Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-07-04

nem egyéb, mint egy halálos beteg részére ren­delt doctori sem hideg, sem meleg borongatás, mely egy részről a birói eljárás takargatására, más részről a közönség megnyugtatására van irányozva. Mindazonáltal, tekintve, hogy az ügy nagyon is közérdekű, az esemény bővebb kö­rülírásával tartom kötelességemnek lehetővé tenni azt, miszerint bárki is megítélhesse, hogy a fel­szólalás csakugyan jogos és indokolt volt. Annak igazolására, hogy a Bároczhegy és Gerencze hid közti utvonalat veszélyesnek állitám, van szerencsém a 2—7 utóbbi évek alatt történ­tek közül a következőket félemlíteni: Az emii­tett útvonalon tünt el Klugené pápai lakos ko­csisa, kinek hulláját a mult évben találták fel a vanyolai laposon levő kútban; Meringer István ét. Nóvák Jakab bébi lakosokat szinte ott verték félholtakra, az előbbitől elrabolták 1 frtnyi,— az utóbbitól 31 frtnyi pénzkészleteiket; ugyancsak említett helyen verték le Horváth Péter csóthi lakost néhány krajezár fuvarbérért, s ott vettek ki Kisházi István zsebéből 200 frt készpénzt; vegre emlitettt útvonalról kergették be Nagy­Gyimóthba Primusz Antal csóthi lakost és Hajdú Lajos ugodi néptanító urat stb. — Mindezeknél a tettesek elmenekültek, csak is Kis Mihály esc­ténél került kézre. — Hogy Kis eseténél az úton­állás, rablás és gyilkossági kísérlet gyanúja iga­zult, szóljanak a körülmények: Pölöskei éjjeli órákban jelentette Kollár Gyula jegyző urnák, hogy a Gcrenczehidnál vészt jelentő emberi jaj­gatást hallott, mire segédjével Bobai Gézával felfegyverkezve, kocsin azonnal a jelzett helyre t-ietett, de ott már nem találtak senkit, mert akkorra a bántalmazott, mint később kitűnt, a Gerenczéböl kimászván, a gabnákba bujt el. Kádi Gabor Laczival azonban az uton találkoztak, de határozottan tagadta, hogy bárkit is bántott volna, mindazonáltal a nála talált s most a bí­róságnál levő, 2 méternyi hosszú, 1 deciméter szeles és 2 centiméter vastagságú keritésfát el­vették tőle. Másnap a gyimóthi és vanyolai biró, elübb nevezettek, alulirt s több mások a község­házánál voltunk, s említett Kádi, a nélkül hogy hivatott, vagy kérdeztetett volna, félrészegen oda jott és elkezdé beszélni, hogy ö róla azt állit­j ík, mintha valakit megölt volna, pedig az nem való, az igaz folytatá. hogy Kis Mihály vanyo­lai lakost leütötte és a Gerenczébe dobta, mert amint felkeltette, hogy együtt menjenek haza, az pénzét követelte és fejbe vágta stb. Erre én azt válaszoltam, hisz akkor Kis bele is halhatott! l'gy kell neki, ha beleveszekedett, válaszolá Kádi stb. —• Kádi zavart viselete és beszéde után rosz­szat gyanítva, annál is inkább, mivel előtte való napokban a segédjegyzö ur előtt ugy nyilatko­zott, hogy nem soká lesz szegény, mert lesz pénze elég, a jegyző és vanyolai bíróval kocsira kapva Vanyolára hajtattunk Kis Mihály lakására, mint­hogy Kádi beszédéből megtudtuk, hogy ki a bántalmazott. A 75 éves fehér galamb ősz Kis Mihályt, a veréstől betegen ágyba fekve talál­tuk. Elbeszélte, hogy a Gerencze hídnál a hová leült pihenni és elszunditott, mikép huzta ki egy csóthi ember, akinek nevét nem tudja, az 5 frtot tartalmazott pénzes erszényét. S mikor kérte vissza, mikép ütötte le egy hosszú czelőkével; mikep huzta a Gerenczébe és mikép taposott rajta. Agyon is vert volna ugy mond, de mikor