Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-01-03

XIII. évfolyam. I. szám. Pápa, 1886. január 3. Megjelenik. Mindén vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérrntnietlen levelek, csak innert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok 7/em adatnak vissza. A lapnak ssdnt közlemények a lap SZERK hivataldba (ó * k ollég in m é p U let) küldendők. PAPAI LAPOKi Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. —r Félévre 3 frt. Negyed évre. I frt 50 krajczár. Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK I hasábos feíitsor térfogata fdán 5 kr, nyílttérien . 25 krajczár. A dij előre fizetendő. • Bélyegdijwindigküróiiszáimtlatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r e /', föisko l a n y omd új a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye Olvasóinkhoz! Lapunk a mai számával már u Xlllik évfolyamába lép. Azon biztos reményben kezdjük meg ez új évet is, hogy munkatársaink fényes phalanxa mellett jó harezot barczolunk. Fegyverünk az igazság, melylyel csak győzni lehet. Feladatunk a közművelődés terjesztése, ezélunk a megyei és vá-! rosi igaz érdekek támogatása. — Miként eddig, úgy ezentúl sem kimélünk semmi áldozatot, lapuuk tartalmát mellékletek adásával fogjuk gaz- j dagiíani. A legkisebb a n y a gi haszon n é Ik ü I tartjuk fenn e lapot, mely — mint a hogy ezt legalább mi érezzük — szükséget pótol. Lapunk ára marad a régi: egész évre 6 frt, félévre 3 frt. A „PÁPAI LAPOK" szerk. és kiadó hivatala. Lapunk irói a múlt évben. Bizonyára nem kis érdekkel bírhat, közölni ez uj évben azon t. munkatársaink névsorát, kik a múlt évben nagyérdekü közleményeikkel felkeresték lapunkat. Biztos reménynyel hisszük, hogy őket, itt a mi kis körünkben újból viszontlátjuk. Álljon itt lapunk mult évi Íróinak nevei közleményeik megjelenési időrendje szerint: Dr. Bosnyák Zoltán egy komoly tanulmányával: „A birtok minimum jogi és erkölcsi szempontból." Gizella (Vértessy Józsefhé) lapunk legszorgalmasabb s bizonyára egyik legkedveltebb munkatársnője, ki már évek óta rendesen felkeresi szép rajzaival, beszélykéivel lapunkat, hol azok oly méltó feltűnést keltettek, hogy azok közkivánságra összegyűjtve épen e napokban, digzes kiadásban jelentek meg díszére a kiváló szerzőnőnek és még nagyobb elégtételére és örömére az első forrásnak: a Pápai Lapoknak. Csalomjay (Pajor István) a költő, ki egyenesen a Pápai Lapokat kereste fel nagyhatású szép dalaival, melyekre e perezben is méltó büszkeséggel tekint vissza Japunk. Reviczky Gyulától két izben hoztunk lendületterjes költeményeket. Lasz Samu, a fővárosi hírlapok ismert munkatársa rendkívül érdekes cikkeivel járult lapunk tekintélyének emeléséhez. Antal Géza lapunk volt belmunkatársa számos dalával. Soos Lajos lapunk rendes munkatársa tőle már megszokott szép költeményeivel. Tolnay Lajos, Balassa Béla, Noszlopy Tivadar, Gerő Károly. Bognár Endre lovászpatonai ev. lelkész, komoly irányú czikkeiveL Marietta régebben hallgató munkatársnőnk • pár Heine-fordítással. A jövő évre igéretét bírjuk, hogy lapunkban nevével többször találkozunk. Tóth Lőrincz veterán irónk, az akadémia és Kisfaludi társaság kiváló tagja (kir. curiai tanácselnök), ki kizárólag lapunk számára engedte át pár epigrammját. Fiagra