Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-07-04

nem egyéb, mint egy halálos beteg részére rendelt doctori sem hideg, sem meleg borongatás, mely egy részről a birói eljárás takargatására, más részről a közönség megnyugtatására van irányozva. Mindazonáltal, tekintve, hogy az ügy nagyon is közérdekű, az esemény bővebb körülírásával tartom kötelességemnek lehetővé tenni azt, miszerint bárki is megítélhesse, hogy a felszólalás csakugyan jogos és indokolt volt. Annak igazolására, hogy a Bároczhegy és Gerencze hid közti utvonalat veszélyesnek állitám, van szerencsém a 2—7 utóbbi évek alatt történtek közül a következőket félemlíteni: Az emiitett útvonalon tünt el Klugené pápai lakos kocsisa, kinek hulláját a mult évben találták fel a vanyolai laposon levő kútban; Meringer István ét. Nóvák Jakab bébi lakosokat szinte ott verték félholtakra, az előbbitől elrabolták 1 frtnyi,— az utóbbitól 31 frtnyi pénzkészleteiket; ugyancsak említett helyen verték le Horváth Péter csóthi lakost néhány krajezár fuvarbérért, s ott vettek ki Kisházi István zsebéből 200 frt készpénzt; vegre emlitettt útvonalról kergették be NagyGyimóthba Primusz Antal csóthi lakost és Hajdú Lajos ugodi néptanító urat stb. — Mindezeknél a tettesek elmenekültek, csak is Kis Mihály escténél került kézre. — Hogy Kis eseténél az útonállás, rablás és gyilkossági kísérlet gyanúja igazult, szóljanak a körülmények: Pölöskei éjjeli órákban jelentette Kollár Gyula jegyző urnák, hogy a Gcrenczehidnál vészt jelentő emberi jajgatást hallott, mire segédjével Bobai Gézával felfegyverkezve, kocsin azonnal a jelzett helyre t-ietett, de ott már nem találtak senkit, mert akkorra a bántalmazott, mint később kitűnt, a Gerenczéböl kimászván, a gabnákba bujt el. Kádi Gabor Laczival azonban az uton találkoztak, de határozottan tagadta, hogy bárkit is bántott volna, mindazonáltal a nála talált s most a bíróságnál levő, 2 méternyi hosszú, 1 deciméter szeles és 2 centiméter vastagságú keritésfát elvették tőle. Másnap a gyimóthi és vanyolai biró, elübb nevezettek, alulirt s több mások a községházánál voltunk, s említett Kádi, a nélkül hogy hivatott, vagy kérdeztetett volna, félrészegen oda jott és elkezdé beszélni, hogy ö róla azt állitj ík, mintha valakit megölt volna, pedig az nem való, az igaz folytatá. hogy Kis Mihály vanyolai lakost leütötte és a Gerenczébe dobta, mert amint felkeltette, hogy együtt menjenek haza, az pénzét követelte és fejbe vágta stb. Erre én azt válaszoltam, hisz akkor Kis bele is halhatott! l'gy kell neki, ha beleveszekedett, válaszolá Kádi stb. —• Kádi zavart viselete és beszéde után roszszat gyanítva, annál is inkább, mivel előtte való napokban a segédjegyzö ur előtt ugy nyilatkozott, hogy nem soká lesz szegény, mert lesz pénze elég, a jegyző és vanyolai bíróval kocsira kapva Vanyolára hajtattunk Kis Mihály lakására, minthogy Kádi beszédéből megtudtuk, hogy ki a bántalmazott. A 75 éves fehér galamb ősz Kis Mihályt, a veréstől betegen ágyba fekve találtuk. Elbeszélte, hogy a Gerencze hídnál a hová leült pihenni és elszunditott, mikép huzta ki egy csóthi ember, akinek nevét nem tudja, az 5 frtot tartalmazott pénzes erszényét. S mikor kérte vissza, mikép ütötte le egy hosszú czelőkével; mikep huzta a Gerenczébe és mikép taposott rajta. Agyon is vert volna ugy mond, de