Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-04-12

ÄlegJ ele rillt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen tevelek, csak ismert kezektol fogadtamak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (Ó - k o 11 ég ium ép ü l c t) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési dajals:. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ár a 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbcn 25 krajczárral számztatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijaké s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába Cr e f. főiskola ny 0 m d áj aj küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlő n ye. A posta-takarékpénztárak. — Két czikk. — I. Egy új czélszerü intézménynyel lesz hova-tovább gazdagabb hazánk. A posta-takarékpénztárakkal. Ez intézmény fen áll már minden európai államban, s pedig Angliában 1861-ik évtől; Belgiumban 1869-től; Olaszországban 1875-től; Németalföldön 1880-tól; Francziaországban 1881től; Ausztriában 1883-tól és legújabban Svédországban 1884-től. Németbirodalom épen most foglalkozik a már kibocsátott törvényj avaslattal. A kultúra szellője átbatott mi hozzánk is, s nemsokára mi is dicsekedhetünk a posta-takarékpénztárakkal, melyeket e sorokban óhajtunk t. olvasóinkkal megismertetni, kérvén, hogy ez eszmével főleg falusi népünket megbarátkozni segitsenek. A kérdés az, van-e szükség hazánkban a posta-takarékpénztárra? A külföld példái is* már igenlőleg válaszolnak, mint követendő példák. Igy Angliában 23 évi működés után 41,768.808 font sterling tiszta betét mutatkozott; Belgiumban 1883. évben 141.942,462 frank volt ez összeg a „Caisse général d'epargne et de retraite," Olaszországban 1882. év végével 77,902.178 lira volt a betét öszszeg. Németalföldön 1883. évben 3,217.605 frt; Francziaországban egy évi működés után 7,430.000 frankra rúgott a betét; Ausztriában már az első évben 353.053 volt a betevők száma, kik — 5,230.838 frt betéttel birtak. Hogy el ne felejtsük, már itt megjegyezzük e takarékpénztárak nem csekély előnyére, hogy már Európán kivül is Uj déli "Walesban, Canadában, Viktóriában, Japánban, Madrasban (kelet India) Algiriában és Tunisban stb. be van hozva az. Az itt felsorolt összes államokban bebizonyult az intézmény czélszerüsége. Nem lehet kétség az iránt, hogy ugyanez fog beállni hazánkban is. Hogy emelni, illetőleg megteremteni kell nálunk a takarékosságot, ez kétségtelen. De ott is, hol ez megvolna, nincs elég mód és közeg e takarékosság érvényesítésére, mert nincs elég rendes takarékpénztárunk is. Van ilyen tulaj donképi takarékpénztár (a magyar birodalomban) 369. Fájdalom, hogy takarékpénztáraink ma már legnagyobb része, inkább spekuláció-bank, mint igazi takarék egyletek. De még mint ilyenek is, kevés számtan vannak, közel 18.000 községeinkre alig hozzáférhetők. Nálunk 708 kilométerre, 36 községre, 38.602 emberre esik egy takarékpénztár. Nem lehet aztán csodálkozni, hogy általános a panasz, hogy a szegényebb sorsú nép nem veszi igénybe a takarékpénztárakat. A statisztika szerint a 100 frtot meg nem haladó összegek az öszszes betevőknek csak "3-át képezik. Szükség volt gondoskodni, a könnyű hozzáférhetőségről, hogy épen a szegényebb sorsuak megtakarított filléreiket, minden különös fáradtság és tőleg költség nélkül biztos és közel levő helyen elhelyezhessék. Ezt a czélt legjobban lehet elérni a pósta-takarékpénztárak által. Ezek az ország minden vidékén nagy számban lennének, s igy mindenkinek lehetővé tennék, hogy bármely postahivatalnál az államnak garanciája mellett pénzét betehesse és