Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-04-26
— Az országos Vörös kereszt-egylet veszprémi választmányának legközelebb tartott ülésén az elnöki állásról leköszönt Cserna Vinczéné helyébe elnöknek Véghely Dezsőné, alelnöknek Terelmes Lajosné, pénztárnoknónek Gadern Anna bá rónő, titkárnak Pongrácz Jenő megválasztatott, a leköszönt elnöknő több évi buzgó fáradozásaiért elismerés szavaztatott. Kadelburger Emiiné azon he lyes indítványát, hogy a városból két alkalmas nő küldessék fel Budapestre, hogy a szakszerit betegápolást elsajátítsák, egyhangúlag elfogadta az ülés és megkérte a titkárt, tegyen jelentést azon módok ról, a melyek közt a valóban szép indítvány meg is valósittathassék. — Halálra itélt apagyilkos. AVörösberényben f. évi február hó 8-án elkövetett borzasztó apagyilkosság tettese Herczeg János fölött f. hó 17-én mondott ítéletet a veszprémi kir. törvényszék. A büntető tanács elölülője: Tóth László, birái: Horváth Kálmán és Soos Ignácz, jegyzője: Marinczer Antal voltak. A vádló ha tóságot Udvardi Cserna Vincze kir. ügyész képviselte. Védő: Csolnoky László helybeli ügyvéd volt. A borzasztó eset igy történt: Herczeg Ferencz jómódú vörösberényi földmives idősb fia János, rossz szemmel nézte, hogy apja egy Végh Sándorné nevü ottani lakos csinos nővel szeretkezik; midőn pedig február hó 4-én az öreg ki jelentette, hogy minden jószágát a szép menyecskére íratja, ekkor fia János föltette magában, hogy apját meggyilkolja. Február hó 8-án végre is hajtotta iszonyú szándékát. Harminczhárom fejszecsapást mért atyjára. Ezután neje segítségével, kit halálos fenyegetésekkel kényszeritett a közreműködésre, a halottat szekérre téve a szőllőbe vitte, s a pinczekulcsokat zsebébe csúsztatván, föveget melléje tette, s a sárral borított országút szélén hagyta. Reggel hét órakor találták meg arramenők a hullát, s jelentést tettek a falu jegyzőjénél, ki nyomban a helyszínére sietett s ruháiról fölismerte az öreg Herczeget. Miután a tetem körül dulakodás nyomát nem látta, s főként, hogy az óriási sár daczára, az öreg csizmái még csak porosak sem voltak, s azért is, hogy a holttesten szalmatóreket látott: ebből gyanította, hogy a gyilkos kocsin hozta ide a holttestet. Nyomban elment több elöljáróval a János fiúhoz s ott a konyha falain vérnyomokat látván, de meg a szekeret is véresnek találván, rögtön elfogta Jánost s nejét is. Mikor délután 3 órakor a vizsgálóbíró kihallgatta, azonnal töredelmes vallomást tett. Nejéről azt mondta, hogy teljesen ártatlan, ö kényszeritette a segédkezésre. — A végtárgyaláson az apagyilkos mindent beismert és semmi bánkódást, vagy magába szállást nem lehetett arczárói leolvasni. A vádló és védő beszédek meghallgatása után kötél általi halálra ítélte a törvényszék Herczeg Jánost, kinek egy arczizma sem rándult meg az itélet hallatára; a kir. törvényszék sokkal jobban még volt hatva, mint ö. Nejét fölmentették. Herczeg János fölebbezést jelentett be. A kir. ügyész az Ítéletben megnyugodott. — Dr. Rada István szentszéki jegyző Marchai V. „Szeressetek" czimü müvét igen szép nyelvezettel ültette át irodalmunkba. — Tele van a világ társadalmi kérdésekkel. Boldog, boldogtalan töri a fejét azok megfejtésén, de eredményt felmutatni még senkinek sem sikerült. Pedig Jézus Krisztusnak csak egyeüen szavát kellene követni, azt az egyetlen szót, mely megold minden társadalmi kérdést, mely, ha követtetett volna, útját vágja vala minden társadalmi