Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-06-07

2. „Földrajzát, különös tekintettel a nép és történelemre, 2 kötetben 1846 és 1847-ben, melyek a középtanodai tankönyv irodalomban szintén hézagot pótoltak. Legfontosabb azonban s irodalmi tekintetben legértékesebb müve „Magyarország története, különös tekintettel a jogfejlésre." Fó'tanodai és magán használatul 4 kötet és 7 íüzetben. Ezen munkájában tárgyalja szerző Magyarország történelmét bölcsészeti alapon egész a legújabb időig, feltüntetve a nemzeti élet koronkénti emelkedésének s hanyatlásának benső okait, melyekből szükségszerűséggel vannak levonva az egyes események, az egyes jogi intézmények s a nemzet életében előforduló átalakulások. Nem az egyes tények elbeszélésére, egyes szereplő egyéniségek életviszonyainak terjedelmes leírására van e műben a suly fektetve: hanem a nemzeti szellem koronkénti irányzatának, a műveltség, tudomány, egyházi élet, ipar, kereskedelem, külállamok befolyása alapján való átértésére, ugy hogy az olvasó előtt mindig az egységes nemzeti szellem áll mint cselekvő egyediség, mely az egyes személyeket csak valósításának eszközéül használja fel. Ezen művében Bocsor Istvánnak a történelmi tárgyilagosság mellett mindenütt kitűnik a lángoló haza szeretet, a nemzeti önállóságért s a vallása eszméiért való határtalan lelkesedés; melynek hatása alat születtek meg a találó magvas és mégis költőien szép jellemzések, miket egyes korszakokra s egyes kiváló egyedekre vonatkozólag ád. Ugyancsak Bocsor István látta el a dunántúli ref. egyházkerület megbízásából hangjegyekkel azon „Halotti Énekek" czimü énekes könyvet, mely 1841dik évtől fogva a dunántúli ref. egyházkerület egyházaiban közhasználatban van és eddig 21 kiadást ért. Bocsor István irodalmi munkássága méltatásánál meg kell emlékeznünk azon műveiről is, melyek ugyan nyomtatásban meg nem jelentek, de részint tanításainál vezérfonalul szolgálva, kéziratban több ezer tanuló által használtattak, részint terjedelmesebben dolgozva befejezésre, esetleg kinyomatásra várnak. Ily kéziratban levő munkái Bocsor Istvánnak, a már fentebb emiitett költészettanon kivül 1., Magyar nyelvfan, 2., Enektan, 3., Nevelés és oktatástan, 4., A „Világtörténelem fogalomszerü fejlődése", melynek kivonatát haszálják tanítványai vezérfonalul. Ezen utóbb emiitett munkája, — melyből eddig nyomda alá teljesen kidolgozva a keleti világ-, görög-római világ s a középkor első felének története van, — ha szerző által szerencsésen befejeztethetett és kiadathatott volna: irodalmi fontosság és érték tekintetében mérkőznék szerző „Magyarország történelméé-vei. • Nem csak mint tanár és irodalmi férfiú, de mint az oktatás ügy szervezésével foglalkozó szakértő is, sok érdemet szerzett Bocsor István a hazai oktatás ügy emelése körül. Már korán jelentek meg ily irányú értekezései a régi, Kovács Pál-féle győri „Hazánkban" s az első „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" hasábjain és önálló füzetben ily czim alatt: „Bírálatok a Pesten felállítandó Prot. Főiskola tanítási rendszerét tárgyazó jutalmazott pályamunkák fölött." Pápa, 1845. Nemcsak a tanügy és irodalom, hanem a társadalmi közélet terén is értékesítette tehetségeit Bocsor István, a közügy javára. 