kérdezte, hogy ismerem-e ? azt mondottam, hogy nem; továbbá holtnak tetettem magamat, csak akkor jöttem elö és bujkáltam a gabnákban, a mikor az eltávozott stb. Láttuk a fején és vál­lain az ütés, — mellén a taposás, — oldalán a húzás, ruháján a viz nyomait. — Ugyan az nap délután Kádi a csendőr előtt mind azt eltagadta, a mit délelőtt többek előtt önként bevallott, csak később ismert be annyit, hogy Kist leü­tötte és a Gerenczébe taszitotta, mivel pénzt követelt és fejbe ütötte. Hogy a vizsgáló biró előtt azután mit volt szives elfogadni, azt nem tudom, azonban a »czafolat« és »contra« szerint az vajmi csekély lehetett, pedig szerintök a tényálladék megállapítására semmi más körül­mény, avagy beismerés figyelembe nem vehető, sőt amint látszik a sértett félre és tanukra sincs szükség. Az elsorolt körülményekből kitűnik, hogy az alanyi tényálladék és bizonyíték, igen is meg­volt, csak a tüzetes és gyors vizsgálatnak kel­lett volna a valót kideríteni.— Amit azonban fél­órai egy oldalú eljárás alatt ily nagy esetnél elérni nem lehetett; mi hogy nem tarthatott to­vább, az abból következtethető, hogy. Kádi dél­utáni órákban kisértetett a járásbírósághoz, hol a hivatalos órák 3 órakor kezdődnek, s mégis 6 óra körül hazaérkezett a 2 óra járásnyi helyről. A »czafolat« könnyű, a »contra« súlyos testisértés vétségéről tesz említést. — Legyen az bármi, nem a vádlott kegyes beismerése, hanem az enyhítő, avagy súlyosbító körülmények lehet­nek csak mérvadók, a jelen esetnél pedig csak is sulyosbitókkal találkozhatni. Ha nem volt Ká­dinak rosz szándéka, miért vitt magával a gyi­móthi kertekből embermagasságot meghaladó czelőkét ? Vagy talán csak sétapáleza volt az? Vagy ha nem volt rabló-gyilkos szándék, miért kotorászott Kis zsebében ? Miért ütötte le? Miért huzta és taposta a Gerenczébe? S miért kérdezte, hogy ismersz-e? Vagy feltehető-e, hogy egy 75 éves, magával majdnem tehetlen öreg embernek bátorsága lett volna egy erőteljes fiatal egyént emberektől távol megtámadni ? Avagy ha ugy volt, miért tagadta tettét a jegyző és csendőr előtt? Azon megjegyzésre, hogy Angliában sajtó­pert indítottak volna ellenem, azt válaszolom, hogy az alapon Ploszter is azt indíthatna sokak ellen. Hogy Kádi közártalmu egyén-e avagy nem, arról bizonyságot tehet erkölcsi bizonyítványa, kiállott büntetéseinek lajstroma és végre az il­tékes helyeken a közártalmuakról vezetett név­jegyzék. Egyébiránt az ügy a nagy közönség, mint a legfelsőbb felebbezési forum előtt áll leplezet­lenül, s igy megítélhető, hogy felszólalásom he­lyén való volt-e avagy sem? Azt előre is bátor vagyok hinni, hogy mind azok, kik a személy és vagyon biztonságot szivükön viselik, a tiszta való közlésért nem engem fognak elitélni. Ezzel minden további vitatkozást, mint ki­meritettet, részemről befejezettnek nyilvánítok. a K. G.-féle bűnesetben csak az beszélhet, ki feltétlenül valónak veszi a bántalmazott állításait, — a »recontra« után azt tehetem még, — hogy — »és csak.az, ki bíróság előtti beisme­résnek — egy részeg embejr korcsmai handaban­dázásait.« E kettő elég lehet a bűnösség megállapítá­sára Csóthon a tanitói padon, — de nem Pá­pán — a sella curulison. Akárhányszor r és akármily bőven tálalja fel a stényállást« ezek nyomán S. ur, — mig nem kever a sok lé közé egy kis hust is: egy kis bizonyítékot, — nem fog találni széles e Ma­gyarországon higgadt gondolkozású, elfogulat­lan embert, ki bűnösnek higyje a rablásban K. G.