mikor kérdezte, hogy ismerem-e ? azt mondottam, hogy nem; továbbá holtnak tetettem magamat, csak akkor jöttem elö és bujkáltam a gabnákban, a mikor az eltávozott stb. Láttuk a fején és vállain az ütés, — mellén a taposás, — oldalán a húzás, ruháján a viz nyomait. — Ugyan az nap délután Kádi a csendőr előtt mind azt eltagadta, a mit délelőtt többek előtt önként bevallott, csak később ismert be annyit, hogy Kist leütötte és a Gerenczébe taszitotta, mivel pénzt követelt és fejbe ütötte. Hogy a vizsgáló biró előtt azután mit volt szives elfogadni, azt nem tudom, azonban a »czafolat« és »contra« szerint az vajmi csekély lehetett, pedig szerintök a tényálladék megállapítására semmi más körülmény, avagy beismerés figyelembe nem vehető, sőt amint látszik a sértett félre és tanukra sincs szükség. Az elsorolt körülményekből kitűnik, hogy az alanyi tényálladék és bizonyíték, igen is megvolt, csak a tüzetes és gyors vizsgálatnak kellett volna a valót kideríteni.— Amit azonban félórai egy oldalú eljárás alatt ily nagy esetnél elérni nem lehetett; mi hogy nem tarthatott tovább, az abból következtethető, hogy. Kádi délutáni órákban kisértetett a járásbírósághoz, hol a hivatalos órák 3 órakor kezdődnek, s mégis 6 óra körül hazaérkezett a 2 óra járásnyi helyről. A »czafolat« könnyű, a »contra« súlyos testisértés vétségéről tesz említést. — Legyen az bármi, nem a vádlott kegyes beismerése, hanem az enyhítő, avagy súlyosbító körülmények lehetnek csak mérvadók, a jelen esetnél pedig csak is sulyosbitókkal találkozhatni. Ha nem volt Kádinak rosz szándéka, miért vitt magával a gyimóthi kertekből embermagasságot meghaladó czelőkét ? Vagy talán csak sétapáleza volt az? Vagy ha nem volt rabló-gyilkos szándék, miért kotorászott Kis zsebében ? Miért ütötte le? Miért huzta és taposta a Gerenczébe? S miért kérdezte, hogy ismersz-e? Vagy feltehető-e, hogy egy 75 éves, magával majdnem tehetlen öreg embernek bátorsága lett volna egy erőteljes fiatal egyént emberektől távol megtámadni ? Avagy ha ugy volt, miért tagadta tettét a jegyző és csendőr előtt? Azon megjegyzésre, hogy Angliában sajtópert indítottak volna ellenem, azt válaszolom, hogy az alapon Ploszter is azt indíthatna sokak ellen. Hogy Kádi közártalmu egyén-e avagy nem, arról bizonyságot tehet erkölcsi bizonyítványa, kiállott büntetéseinek lajstroma és végre az iltékes helyeken a közártalmuakról vezetett névjegyzék. Egyébiránt az ügy a nagy közönség, mint a legfelsőbb felebbezési forum előtt áll leplezetlenül, s igy megítélhető, hogy felszólalásom helyén való volt-e avagy sem? Azt előre is bátor vagyok hinni, hogy mind azok, kik a személy és vagyon biztonságot szivükön viselik, a tiszta való közlésért nem engem fognak elitélni. Ezzel minden további vitatkozást, mint kimeritettet, részemről befejezettnek nyilvánítok. a K. G.-féle bűnesetben csak az beszélhet, ki feltétlenül valónak veszi a bántalmazott állításait, — a »recontra« után azt tehetem még, — hogy — »és csak.az, ki bíróság előtti beismerésnek — egy részeg embejr korcsmai handabandázásait.« E kettő elég lehet a bűnösség megállapítására Csóthon a tanitói padon, — de nem Pápán — a sella curulison. Akárhányszor r

