Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-03-22

Ii tett. E tekintetben a birodalmi főváros teljesen kozmopolita, mert itt a sörnek minden neme e's faja a legériásibb mértékben fogyasztatik. Hogy mily áhítattal hódol itt mindenki Gambrinus istenségnek, azon egy tényből is látszik, hogy a különböző sörmérésekben körülbelül 20,000 pincér hordja fel a habzó árpa-levet; s ha egyizben e fekete frakkos, fehér nyakkendős pincérhadtest teljesen felvonulna, azt kellene hinnünk, hogy Poroszország összes titkos tanácsosai tartanak valami óriási közgyűlést. Gervinus, a híres birodalom történész egy izben a dőzsölés művészetének történetét akarta megirni, azonban abba kellett hagynia munkáját, mert nem birt a rengeteg anyaggal. Ép ily herkulesi munka volna a berlini csapszékek történetének megírása. Ezernyolczszázhetven óta ezek száma megkétszereződött, megháromszorozódott s az 1880-iki őszszeszámláláskor 12000 volt ezek száma. Körülbelül 950-et látogatnak ebből a műveltebb osztályok, a többiben pedig a nép mulat. E számok mutatják, mily befolyása van a sör élvezetének a közönségre. Ha még ugy menydörögnek is a farizeusok a csapszékek elszaporodása ellen, az ó germán szomjat nem képesek legyőzni. S valóban, ki is vehetné rosz néven a berlinitől, ha a nap fáradalmai és hősége után a „helyiségben" vagy rendes korcsmájában keres üdülést? Igen, ki merne követ vetni a „tíz órai" pintecskére? A korcsmák, mérjenek bár ott fehér, vagy akármilyen sört is, képezik a berlini számára az újmódi Olympust, s hogy az olympusi csalódás se hiányozzék, itt is kedves és csinos „Hébék" szolgálnak a nektárral, hogy a sör .élvezetét isteni gyönyörré tegyék számukra. ( „Ki nőt, bort, dalt, nem szeret, Már az nagy bolond lehet." A berlini, kinek a bor nics nagyon ínyére, némi módosítást tett a lutheri recipén, s csak akkor érzi jól magát, ha gyöngéd tündér ujjak adják neki az itcést, s bájos női ajkak mosolyognak rája, midőn torkának megmérhetetlen mélyébe egy poharat a másik után zcdit le. A női szolgálattal ellátott korcsmákban nem csupán a Germania minden részéből ide özönlött német lányokat találjuk, hanem igen számos külföldi hölgyet is, többé-kevésbé csinos nemzeti öltönyükben, de azért berlini nő ís van köztük elég. Kartársnőiktől ezek főleg abban különböznek, hogy taitanak kissé magukra s minden udvariasságuk s előzékenységük dacára is, melyet a vendég iránt tanúsítanak, nem ugranak mindjárt a nyakába, hanem egy angol hölgy teljes büszkeségével lépnek föl. A berlini pincérnő lényegcsen különbözik a szobaleánytól. Mindenek fölött igen szereti az „egyetmást" s toilettejére is kiváló gondot fordít és pedig nemcsak szabad vasárnapjain, hanem minden nap. Természetesen azért szivecskéje sem „sötét verem", a a bókok iránt, melyeket még fiatal és csinos vendég uraktól oly nagy tömegben nyer, — nem érzéketlen ; igényei azonban a szivviszonyok tekintetében jóval magasabbak mint a konyhahölgyek és kefeseprü tündérekéi: diák, írnok és hadnagy, — e három levelű lóher tarthat első sorban igényt szerelmére, 8 ebből ia az a legkedvesebb, amelyik olyan „fránya" hogy még neki ie képes imponálni. Közelében a vendég bizonyára jól érzi magát, mert Zelma, Ella, Laura, Frida— a Hébéknek mind ily regényes hangzású neve van — elragadó bájjal tud igényeinek megfelelni. Természetesen azt a szomorú felfedezést is teheti a vendég ur, hogy az a „pilseni" vagy „bajor" melyet iszik, Berlinben gyártatott, az ilynemű aggodalmak