Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-03-29
de meg szükségesebb is és a mely különben is megfelelne az uj „ezüst" (50 krajczáros) tizedrészének. Végül az ellen sem lehet józanul kifogást tenni, a mint e kérdést az országházban legelőször szóba hozó képviselő kifejezte, hogy menynyi kárral jár az, hogy a félkrajczárosokat az állam már majdnem egészen kivette a forgalomból. Teljesen igaz az, hogy az ember már majdnem restelli, ha zsebében véletlenül félkrajcárost talál, és hogy még a koldus is alig fogadja el azt. Pedig a — félkrajczárosra feltétlenül szükség van épen a szegény nép érdekében. Németországban 3 és fél millió márka ilyféle pénz van forgalomban. Az indítványt tevő képviselő utalt arra, hogy sok áru, melynek p. o. 6 és félkrajczár volna különben az ára, mert nincs a forgalomban félkrajczár, a kereskedő 7 krért adja azt. Hány nagy számadásokban szerepel a félkrajczár, mely aztán kikerekittetik, a hiány folytán egész krajczárért. Maga az állam is igy tesz. Meg kell becsülnünk a félkrajczárós becsét, hiszen — miként az indítványozó képviselő felhozá, — 100.000-nél sokkal több ember van e monarchiában, a ki negyedórai munkájáért nem kap többet egy — fél krájczárnál. Ezekben közöltük e reformot, melyüétségtelenül óriási előnnyel járna népünk takarékossági irányára. Bár mielőbb ténynyé válnék az indítvány! f Véghely Imre 1809—1885. A közügynek egykori fáradhatlan munkását, közéletünk egyik érdemekben megőszült veteránját, az önzetlen hazaszeretet egyik typikus alakját veszítettük el Véghely Imre urnák, Veszprém vármegye egykori alispánjának s a veszprémi ref. egyházmegye egykori segédgondnokának f. é. márczius hó 27-ikén történt elhunytával. Azok közül a hazafiak közül való volt ő, kik kora ifjúságuktól fogva gyűjtötték az ész és sziv kincseit, hogy azt a közügy oltárára áldozatul hozhassák, de áldozataikkal nem kérkedtek, azokért jutalmat és elismerést nem követeltek, mert szerénységük még érdemeiknél is nagyobb volt. Ha ily gondolkodás, és életelv mellett valaki oly magas hivatalhoz és tekintélyes polgári álláshoz jutott a minő a megyei első alispáni hivatal, az csak az osztatlan közbizalomnak, mindeneket lekötelező jó akaratnak s a közügyek terén szerzett, mindenki előtt szembe ötlö érdemeknek lehetett következménye. — S Véghely Imre ur csakugyan ily érdemekért választatott meg 1867-ik évben az alkotmány végleges visszaállítása alkalmával megejtett megye szervezésnél Veszprém megye első alispánjává. A nélkül, hogy előbb a táblabiróságon kívül megyei hivatalt viselt volna, az osztatlan és valódi közvélemény öt kérte fel ezen állás elfogadására s a közbizalomnak engedve fogadta azt el oly időben, midőn a politikai párt harcz a legerősebb volt s a megyei ügyek vezetésére oly egyén kellett, a ki elfogulatlan ítéletével, szenvedély által soha el nem ragadott mérsékletével, ellent és barátot egyiránt lekötelező tapintatával és figyelmével felül állott a közügy szolgálatában a párt érdekeken. Es az osztatlan közbizalom nem az egész környéket,* — monda Fülöp s elkezdett utazásairól mesélni. Ugy látszik szép darab földet be járt már életében. Most történt meg először a kis Luval, hogy valami beszélgetés miatt elfeledkezett munkájáról. Az öreg Mateost. a ki egy hadjáratot átélt, természetesen nem érdekelte az ilyen sárgacsőrü meséje; mit tudna ez olyan valamit mondani, a mi ö előtte újság? régen be ment a házba. Csak hadd mulasson a leánynyal, talán majd elnézőbb lesz egy kissé az apa gyengéi iránt; hogy a mellett nem szűnt meg leánya felett őrködni, az magától értetődik. Igy mult el pár nap, s Lunak minden nappal kedvessebbé vált az ifjú barát. Természetesen Concha nagy érdeklődéssel viseltetett a fontos esemény iránt, annak minden apró részletébe be kellett öt avatni. »Szép-e ?