és akármily bőven tálalja fel a stényállást« ezek nyomán S. ur, — mig nem kever a sok lé közé egy kis hust is: egy kis bizonyítékot, — nem fog találni széles e Magyarországon higgadt gondolkozású, elfogulatlan embert, ki bűnösnek higyje a rablásban K. G.-t. — Jól is teszi tehát ha megtartja igéretét, és pardont ad a papirosnak és a — közönségnek. Hogy S. ur egy keritésléezböl a gyilkosság alanyi tényálladékát megtudja állapítani, — gratulálok élénk phantásiájához. Csak aztán ne kövesse a nem „jogász körökben" is a kozderültség. Tollat ez ügyben nem a járásbíróság védelmezésére fogtam. Nem oly gyenge lábon áll az, hogy egy csak hevességben nem gyenge támadásra is védeni kelljen. Nincs szüksége annak »doktori borongatásokra.c Némely vidéki levelezőnek inkább. Hogy helyén való wlt-e S. ur hírlapi felszólalása, nem vitatom. Igaz, hogy a szerinte — de csak is szerinte — helyesen eljáró hatósági közegek egyik tagjához gyengéd szálak, a nem ezek szájize, de a kir. ügyész szerint is helyeseli eljáró hatóság nem egy tagjához pedig goromba emlékek fűzik, — de hiszem, hogy kisem vonja kétségbe azért fellépésében a jó szándékot. Angliában persze, — hogy én is ezzel fejezzem be — már nem oly udvarias a közönség. Ott ilyenekre az ilyeuek után azt szokták mondani, hogy »don't!« Magyarul: nem illik. Levelezés. Finale.*) S. ur fenti soraira nem rerecontrázok. Az részemről nem volna más, mint játszása a macskának az egérrel, az erősnek a gyengével: szakértőnek a laikussal. Ahhoz, mit múltkor irtam, hogy rablásról ') Hogy a már is hosszura terjedt vitának véget vessünk, lapunk ezen számában adjuk tiolinunkatársunknak végszavait is. Szcrk. Noszlop, 1886. július i-én. A „Devecser vidéki gazdakör" által saját pénztára javára a devecseri első lövölde helyiségében f. év január 29- én rendezett nyári lánczmulatság egyike volt a legsikerültebbeknek. A Péter és Pál napon majdnem hagyományszerüleg szokásos eső — bár a közelvidéken több helyen beköszöntött, sőt romboló hatásának gyászos jelei több somlai szőllőbirtokos és somló-aljai gazda földbirtokán a pusztulás siralmas képét mulatják — nem zavarta meg a mulatságot. Gyönyörű látványt nyújtott a belépőknek a.finom ízléssel feldíszített táneztér; szemben a bejárattal szépen csoportosított természetes jelvényei a gazdaközönségek üdvözölték az érkezőket . . . Cserkoszoruk — mezei virágokból művészileg kiállított csokrok — a jól elhelyezett apró mécsek — a disz lampionok — nagyobb és kisebb nemzeti zászlók valóságos tündérkertté varázsollak ;ií I-ZIMI máskép is minden tekintetben gyönyörű s »-nudos kc/.ek ápolására valló kis tért. A betaö láne/.UTem i.agyszcrii feldíszítését leírni nem kísérlem meg, csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy a kis miniatűr gabna kévék, melyekkel a nagy tükrök díszítve voltak, oly gyönyörű csoportozatokat képezlek a finom ízléssel elhelyezett apró cser-galyak és mezei virágokból font koszorúkkal, hogy szemléletükben elmerült a vendégkoszorú, s csak mikor Szalóki Marczi kitűnő zenekara elkezdett játszani, ürült ki a belső tánezterem, sietvén tánezra vágyó fiatalságunk a külső táueztérre. A ritka szép júniusi est — az ég ragyogó csiljáro büntetést hajtat végre, mélyet saját, erre illetékes bírósága hozott. Az egyház nem, mert ez nem hordoz fegyvert. Nyíltan nem teheti semmi más közeg sem, mert ezt, mint jogtalan atcsapást az ö hatáskörébe az állam megtorolná. Igy fenmarad a feltevés, hogy maga az