azonban csakhamar eltűnnek, mert az olympusi csaplárleány csábitólag alatt az újvilágban ezzel a pénzzel megszerez, mind megfogja osztani vele. Ez is egy neme volt a lutri játéknak, s igy megtetszett Mateosnak. A jó barát azután, a mint észre vette, hogy felköltötte Mateos érdeklődését, — elővette minden ékesszólását, hogy még azon este bírhassa Mateos beleegyezését. A bor és az ivó társak jó segítségére voltak. Csakugyan annyira mentek, hogy a jegyzőt édes álmából felköltötték, s elhozták a szomszédból, hogy készitse el a szükséges iratot. E kölcsönhöz még egy függeléket is csatoltak: Mateos kis leánya akkor épen hét éves volt, Canelonak pedig volt egy tizenkét éves fia, a ki vele fog menni Havannába, nagyon természetes, hogy ezeket majd össze kell házasítani, hogy a nagy vagyon együtt maradhasson; a román nép-fajoknál ugy is többnyire az a szokás, hogy a szülék kötik a gyermekeik házasságát. Majd tiz év múlva, ha a »sok arany«-nyal megjönnek, épen legszebb idejében lesz a két gyerek, s meglehet taftani a menyegzőt! A papiros nagyon türelmes, s hogy a jelenlevők nem igen voltak józanok — még a jegyző is elnézést szükségelt— az az 5 dolguk, a két atya boldogan átkarolta egymást, midőn a szerződés alá oda húzták kezük kereszt vonását. Másnap reggel, midőn még az éjjeli mámor ki nem párolgott egészen a fejőkből, el mentek a Fuencisla szent szűzről nevezett kápolnába s megáldozva, szentesitették szövetségöket. A katona becsületszava egyszer mindenkorra kötelez. Az isten szava pedig igazi felbonthatlan kötelék; ugy érezte magában mindenik, hogy nem lesz fölösleges a másikat igy is biztosítani. Azután mindegyik el rejtette kötelezvényét s a barátságos búcsú poharak kiürítése után "el váltak egymástól. Ezek az utóbbi kortyok még egy ideig távol tartották Mateostól a komoly gondolatokat, nem elmélkedett róla még, hogy tulajdonképen mit cselekedett? Elég gyorsan elérkezett különben a dolgok feletti töprengés is, de persze ez nem hozta vissza az ő pénzét, melylyel a jó barát sietett minél elébb kivándorolni. Nagyon tud mosolyogni, s figyelmünket teljesen igénybe veszi. Olykor mellénk is ül s oly kedvesen tud csacsogni, „de omnibus rebus et quibusdain aliis", hogy a sör gyarló minősége feledve lesz. Ha netalán idegen volnál, egész részvéttel kérdezi : „uraságod bizonyára nem ide való ?" s aztán gyöngéd' célzásokat tesz a puncs jótékony hatására, amire minden, csak félig meddig is udvarias vendég elragadtatva jelenti ki: „Kisasszony, a kegyed kívánsága parancs előttem." Azt meg kell adni a' sör Hébéinek, hogy a vendég iránt támasztható külön követeléseikben még szerényeknek is mondhatók, s azt tekintve, hogy a legtöbb vendéglős vagy igen csekély, vagy teljességgel semminemű fizetést nem ad nekik s igy tisztán a vendégek nagylelkűségére vannak utalva, — a borravalóra való célzást mindig igen tapintatosan tudják eszközölni. Ha az ily szánalomraméltó lények, kik mint említők, a vendéglős kegyelmétől függnek, ki nem biztos fizetésre, sőt még csak szerződésszerű viszonyra sincs kötelezve velük szemben, — a könnyelműség sikamlós útjára tévednek, ez erkölcsi sülyedés előidézésében főleg a vendéglősök hibásak. Ok azok, kik e lányokat gyakran az elaljasodás karjaiba dobják, mert a pinczérnők kényszerítve vannak arra, hogy fényüzőleg öltözködjenek, mert különben a ven-" dég uraknak nem tetszenének, s nem tudnák azokat „fölcsipni." E pinczérnők kara természetesen nem áll csupa Veszta-szüzekből, de azt sem