — ami szintannyira örvendeztet, ha még nem örvendetesebb — magán intézetekben is. Ezek nagy részében is eltagadhatatlan a törekvés a modern követeléseknek megfelelni. Ez alkalommal különösen egy valójában mintaszerű tan- és nevelőintézetre kívánom a tanügy barátai, de különösen a szülök és gyámok figyelmét felhívni. Ez Fekete József ny. fögymn. tanár tanés nevelőintézete Budapesten, az Andrássy út 130. számu pompás villában, a melyet a napokban volt alkalmam meglátogathatni. A palota szerű épület, mely nagy árnyas kert közepén fekszik, a városliget közvetlen szomszédságában ép annyira meglepett kényelmes és célszerű berendezésével, mint az intézet taneszközeinek gazdag gyűjteménye, minőhöz hasonlót magán intézetben én legalább nem igen láttam. De nem csak célszerűséget, de bizonyos, igazán nagyvárosi luxust is észleltem a berendezésben, mely a növendékekre bizonyára a legjótékonyabb hatással leend. Igazi mintaszerű intézet, mely megérdemli, hogy a mint a miniszter ur meg is ígérte, mielőbb nyilvánossági joggal ruháztassék fél. Aztán az a bámulatos tan- cs nevelési rendszer a mit Fekete követ.' E tanárra nézve nem létezik sem rossz tanuló, sem rossz viseletű gyermek. Ugy át alakítja őket egy rövid év alatt, hogy a szülök alig ismernek reájuk s szemeiknek is alig mernek hinni, midőn fiaik jó bizonyítványaikkal foldicsekesznek. S/.óval Fekete valóságos specialista a tanítás és nevelés terén, s ha nekem tiz fiam volna, mind a tizet csak az ö kezére merném bízni. Ennyi elismeréssel tartozom a jeles intézetnek és Fekete i ;a/.galósága alatti jeles, tanároknak. c6a íázz Sandoz,. KÜLÖNFÉLTKT — Királyunk 0 Felsége születése napját (aug. 18.) illő fénynyel fogja megünnepelni az idén is városunk. Az nap délben — mint halljuk — a honvédhuszár tisztikar és városunk polgársága banquettet rendez a Griff nagytermében. Szent István napja hasonló kegyelettel fog ünnepeltetni. — Veszprém vármegye rendkívüli közgyűlését mult csütörtökön tartotta meg. Tagok aránylag minden járásból szép számmal jelentek meg. A gyűlés tárgya volt az uj közigazgatási törvények folytán beállott változások miatt szükséges intézkedések megtétele. Az erre vonatkozó ministeri leirat felolvasása után a közgyűlés a következő elvi megállapodásokra jutott. Ezentúl [Fenyvessy Ferencz orsz. képv. indítványára) nem négy, hanem három rendes közgyűlést tárt évenkint a megye. Rendkivüli közgyűléseket annyit, menynyit a körülmény parancsol. A háhárom közgyűlés (Takács Ádám árvaszéki elnök indítványára) május, september és december első hétfőjén, vagy többi napjain d. e. g-töl déli I óráig tartatik meg. A főispán, alispán és főjegyző akadályoztatása esetén [Fenyvessy Ferencz indítványára) az árvaszéki elnök fog e közgyűléseken elnökölni. Végül a szükséges szabályrendeletek elkészítésére egy bizottság küldetett ki. — I f Dr. Kovács Pál. | A magyarirodalomnak halottja van. — A veterán iró, megyénk szülötte dr. Kovács Pál, ki zsenge korától fogva városunkban nevelkedett fel, és a kit Győr után a magunkénak is vallottunk folyó hó 13-dikán elhunyt. Dr. Kovács Pál élete hosszú, nagy időt ölel fel. Született 1808. július i-én Déghen Ve szp rémmegy cb e n, hol atyja Ferencz gróf Festetics Antal józságigazgatója volt. Kovács Ferencz, maga is foglalkozott az irodalommal, baráti kötelék íüzte Kazinczyhoz, Csokonay Vitéz Mihályhoz, kikkel sűrű levelezésben állott, a Péczely-féle Mindenes gyűjteménynek pedig dolgozótársa volt. Az atya nem vezethette fiának nevelését, mert alig volt a fia kilencz éves, midőn a halai árva sorsra juttatta. Kovács Pál tanulói pályáját a reformátusok pápai kollégiumában kezdette, majd Pesten végezte, s ugyanitt irattá be magát az orvosi egyetemre. Már mint orvosnövendék kezdette meg az irodalmi működést pezsgő