gyümölcsöztethesse és visszavehesse. Kormányunk 3600 ilyféle takarékpénztárt fogna felállítani a posták által eg}^előre. Két év múlva már 4000 lenne. Persze kezdetben nem lehetne minden postát ez intézménynyel összekapcsolni, b ár mily kivánatos volna is az. Azon ellenvetés, hogy talán a posta takarókpénztárak versenyt csinálnának a rendes takarékpénztárakkal, ma már el nem fogadható argumentum. A vicinális vasutaknak is épen ez a viszonya van a rendes vasúthoz. Inkább kiegészítőlég, mint csökkenőleg hatnak azok. Legközelebbi cikkünk a pósta-takarékpénztárak főbb elveit fogja kritikailag tárgyalni. sh = A pápai ipartanoda biz. elnöksége a következő felhívást intézte a helybeli összes ipartársulatok elnökségéhez: Az iparos oktatás ügy összhangzatos fejlesztése kívánatossá tevén azt, hogy az iparos tanonezok elméleti képzésének eredménye mellett azoknak saját szakmájukbani gyakorlati képzettségéről is meggyőződést szerezhessen ugy az ipartanodái bizottság, mint a nagy közönség: a nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatási miniszter ur a folyó 188%-ik iskolai évtől kezdve kötelezőleg elrendelte, hogy az ipartanodái közvizsgák alkalmával egyszersmind iparos tanoncz munkakiállitás is tartassák és annak eredménye az évi értesítőben közzé tetessék. Ezen okból Pápa város ipartanodái bizottsága felhívni határozta az ipartársulatok elnökségeit, miszerint a tanitó mestereknél és az iparos tanonczoknál odahatni szíveskedjenek, hogy a f. é. június hó végén tartandó iparos tanoncz munka kiállítás ugy a kiállítók száma, mint a kiállított tárgyak minősége tekintetében a kívánalmaknak megfeleljen és a városunkbeli iparosoknak díszére váljék. Bátorkodom ennél fogva felkérni a t. ipartársulatok elnökségeit, legyenek szívesek a társulatjaik kebelébe tartozó iparosoknál levő tanouczokat felhívni és buzdítani arra, hogy a tanonczmunkakiállitásról egy is el ne maradjon; a tanitó mestereknél közbenjárni áz iránt, hogy tanonczaiknak a kiállítandó munkához anyagot adjanak és utasítással szolgáljanak; végre legyenek szívesek a kiválóbb munkák jutalmazására gyűjtendő összeghez a társulat pénztárából aránylagosan járulni. Mivel pedig a kiállítás czélja csak ugy lesz elérve, ha a tanonezok, előleges és kellőleg megfontolt terv után készített darabokkal vesznek részt a kiállításban s nem a műhelyben esetleg található, talán más által készített iparcikket állítanak ki: ugyanazért a kiállítandó tárgy röviden jelezve az ipartársulati elnökségnél s ez által az ipartanodái bizottságnál f. é. május hó 20-ik napjáig előlegesen bejelentendő. Felkérem tehát a t. elnökségeket arra is, miszerint ezen intézkedést ugy a tanitó mestereknek, mint a tanonezoknak tudomására hozzák, az előleges bejelentéseket fogadják el s azokat a kitűzött határidőben összeállítva terjesszék be az ipartanodái bizottsághoz. Pápán 1885. ápril hó 10-én. ipartanodái biz. elnök. A királyi pavillon az országos kiállításon. A magyar iparos világ- az országos kiállítás alkalmából méltó módon tüntette ki hódolatát és szeretetét a nemzet koronás királya iránt, ragaszkodása tündöklő jeléül ajánlva fel neki ama fényes csarnokot, mely minden izében a magyar ipar teremtő erejéről tanúskodván, elbájoló látványt nyújt a maga nemes szépségével és finom ízlésre valló pompájával. Remeke ez a csarnok a magyar iparnak és büszke hirdetője egyúttal a nemzet szeretetteljes ragaszkodásának uralkodója iránt. Ybl Miklós építészünk és e kiváló mű tervezője személyes közléseinek köszönjük a királyi pavillon következő részletes leírását, melyet a „resfer Correspondenz" nyomán