kell hinnünk, hogy e foglalkozásra csupa Magdolnák és Plirynék adják magukat. Sok hajdani nevelőnő, tanítónő, művésznő stb. menekül ide, hajótörést szenvedve élete pályáján, — mielőtt a bün posványába sülyedne. Mint egy szalmaszálba, úgy kapaszkodik bele e foglalkozásbu még egyszer cs utoljára fölveszi a harezotaz őt környező sötét hatalmak ellenében; de rendesen hiába! Ha nem őrizett meg lelkében elegendő erkölcsi támpontot, ha nincs elég ereje arra, hogy a minden felől ólálkodó csábítás művészetének ellenállani képes legyen, menthetetlenül tönkrejut, az az ama boldogtalan lények sorába sülyed, kik szégyenük bélyegét egész életükön át homlokukra sütve viselik. Nagy ritkán esik meg egy-egy oly csoda, hogy e női szolgálattevő testület valamelyik kiválóan szép vagy szellemes tagja egy-egy biztosított állású s tisztes férfi szivére oly maradandó benyomást gyakoroljon, hogy az ne átalljon vele oltár elé lépni s társadalmi állását megossza vele. Jóval gyakoribb az az eset, hogy egy-egy pinczérnő — ki tudná megmondani mily utou-módon — néhány száz forintocskát félre rakosgatott s kezével egy pinczért vagy korcsmárost boldogítva, maga nyit férjével együtt egy uj csapszéket. Az ily helyiségek azonban sem az isten félelemnek, sem a jámbor erkölcsöknak tanyái nem szoktak lenni, sőt tán ép ellenkezőleg! Mindennek daczára is minden sörfogyasztó csak jót kíván holtáig a berlini Hébének, ki Berlin „sörarisztokratikus" gyártmányát ép oly szives előzékenységgel nyújtja át vendégeinek mint a münchenit, nürnbergit, kulmbachit, pilsenit stb. „Ha friss sörrel, jó borral telt a kupám, Zene, de nem hamis ám, S melléje egy leány, Ha kőszívű is tán, Ily élet a vidám l

u * * Mig a pinczérnők és csapos kisasszonyok Bachus és Gambrinus istenek szolgálatában állanak, a szóda l i s z k o k, a savanyú szüzek Neptun papnői. Ezek ölökké ezt az elvet hirdetik : „legjobb a víz," — természetesen nem a berlini vízvezetéké, hanem a szódavíz és „szelter" — „azzal vagy a nélkül." Egész nyáron át ott álldogálnak bódéikban a jótékony hölgyek, a fölhevült emberiségnek hüsitő nedvet nyújtva s őt-tiz fillérért csillapítják mindenki szomjúságát. Már ezek rendes fizetést búznak az ivócsarnokok tulajdonosaitól s erre szükségük is van, mert mig ä sörhébéknek borravalót szokás adni, senkinek se jutna eszébe, hogy a széneny-savaoyú hölgyet azzal megkínálja. Legepedőbb pillantásaival és legbájosabb mosolyával iparkodik á szomjazó érdeklődését magára vonni, de, ah, az ő foglalkozása- oly egyhangú. Miutegy papagály, folyton és örökké ez egy kérdést ismételgeti: „azzal vagy a nélkül?" — mig ellenben a pinczérnő szabadon mozoghat s társalgása is fesztelenebb. Az 'ily sörnymfa koezczint velünk, velünk iszik, hogy kedvre hangoljon, merészen ragadja meg a m i tölt kupánkat, egy hajtásra kiiszsza, igy kiáltva föl: — Az ön egészségére, uram! Az ilyen szerencsétler savanyú szűztől elféle nem telik ki: eleget bosszankodhatik magában, hogy csak vizet mér s elefántcsont fogsora között elégszer mormolja magában ezt az ismert mondást: „Marha issza a vizet s azt hiszi, hogy édes a puncs," — csak nem ihatik tehát vendégei buzdítására Ő is igy. A korcsmabeli kartársnő olykor champagneit és sectet kap tisztelőitől.. . Neptunj papnőjének ily inyenczdolgok — legalább hivatásának gyakorlása közben — nem jutnak osztályrészéül. I S mind ennek daczára 'is jobb sorsuk van mint a hébéknek kiket a vendéglős bármely perezben elcsaphat, mi meg is történik