V. a fővárosi hírlapok munkatársa, ki jelenleg Bulgáriában a politikai lapok tudósítója, s ki ez álnévvel lapunkban irt először. Eleiké (Jókai Etelke) a nagynevű koszorús író rokona, városunk egyik kedves lakója, kit büszkén sorolunk lapunk rendes munkatársnői közé, s kinek ügyes tollából már legközelebb újból lesz szerencsénk közölhetni. Déri Gyula, a Budapesti Hirlap beimunkatársa. Horváth János belmunkatársunk több csinos költeménynyel. P. Szabó Károly egyleti életünket tartotta nyilván lapunkban. Lóskay Bekény, kitől új évre újból közölni nem kis örömünkre fog szolgálni. Büttner Lina, Prém József. Homo novus (Bloch Ferencz) lapunk rendes munkatársa, ki lapunkat az országos kiállításon képviselte s kinek á kiállításról irt czikksorozatai oly feltűnést keltettek, hogy épen most van szó arról, hogy egy budapesti kiadóczég azokat külön kiadja. Ugyancsak tőle, mint városunk szülöttétől nem egy városi kérdésben beható vezérczikket is közöltünk. Jövő évre is rendes munkatársunk lesz. Vigil lapunk szorgalmas dolgozótársa-. Czikkeit mély ismeret, szakavatottság, s közérdek iránt való éber figyelem jelleinzék. JvTem egy napi kérdésnél is hallata szavát, s a kik tudják, hogy ez álnév alatt vidékünk egyik tekintélyes írója rejlik, azok kétszeres érdeklődéssel kisérik ezentúl is szép közleményeit. Szönyi Dömény Zoltán, Feledy Kornél, Benedek Aladár. Németh Péter egyik rendes munkatársunk nem egy érdeket keltett czikkóvel. Baráik Ferencz, városunk köztiszteletben álló derék, polgára, ki úgy álnévvel, mint kezdő betűivel több kérdésben hallata szavát. Pár szép költeményét O jegy alatt irta. Mai számunkkal újból beállott rendes munkatársaink közé. Moldoványi Béla egy nagyobb tanulmánynyal, melyet lapunk számára irt. Lakos István, Oroszlány Károly, Berky Ferencz lapunk rendes levelezői, kik vidékeik közéletének hü tolmácsolói voltak. Jövő évben is lapunk levelezői lesznek. Kapdebö Gyula, Zongor (Kolozsvárról), Hamid (helyben.) Rákosi Viktor a „Budapesti Hirlap" közkedveltségü Sipulusa, kitől egy szellemtől szikrázó pompás rajzot közöltünk a főispáni beiktatásról. Percnél ;Mór, az 1848-iki hadvezér, ki lapunk számára irt, más lapoktól is átvett pár fejezetet emlékeiből. Pap Gábor ev. ref. püspök lapunknak évek óta kiváló munkatársa, ki a jövő évben is díszéül fog szolgálni lapunknak. Néger Ágoston apát, varosunk ki: tünő plébánosa, kit évek óta mint rendes munkatársunkat tisztelhetünk: „A munka erkölcsi értéke" czimü* szép tanulmányával. Legközelebb újból egy komoly tanulmányt közlünk 'tőle, melyet lapunk számára irt. Antal Gábor megyénket érdeklő magvas vezérczikkeivel járult lapunk tartalmának gazdagításához. Jövő évre is rendes munkatársunkul tisztelhetjük. Véghely Dezső alispán, Kólossváry József, ifj. Purgly Sándor, Bélák Lajos, kik megyei ügyekről voltak szívesek lapunkat intormálni és értesíteni. Kiss László mint elismert szakférfiú gazdasági kérdésekben, Horváth Lajos szolgabíró városi megyei és járási-, Mészáros Károly városi ügyekben mint te-, vékeny belmunkatársak voltak szívesek lapunkat támogatni, s kiknek munkásságát jövőre is szerencsések vagyunk * bírhatni. * .v Bacsa Béla rendes munkatársunk több szép költeményével. Mikszáth Kálmán, Balázs Sándor, Ozoray Árpád. Dr. Fischer