teszünk közzé: A királyi pavillon egy szép ízléssel elrendezett kerti terasse közepén épült. A pavillon a maga stíljére nézve eszményitett miniatürképe a budai királyi váriaknak. Az épület, bár csak ideiglenes falzata, maradandó tartósságu épület benyomását teszi a szemlélőre. A négy ion oszlop által tartott kijáró kapuzat fölött az ajánlás következő szavai olvashatók: ,,A budapesti iparosok a királynak", a túlsó oldalon, a műcsarnokkal szemben lévő bejáró portál homlokzatán pedig a király egyik jelszavát hirdeti arany betűkben: „Egyesült erővel". A főbejáró terasse-szerü lépcsőzete az előcsarnokon át a nagyterembe vezet, mely valóságos királyi fénynyel és művészi pompával lesz berendezve. Az előcsarnok két oldalán egy-egy öltöző szoba van elhelyezve, az öltözők egyike a király nagy (érmébe, a másika a királyné termébe nyílik. Az egész épület a maga gondosan kidolgozott barokk formáival és a franczia renaissance-ra emlékeztető alaphangjával mindjárt az első pillantásra a szép gyönyörködtető érzését ébreszti a szemlélőben. A művészi pompának és a polykhrom élénkségnek gyúpontja a nagy terem, a mely kupolaalaku tetőzetének szép boltozatával igen hatásos módon emeli a külső formák által már kifejezett architektonikus alap gondolatot. A nagy terem falzatát vörös damasztból készült tapéták borítják, fölöttük megfelelő színezetű szőnyegek ékeskednek a Haas Fülöp és fia hazai cég gyárából. A terem közepén függő nagy csillár és a fali kandeláberek valóságos remekei a vas iparnak, niindmegannyian vert vasból készitvék; a szép vonalakban fonódó arabeszkek az T Á R_C Z A. DIONIE ALBUMÁBA. III. Szerettem egy szőke kis lányt, Lelke megigézett, Szerelmében, csókjai közt Gyönyör volt az élet. Meghódoltam, rabja lettem Egyszer egy barnának, Karjai közt éltem perczi Gyönyörrel mulának. Szerettem egy büszke asszonyt, Tiltott élvnek éltem, Ölelése, forró csókja, Felyiditá éltem. De ezek csak muló képek, Vérem vétki voltak, Fájt múlások, de szivemen Sebet soh'se hagytak. Rajtad nem is szerelemmel, Imádassál csüngtem, Menyországnál, üdvösségnél Drágább voltál nékem. A szivemen hitszegésed Vérző sebet ejtett, Vérezni fog, mig rám teszik A szemfödö leplet. Hanem ezt a sebet én a Világért se adnám, Nem válnék meg tőle semmi Gyönyörűség árán. Ez a seb a Te emléked' Bennem élve tartja, Bármint fájjon, mégis édes Kezed nyoma rajta. GUADALUPE, Biller Klára után: ETBLKE. (Folytatás.) Másnap a szokottnál korábban kelt fel Mateos s egyenesen leánya szobája felé tartott, hogy a dolgot most már komolyan megbeszélje vele; azonban, midőn az ajtóhoz ért, oly megmagyarázhatlan érzés vett rajta erőt, hogy jónak látta egy pár pohár borból bátorságot meríteni ; tegnap a Havanából jövő arany aratás hírének fejében néhány palaczk hazai bort hozott át a szomszédtól, az egyiket most kiürítette. Hanem hát szomjúsága még azért nem lett eloltva, de még a botorságával sem volt megelégedve, senki sem vehette hát tőle rossz néven, hogy a másik palaczkot is magához vette, mialatt Caneló levelét szétnyitva tartotta kezében, hadd gondolják, hogy most kapta, ne képzelje senki, hogy milyen keserves pár órai tépelödést szerzett az már neki. Lu egész éjjel nem tudott aludni, de azért kötelességét nem volt szabad aggodalmai miatt elhanyagolni. A reggeli csokoládé már a szép rendesen felteritett asztalon párolgott, mikoi apja belépett. »Jó reggelt Lu! ma én gondoskodom reggeliről lo — kiáltá Mateos a szobába lépve, s megkisérlé elfogultságát vidámsággal küzdeni le. sÖrülj gyermekem! és csókold meg apádat 1 itt hozok bort és mellé egy igen jó hirt 1 neked is jusson a borból egy korty s a jó szófogadó kis Lu osztozzék apja örömében!