esküt elfogadó páholy végezteti titkon a büntetést, ahütlcnnc lett tagja ellenében. És csakugyn sokszor megújul a vád irodalmi téren is a szabadkőmivesség ellen, hogy tagjait, kiknek hűségével nem volt megelégedve, kegj'etleuül üldözte. Eckert szerint kemény fenyegetések hangzanak fel az esküt letett uj tag előtt, melyek őt, ha árulást követ el utolérik s lesújtják. Az avatottak kardjaikat mellére szegzik s tompa hangon mondja: „Isten büntesse meg az árulót" A felsőbb fokra pályázóhoz igy szól a mester: „Ha ön a titkokat elárulja, ugy én jogosan leszúrom, és az ön megölésére ugyanazon eszközt használom a melylyel magamat megbüntetem, azért, hogy egy ily szerencsétlen lelket és istentelen teremtményt a transfiguralió fokához bocsátottam. Önnel bizonyosan az történik, ami Abirámmal, Hirám gyilkosával történt, ki megöletett s árulásáért elnyerte a büntetést, melyet érdemlett." Hengstenberg a Freim. Bibi. nyomán egy bizonyos Pachardrol — ki hűtlenségével a testvérek haragját kihívta, a következő tragikus esetet idézi: ,,A londoni szabadkömivesek öt éjjel erőszakkal a nagy páholyba vezették, hol sok testvérek együtt voltak. Itt torkából nyelvét, melléből szivét kiszakították és testét azon időre mig a páholyülés tartott egy szegre felakasztották. Ezután elégették, hamvait a légbe szórták és az esetről a világ minden páholyát tudósították. Én kinek nincs oka valamit költeni — mondja a közlő — magam is olvastam c tudó• istásokat Hollandiában, Berlinben, Frankfurtban és többször hallottam a rend tagjaitól, hogy ez rendes büntetése minden árulónak." *) A Sarsena neve alatt fenmaradt munkában ki sokáig szabadkömives volt, de később a rendből kilépett s tapasztalatait Írásban hátra hagyta, fel van említve, hogy bizonyos páholyok rituáléjában az áruló megbüntetésére czélzólag ez áll: „Az érte jogosan a mit megérdemlett. Nyaka levágatott, szive kiszakittatott, nyelve, belső részei a tengerbe hányattak. Teste elégettetett, hamva a szélbe szóratott. Kérdés: Ki hajtotta ezt végre rajta ? Felelet: a szabadkömives testvérek !" **) Ségur a szabadkőmiveseki'öl irt munkájában a következő eset megtörténtét bizonyítja. Egy fiatal ember felvétette magát a szabadkömives páholyba. Ugy látszott, hogy a testvérek öt érettnek tartották fontos feladat végezésére is, mert egy szép napon azon megbízást nyerte, hogy a rendnek egy kiszemelt áldozatát tegye el láb alól. O az illetőt üldözőbe vette és Amerikában csakugyan utol is érte. De visszajövet felébredt benne a lelkiismeret mardosása és midőn nem sokára uj, az előbbihez hasonló munka végzésére kapott utasítást, vissza borzadt a kegyetlenségtől. Elmenekült s a rendnek fenyegetései elöl végre egy kolostor falai közé vonta magát.*) Felhozzák, mint a szabadkömivesek áldozatát Morgan Williamot is. Ez már előbb tagja volt egy föpáholynak és 1826. egyik new-yorki páholyba akart belépni, de elutasították. E miatt felboszankodva, azzal fenyegetödzött, hogy a társulat titkait nyilvánosságra hozza. A kömives testvérek figyelemmel kisérték s midőn kéziratát a nyomdába küldötte, oda betörtek s munkáját megsemmisítették. *) Hengstciib. Die Freim. 52. 