« »Szépnek nem lehet mondania — válaszolá Lu; — »okos sötét szemei vannak, magas homloka, a szája egy kissé nagy; arczbőre meg igen barna, mintha a nap igen elsütötte volna! Csak olyan igen szorgalmas ne volna!« »Ugyan miért ?« »Mert hát akkor nagyon hamar el fogja végezni a rá bizott munkát,— azután . . .« »Azután te nagyon szomorú fogsz lenni, ha majd ö innét távozik, — ugy-e Lu?« »Oh nem« — feleié Lu s fel állt, hogy el rejtse zavarát, mely miatt pirult, hogy barátnéja tán kitalálta gyengeségét, — »óh nem. Csak hát tudod ugy van az, hogy ha az ember ugy nő fel, mint mi, igen nagyon kellemes, ha valaki van mellettünk, a kitől mindenféléről kérdezősködhetünk. És képzeld csak! még a papát is megtudta nyerni! Hosszú, hosszú idő óta tegnap történt az az eset, hogy papám az estét itthon töltötte. És oly boldognak látszott! de mindhárman boldogok voltunk! . . Ah Concha, azt képzelem, hogy talán soha életemben sem voltam olyan boldog! . , .« (Folyt, köv.) csalatkozott várakozásában. Véghely Imre mint alispán, a mellett, hogy a vármegyét teljes odaadással szolgálta, a politikai és társadalmi életben felülemelkedett minden előítéleten és pártszenvedélyen öt éven keresztül vezette a megye kormány rúdját azon korszakban, midőn egyik párt a közös ügyet, mert annak állandóságában nem bizott, köröm szakadtig és minden eszköz felhasználásával védelmezte, a másik párt pedig azon nézetben, hogy ez intézmény a nemzet szellemében még gyökeret nem vert, a legnagyobb erélylyel ostromolta. Ezen heves harczban Véghely Imre, ki a kisebbségben levő párt nézeteit vallotta, fen tudta magát tartani az alispáni széken a nélkül, hogy személye csak komolyabb megtámadtatásnak is lett volna kitéve. A közböcsülés kisérte egész hivatalos pályája alatt és környezte azon' időben is, midőn a magán életbe visszavonult. Most, hogy munkás és a közügy terén tevékeny életét bevégezte az egész megye méltán gyászolja öt, őszinte a részvét, melylyel a legközelebbről érdekelt derék családja gyászához járulunk, s a melytől áthatva kívánjuk, hogy a közügynek szentelt élet után legyen csendes az elköltözöttnek a síri nyugalom. A megboldogultnak életrajzi adatait a következőkbe foglaljuk röviden össze. Véghely Imre született Szentkirályszabadján, Veszprém megyében 1809-ik évben nemes szülőktől. Elemi iskoláit ugyanott jó sikerrel elvégezvén, mint novicius syntaxista vetetett fel a helybeli ref. főiskolában 1822-ik év ápril 13-ikán. 1826-ik év november 7-ikén a felsőbb tudományok hallgatására vetetett fel s mint kitűnő tanuló végezte a bölcsészeti, theologiai és jogi tanfolyamokat. Az 183%-ik iskolai évben, ezen főiskolában mint segédtanár a poétákat tanította s ezen év végével Kömlödre ment akadémikus rektornak. 1836-ik évben a rektoriát bevégezvén a jogi pályára lépett s letette az ügyvédi vizsgát, házasságra lépett Pázmándy Sarolta kisasszony nyal Kömlödön, Mint ügyvéd Veszprémben működött 1867-ig, fáradozva ügyvédi teendői mellett a vármegye és a ref. egyház közügyeiben. Érdemeiért a megyén táblabíróvá, a veszprémi ref. egyházmegyében pedig előbb tanácsbiróvá, majd egyházmegyei segédgondnokká választatott. 1867-ben Veszprém megye első alispánja lett s ezen hivatalt 1872-ik évig viselte. Ezen időtől fogva a magán életbe vonult vissza s leginkább ifjú kora kedvencz classicus íróinak tanulmányozásával foglalkozott. Lefordította Horatius episztoláit és ars poétikáját hexameterekben, ezt barátainak meg is küldötte, kik a műről egész elismeréssel nyilatkoznak. Szeretett neje előbb elhalván élete végnapjait derék fia Véghely Dezső Veszprém megye alispánja kedves családi körében élte le s itt a szerető család körében érte öt a halál 1885-ik év márczius hó 27-én reggeli 5 órakor, Dr. Say Móricz. 