Lajos, Kis Ernő pár érdekes vezérczikkével. Voyta Adolf közérdekű közleményeivel. Tenffel Mihály tűzoltó ügyekről. Pereszlényi János tartalmas irány-cikkeivel. Horváth Boldizsár a nagynevű államférfi, ki azon kitüntetésben részesíté lapunkat, hogy kizárólag lapunknak küldó be egy pár gyönyörű költeményét, melyet aztán lapunk után a fővárosi hírlapok is közöltek. Bizonyára nem csekély örömet szerzünk olvasóinknak, ha e helyen már előre is jelezzük, hogy lapunkat a jövő évben is érni fogja azon szerencse, hogy a nagynevű írótól még eddig sehol meg nem jelent költeményt TÁRCZA. BLANKA. — Beszély. — Irta : OLSAVSZKY LAJOS. Előhozzák a nagyjából összeácsolt, alul csapóajtóval ellátott és feketére mázolt, szennyes, közös koporsót; a halottat ruha nélkül, egyetlen lepedőbe burkolva belehelyezik, a pap odaáll a fejéhez, rövid imát mond, és eltávozik. Erre aztán megindul a menet: négy börtönőr és négy halottvivő rab, pap nélkül. A fegyháztól pár száz lépésre van a rabok temetője, mély árokkal s tövis-sövénynyel gondosan különválasztva a becsületes emberek temetőjétől.. A készenlevő sirhoz érve a menet megáll, a négy rab leteszi a siron levő két dorongra a koporsót. Erre az egyik börtönőr megnyom egy csapot, a csapó-ajtó kinyilik s az a test, mely ggykoron annyi szenvedélynek, néha talán forró érzésnek, is volt tanyája, tehetetlenül esik bele a sirba; tompa döngés által is tudatva a felül állókkal, hogy a fenekére ért. A test esés közben néha arccal fordul lefelé, máskor kibomlik lepléből s ugy hull le. Ki törődnék azzal? Bekaparják s a tiégy rab újra felvéve a koporsót, fegyveres kiséret mellett visszaviszi azt a fegyintézetbe, ahol mindannyi ismét munkához lát. így is sok időt vesztegettek el, majdnem egy egész •forintot érő időt s ezt be kell hozni, mert az áU Jam nem károsodhatik Minden rabnak kézi munkával kell megkeresni legalább annyit, a mennyibe az államnak az ő gondozása és ellátása kerül. A temetés nincs felvéve a napi munkarendbe; az ilyenekre fordi tott óra elfecsérelt időt képér. A mint a négy rab visszatért, az egyik börtönőr felmegy az intézeti ellenőrhöz jelenteni, hogy a temetés megtörtént. Az ellenőr előveszi a rabokról vezetett roppant nagyságú létszám-feljegyzési könyvet, kikeresi a Rémeaux Blanka nevet, s utána irja a megjegyzés rovatba: »meghalt és eltemettetett*. Mert nem mindenik rabot temetik el. Az érdekesebb példányokat boncoló asztalra adják s azután a koponyát elküldik valamely múzeumnak ritkaságul, a csontvázat másik tanintézetnek, a többi pedig ki tudja hova kerül. Az ellenőr aláírja még azután az élelmezés a ruházás, a lakás, az őrizet és a gyógykezelés megszüntetéséről beterjesztett jegyzékeket és ezzel rendbe van hozva minden. A megüresedett helyre jöhet másik. Mintegy öt-hat éve, egy zord téli éjszakán Muki gróf jó prémes felöltőbe burkolódzva kivételesen gyalog indult haza a klubból. • Lakásától nem messzire két női alakot vett észre a földön; az egyik szótalanul terült el a fagyos kövezeten, a másik pedig a földön heverőre borulva, keservesen zokogott. A gróf sohasem volt valami nagyon érzékeny s túlságosan jószivö ember, de azért hozzájok lépett, s figyelmes megszemlélés után megszólitá a sirót. Mi bajod gyermekem? — Mindjárt meghal az édes anyám. A