-t. — Jól is teszi tehát ha megtartja igéretét, és pardont ad a papirosnak és a — közönségnek. Hogy S. ur egy keritésléezböl a gyilkos­ság alanyi tényálladékát megtudja állapítani, — gratulálok élénk phantásiájához. Csak aztán ne kövesse a nem „jogász körökben" is a kozde­rültség. Tollat ez ügyben nem a járásbíróság vé­delmezésére fogtam. Nem oly gyenge lábon áll az, hogy egy csak hevességben nem gyenge táma­dásra is védeni kelljen. Nincs szüksége annak »doktori borongatásokra.c Némely vidéki levele­zőnek inkább. Hogy helyén való wlt-e S. ur hírlapi fel­szólalása, nem vitatom. Igaz, hogy a szerinte — de csak is szerinte — helyesen eljáró hatósági kö­zegek egyik tagjához gyengéd szálak, a nem ezek szájize, de a kir. ügyész szerint is helyeseli eljáró hatóság nem egy tagjához pedig go­romba emlékek fűzik, — de hiszem, hogy ki­sem vonja kétségbe azért fellépésében a jó szán­dékot. Angliában persze, — hogy én is ezzel fejezzem be — már nem oly udvarias a közön­ség. Ott ilyenekre az ilyeuek után azt szokták mondani, hogy »don't!« Magyarul: nem illik. Levelezés. Finale.*) S. ur fenti soraira nem rerecontrázok. Az részemről nem volna más, mint játszása a macs­kának az egérrel, az erősnek a gyengével: szak­értőnek a laikussal. Ahhoz, mit múltkor irtam, hogy rablásról ') Hogy a már is hosszura terjedt vitának véget vessünk, lapunk ezen számában adjuk tiolinunkatársunknak végszavait is. Szcrk. Noszlop, 1886. július i-én. A „Devecser vidéki gazdakör" által saját pénz­tára javára a devecseri első lövölde helyiségében f. év január 29- én rendezett nyári lánczmulatság egyike volt a legsikerültebbeknek. A Péter és Pál napon majdnem hagyományszerüleg szokásos eső — bár a közelvidéken több helyen beköszöntött, sőt romboló hatásának gyászos jelei több somlai szőllőbirtokos és somló-aljai gazda földbirtokán a pusztulás siralmas képét mulatják — nem zavarta meg a mulatságot. Gyönyörű látványt nyújtott a belépőknek a.fi­nom ízléssel feldíszített táneztér; szemben a bejárat­tal szépen csoportosított természetes jelvényei a gaz­daközönségek üdvözölték az érkezőket . . . Cser­koszoruk — mezei virágokból művészileg kiállított csokrok — a jól elhelyezett apró mécsek — a disz lampionok — nagyobb és kisebb nemzeti zászlók va­lóságos tündérkertté varázsollak ;ií I-ZIMI máskép is minden tekintetben gyönyörű s »-nudos kc/.ek ápolá­sára valló kis tért. A betaö láne/.UTem i.agyszcrii feldíszítését leírni nem kísérlem meg, csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy a kis miniatűr gabna ké­vék, melyekkel a nagy tükrök díszítve voltak, oly gyönyörű csoportozatokat képezlek a finom ízléssel elhelyezett apró cser-galyak és mezei virágokból font koszorúkkal, hogy szemléletükben elmerült a vendég­koszorú, s csak mikor Szalóki Marczi kitűnő zene­kara elkezdett játszani, ürült ki a belső tánezterem, sietvén tánezra vágyó fiatalságunk a külső táueztérre. A ritka szép júniusi est — az ég ragyogó csil­járo büntetést hajtat végre, mélyet saját, erre illetékes bírósága hozott. Az egyház nem, mert ez nem hordoz fegyvert. Nyíltan nem teheti semmi más közeg sem, mert ezt, mint jogtalan atcsapást az ö hatáskörébe az állam megtorolná. Igy fenmarad a feltevés, hogy maga az esküt elfogadó páholy