Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-08-01

Alegj eleru.lt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatnak ki. Bermenieileu levelek, csak ismert kezektőlfogadiatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a I a p SZEfí K. Ii i r a I al ú b a [0 - k o / / éy / ii in é p ii I c !) küldendők. Előfizetési clx,jalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt SO krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata utá 5 kr, nyilttérben 25 krajezár A dij elure fizetendő. IJélycgdij mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdelésea a l a p KI A DÓ Itira/a lá b k (r e/'. f ő i s k 0 l a n y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Á cholera és a közegészségügy. A távol keleten a Cranges és Bramaputra partjain állandó fészke van a cholerának. csak a szárazság és az esőzések tetőpontján szűnik meg áldozatokat szedni. Innét indul meg időnként nyugat felé e vészteljes lel hő és 1830-ban először, azóta pedig ismételten eljutott Európába, hazánkat sohasem kerülve ki. A tapasztalás mutatta, hogy sem a szelek iránya, sem a vizek folyása nem befolyásolják útját, melyei a főközlekedö alak határoznak meg, haladása pedig oly gyors, aminő gyorsan szállítja az embert közlekedésre használt eszköze. Mig a hatóságok erélyes intézkedései és a közegészségtudomány küzdenek terjedésével, másrészről a kiterjedt és gyors közlekedés mellett másnap alig gondoljuk kivihetőnek feltartóztatását: de azért e rendszabályok korántsem mellőzhetők, mert ., abból, hogy lakásainkat betörők ellen végkép meg nem óvhatjuk, nem következik az, hogy minden végrendszabályt abbahagyjunk," mondja Liebermeister. Az angol kormány már régebben küldött Indiába tudósokat a járvány természetének tanulmányozása végett, de ugy látszik csak Kochnak, a modern bacteorofygia nagy mesterének sikerült fellebbentem e betegséget fedő sürfl fátylát a nemtudásnak, midőn ennek okozójául a kommá bacliust ismerte fel. Mindinkább valószínűnek látszik ugyanis, hogy a fertőző betegségeket egyáltalában bizonyos, a növényvilág legalsó osztályába tartozó szervezetek, az ugynevegett hasadó gombák (schyzomycetes) okozzák. A tapasztalás mutatja, hogy a cholera fertőző anyaga nem szálékony, mint a himlőé például, de nem is olyan mint pl. a váltólázé. moly emberről emberre, de sőt embertől máshová át nem vihető, hanem a beteg, vagy a A'olo érintkezésben volt tárgyak fertőzhetik a talajt és igy közvetve a rajta lakókat, vagy átutazókat. Látjuk ugyanis, hogy nem a szelek, de a közlekedés irányában terjed; másrészről azonban nem mindenütt uralkodik egyaránt, sőt vannak területek, mint Lyon, Würzburg. Gödöllő, melyek choleramenteseknek bizonyultak, ez pedig csak a talajviszonvokból magvarázható : ezektől való függését mutatja terjedési ideje, és a már behurczolt járvány lcgnagvobb foka, molv rendesen őszre esik: a talaj ugyanis rossz mclegvezető tulajdonsága mellett nem a forró nyárban éri el felmelegedése tetőpontját, hanem csak hónapok múlva, a talajvíz is emelkedik őszszcl az esőzések folytán, már pedig a nedvesség és meleg együtt hatva legalkalmasabbak az alsórendű szervezetek tenyésztésére. Ha valaki fertőzve lett a betegség igen különböző mértékben nyilvánulhat a legenyhébb alaktól, mely más hasmenéstől alig különbözik a legsúlyosabb tetszhalálos alakig, mely rövid órák alatt megszüntetheti az életet és a túlélők egy negyedére még súlyos utómegbetegedések várnak. A járvány tetőfokán a betegek fele elszokott pusztulni. Ily nagy ellenséggel szemben súlyos kötelességek nehezednek ugy a hatóságokra, mint az egyesekre. A közegészségügy felvirágzásának 1 első kelléke a nép anyagi jóléte és szellemi érettsége; mikor az állampolgár nemcsak azért teljesiti kötelességét, mert a törvény parancsolja, hanem mert belátja a törvény értelmét, a vele járó kiadásokat pedig könnyen viselheti. Angliában találjuk csak e két tényezőt ugy kifejlődve, hogy a közegészségügy felvirágzása folytán a legkedvezőbb halálozási statistikát mutatja a müveit világban, legnagyobb gyáripara daczára. Nálunk a közegészségtan tízparancsolata is nagyobbrészt még az álmok orszá gába t art t >zik. Szükséges, hogy a talaj melyen lakunk tiszta legyen, ürülék és hulladék ne fertőzze azt napról napra, cz városokban csak czélszerü csatornázás utján érhető el, de hát még a főváros is csak a jövőtől várja e kérdés megoldását. Az ivóviztöl szintén megkívánjuk első sorban, hogy szenvtelen legyen, mi szenyes talaj mellett csak vizvezetés által érhető el; oly városiján pedig, mely mint Pápa igen alkalmas folyóvízzel rendelkezik, csak ennek fertőzése volna megakadályozandó . melyet az egész város mentén a bele ömlő házicsatornák ürüléke okoz. A lakás száraz és jól szellőzött legyen, itt a vidék hagy sok kívánni valót, amenii3