kérdés fültevésének; s ez egyetlen szó ez: „Szeressetek!" Hogy mennyi mindent magában foglal ez egyetlen szó, hogy összes társadalmi bajainkra gyógyirt csak ez egyetlen s.zó ad, Marchal V. jelen művében ismert franczia szellemességével adja elő. — Marchal müvei nálunk sokkal ismertebbek, hogy sem jelen müvének szépségeit és lebilincselő kelteméit bővebben részletezni szükséges volna. Minden ajánlgatás helyett ide írjuk tájékozásul az egyes fejezetek czimeit: I. A szeretet törvénye. — II. A nagy botrány. — III. A jószivüek leleményesek. — IV. A szeretet adakozó. — V. Az Isten szeretete jótevő. — VI. A hogyan kifogyhatatlanok lehetünk. — VII. A szeretet jóakaró, j— VIII. A szeretet nyájas. — IX. A szeretet tűrő. — X. A szeretet megbocsát. — XI. A becsület kérdése. — XII. A szeretet mindent elvisel.—XIII. A balzsam és a méreg. — XIV. A hogyan bőkezűek lehetünk. — XV. A sziv szellemessége. — XVI. Jákob és Rákel. — XVII. A szeretet a családban. — XVIII. A nők egymás között. — XIX A jó sziv szárnyai. — XX. A szeretet önfeláldozó. — XXI. A ki vet, arat. — XXII. A legyőzendő ellenség. — XXIII A jóság gyökere. — XXIV. A hogyan szeretetreméltók lehetünk. — A 30 kis nyolczadrétü ivre terjedő mű már a mult hóban elhagyta a sajtót s elis méréssel fogadta a közönség az ismert fiatal fordi tónak cz ujabb munkáját. Ára 1 frt. — A bakonyéri Ut megnyitása ellen, Eöri Farkas Kálmán ur által beadott felebbezés elvettetett. Felebbezésében, a közigazgatási bizottság ellen használt sértő kifejezések miatt 100 frt pénzbirságra büntettetett. — N. Démröl irja levelezőnk: Folyó hó 23-án, azaz a mult csütörtökön délután L Patonán két helyen támadt majdnem egyidöben tüz. Az egyiket, melyet egy gyermek támasz tott — szerencsésen még keletkezésében elfojtot ták; de a másikat, melynek keletkezési oka is meretlen, eloltani lehetetlen volt, és csak akkor lett vége, midőn már a tüz, — a szélső házon túl, — martalékot nem talált. Elégett 12 ház, köztük a postaház is. A postai iratokat is csak nagy nehezen lehetett megmenteni. Miután a tüz roppant gyorsan terjedt, a házakon kivül nagyon sok tárgy elégett. Elszomorító azon tudat, hogy L. Patonán mostanában, alig háromnegyed év alatt ez a negyedik nagyobb tüz. Ez utóbbi tüzet megelőző napon is — szerdán — két helyen támadt tüz; egyiket szintén egy gyermek tette, kinek apjaházánál ezelőtt két héttel is volt tüz; a másik meg egy szoba tüz volt, de mindkettőt a gyors segély folytán szerencsésen elnyomták. A szomszéd községek fecskendői is majd mind ott voltak a tűznél, és igen sok vidéki népet is ehetett látni, kik a helybeli lakossággal, önfeláldozó szorgalommal iparkodtak a tüzet oltani, s a károsultak egyes tárgyait menteni. Meglepő látványt nyújtott a kajári önkéntestüzoltók megjelenése, kik egyenruhájukban teljes felszereléseikkel elég gyorsan a tűznél termettek. Ez volt az első fellépése e humánus egyletnek; és adja az Isten, hogy ezutáni felebaráti szívességüket még igen hosszú idő multán kellessék szerencsétlen embertársaikkal éreztetni. — Lová.°zpatonán már ezelőtt pár héttel megpendítették az önkéntes tüzoltóegylet alakításának eszméjét. Eme utóbbi szomorú tüzeset talán siettetni is fogja ez üdvös intézmény mielőbbi megvalósulását. Az egylet megalakításának élén leginkább Pitying N. 1. patonai uradalmi gazdatiszt áll, és ugy látszik igen jó kézben van az alakulás eszméje. Az elöértekezlet e hó 26-án lesz a 1.