1. **) Ileiigstenb. Die Freim. II. Tu. 56. I. ***) Les Franc-magons p. 48. Morgan időközben az adósok börtönébe került, de egy ismerőse helyette a tartozását lefizetvén ismét vissza nyerte szabadságát. Alig lépett ki a börtönből , több ismeretlen egyén megragadta és kocsira ültetvén a Niagara erősségbe vitte. Itt tömlöczbe vetették s nem sokára meggyilkolva találtatott. A tettesek felfedezésére jutalmat tűztek ki és szigorú vizsgálatot indítottak meg, de sikertelen; a gyilkosság elkövetői kikerülték a törvény büntető kezét. A közvélemény határozottan a szabadkömiveseket gyanúsította, s e gyanú annál súlyosabban terhelte őket, mert többen voltak közülök, kik tanuknak megidézve inkább hosszabb időre fogságba záratták magukat a törvényszék megvetésének büntetéséül, mintsem hogy tanúvallomást *tettek volna.*) *) Dr. Bartha. A szadkőmiv. 148 1. Mind e felhozott adatokra azt mondhatják a szabadkömivesek, hogy bebizonyítva nincsenek, hogy a páholy által kiszabott halálos büntetések végrehajtói sohasem kerültek kézre, nem állottak biró előtt. Tegyük fel, hogy koholmányok, de ekkor ismét feleletre vár az a kérdés: honnét keletkeztek ezek ? Kik költhettek s terjeszthettek ily híreket ? Egyik szülő oka ily vádaknak kétségkívül az a titokzatosság, melylyel magát a szabadkömivesség a nyilvánosság elöl elzárja. Hengstenberg szerint a hűtlenség véres megtorlásáról szóló történeteket a legtöbb valószinüséggel maguk a kömivesek hozták forgalomba, azon czélból, hogy a rendet méginkább titkos borzadály tárgyává tegyék s iránta az érdekeltséget ez által is élesszék. Jelzett iró ezt annál több joggal véli állithatni, minthogy a felhozott esetek egyikére rituáléjában a scot páholyrendszer is hivatkozik.*) (Folyt, köv.) *) H, Die Fr. II, Th. 87. I. Iagaival — az impozáns ki világi tás — a bájos hölgyvilág — megtette fiatalságunknál a hatást, folyt a táncz rövid szünetekkel reggeli 3 óráig. Az első négyest 24 pár tánczolta. A bájos hölgykoszoruból sikerült feljegyezhetni a következő úrhölgyeket: Barcza Béláné, Barcza Kálmánná, Beck Jánosné, Bóday Józsefné, Bohacsek Rezsőné, Bonn Gyuláné, Gulden Gyó'rgyné, Györfy Gézáné, Ihász Lajosné, Juraszek N.-né, Kraminarits Gézáné, Krizmanits N.-né, Martonfalvay Pálné, Mentler Lajosné, Mező Vilmosné, özv. Noszlopy Tamásné, Noszlopy Gyuláné, Noszlopy Viktorné, özv. Puzdor Dánielné, Rákosi Mónié, özv. Ravasz N.-né, Sarlay Gyuláné, Schultheisz Miksáné, Steier Józsefné, Szalatkay Istvánné, Szelestey Lajosné, Takács Lajosné, Tatarek N.-né, Vadnai Szilárdné, Boday nővérek Arpádin és Honor, Bohacsek nővérek Gizi és Ilonka, Gömbös Jolán, Gulden Jolán, Kelemen Gizella £Győr) Krizmantsi Ilona, Neuhauser Hermina, N. Agosta, Perczel Ilona, Steier Irén, Schultheisz nővérek, Tatarek Mathild stb. stb. Eladatott 112 belépti jegy per 1 frt, összesen 112 frt. Fölülfizettek: Noszlopy Gyula gazdaköri elnök ur 10 frt, özv. Puzdor Dánielné úrhölgy 5 frt Ihász Lajos ur 6 frt, Szalatkay István ur 5 frt, Noszlopy Viktor ur 3 frt, Steier József, Kropf Ignácz urak 2—2 frt, Mentler Lajos, Kramarics Géza, Goverc.Mii György (^Keszthely), Fehér Károly (^Budapest), Jankovich József f^Öreg-Lak}, N. N. (Hévíz"), Dienes József (Eperjes) urak 1—1 frt, Derdák Lőrincz ur 50 kr. Összes bevétel 152 frt 50 kr. Ezen jól sikerült s minden tekintetben a legszebb rendben lefolyt kedélyes estély kedves emléke sokáig fen fog maradui, s azt hiszem nem sértem azok szerénységét, kiké a szép sikerért az oroszlánrész, midőn a nyilvánosság előtt a gazdakör részéről köszönetet szavazok fáradhatlan buzgalmuk és hozott áldozataikért. Éljen Noszlopy Gyula gazdaköri elnök ur, éljen Nagy Antal gazdaköri jegyző ur. S&cHi-fce-'t. 3ynác&, gazd. köri titkár. KÜLÖNFÉLÉK. — Lapunk jelen számával uj félévet nyitván meg, az előfizetések szives megújítását kéri a kiadó hivatal. — A városi képviselő testület folyó hó 8-án d. u. 3 órakor közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: i. Polgármesteri évi jelentés 1885-rö]. 