Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-04-26

200 üvegedényben China és Japán egész növényzetét felölelik. A házi iparcsarnokban már berendezvék a fülkék, a melyek a köznép lakásait mutatják be; a különböző nemzetiségek lakásain kivül még életnagyságú babákon az ország főbb vidékeinek festői népviseletei is ki vannak e fülkékben állítva. Megemlítendő még az országos fürdő-panoráma, a Tátravidék kolosszális látképeivel, a melyek kivitele oly mesteri hűségű, hogy csak hosszas szemlélés után veszi észre a néző, hngy nem a nagyszerű természet maga, hanem csupán művészi képmása az, a min tekintete oly kedvteléssel nyugodott. A keleti pavillon, Vukovics műépítész műve, a maga keleties kupoláival, karcsú minarettornyával és tarka festésű homlokzatával gyönyörű látványt nyújt; termeiben rendezik már a küldeményeket, a melyek a keleti országok egész termelését és különösen búja fényű műiparát fogják bő gyűjteményekben bemutatni. Az országos kiállításra elfogadott bejelentések száma április hó l-jén 8.500-at tett, a mi a turini országos kiállítást kivéve, az utolsó évtizedben Európában tartott általános kiállítások között, legalább a kiállítók számát tekintve, első helyre állítja kiállításunkat. Az összes bejelentések közül Horvát-Szlavonországra esik 1445. Budapestre 1296. Csoportok szerint a bejelentések következőleg oszlanak meg: mezőgazdaság és mezőgazdasági-szakok tatás 1084 (köztük 185 külföldi), kertészet és szó'Jőszet 83, állati termények 226, erdészet, erdészeti-szakoktatás és vadászat 249, bányászat és kohászat 237, vegyészeti ipar 147, élelmiszerek, mint iparczikkek 246, bor és egyéb szeszes italok 990, agyag- és üvegipar 129, vas- és fém-ipar 328, fa-ipar 228, bőr-ipar 210, papiros-ipar 78, fonó- és szövő-ipar 357, ruhászati-ipar 785, butor-ipar és dekoratív-lakberendezés 256, arany- és ezüstmííve.s-czikkek, diszmű-ipar és apróárúk 142, sokszorosító műiparágak 178, zenészét 51, tudományos eszközök, műszerek 61; építésiipar 203, jármüvek 146, gép-ipar 228, közlekedésügy 26, hajózás és tengerészet 13, honvédelmi felszerelések 21, egészségügy 218, házi-ipar 1029, iparoktatás 106, nevelés és közoktatás 318; összesen 8,373. Ezenkívül a III. pótkiállitás, a kisipari munkagépek és szabadalmazott találmányok nemzet- j közi kiállítására érkezett 197 bejelentés. j E számban azonban nincsenek még befoglalva I az időleges kiállítások kiállítói. A mennyiben a kiállításról — különböző akadályoknál fogva — több bejelentett és elfogadott kiállitó el is maradna, mégis minden körülmények között igen tekintélyes marad a kiállítók száma. Az időleges kiállítások megállapított sorozata a \ következő: | A) Kertészeti kiállítások. \ Első tavaszi virág-, gyümölcs- és zöldség-kiállítás I (május hó 10—20-ig). | Második tavaszi virág-, gyümölcs- és zöldség-kiállitás (június hó 10—20-ig). Nyári virág-, gyümölcs- és zöldség-kiállitás (aug. hó 15— 25-ig). Oszi virág-, gyümölcs- és zöldség-kiállitás (október hó 1 —15-ig). B) Tejgazdasági termékek kiállítása. Tejgazdasági termékek kiállítása (szept. hó 10-20-ig). C) Élő állatok kiállítása. a) Baromfi-, tengerinyul- és b) ebkiálltás (május hó 5-10-ig). Hizott szarvasmarha- és juh-kiállitás (május hó 17—24-ig). Tenyészjuh kiállítás (május