Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-03-15

várijuk mi a telekkönyvi ügyeknek ilyetén merev szétválasztását a törvénykezési élet funkczióival. Elég lenne ennek indokolására talán negativ érvelésnél maradva azt mondani hogy ennek szükségességét nem látván, az ezen külön választással mulhatlamú járó kiadási többletet, a milyen például a központi igazgatóság fentartásának kiadásai is lennének, nem csak jelen financziális viszonyaink, de egyéb viszonyok között sem látnók indokoltnak. Nem szűkkeblűség mondatjavelünk ezeket. Ha valamely téren, ugy az igazságszolgáltatás tere az, melyen a fukarkodást a legélénkebben elleneznők, de mikor valamely kiadást nemcsak indokoltnak nem látunk, hanem az ez által czólba vett ujitást czélirányosnak fel nem ismerjük — akkor e kiadás megtagadásával nem csak nem fukarkodunk, hanem épen az igazságszolgáltatás érdekeit mozdítjuk elő. Hogy mórt tartjuk ez ujitást célszerűtlennek? e kérdésre röviden ezekben válaszolunk. Népünk hozzá volt szokva, s ki vele érintkezik e szokásának nyomait még most is felismerendi akompetencziák egy kézben csoportosításához. Még nem olyan régen volt, a mikor a szolgabíró volt a kompetens forum. Nem akarunk félre értetni. Tudjuk, hogy fejlődött viszonyaink a kompetencziák ilyetén kumulációját meg nem tűrik, s azért szívesen üdvözöltük annak idején a közigazgatásnak a törvénykezéstől lett elválasztását, s nem habozunk kijelenteni, hogy ez ujabb törvényhozásunk egyik legkimagasodóbb alkotása volt, s csak hálás elismeréssel emlékezhetünk meg igazságügyünk akkori miniszteréről, ki népünknek a kompetencziák említett össze halmozása iránt a törvényhozás kebelébenjis eléggé hangoztatot előszeretetével megküzdeni bátor volt. De ne menjünk a végtelenekbe. Minek szakítsunk bizonyos hagyományos elvszeretetekkel, a mikor arra semmi szükség nincsen, s mikor csak ugy az állam, mint esetleg az egyesek kiadását szaporítaná. Ezekben akartuk röviden elmondani azon gondolatokat, melyeket bennünk az idézett felolvasás keltett. Tudjuk, hogy mindaz, a mit elmondottunk igen hézagos, s korántsem meriti ki mindazt, a mit e tárgyban elmondani lehetne. De ez nem is lehet czólja egy hírlapi czikknek. Mi azon meggyőződésben élünk, ha szerény czikkünk olvasása ugy a nagy közönségnek mint különösen ez ügygyei hivatásszerűen foglalkozóknak anyagul szolgáland a gondolkozásra — nem teljesiténk haszontalan munkát. Felhívás! Pölöske község folyó évi márcziushó 9-én a lángok martaléka lett. — 76 lakház közül 73 a hozzá tartozó gazdasági épületekkel együtt teljesen leégett. Hajlék, kenyér nélkül maradt a fóldmivelésből élő községi lakosság s bútoraitól, házi állataitól, vető magjától, gazdasági felszerelményeitől megfosztva a legnagyobb nyomorúságnak van kitéve. Szerencsétlen embertársaink nyomorát enyhíteni, a szűkölködőkön segíteni legszebb, legszentebb kötelességünk. Vármegyém közönsége szép jelét adta mindenkor fennkeit, nemes gondalkozásának, s áldozatkészségét Pölöske község sújtott lakosai érdekében ismét igényDe veszem. Bizalommal teszem azt s erős a hitem, hogy vármegyénk minden lakosához, egyes társulatokhoz s pénzintétézetekhez kibocsátott felhívásom nem marad eredménytelen. Elvárom különösen a községek elöljáróitól, hogy a nemes czélt szemük előtt tartva, hivatalos kötelességük teljes öntudatában járnak el s a gyűjtést kellő eredménynyel fogják eszközölni. Kérem ezt a szenvedők nevében s mivel a tüz által sújtott község lakosainak gyors segélyre van szükségük, kérem a könyöradományoknak mielőbbi beküldését; de a gyűjtő ivek a befolyt könyöradományokkal együtt hozzám folyó évi áprilishó végéig mindenesetre felterjeszténdök. Veszprém, 18S5. évi márcziushó 12-én. alispán. A méhészet köréből. Hetessy Dániel takácsii