Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-06-07

IVtegj elenllc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koconkint rendkívüli szamok is adatnak ki. Bérmentetlen tevilek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények alap SZER K. h i v alalúba - k o l légin m é p ii l e I) küldendők. I PAPAI LAPOK Előfizetési clajalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre I frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr'. HIRDETÉSEK z hasábos petitsor térfogata ntán ß kr, nyilttérben 25 krajczárral számztatnah. Bélyegdíj mindig külön fizete?idő. Az előfizetési díjak, s hirdetések a l ap KIADÓ h ív ataldb a (ref. föiskola nyomd új a) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. Te is lehunytál méltó büszkeségünk, Tudományosság fénylő csillaga! Reszket szivünk, ha bús sírodra nézünk, Mert rajt ül az enyészet angyala; És. mintha sugná: ez lesz osztályrészünk; Mindenki bár hatalmas, bölcs vala — Elmegy, a honnan \isszaiérés nincsen, S ezt meg nem váltja tudományon, kincsen. Király és koldus: egyformán kimúlnak; Bölcs és tudatlan: mindnek sorsa egy; Kinek országi tengerekre nyúlnak, S ki sárkuuyhóban él: csak egyre megy; Szorgalmas és rest hódol a nagy úrnak, Kinél számunkra, nincsen semmi kegy, — Mert ha a munka liosszabbitna éltet: Neked örökké kellett volna élned! A korban, mely a nemzet ébredését Munkálta s látta: kezdted éltedet; Erezted szive lázas reszketését Dermedt álmából amint ébredett; Csodáljuk-e, ha emlékedbe veséd Az elfeledhetlen történetet; S magasztos példán lelkesülve — pályád Hazád javára szenteled, ajánlád ?! A múzsa e hon szép nyelvén dalolt már, Dicsfényben állt a magyar Helikon, De épen állott, még egy régi oltár, Papok, más népnyelvével ajkukon; Ledönini ezt titáni munka volt bár: Elsők között küzdél a szent sikon; Es győztetek, harczolván lelkesedve, S a tudománynak nyelvünk már a nyelve. Jutalma is meglett küzdelmeidnek, Annak mit tettél ötven év alatt. Pár éve csak — volt egy magasztos ünuep, Melynek emléke mindig fönmarad. Kik tiszteltek, távolról összegyűltek, Hogy hallhassák ez ünnepen szavad, És hogy jelenlétükkel is leróják, Mivel tartoznak: tisztelet adóját. Pár éve — s most sírodnál gyűlnek össze, Nem látni mást, csak csüggedt arezokat. Eltávozál hát tőlünk miudörökre, Nem halljuk többé kedves hangodat? Ha letesznek a rideg, néma földbe Utánad semmi, semmi nem marad? öb, a ki mint te ugy élt s annyi évig: Annak hatása századokra érzik! Pápa, 1885. június 6. A veszteséget, mely a tudományos világotj a helybeli ev. ref. főiskolát ós városi közéletünket Bocsor István kir. tanácsos, történetíró, főiskolai tanár és városunk veterán polgárának folyó hó 3-án bekövetkezett halálával érte, hűen tükrözi vissza az általános részvét, melylyel a gyászesethire a közönség minden rétegében fogadtatott. A dunántúli ev. ref. egyházkerület, a pápai ref. főiskola tanári kara és ifjúsága a félszázadon túl lankadatlan buzgalommal működött és a tudomány fáklyáját magasan lobogtató kitűnő tanárt; Veszprém megye egyik volt orsz. képviselőjét; városunk egyik legtöbb sikerrel munkálkodott polgárát; a városi óvoda, polgári és rajziskola megalapítóját, — a pápai casinó volt elnökét, s legrégibb tagját, — a pápai takarékpénztár egyik úttörőjét, számos jótokon}

7 és közművelődési intézet áldozatkész pártfogóját gyászolja elhunyt jelesünkben. Harmad'félév előtt öröm között ünnepeltük meg az ötven éves munka diadalát, — és a jubiláló tanár érdemei elismeréséül clküldötte a korona fényes kitüntetését, — eljött a dunántúli ev. ref. egyházkerület s Veszprém vármegye küldöttsége , résztvett az örömünnepen a testvér ágost. ev. egyházkerület és a soproni főiskola küldöttsége, összcsereglettek az ünnepolt tanár tisztelői és volt tanítványai, — ott láttuk az ünneplők között a helybeli négy hitfelekezet képviselőit, a helybeli hatóság, az összes közművelődési és jótékony egyesületek küldötteit követve a városi és vidékbeli közönség lelkes ovációival, — s áthatva egy érzeBocsor István született Euyingen Veszprém megyében 1807-ik év október 18-án. Apja Bocsor Péter jó módú földműves volt. Szülői jó móddal levén megáldva, idősebb fiukat a gazdaság kezelésére maguk mellett otthon tartották, kisebbik fiukat, Istvánt pedig, — miután az elemi iskolát Bnyingen jó sikerrel elvégezte s a szomszédos Lajos-Komáromban egy kis „német szót" tanult, — arra szánták, hogy legyen belőle „belső ember." Ezen .szándéktól vezettetve, felhozták a szülők fiukat a pápai reformált collegiumba az 181í)-ik év őszén, hol grarnatistának vetetett fel — a testileg mint szellemileg szépen kifejlődött liu. A pápai collegiumban végezte a gymnasiuin 6 osztályát. A gymuasium bevégzése után az I83