1S30-1S85. Emlékezés. Btidapest, márczius végén. A halál reá tette fagyos kezét, azokra a beszédes ajkakra, melyek a legnemesebb életpályán végig a szépnek, igaznak és nemesnek hirdetői valának. Zokogva kisértük el a vízivárosi temetőbe; lelke nyugalmáért felzendült a requiem panaszos szava. Az elszálló porhüvely a földé, de a nemes lélek, az 'örökkévalóságé ! Most meg amonnan az alföld széléről hangzik a néma jaj, a fájdalmas siralom szava: ott ülik meg gyászünneppel a jeles férfiú elhunytát, s méltatva a munkásélet minden fázisát, az emlékbeszéd a vallásos humánus szivet dicséri, hogy példáját kövesse hazánk ifjúsága. Dr. Say Móricz kir. tanácsos, a Budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója felejthetetlen kedves emlékének szenteljük ezt a néhány sort. Székesfehérváron született 1830. évi október hó 4-én. Szülőhelyén végezte a középiskolát, mig a bölcseleti tanfolyamot Egerben és Pesten. Édesatyja székesfehérvári gyógyszertáros a mérnöki pályára szánta Móricz fiát, ki alig 17 éves korában, már mint gyakornok működött ama vasút építésénél, mely a Velenczei-tó mentén visz a boldogultnak szülőhelyére. A szabadságharcz zaja elszólitá a vasútépítéstől, felcsapott honvédtüzérnek; s Dembinszky hadtestében szolgált mint tűzmester. Mikor a harczi riadó utolsó akkordja elhangzott, hazament Székesfehérvárra, a családi tűzhelyhez. Ott gyakornokoskodott édesatyja mellett s a jószivü atya oldalán neki is nagy kedve kerekedett a gyógyszerészi pályához. Elment a bécsi egyetemre, tanult nagy szorgalommal s megszerezte előbb a gyógyszerészi, utóbb pedig a khemikai tudori oklevelet. 1853-ban már az egyetem vegytani tanszéke mellett mint tanársegéd működött, mig a cs. kir. helytartóság (az 1858/9 tanév elején) a budai föreáliskolánál mint póttanárt alkalmazta ; az 1860. évben a cs. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium rendes tanárrá nevezte ki. Most feküdt csak igazán neki a munkának; mikor alkotmányos életünk hajnala pitymallott, már akkor kérelmezte az illetékes hatóságnál azt, hogy a magyar nyelvnek is jusson néhány óra és egyik-másik tantárgy magyarul tanittassék. Egész erejét, élete javát ez intézet felvirágoztatására szentelte. Mint a reáliskola igazgatója bölcs tapintattal járt el az intézet átalakítási munkájában, s tette a hazafias derék tanári kar támogatásával igazi magyar mintaiskolává, melyben a hazaszeretet nemtője virrasztott. A reáliskolában a khemiát tanította, s már az i8Ő2/ 63-dik tanévben kezdte meg tanítványaival a vegytani gyakorlatokat, s vezette azokat huszonkét évig! A fiatal vegyész kiváló előszeretettel foglalkozott az ásványvizek elemzésével és buvárlatai eredményeit jobbára a bécsi akadémia kiadványaiban tette közzé. Tudományos munkássága elismeréséül a m. tud. Akadémia 1869. április 14-én levelező tagjává választotta, s ö «Az állati munka és annak forrása* czimü értekezésével tartotta székfoglalóját ; nij jelesebb magyar buzafaj elemzése* czimü pályamüvével a Természettudományi Társulat pályadíját nyerte el, de jóval előbb »A vegytan alapvonalain czimü középiskolai tankönyvet irta meg, melyet most is nagy haszonnal forgat hazánk ifjúsága. Hogy tanitványalnak vezérfonalat adjon a vegyelemzéshez is lefordította Fresenius Remigius ^Bevezetés a minőleges vegyelemzésbei czimü müvét. »A gyufa történeten czimmel a Természeti. Társulat ülésén tartott népszerű felolvasást; ebben mutatkozott igazi tudományos készültsége, szelleme rugékonysága, sziporkázó humora. Az iparegyesület 1870-ben ipariskolát állított Budán; az iskola vezetését ugyancsak Say vette kezébe, Pestre járt át és a hadapródoknak tartott felolvasásokat a fizika és khemia köréből. Ekkor tüntette ki ö felsége a Ferencz-Józsefrend lovagkeresztjével. Osztozik az országos középiskolai tanáregyesület munkáiban, s 1872-ben tanártáisainak bizalma az elnöki tisztre emelte. Mint az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagja, a