« Mindjárt észrevette Lu, hogy a nagy öröm megünneplésére már néhány pohárral kiürített apja; ilyen állapotban nem mert neki ellentmondani, két poharat vett elő a szekrényből, az egyiket teletöltötte s a másikba szinte öntött néhány cseppet a maga részére. Mateos maga mellé intette leányát s a pohárra vágyteljes pillantásokat vetve, felemelte s egy hajtásra fenékig ürité azt. »Tizenhet éves vagy, Mária de la Guadalupe« — kezdé Mateos, ez ünnepélyes pillanatban szükségesnek tartva, a szent keresztségben kapott teljes nevén szólítani leányát, — azután vannak ám rajtam kivül mások is, akik emlékeznek erre, ha én elfeledném is. Tudod mit akarok ezzel mondani ?!« Lu mélyen elpirult. Tán csak Fülöp szólt valamit apjának! Ah mily nagy szerencse volna az! de szólni nem mert. »Ez azt jelenti, hogy te öt évvel vagy ifjabb Caneló Lopeznél, ime itt van az apjának egy levele, melyben azt irja, hogy a fiu most 22 éves, értesz most már ? I« A dolog hiszen nem volt olyan nehezen megérthető, ha az ember veszi, s hozzá még a levelet is leánya kezébe nyomta, melyet szegény Lu az idegen név hallatára elhalaványulva, gépiesen csúsztatott zsebébe s ismét nem tudott szóhoz jutni, csak a fejével bólintott. »Tudod, ezt ugy kell érteni, — folytatá az az öreg, ki poharát ismét kiitta, — hogy mikor te még nem voltál magasabb mint ekkora ni; (a kezével mérve mutatott ä levegőben) hát az én aranyaimmal, melyeket én tisztességesen nyertem, elment Havanába az én hűséges, kedves jó barátom Caneló . . . Erted ?« »Igen tudom« válaszolá Lu, ki az emiitett jó barát eme nagylelkű tettéről nem egyszer hallott már apjától, bár nem ilyen hízelgő nyilatkozatok kíséretében. Mateösnak egy pohár erősítőt kellett magához vennie. »Mindent leírattunk eseribanó Domingóval; üdvözüljön érte a másvilágon szegény I Nevezetesen azt Írattuk, hogy Caneló tiz év leteltével, minden havanai nyereségét, melyet az én száz pesommal szerez, velem tartozik megosztani. — Ugy-e de nemes üzlet kedves Guadalupe?!« A szegény gyermek csak némán és félve tekintett apjára. »Igyal még egy pohárral te is! A jó szófogadó kis Lu boldog fog lenni! Ah mily boldog fogsz te lenni! . . .« »Ah ez még nem bizonyos!« — kiáltá Lu, »először tudnom kell, hogy . . .« »Csak engedd kibeszélnem magamat, mindig közbeszólsz 1 — monda Mateos nehezen forduló nyelvvel, — kell, hogy az ember kibeszélje magát, hol is voltam csak?« »Ott, hogy Domingo leírta,« — segite atyjának készségesen Lu; mielébb tudni óhajtva e reá nézve oly gyötrelmes biztatásoknak a végét. »Igaz! Domingo hát leirta, hogy mivel az ember legbizonyosabban magáénak számithatja gyermekét, miután a gyermeke véréből való vér és mint hogy Canelónak is volt egy fia, aki nálad öt évvel idősebb, te meg az enyim voltál; ha hát! fogadást tettünk, hogy ha a gyerekek élnek s hogy a sok pénz együtt maradhasson . . értesz már ugy-e r« »Apám !« kiálta rémülten Lu — »ezzel csak nem akarod azt mondani, hogy engem esküvel ígértél oda Caneló Lopeznek?!« »Mint mondám! becsületszavunkra fogadtuk és a szent ostya fölvételével is megpecsételtük. Semmire való szószegö volna az, aki ezt meg nem tartaná. A gyerek az ember tulajdona, ugy bánik vele mint a hogy épen jónak látja.« »De apám! csak nem akarsz engem egy idegen ismeretlennek oda adni ?« »Ne ellenkezzél! holnap talán már meg is érkezik Lopez s a kedves jó szófogadó kis Lu, lakodalmat tarthat!? i »De Lopezzel?! a kit, én nem szeretek . . .« »No majd megszereted!« »Soha!« ! »Lu!« — rivalt rá az apja — s mig az ajtó 15