184o-ben szerzett ügyvédi oklevelet, nem azon czélból, hogy ügyeket, folytasson: hanem azért, hogy mint jogtanár külsőleg is megfeleljen a jogtudományok mindinkább szélesbedő köre által igényelt kívánalmaknak. — 1848-ban midőn hazánkban először jött össze országgyűlés népképviseleti alapon, ó't az enyingi választókerület egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választá. Mint Pápa város lakosa és polgára élénk érdeklődést tanúsított és buzgó tevékenységet fejtett ki Bocsor István minden oly ügyben, miáltal a város jólléte, a lakosság értelmi emelkedése s közművelődése mozdittatott elő. 1850 után, midőn a közélet ugyszolva szünetelt s az emberek csak szűkebb körökben kerestek alkalmat az érintkezésre: alapította a városi zeneegyletet, melynek működése nemcsak a társadalmi életet tette élénkebbé és élvezetesebbé, az általa rendezett coneejtek és rcuniolc által: hanem zeneiskolája folytán, — melybe a tanulók, a részvényesek ajánlatára, ingj-en vetettek fel, — jótékonyan hatott az ifjabb nemzedék zenészeti kiképzésére. — Ugyancsak az 50-es években Bocsor István volt egyike azoknak, kik 2'/

2 évi szünetelés után újra alapították a pápai easinót, melynek ő lett elnöke több éven keresztül. 1860 után, a közélet újra ébredésével tevékeny részt vett mint városi képviselő és többféle bizottságok elnöke a város ügyeinek vezetésében. Midőn Pápa városa az 1871. XVIll. t. c. alapján rendezett tanácsú várossá lett, ő készítette el a város új szervezetét; mint a jogügyi bizottság elnöke szigorúan ügyelt a törvények intézkedéseinek végrehajtására és mindig védelmezte a város jogait, minden meglámadtatás ellen; mint a városi iskolaszék elnöke kitartó erélylyel rajta volt, hogy a városi nőtanoda a kormány segélyével felállitathassék, hogy a városi óvoda cs rajziskola, részint régibb alapítványokból, részint, újabb gyűjtésekből és segélyezésekből felépítethessék, cs senki sem érezte inkább az ezen intézetek létesülése feletti örömöt, mint érezte ő: midőn mint iskolaszéki elnök, egymásután mind a 3 intézetet, a szülők és pártolók örömkönyei között ünnepélyesen megnyithatta. Nemes szive, emberies gondolkozása, a szenvedők iránti részvéte általánosan ismeretes volt, ezért 1873-ban Pápa városa őt bizta meg, egy városi jótékony nőegylet megalapításával, melynek első szervezise ő általa történt. Ezen a téren azonban nem állott egyedül, mivel hű neje, Kozma Alojzia, — Kozma Sándor főállamügyész, és Kozma Ferencz miniszteri tanácsos nővére, kit az 1842-ik évben vett nőül, és .kit 1880-ban ragadta ki szerető karjai közül a halál, szivjóság, fenkölt gondolkodás s áldozatkészség tekintetében mindig méltó társa volt. íme ez ró'viv rajza azon 78 éves életnek, melynek legnagyobb része a komoly szellemi munkának, a tanulmányozásnak és tanításnak volt szentelve, s melynek nehéz fáradalmak árán szerzett érdemeit az élet alkonyán a fejedelmi kegy az által kívánta elismerni: hogy a fáradhatlan tanférfiunak, Bocsor Istvánnak, a királyi tanácsosi, címet és kitüntetést adományozta; ez rövid felsorolása azon munkásságnak, melylyel Bocsor István a pápai ref. főiskola tanügyének felvirágoztatására, mint az intézet egyik vezérférfia, lelkiismeretesen működni törekedett, s a melyért való hálájának a dunántúli ref. egyházkerület az által is kifejezést adott, hogy Bocsor István félszázados sikeres tanári működésének alkalmából 1882. évi octóber. hó 10-én városunkban örömünnepet tartott. A tanítványok pedig nem csak az által adtak kifejezést hálatiszteletüknek, hogy a magasztos ünnepélyre közelből és távolból meghozták a kegyelet adóját, de a jubiláló tanár nemes intentiójának megfelelően Bocsor István neve alatt a szegény sorsú tanulók segélyezésére közadakozásból egy tekintélyes összegű alapítványt is létesítettek. Bocsor István halálhíre villámként