2. Woita József polgármester urnák hivatalos állásáróli lemondása. 3. A közpénztári és kövezetvám jövedelemről szóló számadások megvizsgálása. — A pápai ev. ref. főiskolához a dunántúli egyházkerületnek R.-Komáromban mult héten tartott közgyűlésén tanárokká választattak : a gyakorlati theologiára Révész Kálmán debreczeni, — a vallástanra Horváth József kunszentmiklósi — és a classica phylologiára Lázár István csurgói tanárok. — A Balaton-egylet meghívására az írói és művészi kör gyönyörűen sikerült kirándulást rendezett a Balatonon. E hó i-én B.-Füreden voltak, hol változatos programmal hangversenyt rendeztek; másnap Keszthelyre rándultak, hol nagy ünnepélyességgel fogadták őket. Itt is hangverseny volt. Hévvizen nagy banquett volt. Az írói kort Urváry Lajos a »Pesti Naplo« szerkesztője , a Balaton egyletet pedig Fenyvessy Ferencz orsz. képv. mint elnökök vezették. — A dióspusztai népiskola zárvizsgája mult szerdán szép eredménynyel tartatott meg. A vizsgálaton jelen voltak ft. Lukácsek János plébános ur mint igazgató, dr. Makara György mint iskolalátogató és Kiss László mint jószagfelügyelö. Vizsga után Kapácsi Antal kasznár ur vendégszerető házánál ebéd volt, melyen szép felköszönte mondatott gróf Esterházy Móricz kegyúrra, ki a diósi pusztai iskolát példaszerű felszereléssel tartja fenn. — Esküvő. Bermüller Gyula helybeli előkelő kereskedő holnap tartja esküvőjét Bécsben a szép és müveit Pfeifer Gizella kisasszonynyal. Állandó boldogságot kívánunk e szép frigyhez. — A helyi lövöldében mult vasárnap tartott lövészeten a polgári egyleti tagokból 12 lövész vett részt, s 160 lövés történt, melyből Hencz János 20 lövés után talált Ví-es kört, Pécsi József 10 lövés után talált '^-es kört, Hanauer Béla 15 lövés után talált %-es kört, ifj. Hanauer Jenő 15 lövés után talált 1 kört, Hanauer Árpád 15 lövés után talált 1 kört, Ovenden A. 15 lövés után talált %-es, %-es kört, Horvátth 15 lövés után talált %-es kört, Gasteiger 10 lövés után talált /v

es és ^-es kört, Sulyok István 15 lövés után talált V,-as kört. — Névváltoztatás. Friedner Dávid pápai illetőségű, a 8-ik huszárezred állományához tartozó őrmester, nevét miniszteri engedélylyel „Békefi"re változtatta. — Öngyilkossági kísérlet. Burján Eszter csöglei illetőségű 37 éves pápai cseléd tegnap délelőtt 11 órakor gazdájának padlásán a gerendára felakasztotta magát; de a házbeliek által ideje korán észrevétetvén, a kötél elmetszése által sikerült öt még életre hozni. Tettének okául azt adja elö, hogy egyetlen gyermeke halt meg Csöglén, a kinek temetésére a költségeket előteremteni nem tudván, ez okból akart véget vetni életének. — Rabló história. A1 .-patonai uradalomhoz tartozó vicsei pusztára mult szerdán délutáni 5 órakor beállított egy ismeretlen egyén és egy pár csizmát, kalapot és lőfegyvert, utótjb pedig