végezteti titkon a büntetést, ahütlcnnc lett tagja ellenében. És csakugyn sok­szor megújul a vád irodalmi téren is a szabad­kőmivesség ellen, hogy tagjait, kiknek hűségé­vel nem volt megelégedve, kegj'etleuül üldözte. Eckert szerint kemény fenyegetések hang­zanak fel az esküt letett uj tag előtt, melyek őt, ha árulást követ el utolérik s lesújtják. Az avatottak kardjaikat mellére szegzik s tompa hangon mondja: „Isten büntesse meg az árulót" A felsőbb fokra pályázóhoz igy szól a mester: „Ha ön a titkokat elárulja, ugy én jogosan le­szúrom, és az ön megölésére ugyanazon eszközt használom a melylyel magamat megbüntetem, azért, hogy egy ily szerencsétlen lelket és isten­telen teremtményt a transfiguralió fokához bo­csátottam. Önnel bizonyosan az történik, ami Abirámmal, Hirám gyilkosával történt, ki meg­öletett s árulásáért elnyerte a büntetést, melyet érdemlett." Hengstenberg a Freim. Bibi. nyomán egy bizonyos Pachardrol — ki hűtlenségével a test­vérek haragját kihívta, a következő tragikus esetet idézi: ,,A londoni szabadkömivesek öt éjjel erőszakkal a nagy páholyba vezették, hol sok testvérek együtt voltak. Itt torkából nyelvét, melléből szivét kiszakították és testét azon időre mig a páholyülés tartott egy szegre felakasztot­ták. Ezután elégették, hamvait a légbe szórták és az esetről a világ minden páholyát tudósítot­ták. Én kinek nincs oka valamit költeni — mondja a közlő — magam is olvastam c tudó­• istásokat Hollandiában, Berlinben, Frankfurtban és többször hallottam a rend tagjaitól, hogy ez rendes büntetése minden árulónak." *) A Sarsena neve alatt fenmaradt munkában ki sokáig szabadkömives volt, de később a rend­ből kilépett s tapasztalatait Írásban hátra hagyta, fel van említve, hogy bizonyos páholyok rituá­léjában az áruló megbüntetésére czélzólag ez áll: „Az érte jogosan a mit megérdemlett. Nyaka levágatott, szive kiszakittatott, nyelve, belső ré­szei a tengerbe hányattak. Teste elégettetett, hamva a szélbe szóratott. Kérdés: Ki hajtotta ezt végre rajta ? Felelet: a szabadkömives test­vérek !" **) Ségur a szabadkőmiveseki'öl irt munkájában a következő eset megtörténtét bizonyítja. Egy fiatal ember felvétette magát a szabadkömives páholyba. Ugy látszott, hogy a testvérek öt érettnek tartották fontos feladat végezésére is, mert egy szép napon azon megbízást nyerte, hogy a rendnek egy kiszemelt áldozatát tegye el láb alól. O az illetőt üldözőbe vette és Ame­rikában csakugyan utol is érte. De visszajövet felébredt benne a lelkiismeret mardosása és mi­dőn nem sokára uj, az előbbihez hasonló munka végzésére kapott utasítást, vissza borzadt a ke­gyetlenségtől. Elmenekült s a rendnek fenyege­tései elöl végre egy kolostor falai közé vonta magát.*) Felhozzák, mint a szabadkömivesek áldo­zatát Morgan Williamot is. Ez már előbb tagja volt egy föpáholynak és 1826. egyik new-yorki páholyba akart belépni, de elutasították. E mi­att felboszankodva, azzal fenyegetödzött, hogy a társulat titkait nyilvánosságra hozza. A kömi­ves testvérek figyelemmel kisérték s midőn kéz­iratát a nyomdába küldötte, oda betörtek s munkáját megsemmisítették. *) Hengstciib. Die Freim. 52. 