Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-01-18
zették. E körülmény még jobban elzsibbasztotta casinónk tett erejét. Ez óta nem igen tett egyebet, mint letelvén a Zichy-ház iránti szerződés, szállást keresett; majd a GriíTbe, majd a Griffel közösen a Bermüllerféle házba hurczolkodott; a hurczolkodásban sokat szenvedett könyvtárát, melyet különben is nagyon megnyirbált 1851-ben az akkori kormány, rendeztette; ä megrongált bútorokat ismét részvények kibocsátásával javíttatta; ellátását majd a griffl vendéglős, majd házi kezelés által eszközöltette; mig nem végre 1865 óta a Grifftöl elkülönített Bermüllerházban telepedett meg, s ellátását egy fogadott vendéglősre bizta. Igy és e házban van mai napig. A 6'0-as év jobbra forditá hazánk szenvedő állapotát: jobbra fordult hát egyletünk senyvedése is. A társas élet ismét felpezsdült, a társadalmi körök ismét megmozdultak, s köztük casinónk élénkebb tevékenységre szökkent fel. Szellemileg anyagilag erősbülvén, ha nem is a 48-i, dé legalább a 48 előtti munkásságra tért ismét vissza, minden nemzetit pártfogolt, minden jót; szépet szárnya alá vett, s az alkotmányos szabadságnak ismét élénk gyúpontjává tette magát. A magyar academia palotájára 145,— a budai népszínházra 20 frtot küldött. A Kisfaludy társaságnak, az új iparegyletnek, a történelmi társulatnak részvényes tagja lett; az országos müegyletre s pesti testgyakorló intézetre újabb részvényeket irt alá és vásárolt; a Kazinczy alapra 146 frtot gyűjtött; a honvéd rokkantak menházára aláírást nyitott. — Emberbaráti szeretetétől indíttatva az alföldi ínségesek fölsegélésére, miután már előbb 160 frtot gyűjtött, most beküldött kézi munkákból sorsjátékot rendezett, s ennek jövedelmével — ha jól emlékezem, 1000 forinton felül — tetemesen enyhítette az éhhalállal küzdök állapotát. Az innen megmaradt sorsjegyek és darabok újra kijátszásával a helybeli szegények segélyezésére a városnál alapitványt tett, söt az ismét fenmaradt darabok elárverezésével bejött összeget a szegényeknek újra kiosztatta. A helybeli tébolydára 85 frtot adományozott, s a pápai tüzkárosultakat 120—130 írttal segélyezte. Adózott a kegyeletnek is. Gróf Széchenyi István halálakor gyászt Öltött, annak casinónkban függő képét gyászfátyollal bevonatta, az értté tartott gyászistentiszteleteken testületileg megjelent, Czenkre küldöttséget menesztett, s a nagy hazafi érdemeit jegyzőkönyvében megörökittette. Teleki és Deák halála alkalmával gyászlobogót tűzött ki s Gr. Battyányi Lajos országosan emelendő szobrára aláírást nyitott. A maga szellemi culturájára is gondolván, könyvek szerzésére most kétszeres figyelmet fordított, mi által lön, hogy a régibb 600 kötet, 1866-ban 1746 kötetre, 1875-ben több mint 2000 kötetre szaporodott, mely szám ma már nem messze lehet a harmadfélezertöl. A 61 utáni provisorium megakasztotta ugyan egy időre e szép elöhaladást, mert a helybeli katonai parancsnokság följelentése folytán hihetőleg ismét politikai okokból felsőbb helyen az egylet feloszlatása lön elrendelve; de mit rólunk az ismét mozogni kezdő magyarországi szellem csak hamar elhárított; söt az 1867-iki kibékülés folytán visszaállított 48-iki jogállapot kasinónkat 1868-ban mint 20 évvel ezelőtt ismét a polgári körreli egyesülés megkísérlésére vezette. De az egyesülést a kör azon válaszával, mely ne hogy a kör democralicus