hó 20—30-ig). Elő méhek kiállítása (augusztus hó 20—30-ig). Tenyészsertés kiállítás (szeptember hó 1—8-ig). Hizott sertés kiállítás (szeptember hó 1—18 ig). Tenyész-szarvasmarha kiállítás (szept. hó 1—10-ig). Ló-kiállítás (október hó 5—10-ig). D) Iparossegédek és tanoticzok munkakiállitása. Munka-kiállítás (július hó 1-től augusztus hó 10-ig). A kiállított tárgyak megbirálása, a kitüntetések, és díjak odaítélése képezi a jury feladatát. A jury egy általános és négy külön juryból áll, ez utóbbiak a képzőművészeti csoport, az állatkiállitások, a tejgazdasági termékek és a kertészet kiállításaira alkottattak, mig az általános jury a kiállítás vala menynyi többi csoportjára kiterjedő hatáskörrel ruháztatott fel, kivéve a műi pari régiségeket (I. pótkiállitás) és a külföldi gépek és szabadalmazott tárgyak (III. pótkiállitás) csoportját, melyek teljesen versenyen kivül helyeztettek. A jury által megítélhető kitüntetések megállapítása annak szemelőtt tartásával történt, hogy a bírálat ne csak igazságos, de hasznos is legyen és valamint visszaélések, úgy kicsinyes vetélkedéseknek is lehetőleg eleje vétessék. E czélból csupán egy általános kitüntetés, a nagy bronz-érem állapíttatott meg, mely „Érdem jeléül" felirattal van ellátva, az érdem mellett azonban oklevelek adatnak ki, melyekben a kitüntetett tárgy kiváló érdemei részletesen felsoroltatnak, az időleges kiállításoknál ezenfelül még kiadatnak nagy oklevelek. A nagy bronz-érmen kivül csupán 100 darab nagy díszoklevél adatik ki oly kiállítók részére, kiknek tárgyai nemcsak kiváló figyelmet érdemelnek, de nemzetgazdasági vagy hasonló országos érdekű jelentőséget mutatnak fel. A buzgó munkálkodás és bár nem önálló, de figyelmet érdemlő tevékenység jutalmazására a kiállító által bejelentett közreműködők részére közreműködői érmek adatnak ki, melyek szintén az érdemet feltüntető oklevéllel láttatnak el. Nemzetközi baromfi kiállításunk az eddig beérkezett bejelentések szerint minden várakozáson felül fog sikerülni. Bejelentetett 633 törzs, illetve pár baromfi, minden ismert faj cs fajtában. Ez oly szám, mely nemcsak mi nálunk, hol a baromfikiállilás az első nagyobb e nembeli nemzetközi kiállítás, hanem még oly országokban is, hol a baromfi kiállítások rég gyakoriak, tekintélyesnek mondható. A kiállítás minősége még jobbnak ígérkezik, mert a százat meghaladó kiállítók közt számos kiváló tenyésztő van. E mellett a kiállítás valóban nemzetközi lesz, mert a kiállítandó baromfiak egyharmada külföldi. Képviselve lesz Olaszország, Svájcz, Románia, Németország s különösen Berlin, München, Frankfurt, Hamburg és kivált az ausztriai örökös tartományok. A hazai bejelentéseket illetőleg sajnos, hogy Erdélyből csak két kiállitó jelentkezett , Horvátország pedig egészen elmaradt. Különösen sajnos Erdély elmaradása, mert e kiállítás szép alkalmat nyújtott volna a Királyhágón túli tenyésztőinknek, hogy Erdély különleges tyukfaját: a kopasz nyakú — ott csórcnyakunak nevezett — kiváló gazdasági tulajdonokkal bíró tyúkokat bemu-. tassák. E mulasztáson egyébirént még lehetne segíteni. Emelni fogja a kiállítás érdekét még az is, hogy a becsi osztrák-magyar baromfitenyésztő-egylet a kiállítás alatt a kiállítás területérői indítja nagy postagalamb-verseuyét, melynél