1. **) Ileiigstenb. Die Freim. II. Tu. 56. I. ***) Les Franc-magons p. 48. Morgan időközben az adósok börtönébe ke­rült, de egy ismerőse helyette a tartozását lefi­zetvén ismét vissza nyerte szabadságát. Alig lé­pett ki a börtönből , több ismeretlen egyén megragadta és kocsira ültetvén a Niagara erős­ségbe vitte. Itt tömlöczbe vetették s nem so­kára meggyilkolva találtatott. A tettesek felfe­dezésére jutalmat tűztek ki és szigorú vizsgála­tot indítottak meg, de sikertelen; a gyilkosság elkövetői kikerülték a törvény büntető kezét. A közvélemény határozottan a szabadkömiveseket gyanúsította, s e gyanú annál súlyosabban ter­helte őket, mert többen voltak közülök, kik ta­nuknak megidézve inkább hosszabb időre fog­ságba záratták magukat a törvényszék megve­tésének büntetéséül, mintsem hogy tanúvallomást *tettek volna.*) *) Dr. Bartha. A szadkőmiv. 148 1. Mind e felhozott adatokra azt mondhatják a szabadkömivesek, hogy bebizonyítva nincse­nek, hogy a páholy által kiszabott halálos bün­tetések végrehajtói sohasem kerültek kézre, nem állottak biró előtt. Tegyük fel, hogy koholmá­nyok, de ekkor ismét feleletre vár az a kérdés: honnét keletkeztek ezek ? Kik költhettek s ter­jeszthettek ily híreket ? Egyik szülő oka ily vá­daknak kétségkívül az a titokzatosság, melylyel magát a szabadkömivesség a nyilvánosság elöl elzárja. Hengstenberg szerint a hűtlenség véres megtorlásáról szóló történeteket a legtöbb való­szinüséggel maguk a kömivesek hozták forga­lomba, azon czélból, hogy a rendet méginkább titkos borzadály tárgyává tegyék s iránta az érdekeltséget ez által is élesszék. Jelzett iró ezt annál több joggal véli állithatni, minthogy a felhozott esetek egyikére rituáléjában a scot pá­holyrendszer is hivatkozik.*) (Folyt, köv.) *) H, Die Fr. II, Th. 87. I. Iagaival — az impozáns ki világi tás — a bájos hölgy­világ — megtette fiatalságunknál a hatást, folyt a táncz rövid szünetekkel reggeli 3 óráig. Az első né­gyest 24 pár tánczolta. A bájos hölgykoszoruból sikerült feljegyezhetni a következő úrhölgyeket: Barcza Béláné, Barcza Kálmánná, Beck Jánosné, Bóday Józsefné, Bohacsek Rezsőné, Bonn Gyuláné, Gulden Gyó'rgyné, Györfy Gézáné, Ihász Lajosné, Juraszek N.-né, Kraminarits Gézáné, Krizmanits N.-né, Martonfalvay Pálné, Ment­ler Lajosné, Mező Vilmosné, özv. Noszlopy Tamásné, Noszlopy Gyuláné, Noszlopy Viktorné, özv. Puzdor Dánielné, Rákosi Mónié, özv. Ravasz N.-né, Sarlay Gyuláné, Schultheisz Miksáné, Steier Józsefné, Sza­latkay Istvánné, Szelestey Lajosné, Takács Lajosné, Tatarek N.-né, Vadnai Szilárdné, Boday nővérek Ar­pádin és Honor, Bohacsek nővérek Gizi és Ilonka, Gömbös Jolán, Gulden Jolán, Kelemen Gizella £Győr) Krizmantsi Ilona, Neuhauser Hermina, N. Agosta, Perczel Ilona, Steier Irén, Schultheisz nővérek, Ta­tarek Mathild stb. stb. Eladatott 112 belépti jegy per 1 frt, összesen 112 frt. Fölülfizettek: Noszlopy Gyula gazdaköri elnök ur 10 frt, özv. Puzdor Dánielné úrhölgy 5 frt Ihász Lajos ur 6 frt, Szalatkay István ur 5 frt, Noszlopy Viktor ur 3 frt, Steier József, Kropf Ig­nácz urak 2—2 frt, Mentler Lajos, Kramarics Géza, Goverc.Mii György (^Keszthely), Fehér Károly (^Buda­pest), Jankovich József f^Öreg-Lak}, N. N. (Hévíz"), Dienes József (Eperjes) urak 1—1 frt, Derdák Lő­rincz ur 50 kr. Összes bevétel 152 frt 50 kr. Ezen jól sikerült s minden tekintetben a leg­szebb rendben lefolyt kedélyes estély kedves em­léke sokáig fen fog maradui, s azt hiszem nem sér­tem azok szerénységét, kiké a szép sikerért az orosz­lánrész, midőn a nyilvánosság előtt a gazdakör ré­széről köszönetet szavazok fáradhatlan buzgalmuk és hozott áldozataikért. Éljen Noszlopy Gyula gazdaköri elnök ur, éljen Nagy Antal gazdaköri jegyző ur. S&cHi-fce-'t. 3ynác&, gazd. köri titkár. KÜLÖNFÉLÉK. — Lapunk jelen számával uj fél­évet nyitván meg, az előfizetések szives megújítását kéri a kiadó hivatal. — A városi képviselő testület folyó hó 8-án d. u. 3 órakor közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: i. Polgármesteri évi jelentés 1885-rö]. 