humorú novellái által, különösen a növilág rokonszenvét nyerte meg. 1833-ban kapta meg orvosi oklevelét, tudori értekezése a növendék nőnemről különösen felkeltette a tudósok figyelmét. Mint fiatal orvos tapasztalatait külföldön óhajtván gyarapítani, Németországba utazott sitt Hahnemannal, a homeopathia megalapítójával, szövődött barátsága elhatározó lett tudományos pályájára. Győrben telepedett meg 1835-ben, s itt átvette a jeles homeopata orvos dr. Bakody örökségét, ki Pestre költözött. Csakhamar általános szeretetet biztosított magának megnyerő modorával. Györmegye megválasztotta tiszti orvosává. Győr városában dr. Kovács Pál különösen sokat tett a nemzeti szellem ébresztésére. A győri színészet történetének megirója hálával fog megemlékezni dr. Kovács Pálnak a szinügy körül szerzett érdemeiről. Ezenkívül egész lelkével buzgólkodott a város felvirágoztatása körül, lnpot is alapított 1846-ban Hazánk czimmel, melyben kereskedelmi ügyekkel is foglalkozott. — Irodalmi pályája 1827-ben kezdődik, az Urania, N=felejts, Emiény, Almanach és Auróra lapjai értékes dolgozatokat mutatnak fel tőle ez időkből. A szépirodalmi folyóiratok, a Regélő, Rajzolatok, Társalkodó, Honderű , Életképek lapjain szintén gyakran találkozott müveivel a magyar olvasó közönség. Színmüvei Thalia czimet viselő kötetben 1833—37-ben jelentek meg Pesten. Különösen a vígjátékot művelte sikerrel, a magyar közönségnek sok derült órát szereztek a pezsgő humorú, minden mesterkéltség nélkül való vígjátékok. A magyar tudományos akadémia 1835-ban választotta levelező tagjául, a Kisfaludy-társaság pedig alakulásától 1838-tól számítja tagjai közé, 1879-ben pedig félszázados írói jubileumát ünnepelte meg. Ez ünnepélyen Pápa város képviselő testülete, a pápai ref. főiskola, a pápai ismeretterjesztő egylet és lapunk szerkesztősége is képviseltette magát. Az elhunyt agg iró kedélye frisseségét bámulatos módon tudta megőrizni. A legutóbbi időkben megjelent beszélyei, humoros dolgozataiban ma is az a derült hang uralkodik, mely írói pályája kezdetén sajátja volt. A magyar irodalom és közélet őszinte fájdalommal gyászolja érdemes bajnokát. A kiadott gyászjelentés igy szól: »Kovacs Pálné szül. Weisz Emília a maga és gyermekei: Gizella férj. Fischer Sándorné, Livia férj. Bezerédj Istvánné, Jolán, és Ilona; unokái: Dr. Fischer Sándor, Livia, Emelka férj. Matkovich Gyuláné, Ilma, Ödön és Sarolta, — Bezerédj Alice, Andor, Géza, Marianne, Margit és Ilona; — vejei: Fischer Sándor, Bezerédj István, ugy Matkovich Gyula unokavöje és az összes rokonság nevében is megtört szívvel jelenti forrón szeretett felejthetlen férje, illetve édes atyjuk, nagyatyjuk, ipjuk és rokonuknak Dr. Kovács Pál orvostudor, kir. tanácsos, a magyar tudományos akadémia jubilált levelező és a Kisfaludy-társaság belső tagja, Győr szab. kir. város törvényhatósága bizottsági tagjának, stb. stb. f. hó 13-án végelgyengülésben áldásos életének 79-ik, s boldog házasságának 51-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 15-én délután 6 órakor fognak a helvét hitvallás ev. egyház szertartásai szerint, Györ-Ferenczváros, AIsóDuna-utcza, saját házából a györvárosi köztemetőben örök nyugalomba tétetni. Győr, 1S86. augusztus 13-án. Az életben hozzád fűződött szeretet — tegye nyugodttá örök álmodat !