khemiából vizsgálta a tanárjelölteket, de tagja volt a felsőbb fokú vámhivatali vizsgáló-bizottságnak is. Ott volt ö mindenütt, hol hazánk közügyének lelkes vezérre, tanácsadóra volt szüksége. Bizvást elmondhatom, hogy a fővárosnak akár tudományos, akár humánus társulatai között kevés van, mely a széplelkü jeles embert tiszteleti vagy választmányi tagjává ne választotta volna. Mikor fővárosunk jobb és balparti részét egyesitették, Say Móriczot is a városi képviselő testület tagjává választották meg, ki is ott szolgált bölcs tanácsaival a főváros tanügyi bizottságában. Világlátott ember volt, beutazta úgyszólván egész Európát; alig pár évvel ezelőtt látogatott el Görögországba, Egyptomba, Szíriába és Palesztinába. Az 1881. évi deczember i-én indult útnak kedves barátjával Fiuk Ádám úrral; Kolozsvárt elhagyva egyenesen Oláhország felé tartottak. Segesvár mellett haladtak el. A boldogultnak lelkében nyomban Petőfink emléke s látnoki jövendölése rajzott fel: »Egy gondolat bánt engemet: Agyban, párnák közt halni meg! Ne ily halált adj, istenem Ne ily halált adj én nekem! — — — — — —a Ott nyugszik csakugyan, hol »A hősöket egy közös sirnak adják ...!*)« A Bosporuson zúgott a vihar, recsegett a hajó, de ö szerencsésen elérte Konstantinápolyt, s az ott látottakat, kedves leírhatatlan kedélyességgel írja le idéztük naplójában. Széchenyi grófot keresi fel, majd a Marmara tenger meredek partja fölött Kadikői mellett , borostyán galyat tett barátjával együtt Guyon Richárd volt magyar tábornok sirjára. lm a hazafiúi kegyelet, egy nemes szív érzésének megható példája ... A Dardanellák felé tartott a hajó; Rodostó mellett Mikes búja zengett feléje »Egyedül, hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását — Egyedül, egyedül A bujdosók közül Nagy Törökországban . . .< Ezek a megkapó, könyüt facsaró, őszinte sorok! Kairóba tér, ott jár a valódi arab tömkelegben, és a jobbmódú törökök (efendik) között, majd a pyramisokat és Memphis romhalmazát tekinti meg, s nagy fáradtsággal kúszott fel a gizei pyramisok egyikére a Cheopsra. Utóbb Tecofik pasa alkirály fogadta külön audiencián. Itt a távol keleten, hol minden-minden az újdonság ingerével volt reá, itt sem feledkezett meg budai kartársairól, az intézet tanárairól, s mindegyiknek megirta az 1881. év első napjára a boldog újévet kivánó lapját. Jeruzsálembe vezette vallásos szent ihlete, odatérí a szent sirhoz, de nem kerülte el figyelmét a\vsiralom fala* sem, amott a »mogkrebinek« városrészében. Látta mint siratta, e megszenvedi szegény nép Sión romlását; a csöndes mormogás, a jajgató siralom és a bánatos zokogás szívhez szóló hangja > megrázó hatással van az emberre. Mert »az érzelem igazsága nyilvánul áz ének meneté•|) Dr.Say Móricz ^Töredékek egy keleti utas naplójából" A budaij áll. főreáliskola 1880/,, és 1881/,,-ik évi értesítőiben. ben, mely majd vontatott, tépett, majd felsivító zuhatagszerü és ismét elhaló. *)a Ez a siralom, az izraeliták keserve a Say lelkéhez is szólott; könyü pergett szeméből . . . 1881. évi február hóban tért haza; tanártársai, szerettei, barátai nagy örömmel üdvözölték a hosszú keleti út után, és az ő szemében örömköny 'csillant meg e példás hivség láttára. Hogy mennyire kiérdemelte a szeretet nemes vonzalmát, azt a boldogult maga igazolta legszebben. Ismerte mindegyik tanártársának ízlését s kedveskedett is mindegyiknek egy-egy emlékkel, mit Kairó vagy Alexandria piaczán vagy Jeruzsálem sikátoraiban vásárolt. Itthon újra neki adta magát a munkának, eljárt az országgyűlési enquétre, osztozott a középiskolák és azok tanárainak képesitéséröl szóló törvényjavaslat megvitatásában, majd az 1883. tanév végén a közoktatási minisztérium főigazgatói helyettesként küldte ki az esztergomi, váczi, jászberényi, kalocsai és székesfehérvári fögymnáziumokhoz. Dr. Say