-patonai nagyvendéglőben, amelyre a közeli szomszéd községek lakosi is megvannak híva. Az egylet javára az előleges aláírások L.-Patonán igen kedvező reményt mutatnak föl. — Szalmavárott Perczel Sándor bérlő urnái a mult csütörtökön e hó 23-án tüz ütött ki. A cselédek töreket hordtak az istáló elé, ez gyuladt meg. A helybeli cselédeknek és a gyorsan oda sietett vanyolaiaknak azonban sikerült a tüzet eloltani. — Lépr.e ment. A legutóbbi vásár alkalmával egy ugodi embert megszólított egy tisztességes külsővel biró ember, hogy nem tudna-e neki aranyakat beváltani, mert teheneket szeretne vásárolni, — de tőle azok a buta emberek fizetés gyanánt ilyet elfogadni vonakodnak. Kijelentette egyúttal, hogy ha az aranyakat felváltja, nem sajnál egy kettővel inkább többet adni neki, fáradsága fejében. Az ugodi embert nagyon csiklandozhatta az az egy két arany, a mennyivel ne»i az idegen többet igért, mert csakugyan léprement. Átadta 220 frt készpénzét az idegennek, a miért is ez markába olvasott 30 darab fényes aranyat, melyeknek értéke darab szerint 9 frt 50 kr. lett volna. Ugodi emberünk megörülve a jó vásárnak, mellénye zsebébe rejtette aranyait és a tömegben eltűnt. Mult pénteken eszébe jutott hogy bevált egyet az aranyok közül. Bejött tehát Pápára és bement.egy aranyműveshez. Mily nagy volt azonban kétségbeesése, midőn ez kijelentette előtte, hogy az nem arany, hanem csak az úgynevezett játékpénz. Sirva ment a szegény ember a rendörséghez, hol még csak azt sem tudta megmondani, hogy milyen külseje volt a gaz csalónak. A csalás ezen módja nem uj és mégis mindig találkoznak még emberek, a kik ilyen uton rászedetni engedik magukat. — Az éremleletek és talált kincsekre nézve a belügyminisztérium újból közhírré tette a kormánynak korábbi rendeletét, melyből felemlítjük a következő intézkedést: Törvényes szokásunk, számos körrendelet s az eddig követett gyakorlat szerint minden talált kincs, melynek értéke 150 frtot túlhalad, x / 3 részben a kincstárt illetvén s az éremleletek valamint a talált kincsek körüli eljárás bármekkora értéket képviseljenek, azok tudományos régészeti szempontbóli tárgyalása és az értékes daraboknak tudományos intézeteink részére való megszerzése végett a kir. kincstárnak fenntartva lévén, mindazon esetekben, a midőn ily érmek vagy kincsek bárki által is találtatnának, azoknak kinyomozása s átvétele végett az illetékes pénzügyi közegek mindannyiszor haladéktalanul értesitendök, fölemlítvén egyúttal azt is, ki által ? mikor ? kinek a földjén ? és mily mennyiségben találtatott a kincs ? — Az esetben pedig, ha ilynemű éremleletek vagy talált kincsek eltitkolása a törvényhatóságoknak bármily uton tudomására jutna, erről az illetékes pénzügyi közeg hasonlóan értesítendő lesz. Felhívom egyúttal a törvényhatóságot, hogy e részben a közözséget, különösen az alsóbb néposztályt felvilágosítani igyekezzék, figyelmeztetvén arra, hogy a kincstalálók eltitkolás esetén nemcsak az őket megillető részt veszítik el, hanem a bíróság belátása szerint súlyosabb megtorlásnak is teszik ki magukat. — Dr. Toldy László, a budapesti kereskedelmi akadémia tanára, egy uj, életerős és életrevaló vállalkozással lépett fel. „Közérdek" czimmel indított meg egy közgazdasági és társadalmi hetilajot, melynek hivatása hazánk úgy anyagi mint kulturális haladásának szolgálni:. E lap tehát nem csu)án hézagpótló közlöny minden község és» törvényhatóság, minden bank, takarékpénztár, hitelegylet, yári és