az első dijat az ő Felsége által ezen versenyre adományozott tiszteletdíj képezi. A verseny május 10-én lesz. — A vásárlási kedv már most is élénk. Grubiczy Géza csoportbiztoshoz ugyanis ez irányban számos megkeresés érkezett s igy reméuyüuk lehet, hogy a külföldről érkező hasznos fajok nagyobb része bent az országban fog maradni, mi által ismét lendületet nyer ujabban úgyis emelkedő baromfi tenyészetünk. A juhkiállitás az országos kiállításon, mely május 20-tól 30-ig fog tartani, mint a következő összehasonlító adatokból következtethetni, igen jól fog sikerülni. 1863-bon Hamburgban nagy juh-kiállilá.st rendeztek, ki volt állítva 1800 db. és azon hitben éltek a tenyésztők, hogy ennél népesebb juhkiállitás nem fog rendeztetni. 1873-ban a bécsi világtárlaton összesen 1531 darabot mutatlak be, 1878-ban a párisi világkiállításon ki volt állítva összesen 838 drb, 1883 ban Hamburgban volt összesen 1192 drb, és az 1885 dik év május hó 20-án | Budapesten tartandó kiállításra eddig már be lett jelentve 2012 darab. Ezen fentebb kimutatott szám — tekintve a fajtákat és a gyapjuminőségeket — a következőképen oszlik meg: honi és németországi pósztógyapjas merinók 627, merinos és merinosszőiü fesüs gyapjasok 453, szövetgyapjasok és francziásan tenyésztettek 384, Dozonjuhok 214, hosszú gyapjas angol húsjuhok 64, egyéb angol tenyészetek 30, raczkák 30, egyéb fajták 12, keresztezések 208. Uj gyár Pápán. Hazánk, de különösen városunk anyagi jólétének hanyatlását nagy mértékben azon körülmény okozza, hogy jövedelem forrásaink apadnak, a mennyiben Magyarországnak terményei az európai piaezon elnyomatnak az amerikai termények tömege által és ez által vagy nem tudunk a mieinken túladni, vagy ezt oly olcsón kell tenni, hogy önköltségünk is alig ván fedezve; hogy ezen szomorú körülménynek káros következése — az általános elszegényedés — nálunk be ne állhasson, szükséges hogy a tétlenség mély álmából felébredve, megragadjuk az ajánlkozó alkalmat arra, hogy városunknak uj jövedelemforrás nyittassák, a mi nem nagy nehézséggel járna, miután erre a körülmények legkedvezőbbek. Ugyanis városunk egyik szülöttje Stein Mór J. ur bécsi kereskedő már régóta azon törekszik, nálunk a gyáripar egy nemét, a vászonipart meghonosítani ; az ö fáradhatlan törekvéseinek sikerült nagy külföldi gyárosokat és pénzes embereket megnyerni azon eszmének, hogy nálunk egy vászonfonó és szövő gyárt alkossanak; kétséget sem szenved, hogy ezen tervnek kivitele mindnyájunknak üdvös és hasznos volna, vidékünk talaja a szükséges kender és len termeléshez alkalmas, mint sehol sem jobban, a szükséges vizerő meg van, még pedig oly kedvező körülmények közt, mint ritkán egy városban és igy bátran mondhatjuk, miszerint egy ilyen gyárnak városunkban leendő felállítása ugy az érdekeltekre mint az összes lakosságra üdvös volna. Különben nem csak nálunk — az egész országban néhány év óta önkénytelenül megindult a mozgalom a gyáripar meghonosítására, miután e tekintetben nem zárhatjuk el magunkat azon szomorú igazság elöl, hogy a magyar nép a nyeis terményeket olcsón volt kénytelen külföldre eladni, hogy onnét drága pénzért kikészítve ismét visszavásároljuk, a mi által nemzeti jólétünknek nem csekély áldozatot hoztunk; igy