elveit feladja, az egyesülést lehetlennek nyilvánitá, meghiúsította, s a democratíának maga részére vindicált kizárólagosságával mai napig meghiúsítva tartja. íme t. tagtársaim! az állam és társodalom egymásrai befolyása ennyire emelte ismét 1860 óta casinónk tevékenységét! D° hűtlen lennék a történelmi igazsághoz, ha ezen emelkedésnek másik factorát emlitetlenül hagynám. E factor volt Gróf Esterházy Pál, casinónknak 1860-tól 1877-ig, tehát 17 éven keresztül volt főigazgatója. Mit tett ö anyagi áldozataival, melyek a mondott időn át majd 2000 forintra mentek? mit tett ö szállásunk és kertünk előnyös birhatására nézve ? mily szeretettel gondoskodott még külföldön is casinónk anyagi helyzetéről ? jegyzökönyveink eléggé mutatják. De, a mi előttem nagyobb, mi jó indulat élt ö benne, mi vonzalom vezette őt, mily buzgalom lelkesítette keblét casinónk ügyei iránt? megmondhatják a maga mellé sokszor Összehívott magánkörök, melyekben nekem is mint vele együtt több ideig volt aligazgatónak egy kis hely jutott, s igy az itt nyilvánított jóakaratról élö tanuúl szólhatok fel. Azon kegyeletes részvét hát, melyet casinónk főigazgatója halálakor a családhoz intézett részvét Írásával, a gyászravatalra tett koszorújával, a temetésen testületileg, söt a távoli sírboltnál tömegesen megjelenésével kimutatott, nem volt érdemtelennek hozott áldozat. És hogy ez elismerés nem csupán külső tüntetés, és hogy az én itt mondott szavaim nem csupán, üres szóbeszéd; azt ma is, 7 év múlva is, félszázados örömünnepén is beakarja bizonyítani egyletünk. Több buzgó s az érdemet tisztelő tagjai ennek Gróf Esterházy Pálnak arczképét lefestették, s azt maradandó emlék gyanánt megőrzés végett az egyletnek ajándékozták. íme bemutatom e most már leleplezett diszes arczképét. Tisztelt egyesület, ez arczkép, de még jobban a kegyelet, mely ez arczkép létrehozásában nyilvánul, felmentenek engemet minden további dicsbeszédtöl. Mert ha én akármi ékesszólló nyelven elmondanám is, hogy Gróf Esterházy Pált születésétől— 1805-től haláláig — 1877-ig szüleitől Gróf Esterházy Miklóstól és De Roison örgrófnötöl örökölt szivjóság, emberszeretet és benső szilárd vallásosság jellemezte, — ha elmondanám, hogy öt lovagias modora a magyar aristocratia díszévé, leereszkedése a közép- és néposztály kedvencévé kente fel, — ha elmondanám, hogy külföldről hazatérvén minő szeretettel karolta fel hazája ingó ügyeit, s 1848-ban mint a komárommegyei nemzetörségnek parancsrancsnoka, később a 18-dik honvédzászlóalj élén a harkályi, nyárasdi, érsekújvári csatákban minő elszántsággal harczolt, — ha elmondanám, hogy érdemei elismeréséül korább Guyon, később Görgey e szavakkal tűzte mellére a kitüntetés jelvényét: „ily bátor és vitéz törzstiszt kitüntetését, személyesen eszközölhetni, csak szerencse rám nézve," — ha elmondanám, hogy az internálástól megszabadulván a politikai téren nyilvánított szabadelvüségével minő népszerűséget szerzett a hazában, — ha elmondanám, hogy egész életpályáján keresztül gyakorolt jótékonyságával minő hálára kötelezte le uradalmai, városa, hazája szegényeit, — ha, mondom, mindezeket, de még más tetteit elsorolnám is, szavaim nem fejezhetnének ki többet, nagyobbat, magasztalóbbat, mint ez arczkép által megörökített hála, kegyelet és tisztelet. Azért csak e pár szóval üdvözlöm : Legyen áldott emlékezete! Nem sok az, a