Móriczban a magyar tanügy, a magyar paedagogia egyik jelesét, vezérférfiát gyászolja : a jellemszilárdság, humanizmus és baráti szeretet embere múlt ki benne. Azt az iskolát, melyben huszonöt esztendeig működött, jobban szerette talán, mint azt a szobát, hol az ö bölcsője ringott. A főreáliskola dísztermében, melyben alig fél évvel azelőtt könyezve búcsúzott a tanári kartól s búcsúzott az ifjúságtól, mely rajongó szeretete példázásául a boldogultnak mellszobrát készíttette el, s arczképét festeté, ebben a teremben tették ezt a nemes szivü és jellemű embert a ravatalra . . . Ünneplőt akart tartani az iskola tanári kara is, de mire eljött volna annak napja: gyász-szalagos halotti koszorú készült a borostyán helyett . . . Hatáskörén kivül esett legutóbb a budai főreáliskola, de szive, ez a melegérzésü áldott jó sziv, oda vonta a mi körünkbe. Legutolsó ellenőrző értekezletünkön láttuk utoljára; gyöngéd kedélye szerette a virágot. Akkor is ibolyacsokrot tűzött kabátjára. Ez a zsenge kis virág az üvegház dédelgetett fölűjén termett; mire eljött a kikelet, s odakünn a természetben kidugta fejecskéjét — az első ibolya, akkorra az ö szemét az örök álomméz ragasztotta le. Ezt a virágot a görögök koszorúba fűzték, s az ifjúság homlokára fonták; a boldogult az ifjúság vezére volt három évtizeden végig és lelke kedélye, üde ifjú maradt mindég. Fölveszem az első ibolyát; oda teszem valódi érdemmel párosult szerénységed jeléül — halotti szemfedödre . . . MTIÄ1I NAPTÍR. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Március 29. <~ 1590. A nagy Hunyady János szülelése, — 1598. Schwarczenberg Adolf és Pálffy Miklós Győrt meglepik s a hazafias polgárság segélyével Győrt a törököktől viszszafoglalják. Március 50. — 1182. [-alermóban a hires „siciliai vecsenuje" kezdete. A nép a vecsernye órájában fegyvert ragad es jelt ád az egész szigetnek a francziák megölésére. Ez alkalommal a történészek állítása szerint az egész szigeten 20.000 franczia végeztetett ki. Március 51. —• 1848.-V. Ferdinánd magyar király az első Batíhyáni Lajos elnöklete alatti független felelős magyar minisztériumot megerősíti. April 1. — Í70Í. Faludi Ferencz magyar költő és prózaíró születése Németujvárott. Tőle való 02 ismert egyházi ének: „Keresztények sírjatok" bár nála igy van: „Szüzek, ifjak sir/atok" stb. April 2. — i512. V. Kelemen Avignonban székelő papi a viennei consistoriumban (gyűlésben) a templomos lovagrendet eltörli. April 5 — i855. Fölkelés Majnái-Frankfurtban, mely alkalommal a politikai foglyok kiszdbaditlatnak, A demagóg üzelmek ellen a parlament által központi vizsgáló bizottság állíttatik föl. April 4. — 1655. I. Rákóczy György erdélyi fejedelem Maros-Vásárhelytt Zólyomi Dávidot elfogatja s vasra veretvén Kővárba, örökös fogságba szállítja. Hivatalos rovat. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivatalomhoz ujabban a következőktől érkeztek be készpénzbeli kegyes adomán> ok. 1. A „Pápai Lapok" szerkesztősége utján M. Báró Bésán János ur (Gicz) 30 f. — 2. Nagyságos özv. Nagy Igiiáczué urnő gyűjtő ívén, a melyhez járultak: özv. Nagy Ignáczné 10 frt, F. M. 5 frt, Mádayék 5 frt, összesen 20 f. — 3. Tek. Sarlay Gyula ur (K. Vatlf) ívén, melyhez járultak: Sarlay Gyula 5 f. 40 kr, Sarlay Károly 2 f, Konkoly Lajos 1 f, Kovács Elek 1 f, Augusztné 1 f, Keméuy Andor 1 f, Csázma József 50 k, Kemény Dénesné 30 kr, Kovács Ferencz 20 kr, Pálfy János 20 kr, Kovács Lajos 20 kr, Magassy György 20 kr., Kapdi István 20 kr, Varga János 10 kr, Kálmán Dávid 10 kr, Körmendy Gáborné 10 kr, Koller Ló'rincz 10 kr, Simon Ambrus 10 kr, jTibér János 10 kr, Szabó József 10 kr < Tóth Gábor 10 kr, összesen j 14 f, •— 4. Horváth Sándor n. démi evaog. tanító ur Ida leányának menyegzőjén eszközölt gyüjtáx eredménye j 8f. 85 *) Asbóth Jánof: , f A Zaharálól az Arabokig,"