s

/«-ik tanévre ugyanitt a felsőbb iskolai tanfolyamra lépett át és 6 éven keresztül hallgatta a philusophiai, lürténelmi s thcologiai tudományokat Márton Istvántól, Kdcléuyi Szabó Sándortól, Kocsi Sebestyén Istvántól; majd midőn 183í£-bcii a külön jogi tanfolyam Pápán megnyittatott, a hiányzott jogi tanfolyamot Zádor (Slettncr} Györgytől. Minden (anára előtt kőzkedvosségben és szeretetben állott kiváló szorgalma, jó felfogása, józan, komoly és szerény magaviselete miatt. Nem csak az iskolai teendőket végezte el pontosan, hanem a mellett figyelmet fordított oly ismeretek elsajátítására, melyek nem voltak iskolaUauuluiáuyok, mint a zene és a műveltebb európai élőnyelvek. Nem csak maga szerzett a BOCSOR ISTVÁN. lem: az őszinte tisztelet magasztos érzése által. — Ezen tiszteletből eredt kegyelet és szeretet kisérte az elhunytat egész életén át, ez vette körül ravatalát és ez kisérte örök nyughelyére. „Ha ennyi lelkesültség fog jövőben is emlékezetem fentartásában nyilvánulni, mint a mennyit e helyen most tapasztaltam, felnyílhatnak a poklok kapui, jöhet az enyészet egész tábora, bátran fogok vele szembeszállni. Mert ha a poralkotmányt elsöpörheti is, de e kegyeletet megdönteni nem fogja soha." Monda a jubiláns tanár üdvözlő tanítványaihoz. És igaza volt. — Porhüvelyét átadtuk az anyaföldnek, de áldott emlékezete megmarad utolsó leheletünkig és érdemei megörökítve lesznek a tudomány, a főiskola és városunk történetének évlapjarn zenében alapos képzettséget és gyakorlatot, hanem igyekezett annak tanulására barátai közül többeket megnyerni; ugy hogy sikerült neki már tanuló korában egy négy tagu ifjúsági zenekart összeállítani. Az 1831-ik év nyarán a tanulói pályát bevégezvén, a poéták praeceptorává választatott meg, mely állomását a cholera kiütése miatt novemberbe közepén foglalta el, addig pedig Pozsonyban a Fülöp családnál volt nevelő. Az 1831-től 1835-ik évig terjedő időt Bocsor Tstván a pápai ref. főiskolánál mint segéd és helyettes tanár fjiraeceplor el pracses} töltölte el, viselvén az akkori idők szokása cs iskolai rendszabályok szerint a könyvtárnoki, ellenőri (conlrascriba) és seniori hivatalokat és tanítván felváltva a mathesist, földrajzol, görög nyelvet, az öszhangzalos énekel és zenét. Mindezen hivatalokban való lelkiismeretes buzgalma cs pontossága, az előadóit tantárgyak kezelésénél felmutatott siker, arra bírták a főiskolai consistoriumul: hogy Bocsor Istvánt még mielőtt az 1835-ik év augusztushó 28-án seniorságál bevégezte volna, az aesthelica, francia nyelv és neveléstan rendes tanárává megválassza. Bocsor István a rendes tanárságot elfogadta , j de mielőtt székét elfoglalta volna, tudománya öregbítése és tapasztalatszerzés céljából a kUlföldi egyetemek látogatására indult.Elsőben a bécsi, utóbb a berlini egyetemen hallgatta szaktudományait. Lapw^jelea s^máljoz egy fél iv melléklet vau csatolva. Két évi külföldi utazás után, az 1837-ik év végén visszatért Pápára s itt elfoglalta rendes tanári állomását, azon különbséggel a tantárgyakra nézve, hogy az akkor történt tanár és lanrendváltozás miatt, a világtörténelemnek, statistikának, francia nyelvnek és neveléstannak előadását kellett átvennie. A három első tantárgyat szaktantárgyéul meg is tartotta egész mai napig, a két utóbbit azonban a jogakadémiának 1860-ban történi újra felállításánál a magyar jogtörténelem és magyar közjog tanításával cseréié fel. Midőn Bocsor Islván a tanári pályára lépett a (anitáa nyelve a főiskolában egészen latin volt, de a magyar nemzeti szellemnek az 1837,-iki országgyűlés után beállott ébredése a latin nyelvet lassankint kiszorította az egyes tanszékekről. Edelényi Szabó Sándor után Bocsor István átvévén a világtörténelem tanítását a pápai főiskolában az 1837-ik évben, magyar nyelven kezdé meg előadásait s fejtegeté a franczia forradalom irány eszméit. Ezeu eszmék megragadták és lelkesítették a 'tanfolyam hallgatóit; a tanórákra vonzották az egész tanulóság közül azokat, kik komolyabb gondolkodásúak voltak s az ujabh szellem ébredésének hatása alatt állottak, de oda vonzották Pápa város értelmesebb és hazafiasabb közönségét is; ugy hogy ezen újkori történelmi előadások alatt a hallgatóság befogadására nem volt elég a collégium nagy terme: hanem a hallgatóknak nagy része kinn a folyosón, sőt a nyitott ablakok előtt állott H áhítattal szívta magába „az élet mesterének" mondott tudománynak, az ékes szóló ajkakról folyó, uemzeti létünk s jövőnk iránt önbizalmat keltő igéit. — Ezen igék nem csak a fülűek lettek mondva, áthatolták azok ugy a tanuló ifjúság, mint a hallgató városi polgárok kebelét, s ott gyökeret verve, alapjául szolgáltak későbben a szabadabb eszmékérti lelkesedés és önfeláldozó hazafiasság több kiváló nyilvánulásaiuak. Ezen igék hatásának tulajdonitható, azon 11 agy lelkesedés, melylyel a pápai főiskola ifjúsága az 1848-ik évi mozgató eszméket s azokkal együtt a haza s nemzet ügyét felkarolta; ennek tulajdonitható, hogy a vidéki főiskolák növendékei közül a pápai tanulók jelentkeztek legelőször önkéntesekül az 1-ső és 2dik honvédzá8zlóaljba. Tanúsítja ezt azon körülmény, hogj