T

ire lehet minden család kü

: lön házban lakjék, itt pedig a főváros mutatja a rossz német kaszárnya rendszert és a pinczeszobák borzalmait. Arnyékszékeink rendesen rossz szerkezetűek, hol a fertőzés igen. könnyen történhetik. A .táplálék egészséges legyen e végből az étel és ital czikkek elárusító helyei szigorúan ellenőrizendők. Mindeme követelmények hiányos volta gyengíti a szervezetet: a szenyes talaj, víz és táplálók sok bacteriumot juttatnak a vérbe, melyekkel ugyan rendesen még megküzd az ép vér. de egy ujabb ellenségnek annál könnyebben áldozatává lesz. Járvány idején kétszeresen kötelessége, lesz a hatóságnak eme kívánalmaknak lehetőleg megfelelni. Minthogy nedig a járvány belrurczolásával szemben igen keveset tehetünk, főkép arra kell törekedni, hogy ha az máielérkezett a talaj fertőzése újból és ujból a betegek által lehetőleg elkerültessék. E végből szorgosan fertőtlenítendő a betegek ürüléke, a szoba, melyben tartózkodott, mit Angliában kénnek elégetésével érnek el, hasonlókép az ágyneműtek és ruhák, melyeket ugyanott nyilvános mosóhelyeken, külön e czélra szánt eszközökkel teljesítenek ingyen, vagy nagyon olcsón. Szükséges járványkórházak felállítása idegenek, szegény sorsnak és mindazok számára, kiknél különben a közegészségügyi követelmények ki nem vihetők: hasonlókép betegszállító kocsik, hullaházak, nehogy a holttest soká maradjon a lakóházban. Szükséges volna egy orvost megbízni, hogy járvány alkalmával a szegények házait sorra látogassa, mert itt találjuk a legnagyobb pusztítás mellett a legnagyobb közönyt. Szegény sorsuaknak ingyen fertőztelenitő anyag volna kiosztandó. Az egyéntől megkívánjuk, hogy a törvény kivitelét megkönnyítse. Folytassa ki-ki szokott életmódját, de a lehetőleg mértékletesen éljen, meghűlésektől, gyomorelrontásától óvakodjék. A legcsekélyebb rosszullét- vagy hasmenéssel feküdjék le, mert nem lehet tudni, nem-e cholerás már és mig egyrészről az ilyen alakokból könnyen kifejlődhetik a legsúlyosabb is, másrészről a járvány elhurczolására épen az ilyen betegek a legveszedelmesebbek. Igaz, hogy mindezt könnyebb papiroson megírni, de mégis sokat tehetünk, ha mindenki megteszi a tőle kitelöt. Előre tehát „viribus unitis!" T Á R G Z A. Apám sírjánál. Meglátogattam néma sirodat, Kisírni rajta fájó könyemet. Bús cziprus árny oiy hivólag fogad: Miért is nem álmodom ott lenn veled ! ?! Kesergő lelkem folyton „itt" bolyong: Mint zajgó hullám a szirt torlatán .... Mint megtört ágról vihar tépte lomb: Keresve téged édes jó apám ! Térdem megcsuklik, szivem elszorul, Ádáz kínjában lüktet, forr agyam : Ki — nigy szerettél kimondhatlanul; Mértis hagyál árván igy el magam! Öleljen át jóságos szellemed ; Lengjen felettem véd paizs gyanánt: Ph! raert e kín a melyet szenvedek Az őrületnek örvényébe ránt Leomlom drága hamvaid fölött: Oh! szent nekem e néma sirhalom . . Szent itt nekem a legkisebbke rög, ölelve tartja reszkető karom. Fejfádra — ajkam csókja rá tapad: Hol neved vésve — a betűk helyén . . Mértis — hogy e sziv meg nem szakad; Ha már kihalt benne minden remény! . . . — Te elhagyál! . ki mindenem valál Az élet tövistelt ösvényein : Hol, áldott lelkednek sugárinál Utat találtak bolygó lépteim . . . Az éj reám szált, — — csillagom lehullt: Vezérlő fénye többé nem vezet Egy kincs maradt reám csupán, a — mult; Oh! végy karodra szép emlékezet: Sebzett lelkem lelj itt gyógy balzsamot, E mult virányos, árnyas berkiben : Hol, mint a révnél hullám vert habok : Fájdalmad is tán — enyhül, elpihen . . , Hisz ismer itt a legkisebb virág; Kitárt kehelylyel nyitja szirmait , , , Keresd fel ezt: — ha üldöz a világ, Ha dult kebledben megtört már a — hit. Keresd fel . . édes álom vár reád; Amely elringat tündér kebelén . . . Balsorsod karja bármint sujt le rád i Eltompul kardja megczclzott helyén . . . Hisz itt van „Ő

