Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-05-31
IVlegj elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak cl. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények alap SZER K h i v a tat ú h a (0 - k o 11 éy i u tu é p ü lel) küldendők. Előfizetési dijalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt £0 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után jr kr, nyilttérben 25 krajczárral számítóinak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak* s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. főiskola n y 0 m d áj a) küldendők. P^ápa város hatóságának és több pápai, s papavidéki egyesületnek h i v a t a I o s k ö z I ö n y e. Pápa 18S5. május 30. Naponta olvasunk megrenditő tüzesetekről. Nem elég egy elemi csapás, utána egy másik, a fagy. Hátra vannak még a jégesők, a remények teljes megszűntétől, ezek a kiábrándító megfagyott égi átkok. Ezen elemi csapások, s az ezek által vallott károk ellensúlyozására az emberi társadalom gondoskodott oly intézményekről, meryek rögtöni kártérítéssel egyeseket az elpusztulástól is megmenthetnek. Ezen intézmények a biztositó társulatok. Társadalmi intézményeink közt valóban alig van, mely életrevalósága által és elvitázhatlan hasznossága mellett oly kevéssé volna megértve és alkalmazásba véve, mint a biztositás intézménye, vagyis az úgynevezett biztositó társulatok. Igaz, hogy merültek e téren is föl visszaélések, mint minden, s különösen pénzzel manipuláló társaságok életében, de ha ezt vesszük csupán figyelembe, akkor vagyonunkat sohasem bizhatjuk más kezelésére és pénzünkről soha sem vehetjük le tiz körmünket, mert hiszen csak mi lehetünk hű gazdái s őrei tulajdonunknak. E körülményt azért emiitjük föl, mert legfőkép ebben látjuk rejleni az okot, a miért sokan tartózkodnak a biztositás fölhasználásától, holott nem gondolják meg, mikép bizonyos mérvű bizalom s hitel' nélkül összeroskad minden üzleti élet, minden kamatoztatás, össze az egész ipar ós kereskedelem, mely utóbbiak jelenlegi szomorú pangásának okát is csak itt lehet keresnünk, s végre e nélkül összedőlnek az államok, leapad a legnag3 r obb pénztőke és lassankint csak egy lépés togja elválasztani sok ezer éves czivilizácziónkat a nomád, vad, természetes, ős állapotoktól. De nem állambölcseleti elvekről akar-1 Eltekintve tehát a hitel és bizalom ván itt szóllani, megjegyezzük továbbá, 1 itynemü fennforgásától, határozottan ki hogy a hitel ós üzleti bizalom hiánya j merjük mondani ismételve, hogy azon ,| csak kezdetleges viszonyok között létez- j szembeszökő arány, mely szerint min' hetik és csak kevéssé körültekintő egyé- j den más államban a mienkhez képest nek privilégiumát képezheti, mert erre j a biztositás ügye áll, nem máshonnan nézve ott áll a garancziák minősége s azokból Ítélhet a vizsgálódó értelem és ered, minthogy nálunk sokkal kevésbbé van megértve ez intézmény, mint bárkülönbséget fog tudni tenni arra nézve, | mely más államban, mely magát czivihogy hol és hol nem állhat szilárd ala- | lizáítnak nevezi és nevezheti, pon valamely pénzüzelem. Igy például j Ennek okát mi röviden ismét és isazt tapasztaltuk mindenkoron, hogy az mét faji jellemünkben véljük rejleni egyug3 r nevozett bukások valamely pénzintézetnél, legyen az akár takarékpénztár, sohasem ez intézet hosszasabb fenállása közben, de rendszerint egy-két évi működés után következtek be. Az e tapasztalati tényeket ismerők tehát már ebből is vonhatnak helyes következtetést és részt, mig másrészt az iskolában kezdődő gazdasági szakoktatás hiányosságában, melyet a házi nevelés ép ugy kevés figyelemre méltat, holott ebben rejlik minden