például nem közönyös dolog azon körülmény, hogy Magyarországba csak vászonnemü évenkint több millió forintért hozatik be külföldről. Ha bár ugyan nem zárhatjuk el magunkat azon igazság elöl hogy egy ilyen kérdésben levő gyáriparnak városunkban leendő meghonosítása áldozatokkal, küzdelmekkel és fáradalmakkal van egybekötve, ennek létjogát mindenki be fogja ismerni, a ki a lakosság jólétét óhajtja és városunkat a pangás és hanyatlás korszakából kiemeltetni kívánja, mert hogy a gyárak korszakunkban nagy mértékben emelik és fejlesztik azon helyet, a hol léteznek tények bizonyítják. Igy például Crefeld, hol Németországnak nevezetesebb bársonygyárai vannak, jelenleg 42000 lakosával szép virágzó város, holott 1852-ben csak egy falu volt 1200 lakossal. Lods Oroszországban az előtt szinte igénytelen kis helyiség, jelenleg virágzó gyári város, ahol egyebek közt egy osztrák gyáros csupán egy gyárban 6000 embernek ad dolgot. Reméljük, hogy ilyen létesítendő gyárnak kormányunk minden kitelhető kedvezményeket fog adni, elvárjuk hogy hatóságunk e vállalkozókkal szemben mindent el fog követni ezen szép tervnek kivitelére és azon óhajnak adunk kifejezést, hogy városunk lakossága még áldozatot is fog hozni — ha erre szükség lesz — hogy valahára lehessen oda hatni: városunkat azon felvirágzó és fejlődő városok sorába vinni, melyek hazánknak díszére válnak. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Ápril 26. Kr. sz. e 43. Aulus Hirtius consul és Octaviánus Mulinánál (ma Modena) megverik az, Antonius-párlot ; Hirlius azonban elesik. April 27. — 1551. A portugált Magelhan tengerész, a spanyolok érdekében utazlakor a Phűippi szigetcsoportra érvén, a bennlakók állal meggyilkoltalik. Ápril 28. — 1S09. Schill Ferdinánd őrnagy Berlinből hadgyakorlatokra kivonulván, lovasezredél Németország felszabadítására a franciák élteti feltüzeli. Ápril 29. — 1792 Ankarström János gróf, III. Gusztáv snéd király gyilkosa, Stockholmban kivégeztetik, April 30. — 513. Maximinus Daza római császárnak halála Tarsusban, önmérgezés következtében. Május 1. — ÍS76. Báthory István, önként leköszönt erdélyi fejedelem, Krakóban lengyel királylyá koronáztatik. Május 2. — 18lS. Szerződés Haagban a rabszolgakereskedés ügyében Németalföld és Angolország közt. Hivatalos rovat 6395- Veszprém vármegye alispáni hivatalától. 1885. X. A vanyolai tüzkárosultak javára L. Komárom község 18 frtot, — Dégh 5 frt 11 krt, — Nagy-Vázsony 7 fitot,— Papkeszi 2 fit 99 krt, — Nagy-Pirith 2 frtot, — K.-Pirit 60 krt, — Padrag 3 frt 41 krt, — Nagy-Kamond 3 frt 54 krt, — Székes-Fejérvár szab. kir. város 10 frtot, Városlőd község 9 frt 30 kit,— Rátóth 7 frt 36 krt,— Vilonya 1 frt 73 krt, Mencshely 2 frt 50 krt, összesen 73 frt 54 krt a letéti napló 1390, 1400, 1402, Í404, 1408,1410, 1413, 1415, 1420, 1425, 1430, 1431 és 1436 folyó számai alatt, — Somlyó-Vásárhely község 3 frt 08 krt, — Borszörcsök 1 frt 88 krt, — Kis-Jenő 1 frt 04 krt, összesen 6 irtot a letéti napló 1417 folyó száma alatt, — Leányfalu község 1 fit 83 kr, — Soóly 3 frt 79 krt, összesen 5 forint 62 krajezárt a~Tc-^ téti napló 1429. foiyó száma alatt, — továbbá Teés \ község a pölöskei tüzkárosultak javára 6 forint 16 krajezárt a vanyolai tüzkárosultak segélyezésére 6 forint 30 krajezárt, összesen 12 frt 46 krt a letéti napló 1396. száma alatt, — Eöcs község a pölöskeiek részére 3 frt 87 krt, a vanyolaiak részére 3 frt 94 krt, összesen 7 frt 81 krt a letéti napló 1416. száma alatt, — C.sékut község a pölöskeiek részére 3 frt 97 krt, a vanyolaiak részére 3 frt 13 krt, ö s zs z e s e n 7 frt 10 krt a letéti napló 1418. száma alatt, — Olaszfalu község a pölöskeiek részére 6 frt 61 kit, a vanyolaiak részére 7 frt 39 kit, össze»Kö ván ott...