r midőn mint leendő honvéd önkéntesek a főiskolától ez ifjúk bucsut vettek: nemzeti zászlóval a llákóczy-induló és Marseillaise hangjai mellett mentek elbúcsúzni Bocsor István tanárjukhoz és megfogadták, hogy azon eszmékért, miket tőle hallottak, mindenkor készek verőket ontani. Fájdalom ! töbhen a szabadságharezban el is vérzettek. Bocsor Istvánt, kiváló tanítási képességéért, alapos tudományáért, egyszerű, nyílt jelleméért, kiváló becsületességéért, őszinte jóakaratáért, művelt modoráért, ugy tanítványai, mint tanártársai, sőt a pápai főiskolának minden elöljárói és pártfogói kiválóan szerették, tisztelték és becsülték; s azon időre, mit az ő vezetése alatt, vagy az ő társaságában, vagy az ó' házánál töltöttek el, mindig a legőszintébb örömmel emlékeznek. A bölcsészeti osztályokban való történelem tanításon kivül, az utóbbi időben Bocsor István kiváló tevékenységet fejtett ki a pápai jogacadémián is. Tanári hivatásának pontos és lelkiismeretes betöltése által az oktatásügy terén szerzett érdemeinél, nem kisebbek Bocsor Istvánnak azon érdemei, melyeket az irodalom terén szerzett. Már ifjú korában 1831—33-ben jelentek meg csinos költeményei a bécsi „Sokfélében." Ugyanezen időben készítette tanítványai számára, a magyar verstant, költészettaut, és költészet történetét: a mely műve, bár ezen időben úttörő munkának lett volna tekinthető, kéziratban maradt: mivel egy évi poesis praeceptorság után, más tudományágak müvelésére fordította munkaerejét. Nyomtatásban először megjelent önálló munkája volt „Franczia nyelvtan" I-8Ó és Il-ik évfolyam két kötetben 1839-ben és 1840-ben. mely mű azon időben, midőn Zákány franczia nyelvtanán kivül más magyar nyelvtan alig volt ismeretes, nagy hiányt pótolt. A tanulók szükségletének megfelelőleg új latin nyelvtanokat is készített. Igy jelent meg nyomtatásban 1839-ben „Latin nyelvtan" az I-ső folyam lépcsőnkénti gyakorlatokkal, mely magában foglalja a a latin grammatikát; 1841-ben „Latin Nyelvtan" Il-dik folyama, mely magában foglalja a latin szószármaztatást és szókötés elemeit; 1843-ban „Latin Nyelvtan" Ill-ik folyama, mely magában foglalja a latin szókötést az ornata eintaiissal együtt. Ezeu munkák mind magyarnyelven, egyszeiü világos irmoddal, szoros rendszerességgel s rövidséggel, kellő gyakorlati olvasmányokkal ellátva vannak szerkesztve. Hogy mily használható cs célszerű kézikönyvek, eléggé tanúsítja az, miszerint az I-ső folyam 5, a 11-ik folyam 3, a 111-ik folyam két kiadást ért. Hogy az ujabb gymnasiuuii oktatási iránynak megfelelőleg a gymnasiumban a reál tudományok is kellőleg tanitassanak, ezekből szintén kézikönyvre volt szükség. E szükség érzete által ösztönöztetve irta Bocsor István 1. „Számvetési kézikönyvéi" magán és nagyobb iskolákbaui használatra \ kötetben 1843-b an 23 t