gróf műértő szemekkel nézegette ismét a körölbelül 10—11 éves siró leányka bánatos, de feltűnően szép vonásait. Gondolkodni látszott s mint a kinek hirtelen jó ötlete támad, meghagyta a lánykának, hogy várja meg visszatérését és elsietett. Csakhamar vissza is tért, még pedig kejcsin. A mint az anyját a kocsis fel akarta emelni, a meglepetés hangján kiáltotta, hogy az már meghalt. — Annál jobb, — válaszolt a gróf, — majd mintha megbánta volna szavait, hozzátette: a halottra nézve. A kis leány a grófhoz, az anya pedig a kórházba került, a honnan másnap eltemették. A temetés költségeit nagylelkűen a gróf viselte. A kis Blanka, — ez volt a leányka neve — eleintén nem igen találta magát a fényes palotában, és igen gyakran kérdezősködött a mama felől; későbben már gyérebben s végül egészen hozzászokott ahhoz, hogy a gróf az egyedüli gondviselője. Gyermeki bizalommal ragaszkodott pártfogójához, a ki olyan jó, olyan kegyes volt iránta mindenkor. A gyermek néhány hónapot töltött a palotában, azután elkerült onnan egy bizalomgerjesztő öreg asszonysághoz, a hova pártfogója vitte, tudatva vele, hogy gyakran megfogja látogatni. A galambősz, öreg asszonyság vette át a kis leány nevelését, de szigorúan a gróf utasitásai szerint. Néhány! év telt, el és ez az idő elég volt arra, hogy a lányka megnőjön és tökéletesen kifejlődjék. A csenevész kis virágból gyönyörű rózsa lett. I A gróf hosszabb időt igénylő utazásra indult, s a mint visszatért, egészen elbűvölte őt ez a rózsaszál elragadó szépségével. Elhatározta, hogy leszakítja. Blankának a bájairól sejtelemmel is alig biró egyszerű, őszinte és igénytelen teremtésnek egész valóját képezte az a kis ház, a melyben az öreg asszonysággal lakott. Nem járt sehová, hozzájok sem jött senki, csak a gróf. Blanka mindennap szoronkodva, félve várta jöveteiét. Remegett a

1 gondolattól is, hogy" valami szerencsétlenség érhetné és elmaradna. Szerette őt szive minden dobbanásával, egész lelkével és boldog volt, tudva, hogy Muki is szereti. Egy év multán boldogsága megkétszereződött, noha szerelme megoszlott Muki és ä bölcsőben hánykódó kis apróság között. Gyakran emiitette az öreg asszonyságnak, hogy most már nincsen semmi vágya, semmi kívánsága; boldogsága teljesebb, nagyobb már nem lehet. Mindennapi imádságában nem is kért egyebet az egek urától, minthogy ezt a boldogságát tartsa meg. Csakhogy az a mindennapi imádság nem volt olyan jó imádság, nem volt elég forró, nem volt eléggé buzgó. A míg a szép hölgy piros ajkai könyörgést rebeglek, gondolatai másutt jártak; mig ö fohászát a magasba küldötte, szive, az érzéseknek ez a kebeldobogtató forrása, itt maradt lent a földön. És az a lángoló sziv is megoszlott; nem a parányi bölcső lakónak jutott annak egész melege. Pár hónap alatt a bölcső megüresedett, a gagyogó kis apróság, a szőke angyal a földbe költözött. Az anyát ágyba döntötte ez a csapás, ez a roppant veszteség. El is temették a kis halottat anélkül, hogy az anya jelen lehetett volna a gyász-szertartáson. Muki gróf egy izben előjött megnézni a beteget, s elmondotta neki, hogy ékes vaskerítéssel vétette körül a gyermek parányi nyugvó helyét s leborittatta nagy márványtáblával, a mire ragyogó aranybetükkel van rávésve az elköltözött angyal neve. (Vége kóv.)