nemzedék valódi életereje, bizonysága, megelégedése. Terjeszteni kell tehát a biztositó inválasztani fognak tudni az intézetek tézmények eszméjét; mert ezekbon köközt, melyekkel bárminemű pénzüzelembe 1 zös vagyonos erő van összegyűjtve, meakarnak bocsátkozni. Ezenkivül azok, kik lyek által az egyes sújtottak a végpusza helyi viszonyokat és egyéneket csak | Mástól mentetnek meg. kevéssé is figyelmök tárgyává teszik, szin- j _________ tén elég tájékozást menthetnek az ily intézetek ólén álló egyének erkölcsi és anyagi garancziájára nézve. A választmányi, bizottsági, ós igazgatósági képviselők és szakférfiak nevei mindig elég ismeretesek arra nézve, hogy azokat akár | Zíl ta az, hogy a vadászat jövedelmező nemzet kisebb, akár nagyobb S teljes bizodal- I gazdászati,tényezővé váljék s e végből tüzetes , . ,,, , „,„ intézkedéseket tartalmaz az iránt, hogy egyrészmunkra is méltóknak, vagy nem méltók- t ... , , , „, , • , , ' OJ rol a vadak kellu kíméletben reszesittessenek s nak tarthassuk. Mindenesetre — és ezt más vésn v o\, hogy a vadászat tulajdonosainak jonera csupán hazafisági szempontból, mert j ga i megóvassanak. 8343 ^. ggJ Veszprém vármegye alispáni hivatalától. A járások szolgabiráinak és rendezett tanácsú városok polgármestereinek. A vadászatról szólló 1883. XX. t. cz. czélvagyonunkat puszta szempontokból nem koczkáztathatjuk — óvakodnunk kell oly intézetektől, meryek teljesen, vagy nagyobbára külföldi és ennélfogva kevésbé ismerhető pénzemberek és bizalmi férfiak neveivel képezik a garancziát. Óvakodnunk kell már csak azért is, mert nemzetgazdászatilag valljuk kárát ennek, a mennyiben idegen tőkét kamatoztatunk, holott a forgalom a hazai tökének nyújt tisztességes fennáUhatást ós hazai kezelőknek ad érdemlett exisztencziát. Sajnos azonban, hogy daczára a törvény intézkedéseinek — az óhajtott cél még mindeddig elérve nem lett, s különösen sok oldalról emelkednek panaszok az iránt, hogy az idézett törvénycikknek az ebekre vonatkozó intézkedései általában figyelmen kivül hagyatnak, a minek a következménye az, hogy a vad, az ebek által való folytonos nyugtalauításnak kitéve levén, — kellően nem szaporodhatik. Mivel tehát, az 1S83. XX. t. cz. 16. §-a szerint, a- vadászatra jogosítottakon kivül senkinek sem szabad a vadászati területre bármi fajú ebeket becsátaui; kivétetnek csak a nyáj őrök, kik azonban kötelesek ebeik nyakára oly nehezéket függeszteni, mely első lábaik térdein alul 3 centiméternyi távolságra lógg alá; — ezennel jelen rendeletnek kézbesítési iv mellett való közlése mellett utasíttatni rendelem az összes községek biráit, s általuk a községek elöljáróit, valamint a mezei felügyeletre hivatott személyzetet, hogy az ebeket, a község határában figyelemmel kisérjék, s mindazokat, a kik ebeiket a mezőre magukkal viszik, viaamint a pásztorokat, a kik a fönt érintett rendelkezést meg nem tartják, a községi bíróhoz, rendőrkapitányhoz bejelenteni kötelességüknek ismerjék. Az iránt pedig, hogy a mezei felügyelettel megbízott személyzet ebbeli kötelességét teljesítse is, — hogy továbbá a községi birák, a mezei felügyelettel megbízott személyzet részéről hozzájuk bejelentett törvényszegőket, a járási szolgabírónak megbüntetés végett bejelentsék, a községek biráit felelőssé teszem és kijelentem, hogy mindazon községek birái ellen, a kik ellen a jövőben panaszok merülnek fel az iránt, hogy az 1883. XX. t. cz. az ebekre vonatkozó intézkedéseit nem tartatják meg, nem ellenőrizik, illetőleg a törvényszegőket a járási szolgabírónak fol nem jelentik,' fegyelmi uton egész szigorral fogok eljárni. — Elvárom továbbá a járások szolgabiráitól cs a városi rendőrkapitányoktól, hogy a hozzájuk följelentett törvényszegők ellen, az idézett t. cz. 32. § értelmében egész szigorral járjanak el. Végül utasítom a cimet, miszerint ezen rendeletem tartalmát, a községekben szokásos módon s különösen a pásztorok előtt tétesse közhírré. Veszprém, 1885. évi május hó 18-án. alispán helyett m. főjegyző. A eleve cser* vi elélci gascd.als.