mit casinónk hátralevő 7 A német nemzetnek egész irodalma van már a madárvédelemről. Brehm, Rossmaessler, Russ kelt védelmükre s nem eredménytelenül. Hisz Németország északi részében éneklő madarakat vásárra vinni nem szabad. Reámutattak ők a madárvédelem nemzetgazdasági fontosságára, s igy szüntették meg — legalább részben — Olaszország felső részében azt a lelketlen szokást, mely szerint a hasznos madárkák millióit pusztították, fogták el vándorlási utjok közben ! Gloger a német hölgyekhez intézett felhívást s kérte őket, vennék védelmükbe szegénykéket. A német trónörökösné maga épített költő ládikákat kis zenészeink számára és példáját követték a német birodalom hölgyei. ^ Flórencben Olaszország és Ausztria megbízottai értekeztek a madárvédelem ügyében, s a svédek Gothenburgban : „Smae foglarnas vaener" {„madarak pajtásai") név alatt madárvédelemre alakítottak társaságot, több ezer taggal, mely a kis szárnyasok védelmére hívja fel valamenynyi ország lakóit „a jeges tenger partjaitól, a pálmák hazájáig!" Nálunk a derék magyar ornithologus, a jeles Lázár Kálmán gróf, — a ki a boldogult Brehmmel váltott kongenialitást , s volt vele testi lelki barátságban, — a madarak leirója és lelkes pártolója. Úgyde vannak mások is, kik védelmükbe vették őket, s még sokan, igen sokan vannak, kik ezt tehetnék! . . . Sok nemes érzés fakad a női szívben és e nemes szivüségböl miért ne jusson része a szegény madárkáknak, „a dal és világosság gyermekeinek is ?" . . . A magyar hölgyek, minden jónak és szépnek lelkes művelői, tudom szintén megkönyörülnek a madarakon. Ha barátságos körben ülve beszélgetnek a világ soráról, kékesvörös láng öleli a szamovár rácsát vagy sustorog a rözse a zöldszemü kályha torkában, pörög a rokka s szövi fonállá a szöszös kenderkócot és a kis cinege megkopogtatja az ablaktáblát: ereszszétek be a kis madarat! Nálunk most indult meg az állatvédés ügye. Szük határok között mozog, de halad biztos léptekkel! Az állatvédő egyesület fiókjai alakulófélben vannak a vidéken is. Hazánk lelkes hölgyeit kérjük mi is, alakítsanak minden községben, faluban és városban egyaránt, efajta társulatokat és vegyék oltalmukba a madarakat! Az egylet tagjai pedig söpörgessék el a havat és vessenek felváltva a szabad természet szárnyasainak kis eledelt. Oda szoknak ök már előleg fejében is s kedves dalukkal jutalmazzák a gondozást. Hiszen nem olyan követelök ök, konyhahulladékkal, kis törekkel, gabnaaljjal vagy ocsuval beérik a szegénykék! A költő is elmondja helyettük: Csip, csép ! Csíp, csép! Nekem nem kell nagy élelem. Csak egy kis elhullt buzaszem. A vetések és rétek zöldje bujább lesz, virulóbb a lomb- és tűlevelű erdő. S végig csengoong majd kora tavaszszal az andalító dal az erdő méhen, s merengő lélekkel Hallgatunk a cser tövében. Félig alva félig ébren Ábrándozva ifjú szívvel .... A madárdal ez, mely leikünkhöz szól, fogva is tartja. Repessen lelkünk nagy örömében, keseregjen szivünk mély fájdalmában és gördüljön szemünkből az a ragyogó vízcsepp, az emberiség szentelt vize: a köny, szegénykéket szeretnünk kell örömünkben, bánatunkban egyaránt. Nem humanizmus ez, hanem kötelesség. Könyörüljünk a kis didergőkön. évéről mondani lehet. Itt is Gróf Esterházy Pál utónyomai szerepelnek. Neki casinónk iránti legutolsó érdeme az volt, hogy örököst hagyott hátra, ki atyja nyomdokait követve