«»Vigyázok.« »A füre lépj szépen.« S a fönséges szép nap a mély azúr égen Teljes pompájában leragyog mosolygva, Mig az agg a gyermek homlokát csókolja. Az atya e közben jól élt uj nejével; Hiába, a sírból a halott nem kél fel, Ha a házban már egy uj lélek a kedves . . . Egy kis fiút is szült a második hitves; Pali ezt se tudta, — minek is! Oly boldog, Nagyatyjával ö oly vidám, derült volt ott, Nem törődve mással. A nagyapa elhunyt. Midőn Semtöl Rachel, jó Boáztól meg Rúth Ezt haliák: »Sirjatok, meghalok!« — ők sírtak; De egy gyermek mit tud titkáról a sirnak? Csak áll s bámul.. Olykor mondotta nagyatyja: »— Gyermek, én meghalok, téged ah, elhagyva! S nem lesz agg nagyapád, aki úgy szeressen..« A kicsiny e szókra nem vetett ügyet sem, S nem tudván az mit tesz, csak ujjongott, édes Gyermek nevetéssel. Oly gyarló szegényes Kis falusi templom, mint minők fentartják, Fogadja magába Pali holt nagyatyját; A lelkész ott mormol, hanyagul imázva, Szomszédok, barátok belépnek a házba, Megadni az aggnak a végtisztességet; Künn tavaszi mezben pompáztak a rétek, A sötét menetet tarkázva színekkel; Pár agg rezgő hangon imát rebegett el, A menet aztán itt egy mélyútba tért le, Melynek peremén egy heverő tehénke Bámuló szemeit le nem vette rólok; Ünneplő ruhában vonultak a pórok, S a szegény koporsót Palika kisérte. A menet a kicsi temetőt elérte, Melynek mohos fala beomolva itt-ott A templom felé nyúlt; puszta, kopár kis folt

} Min nincs büszke sirkö, vagy iratos emlék, Csak sorba szegényes, barna fakeresztkék Mutatják, kiket vett az Úr itt magához. Repkénynyel befutott fa-rács ócska-záros, A falba beróva, reteszül éjjelre; A gyermek megáll ott, a rácsot nézdelvc, Csak azt nézi folyton, — mily különös látvány! Gyermekek előtt a sors egy látomány tán, S azt hiszem, szemükben csak álom az élet; Hajh! kelő csillaguk hamar árnyba téved. Pali három éves — »-Te kis sátán gyermek! Szenvedhetlen gonosz! El, el, vagy megverlek! Türhetlen a mit tesz, amit mer büntetlen, Hogy én az asztalnál eddig is tűrhettem! A ruhám leönti, kiissza a tejet, — Kenyérre és vizre a pincébe veled!« Kit szidnak igy? Palit. Szegény kicsi féreg! Hogy nagyatyja meghalt, egy idegen lépett Csakhamar a házba, öt ide vezetvén. Ez volt atyja, itt meg egy nőt látott, keblén Egy kis csecsemővel, s e gyerek volt öcscse. A nő nem soká várt, hogy dühét kiöntse Minden anya egy sphynx, szive gyöngéd s — [vészes, Sötét ha félt, gyűlöl, ámha szeret: fényes; Gyermekihez gyöngéd, máséhoz kegyetlen; Ha kell, — tűr, apostol, mártír s látnók egyben, De egy gyermeket, ki aranyhajú, kedves, Ugy üldözni, kiből talán ember sem lesz! Tölgyfa árnya után szúrós kusza cserje, — Mi más ez. Gyűlölség oly nagy szeretetre. Pali ezt nem érté. Ha hazajött este, Mintha a szoba is sötét éjbe veszne, Ugy látja; s ott zokog hosszan, késő éjig. Csak fölijedt mindig, nem pedig fölébredt, — Ah! szegény kis gyermek, gyászos sors szült [téged. Ugy érzi: e háznak nincs ablaka, napja, Az érkező hajnalt hidegen fogadja, S az se ösmer rája . .. »El, el, nem tűrlek meg!