« —Kimutatás. A nagydémi r. k. templomra ujabban adakoztak: Esterházy Móricz gróf úr 25 frtot, Ihász Lajos (Lörinte) 10 frt, Pap János kir. tan. 1 frt, Kiss László 1 frt, Devics József kanonok (Veszprém) 5 frt, Ajkay Imre 1 frt. Összesen a múltkor kimutatott 21 frttal 64 frt. — Tóth Ernő orsz. képviselő szabadságolt állományú honvédhuszár hadnagy a gyakorlatokra városunkba érkezett. — Kinevezések a bíróságoknál. Megyénket érdeklölng Csolnoky István veszprémi torvényszéki aljegyző ugyanoda jegyzővé; Nádasdy Aladár megyénkben előnyösen ismert szombathely, törvényszéki joggyakornok a felsö-eöri járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki. --- A helybeli r. k. főtemplomban, ugy f. hó 18-án, a k,rály O Felsége születése napján, valamint 20-án első magyar királyunk szent Istvánnak ünnepén pontifikáiis mise fog tartatni, és ez utóbbi után az ünnepi szónoklatot Néger Ágoston apát plébános fogja mondani. — A pápai „régi" takarékpénztár közgyűlése mult napokban csakugyan ósdinak bizonyult. Megvett egy házat olyan árért, melyet ha magán ember ád meg, aligha fog azzal a titulussal dicsekedni, a mivel e tényeért a józan közvélemény „taxfrei" feldiszesiti. Már az évek óta fizetett lakbér is a helybeli viszonyokhoz képest indokolatlan magas volt, s most egy régi háznak drága megvétele, majd az átigazitás (azt a szerencsétlen szűk lépcsőt csak nem hagyja meg a takarékpénztár, ha az emeletre hurczolkodik !) költségei helyett bizony szebb lett volna eleget csalogattál, feljöttem s gyönyörködve 30 percet még e felséges panorámában, mit előttem feltártál. Isten veled, menjünk, menjünk ! Gyorsabban megy most már utunk, a kopár ormokat oldalt hagyva, vizzugása hallalszik, melynek csobogása még szomjasabbá tesz. 2 óra pihenjünk. Stephan kosara hamar kiürült, talán étkezés soha ugy nem esik, mint ilyen ut után, üde forrás vizével keverve a szölönedv, örömtűz lobogásánál, nyáj kolomp csengésénél. Egy órai pihenés után folytatjuk utunkat lefelé, folyton vizmentén, meredek sziklákon lelépkedve óvatosan, hogy le ne csússzunk c nedves kövekről, néhol ugrálva a nagyobb vizárkokat, fák csomós gyökereit kerülve. A nap heve itt megreked e keskeny völgyben, s alig várjuk miszerint leérjünk. 4 óra 15 perez és ismét Koritniczán vagyunk. Most már hiába hívogatsz Prasiva — láttam birodalmad legfelsőbb régiódból, gyönyörködtem a hódoló hegylánczolatban, mely sötétzölden emelkedik feljebb, lejebb körülötted, áttekkinthettem rólad a szomszéd Zólyom, Árva, Lipthó és Turócz megyékbe, nem feledlek! A Tátrából. Jidius. Az embernél elégedetlenebb lény nincs a világon. Ha elérte egyik óhaját, lassankint észrevétlenül is fejlődik ujabb vágya, — tör előre, feljebb és feljebb. Igy van ez mindenben, küzdünk a létért, küzdünk ismereteink gyarapításáért, nem tartóztat semmi a kitűzött cél felé haladhatni, a vágy erőt ad, megkönnyit, és habár rögös utunk, nem riadunk vissza tőle! Mig Koritniczán a Prasivára vágytam, mint .első nagyobb hegyi parthie megtevésére, igy a Tátrában még magasabbra vitt az a nyugtalan szellem, mely megszáll, ha a természet csábos karjai ölelnek. »Veszely nincs, csak fáradság és kitartás kell« — hangzott a kedves biztatás, mely utóbbiaktól nem rettentünk és igy e hó 25-én reggeli 6 órakor a lovak kantározva és mi a legvidorabb kedvvel ültünk a nyeregben. Gyönyörű reggelünk volt, mi itt a Tátrában valóban bájoló, a lélek emelkedett hangulatba jő, a lelkesülés fokról fokra száll, hisz utunk is oly regényes itt a keskeny hegyisziklás ösvényen, hol lovaink bi/.losan lépdegélnek. A kis káváihad valóban f-stöi; a »fövezer« elöl halad, mig a vezető és- a lovak gondozói hol előttünk, hol mögöttünk bandukolnak. íme vége a fenyő erdőnek. Az első áttekintés a völgyre rezgő délibábként mutatja a reggeli harmatos tájat, szép fekvésű szepesi falvakat, városokat; de itt nem időzhetünk, célunk még messze. Mindinkább tnagasbra érünk. 2 órai lovaglás után a kis Hunfalvy menháznál vagyunk, itt elhagyva lovainkat, egy kis villásreggelivel felfelfrissülve, jó szeges hegymászó botokkal ellátva, magunkat, a »Feikai« völgy ölében pihenő tóhoz indulunk, melyből fényes kis vízesés jő, vidor előhírnökként. Innen mint magasbra a »viragos kertbe« érünk, hol a legpompásabb Flóra ragadja meg figyelmünket, bámuljuk itt a kövek között e kis édent, mohón szedjük e kedves ritka virágokat, melyek merészkednek e tért elfoglalni, s visszük őket más régiókba, feljebb, tovább a »Hosszu tohoz.