öx'* elixölténelv. évi jelentése. Tisztelt közgyűlés ! Ma harmadszor van szerencséin gazdakörünk működéseió'I évi jelentésemet beadni.— Ez alkalommal eltérek előbbi szokásomtól s jelentésemet lehető rövidre szabom. Teszem ezt azért, mert a tisztelt közgyűlés becses ügyeimét, tekintve a ma végzendő számos, fontos tárgyat, nein akarom hosszasan igénybe venni. Az 1884-ik év sem mult el a nélkül, hogy gazdakörünk magáról életjelt ne adott volna és működésével maradandó emléket ne hagyott volna fenn tagjai számára. Sőt az előző év szeptember hó 28— 29-én Devecserben rendezett kiállításaival és vásáTÁRCZA. RÓZSA REGE. A sivatag rózsáról álmodott, És sivatagról — ki hinné? — a rózsa; De a mi ennél még sokkal bohóbb: A sors szeszélye őket összehozta. Es mi történt ? mi is történhetett ? Pár forró csók! s meghalt a drága rózsa; Hervadtán hullt le gyönge levele, És porait a Számum széttaposta. S ti hiszitek: itt vége a regének, S a többi rózsák okultak szegények ? Kutassátok csak gonddal sorra őket, S fogtok találni köztük szenvedőket, Fogtok s pedig a legszebbek között, Kiket a regg is álmában köszönt, Félénken érint a lágy napsugár, Köztük a szellő elfogulva jár, S zománcukon a harmat is remeg, Oly bűbájosok, oly gyöngédedek. Ezeknek hogyha lelkét értenétek, S ismernétek a szin- s illat-beszédet Megtudnátok, hogy az a bús rege: Egyetlen álmuk, éltük mindene! Emlékezzünk régiekről. — Vathay Ferencz prózai művei. — Véletlenül egy könyv került a kezembe. A könyv czime a következő: » Régiség búvár. Kiadta Ponori Thewrewk Józlsef. Első.kötet — második füzet — Vathay Ferencz Próza müvei«. — A könyv nyomatott Pozsonyban Schmid Antalnál 1838. A czimlap belső felén ez a jelige olvasható : »Hantjain a múltnak rejtett bimbókra találni.« Ajánlva van: »Méltóságos Végvezekényi Báró Baldácsi Antal urnák, több vármegyék előkelő táblabirájának ö nagyságának, a haza s emberszeretettöl lángoló müveit lelkű s nemes szivü férfiúnak, minden jó, szép, dicső, buzgó kedvelőjének, az anyanyelv, nemzeti ipar, honi haladás áldozattevő előmozdítójának.« Az olvasóhoz irt előszóban — Baldácsi Antal érdemeinek méltatása után, megjegyzi a kiadó, hogy »Ennek az érdemteljes férfiúnak bőkezűsége segité Régiség búvár czimü gyűjteményem I. kötete ezen füzetének közrebocsátását, mely Vathay Ferencz kéziratainak második osztályát, Próza müveit foglalja magában.« Alább igy szól: »Ugyan ö parancsolá, hogy a betűről betűre s vonásról vonásra nyomandó régi textus átellenébe az olvasó iránti kedvézésböl a mai helyes irás szerint szerkesztett uj, hü textust mellekeljek.« A könyv 7 főrészre van osztva, melyekben Vathay Ferencz igen érdekesen irja le: családi származását, rokoni öszzeköttetéseit s viszontagságos életét a harczias időkben, születé* sétöl 1568-tól Konstantinápolyi fogságáig 1605-ig. A próza müvek második füzete igy kezdődik: »Következik az én jobbátyám Vathay Ferencznek, az atyám és magam életeknek minden á.Ilapotjokrul való históriaképen megirás, és az én születésemtül fogván minden életemben való forgandóságomnak rövideden elöszámlálása,« Ezúttal mellőzve az érdekes és vonzó elöadásu leirás legnagyobbrészét, csupán Pápa városa és vidékére vonatkozó feljegyzéseket szándékozom jelen czikkemben a tisztelt olvasónak bemutatni, — annál is inkább; mert az érdekes könyv némely helynevek eredetére nézve felvilágositást ad, s a város és vidék történetéhez, adatokkal szolgál. A 3-dik rész 9-dik pontjának czime: »Papa vészese.