ref. néptanitó, ki a megyei gazdasági egyesület által a mult őszön Magyar-Ovárott rendezett gyümölcsészeti és méhészeti tanfolyam hallgatására kiküldve volt, — á budapesti országos kiállításra igen czélszerü és szolid kivitelű, ingó szerkezetű kaptárakat készített lcptartó-bakkal. A külső csínt és gyakorlati czélszerüséget magában egyesítő szerkezet rövid ismertetése a következő: Az I. ugy a II. számú kaptár belső berendezése a »Magyar országos méhészeti egyesületa utasítása szerint eszközöltetett, s csak annyiban van némi eltérés, hogy az I. számú kaptárnál a költéstért a méztértöl elválasztó fedödeszkák legbelseje nem 4 mm. bevágással van ellátva, hanem e helyett a dolgozók könnyebb feljuthatása czéljából egy fedödeszka nagyságú Hanemann lemez alkalmaztatott. A II. számú pedig a méztérbe juthatásrá szolgáló Hanemann lemezen kívül a költéstért szabályozó ablakkal — melynek alsó részébe szintén Planemann lemez alkalmaztatott — van elzárva, melynek czélja a fölösleges üasitás megakadályozása s a mézgyüjtés előmozdítása levén, különösen vidékünkön előnyösnek mutatkozik, s e Il-ik számú kaptár szalmafala belülről 15 mm. vastagságú deszkával bélleltetett ki, hogy ne kelljen a — legnagyobb pontossággal készített szalmafalból is kiálló — részek letisztogatásával a méneknek időt pazarolni. A léptartóbak két alsó osztálya a kaptárok átvizsgálása alkalmával kiszedett keretek fölrakására szolgál, felsőrésze pedig a kaptár ráhelyezésére van szánva, s igy az átvizsgálandó kaptár a léptartóbak közvetlen közelében levén, a netán lehulló méhek nincsenek kitéve az agyontiprás veszélyének, — de meg a különben is szük méhesben nem kell az átvizsgálandó kaptár alá külön asztalt vagy széket alkalmazni, mint a melyek — helyszűke miatt csak munkánkat nehezítenék meg. ] Ezen kaptárakat és léptarltóbakot nevezett tanitó ur Takácsin a községi elöljáróság, képviselőtestület és nagyszámú kjözönség előtt a „Földmives mellékfoglalkozásairól" tartott következő értekezés mellett mutatta be: Napjainkban, a midőn a földbirtokos közép és alsó osztályt a silány gabona termés s még silányabb gabona árak miatt veszély és pusztulás fenyegeti; úgy a magas kormány, mint a veszély nagyságától rettegő gazdasági egyesületek, lankadatlan buzgósággal igyekeznek a veszély cl hárításán vagy legalább annak enyhítésén. A jeleztem vjeszély enyhítésére czélzó intézkedése a többek közt -f- megyénk tekintetes gazgasági egyesületének is azon áldozat kész rendelkezése, hogy egyesületi költségen c megyéből három néptanítót, köztük csekély«égemet is — a magyar óvári gyümölcsészet és méhészeti tanfolyamra kiküldölt, hogy ott szerzett ismereteinket a gyümölcstermelés és méhészet, mint fontos gazdászati iparágakban ide haza tcuyészszük, figyelmeztetvén földmives népünket, hogy ma már a legokszerübben űzött földmivclés sem elégséges egymagában arra, hogy annak jövedelméből, — különféle' kötelességeinknek eleget téve — habár szerény igényeinket is kielégítsük — annyival kevésbé a hagyomány és megszokáson alapuló földmivclés. Be kell már egyszer látnunk, hogy az ily alapon űzött földmivclés tönkre jutással fenyeget, gazdálkodási rendszerünket helyesebb alapokra fektetve a túlnyomó gabona termelés helyett az állat-tenyésztésre fordítván figyelmünket oda kell törekednünk, hogy ebbeli jövedelmünket a házi ipari foglalkozások jövedelméből is pótolni tudjuk. Ilyen mellék foglalkozásnak vehetjük a gyümölcs termelést és méhészetet. Ki ezek hasznosságán kétkednék, gondolja meg, mily nagy lehet azon gabona mennyiség pénzértéke, a mely e községből az itt áruitatni szokott silány gyümölcsért kivándorol ?! s ha e gabona mennyiség kiadása a gyümölcs termelés meghonosításával megszűnnék, e körüli fáradozásunk már csak ez által is