mindannyiszor, ahányszor a napi bevétel soványul üt ki s nem csaltak elég sárgarigót lépre. Mig ezek se fizetést, se ellátást nem kapnak, hanem a vendég jótékonyságára s ama vékony jutalékra utalvák, mely nekik a vendégre rátukmált pohár sör vagy bor után jár: a szodaliszknak nem ily szomorú az élete. Neki nem is kell faragatlan emberektől mindenféle gorombaságot eltűrnie, abban a reményben, hogy inajd dús borravaló lesz érte jutalma; ő női méltóságát is megőrizheti. A női becsület e lealacsonyitása a vendéglősöknek válik szégyenére, s valóban ideje volna már, hogy a pinczérnők gazdáiktól rendes fizetést kapjanak, s ne legyenek mintegy hivatalosan az erkölcstelenségre kényszerítve. Mily egészen máskép áll a dolog Bajor-, Szász- vagy Osztrák országban; ott a pinczérnők határozott bérszerződésben állanak gazdáikkal, 8 erkölcsileg is jobbak. A savanyúvizes hölgy nem kénytelen pompás ruhában pávázni mint a pinczérnő, az ö öltözete egyszerű, de ez igénytelen ruha sokkal kedvesebb nekem mint a bün ragyogó dísz-öltönye. Színház. Megjöttek színészeink is, hogy ujabb csalódással távozzanak városunkból. Teleházakra számítottak, n'éhány előadás: egészen uj műsorral azt hitték, majd megtölti ezt a kis szinházat, csalódtak. A közönség, mely az első években anny ira pártolta a színészetet, most visszahúzódik, s engedi az igazgatót veszteséggel távozni. Pedig az eddigi előadások arról tanúskodnak, hogy Jakab Lajos társulata megérdemelné a pártolást! Hétfőn, bérletszünetben zsúfolt ház előtt adták »Arany embert« Jókai hírneves, regényes drámáját. A szereplök közül kitűntek : Fenyvessi Emil (a czimszerepben) Ardai Ida (Noémi) Törökné (Atalia), Breznay (Brazovics), Hevessy (Krisztyán) és Ivánfy (Kadisa); elismerést érdemelnek még: Bogáidyne (Zsófi-mama), Réthi Fanni (Timár), Breznainé (Teréza) és Károlyi (Ali megbánta már tettét Mateos s ez a megbánás naponként fokozódott. Rövid ideig tartó gazdagsága arra ösztökélte az öreg hadfit, hogy csak játszék tovább, majd újra nyer. Szerencsés keze van, az már bizonyos. Ezt a körülményt ki kell zsákmányolni. Milyen kár, hogy másnak adta azt a pénzt, a mi olyan könnyen elő mozdíthatta volna szerencséjét! Azt a kis összeget, melyet a szabadlakáson kivül évnegyedenkint pártfogójától kapott, mindjárt a legközelebbi gyűjtődébe vitte. Ha nem nyert, azon volt, hogy hol fog valakit, a kitől egy pár pesetát kölcsönözhet. Mindig akadnak emberek, a kik olyan valakinek, a kinek bizonyos fizetését tudják, egy kis kölcsönt adnak — természetesen jó kamatra.— Azonban minden ujabb húzás csak uj csalódást hozott s a boszuság és szitkozódás napjait. Á kivándorolt semmi életjelt sem adott magáról. Ő maga nem tudott írni az igaz, de hát nem volt ott Havanában egy olyan írástudó ember, mint itt Segoviában?! Azután meg hát nem irathatott volna azzal a gyerekkel, a kit itthon a Fráterekhez járatott s kinek világos, értelmes eszét annyira dicsérte ?! ideje volna bizony már egy kis pénzt küldeni abból a sok nyereségből, a mihez ö előlegezett. Caneló saját tapasztalásából tudhatta, hogy milyen kellemetlenül érzi magát az ember, ha nincsen a zsebében egy kis pénz. Oh, hogy ö ennek a hamis barátjának mindenét föláldozta! hogy meg csalta, magával vi ve minden kincsét, a min ő oly sok sorsjegyet vehetett volna! Most már el veszett rá nézve a szerencse; először könnyelműen el fecsérelte, most azután hütelen lett hozzá. Ez mind Caneló hibája! Ilyen formában látta most az állapotot s a mellett