2. Woita József polgármester urnák hivatalos állásáróli lemondása. 3. A köz­pénztári és kövezetvám jövedelemről szóló szám­adások megvizsgálása. — A pápai ev. ref. főiskolához a du­nántúli egyházkerületnek R.-Komáromban mult héten tartott közgyűlésén tanárokká választat­tak : a gyakorlati theologiára Révész Kálmán debreczeni, — a vallástanra Horváth József kun­szentmiklósi — és a classica phylologiára Lázár István csurgói tanárok. — A Balaton-egylet meghívására az írói és művészi kör gyönyörűen sikerült kirándulást rendezett a Balatonon. E hó i-én B.-Füreden vol­tak, hol változatos programmal hangversenyt rendeztek; másnap Keszthelyre rándultak, hol nagy ünnepélyességgel fogadták őket. Itt is hang­verseny volt. Hévvizen nagy banquett volt. Az írói kort Urváry Lajos a »Pesti Naplo« szer­kesztője , a Balaton egyletet pedig Fenyvessy Ferencz orsz. képv. mint elnökök vezették. — A dióspusztai népiskola zárvizs­gája mult szerdán szép eredménynyel tartatott meg. A vizsgálaton jelen voltak ft. Lukácsek János plébános ur mint igazgató, dr. Makara György mint iskolalátogató és Kiss László mint jószagfelügyelö. Vizsga után Kapácsi Antal kasz­nár ur vendégszerető házánál ebéd volt, melyen szép felköszönte mondatott gróf Esterházy Mó­ricz kegyúrra, ki a diósi pusztai iskolát példa­szerű felszereléssel tartja fenn. — Esküvő. Bermüller Gyula helybeli elő­kelő kereskedő holnap tartja esküvőjét Bécsben a szép és müveit Pfeifer Gizella kisasszonynyal. Állandó boldogságot kívánunk e szép frigyhez. — A helyi lövöldében mult vasárnap tartott lövészeten a polgári egyleti tagokból 12 lövész vett részt, s 160 lövés történt, melyből Hencz János 20 lövés után talált Ví-es kört, Pécsi József 10 lövés után talált '^-es kört, Hanauer Béla 15 lövés után talált %-es kört, ifj. Hanauer Jenő 15 lövés után talált 1 kört, Hanauer Árpád 15 lövés után talált 1 kört, Ovenden A. 15 lövés után talált %-es, %-es kört, Horvátth 15 lövés után talált %-es kört, Gas­teiger 10 lövés után talált /v es és ^-es kört, Sulyok István 15 lövés után talált V,-as kört. — Névváltoztatás. Friedner Dávid pá­pai illetőségű, a 8-ik huszárezred állományához tartozó őrmester, nevét miniszteri engedélylyel „Békefi"re változtatta. — Öngyilkossági kísérlet. Burján Esz­ter csöglei illetőségű 37 éves pápai cseléd teg­nap délelőtt 11 órakor gazdájának padlásán a gerendára felakasztotta magát; de a házbeliek által ideje korán észrevétetvén, a kötél elmetszése ál­tal sikerült öt még életre hozni. Tettének okául azt adja elö, hogy egyetlen gyermeke halt meg Csöglén, a kinek temetésére a költségeket elő­teremteni nem tudván, ez okból akart véget vetni életének. — Rabló história. A1 .-patonai uradalom­hoz tartozó vicsei pusztára mult szerdán délutáni 5 órakor beállított egy ismeretlen egyén és egy pár csizmát, kalapot és lőfegyvert, utótjb pedig

Next

/
Thumbnails
Contents