szépen jutalmazva lenne. A gyümölcs termelés megkedvelése maga után vonná a testet és lelket gyönyörködtető méhészeti foglalkozásokat, melyeknek okszerű kezelése szintén nem kicsinylendö jövedelemmel kínálkozik, chez vehetjük továbbá azon többféle foglalkozást, melynek gyakorlása által a földmivelcs szünetelési időszakban nemcsak hogy saját szükségleteinket elégíthetnénk ki, de azok fölöslegéből ismét szép jövedelmet biztosíthatnánk,— ilyenek a különféle fiji eszközök, kosarak méhkasok stb. készítése. De mondja tán valaki, hogy mind szép dolgok ezek igy papii'osról leolvasva, de hogy kezdjünk ahoz, a mihez nem értünk, hisz mi csak apáink foglalkozását, tanultuk el, s a földmivelátja .... És Jenő? vajon törödik-e átalában vele, mikor Bella oldala mellett ülhet, kinek tánczközben, titokban a homlokát is megcsókolhatta s az nemhogy neheztelne érte, de mosolyog. A ruhatár melletti szobából hangos beszéd hallatszott át, mintha néhány fiatal ember most lépett volna be. Emilia figyelni kezdett: bizonyosan róla fognak beszélni. Mit kell hallania? — Fiukl szól egy hang ott, — az egész bálbizottság itt volna, csak Sátory hiányzik. — No, meg az a huncut Guszti. Vajon kit bolondit most is azzal, hogy legelsőnek irja ki a lapban ? — szólt egy másik hang. — Mindenkit, — válaszol e percben az oda belépő hirlapiró. — Hanem foglaljunk helyet, uraim s ha Jenő is megjön, bezárjuk az ajtót, hogy vacsora közben ne háborgasson senki. — Te Guszti, — hallatszik Hodolya Muki hangja, — ugy-e megírod az Emilia esetét is ? De persze chic-módon, pikánsul ? A lányka szive szinte hallhatóan dobogott. — Hm! majd meglátom, kényes história. — Barátom! Hátha még közvetlen közelben lettél volna, mint én. Erről csak én adhatok neked kimerítő tudósítást, mint jelen volt szemtanú, — szól újra Muki. — Megírni mindenesetre megírom valahogy — felel vontatva a hírlapíró, miközben az asztalhoz telepednek le, s a kanalak zörögni kezdenek. — Barátom azt mondom neked, — kiált újra Muki, — én annak a lánynak a becsületéért egy fa-batkát nem adnék már most. Emiliának arczába szökött a vér a szemtelen szavakra. — Oh gazember, — gondola, s dobogó szívvel várta, hogy csak lesz, aki felszólal mellette. — Az igaz, — sióit a vacsorálok egyike, hogy roppant furfanggal akarta magát már mindnyájunkra rákötni — No nem éppen b, hanem az anyja akarta őt, — szól közbe a hirlapiró. — Hisz az egyre megy ~~• .kiált _Muki. — Az igaz, hogy ma már nem chic becsületesnek lenni. Sátory e percben lépett a szobába. — Kiről van szó ? — kérdé. — Kiről másról mint egykori imádottadról felel Muki. — Nos és mit beszéltek Emiliáról? — kérdi újra Sátory. — Semmi rosszat — felel hahotázva Muki. Semmiféle kézzel-fogható rosszat. —Hagyjatok békét annak a szegény lánynak, szólt Sátory, — van -annak magában is elég baja. — Jenő még mindig védi egykori eszmény képét, — kiált egy másik, — hátha menyasszonyod megtudná, hogy oly jó ügyvédje vagy ? — Menyasszonya ? — kiáltott meglepetve a harmadik,— hát csakugyan menyasszonyod Bella? Az öltözőben szintén megállott valakinek a szivverése is, hogy a választ jobban hallja. — Tegnap volt az eljegyzés künn a cservölgyön, — szólt a hirlapiró hivatalos hangon, — de igen szük családi körben. A „Vasárnapi Közlönyében lesz róla a tudósítás. Tehát vége mindennek számodra, szegény Emilia! Az eljegyzés is megtörtént, mit törődik most már Sátory veled ? Jogosan csókolhatta meg menyasszonyát táncközben, a te szived előtt nem tartozik ö felelősséggel többé. — No akkor értem, hogy triért hozott ma a téli kabátja zsebében revolvert Jenő, — kacagott Hodolya Muki. Ha valaki a menyasszonyára veti a szemét, lelövi azonnal. — Az az hogy, — válaszolt Sátory, — ma reggel a bál után közvetlenül újra kihajtatunk Cservölgyre