adományaival hü fentartója, szives indulatával hü pártolója egyletünknek. Ez atyjához méltó fiú főigazgatósága alatt áll 7 év óta casinónk, s szokott módon, csendben, békében, de néha a lanyha érdeklődés vagy az antisemitismusi gyanú zátonyai között közködve éli le életének 3-dik, s ez idő szerint utolsó stádiumát. Sajátságos, hogy e stádiumok fordulataiban a 4-es szám minő szerepet játszott? Az első 1834-nél kezdődött; a 2-dik 1854ben végződött; a 3-dikat 1884 zárta be. A 34diki tagok a casinót megalapították; az 54-ikiek újra megteremtették; a 84-ikiek megjubilálták. Szerepel e még életében egy vagy több 4-es szám ? a jövendő titka. Szenteljünk még egy perczet az emlékezetnek. Casinónk bátran számithat évenkint 120, tehát 50 éven át 6000 tagot. Ha fölvesszük, hogy a 120 évi tagnak csak egy ötöde volt új és mindig változó egyén, akkor is J50 év alatt legalább 1200—1300 külön egyén vett részt a casinó élveiben. Ez 1300 külön egyénnek fele, tehát legalább 6—7 száz tag elhalt, s többé köztünk nincsenek. Nem azért hozom ez|t fel, hogy többeknek tán behegedt sebeit újra felvájjam, mert bizony nem kevesen lehetnek köztünk, kik az elhunyt tagokban atyjukat, férjüket, fiúkat, testvérüket, rokonukat, barátjukat gyászolják. Nem is azért, hogy egyiptomi múmiákként fájdalmas reminiscentiákkal rakjam meg az örömünnep asztalait ; hanem azért, hogy, mivel múltakról van szó, ezek közt ne felejtsük el az elhunytak szellemeiről való édes megemlékezéssel a hála, a kötelesség és kegyelet adóját leróni. Éljen azért közöttünk örökké és felejthetlenül az elhunyt tagok emlékezete! íme tisztelt tagtársaim! ez az a keret, melybe casinónk múltját leginkább szellemi irányában röviden összefoglalhatjuk. Kisszerű e mult és csekély érdekű; de ránk nézve mégis nem kisjelentöségü. Ha egyletünk a múlt 50 év alatt 50,000 forintért 6000 tagnak tudott nyújtani szellemi és anyagi élvezetet; ha több százakat áldozni birt a műveltség többféle ágainak emelésére : ha kész szívvel nyújtott kezet, hol segíteni kellett: nem győzhet e mind ez meg bennünket, hogy tán nem hasztalan volt a 6000 tag egyesülése ? hogy tán nem hasztalanul folyt le a félszázados élet? hogy tán a mult idők nem haszontalanul lettek elföcsérelve? — De a jövőre is tanúságot meríthetünk a múltból. A mult a jövő magva, a jövő a mult szülötte, a befolyás hát, mit egymásra gyakorolnak, mellőzhetetlen. Casinónk múltja az állam és társadalom összeszövödésénél fogva karöltve járt a hazai viszonyokkal; jövője sem szakaszthatja el magát egészen azoktól. Keresztül ment ez, mint az állam az aristocratián, keresztül ment a democratián, keresztül ment az absolutismuson, s most egy új alkotmányosság küszöbére lépett át. Ez ujabb viszonyok között számolnia kell casinónknak az uj társadalommal, számolnia kell az abban fel-felmerülö mozgalmakkal, de számolnia kell a küzdelmekkel, melyek az állam és társadalom között az uj aerában megnyilottak. Némelyek szerint mindent a társadalomtól kell várni. Mások szerint csak az állami központosítás boldogíthat, azért a társadalmi particularitások egy összefogó! államhatalomba olvasztandók. Panaszt hallunk egyrészről, hogy az állam mindent a társadalomra tol, s nem akar segíteni bajain, másrészről, hagy az állam mindent magához ragad, a társadalomtól mindent elrabol s nem akar annak semmi mozgást engedni. A két irány