járta be a várost és gyászos visszhangra talált az ország vidékein. Városunk középületei: a főiskolai két épület, városháza casino, és takarékpénztár helyiségein fekete lobogók hirdették a gyászt. — Az őszinte kegyelet koszorúkkal borította- a ravatalt, ott láttuk gróf Esterházy Móricz cs. kir. kamarás és főispánunk remek virágokkal díszített pálma koszorúját, — a főiskolai tanári karét „Bocsor Istvánnak tanártársai", a volt tanítványokét „Hála jeléül volt tanítványai", a pápai takarékpénztár igazgatóságáét „tisztelete jeléül" Kiss Lászlónéét „Pista bácsinak" feliratokkal, — a rokonok tisztviselők és tanitványok számos és díszes koszorúit, melyek között olvashatók voltak a következő feliratok: „Kedves jó Pista báttyának hálás huga Ilona", „Szeretett tanáruknak a jogakadémia polgárai", — „A feledhetlen tanárnak a theologia ifjúsága", — „Szeretett tanáruknak a 8-ik oszt. tanulói" feliratok stb. A részvéttáviratok egymást érték a gyászoló családhoz és a főiskola igazgatóságához.— A kerület fögondnoka, Tisza Kálmán miniszter elnök Gesztről a következő táviratot küldé: „Nagy részvéttel értesültem az oly jeles férfiú haláláról. Osztozom azok fájdalmában, a kik végtisztesség tételén együtt lesznek." A tanári kar következő gyászjelentést adta ki: »A dunántúli ev. reform, egyházkerület pápai főiskolájának tanárai, mélyen megszomorodott szívvel jelentik hivataltársuknak Nagyságos Bocsor István, kir. tanácsosnak, a magyar közjog és történelem tanárának, f. évi június hó 3dikán, életének 78-ik, tanári működésének 53-dik évében, végelgyengülés folytán történt elhunytát. A köztiszteletben állt boldogultnak hült tetemei, f. hó 5-dikén délután 4 órakor fognak, a főiskola utczában levő saját házából, az ev. reform, vallás szertartása szerint, az alsó városi sírkertben eltakaríttatni. Pápán, 1S85. jun. 3. Emléke legyen áldott! Kéke hamvaira! A temetés f. hó 5-én délután 4 órakor nagy közönség részvételével ment végbe. —'• A főiskolai énekkar gyászdalokat zengett és a helybeli lelkész nt. Kis Gábor ur általános meghatottságot keltett szép beszédben vázolta az elhunytnak kiváló érdemeit. Ezután a koszorúkkal borított érczkoporsót a halottas díszkocsira helyezték és megindult a beláthatlan gyász kiséret aj temető felé,— ott láttuk a.tanulóifjúságot teljes számban, a városi képviselő testületet és tisztikart, a helybeli intézetek és testületek képviselőit, a vidékbeli lelkészeket, s az elhunytnak nagyszámú volt tanítványait stb. A gyászkocsit az elhunytnak tanártársai, magyardiszbe öltözött tanulók, végül városi hajdúk vették körül. A koporsót a rokonok követték, köztük Kozma Sándor főállamügyész, Belcsák Károly és László, Bocsor Péter stb. A sirnál Baráth Ferencz igazgató a következő szavakban vett végbucsut a főiskola nagy halottjától : Nagy érdemii gyászoló közönség1 Nekem jutott azon szomorú kötelesség, hogy egykor tisztelt tanárom, most szeretett pályatársam fölött, magam és barátaim nevében, az utolsó isten hozzádat elmondjam. Panaszkodnom kellene, sőt a zugolódásra volna okom, ha nagy mesterem arra nem tanított volna, hogy az istennek sokszor kimagyarázhatlan és sokszor kedvezőtlennek látszó végzetében is meg kell nyugodnunk. Csillagaink egymásután hullanak egünkről. Csillagaink, kiknek vezérfénye tájékoz vala"minket. Mintha még nem volna elég az áldozat, melyet alig egy pár év alatt oly bőven adott intézetünk, a végzet hatalma újabb, meg újabb áldozatokat kivan jeleseink közül, kikről önérzettel mondhattuk : ti vagytok a mi örömünk, dicsekedésünk, koronánk. Hol