s én lovon elkísérem Belláékat. Tudjátok, hogy most nem túlságos bátorságos az út odáig, reggel előtt. — S a mig Tamás bácsi lész a főkapitány — nevetett a hirlapiró, — addig Keserű Marci bandájának gyöngyélete is lesz Sóstó megyében. Az öreg urat végre még magát is ellopják egyszer a városházától. — Na én csak azt a képet szeretném látni — szólt újra kárörvendve Muki, — amit majd Emiliáék fognak vágni, mikor a te eljegyzésedről olvassák a tudósítást. Hisz már bizton azt hitték, hogy megcsípnek téged, úgy elővettek mindent. — Ej, belőled a három év előtt kikosarazott kérő szól, — kiáltott a hirlapiró. — Azt hiszed, hogy ma nem két kézzel kapnának rajtam Garathyék ? — szólt ingerülten Muki. — No de azt lessék, — egy olyan leány, aki ezután az apró gymnázista után veti magát..! — Hajh, szegény Emilia, lásd, ez a világ folyása. Egy gombostünyi igazság legyen csak a sok rágalom között és örömmel itél el mindenki, kik ellen talán soha se is vétettél. íme, a közvélemény nyilatkozott rólad, már egyetlen féltő kincsedet is elragadják, most nyílik ki tapasztalatlan szemed, hogy édes anyád férjvadászata hová juttatott. Hiába lenne szólanod, hiába kulcsolod össze kezedet kétségbeesetten, a szégyenbélyeg ott ég ártatlan homlokodon, le nem törölheted többé az életben. Rejtőzzél él a világ szemei elöl, ne mutatkozzál, mert az a kis baleset most már igazságot kölcsönöz a rágalmaknak is, rejtőzz el, vagy pedig de ne, nc nyúlj ahoz a töltött fegyverhez, hisz egy idegen férfié az, kihez többé gyázz, hisz nem birsz majd e csábjának, mely olyan mint a tengerszem varázsa, legyőzhetetlenül vonz a halálba .... Az ebédlőben a poharalj vigan kocezannak össze. j — A legjobb menyasszjony sokáig éljen! — kiáltja egy harsány hang a mellékszobából. Pezsgős poharak koccanása kiséri. E pillanatban egy tompa dörrenés rázza meg a házat s egy vérfagyasztó sikoj. Mindenki zavartan ugrik fel. — A ruhatárból jött a lövés! S a ruhatárban a fehér báli ruhán és a halvány csinált virágokon vérpiros rózsa-csillagok tündökölnek s egy fehér szép arcon az üdvözültek megfagyott mosolya lebeg, amilyen csak a női becsület vértanúinak utolsó pillanatára vetheti túlvilági fényét. semmi közöd, vilenállani a veszély lésben is csak azok utánzói vagyunk, mely foglalkozáson tul ők sem értettek egyébhez. Oh te kétkedő barátom, hisz az emlitettem tanfolyam létesítésének, s mi ottani kiképeztetésünknek épen az volt a czélja hogg szerzett ismereteink alapján a már többször említett hasznos foglalkozásokat az iskolában megkedveltessük, s az iskolán kívül is minél szélesebb körben terjesszük, minek következtében én mindenkor kedves kötelességet teljesítek, ha e tekintetbén bárkinek is útba igazítással szolgálhatok, és hogy e megye tek. gazdasági egyesületének tettleg is bemutassam azt, hogy hivatásomnak megfelelni teljes erőmmel igyekezem, indított-arra, hogy ez általam készített ingószerkezetü kaptárokat az érdeklődők birálata alá bocsássam, mintegy kijelölve ez által azon irányt, melyen haladva e téren is a tökéletest megkőzelitni buzgó törekvésem. Mi előtt azonban e kaptárokat útra bocsátanám, jónak láttam ezeknek használatát s e körüli főbb fogásokat önökkel megismertetni s mig ezt tenném kérem becses türelmüket. Következett a kaptárak gyakorlati hasznának és kezelésének ismertetése. íme tisztelt közönség, ezeket láttam jónak önökkel közölni. Most pedig engedje meg az érdemes elöljáróság s képviselő testület, hogy ama tanfolyamra lett kiküldetésemet megkönnyítő áldozat készségért, melyet uti költségeim megtérítésében irányomban kimutatott, szives köszönetet mondhassak. Adja Isten, hogy ezen szives anyagi áldozat térüljön vissza igyekezetem sikerében e község minden egyes lakosa hajlékába! VSKTÉmm IAFTÍ1. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Március 13. — Kr. sz. e. 44. Július Caesar, ki 300 csalábun győzött, 1000 várost elfoglalt, s ezek folytán az egyeduralomra törekedett, a republikánusok által Rómában meggyilkollatik. Március 16. — 1437. Hunyady László V. László magyar király állal Temesvárotl letelt királyi esküjének ellenére is a törvényes formák mellőztével Dudapesten a Vérmezőn lefejeztetik s azon kápolna udvarában ásatik el, melyben azon 52 nemes nyugodott, kiket í393-ban Kont Istvánnal együtt Zsigmoi.d szeszélyes királyunk lefejeztetett. — Később V, László ingatag jellemű királyunk halála után Hunyady László tetemei Szilágyi Mihál, özvegy Hunyady Jánosné fivére, állal kiásatván, Gyulafehérváron (Hl. Káról királyunk kormánylalának 1713. évétől Károlfehérvár) nagy pompával temettetnek el. Márczius 17. — i82i. Egyezkedés Londonban Angolország és Németalföld (még ekkor Hollandia és Belgium egyesiive volt) közt, mely szerint Sumatra sziget Németalföldnek engedtetik át, Németalföld pedig eddigi hindostani birtokait Angolországnak engedi ál. Március 18. — 1445. Nagy-Szeben közelében Hunyadi János Mezed béget megveri. (Kemény Simon hősi önfeláldozása Hunyadi János életének megmentéséért.) Március 19. — 1452. .111 Frigyes német császár Rómában megkoronáztatik. Ez az utolsó koronázás Rómában, mit a pápa vitt végbe. Volt még ezután 2 koronázás, mit szintén a pápa végzett, de nem Rómában t. i. 7550. február 22-án Bolognában és 1804. dec. 2-án Parisban. Március 20. — 1800. Kleber franczia tábornok a törököket Heliopolisnál Aegyptomban megveri. Március 27. — 18ÍS. A bécsi szláv tanulók lázító szóyatot küldenek társaikhoz Horvátországba, Dalmácziába és Slavoniába a magyarok ellen. Hivatalos rovat. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivatalomhoz eddig a következő kegyes adományok érkeztek^ be: 1. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő 10 frt. 2. A „Pápai Lapok" utján Gelsei Biró Vincze 5 ft. 3. A jár. szolgabiróság ivén 12 frt, melyhez járultak : Horváth Lajos 5 frt, Barthalos István 2 frt, Dr. Makara György 1 fit, Dr.' Rechnitz Ede 1 frt, Kolossváry Gyula 1 frt, Pósa Gábor 1 frt, Spitzer Mór 1 frt. 4. A „Pápa városi és vidéki takarékpénztár" ivén 8 frt 40 kr, melyhez járultak: Bock István t frt, Baranyai Zsigmond 1 frt, Fischer Adolf 1 frt, Kohn Sámuel 40 kr, Dr. Koritschoncr Lipót 1 frt, Ló'wy Jakab és Adolf 1 frt, Heykál Ede 1 frt, Stei-. ner Manó 1 frt, Báron Jakab 1 frt. 5. Pápa város polgármesteri hivatalának a Vanyolai és Pölöskei tüzkárosultak részére itett, együttes gyűjtésére eddig befolyt 135 frt 82 krnak fele része 63 frt 91 kr. 6. A Griff beli asztali társaság adakozása márczius 14-cn 4 frt. Összesen 102 irt 31 kr. Fogadják a kegyes adakozók a segélyzettek nevében kifejezett hálás köszönetein nyilvánítását. Pápán, 1885. márczius 14. Horváth Lajos, szolgabíró. KÜLÖNFÉLÉK. — Felhívás. Súlyosan nehezedett a sors keze Vanyola község lakosaira. Három hét lefolyása alatt három izben pusztított a romboló tűzvész az emiitett községben. Emberi gonoszság, vétkes gondatlanság, vagy a véletlen szeszély akarta-e az egymást követő csapásokat ? — kiderítése a vizsgálat feladata; — de százakra megy száma azon szerencsétleneknek, kik önhibájuk nélkül néznek a nyomor elé. — A háromszoros tűzvész elhamvasztotta a róm. kath. hitközség templomát, iskoláját és mester lakát; ezek felépítéséről azonban a kegyuraság áldozat készsége gondoskodni fog; de közel 60 ház eibamvadásával több mint száz család maradt hajléktalanul és fosztatott meg napi kenyerétől. — Hogy a jelentkező nyomoron némileg enyhítve legyen, bizalommal fordulok az ember barátok jószívűségéhez kérvén, hogy kegyes adományaikat gyors kjoszthatás végett hivatalomhoz jut-