« »Azonban pedig Győr elveszvén, és Pápát is pusztán hagyván a magyarok és németek is benne levén, kiben Turki Farkas kapitányképen volt, az én vági jószágom is mind elpusztulván Rábaközzel, de égéstől mégis a vági falu megmaradván, maradtanak meg a kastélyban mégis az én ispánom, szolgáim, és futott szegénység, mely fold akkorban minemű szörnyűségben volt és mind az egész Rába belső fél mind Bécsig, és rémülésben, nincs, azt ki megírhatná.« A következő pontokban leírja Vathay a Győrből szétfutott katonaság összegyűjtését s Mátyás herczeg által Óvárba rendelését, óvári lakását, hol hadnagyi rangot nyert s megjegyzi, hogy »eletemet, mondom, kedvemre élém, igaz ifjú legénynek módja szerint, jó szolgáim, lovaim és agaraim jók levén.« Leírva Óvár elhagyásának okát, Óvárból kimenését, sárvári szerződését, következik a 8'dik pont: sPápának megvétele s ott való lakásom.« »Nem sokat lakhatván azért Sárvárott, ugyan azon esztendőben lén megszállása Pápának a törökre szegény Schvartzenbergtül, a mely helyt az ur Isten keresztyén kézbe adván ugyan 1597. esztendőben, augusztus hónapban, lén nekünk a sárvári hadnak, az az 400 lovasnak és 500 gyalog hajdúknak odk rendelésünk, főkapitányunk levén azon megírj Maróthi Mihaly.« sjsmét második esztendőben, az az 1598ban lén táborba szállásunk^ a holott októberben ismét Palotát, Beszprémet, Tihanyt, Vásonyt és Gesztest egyszersmind való utunkban megvénk, holott ismét én maradék az én hadnagyságombeliekkel és ismét 50 lovas katonákkal Beszprémben, elég puszta és sjsük levén mind ló eleségbül s mind egyébbül akon helynek is kapitánya levén mind Pápávalj egyetemben Maróthi szegeny.« ! A negyedik részben első házasságát s menyegzőjét szépen leírva, következik a 4-dik rész 3-ik dik pontja: »Nagy kárvallásaim.« »Mivel pedig e közben a beszprémi kapitányságot a fejedelem elvevén Maróthitól, adta vala egy gróf Tóbiás nevü főembernek, a ki engem kért vala mellette maradnom a vice kapitányságnak tisztében; nem sok ideje levén házasságomnak , Beszprémbül hazaküldém Vágra füvelni a lovaimat, hagyván vagy négy paripámat szolgáimmal Beszprémben. A mely időközben felmenvén mint 600 tatár Rábaköznek és az egész Pápócz vidékének elrablására, az én lovaimat is, mint szegény feleségemnek jó hat szekeres lovaival és a magam 4 szekeres lovával és egy fölovammal s paripákkal, az az 17 lovamat, 8 ökrömet elvivén, 3 szolgámat levágván, a mezőről vitték mind el, sok több falut a Kernen es alatt elrabolván.« »Mely kárvallásimat mikoron meghallottam volna Beszprémben, indulék haza, noha nem vala otthon a kapitány, a helyt jó módjával hagyván, ugy hogy 7 napra meg visszatérek, holott mikor szegény feleségemet Ladonyban találtam volna, kárunkat egymás szerelmeiért elfelejtetik, egymást vigasztalván, egymás életét csak kívánjuk vala.« »A holott nem mervén sokat késnem, indulék be Beszprémbe, szegény feleségem Mihályig kisérvén júniusnak első napján.« »Pápán a francziáktul való rabságom iratik.« 3>Mely utamban mentemben érkezem Pápa eleibe, holott mikoron beakartam volna szegény Maróthi urammal való néhány szómra, mivel este felé vala, mennem, a trancziák nem bocsátanak be, hanem a bástyáról izenék be szegény Maróthinak, kéretvén: megbocsásson, mert nem bocsátnak be a francziák, sőt abban semmit nem tudtam volt, hogy az áruló francziák már ő magát őrizet alá vetvén, az egész vitézlő népet fegyverüktől megfosztatták volt és a törököknek Pápát megígérték volt, etc.«. 22