vannak az örömsugárzó arezok, melyeket alig egy pár évvel ezelőtt városunkban megnyugtató kéjérzettel szemléltem. Intézetünknek, s a magyar tudományosságnak örömünnepe, mily hamar szomorúságra fordult, az örömdalok, mily rövid időn gyászénekké változtak. Bánat fellege ül most arezunkon s az örömriadás helyett, néma keserv és szorongó szivekfájdalma ünnepel. Nincs többé Bocsor Istvánunk, nemes szive megszakadt, s most éppen azért jöttünk, hogy emlékezetének áldozva, neki mint intézetünk nagy halottjának a vég tisztességet megadjuk. De midőn koporsója fölött állunk, hogy meghidegült testét részvétünk és szent fájdalmunk fűszerével behintsük, nem halljuk-e az öt rejtő koporsóból ezen mennyei szózatot: .„mitkeresitek a holtak között az élőt?" igen e bátorító angyali szózat hallatszik felénk, mert olyan kitűnő élet, mint az övé, enyészet martaléka nem lehet. A dicső nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér, tetteit a jók nemesek, s a jövendő századok áldják. A szellemi emelkedettség azon tényező, mely magasabb hivatásra, szentebb érdekek szolgálatára képesít. A szellemi emelkedettség pedig azon gazdagságtól függ, melyet az emberi lélek a tudományok kincseiből szerez. A bölcsesség adja a léleknek azon szárnyakat, melyek oly nézpontra segítik, honnan egy nyilt, kiterjedt Iátkörben világosan szemlélheti a dolgokaat, fölismerheti a társadalom viszonyait, melyek az alant állók előtt mindmegannyi titkok maradnak. De ezen szellemi emelkedettség is valódi dicsősségében akkor ragyog, ha erkölcsi önállóság, nemes erély és jóakarat jellemzik. A kiben az ész és szív szent pzövetséget alkotnak, a kiben a miveltség, a tudomány hatalma, szelíd erényekkel párosul, az messiása lehet körének, boldogító angyala ember társainak. Ilyen szellemi emelkedettség jellemezte a mi elhulyt tiszttársunkat. Országok, népek és intézmények, ily lelki tulajdonságokkal ékeskedő férfiaktól várják föntartásukat és a szebb jövendő előkészítését, de hogy a legkitűnőbb egyén is ily várakozásnak megfelelhessen, ily reményeket kielégíteni képes legyeu, szükség, hogy szent legyen előtte a közjó, s az ügyek iránti önzéstelen szeretet ihlesse kebelét. A ki csak saját érdekét bálványozza, a ki csak ön magát szereti, annak csak ott és addig kedves a közügy, ahol és a meddig vágyai kielégítésére zsákmányt talál. Nem igy élt ő és nem igy hált meg ő, élvén intézetünknek, a közügynek és hazájának önzéstelenül. Nagy tehát a veszteség és méltó a mi fájdalmunk I Még szívünkben a gyász, melyet elhunyt jobbjainkért viselünk, még sajog keblünkben a seb, melyet Vály Ferencz, a jeles pedagog halála ütött, még nem száradtak föl könyeiuk, melyekkel nagy természettudósunkat Tarczyt megsirattuk, még egyre fájlaljuk Rózsa barátunkat, a ritka buzgóságu tanárt, s megint jött a végzetteljes nap, mely jaj kiáltások között hirdette, hogy a classikus latin nyelv mestere, az országos hírre emelkedett történész nincs többé, miatta ujabb aggodalom, ujab bánatos levertség szállta meg keblünket. A csapások ezen sora és fájdalmas töprengéseink közepette, hol keressünk és hol fogunk találni vigasztalást?! Nálad és egyedül csak nálad Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt. Léted világit mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet. Lcomlom én is színed előtt dicső, s majdan ha lelkem záraiból ki kél, s hozzád közelb járulhat, akkor, ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könyeimet, s megyek rendeltetésem pályafutásain, a jobb s nemesi) lelkeknek