fl az áldott jó apa: A suttgó lomb jöttéről regél . . Oh ! szűnj meg könyem hulló harmata : S te össze tört sziv: bizzál, higyj, remélj! — Es álmodom, — érzem veled vagyok; Hevülvén ajkad apostol szaván . . Szemed szelid sugara rám ragyog: Mint kelő nap az Alpesek haván . . S ott — hol a fájdalomnak férge rág; Vigasztalásnak balzsamát nyerem . . Engedjetek itt álmodnom tovább; Csüngő harmatként rózsa levelén . . Rövid az álom ! hűs szél meglegyint: Bus cziprusok érintvén homlokom . . Kondul az óra: távozásra int; Felvenni újólag vándor-botom. Megyek tehát: szent sir, isten veled ! öleld békén e drága hamvakat: Dalos madár — keresd fel e helyet; Hol, — könyeimből gyöngy virág fakad: Zokogd el itt, — az én mély bánatom: A melyre gyógyírt nem nyújt Gileád! S míg csak vonszolni kell vándor-botom: Ajkam áldást rebeg feléd, reád ! — Emlékezés. Gyászkeretbe foglalta hát édes szerkesztő Úr a »kedvelt munkatársnö«-nck nevét is. Mert O elment. Messze, messze távozott az angyalok seregei közé, hol chorálisként zeng feléje az ének . . Ez a dal könyünket szomjazza ! Hervadása. lilioiuhullás volt. ... Kihullott a lenge fonál a kicsi kézből, elejtette a tollat, melyben a mi lapunk olvasóinak annyi édes gyönyörűsége telt! Andre Gyuláné úrhölgyről, a mi lapunk Mathüd-\áxő\ szól a gyászos emlékezés, kinek szive megszűnt dobogni a folyó július hó 24-dik napján. A nemes lelkek egyik legnemesbike elröppent, elszált, A drága gyöngysor megbecsülhetetlen szeme hullott ki a sorból, ki ott állott éppen; élete virágában, szeretet hölgymunkatársaink sorában. Ugy látszik, a boldogult nemes lélek congeniálitást váltott szellemes írónőnkkel: De Gerandó Antóniával; mert a modern francia szellem tolmácsolója volt ö is, ennek fáradhatatlan leírójaként, a cáuseria genrebe öltöztette a legszebb eszméket, a társadalmi problémákat és ismertette a mi lapunk hasábjain a fejedelmek udvartartását. A hírlapok sötét fekete betűi hirdetik ezt a sötét valót, hogy elveszítettük öt a ki minden tettében , ragyogó tollának minden sorában: szeretetreméltóság, keresetlenség és a páratlan szerénység megtestesülése vala. Ez a gyászos vég nem rege; nem mese, mint minőt nemes lelke áranyszállal font tünde képpé; való! Megdönthetlen sivár valóság! Érzem, hogy a szent természet baja után az Árpádiás Írójának szelleme ihlete ézt a nemes zsönge lelket. A ki ott hunyta örök! álomra selymes pilláját Zirczen, ott fonódott a myrthus koszorú a szép homlok köré, melyből annyi nemes {enkölt eszme sugárzott és ott záródott a" kripta nehéz ajtaja föléje, szállott sirba ezrek áldásától kisérve a mély sir sötét éjszakájába. . . , . Szent békesség vele, az Ég áldása hunyó porán! Szerény ibolya csilingelő harmatos gyöngyvirág! hajoljatok a hant fölé és susogjátok a drága lélek édes szendergő álmához örök refrainül ezt áz egy árva szót, susogjátok azt, hogy: Feltámadunk. )Haí>& Samu. Az ellenségek. — Beszély. Irta Horváti) Gyula. — Egy tikkasztó nyári nap délutánján három szekér tele vászonnal bevont bútorokkal, döczögött végig a kovácsi utcán, s annak végén egy szép emeletes ház előtt megállott. A kocsis ellustulva a nagy melegségtől, nem is akart leszállani, hanem elkiáltja magát németes dialectussal: — Hé! nyissatok a kapu! Kiabálhatott volna az ítélet napig, de biz azt senki ki nem nyitja. Végre türelmét vesztve, cifra káromkodások között leszállt és maga kinyitá. A három szekér bevonult az udvarra, mely vadgesztenye fákkal lévén tele ültetve, kellemes árnyékot adott a fáradt lovaknak. Nemsokára egy hintó robogott az udvarra, melyből egy éltes úrias kinézésű asszonyság, egy ur és egy gyönyörűséges szép leány lépett ki. Aaiig az ur előkereste porköpenye zsebéből a kulcsokat, s s hozzá látott az ajtók kinyitásához, addig a tisztes matróna és a leány egy árnyas fa alatt foglaltak helyet a padon. Mielőtt tovább mennék, tekintsünk vissza egy néhány hóval elmúlt eseményre, mely Schweitz egyik kantonjának egy kies városában a 48. sz. házban történt. Egy csinos teremben két éltes ur és egy asszonyság üldögél egy kerek asztal mellett, s élénk discursust folytatnak. Az egyik erősen metszett németes a,rcz, bajusz és szakái nélkül,