ipartelep, kereskedők és iparosok számára, hanem egyszersmind a kaszinók, olvasókörök számára is, valamint azon magán embereknek, kik érdeklődnek a közügyek iránt. Igen fontosnak, történelmi jelentőségűnek tartjuk azon czikksorozat megindítását, mely hivatva van egymásután leírását, megismertetését adni az ország valamennyi gyár- és Ipartelepének. — Az eddig megjelent számok tartalma is bizonyítékul szolgál arra, hogy e lap komoly és méltó modorban lesz szószólója közérdekeinknek. — Gazdag Imre -biztosítása. Szolnokról áprii 13-ról irják a „Pesti Napló"-nak: „Talán nem lesz érdektelen annak megemlítése, hogy a meggyilkolt Gazdag Imre a trieszti általános biztosítótársaság fjAssicurazioni Generali} szolnoki fó'ügynökjségénél mult év június havában baleset ellen 15,000 frt, erejéig biztosította magát. Miután meggyilkoltatott, a baleset-biztosítási feltételek értelmében a kötvény birtokosának a társulat a 15 000 frt biztosított összeget, melyért évenkint csak 17 forint 70 kr díj volt fizetve, kifizeti. Gazdag Imre megyénkben ismert egyéniség volt. A provizórium alatt mint szolgabíró volt Szolnokon alkalmazva." A „Pesti Napló" közleménye valóságon alapszik. Gazdag Imre, mint illetékes helyről értesülünk, a Generali által életbe léptetett, első oszt. ált. balesetek elleni társulat ügytiökségénél Szolnokon egy 15,000 fitos kötvényt halálesetre és egy 15,000 frtos kötvényt rokkanta válás esetére váltott és 3 éven át évenként 18 frtot be is fizetett. Egy ily csekély áldozat mellett saját magát vagy legalább a családot lehet balesetek által előidézhető anyagi következmények ellen biztosítani, melyeknek a legóvatosabb ember is ki van téve. — K aufm an és Simon Hamburgi czégnek lapunk mai számában foglalt, hirdetésére különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. Kinek kedve van egy érdekes és kevés költséggel járó szerencsekisérlctben, annak e sok cs jelentékeny nyereményekkel összeállított, az állam kezessége melletti pénzsorsolásban való ,részvét legjobban ajánlható. — Városunkban meghaltak ápr. 18—24\-ig: Csajtay Dániel leánya, Róza ref., 16 éves, tüdővész. Rózsás István gyerrn. György ref., 1 napos, éretlen. Sípos Kálmán róm. kath., 35 éves, tüdővész. — Steiner Lipót gyeim. Rozália izr., 2% éves, kanyaró. Kertay Györgyné róm. kath., 78 éves, aggkór. Fejes Ferencz gyerm. István róm. kath., I 1 /, éves, bélhurut. Svéd József róm. kath., 34 éves, tüdővész. Ritter Gyula ev., 37 éves, tüdővész. Közgazdaság. — Csász. kir. szab. Phönix biztosító társaság. Értesülésünk szerint a Phönix biztosító társaság igazgatósága az e hó 38-ára egybehivott XXV. rendes közgyűlésen a .mult évi nyereményből a dij- és nyeremény-tartalék jelentékeny szaporítását és emellett még 15 % osztalék fizetését fogja inditványozni. — A hazánkban is kiterjedt üzlettel biró Phönix biztosító társaság bevételei a mult évben ismét tetemesen gyarapodtak, és összes biztosi'ó ágazatait nevezetes nyereménynyel zárta le. APRÓSÁGOK. Báli dialóg. — Mit tart ön erről a hölgyről ? Mindeafelé azt híreszteli, hogy nem több mint huszonkilencz éves, Ilyen vakmeröüég! — Kérem csak önfejüség! Föltette magában, hogy soha sem lesz harmincz éves ! Rablóhistória. — Egy társaságban többen egy jelenlevő bankár viszonyairól beszélnek. X. urat., aki a bankár ismerősei közé tartozik, fölkérik, mondjon el egyet-mást a bankár életéből. — Uraim és hölgyeim, — igy kezdi meg elbenem a kétségbeesés folytonosan azt suttogta: eltaszítva, meggyalázva, kigúnyolva vagy! A vesztett boldogságért még találhatunk kárpótlást, de ha meggyalázott az, kit szerettünk, e fájdalomnak tövise bent marad a szívben mindörökké. — Nem tudtam akkor mit teszek! válaszol a nő. A csalhatatlanoknak látszó bizonyítékok, miket kezembe játszottak, mind ellened szóltak s könnyelműséged hire, szerelmünk fölfedezett titka, a gúny, a megsértés, melylyel apám és anyám illettek, — el vették az eszemet, bizalmamat megingatták s engedtem a rábeszélésnek. Leirtam azt a levelet, úgy a hogy követelték, ahogy tollba mondották, de én nem tudtam mit irtam ! Ama kiszámított kínzás pokoli gondolata, nem az én lelkemből jött . . . s aztán azt hittem, hogy valóban vétkes vagy ... de hogy arra megfogod bánni tetteidet és visszatérsz hozzám bocsánatkéréssel .... — És én megtudtalak volna kérni, ha az elutazás után közeledhettem volna hozzád. Ha névtelen senki vagy, lábaidhoz vetem magamat és megcsókolom ruhád szegélyét, ugy könyörögtem volna kegyelmedért. De ki voltál te, hozzám képest! ki mikor a gazdag nő nekem adta szivét, elváltam tőle, hogy messze idegenben keressem szerencsémet, mely közelebb emel hozzá, Nagyon magasan ragyogtál fölöttem, nem esdekelhettem előtted, még ha hihettem volna is bocsánatodban. Mert ha arra gondoltam, hogy szivedhez forduljak, eszembe jutott hideg, gúnyos leveled, s féltem, hogy válaszod is ahoz lesz hasonló. S hittél volna-e nekem akkor, rriidön elhihetted, hogy egy énekesnő után vetettem magamat s azért kerüllek, holott éjem-napom a hozzád méltó állásért való küzdelemben telt el. S igy végzetem volt, hogy boldogtalan, nyomorult legyek mindörökre! — S miért hiszed, hogy én nem szenvedek úgy mint te? szólt a nő hévvel. Miért nem mondod, hogy boldogtalanok, nyomorultak vagyunk mindketten ? — Hát a te boldogságod csak fényes hazugság? — '"kérdi a férfi keserű mosolylyal. — Vannak pillanataid, mikor eszedbe jutok, s fájdalommal gondolsz válásunkra ? Miért titkoltad ezt úgy előttem? Hiszen ha érzelmedből csak egy foszlányt juttattál volna számomra, ha csak egy halvány reménysugár világította volna is meg azt a sötét éjet, melybe taszítottál, én megmentettem volna a jövőt. De mit tettél te a helyett, midőn oly könnyenhivö voltál és sértett hiúságból rajtam állottál boszut a vélt sértésért. A nő remegve hallgatta a szemrehányás nélkül mondott szavakat. Aztán, hogy véget ér a beszéd, megfogja egykori kedvese kezét. — Mi végre te néked az én bocsánatom? Mit érsz vele, ha azt mondom, hogy elfeledtem a multat ? Még akkor tudtam, mikor leveleimet visszaküldted, mikor oly szivtelenül eltudtál taszítani magadtól, — hogy egykor e pillanat is megjö. De a mit akkor mondhattam volna, azt ma nem mondhatom neked; hiszen te meghaltál számomra örökre! A nő szelid tüzű kisirt szemeivel merengve néz a férfira, mint üdve első pillanatában, mikor az első vallomás hagyta el ajkait. Aztán mintha régi szenvedélye egy dobbanásra kigyúlna szivében, arczát égő pir borítja el, keble lázasan kezd hullámzani, s alig hallható, suttogó hangon kérdi: — S valóban meghaltam számodra örökre? A férfi nyugodtan felel: — Meg. Hangja szigorú és nem remeg. Arczán fájdalom nem tükröződik vissza, a csáb édes szavára vívódás nélkül adhatá elutasító .válaszát. A nő elfödi arczát. — Óh mennyire megvethet engem! sóhajt föl kétségbe esetten. — Miért hivatott magához, miért akart velem találkozni? Miért nem hagyott magamraj hiszen én kerültem