ez ellentétes hullámzásai között a casinóftak minden esetre a társadalmi hasisra kell állani, az levén különben is mint egyesületnek feladata, hogy maga egyesitett erejével, nem pedig mindent az államtól várva, teremtse meg mind azt, mi közvetlenül a maga, de közvetve a haza jólétének emelését eredményezi. Mert virágzó status csak virágzó társadalommal lehet. És ha a casinó a múltból merítve jövőjét is ide irányultan intézi: nem fog élete — hiszszük — e félszázadnál megszakadni. Adjon is az ég neki erőt, hogy ujabb jubilaeumot érhessen! Adjon az ég tagjainak erélyt, hogy csonkitatlanűl fentarthassák! De legközelebbről e Sylvester este legördülte után adjon az ég mind neki, mind nekünk, kik örömünnepében részt veszünk, boldog új évet! atíiilmi WtIb. Rovalvfizelő: TIPOLD ÖZSÉB. Január 18.— 1469. II. Ml római pápa Becsei az első rendű városok rangjára emeli s egyházmegyéjét önállóvá teszi — 1818. Almássy Pál, nemes hazafi, ellenzéki követ s az 1849. évi debreczeni magyar convenl elnöke születik Budapesten. Január 19. — 1419. 'Ronent VI. Henrik angol király két havi ostrom ulan árulás folytán elfoglalja. Igy leltek Normandia urai az angolok. — 1484. a Lajta melletti Brukk várost Hunyady Mátyás királyunk ellbglalja; várát azonban nem sikerült elfoglalnia. Január 20.— 1191. Frigyei sváb herczeg, aKalykadnus folyóban elhalt (Barbarossa) Rőtszakállu I. Frigyes német császárnak vitéz fia meghal Acconban (Palesztinában.) — 1783. békekötés Versaillesben egy részről Angolország, másjrészről Franczia-, Spanyolország és Éjszak-Amerika közt, melyben Éjszak-Amerikának Angliától való függetlensége elismertetik. Neveztetik e békekötés még párisinaÁ is. Január 21. — 1188. janulr 13—21-íj tanácskozás II. Henrik angol és II. Fülöp Ágost franczia király közt Gisorsban, mely alkalommal a tervben levő, ke nem létesült keresztes hadjáratra vonatkozólag határoznak — 1795. XVI. Lajos franczia király Parisban a Coneordia-téren kivégeztetik. Január 22. — 1561. Verulami Baco Francis, hires angol államférfiú és tudós születése Londonban.— 1817. Szerződés Bécsben Anglia és Portugália közt a rabszolgakereskedés eltörlése iránt. Január 25. — 1076. Wormsban a német püspöki gyűlés VII. Gergely pápát leteszi. — 1440. Ulászló lengyel királyt ilii 1. Ulászló név alatt mint magyar király ismeretes') a magyar követek Krakóban Magyarország koronájával megkínálják. Január 24, — 1679. Wolf Keresztély báró, a XVIII. század leghíresebb bölcsésze, szülelik Boroszlóban (Bécsben.) — 1814, Fontainebleauból, hová már 1812. junins 19-én I.Napoleon franczia czászár által internáltatott, VII. Pius római pápa kiszabadul. livatalos rovat. 18087 Veszprém vármegye alispánjától. kü,884.. Pályázati hirdetmény. Veszprém vármegye területén és pedig: 1. a pápai szolgabírói járásban a takácsii és pápa-kováesii körorvosi állomások Pápa székheiylyel, továbbá a mihályházi , homok-bödögei és pápa-teszéri, 2. a devecseri járásban a közép-iszkázi és csöglei, 3. a zirczi járásban a b. szombathelyi állomások üresedésben levén, ezen körorvosi állásokra a pályázat kihirdettetik és a pályázni kívánók fölhivatnak, hogy okmányaikkal felszerelt pályázati kérvényeiket az illetékes és fönt megnevezett járási szolgabírói hivatalokhoz 1885 évi februárhó 10 d. e. 9 óráig anuál inkább adják be, mert a választás februárhó 15-cm a szolgabírói székhelyeken megtartatni fog. A pályázók tájékozásául megjegyeztetik, hogy a körorvosi állás javadalmazása 300 frt készpénz fizetésben és az° illető orvos kívánságához képest 150 frt fuvarbérbeu vagy a helyett hivatalos utazásaikhoz az eló'fogatok természetben való kiszolgáltatásában van megállapítva. A körorvosok a körben a közegészségügyi teendőket és kirendeltetésük esetén a járvány orvosi teendőket teljesíteni kötelesek. Veszprém, 1885 évi január 13-án. alispán. 