« Kiált a mostoha, s a szegény kis gyermek Csak elsompolyg . . . Mintha egy bölcsöt sértőiének Nem rég oly vidám még, most vége kedvének, Gyászol érte sok hü madár s virág-társa, Nemrég százszorszép volt, most gyászos árvácska »— Szenvedhetlen lusta, a szemétben fekszik«— Szidja a nő, kinek csak az övé tetszik; Apja meg nem bánja, — nejébe szerelmes, Angyalt látva benne, szeszélyinek kedvez; S mig a nö Palira jó szemmel se nézhet, A szitkokra jönnek gyakran hizelgések, — De nem neki szólnak. —

»Jöjj szerelmem, éltem! Isten, mily gyönyörű angyalt adtál nékem, Egy darab ég itt ez, pólyába bekötve, Angyal maradt s mégis gyermek lett belőle; Karomban az éden, teli szerelemmel, Mily szép vagy, mily édes! Belőled lesz ember! S mily nagy, mily nehéz már, mint egy járó [gyermek, Hadd csókolom lábad, pici térdedet meg! Éltem te! Ha látlak, égi sugár száll rám . . .« S Pali ráemlékszik, a hogy egy kis bárány Vagy egy feslö rózsa emlékezni képes, Mintha rég neki is szólott volna még ez. Étkét most úgy kapja, egy zugban, a földön, De némán tür nem szól, szemiböl nemjönköny, Oh néha oly erős a gyermekek lelke! Olykor búsan ül, az ajtóra meredve. Egy este keresik, nincs sehol a házba'. Tél vihara dúl künn, ziizos fákat rázva; Az éj ezer vészt rejt, zjugva borzasztóan . . . Künn kis lábak nyoma látszott meg a hóban. Aztán megtalálták a gyermeket másnap. Most emlékeztek már, hogy mintha sirásnak Hangjait hallották voln' a rideg éjben, Pár még nevetett is, azt vélve: idétlen Gúnyhang sírja folyton e szót: »Papa, papa!« S most az egész helység örege, apraja Aggódva keresi, — megtalálták végre, A temető-rácsnál, ah de már nem élve! Hideg, mint az éjjel, meredt mint a szikla, A kis test, a kis láb, mely idáig birta; Hogy talált egyedül e szomorú helyre? Egyik kis keze még a rácsot ölelte, Mit hogy felnyithasson, hasztalan próbálta; Ah, érzé, hogy itt van egyetlen barátja, A sötét magányban' soká szólogatta, Hasztalan! Nem ébredt szegény agg nagy atyja, S pár lépésre tőle összerogyott végre . . . Hogy amaz föl nem kelt, ö pihent melléje. Soha többé — mind örökké. Irta: Déri Gyula. Az ernyős lámpa halvány világa ódon bútorokra veti fényét. A falon családi arczképek a mult századbólj rizsporos vendéghajjal, fürkésző szemekkel, melyek tekintete elöl nincs menekvése annak, a ki reájuk nézett. Az ablakokban virágcserepek, szegfű, rezeda s mályva-bokrokkal; illatjuk megtölti a kis szobát. Az egyik szögletben magas szekrényen üveges szentély, fátyollal borítva, a fátyol profán szemek tekintete elöl eltakarja egy hosszú élet édes és keserű pillanatainak emlékeit. Elhunyt kedvesek arczképeit, hajfürtöket, egy-egy ruha foszlányt, megsárgult kendőt, báli keztyüt, karika-gyürüt . . . Idegennek ócska lomtár, a regényes nagynéninek valódi ereklyetár. Az asztal 'uíeiíett fiatal férfi ül s egy keskeny hajtású levél olvasásába mélyed. A levél csak néhány sornyi meghívó, oly rövid, hogy első olvasásra is megmaradhatott (Folyt, a mellékleten).