már nőtt az adóssága s a nyomor a háznál; hogy mind ezt elviselhesse, szedte magához az erősitöt, s káromolta a kegyetlen sorsot, a mi ily czudarul bánik az olyan kiérdemelt hadfival, mint Mateos Jósé. Ily apa mellett nőtt fel Lu! s lett kedvessé, frissé és a mi csodálatra méltó: tevékenynyé, dolgossá. Guadalupenak keresztelték a közeli zárda védnöke iránti kegyeletből: Nuestra Sennora Mária de la Guadalupe. Ez a czifra hosszú név a spanyoloknál még türelmesebb embereknél is alkalmatlan lett volna naponkénti használatra, de az embernek czifra neve azért van kitalálva, hogy azt csak ünnepnapokon használja! csináltak hát belőle Lupe-ot, azután mikor az is hosszúnak tetszett, csak Lunak mondták, igy valami chinaias hangzásúvá vált, hanem hát a segoviaiaknak, kik semmit sem tudnak Chináról, egészen jó spanyolos név volt ez, s hála legszentebb leszármazásának: különösen szent is. A kis Lu idején észre vette, hogy az a néhány cuartó, a mit az apja rendelkezésére bocsát, hogy belőle a háztartást vigye sehogy sem elég: szükséges, hogy ö is valamit keressen. Már kis gyermek korában ügyesen csinálta a könnyű szalma fonalakból készült holmikét, melynek nagy mesterei a kastiliái nők, ha a kis lakást szépen rendbe hozta s a gravanzot — borsó féle — egy darab szalonnával a tűzre tette, mindjárt elő vette munkáját s dolgozott .szorgalmasan. A régi zárda harangja ösztönözte s a mellett gyorsan el repült az idő. Barátnéja nem igen volt, mert az apja nyers modora mindenkit el riasztott közeléből. Még Concha szülői is rosz néven vették, hogy leányuk barátságban van Luval, söt meg tiltották neki a barátkozást. Azonban Concha igazi Éva leánya volt s igy a gyerekek továbbra is együtt mentek a vizén át az Augustinusok zárdájába iskolába. Concha szerette és! csodálta barátnőjét, kire ugy tekintett mint az öreg Mateos martyrjára s hogy a martyrságot meg elviselhetetlenebbé tegye, nem győzte eléggé szólni áz apát, leánya előtt. Pedig akármilyen Csorbadsi). Általában az összevágó előadás és megfelelő alakítás által teljesen élvezhette közönségünk a koszorús író klasszikus müvének hatását. Kedden, a »Buborékok«-at Csiky jeles vig. játékát láttuk. A szereplők közül Breznay. Breznayné, Arday Ida,* Fenyvessi Emil, 's Havassy Jenő érdemelnek különösen megemlítést. Temesváriné és Nyitrai kitűnő mellékalakok voltak. A kevés számü közönség gyakran tapsolt s hivta ki az ügyes játszókat. \ Szerdán, jMilöcker kedves operetteje a »Gasparone« került színre. Ez alkalommal' hallottuk először Mezey Mihályt, a társulat uj tenoristáját, kinek úgy éneke, mint játéka kielégítheti a közönség igényeit. Szépen játszottak Veresné, K. Honti Mari, Bréznai, Veres, Havassy és Temesváryné. Csütörtökön »Mägdolna« Rákossynak hatásos paraszttragédiája adatott. A czimszerepet Arday Ida játszta, ki ez estén is valóban remekelt. Nagy, drámai kitörésekben gazdag szerepét, mely amellett a lélekállapotok sokféleségének föltüntetését is igényelte, valóban művészileg adta. Megemlitendők mellette, Fenyvessi Emil, ki különösen az érzelmesb helyeken tünt ki; Havassy Jenő, ügyes alakításával, Breznay Anna kedves naivitásával, s Hevessy Gábor élethű festésével nyertek elismerést. Pénteken meglehetősen telt ház előtt a «>Sabihnők elrablása*' bohózatos vígjátékot játszták. Havasi kitűnő színigazgató volt, pathetikus deklamácziója zajos tapsokra ragadta a közönséget, többször nyilt jelenetekben is kihitták. K. Honti Mari, Ardai I. Ivánffy, Fenyvessi, Breznay és Károlyi említendők még meg ügyes játékukért. Kívánatos volna, hogy e finom humorú darab ismételtessék. nyers és mogorva volt is az öreg, leánya iránt még is némi gyöngédséggel viseltetett az ej szitkozódott; időnként jelenlétében kevesebbet még egy-egy jó szóval is illette, a lutri játékoiji kívül leányát szerette a világon legjobban, noha ez a szeretet azért egy cseppet sem változtatott jellemén. (Folyt, köv.) Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Március 22. — 1849. Percsel Mór magyar tábornok a Theodorovics alatti szerbeket Sióregnél megveri. Március 23. — 1504. Az egri püspökség érsekségre emeltetik. Marcvus 24. — 1B60. Szerződés III. Napóleon franczia császár és Viktor Emánuel sardiniai király közt, mely szerint Savoyál és Nizzát területével együtt Francziaország kapja az 1859. évben nyújtott francia segély fejében. Március 25. — Í848. A hires siciliai parlament, mely ugyanezen évi apr. ÍS-ón Bourbon Ferdinand, nápolyi királyt és családját örökre trónvesztettnek nyilatkoztatja ki, Palermóban megnyittatik. Március 26. — 18Í9. Bem magyar vezér a Skariatine alatti oroszokat a Vöröstorony-szoroson ál Oláhországba kiveri s a szoros védelmét Ihász magyar ezredesre bizza. . Márczius 27. — Í445. Hunyady Mátyás királyunk az „Igazságos

1

' szülelik Kolosvárott. Március 28, — 1849. A Majna melletti frankfurti német parlament IV. Frigyes Vilmos királyt Németország örökös császárává választja. Hivatalos rovat. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivatalomhoz ujabban a következőktől érkeztek be készpénzbeli kegyes adományok. 1. M. Gr. Esterházy Móricz cs. k. kamarás ur 50 f. — 2. M. Gr. Wallis Gyula ur fJL. Patona) 50 f. — 3. Ifj. Ruston József ur (JVlarczaltő) 25 f. — 4. A „Pápai Lapok" szerkesztősége ivén 41f. 30 5. Pápa város polgármesteri hivatalánál ujabban befolyt 57 f. 7 6. Mihályi Sándor ur gyűjtése £N. Béta) 25 f. — 7. Csóthi közjegyzőség gyűjtő ivén 55 f.— 8. Vaszar község gyűjtő ivén 9f. 78 9. Gecse község gyűjtő ivén 19f.65 10. Takácsi község gyűjtő ivén 28f.95 11. Kéttornyu-Lak község gyűjtő ivén 7f.89 12. P. Kovácsi község gyűjtő ivén 10f.42 13. Borsos-Győr község gyűjtő ivén öf.64 14. Mihályháza község gyűjtő ivén 6f. 15 15. Marczaltő község gyűjtő ivén 4f.70 16. Lovász-Patoua község gyűjtő ivén 42f.Sf8 17. Dáka község gyűjtő ivén lOf.30 Előző kimutatás szerint 102 f. 31 összesen 552 f. 10 Fogadják a kegyes adakozók a segélyzettek nevében kifejezett hálás köszönetem nyilvánítását. Pápán. 1885. márczius 21-én. Horváth Lajos szolgabíró. Az összes kereskedő és iparos osztályhoz. Az iparhatóságok támogatására a törvény iparhatósági megbízottakat választani rendel, ily megbizottakul Pápán oly kereskedők és iparosok választhatók, akiknek előző évi III-ad oszt. kereseti adója legalább 10 frt 50 kr volt; ily megbízott Pápán a városi tanács mellé 20, — a szolgabiróság mellé külön szintén 20 választandó. Ezeknek megválasztására tehát az összes kereskedő és iparos osztály a jövő vasárnap folyó hó 29-én d. u. 2 órára a városházához meghivatik. — Pápa, 1885. márczius 20. A városi iparhatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Megyénk itf főispánjául — miként Budapestről lapunkat értesitik — Galantkai és Fraknói ifj. Esterházy 'Móricz gróf, csász. ktr. kamarás úr Ő méltóságát, Pápa, Ugöd .örökös urát, megyénk első virilistáját fogja kinevezni 0 Felsége. — A kormánynak, •— miként a minisztérium köréből vett baráti levélből értesülünk —