utján, merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét. Zordon, de óh nem, nem lehet az gonosz, mert a te munkád. Elszórt csontjaimat ott is kezeid takarják ! Van tehát, meg van a vigasztalás, mert szelleme élni fog, porait pedig az isten kezei fogják takargatni. Es most ti, mai és régibb számos tanítványai, az egyházkerület és mindazok, kik szerettük, hintsétek be ravatalát virágokkal, s tiszteljétek meg emlékét azzal, hogy fogadjatok sírjánál hűséget a tudományoknak, főiskolánknak, egyházunknak és a hazának. Mi pedig hivataltársai, halmozzuk el emlékét áldásunkkal és hangoztassuk sírjánál a harczi költő ezen szavait: Nem érezünk mi, nem mondunk mi egyebet, vezérünk volt, elöl ment és elesett. — Elesett de fönn a zászló, mely alatt küzdelemben anynyi nagy szív megszakadt. Eshetik el több is még, de hiába ! Megindult már, megy a sereg nyomába. Félre most a gyászszal, — a szemfedőre nézzetek csak, az van rajt, hogy : Előre ! Megyei közgyűlés 1885. jun. 1-ső és következő napjain. Véghely Dezső alispán a közgyűlést megnyitván, örömmel üdvözölte a szép számban megjelent m. bizottsági tagokat és rövid jelentést tett az elmúlt évnegyedben történt nevezetesebb mozzanatokról és a megtartott pénztárvizsgálat és számonkérö szék eredményéről. A napirend első tárgya azon kir. kézirat kihirdetése volt, melylyel Esterházy Móricz gróf, cs. kir. kamarás, megyénk főispánjává kineveztetett. — Dörgő éljenzés követte a legfelsőbb kézirat kihirdetését és egyhangúlag fogadtatott el az elnöklő alispánnak azon előterjesztése, hogy az új főispán beiktatása július 6-ára összehívandó rendkívüli közgyűlésen történjék, és az alispán hatalmaztassék fel az ünnepélyességek rendezésére bizottság megalakításával, a társtörvényhatóságok meghívásával stb. — szintén egyhangúlag és lelkesedéssel fogadtatott el td. Purgly Sándor m. biz. tagnak azon indítványa, hogy az új -főispánt a beiktatásra egy tekintélyes küldöttség hivja meg. E küldöttség tagjai Supka Jeromos zirczi apát elnöklete alatt a következők: Ányos László, Ányos Tivadar, André Gyula, Auerhammer Ferencz, Barcza^ Bálint, Békássy Károly, Bélák István, Bibó Dénes, Csafő József, Dallos Imre, gr. Esterházy Imrei, gr. Festetich Pál, báró Fiáth Pál, Hermán János,! Horváth Antal, Hunkár Sándor, Hunkár Mihály, Ihász Lajos, Kemenes Ferencz, Kenessey Pongrácz, Kofácsy Viktor, Konkoly Lajos, Koller János, Krisztinkovics Aladár, Láng Lajos, Magy\ar János, dr. Matkovics Tivadar, Máday Izidor, rencz, Noszlofy Gyula, lados gr. Nádasdy Fe(Lajos, Pap János, Pöschl Károly, id. Purgly Sándor, Rosos I

s

tván, Ree Jenő, dr. Sárkány Miklós, Szabadhegyi Kálmán, Tóth Ká Tőth Ede, Wertheim Ármin, bkrő Üchtrtcz Zúgmond. Szalatkay István, mán, Tóth József, E közgyűlésen 4 fontosabb önálló indítvány terjesztetett elő és mindegyike egyhangúlag elfogadtatott, ugyanis Antal Gábor m. bizottsági, tag meleghangon emlékezett meg Véghely Imre volt megye első alispán érdemeiről és indítványozta, hogy a megye közönsége halála feletti részvétét jegyzőkönyvileg örökítesse meg; hasonló indítványt tett Krisztinkovits Aladár is néhai Kisovics József apátkanonok és a veszprémi ker. orsz. képviselőjének elhunyta alkalmából. Dr. Bezerédj Viktor m. főjegyző hosszabban indokolván a vándor czigányok megtelepítésének szükségét, indítványozta, hogy ez irányban a törvényhozáshoz felirat, hason szellemű feliratokkal, támogatás végett pedig a társtörvényhatóságokhoz megkeresés intéztessék. Cserna Vincze m. biz. tagnak lelkesedéssel elfogadott indítványa