volna, és egyetlen szemrehányó szavamat se hallotta volna sohasem! — Mert szeretlek, még mindig szeretlek! szól a nő kitörő szenvedélynél, s oda omlik kedvese lábai elé, kit egykor ö taszított el magától. — Mit érne, ha a mult örömeinek én is megnyitnám a szivemet? — válaszol a férfi, fölemelve a térdelőt. — Mi erény volt akkor, bün volna ma. Te jóvá akarod tenni mindazt, mit ellenem vétettél, s nem gondolod meg, hogy amely pillanatban keblemre veted magad, eszményi szerelmünk tisztaságát éri szenny Váljunk el itt. Ma csak boldogtalan vagyok, de e sebbel szivemben még találok nyugalmat. Szerelmünk emlékét tisztán, fényesen látom ragyogni a múltban, s e hideg sugár oly jól esik az én szemeimnek. Ne csábíts most arra, hogy sárba tiporjam az eszményt; mi marad nekem, ha ezt is elvesztettem ? — Én boldogságot kiérni jöttem hozzád, — mond a nő. A féfi arczán az első gúnyos mosoly jelenik meg egy pillanatra. Aztán elsimul az is. — Tévelygő boldogtalan, — szól szánalommal. Azt hiszed, én az asszonyt szerettem benned s nem az eszményt? Hogy engem egy élet boldogtalanságáért kárpótolsz, ha karjaimba veted magadat? Nem pillanataim megédesitéseért szerettelek én, de szived dobogásának szakadatlan vallomásaira, szerelmednek lelked mélyéből fakadó kiapadhatatlan forrására voltam én szomjas, minden szavad hallásárja, minden mosolyod látására. Ezért küzdöttem j én álmatlan munka mellett átvirrasztott éjeken, s ezért jutottam oly közel a bukáshoz. Ha ettől megfosztottál, váljunk el, kerüljük egymást; látásod csak veszteségem nagyságát juttatja eszembe, s e veszteségért nem kárpótolsz soha többé! — Ha úgy meghűlhetett a szived, akkor én mégis forróbban szerettelek ! válaszol a hölgy szenvedélylyel. — Forróbban? Ezt bizonyítja kegyetlen tetted, mire mentséget nem találsz, ha még bűnösebb lettem volna is, százszor és ezerszer, mint a minőnek hittél. Mert érted küzdöttem, s ha buktam volna is, neked volt legkevesebb jogod követ dobni reám. — Hiszen nem én tettem, esküszöm neked, nem én ! Kényszeritettek rá, s a megcsalt-, kijátszottnak ezen az áron adták bocsáuatukat. Én gyönge leány voltam, kinelc sem akarata, sem ereje, s ugy elhagyatva éreztem magamat mindenkitől! Téged veszve hittelek, s nem volt, ki részvéttel^forduljon hozzám, de mindenki gunynyal figyelmeztetett a meg nem hallgatott intő szavak igazságára s mert minden ellened bizonyított, én azt hittem igazuk is van.' — Es elitéltél — meghallgatás nélkül . . . De ha kívánták is, — szerelmedet megőrizhetted volna titokban. Hinned kellett volna, hogy egykor lesz, idő, midőn rpegtisztulva léphetek eléd, én nyugodtan vártam volna a pillanatra, ha éveken át hirt sem hallottam volna is rólad. — Szüleim áldását sohasem nyerhettem volna meg. Én ösmerem szivüket. Soha sem bocsáthatták volna meg, hogy egykor megcsaltuk őket s titkolt szerelmünk bűnéért, örök átkuk kisért volna-. . . s ez ugy elcsüggeszsett. — Kellett nekem az ö áldásuk, beleegyezésük ? Ha zárva tartanak, éjjel raboltalak volna el, s másnap visszaküldtem volna nekik a"ruhát, mit magadon hoztál. Hiszen egykor azt Ígérted, hogy akaratjuk ellenére is követnél, s én oly boldog voltam, hogy értem eltudtad volna hagyni az ő gazdaságukat, a fényt pompát, kényelmet; érettem, kinek oldalán küzdelmes élet várt reád; Vagy az csak mondva volt ? — Oh, csak ama vallomások őszinteségében ne kétkedjél! Ha valaha megtudhatnád, hogy* elválásunk óta titkon mennyit szenvedtem. Mikor