115 Hirdetménv. R. 1885. Előző években, eddigi gyakorlat szerint az utczák sepretese a háztulajdonosokra nézve hetenként csak egyszer volt kötelező. Miután ezen egyszeri sepretés ugy köztisztaság, mint közegészségi szempontból kevésnek bizonyult, felhivatik a városi közönség, hogy az utczákat ezentúl hetenként kétszer, még pedig kedden és pénteken este, illetőleg szerdán és szombaton kora reggel, 1 frttól 20 frtig terjedhető birság terhe alatt tisztogattassa. Pápán, 1885. évi január 15. Mészáros Károly, rendőrkapitány. KÜLÖNFÉLÉK. — ^^^^^^Kxix^Bzt^aoL^ A hazafias Szt.-Benedek-rendnek mély gyásza van, egyik legnagyobb főapátja, Kruesz Krizosztom f. hó n-én Szt.-Mártonban elhunyt. A kiadott gyászjelentés igy szól. »A pannonhalmi Sz.-Benedek-rend legmélyebb fájdalommal jelenti szeretve tisztelt Főnökének, a legjobb atyának Nagyméltóságú és Főtisztelendő Kruesz Krizosztom Jánosnak, a SzentMárton hitvalló püspökről nevezett pannonhalmi sz.-Benedek-rendi főapátság föpásztorának, ennek s a magyar sz.-korona alá tartozó ugyanezen-rendü összes apátságok főapátjának s örökös elnökének, O cs. és kir. apostoli Felsége valóságos belső titkos tanácsosának, Szent-István apostoli király jeles rendje lovagjának, a Magyar-TudományosAkadémia tiszteletbeli, a magyarországi műemlékek föntartására kiküldött bizottság kültagjának, bölcselet- és tiszteletbeli Hittudornak, a budapesti kir. egyetemi hittanikar bekeblezett tagjának életkora 66-ik, szerzetesi életének 50-ik, áldozó-papsága 42-ik, áldásos rendfőnöki' működésének 20-ik évében, a végső szentségek ájtatos felvétele után f. é. január il-én reggeli 6 l / z órakor tüdővész-okozta csendes kimultát. A jobblétre szenderültnek földi maradványai f. hó 15ikén, reggel 9 órakor fognak ünnepélyes gyászszertartással a föapátsági székesegyházban nyugalomra helyeztetni és végül a „Sacrum Gloriosum" az Urnák bemutattatni. — Pannonhalmán 1885. január n-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!« A temetés napján a pápai szék- , ház templomában is gyászistenitisztelet tartatott, melyen megjelent a városi hatóság, tanuló ifjúság és nagy közönség. — A pápai nőegyletnek f. hó 10-én tartott báljáról előző számunkban csak röviden emlékezhettünk meg, de lehetetlen, hogy arra még egyszer vissza ne térjünk. — Mert már megszoktuk azt, hogy a nőegylet kedélyes vigalmait egy könnyen nem lehet elfejtenünk. Kell, hogy teljes elismeréssel adózzunk az egylet elnökségének és választmányának azon buzgalmáért és figyelméért, melynek eredményéül a fényes sikert konstatálhatjuk. Az egylet elnoknöje» Koller Jánosné ö nagysága', a vigalmon családi gyásza miatt nem jelent meg, de ott volt a pénztári szobában, ott képviselvén az egylet érdekeit, —- siettek is üdvözlésére az egylet tagjai s tisztelői. — A tánczmulatságban résztvevőkről teljes névsort nem adhatunk, de emlékezetvuikböl felsoroljuk a következőket : Antal