pedig az volt, hogy a megye közönsége 500 frttal lépjen be az erdélyi magyar közmivelödési egyesület alapító tagjai közé. Ezek után tudomásul vétettek a kormánynak folyó ügyekre vonatkozó leiratai. A társtörvényhatóságok átiratai közül Bereg megyének a m. közművelődési egyesület támogatása érdekében kibocsátott körlevele e megyei magán pénztárakat kezelő választmányhoz, Sáros megyének a községi és körjegyzők államosítása tárgyában megküldött felirata pedig — dr. Feyiyvessy Ferencz indítványára — a közigazgatás rendezése tárgyában működő küldöttséghez utasíttattak. Brassó megye közönségének azon felirata, melyben a katonaság szükségleteinek előállítását vidékenként a helyi vállalkozóknak adatni kéri,— továbbá sz. kir. Komárom városnak azon felirata, melyben a külföldi czégek ügynökeit a házalástól eltiltatni kéri, helyeseltetvén, a törvényhatóság hason jellemű feliratok intézését határozta el. A B. Szt.-Király községben felállítani czélzott ipartestület alapszabályainak jóváhagyása a soproni kereskedelmi és iparkamara véleménye alapján megtagadtatott. Boldogult Báró Fiáth Ferencz főispán arczképének lefestésével 500 frtnyi díj mellett Pápai Viktor megyénkbeli festőművész bízatott meg, \ párbér megváltása, A mióta a párbér kérdése szőnyegre került, egymást érik a sajtóban a cikkek, melyek tisztázzák a helyzetet és ba nem oldják is meg a nagy és nebéz kérdést, bizonynyal egyengetik a megoldás előtt az utat. Legtöbb czikk eddig a körül forgott, vájjon személyi, vagy dologi teber-e a párbér és akik ez irányban kivántak felvilágosítást nj^erni, nyerhettek is és tájékozva lehetnek ma már a párbér személyi vagy dologi oldala felől eléggé. De a tulaj donképi lényege a párbér kérdésének — miként a „V. X." irja — nem az, vájjon személyi teher-e az, vagy dologi, hanem és főkép az, hogyan lehetne, hogyan kellene azt a mi mostani viszonyaink közt megoldani, illetőleg a párbért megváltani. A megváltás körül gyérek még a megoldó czikkek, pedig ez szükségesebb mint az, hogy tudjuk, személyi-e vagy dologi a teher. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérése folytán a főpapság gyűlésezett ez ügyben Budapesten. E pillanatig nem tudjuk, miben állapodott meg e kérdésben a legilletékesebb factor és mit fog a minisztériumhoz felterjeszteni. Elmondhatjuk tehát mi is a megoldás körül meggyőződésünket a nélkül, hogy a püspöki conlerentia megállapodásai elé vágnánk vagy azáltal befolyásolva volnánk. A párbér kérdésének megoldása elodázhatatlan ma nap, hacsak azt nem akarjuk, hogy a katholikus lelkészkedő papság független állását elveszitse és ezzel együtt elveszitse azt az üdvös befolyását is, melylyel a hivőkre birnia kell. De a megoldás, épen mivel tömérdek érdeket érint, annyira nehéz és kényes, hogy kivánva kivánnunk kell oly módot, mely a lehető legkevesebb érdek érintése által vezet a megoldáshoz. Ily mód pedig egyes egyedül a püspöki székek és a kanonoki stallumbk intercalaris jövedelmeinek kizárólag a párbér megváltására való fordítása. E jövedelmek nem egyes egyénéi többé, hanem de jure, az egész katholikus összességé, következéskép tisztán katholikus czéira, tehát a párbér megváltására is fordithatók. Nem sértik senki érdekét és igy fölül állnak minden személyi tekintetek fölött. Sokan azt fogják erre ellenvetni, hogy e jövedelem mind csekély. Igaz; de ha ezen intercalaris jövedelmek évszázadokon át tisztán és kizárólag szántóföldek vásárlására fognak fordíttatni, melyek az egyes plébéniák elidegenithetlen' birtokaivá lesznek, a^kor e jövedel-