« Smaragd az ékkő, nem oly zöld mint itt a szikla katlanba zárt csillogó víz, melynek kristálytisztasága vonz pihenésre. Letheként hat az ital belőle, üdít, feledtet és -erösit. Ezután már kell is erő és kitartás, előttünk a >szikla tenger* mit a hegyi szellemek szórtak ide vad ] szenvedélyükben, váljon áthatolhatjuk-e a Gigaszok e mulató helyét? Ügyesség ne hagyj el — j a »fövezer« mosolyog, mig ö könnyeden halad ! tovább; mi szikláról sziklára, hol kúszva, hol | mászva, vagy merészen átszökkenve követjük. A botok koppannak, meg-meg állunk, vagy óvatosan lépdegélünk, hogy lábainkat sziklaür el ne nyelje. Kisebb-nagyobb szikla hullám előttünk, mögöttünk, 2 órai küzdés — és áthatoltunk. De most elfog a vágy szárnyakkal bírhatni, hogy célunkat mihamarább elérhessük, — még az igazi meredek ezután jó csak, addig is mulassunk kissé a hógomoly okkal, melyekkel egymást felriasztjuk, az örök »homezök«, s szikla tenger közepette. Egy éles füty hallatszik, — hallga — hisz ez a mormota, — végig szalad a hang, s a szikla óriások viszhangozzák e félénk állat sajátságos életjeladását. Láttam képeken mint másszák meg a pyramisokat, képzeld kedves olvasóm igy magadnak ez utáni utunkat, itt olt előrenyújtva botjainkat húznak fel, itt nincs szabály, ki négykézláb, ki két kézláb közd előre, fel fel a meredekre, néhol sziklafal nyújt támasztékot pihenésre, vagy kapaszkodónak, a szív gyorsabban ver, a vágy mind erösebb, — a sóvár szem nem téveszti most már célját, fent vagyunk a »Lengyel nyergen« (der Polnische Kamm), fent az Adriai tengertől 6741 láb magasban. Köny szökkent a szemeimbe örömömbenmidön itt láttam magam a magas Kárpátok bércei között, hogy, honnan áttekinthettem, a szomszéd Lengyelországba, melynek tulajdona már a >jeges tó«, mí ott a mélységben pazar színpompában tetszeleg a nap sugaraival, elképzelni nem lehet e ritka látványt. Félig befagyott vize gyémánt, a többi rubin, smaragd, agát és sa-* phir színeiben játszik. Éles szem és még élesebb üveggel Krakkót is látni homályos körvonalakban, mihez a nagyszerű tiszta lég is hozzá járul, mi itt oly szeszélyesen osztja kegyeit, de bennünket protegált. mert égi tiszta csendével elbűvölt, elnémított, csak halk fohásza lelkesedésünknek tört ki belölünk, be pompás! beh nagyszerű! — és a Gerlachfalvi ős Kárpát is kiburkolódzott felhövárából és egész kíséretével mutatá be magát, mig elhagyott utunkra ha vissza tekintettünk a »szikla tenger« mozaiknak, — a »hosszu tó »az ég könycseppének tűnt fel és a szikla erődök körülöttünk a legtisztábban mutaták a mindenségbe meredező csúcsaikat, hova csak zerge szökkenhet, mignem ügyes vadász biztos fegyvere meg nem gátolja. Alig bírtunk megválni e helytől, ábrándossá lettünk, gondolatunk felszállt oda közel a fellegek közé, mik vagyunk mi emberek e néma szikla hegy óriások között, messze az emberiségtől, a fellegek felett, hova hiúság, kicsinység nem hatol, hova fáradsággal jutunk, hogy e ritka látományban gyönyörködve, percekre feledhessünk mindent, s mindazt mi fáj, mi mulandó! Félre te fantasia, lélek és test még együtt van és követeli jogait, — vissza, keresztül a »szikla tengeren« az élet tengerére! Még »egri nedvvel« éltettük kedves »fövezérünketc, kinek köszönhettük, hogy oly szeretetre méltóan tudott indítványozni, érdekesen kalauzolni és velünk lelkesedni, aztán nehezen válva meg e fönséges panorámától indultunk viszsza, vissza. Csendes est borult a szép nap után a tájra, a lovak patkói ismét csattognak Tátra-Füred, utjain, honn vagyunk, egy szép nap feledhetlen, emlékével.